Az első "bükki füvesember" – Forst Károly Frigyes

Szerző: Kis József

Forst Károly Frigyes egyesek számára mint az első természetgyógyász maradt meg az emlékezetben. Saját korában megítélése nem volt egyöntetű, míg a hivatalos hatalom számára kuruzsló, a nép szemében gyógyító volt. Emlékezete a mai napig élő a miskolciak, de különösen a répáshutaiak és az egriek körében.

Forst Károly Frigyes 1898. augusztus 23-án született Miskolcon egy fényképész házaspár, hasonló nevű apja és a panoráma-fényképeivel nagy elismerést szerző Váncza Emma fiaként. 1916-ban érettségizett Budapesten, a Barcsai úti Gimnáziumban, majd orvosi tanulmányokat folytatott.[1] Minthogy szülei anyagilag nem tudták támogatni, mellékállásokból tartotta fenn magát, dolgozott a mentőknél, de volt napidíjas tisztviselő, ligeti kikiáltó, szappanügynök, szénlapátoló, magándetektív és napszámos. Orvostanhallgatóként újságcikkeket és verseket írt, utóbbiakat megküldte Babits Mihálynak, de kapcsolatban állt Szabó Lőrinccel is. Az orvosi egyetemet anyagi okok miatt így sem tudta befejezni. Szigorlati vizsgáinak díját nem tudta befizetni, ezért 1923-ban úgy vált meg az egyetemtől, hogy „már csak fél lépcsőfok” választotta el a diplomától.[2] Bár később azt állították róla, hogy tudását, a gyógynövények ismeretét apjától örökölte, s maga fejlesztette azt tovább[3], a gyógynövények hasznosításáról mindössze tizenkét évesen a botanikusként és pomológusként is ismert Budai József (1851-1939) miskolci gimnáziumi tanártól hallott először. A gyógynövényekkel orvosi tanulmányai megszakítása után kezdett el aktívan foglalkozni. 1923-ban Kisbéren – családja a háború után ide költözött – egyike lett az ország első gyógynövény-beváltóinak. Ekkortájt kötött barátságot Giovannini Rudolf gyógyszerész és gyógynövény-szakemberrel, akivel közös publikációt jelentetett meg a „Herba” című gyógynövény-szaklapban. Emellett neves professzorokkal, egyetemi tanárokkal végzett tudományos kísérleteket. A súlyos betegeket először az orvostanárok vizsgálták meg, majd diagnózisuk alapján Forst készítette el a megfelelő gyógyteát, amelyek hatására sajtóhírek szerint százak gyógyultak meg. Forst ritkán ismerte pácienseit, a kérelmeket ugyanis a legtöbb esetben orvosok küldték meg neki részletes diagnózissal, gyógyintézeti, vagy kórházi zárójelentéssel. Forst számtalan gyógynövénykeveréket alkalmazott. Állítólag tudta a gyógyírt az asztmára, a trombózisra, a női bajokra, lép-, vese-, máj--, epe- és idegbetegségekre, de a rákra is 72 összetevőből álló gyógyteát készített. Eredményessége sajtóértesülések szerint – az előírások betartása esetén – 99 százalékos volt és soha nem fordult elő, hogy készítményei bárkinek kárt, halált okoztak volna.[4]

Forst Károly Frigyes később visszakerült szülővárosába, s Miskolcon, majd – az akkor még a városhoz nem tartozó – Lillafüreden lakott. 1944 novemberében, a front közeledésekor azok közé tartozott, akik a szovjetek elől nyugatra menekültek. „Nem sokat törődve azzal, hogy milyen járművel tudom ezt lebonyolítani, – írta 1971-ben – véletlenül egy olyan vonatra ültem, amely a környékbeli volksbundistákat vitte el nyugatra az országból. Rajtam kívül azonban még számtalan olyan utasa volt ennek a vonatnak, akiknek semmi közük sem volt ehhez a szervezethez, amelybe én egyébként soha be nem léptem. Németországba kiérve, Drezdától mintegy 80 km távolságra, egy kórházba osztottak be, ahol mint polgári alkalmazott – miután katona sohasem voltam – kellett dolgoznom. Amint az első lehetőség adódott számomra, 1945 júniusában már hazaindultam és 49 napi utazás után értem haza.”[5] Itthon népbírósági eljárás indult ellene. Az eljárás pontos részletei nem ismertek, annak iratai már nem lelhetőek fel. Forst az eljárásról úgy nyilatkozott, hogy még azt sem tudta, miért került bíróság elé.[6] Korabeli sajtóértesülések szerint azzal vádolták, hogy tagja volt a Volksbundnak, s ezért a Miskolci Népbíróság 1945. szeptember 15-én két év szabadságvesztésre ítélte.[7] (Margit testvérét röviddel előtte hasonló vádak miatt hat hónap börtönre ítélték.[8])

