A mai Esztergom a török uralom megszűntét követő évtizedekben több, egymástól területileg, jogilag különálló, különböző földesurak alá tartozó települések halmazából állt, melyek csak sokára, 1895-ben egyesültek közigazgatásilag, amikor már lényegében össze is épültek. A 17. század végén ezek közül a legjelentősebb Esztergom szabad királyi város, mellette az Érseki város, mely a Belsőváros vagy Víziváros nevet is viselte, továbbá Szentgyörgymező és Szenttamás, Zsember és maga a várhegy. Víziváros és Szentgyörgymező érseki, Szenttamás és Zsember káptalani tulajdonban volt, míg a várat 1761-ben kapta vissza az érsekség a királytól. A királyi város a többi településsel együtt az 1683-as ostrom során sokat szenvedett, elnéptelenedett, majd a harcok végeztével itt is megindult a város újjászerveződése. Esztergom lakossága a török idők alatt és után is többszörösen kicserélődött. Habár a város régi, középkori kiváltságos helyzete köztudomású volt és élt is ezekkel a szabadságjogokkal, mégis, ezek biztosítékát, a kiváltságlevelet nem sikerült azonnal kiváltani. Erre először 1703-ban tett kísérletet a város, de ekkor a kitört szabadságharc miatt kudarcot vallott.
A párkányi csata.
A párkányi palánkvár és a Víziváros között a menekülő török seregek súlyától leszakadt fahíd, háttérben a vár, a Víziváros, a Szent Tamáshegy erődítményei és épületei látszanak. A várban lévő – minaret melletti – kupolás épület a Bakócz-kápolna, azaz az elpusztult Szent Adalbert székesegyház egyik oldalkápolnája.
(A Nürnbergben 1686-ban megjelent kép eredeti mérete 32 x 21 cm)
Vályi András leírása Esztergom állapotáról a török kiűzése után
