Gönc elveszett középkori pecsétnyomójának nyomában

Gönc elveszett középkori pecsétnyomójának nyomában

Írta: Bodnár Tamás

Gönc Északkelet-Magyarországon, az egykor önálló Abaúj majd Abaúj-Torna vármegye középső részén fekszik. Ma az 1950-ben összevont Borsod-Abaúj-Zemplén megye része, Miskolctól 70, a Szlovák határtól 10 kilométerre található városka. Azoknak a királynéi német telepesfalvaknak az egyike, amelyeket a 12. században telepítettek a vármegye gyéren lakott területeire.

A mezővárossá fejlődő település a közép- és kora újkori Abaúj megyében meglehetős jelentőséggel bírt, míg céhes ipara a 19. század második felében hanyatlásnak nem indult. Az I. világháború után szerepe tovább csökkent, és az ország határvidékére jutása folytán vegetálásra kényszerült.

1. melléklet

Gönc mezőváros középkori pecsétnyomója.

(HU-MNL-OL E 215, 6. tétel, 3. doboz.

A fotót készítette: Czikkelyné Nagy Erika)

Az egykori mezőváros helyben őrzött irathagyatéka még az 1920-as években is az egykori dicső múltról vallott. Az iratoknak azonban hosszú utat kellett bejárni, míg eljutottak végső megőrzési helyükre, a MNL Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Levéltárába.

Konkrétan az egykori mezőváros iratai nem olyan nagy terjedelműek, az HU-MNL-BAZVL-V.151. fondjában Gönc községi anyagának 1,3 iratfolyóméternyi részét képezik az 1551-el kezdődő feljegyzések. Kora szempontjából fontos tényező, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Levéltárban csak 10 olyan települést találunk, amelynek a 16-17. századból származó iratanyaga maradt fenn, ezért joggal figyelhetünk fel Gönc egykori levelestárára. Ha pedig azt is elmondjuk, hogy a település anyagában Mohács előtti oklevelek is voltak, akkor az egykor ott őrzött anyag jelentősége méginkább megemelkedik.

Gönc mezőváros levéltárnak szerencséje és részben talán szerencsétlensége is, hogy az 1920-as években elkerült eredeti helyéről. Szerencséje, mert „egyben” maradt és ezután már egy állami intézmény falai között vészelhette át a II. világháborút, - aminek következményeként ugyan meg is semmisülhetett volna, - de semmiképpen nem jutott „ebek harmincadjára.” Szerencsétlensége, mert több intézményben is megfordult, ahol az iratokat bizonyos szempontok szerint megpróbálták szétválasztani.

A mezőváros iratanyagát az 1923-ban Telkibányán nyaraló Milleker Rezső, a Debreceni Egyetem földrajztanára és egyben a debreceni Tisza István Tudományos Társaság kiadványainak szerkesztője „fedezte fel” a környéken látogatva. A gazdag levéltári anyag annyira felkeltette érdeklődését, hogy elkötelezettnek érezte magát annak megmentése és további megőrzése érdekében. Még 1923-ban levelet írt Gönc elöljáróságának, hogy a régi városi levéltárat adják át megőrzésre a Debreceni Egyetem Földrajztudományi Intézetének. Gönc képviselőtestületi jegyzőkönyveiben erről a következő bejegyzést olvashatjuk: „1923. augusztus 29. Tárgyaltatik a Debreceni Magyar Királyi Tudományegyetem Földrajztudományi Intézetének 82/1922-23 számú átirata, melyben a községet levéltárában őrzött okmányok átadására kéri. - Főjegyző a kérelem teljesítését véleményezi, mert az itt lévő okmányok kellő kezelés hiányában pusztulásnak vannak kitéve, elkallódnak, míg az egyetemi múzeumban az utókor számára az biztosítva lesz. - A képviselő testület a kérelmet teljesíti s a községnél lévő okmányokat, pecsétnyomókat a Debreceni Magyar Királyi Tudományegyetemnek megőrzés végett, letétként átadja. - Az elöljáróságot felhívja, hogy ezen tárgyakat leltár mellett adja át, s a leltárt az okmányok közé helyezze el.”[1]

