A Gotterhalte magyar nyelvű fordítása két református iskola iratanyagában
Kutatásaim során a kunhegyesi és a túrkevei református elemi iskola anya- illetve jegyzőkönyvében is megtaláltam egy 1854. június 3-án kelt superintendensi[1] rendelkezést, mely arra utasította a tanítókat, hogy a jövőben az uralkodó üdvéért tartott ünnepségeken a Gotterhalte,[2] tehát az osztrák császári himnusz frissen magyarra fordított változatát énekeltessék az ifjúsággal. Az utasítás mellett mindkét kötetbe bemásolták a dal aktuális szövegét is. Írásomban avatott kutatók munkáira támaszkodva szeretném felvázolni, hogyan alakult a császárhimnusz története, s miért éppen 1854-ben került be a magyar nyelvű fordítás az említett iskolai dokumentumokba.
A kunhegyesi református fiúiskola anyakönyvének címoldala, melyben a Gotterhalte magyar nyelvű szövege is megtalálható
Forrás: MNL JNSzML VIII. 132. A kunhegyesi református iskola anyakönyve 1840–1898.
A császárhimnusz az első koalíciós háború idején (1792–1797) jött létre. Ebben a háborúban az osztrákokat sorozatos kudarcok érték, ezért a bécsi udvarban úgy gondolták, hogy Ausztriának is szüksége lenne egy olyan lelkesítő dalra, mint az angol „God save the King”, vagy a francia „Marseillaise”.[3] A Magyar Színművészeti Lexikon szerint van Schwieten báró, az udvari könyvtár igazgatója bízta meg Leopold Haschkát, a Therésianum esztétika-tanárát, hogy írjon szöveget az új dalhoz.[4] Nyáry Krisztián a himnuszok történetét feldolgozó kötete szerint Haschka már 1791-ben papírra vetette a Ferenc császárt dicsőítő vers szövegét.[5] Az biztos, hogy a költemény megzenésítésére Joseph Haydnt kérték fel 1796 végén, aki 1797 januárjára készült el munkájával, amit a következő hónapban, az uralkodó születésnapján mutattak be. 1797. február 14-én már a Magyar Hírmondó is beszámolt a „jó kívánságokkal tejes” mű megjelenéséről, nem is tagadva a tényt, hogy a bécsi udvart az angolok inspirálták a saját himnusz megalkotására.[6] Ezzel kezdetét vette a Gotterhalte izgalmas története.
A Magyar Hírmondó tudósítása a császárhimnusz bécsi premierjéről
Forrás: Magyar Hírmondó, 13. sz. 1797. február 14. 199.p.
Mivel Leopold Haschka a vers kezdő sorába beleírta az aktuális uralkodó, I. Ferenc nevét, predesztinálva volt, hogy a himnusz szövegéhez legkorábban az ő halálakor hozzá kell nyúlni. Ez nem szokatlan eljárás az európai himnuszok tekintetében, hiszen a már emlegetett angol himnusz kezdő sora is változott attól függően, hogy éppen király vagy királynő ült a trónon. A Gotterhalte esetében viszont ennél többről volt szó. Nyáry Krisztián szerint a himnusz szövegén egyszer már azt megelőzően módosítottak, hogy az 1826-ban hivatalossá vált volna a hadseregben. Ezen szövegváltozat szerzője viszont ismeretlen.[7] V. Ferdinánd trónra lépésekor is módosításokat kellett eszközölni. Ekkor Metternich a porosz Karl von Holtei-t bízta meg a feladattal, ám az ő szövege sajnos nem nyerte el a bécsi közönség tetszését, így hamarosan ismét át kellett dolgozni. Ezt Zedlitz báró tette meg,[8] aki valójában az eredeti szöveghez nyúlt vissza, s azon csak kisebb módosításokat végzett.[9] Ferenc József 1848-as trónra lépését követően átdolgozások egész sora keletkezett, s ekkor merült fel első ízben, hogy az időtállóság kedvéért ki kellene venni a császár nevét a szövegből. Ez vezetett a Gotterhalte 1854-es átírásához. Közben a Haydn által komponált dallam önálló életre kelt. 1841-ben erre a zenére írta Heinrich Hoffmann von Fallersleben a „Deutschlandlied” című verset, amely az egyesülésükért küzdő németek indulója lett. 1922-ben ez vált Németország hivatalos himnuszává,[10] melynek a nemzetiszocializmus időszakában kompromittálódott „Deutschland, Deutschland über alles…” kezdetű első strófája helyett a második világháború óta a harmadik versszakát éneklik a németek.
Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=c0b2Flq8A-0&ab_channel=HistoricalSongs (Utolsó megtekintés: 2023. 02. 05.)
1854-ben Alexander von Bach az uralkodó engedélyével hét szerzőt bízott meg azzal a feladattal, hogy a Gotterhalte szövegét - immár sokadik alkalommal - írják át. Bach 1854. március 22-én javaslatot tett az uralkodónak, hogy a pályázók közül Seidl János Gábor régész, költő, a Szépművészeti Múzeum éremtára vezetőjének munkáját fogadja el. Így is történt. Ferenc József március 27-én Seidl német szövege mellett döntött, s intézkedett, hogy azt nemzeti nyelvekre is ültessék át.[11] 1854 áprilisában Szilágyi Ferenc, a Budapesti Hírlap szerkesztője megbízta Bulyovszy Gyulát, a népszerű tárcaírót,[12] készítsen egy nyers fordítást a német szövegről.[13] Bulyovszky ezt megtette, így jelenhetett meg a vers magyar és német nyelven a Budapesti Hírlap 1854. április 12-i számában.
A Gotterhalte magyar és német nyelvű szövege a Budapesti Hírlap 1852. április 12-i számában
Forrás: Budapesti Hírlap, 1854. április 12. 2214. p.
A kunhegyesi református iskola anyakönyvébe és a túrkevei iskola jegyzőkönyvébe is Bulyovszky nyers fordítása került bejegyzésre. Mind a két dokumentumból kiderül, hogy a császár március 27-i rendelkezését követően egy június 3-án kelt superintendensi rendelet határozott úgy, hogy „az úgy nevezett új Néphymnuszt, melynek dallama a régi Haydn féle áriára van jelenleg is alkalmazva […] ezentúl minden ünnepélyek alkalmával, mellyek a fens. Császári család üdveért tartatnak e’ néphymnusz énekeltessék.”[14]
A Gotterhalte magyar nyelvű fordítása a túrkevei református iskola jegyzőkönyvében
Forrás: MNL JNSzML VIII. 159. a. Iskolai jegyzőkönyv 1848–1932. 21. p.
A kéziratokban megjelent az a pótló versszak is, amelyet kifejezetten Ferenc József és Erzsébet (Sissi) közelgő egybekelésének alkalmára írt Seidl.
A pótló versszak a kunhegyesi református iskola anyakönyvében
Forrás: MNL JNSzML VIII. A kunhegyesi református iskola anyakönyve 1840–1898.
Az uralkodó és Erzsébet 1854. április 24-én kelt egybe. A császárhimnusz biztosan felcsendült ezen a napon, hiszen arról a Hölgyfutár című divatlapból is értesülhettek a kortárs olvasók.[15] Azt azonban nem tudjuk biztosan, hogy Magyarországon már az új változatot énekelték-e az emberek.[16]
A Nemzeti Színház színészei biztosan énekelték az új himnuszt a császári menyegző alkalmából
Forrás: Hölgyfutár, V. évf. 1854. április 24. 328. p.
