Bydeskúty Ernő nemzetőr százados utalványa

2022.10.06.

 

Bydeskúty Ernő nemzetőr százados utalványa

Írta: dr. Rózsa György

 

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc borsodi eseményeinek értékes forrásanyaga a levéltár IV. 602-es számú fondja, mely a megye egykori ellátási kormánybiztosának iratait tartalmazza. A kassai ügyvédből lett kormánybiztos, Farkassányi Sámuel iratai közt számos rendkívül értékes iratot találhatunk. Ilyen az az 1848. november 2-án kelt utalvány, melynek szerzője Bydeskúty Ernest sárosi nemzetőr százados, akinek kalandos életútja később Miskolchoz és Diósgyőrhöz kapcsolódott.

Ippi Bydeskúty Ernő 1808. szeptember 2-án Temesváron született magyar nemesi római katolikus, középbirtokos családban. Édesapja Bydeskúty Vince, az egykori Temes vármegye alispánja, édesanyja Majláth Johanna Terézia grófnő. [1] A Bydeskúty egy régi, előkelő nemesi család, akik Mátyás királytól kapták nemességüket. A család címere a koronából kiemelkedő griff, mely első jobb lábában kardot tart. Birtokaik a 19. században Abaúj, Sáros, Kraszna, Szabolcs, Szatmár és Zemplén vármegyékben voltak. Erdélyben különösen a Szilágyságban voltak jelen. A család előnevében szereplő Ipp Kraszna vármegyében feküdt. A legelső ismert személy Bydeskúty Kun János a XV. századból, akinek unokája vette feleségül Ippy Ilonát, ezzel öröklik a család az Ippi előnevet. [2]

