A feljelentő-védelmező – Rosenfeld Ignác és a cservenkai őrsparancsnok különös története

A feljelentő-védelmező – Rosenfeld Ignác és a cservenkai őrsparancsnok különös története

Írta: Kiss Lajos

Az 1944. október 7-8-án zajló cservenkai mészárlást túlélő Rosenfeld Ignác, szikszói lakos ellentmondásos helyzetbe került 1945 nyarán. A miskolci népbíróság iratai és Fried Ervin politikai detektív jelentései alapján Rosenfeld – az általa korábban feljelentett – Barla Szabó Zoltán háborús bűnösként előállított szakaszvezető védelmére igyekezett kelni. Fried jelentése szerint a nyomozást maga a feljelentő némi pénzjuttatás ígéretével próbálta megszakítani. Mindez odáig vezetett, hogy Rosenfeld ellen népellenes bűntett vádjával indult eljárás.

Rosenfeld Ignác 1920. február 2-án született Szikszón, Rosenfeld Ignác kereskedősegéd és Horovitz Franciska gyermekeként.[1] A Horovitz család Szikszón a vagyonosabb földbérlők közé tartozott.[2] Életének korai szakaszáról nem sokat tudunk, annyi bizonyos, hogy 1941 és 1945 között az ún. bori munkaszolgálatosok között találhatjuk.  1945-ben, hazatérését követően fogtechnikusként tevékenykedett szülővárosában, Szikszón. A városban azonban az izraelita felekezetű lakosok ellen folytatott jog- és tulajdonfosztás következményeként, társaihoz hasonlóan nehéz anyagi körülmények között kezdhette újra az életét. Fried Ervin 1945. augusztus 21-én kelt jelentésében a következőképpen számolt be Rosenfelddel folytatott beszélgetéséről: „…Ezután Rosenfeld elkezdett panaszkodni, hogy ő a deportálásból most tért haza és még egy leváltó fehérneműje sincs jóformán és hogy ő a régi vagyonából nem talált meg semmit…”.[3] Fried állítása szerint ez ahhoz vezetett, hogy Rosenfeld egy bizonyos összeg ellenében a Barla Szabó Zoltán ellen folyó nyomozás megakadályozásának kísérletében részt vegyen, a tárgyalás menetét pedig a vádlottról pozitívan nyilatkozó tanuk bevonásával befolyásolja. Fried, mint politikai detektív kezdeményezte a Rosenfeld felelősségre vonását megvesztegetés gyanúja miatt. A vádakat az ügy előre haladtával Rosenfeld kárára torzították, ez annak lehetett elsősorban a következménye, hogy Barla Szabó Zoltán büntetőügyének tárgyalása előtt egy nappal megszökött a miskolci népügyészség fogházából.

Rosenfeld feljelentését követően, 1945. augusztus 3-án Fried Ervin közreműködésével a feljelentőt szembesítették a háborús bűnökkel vádolt bereti lakos, Barla Szabó Zoltánnal. A volt őrsparancsnokot elsősorban a munkaszolgálatosok értékeinek eltulajdonításával vádolták.[4] A magyar keretlegények kegyetlenkedéseivel kapcsolatban mind Rosenfeld, mind Barla Szabó Tálas[5] őrmestert és Katz szakaszvezetőt említette meg. A szembesítés során Barla Szabót tömeggyilkossággal nem gyanúsították, egy 1947-ben kelt kiadmány alapján azonban a feljelentésben minden bizonnyal szerepelhetett a zsidó munkaszolgálatosok kivégzésének vádja is.[6] A vádlott azzal is igyekezett helyzetét menteni, hogy elmondása szerint a munkaszolgálatosoknak kenyeret és húst osztott. Erről azonban Rosenfeld semmit sem tudott. Darvas Ferenc túlélő állítása szerint a kenyeret és a disznóhúst Barla Szabó pénzért értékesítette a fogvatartottaknak.[7] Az ételosztás legfőbb oka a haszonszerzés lehetett. A hús és kenyér értékesítése mellett keretlegény társaival igyekezett más eszközöket is megragadni arra, hogy a fogvatartottak minden értékét (órát, ékszereket) összegyűjtse. A szembesítés jegyzőkönyvének aláírását a vádlott megtagadta.

Az ügyben 1945. augusztus 21-én következett be a fordulat. Ekkor újabb kihallgatások következtek Fried Ervin jelentésének eredményeként. A kihallgatás központjában Rosenfeld Ignác, illetve Barla Szabó Zoltán testvérének, Bertalannak a találkozása és Rosenfeldnek Frieddel történő beszélgetése állt. A detektív állítása szerint a fogtechnikus bizonyos összeg fejében hajlandó lett volna segíteni Barla Szabó Zoltánt az ellene folyó nyomozás megszűntetésének elérésével: „Rosenfeld azzal jött, hozzám, hogy miután, az Ő vallomását és Barla Szabó első vallomását is én vettem fel jegyzőkönyvben, a további tanuk vallomását, azzal az intencióval vegyem fel, hogy ezáltal, Barla Szabó mentesüljön a vádtól, Én csodálkozva kérdeztem ennek okát, mire Rósenfeld azzal válaszolt, hogy Ő mármint Rósenfeld szegény ember, neki szüksége van pénzre, és arra az esetre, ha Barla Szabó kiszabadul, annak testvére 100-150.000 P-t ajánlott fel, neki hogy a további tanukat is arra vegye rá, hogy ne valljanak Szabó ellen. Ebből a pénzből nekem is felajánlott 10.000 P-t. amit én ott azonnal visszautasítottam.”[8]

Fried Ervin politikai detektív, 1945.08.21-én tett jelentése

(MNL BAZML XXV. 4. Nb. 200/1947. 34.)

Aznap a másik két érintettet is kihallgatták. Szabó Bertalan miskolci lakos a vallomásában nem ejtett szót a Fried által megemlített pénzről. Elmondása szerint a találkozásuk során Rosenfelddel a Barla Szabó Zoltán által, Cservenkában eltulajdonított órákról és ékszerek értékének visszafizetéséről váltottak szót. Az ismeretségük kezdete Szabó Bertalan elmondása szerint korábbra volt tehető, mivel Rosenfeld hazaérkezésekor már találkoztak Miskolcon. Ezt a találkozást Rosenfeld nem említette meg, amely erősíthette a vele szembeni gyanút. A vallomás érdekessége az, hogy Szabó elmondása szerint Rosenfeld sajnálatát fejezte ki amiért testvérét feljelentette.[9] Egy december 28-án történt kihallgatás során Szabó Bertalan az alábbiakat mondta Rosenfeld Ignác ügyét illetően: „Szikszón jártam az öcsém ügyében érdeklődni, amikor Rosenfeld Ignáccal találkoztam. Ő kérdezte, hogy mit keresek Szikszón, mire én azt válaszoltam, hogy az öcsém itt van letartóztatva. Erre Rósenfeld meglepődve mondta, hogy ő jelentette fel s ha tudta volna, hogy az én öcsém, akkor máskép is elintézhettük volna. Én megkérdeztem hogy mit csinált az öcsém, mire ő azt válaszolta, hogy elvette az órámat és a gyűrűmet. Én azt mondtam ha tényleg így történt legyen megnyugodva ha az öcsém kiszabadul égészbiztos hogy kártalanítani fogja magát.” [10] A vallomások alapján Barla Szabó Zoltán testvére, Bertalan megvesztegetés gyanújába keveredett. Mindeközben ugyanezen a napon kihallgatták Krámer Miklós budapesti és Schwarc Miklós (volt munkaszolgálatos) taktaharkányi lakosokat, akik nem tettek terhelő vallomásokat Barla Szabó Zoltánra.[11] Augusztus 24-én Barla Szabó Bertalan megvesztegetési ügyében kihallgatták Rosenfeld Ignácot, aki a Fried által felhozott vádakat tagadta: „Egy alkalommal találkoztam Barla Szabó Bertalan miskolci lakossal, akivel beszélgetésünk folyamán kiderült, hogy az Ő öccsét, Barla Szabó Zoltánt én jelentettem fel, népellenes bűncselekedetei miatt. Mondtam is azt Barla Szabó Bertalannak, hogy az öccse nagyon csunyán viselkedett velünk szemben. Szabó Bertalan kijelentette, illetve megígérte, hogyha az öcsém kiszabadul, a töllem elvett ékszerekeért, és óráért, a megfelelő összeget ki fogja fizetni, ha esetleg azon ékszerek, és óra, megvan ki fogja fizetni.”[12] Rosenfeld vallomásának felvételét követően megvesztegetési ügyben ő lett a vádlott Barla Szabó Bertalan helyett. A Fried Ervin politikai detektívvel történő szembesítésére szeptember 14-én került sor Szikszón. Fried augusztus 21-én keltezett jelentésében foglaltakat továbbra is fenntartotta. Rosenfeld ugyan elismerte találkozását a detektívvel, de tagadta a megvesztegetés esetét. A szembesítés során a megvádolt Rosenfeld a megvesztegetés gyanújára a következőképpen válaszolt: „… Szabó Bertalan azt a kijelentést tette előttem, hogy hajlandó az ékszereket, vagy annak az árát, illetve az értékét megfizetni, abban az esetben, ha Barla Szabó Zoltán kiszabadul. Én tanácsot kértem Fried Ervin nyomozótól, aki erre két napi haladékot adott, tagadom azt, hogy én Fried Ervin nyomozót meg akartam vesztegetni…”[13] Rosenfeld a szembesítést követően még szabadon távozhatott, őrizetbevételére 1945. november 24-én került sor.[14] Barla Szabó Zoltánt több mint egy hónappal korábban, 1945. október 6-án tartóztatták le és szállították a miskolci ügyészség fogházába,[15] ahonnan december 8-án megszökött[16], majd Jugoszláviába menekült.[17] Még Barla szökése előtt, november 27-én Rosenfeld ügyének tárgyalására került sor a miskolci népügyészségen. A vádlottat dr. Frank Endre ügyvéd védte, mondhatni eredményesen. Rosenfeld Ignácot szabadlábra helyezték, a népügyészség határozatának indoklása alapján, a gyanúsítottnak jövedelmező foglalkozása és állandó lakása van, ezért annak megszökéstől nem kell tartani.[18] A miskolci népügyészség a Rosenfeld ügyével kapcsolatos nyomozás újra indítását november 29-én rendelte el. Az üggyel továbbra is a Magyar Államrendőrség Szikszói Kapitányságának kellett foglalkoznia, megszervezve Szabó Bertalan és Fried Ervin ismételt kihallgatását. A december 28-án történt kihallgatások azonban nem vezettek előre az ügyben. Szabó már idézett vallomása mellett, Fried tett jelentést. Ez utóbbi azonban szinte semmiben sem tért el az augusztus 21-én tett jelentéstől. 1946. március 27 és 30 között volt munkaszolgálatosokat és egy keretlegényt hallgattak ki Molnár Ferenc rendőrnyomozó alhadnagy vezetésével Budapesten. A kihallgatottak között találjuk Dr. Zoltán László, Miklósi (Kohn) István, Lovas István, Laufer György, Darvas Ferenc, Blau László volt munkaszolgálatosokat illetve Jáger János keretlegényt. A rögzített válaszokból következtetve a feltett kérdések között szerepelt, hogy ismerték-e Barla Szabó Zoltánt és tevékenységét illetve Rosenfeld Ignáccal milyen kapcsolatban állhattak. Az esetek többségében a kihallgatottak mindegyike állította, hogy Barla Szabó számos értéktől fosztotta meg a fogvatartottakat. Úgyszintén egyöntetűen nyilatkozott mindenki arról, hogy Rosenfeld Ignácot nem ismerik.[19] Rosenfeld ügye 1946. március 31-én a miskolci államügyészségtől visszakerült a miskolci népügyészséghez.

Rosenfeld Ignác ellen kiadott nyomozólevél

(MNL BAZML XXV. 4. Nb. 200/1947.15.)

A megvádolt fogtechnikus érezhette a helyzet súlyosságát, amelyet tovább nehezített számára az a tényező, hogy Barla Szabó továbbra is szökésben volt. Pintér György szikszói nyomozó 1946. március 6-án kelt jelentése szerint Rosenfeld elhagyta Szikszót és Tiszadadára ment, ahol megnősült és újdonsült feleségéhez költözött. 1946 szeptemberére a hatóságok már nem tudták beazonosítani a tartózkodási helyét. A miskolci népbíróság nyomozólevél kibocsátását rendelte el, amelyben azzal vádolták, hogy Barla Szabó Zoltán, a cservenkai mészárlás egyik „tömeggyilkosa” ellen elmulasztotta feljelentését megtenni. Ezáltal mulasztást és népellenes bűncselekményt követett el. A nyomozó levél azonban nem hozta meg a kívánt eredményeket, Rosenfeld feltehetően ekkor már külföldön tartózkodhatott. Ezt erősítette meg Szántó István ÁVH-s szakaszvezető 1950. március 10-én kelt jelentése is miszerint 1946-ban elhagyta Szikszót, majd amerikai csapatok által megszállt németországi területre szökött.[20] Ugyanebben a jelentésben Szántó István megemlítette, hogy 1946-ban a szikszói zsidóság is kérte, hogy a Rosenfeld elleni eljárást megindítsák. A helyi zsidó közösség - amelynek ekkor már tagja lehetett Fried Ervin – körében elterjedt az a hír, hogy a fogtechnikus kiállt egy háborús bűnös mellett, amely mély felháborodást váltott ki bennük. Szántó szerint Rosenfeld Ignác ezért hagyhatta el az országot. Szántó jelentésének némiképpen ellentmond Fenyvessy Jenő rendőr főhadnagy, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőrfőkapitányság bűnügyi osztályvezetőjének a Debreceni Megyei Bíróságnak küldött 1951. december 29-én kelt jelentése, miszerint Rosenfeld Ignác Palesztinába távozott két szikszói lakos Szántó Ferenc és Weisz Imre segítségével.[21]

Szántó István jelentése Rosenfeld Ignác tartózkodási helyéről 1950.03.10.

(MNL BAZML XXV. 4. Nb. 200/1947.2.)

Fenyvessy Jenő jelentése Rosenfeld Ignác tartózkodási helyéről 1951.12.29.

(MNL BAZML XXV. 4. Nb. 200/1947.1.)

A bűnügyet Rosenfeld Ignác távollétében is lefolytatták. A nyilvános főtárgyalásra Miskolcon került sor 1948. december 7-én. A tárgyalásra tanúként beidézett Fried Ervin[22] nem jelent meg, ezért a korábban bejegyzett vallomásait idézték fel. Az ítélet sajnos nem ismert. Rosenfeld ügyét 1950-ben vették elő ismét, ekkor folytatódott ugyanis az időközben Jugoszláviából visszatérő, s rendőrkézre kerülő Barla Szabó Zoltán büntető ügye. Barla Szabót ekkor „csupán” a kivégzettek kifosztásában találták bűnösnek. A Debreceni Megyei Bíróság ezért három és fél év fegyházbüntetésre ítélte. [23]