A pecsétnyomókat ezek szerint ekkor, a 20. század elején még az iratanyaggal együtt őrizték. Tudjuk, hogy a város pecséthasználata a középkorra nyúlik vissza, bár igaz, hogy 1526 előttről csak hét darab Gönc város által kiadott oklevelet ismerünk, amelyek közül hat hordoz magán pecsétlenyomatot. Ezek eredeti példányainak mindegyike Szlovákiában, Bártfa (Bardejov) és Kassa (Košice) városi levéltáraiban található.^[2]

Az iratok és pecsétnyomók tehát leltárba szedve Debrecenbe kerültek, ahol Milleker felkérésének eleget téve, Iványi Béla tanulmányozta az anyagot és részben erre támaszkodva, 1926-ban megírta és kiadatta „Göncz szabadalmas mezőváros története” című, máig ható precizitással megírt településtörténetét.

Az iratokat valószínűleg Iványi közbenjárására 1927-ben Debrecenből Budapestre a Magyar Országos Levéltárba szállították, és ekkor három középkori oklevelet kiemeltek a Diplomatikai Levéltár számára. Feltételezésünk szerint az iratokkal együtt a MOL-ba került a város középkorban használt pecsétnyomója^[3] is, azonban ez utóbbi a Magyar Kamara Archivumában kapott helyet és ma is ott található.^[4] Pontosabban a tipárium a Magyar Kamara Archívumán belül a Vegyes iratok, ügyviteli segédletek, pecsétnyomókon belül a Pecsétnyomók, árubélyegzők, klisék fondban található, melynek jelzete E 215. Maga a pecsétnyomó a fondon belül a 376. szám alatt található. Kissé megmagyarázhatatlan elhelyezéssel a Rákóczi-szabadságharc hivatalainak pecsétnyomóival együtt (ez összesen 4 darab pecsétnyomó) találjuk.[5] Érdemes még megemlíteni, hogy ebben a fondban Gönc mezővároson kívül egyetlen egy település tipáriuma sincs, amiből arra következtetünk, hogy az ide történő elhelyezés ad-hoc következhetett be. A fond fondtörzslapjain semmiféle megjegyzés vagy plusz információ nincs a bekerülés körülményeiről.[6]

Egy néhány évvel ezelőttig egy darab Gönc város által a 17-19. században használt pecsétnyomó lenyomatát ismertük. Ennek alapmotívumával a Gönc város által 2001-ig használt címerben találkozunk, utóbbi egyenes folytatása volt a reformáció idejétől használt mezővárosi pecsétnek.^[7] A lenyomaton egy leveles-indás szőlőtőkét láthatunk, mely a körirat szavai közé nő fel, a szőlőtő két oldalán pedig egy-egy szőlőfürt helyezkedik el. Körirata: SIGLLUM OPPIDI GONC. A körirat szavait egy-egy ágacska választja el egymástól. Az alább látható papírfelzetes lenyomat 1673-ból származik,^[8] de ugyan ezt a pecsétnyomót használták még 1842-ben is,^[9] amint ez a 2. mellékleten szemlélhető. Elképzelhető, hogy a 20. század elején ez a tipárium még a város levéltárában lehetett, és szerepelt még a Debrecenbe átadott anyag leltárában, de mára sajnos nyoma veszett.

2. melléklet

Gönc mezőváros pecsétlenyomata a mezőváros Szepesi Kamarához írt levelén, 1673-ban és Gönc mezőváros pecsétlenyomata egy 1842. évi testamentumlevélen.

(HU-MNL-BAZVL-V.151. No.: 38.)

(Magántulajdon.)

A ma is fellelhető, a Magyar Kamara Archívumába került pecsétnyomó jól beilleszthető Gönc történetébe. A pecsétnyomó központi alakja Szent Egyed, aki Gönc templomának és egyben a városnak is védőszentje volt.^[10] Nevével a helyi egyház patrónusaként először 1510-ben találkozunk, éppen a Göncnek adományozott vásártartási jogot biztosító oklevélben.^[11] Európa szerte leginkább városok emeltek templomot Egyed tiszteletére. Ennek oka nyilván az, hogy elsősorban a városi polgárok: kereskedők, céhes iparosok, belőlük kikerült zarándokok, deákok ismerkedtek meg Egyed virágzó francia kultuszával, amelyet azután a maguk otthonába, polgárkörnyezetébe is átplántáltak.

