A később vitézi címet nyert Baranyai István 21 évesen, 1913-ban kezdte meg katonai szolgálatát, 1914. augusztus 2-án pedig már önkéntes címzetes tizedesként vonult a szerb harctérre. Többször megjárta mind az orosz, mind az olasz frontot, több ízben is megsebesült, s végül csak 1918. november 12-én szerelt le.
Menyasszonyával, Hibrandt Ellával folytatott levelezésének fennmaradt darabjai pezsgő szellemről, „békebeli” szerelemről és égő hazaszeretetről mesélnek.
Baranyai kéziratos önéletrajzában így ír: „1915. július végén menetszázaddal zúdultunk az olasz hadszíntérre a Doberdóra.” A kiállítás központi elemeként megjelenő öt levelezőlap teljes történetet mesél el, melyben a doberdói cavernáját menyasszonyáról elnevező (Villa Ella), egyébként mindig jókedélyű Baranyait egyre inkább megérinti az „Izzó harctér” közelsége, majd az igazi ütközet heve, hogy végül mégis boldogan tudathassa szerelmével: hősies tettei elismeréséül kitüntetésre terjesztették fel.
Baranyai több ízben is megkapta az ezüst vitézségi érmet. A dokumentumok alapján 1915. október 22-én (23-án) önálló kezdeményezéssel támadta meg a szakasza jobb szárnyát elérő ellenséget és heves tusában (kézigránátokat is bevetve) visszaverte azt, mintegy 60 olasz hadifoglyot ejtve.
A századosként leszerelt Baranyai hazatérve feleségül vette Ellát, akitől három gyermeke (egy fiú és két leány) született. Élete sajnos felemásan alakult, hiszen takarékpénztári igazgató lett Szentesen, s a hiteléletben kifejtett tevékenysége miatt megkapta a Magyar Koronás Bronzérmet (Signum Laudis), később azonban ez inkább hátrányára vált, 1946-ban menesztették állásából. 1957-ben halt meg.
/A kiállításon a két színtér, a doberdói dekung és az otthon jelképes megelevenítésére törekedtünk, mely tereket a levelek kötnek össze./
Köszönettel tartozunk Dr. Héjjas Pál nyugalmazott levéltárigazgatónak, amiért családi gyűjteményének becses darabjait is rendelkezésünkre bocsátotta.
Ugyancsak családi emléktárgyakkal járult hozzá a kiállításhoz: Fodor Dorottya, Magyar Endre Lénárd, Urszuly János Sándorné.
A kiállítás felszerelésében közreműködött: Varga József, Bagó Sándor, Tóth István, Somogyi László és még sokan mások...
A kiállítás előzetes bejelentkezés után látogatható budapesti épületünkben!