A Gotterhalte gyorsan elkészült, nyers fordítása nem sokáig maradt érvényben. 1854. április 4-én ugyanis a Magyar Tudományos Akadémia közbenjárásával pályázatot hirdettek a császárhimnusz nemzeti nyelvekre való lefordítására. Nagy Ildikó kutatásai szerint legalább 12-en megpróbálkoztak magyar nyelvre átültetni a szöveget, pályaműveiket pedig Bécsben egy szakértői testület bírálta el szeptember 23-án. A magyar fordítások közül az Érhalmi Gerő álnéven beküldött pályázat nyert. Érhalmi Gerő mögött az első nyers fordítást elvégző Bulyovszky Gyulát és munkatársát, a szintén a Budapesti Hírlapnál publikáló Nádaskay Lajost kell értenünk. Az ő szövegüket fogadta el a bírálóbizottság, de csak egy harmadik személy, Kecskeméthy Aurél „módosításaival”, így a forgalomba kerülő hivatalos fordításnak valójában három szerzője volt. A későbbiekben azonban a magyar nyelvű szövegen is végeztek kisebb, ám nemzeti szempontból annál fontosabb módosításokat. A kiegyezést követően a magyarok például fontosnak tartották a császár szó felcserélését királyra, hiszen Ferenc József a magyaroknak nem császára, hanem királya volt.[17] Az a túrkevei református iskola jegyzőkönyvében is jól látszik, hogy a második sorban olvasható „császárunk” szót utólag ceruzával áthúzták, elképzelhető, hogy éppen ebből az okból.
Bulyovszky Gyula, a Gotterhalte magyar fordítója
Forrás: Magyar Irodalmi Lexikon. I. kötet. 1963. 193. p.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy mire a Gotterhalte szövege kikristályosodott és magyar fordítása is elkészült, meglehetősen gyűlölt melódiává vált a Magyar Királyság területén. 1848 előtt a magyar közönségnek jóformán semmilyen kifogása nem volt a császári himnusz ellen, 1797-ben például a derék jászok is elénekelték, amikor József nádort fogadták Jászberényben.[18] A szabadságharcot követően azonban az önkény és az elnyomás jelképe lett a mindennapokban csak „hóhérnóta”-ként emlegetett műdal. E gúnynév abból az egyébként hamis legendából eredt, hogy a 13 tábornok kivégzése közben a Gotterhalte szólt az aradi várban. Bármennyire is gyűlölték, a magyaroknak sokáig el kellett tűrniük a császárhimnuszt. Elsősorban a hadseregben, az iskolában és a templomban csendült fel gyakran a nemzeti büszkeséget mélyen sértő himnusz. Ám a leleményes kortársak megtalálták a módját, hogy ne feltétlenül kelljen a Gotterhaltét énekelni. A reformátusok és az evangélikusok például gyakran énekeltek Haydn zenéjére más szöveget, legtöbbször vallásos énekeket. A kiegyezés után bár a császárhimnusz kikerült az iskolai tankönyvekből, mégis számos alkalom maradt még arra, hogy a magyar közönség találkozzon vele. A közös hadseregben a Monarchia fennállásáig használni kellett, azokon a rendezvényeken pedig, ahol katonazenekar játszott, rendre fel is csendültek a gyűlölt dallamok. Ezek az események a magyarok heves reakciói miatt általában botrányba fulladtak.[19]
A gyűlölt „hóhérnóta” a Tolnamegyei Közlöny címoldalán. A középső hasábban olvasható a Gotterhalte magyar szövege
Forrás: Tolnamegyei Közlöny, XXXVII. évf. 52. sz. 1909. december 30. 1. p.