Egyed (†725 táján) remete volt Provence-ban, majd monostort alapított, amelynek - és a hasonlóképpen a köréje települt Saint-Gilles városnak is - ő lett a névadója. Már ifjúkorában szentként tisztelték, mire alázatosságból a pusztába vonult, ahol egy szarvas táplálta a tejével. Egyszer Wamba vizigót király arra vadászott, és emberei a szarvast üldözőbe vették, amely Egyed barlangjába menekült. Az egyik vitéz az állat fölriasztására nyilat lőtt a barlangba, amely azonban Egyedet találta el. A király ezután rájuk bukkanva, nagyon megilletődött és a barlang helyére bencés klastromot rakatott, melynek Egyed lett az elöljárója.^[12] Szent Egyed attribútumai, amelyekkel ábrázolni szokásos, a szarvas vagy őz, az apát hatalmát jelképező pásztorbot, a bencés rendi csuha és a nyílvessző. Ezek közül a jellemzők közül az őz, a csuha és a pásztorbot megtalálható Gönc fentebb tárgyalt tipáriumán. A vésnök a szentet az apátnak kijáró mitrában, azaz püspöksüvegben ábrázolta templomot szimbolizáló, gótikus oszlopok között és gótikus ívek alatt állva, attribútumaival együtt. Az oszlopok két oldalán szőlőtőkék emelkednek két-két szőlőfürttel. A pecsétnyomó körirata szalagra vésve: SIGILUM + OPPIDI + GEONCZ +

A mezőváros levéltárának sorsa így folytatódott tovább:

1953-ban a Magyar Országos Levéltár felajánlotta Gönc mezőváros levéltárát a korabeli Miskolci Állami Levéltárnak, cserébe a Boldogkőváraljáról időközben Miskolcra került Zichy Meskó család levéltári töredékéért, mely 13 darab oklevelet foglalt magában. Mivel Zichy Meskó családi levéltára már volt a MOL-nak, így egyesíteni kívánta a két anyagot. A cserét Klein Gáspár miskolci levéltárvezető bonyolította le az Országos Levéltárral. Az 1953-as feljegyzések szerin a gönci iratanyag a következőkből állt: három Mohács előtti oklevél, egy iratcsomó és egy fémkazetta, benne iratokat tartalmazó borítékokkal.^[13]

Klein Gáspárnak azonban nem volt egyszerű dolga az időközben „szétszedett” gönci levéltárral, ugyanis az iratanyagtól ekkor már elválasztottak három Mohács előtti oklevelet, és besorolták ezeket a Diplomatikai Levéltárba.[14] A három eredeti oklevélből kettő darab I. Mátyás király idejében 1470-ben és 1473-ban, egy darab II. Ulászló király uralkodása alatt, 1510-ben keltezett.

Megjegyzendő, hogy az iratok között volt még egy Mohács előtti oklevéltöredék, amely 2001-ben lett kiemelve.[15]

Azonban az oklevelekkel kapcsolatban felmerül néhány furcsaság. Mindhárom oklevél duplumként szerepel a DF állagban. Először az oklevelekről 1953-ban készült fotók és a Gönc város levéltárából származó borítékokkal együtt vannak feltüntetve 39967, 39968, 39969 számok alatt, mint Gönc város iratai (Q367). Ezek alatt a DF számok alatt a korabeli, 1953 évi regeszták szerepelnek a Collectio Diplomatica Hungarica adatbázisában. Illetve megtaláljuk az okleveleket ugyanebben az adatbázisban a DF 247975, 247965, 247967 számok alatt is, mint a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár iratai. Utóbb viszont a Tóth Péter által 1990-ben publikált A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár Miskolcon őrzött középkori oklevelei c. munkájának regesztáival szerepelnek. A két különböző szám alatti oklevelek datálásában is eltérést találunk. Az 39967 és 247965 számúak 1470.12.17. – 1470.12.14. dátumokkal, a 39968 és 247967 számúak 1473.12.31. dátummal, míg a 39969 és 247975 számúak 1511.03.26. – 1510.03.06. dátumokkal szerepelnek. Az eltérőek esetében a Tóth Péter által kiadott datálások a helytállóak.