Bydeskúty Ernőt szülei katonai pályára küldik, tanulmányait a Ludovika Akadémián végezte, majd 1826 és 1830 között az 5. könnyűlovas ezredben szolgált főhadnagyként. Katonai pályáját édesanyja korai halála szakította félbe. Letéve rangját kilépett a szolgálatból, megnősült és visszavonult a család Sáros megyei birtokaira gazdálkodni. Mint tehetős földesúr az 1840-es években tevékenyen részt vett a Sáros megyei közéletben. Itt találta őt a pesti forradalom kitörése, melynek hírére Pestre utazott és felajánlotta szolgálatait a magyar kormánynak. 1848 júniusától nemzetőr százados Sáros megye bártfai járásában. Novembertől a felső-tiszai hadtestnél mint szekerész parancsnok teljesít szolgálatot. 1848 decemberében Farkassányi Sámuel ellátási kormánybiztos mellett Miskolcon és környékén segédkezik a Galíciából betört császári csapatok elleni harcokban. 1849 januárjától honvéd százados, a felső-tiszai hadtest lőszerészeti felügyelőjeként. Április 16-án Görgey tábornok felterjesztésére Klapka György őrnaggyá, majd augusztus 7-én a debreceni csata után Nagysándor József tábornok felterjesztésére Aulich hadügyminiszter alezredessé nevezte ki. [3] A szabadságharc 26 csatájában vett részt, ott volt a kassai, szikszói, bodrogkeresztúri, tarcali, kápolnai, tápióbicskei, nagysallói, és komáromi ütközetekben, jelen volt Buda ostrománál, Komáromnál súlyos kardvágást kapott a fejére, Nagysarlónál jobb karjába egy golyó fúródott, melyet ereklyeként őrzött haláláig. Az oldalába kapott szúrás nyomát élete végéig szenvedte. Első felesége, Triebl Terézia a szabadságharc egész folyamán követte férjét egy e célra berendezett hintóban, ápolta, mikor sebesülést szenvedett, lelkesítette a mindennapokban és a harcok előtt. Világos után több társával együtt az aradi vár börtönébe zárták, később halálra ítélték, de rokonai közbenjárására az ítéletet 18 évi várfogságra változtatták. Ezt újabb kegyelmi kérvény folytán elengedték és Haynau bukását követően végleg szabadon bocsátották, de csak Sáros, Abaúj és Zemplén megyékben mozoghatott, ahol birtokai feküdtek, melyeket az oroszok a szabadságharc után teljesen kifosztottak, feldúltak, kiraboltak.  Azok rendezése és helyreállítása ezt követően hatalmas feladatot jelentett számára. A rokonának számító és vele kitűnő kapcsolatot ápoló szintén sárosi birtokos Dessewffy Aurél holttestét 1850-ben az aradi sáncokból - az őrség megvesztegetésével - többed magával kimenekítették és titokban a család kívánságának eleget téve a margonyai birtokra szállították, ahol a családi kriptában temették el. Dessewffyt golyó általi halálra ítélték, ezért nem lehetett a tetemét „megvenni” a hóhértól. A több darabba vágott testet kis ládában szállították a sárosi birtokra, ahol a már oszlásnak indult maradványok azonosítását egy betett műfogról tudták elvégezni. A már Aradon fogva tartott Dessewffy egy különleges ajándékot küldött rokonának, barátjának Bydeskúty Ernőnek, egy tajték pipát, melyet az alezredes lánya, Marsalkó Endréné Bydeskúty Gizella családja évtizedekkel később is őrzött Diósgyőrben. A pipa ezüst kupakján egy felirat volt olvasható: „Dessewffy Arisztid 1837”. Felesége halála után egy barátjával való konfliktust követően sárosi birtokait elvesztette és 1866 körül Borsod megyébe költözött. Előbb Miskolcon, majd Diósgyőrben telepedett le. 1867 után a megalakult Borsodi Honvéd Egyletben vállalt szerepet, mint annak alelnöke. Az elnöki szerepet egy időben az a Dessewffy Ferenc látta el, aki korábban Kassa polgármestere is volt és szintén rokona Bydeskútynak.  Második házasságot egy tőle 45 évvel fiatalabb nővel, Smilnyák Annával kötött, akinek korai halála folytán az idős alezredes 85 éves korában özvegy maradt. A diósgyőri református parókián töltötte idős napjait, lánya házassága kapcsán. A szabadságharc bukásáért Görgeit okolta, akinek nevét sem volt szabad kiejteni a családban. Kossuthot, Klapkát és Nagysándor Józsefet dicsőítette élete végéig. Utolsó éveiben hozzá fogott életrajzának megírásához, de azt már nem fejezhette be. Kossuth halála után minden reményét elvesztve élete utolsó éveit. 1899 május 28-án aggkori végelgyengülésben hunyt el Diósgyőrben.[4] Sírját 2011-ben fedezte fel dr Chlumeczky Ferenc orvos a diósgyőri régi temetőben, melyet a Történelmi Vitézi Rend újított fel. A sír felszentelése 2012. október 6-án történt Miskolc város vezetői és a történelmi egyházak részvételével. Október 6-án és március 15-én sírjánál rendszeresen megemlékeznek róla és az elhunyt szabadságharcosokról.

