Múltbanéző 17. (1)

A KECSKEMÉTI SZENT MIHÁLY-KÁPOLNA ÉS KÖZVETLEN TÉRSÉGE TÖRTÉNETE

Napjainkban a Kecskemét főterén található romkert kedvelt helyszíne városnéző vagy egyszerűen hétköznapi sétáknak, kulturális programoknak, és többen fotókat is szívesen készítenek a középkort idéző romok között. Valaha itt állt a jelen írás tárgyát képező, kicsiny egyházi épület, a Szent Mihály kápolna.

A romkert mai arculatát 1974-ben nyerte el, az említett régészeti feltárás után. Előtte hosszú éveken át üzletek álltak rajta. A romkert kialakulása szervesen összefügg a mellette álló Szent Miklós-templom (Barátok temploma) történetével. A történelmi források szerint Kecskemét város legrégebbi temploma az 1400-as években épült, ebben az időben készült el a templom kriptája és a templomot sírkerttel vették körül. A mai romkert területét a templom felépítésétől kezdve temetőként használták 1778-ig. Ebben az évben – a Helytartótanács rendeletére – a városba beékelődött más temetőkkel együtt lezárták.

A szintén a Helytartótanács rendeletére készült kimutatás szerint az itt található temető 256 négyszögöl volt, fallal körülvéve. A város egyik legrégebbi katolikus temetője lehetett, hiszen keletkezésének időpontjára már a kimutatás készítésekor sem volt adat, azt a kimutatás készítői „emlékezet előtti időbül” valónak jelölték. Mint látható, a temető területe a mai temetőkhöz viszonyítva rendkívül kicsi volt. Ez annak volt köszönhető, hogy a középkori szokásoknak megfelelően a hantokat tízévenként kiürítették, és a maradványokat a kőfalon belül épített csonttárolóba (osszáriumba) helyezték.[1]

Kecskemét városa, illetve a város e térsége Mohács előtti történetéről nagyon keveset tudunk. Az első okirati források, amelyek kapaszkodót adhatnak, a 16. századból valók, ezeket nagy részleteséggel ismerteti Hornyik János 19. századi kecskeméti főjegyző és levéltárnok a Kecskemét város története, oklevéltárral című könyvsorozata második kötetében, melyben történeti okfejtései mellett számos olyan vallási viszonyokra vonatkozó oklevelet közöl (a 225–271. oldalakon), melyből valamelyest képet kaphatunk Kecskemét közéleti-történeti-vallási viszonyairól, illetve konkrétan a jelen tanulmány tárgyát képező térségről.[2]

Alapvetően elmondható, hogy a Mohács utáni Magyarországot, a Duna–Tisza közét és így Kecskemét és környéke történetét is a 16–17. században a török uralom, a reformáció és ellenreformáció, illetvea vele összefüggő barokk határozta meg. A reformáció tanai Magyarországon épp a hódoltsági területen erősödhettek meg igazán a török viszonylagos vallási türelme következtében. A helyzetet, a lutheránus és református vallás térhódítását, a katolikusok térvesztését és a töröknek való kitettséget jól leírják Hornyik János következő sorai:

„A váci püspökség, melynek hatóságához Kecskemét tartozik, egyike ama szerencsétlen egyházi méltóságoknak, melynek nemcsak területe, hanem minden birtoka török uralom alá jutott, s ezért a mohácsi gyásznap után bekövetkezett másfél század alatt a váci püspökük e címet jogszerű jövedelmeik élvezete nélkül viselték, ekkor őket folyvást egyházmegyéjükön kívül, jobbára mint esztergomi, nyitrai, pozsonyi, vagy szepesi prépostokat s nem ritkán királyi korlátnokokat találjuk, mely hivataluk jövedelme saját személyes kitartásukra is alig volt elegendő, nemhogy abból papnöveldét tarthattak, és egyházmegyéjük irányában főpásztori kötelességeik terheit teljesíthettek volna. Így történt a róm. kath. vallás nagy hátrányára, hogy kivált a török uralom alá jutott egyházmegyékben, kellő képességű lelkészek nem voltak, e tisztet nagyobbára világi egyének, úgynevezett »licentiatus«ok teljesítették, kik elegendő tudományos képességgel épen nem, a vallás magasztos ihletével még kevésbé bírtak, de a felavatott lelkészek ily nagy megfogyatkozásában szükség volt rájok, hogy legalább a szülötteket megkereszteljék, a nősülöket összeeskessék s a halotti szertartásokat végezzék.