A magyarok hosszú ideje vágytak saját himnuszra, s ez a vágy 1849-től érthetően felerősödött. Az viszont egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy Kölcsey költeménye lesz a nemzeti himnusz, erre ugyanis más alkotások is esélyesek voltak, például a reformkorban a Himnusznál sokkal népszerűbb Szózat vagy a Rákóczi-induló. Az önkényuralom éveiben viszont a magyarság lelkiállapotát egyre inkább a korábban mellőzött Himnusz szövegvilága fejezte ki, amely lassan elfogadott himnuszunkká vált. Ebben az a körülmény is közrejátszott, hogy a Rákóczi-indulót az 1850-es években egyszerűen betiltották.[20] A kiegyezés után egyre többször csendülhetett fel Kölcsey Himnusza, Erkel Ferenc zenéjével, amely Nyáry Krisztián megfogalmazása szerint politikai barométerként is felfogható, amikor ugyanis az uralkodó - saját politikai érdekeit szem előtt tartva - engedményeket kívánt tenni a magyarok felé, akkor engedett a Himnusz nyilvános használatát illetően.[21] A19. század végén és a 20. század elején már nyílt politikai csatározások témája lett a Himnusz és a Gotterhalte kérdése. 1903. április 23-án Rátkay László törvényjavaslatot nyújtott be, amelyben a magyar nemzet himnuszául Kölcsey művét javasolta, a Széll Kálmán vezette kormánypártok azonban leszavazták ezt.[22]
A Gotterhalte magyarul, a kiegyezés után átdolgozott szöveggel
Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=CbrYyQrM15o (Utolsó megtekintés: 2023. 02. 05.)
A Gotterhalte 1918. október 23-án csendült fel utoljára Magyarországon, a debreceni egyetem avatási ünnepségén, aminek köszönhetően ez az esemény is botrányba fulladt.[23] Az Osztrák-Magyar Monarchia néhány nappal ezután összeomlott.[24] Horthy Miklós 1920. január 27-én kelt új szolgálati szabályzatából véglegesen kikerült a Gotterhaltét jelentő néphymnus szó, s bekerült helyette a Hymnus, amely alatt már végérvényesen Kölcsey és Erkel művét értették. „A Himnusz vitathatatlanul a Horthy-korszakban vált első számú zenei jelképpé, ám törvény továbbra sem szentesítette.”[25] Erre majd csak 1989-ben került sor, amikor a XXXI. tv. 36. §-a kimondta, hogy „a Magyar Köztársaság himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz című műve Erkel Ferenc zenéjével.”[26]
A levéltári Források jelzete:
MNL JNSzML VIII. 132. A kunhegyesi református iskola anyakönyve 1840–1898.
MNL JNSzML VIII. 159. a. Iskolai jegyzőkönyv 1848–1832.
A könnyebb olvashatóság kedvéért a forrásokat gépelve is közreadjuk:
A Nagy Kun Kunhegyesi reform. fiu oskolában tanítók és tanulók neveit, némelly Egyházkerületi, Egyházvidéki és Egyházi oskolát illető rendelvényeket magában foglaló könyv készíttetett 1840.
Junius 3. 1854ről tudatja NS Esperes Úr, hogy felsőbb helyről azon rendelet érkezett, miszerint Márt. 27. 1854. ő Cs. K. Apost. felsége által is helyben hagyott új néphimnust az isk. tanítók mind magok megtanulván, növendékeiknek melódiával is megtanítsák. ’S előfordulandó alkalommal a templomban mellőzhetlenül énekeljék. – A himnus újan dolgozva Seidl J. Gábor által Hayden dallamára így hangzik:
1. Isten tartsd meg Isten védjed – Jó Császárunk és Honunk
A hitből erőt merítve – Legyen ő bölcs gyámolunk.
Védjük ősi koronáját – Érje bár honnét a vész
Ausztriával Habsburg trónját – Egyesíti égi kéz.
2. Nyílt őszinte jámbor szívvel – Tartozás és jog ha hív
Bátran és derült reménnyel – szállunk a csatára ki.
A sereg – mit annyiszor font – nem felejtve a babért
Császárunkért vért és vagyont – vért és vagyont a honért.
3. Mit a szorgalom megérlel – védje hün a hősi kéz
Győzzön égi fegyverével – a művészet és az ész
Mint az áldás hassa által – A dicsőség e hazát
Égi béke fénykorával – Bóldogítsa Austriát.
4. Tartsunk öszve mind egy szivvel – Egyetértés ad erőt
Hatva egyesült erővel – Bármi gát legyőzhető.
Mint testvérek öszve tartva – Legyen egy a honfi cél
Üdv a Császár és hazára: - Austria örökkön él.
Pótló versszak ő Cs. K. felségének egybekelésére vonatkozólag a Néphymnus hiteles szövegéhez:
5. Ott ragyog a Császár mellett – vele sziv és törzs rokon
Bájjal a melly el nem tünhet – Császárnénk kegy-gazdagon.
Árassza az ég kegyelme – Legmagasb ajándékát
Ferenc Jósef s Ersébetre – Éljen a Habsburg-család!
Iskolai jegyzőkönyv a Túrkevei helv. hitv. iskolákat és Tanítókat érdeklő események és rendeletek bejegyzésére készíttetett az 1848-ik évben Kovács József Tanársága és Hajdú Bénjámen Egyház-Gondnoksága alatt.
1854. junius 14én érkezett körlevél tartalma:
Felsőbb helyrül megkapta Superint, ö. Kga egy Leirat mellett az úgy nevezett új Néphymnuszt, melynek dallama a régi Haydn féle áriára van jelenleg is alkalmazva – rendeltetik tehát, hogy ezentúl minden ünnepélyek alkalmával, mellyek a fens. Császári család üdveért tartatnak e’ néphymnusz énekeltessék. – A’ superintendensi levél következő szavai különösen figyelembe veendők: „nem lehet kétkednem a’ felől, söt biztosan reménylem ’s elvárom, hogy szolgatársaink ez úton is jobbágyi legmélyebb tiszteletöket és hűségöket bebizonyítandók, helykörűlményekhez képest minden lehetöt elkövetnek arra nézve, hogy az itt kijelentett magas kivánat a’ lehető legdíszesebb és legillendőbb módon teljesítve legyen gyülekezetünkben mindenütt; nevezetesen az iskolatanítók igénybe veendő közremunkálása útján eszközlendik azt, hogy épen maguk a’ tanítók betanulván előbb és haladék nélkül az illető melódiát, tanítványaikkal is megösmertessék és betanultassák azt, és aztán ezekkel – még pedig kivált a’ nagyobb gyülekezetekben harmóniával – énekeljék és énekeltessék a’ szó alatti ünnepélyek’ alkalmával az itten közlött Néphymnuszt; énekeltessék pedig mindenkor egész terjedelemben az utolsó pótlék stróphát sem hagyván el.” /: Ezt rendeli 1854. Jun. 3. Sz. P. L.
Új Néphymnusz Haydn’ dallamára írta Seidl J. Gábor
/: Ő Cs. Kir. Ap. Fge 1854. márt. 27én kelt legfelsőbb kézirata által hitelesnek nyilvánított szöveg magyar forditásban.:/
Isten tartsd meg, Isten védjed
Jó Császárunk és Honunk’,
A’ hitből erőt merítve
Légyen ő bőlcs gyámolunk!
Védjük ősi koronáját
Érje bárhonnét a’ vész,
Ausztriával Habsburg trónját
Egyesíté égi kéz.
-
Nyílt, őszinte, jámbor szívvel
Tartozás és jog ha hí,
Bátran és derűlt reménnyel
Szállunk a’ csatára ki.
A’ sereg, mit annyiszor font,
Nem felejtve a’ babért
Császárunkért vért és vagyont,
Vért és vagyont a’ honért. –
-
Mit a’ szorgalom megérlel,
Védje hűn a’ hősi kéz,
Győzzön égi fegyverével
A’ müvészet és az ész;
Mint az áldás hassa által
A’ dicsőség e’ hazát
Égi béke fénykarával
Boldogítsa Ausztriát! –
-
Tartsunk öszve mind egy szívvel,
Egyetértés ád erőt;
Hatva egyesűlt erővel
Bármi gát legyőzhető,
Mint testvérek öszvetartva,
Légyen egy a’ honfi czél,
Üdv a császár és hazára!