A Magyar Nemzeti Levéltár BAZ Megyei Levéltára IV. 602 fondja tartalmazza Borsod vármegye egykori kormánybiztosának, Farkassányi Sámuelnek az iratait, valamint a fondhoz tartozó honvéd iratok állagát. A gazdag forrásanyag tizenkét irata kapcsolódik Bydeskúty Ernő szabadságharc alatti működéséhez. Az 1848 elején a családi birtokán gazdálkodó Bydeskúty Ernő októberben már a sárosi nemzetőrök századosaként szerepel az iratokban, ellátva a nemzetőrök élelmezéssel és hadi ellátással kapcsolatos feladatait.[5] Borsod megye bizottmányi ülése 1848. július 17-i ülésen foglalkozott Mészáros Lázár hadügyminiszter rendeletével, melyben a déli határszélen lángra kapott lázítás elfojtására a megye minden nemzetőreinek Kövesden való összpontosítását és Zentára való útnak indítását rendelte el. A kiindítandó nemzetőrök felfegyverzését egy erre a célra megbízott választmányra bízták. [6] Ezt követően a rendszeresen találkozunk a nemzetőrök fegyverekkel, élelmezésével és ruházattal való ellátásának kérdéseivel. A fegyverek összeírása, „összehozása”, lándzsák készítése, a nemzetőrök mielőbbi felfegyverzése, a megye lakosainál lévő fegyverek összeírása, a hibás fegyverek közköltségen való helyreállítása folyamatos feladatokat jelentett. A borsodi alispán 1000 darab lándzsa és 8000 darab kasza beszerzésére tett javaslatot még július 17-én. [7] Ugyancsak találkozunk már ekkor a lőpor beszerzésével is. Az előfogatok kiszolgáltatása, az orvosok választása és a sorshúzás útján választott nemzetőrök járásonkénti kiállítása folyamatos feladatokat jelentettek. Az augusztusi hónap a táborba indítandó 1200 nemzetőr felkészítésével telt Borsodban. Ezen sokrétű feladat szervezését október első napjától Farkassányi Sámuel ellátási kormánybiztos is segítette. A kassai származású Farkassányi kitűnő helyismerettel és szerteágazó kapcsolatokkal bírt a régióban. Október elejétől az Eperjesen szolgálatot teljesítő Irányi Dániellel levelezik lengyel ügyekben, a kassai tanodák hivatalnokainak új eskütételéről vagy Pulszky Sándor kinevezéséről tudósít. [8] Maga Kossuth is, - mint az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke - ír levelet Farkassányihoz október 15-én és 17-én. [9] Bydeskúty Ernővel először egy október 29-én kelt levél kapcsán találkozunk az iratokban. [10]

Farkassányi október 29-én Kassán keltezett levelét Nógrád, Gömör, Torna, Abaúj és Zólyom megyék alispáni hivatalinak küldte meg, melyben egy Abaújból, Kassáról és Zemplénből kiinduló hadász csapat Trencsén megyei táborba szállásáról olvashatunk. Ennek az iratnak a melléklete Bydeskúty Erneszt sárosi nemzetőr százados utalványa. A november 2-án Kassán kelt levelében, - melyet a Kassai Kerületi Felügyelőséghez küldött el - mint a nemzetőr csapat vezére kér 77 őrvitéznek – tiszteknek, altiszteknek, tizedeseknek – 77 kenyeret, míg 76 őrvitéznek fejenként 50 kemény töltényt kér, összesen 3750-et. A csapathoz tartozó tiszteknek és őrvitézeknek a hadipénztárból napidíjat fizettek, melynek összege egy őrvitézre számítva naponta 8 ezüst krajcár. 77 legényre naponta 10 forint és 16 krajcár pengő járt. [11] Nevét a korai iratokban németesen Bydeskúty Erneszt századosként írja le, később Bydeskúty kapitányként írt alá. A Kassáról kiinduló csapat vezetésével Pulszky Sándort bízták meg, aki személyzetével indult Trencsén felé. A katonai csapat kellő elfogadásáról, beszállásáról az alispáni hivatalok voltak kötelesek gondoskodni. A november 10-én Eperjesen kelt levelében összesíti a sárosi nemzetőri sereg felmerülő kiadásait és bevételeit. A bevétele ezek szerint a Kassán a vezérlete alatt álló mozgó őrcsapat hadi szükségleteire felvett 180 forintból lőport, ón golyókat és gyutacsos töltényeket vásárolt. A megmaradó összeget, 73 ezüst forintot és 24 pengőt levele mellé csatolva küldte meg Farkassányinak. [12] A hadi eseményeket követve a századossal 1848 decemberének végén már Miskolcon találkozhatunk, ahol 22-én jelentést adott a kassai hegyről visszavonulás után talált lőszerekről. Így került birtokába 6500 kovás töltény egy hordóban, két mázsa repesztő por, töltények, kartácsok és egy kis ágyú. Ezeket összeszedve elhelyezte a lőszertárban. [13] Az ekkor keltezett iratok keletkeztetője a lőszertári parancsnokság, melynek századosa Bydeskúty, aki december 26-án tesz részletes jelentést a Miskolcon található lőszer készlet bevételeiről és az onnan kiadott anyagokról. Az év végén a felügyelet alatt lévő készlet 32.020 éles töltényt, 5339 lőkupakot és 50.000 darab gyutacsot tartalmazott. [14] 1849 január 9-én még Miskolcon tartózkodott és jelentést adott a szekerészek számára szükséges ruhaneműkről, szűrökről és szűrnadrágokról. Az így igényelt ruhaneműk 15 nadrág, 15 szűr és 15 kesztyű. [15] A szekerészek a katonai szállítást lóvontatású szekerekkel végző csapatban szolgáló katonák voltak. Egy február 1-én kelt dokumentumból kapunk képet a Bydeskúty parancsnoksága alatt lévő szekerészek pénzszükségleteiről. Egy szekerész hadnagy, egy segéd, egy szekerész tizedes, 15 szekerész, egy fedezeti őrmester és 11 közvitéz 15 napi pénzszükséglete 265 pengő volt. [16] Az ellátáshoz a ló felszerelések is hozzá tartoztak, ezek is a százados szervezésében jutottak el a katonákhoz. [17] A hadi események Bydeskútyt február 22-én már Egerben találják, ahol keltezte a pénzszükségleti igényeit összesítő újabb iratot. Innen tudjuk, hogy a százados havi fizetése 120 ezüst forint volt. [18] Március 2-án már Tiszafüreden állomásozik a százados csapata, majd 7-én Törökszentmiklósról keltezi a fondban található utolsó iratát, ahol 852 ezüst forintot kér a hónap második felében felmerülő kiadások fedezésére.

