Lakos János

Lakos János (1947–) levéltáros

1947-ben Balatonrendesen (akkor: Zala, ma: Veszprém megye) született. Felsőfokú tanulmányait a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem kezdte meg, ahol 1972-ben történelem–földrajz szakos tanári diplomát, majd 1979-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen levéltárosi képesítést szerzett. 1976-ban doktorált a két világháború közötti korszak gazdaságtörténetéből. 1972. szeptember elsejétől a Magyar Országos Levéltár munkatársa lett, majd 1976 decemberében a Pest Megyei Levéltárban folytatta levéltárosi munkáját. 1980–1982 között az intézmény váci fióklevéltárát vezette, 1982. február elsejétől 1983. január 15-ig pedig igazgatóhelyettesi beosztásban működött. Ezt követően a Művelődési, illetve Művelődési és Közoktatási Minisztérium Levéltári Osztályának főmunkatársa, később pedig helyettes vezetője volt. A Magyar Országos Levéltár és az Új Központi Levéltár egyesítésekor a minisztérium által meghirdetett pályázat útján 1992. július elsejei hatállyal elnyerte a Levéltár főigazgatói posztját, amelyet 1997. június 30-ig töltött be. Főigazgatósága ideje alatt újjászervezte az intézményt, és felépült az Országos Levéltár új, óbudai épülete. Tudományos munkássága a levéltári és történeti irodalomra terjed ki. Összeállította a MOL kéziratos térképeinek katalógusát. 1994–1997 között a Levéltári Közlemények, 1993-ban a Levéltári Szemle című szakmai folyóiratok főszerkesztője. 1983-tól 1987-ig a Levéltárosi Tanács titkára, 1998-tól levéltári vezető szakfelügyelő. 1997-ben PhD-fokozatot szerez, és az MTA Történettudományi Bizottságának a tagja. 2000-ben Széchényi Ferenc-díjjal tüntették ki.

Főbb művei:   

A Magyar Országos Levéltár térképeinek katalógusa I–VI. (Bp., 1976–88.)
A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei I–II. (Bp., 1993.)
A Magyar Országos Levéltár (Bp., 1996.)
A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei I–II. (Bp., 1999.)