Ausztria örükkün él! –
-
Pótló versszak Ő. Cs. Kir. Ap. Felsége egybekelésére vonatkozólag.-
Ott ragyog a Császár mellett –
Véle szív- és törzsrokon,
Bájjal, a’ melly el nem tünhet,-
Császárnénk kegy gazdagon.
Áraszsza az ég’ kegyelme,
Legmagasb ajándékát
Ferencz József – ’s Erzsébetre
Éljen a’ Habsburgcsalád!! –
Összeállította: Mucsi László levéltáros
[1] A superintendensek az egyházkerületek vezetésére választott lelkészek, gyakorlatilag a püspököknek felelnek meg, ám mivel a katolikusok folyton ellene szegültek, hogy ezeket a lelkészeket püspöknek nevezzék, ezért használták ezt a titulust. Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Bp. 1977. Elektronikusan elérhető: http://digit.drk.hu/?m=lib&book=3&p=2637 (Utolsó megtekintés: 2023. 02. 05.)
[2] A Gotterhalte kifejezés a császári himnusz eredeti, német nyelvű kezdő sorából ered: „Gott erhalte Franz den Kaiser…”. Későbbi verziókban az első sor ugyan változott, de az első két szó mindig ugyanaz maradt. A 19. században a magyar köznyelvben a két kezdő szó összeolvadt és egyszerűen csak Gotterhalteként emlegették a műremeket. A modern szakirodalomban egyszerre találkozhatunk egybe- és különírt változattal is, én dolgozatomban az egybeírt variációt választottam.
[3] Nagy Ildikó: Himnusz, Szózat kontra Gotterhalte. Birodalmi és nemzeti szimbólumok az Osztrák-Magyar Monarchia Magyarországán. Aetas, 32. évf. 4/2017. 22–23. p.
[4] Magyar Színművészeti Lexikon. II. kötet. Szerk.: Schöpflin Aladár. Kiadja az Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, én. (1929–1931) 131. p.
[5] Nyáry Krisztián: Általad nyert szép hazát. A Himnusz és a himnuszok kalandos élete. Bp., Corvina Kiadó, 2020. 28. p.
[6] Magyar Hírmondó, 13. sz. 1797. február 14. 199.p.
[7] Nyáry 2020. 28–29. p.
[8] Budapesti Hírlap, 1854. április 12. 2214. p.
[9] Nyáry 2020. 29. p.
[10] Nagy 2017. 23. p.
[11] Uo.
[12] Magyar Irodalmi Lexikon. I. kötet. Főszerk.: Benedek Marcell. Bp., Akadémiai Kiadó, 1963. 192. p.
[13] Nagy 2017. 24. p.
[14] MNL JNSzML VIII. 159. a. Iskolai jegyzőkönyv 1848–1832. 20-21. p.
[15] Hölgyfutár, V. évf. 1854. április 24. 328. p.
[16] Nagy 2017. 25. p.
[17] Uo. 24–25. p. Vö.: Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában. Gyula, 2005. 29. p.
[18] Magyar Hírmondó. 43. sz. 1797. november 28. 698. p.
[19] Nagy 2017. 27–28. p. Vö.: Fazekas Csaba: Egyházak, egyházpolitika és politikai eszmék az Osztrák-Magyar Monarchiában. [Műhelytanulmányok 4.] Miskolc, 2008. 32. p.
[20] Nagy 2017. 31. p.
[21] Nyáry 2020. 82–84. p.
[22] Uo. 105–106. p.
[23] Gazdag István: Debrecen város történeti kornológiája VIII. In: Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve. XIX. Szerk.: Gazdag István. Debrecen, 1992. 219. p.
[24] Nyáry 2020. 111–112. p.
[25] Uo. 115. p.
[26] Uo. 144. p.
Új hozzászólás