Visszatérve az iratcserére, a bonyodalmak azzal kezdődtek, hogy a Magyar Országos Levéltár 1953. május 7-én felajánlotta a Miskolci Állami Levéltár vezetőjének, hogy cserébe a Zichy Meskó család levéltárának egyes Boldogkőváraljáról Miskolcra került darabjaiért átadja Gönc városnak három Mohács előtti oklevelét, egy iratcsomóját és egy fémdobozban borítékokban tárolt iratait, mivel ezek a Miskolci Állami Levéltár gyűjtőkörébe tartoznak. Ezek után július 17-én Klein Gáspár miskolci levéltárvezető megküldte a boldogkőváraljai okleveleket a MOL-nak, de az ellentételezésben a levéltárvezetőnek csalódnia kellett, mert szeptember 26-án a gönci iratanyag mellett az eredeti középkori oklevelek helyett csak másolatokat kapott az eredeti borítékokkal együtt. Az Országos Levéltár azzal indokolta tettét, hogy legelső levelében csak az iratok terjedelméről adott tájékoztatást és a DL-ban elhelyezett iratokat onnan már nem áll módjában kiemelni, mivel a gyűjtemény egysége és a kutatás számára hozzáférhetővé tétele megkívánja, hogy abból ne emeljenek ki egyes darabokat.

Klein Gáspár kifogást emelt az „erőltetetten belemagyarázott okfejtés” ellen és hosszas levelezés eredményeként elérte, hogy a MOL 1954. február 5-én a Levéltárak Országos Központjának 86412-14-2/1953. sz. rendeletére elküldte „Középkori Gyűjteményünk három gönci vonatkozású oklevelét”. A LOK egyben felhívta Klein Gáspár figyelmét, hogy az oklevelek helyett küldje vissza a fotómásolatokat és az eredeti borítékokat.[16] Érdemes megjegyezni, hogy a mai napig ezek a fotók és a 20. század elején Gönc mezőváros irataihoz készült borítékok láthatók az MNL adatbazisokonline internetes oldalain.[17]

 Borsa Iván a LOK korabeli vezetője a következő konklúziót vonta le a hosszas levelezésből:

„Helytelenítem, hogy a két levéltár a gyűjtőkörileg másik levéltárba tartozó iratanyag rendeltetési helyére való juttatását „csereüzletként” kezelte …”[18]

A korabeli levéltárosok azonban megfeledkeztek a levéltári anyag tárgyi emlékeiről, amelyek itt-ott még manapság is előkerülnek az iratok közül. A fent többször emlegetett, Szent Egyed alakját megörökítő tipárium, mely ma az MNL-OL E 215, 6. tétel, 3. dobozában található, Gönc mezőváros iratanyagához tartozik.

Felmerül tehát a kérdés, vajon ma is gondolkozhatunk irat- vagy levéltáregyesítésen?

Források:

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium, II. kötet, Budapest, 2004.

Tóth Péter: A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár Miskolcon őrzött középkori oklevelei, Miskolc, 1990.

HU-MNL-BAZVL-V.151. – Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Levéltára, Gönc nagyközség iratai

HU-MNL-BAZVL-VIII.702. - Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Levéltára, A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár iratai, A miskolci központ iratai

HU-MNL-BAZVL-XV.76. - Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Levéltára, Borsod vármegye levéltárában kezelt Mohács előtti oklevelek levéltári gyűjteménye

HU-MNL-OL DF. - Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Diplomatikai fényképgyűjtemény

HU-MNL-OL E 215. - Magyar Nemzeti Levéltár, Országos Levéltára, Magyar Kamara archívuma, Vegyes iratok ügyviteli segédletek, pecsétnyomók, Pecsétnyomók, árubélyegzők, klisék

adatbazisokonline.hu

eleveltar.hu

hungaricana.hu