Saját bevallása szerint 1945 novemberében kezdte meg büntetése letöltését, majd 18 hónapnyi fogság után kedvezménnyel szabadult Márianosztráról. A bíróság 1971-es megállapítása szerint 1947. szeptember 15-én helyezték szabadlábra. Ezt követően visszatért Lillafüredre, s a közeli Fehérkőlápán dolgozott menedékház-vezetőként. Később gyógynövény-felvásárló, illetve -gyűjtő lett, emellett gyógyteákat készített. 1954-ben Répáshutára, majd 1959-ben Egerbe költözött. 1952-ben megházasodott, azonban az 1967-es válásáig tartó frigyéből gyermek nem született.[9]

Az „erdők, mezők patikáriusa” saját munkásságáról 1971-ben a következőképp nyilatkozott: „tevékenységemmel mindenkor embertársaim javát egészségét és gyógyulását kívántam szolgálni és úgy érzem, hogy ez sikerült is.”[10] Korában nagy népszerűségnek és országos ismertségnek örvendett, akit már-már csodadoktornak tartottak, mert minden bajra tudott gyógyfüvekből orvosságot ajánlani.[11] Gyógyítói működése azonban a korabeli hivatalos felfogás szerint bűncselekménynek, kuruzslásnak számított, ezért többször indult ellene eljárás kuruzslás vádjával. Az első két esetre vonatkozóan információval nem rendelkezünk, annyi bizonyos, hogy 1966-ban immár harmadszor állt a vádlottak padján kuruzslás - és üzérkedés – vádjával. Forst mellett a bírósági tárgyaláson sokan kiálltak. „Megrázó jelenetek játszódnak a büntetőtanács tagjainak szeme előtt. – olvashatjuk egy korabeli újságcikkben – Egy idős asszony vall, azelőtt az ágyból sem tudott kikelni, s most kísérő nélkül utazott a tárgyalásra Pestről. A vádlottat személyesen egyik tanú sem ismeri. Mikor megmutatják egynek-egynek, úgy rohannak a vádlottak padjához, mint valami szenthez. Az egyik asszony meg akarja csókolni az idős férfi kezét. A tanúk mind betegek voltak, lemondtak róluk az orvosok, s most mind egészségesek, erősek. Az idős férfi gyógyította meg őket — a füveivel.”[12] Az eljárást ekkor megszüntették ellene, sőt újságcikk jelent meg tevékenységét méltatva: „Roppant műveltségű és tudású, rendkívüli ismeretekkel, tapasztalatokkal rendelkező ember Forst Károly Frigyes. Neves professzorok bizonyították és bizonyítják ritka értékeit, eredményes tevékenységének hasznosságát. Élő kincs. És hagyják, hogy félrekallódjon. Egyetlen vágya van, s ezt megérni szeretné: kórházban, orvosi szakfelügyelet és ellenőrzés mellett gyógyítani a gyógynövények főzeteivel. Olyan betegeket gyógyítani, akik szintetikus úton előállított gyógyszerekkel már nem gyógyíthatók, akiknek gyógyulásához az orvosok már nem fűznek reményt. Így legálisan, törvények engedte módon kifejthetné áldásos tevékenységét, hosszú évtizedek során szerzett tudományos, gyakorlati és beteggyógyítási ismereteit mások javára, a tudomány hasznára gyümölcsöztethetné.”[13]

A nyilvános elismerés ellenére Forst ellen már pár hónap múlva, 1966 őszén újabb eljárást indítottak kuruzslás miatt, s ezúttal bűnösnek találták. 1967-ben az egri járásbíróság 2 hónap felfüggesztett szabadságvesztésre, illetve 2500 forint pénzbüntetésre ítélte. 1969-ben ismét bíróság elé citálták, ekkor 3000 forint pénzbüntetést kapott.[14]

1971-ben rehabilitációs kérelmet nyújtott be a Miskolci Megyei Bírósághoz. Ekkor már mintegy öt éve a Lukács-család gondoskodott róla. Forst Károlynak ugyanis nem járt a nyugdíj, s idős kora miatt állandó munkát sem tudott végezni. A róla készült környezettanulmány szerint „idős beteg ember, örül, ha valaki gondját viseli. Sehová nem jár, baráti köre nincs kialakítva. Káros szenvedélye nincs.”[15] A bíróság Forst körülményeire való tekintettel, valamint amiatt, hogy a kérelem teljesítésének törvényi akadálya nem állt fenn, mentesítette az öreg gyógyítót az elítéléseiből fakadó hátrányos jogkövetkezmények alól.[16]

A jogi rehabilitációja megtörtént, álma – orvosi felügyelet mellett folytatni munkáját – azonban sosem teljesülhetett. Az első bükki füvesember 86 éves korában hunyt el, 1984. január 4-én. Holttestét az egri Hatvani temetőben helyezték örök nyugalomra. [17]

Irat jelzete: MNL BAZML XXV. 21/b.1203/1971.