Bydeskúty Ernő kapitány, később alezredes egyike azon személyeknek, akik tisztként aktív szerepet vállaltak a szabadságharc hétköznapjaiban, majd a megtorlás éveiben börtönt, szenvedést, megaláztatást vállaltak s csak a kiegyezést követő konszolidáció után kezdhettek új életet. A Miskolcra, később Diósgyőrbe való letelepedése, a hosszú, 91 éves kora az egyik nagy túlélőjévé avatta őt. Még megérte a szabadságharc 50 éves évfordulóját 1898-ban, majd emléke feledésbe merült. Sírjának a Diósgyőri temetőben való megtalálásával, életútjának felkutatásával és a levéltárban őrzött korabeli iratokkal emlékezünk az alezredesre, aki talán egyetlenként volt jelen a miskolciak közül, aki az aradi vésztörvényszék előtt állt és sírja nem maradt ismeretlen a mai utókor számára sem.

 

 


[1]  Szluha Márton: Sáros, Turóc vármegye nemes családjai; Budapest 2000 112-118 p

[2]  Nagy Iván: Magyarország családai; Pest 1857. 101-103 p.

[3]  Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban Budapest 2000 II. kötet 274 p.

[4]  Szabadság 1899 június 22. 2-4 p.

[5] MNL BAZML IV. 602/b 1. 45.

[6] MNL BAZML IV. 601/a 2. k. 3110

[7] MNL BAZML IV. 601/a 2.k. 3112

[8] MNL BAZML IV. 602/b 1.d. 6.

[9] MNL BAZML IV. 602/b 1.d. 10.

[10] MNL BAZML IV. 602/b 1.d. 45.

[11] MNL BAZML IV. 602/b. 1.d. 45.

[12] MNL BAZML IV. 602/b. 1. d. 77.

[13] MNL BAZML IV. 602/a 2. d. 180.

[14] MNL BAZML IV. 602/a 1. d. 215.

[15] MNL BAZML IV. 602/a 1. d. 328.

[16] MNL BAZML IV. 602/a 1. d. 614.

[17] MNL BAZML IV. 602/a 1. d. 899.

[18] MNL BAZML IV. 602/a 1. d. 996.

 

Utolsó frissítés:

2022.10.06.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges