Az 1956-os magyar forradalom nemzetközi vonatkozásairól, a nagyhatalmaknak a felkeléssel kapcsolatos politikájáról már sokan és sokat írtak, ám Magyarországon a forradalom hivatalos megítélésétől eltérő vélemény a rendszerváltozás időszakáig nem jelenhetett meg. Az előadó ismertette az 1956-os forradalomhoz vezető utat, az eddigi értelmezéseket. Hangsúlyozta, hogy a levéltári források felszabadulásának köszönhetően az 1956-hoz vezető folyamatok, az események és azok utótörténete is ismertté vált.

– A történelem ismeretének a hiánya nagyon sok nehézséghez, bajhoz vezet az emberiség életében – erről beszélt köszöntőjében, az idei Fraknói Vilmos-díjak átadásának alkalmából megrendezett ünnepségen, egykori történelem tanárának figyelmeztetését felidézve a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára.

Az „Óhazából az Újvilágba – Hungarian Roots & American Dreams” sorozat egy Facebook-közösség kezdeményezéseként indult, és mára több mint száz ember közös munkájának eredménye. A második kötet a közösségi emlékezet erejét bizonyítja: azt, hogy a múlt történetei csak akkor válnak örökséggé, ha közösen őrizzük és továbbadjuk azokat. A szerzőcsoportban a levéltárat Szabóné Rácz Éva, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Leváltára Gazdasági Levéltári Osztály munkatársa képviselte.
 

A második világháborúban elesett német katonákat katonai tiszteletadás mellett búcsúztatták el, őket korábban, ebben az évben Budapesten és tíz vármegyében exhumálták.

Az előadó először ismertette a magyar ENSZ-tagsághoz vezető út előzményeit, miszerint Magyarországot több sikertelen próbálkozást követően 1955-ben vették fel a világszervezetbe, ami alapvetően nem a magyar politikai változások elismerése, hanem nagyhatalmi alkudozás eredménye volt. Nagy András hangsúlyozta, a legfontosabb – később döntőnek bizonyuló – tény az volt, hogy mindez elsősorban a magyar és szovjet titkosszolgálat tevékenységének volt köszönhető.

Vass Előd 1968-ban történelem-török szakon végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Még azon a nyáron munkába állt az Országos Levéltárban, és innen vonult nyugdíjba 2004-ben. Közben levéltár szakos diplomát és doktori fokozatot is szerzett, ez utóbbit A török hódoltsági területről nyugatra irányuló külkereskedelem című dolgozatával.

Az eseményen köszöntőt mond Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) főigazgatója és Reinhard Johler, a tübingeni Dunai Sváb Történeti és Honismereti Intézet (Institut für donauschwäbische Geschichte und Landeskunde, IDGL) igazgatója. A kiállítást Tamáska Máté kurátor, az MNL főlevéltárosa mutatja be, társkurátorok még Daniela Simon (Németország) és Žolt Lazar (Szerbia).

Az ünnepélyes megnyitón köszöntőt mond Mladenovics Anna, a Liszt Intézet igazgatója és Czetz Balázs, a Magyar Nemzeti Levéltár gyűjteményi főigazgató-helyettese. A hat ország részvételével megalkotott vándorkiállítás a tudomány és a technológia fejlődéstörténetét járja körül, bemutatva az európai történelem és kultúra egyik legjellemzőbb és legmaradandóbb vonását, a felfedezés iránti vágyat.

Több mint egy éve, 2024-ben indult a Magyar Nemzeti Levéltár és a Magyar Történelmi Társulat történelmi ismeretterjesztő sorozata, a Levéltári Délutánok. A cél ezzel az, hogy történész és levéltáros előadók segítségével megismertessük a hallgatókkal a levéltár különleges és „titokzatos” világát, és egyben bemutassuk a magyar történelem fontos eseményeit. Október 7-én, kedden Tóth Judit történész tartott előadást Kulákbánat címmel.