Csánki Dezső

Csánki Dezső (1857–1933) történész, levéltáros, az MTA levelező (1891), majd rendes tagja (1900)

1857-ben, a Sárrét központjában, Füzesgyarmaton született. 1880-ban történelem–földrajz szakos tanárként diplomázott a Budapesti Tudományegyetemen, és még ebben az évben bölcsészeti doktorátust szerzett. Hivatali esküjét 1881. július 1-én tette le az Országos Levéltárban, megkezdve hosszú, félévszázadot meghaladó levéltári pályafutását. 1882-ben készítette el a Magyar Történelmi Társulat pályázatára Első Mátyás udvara című dolgozatát, amelyet a bírálók nagy elismeréssel fogadtak. A Magyar Tudományos Akadémia ennek sikere folytán Csánkit bízta meg gróf Teleki József Hunyadi kora Magyarországon című félbemaradt munkájának a befejezésével. Levéltári kutatásainak eredményeként a Hunyadiak korának történeti földrajza Magyarország középkori hely-, birtoklástörténetévé bővült, és nélkülözhetetlen segédeszközévé lett a család- és nyelvtörténetnek is. 1893. március 31-én országos levéltárnokká nevezték ki. A történész társadalom nagyra értékelte munkásságát, oklevélkiadói tevékenységét. A Magyar Tudományos Akadémiának 1891-ben levelező, majd 1900-ban rendes, 1915-ben egyúttal igazgatósági tagja lett, 1919-ben a II. osztály elnökévé, 1931-ben az Akadémia másodelnökévé választották. A Magyar Történelmi Társulatnak hosszú ideig titkára volt, és a Századok szerkesztői feladatait is ellátta. 1911-ben – még országos levéltárnoksága idején – sikerült meggyőznie az akkori kormányzatot a Levéltár tarthatatlan helyzetéről, egy új, önálló levéltári épület felállításának a szükségességéről. Az építkezés rengeteg szervező munkát igényelt, és 1912 márciusától Csánkit bízták meg az intézmény vezetésével, amit 1913 áprilisában véglegesítettek. 1919 elején főigazgatóvá nevezték ki, és a Tanácsköztársaság alatti háttérbeszorítása után ismét ellátta igazgatói teendőit. Az intézmény történetének új korszaka kezdődött. 1923 nyarán az Országos Levéltár működéséhez, tudományos szerepéhez méltó mai épületébe költözött, amelynek belső tereit történelmi vonatkozású freskókkal és címerekkel díszítették. Az új intézmény ügykezelésének megalapozása is Csánki nevéhez fűződik. Igazgatása alatt indult meg a Levéltári Közlemények című – ma is megjelenő – szakmai folyóirat, amelynek főszerkesztői feladatait egészen nyugdíjazásáig, 1932-ig látta el.

Főbb művei:   

Magyarország történelemi földrajza a Hunyadiak korában (V. kötet. Bp., 1913.)
Rajzok Mátyás király korából (Bp., 1903.)
Budapest történetének okleveles emlékei (Kiegészítette és sajtó alá rendezte Gárdonyi Albert, Bp. 1936.)