E közben képzelhető: mikép a török uralom alatti országrészekben, hittani tudományos készültségen kívül egész oda adó buzgósággal működő protestáns lelkészek mellett, mily alárendelt állás jutott egy róm. kath. licentiatusnak s mily széles alkalom nyílt a lelkész nélküli községeket, részben vagy egészben, a különben is nagyobb lelkiismeret szabadsággal kecsegtető protestáns vallás részére megnyerni. – Kecskemét előkelő város volt, a népesség létszámának mintegy fele még a 17-dik század elején is a róm. kath. vallás híve maradt, és plébánosokat szereznie csak nagy bajjal sikerült, míg ellenben a református felekezet folyvást jeles prédikátorokkal bírt…”. S nem volt elég a török iga, valamint hogy az egyháznak is adóztak a polgárok, a város földesurai is mindig követelték jussukat e századokban is.[3]

Amint a tanulmány kezdetén hangsúlyoztam, a város első és legöregebb temploma a Szent Miklós-templom volt, amely mellett emberemlékezetet megelőző korokban keletkezett temető volt. Az első kézzelfogható iratanyag a 16. század második felétől beazonosítható, ezekben nagyrészt a katolikus és protestáns felekezetek, illetve a város földesurainak és a töröknek korabeli viszonyai elevenednek meg és értékes információkkal szolgálnak a város e központi térségének történetéről is.

Ennek rekonstruálására a teljesség igénye nélkül a Hornyik János által közölt, fent hivatkozott vallási tárgyú oklevelekből kiszűrhető tényadatokat szeretném röviden ismertetni időrendi sorrendben:

• 1564: Kecskeméten eddig az esztendőig a lutheránusok és katolikusok közösen használták az ekkor már az iratokban „öreg kő Templom”-ként szereplő Szent Miklós-templomot. Ebben az évben a lutheránus és katolikus felekezet képviselői megegyeztek egymással, hogy a Szent Miklós-templom kizárólagosan a katolikusoknak megy át. Az ezt követő néhány évben a lutheránusok rövid idő alatt egy új fatemplomot építettek maguknak, közvetlenül a Szent Miklós-templom melletti temetőrészre annak kerítésén belül, feltételezhetően a mai romkert területén. Az új templom vélhetően sövényből épült, faoszlopokra font vesszőket tapasztottak be vastagon sárral, így lett szilárd falazata az épületnek.
• 1637: Ekkorra nagyon megfogyatkoztak a katolikus papok Kecskeméten, ezért a város a nagyszombati jezsuitákhoz fordult segítségért a paphiány enyhítése érdekében. Ők saját gondjaikra hivatkozva ezt elutasították, azonban maguk helyett a ferences barátokat ajánlották.
• 1641: Első Rákóczy György erdélyi fejedelem a reformátusoknak egy harangot ajándékoz, ebből arra lehet következtetni, hogy a reformátusok fatemplomának tornya is lehetett.
• 1644: A kecskeméti római katolikus egyházközség nyomorúságos helyzetére hivatkozva a ferencesektől kér segítséget az égető paphiány kezelésére.
• 1647: Lippai György esztergomi érsek és Hosszútóthi László váci püspök engedélyezi, hogy a kecskeméti plébániát átvegyék a ferencesek, egyúttal elrendelik, hogy az „…elébb mondott Kecskeméti Parokia Klastrom formára valóságos rekesztéssel építessék…” át a ferences szerzetesek számára, azaz a Szent Miklós-templom körüli plébániaépületeket rendházzá kellett átalakítani.
• 1653: A kecskeméti protestánsok engedélyt kapnak fatemplomuk kivakolására, azaz ez is bizonyítja, hogy igazi vakolt falazattal bíró temploma volt a helyi reformátusságnak.
• 1658: Összekülönböztek a reformátusok és a katolikusok a templomaikat kiszolgáló épületek használata miatt, így a helyzet rendezése érdekében Gróf Wesselényi Ferenc nádor előtt próbáltak megegyezni. Kimondták és megerősítették, hogy a Szent Miklós-templom és a hozzá tartozó sekrestye örökre a katolikusokat illeti, illetve ha azokon átalakítanak valamit, azzal a reformátusoknak kárt nem okozhatnak. Szabályozták a két felekezet közötti sövényhatárvonal elhelyezkedését. Leírják, hogy a katolikusok is elismerik, hogy a reformátusok örök és elidegeníthetetlen jogot formálnak fatemplomukra és annak telkére, amelynek helyzetét, mely a mai romkert területének megfeleltethető, az alábbiak szerint határozták meg: „…Ellenben ismét az Római Valláson levők is azt az fa Templom körül való fundust [telket] (az fa Templom egyebbaránt is az Kálvinista Attyafiaké léven) mind napkelet s mind napnyugat felé extendáló [kiterjedő] darab Czimeterimmel edgyütt, úgy az mint eddig is azon fa Templomhoz bírtak, (mellyet az régi végezes szerént magokenak praetendaltak [követeltek] lenni az Pápisták) örökben és meghihatatlanúl az Kálvinista valláson lévőknek, és successorinak [örököseinek] cédálták [juttatták], és fateálták [vallották], úgy tudni illik, hogy az napkelet felé való mostani sövény helyben maradván, az másik az kő toronynak felső oldalától fogvást igyenessen (a’ mint fellyebb is megvan írva) az napgyugot felől való czímterimnek kő faláig vitessek...”.
• 1673: A reformátusok engedélyt kérnek és kapnak a töröktől arra, hogy a fatemplomuk tornyában lévő törött harangot kicseréljék, illetve a lelkészlakot felújítsák. Ebből ismét látható, hogy a reformátusok templomának is volt tornya, harangja és saját lelkészlakkal is rendelkeztek.
• 1675: A reformátusok engedélyt kérnek és kapnak a töröktől arra, hogy megrongálódott templomtornyuk tetejét és annak óráját megjavítsák, felújítsák.
• 1678: Ebben az évben hatalmas tűzvész pusztított Kecskeméten, mely teljességgel elpusztította a reformátusok fatemplomát és a Szent Miklós-templomnak is csak a falai maradtak meg. Mind a két felekezet engedélyt kapott a töröktől arra, hogy a megsemmisült, illetve megrongálódott templomtornyaik helyett átmenetileg egy kis haranglábat állítsanak. A katolikusok engedélyt kaptak arra is, hogy az életveszélyessé vált templomboltozatot elbontsák. A kecskeméti egyházközség helyzetét a tűz után annyira reménytelennek látta, hogy a „Templomot, a Residentziát, Iskolát” a ferences rendnek örök tulajdonba adták annak minden jogával és kötelezettségével együtt, és felkérték a ferenceseket, hogy ennek fejében az elpusztult ingatlanokat saját költségükön állítsák helyre.
• 1679: Bár a reformátusok megsemmisült templomukat a megsemmisült fatemplom helyére akarták visszaépíttetni, Gróf Koháry István Kecskemét akkori befolyásos katolikus földesura támogatásával olyan törekvések láttak napvilágot és erősödtek meg, hogy a további viszálykodás elkerülése érdekében az új református templom újra egy kerítésen belül épüljön fel a katolikusok templomával.
• 1683: Végül egyezség született arról – Kecskemét földesurainak és a törököknek a hozzájárulásával –, hogy a reformátusok egy külön kimért új telken felépíthették a ma is álló református templomot, innentől kezdve megszűnt a két felekezet majd 150 évig tartó összezártsága.[4]   

Összegzésként elmondható, hogy a Szent Miklós-templom mellett épült fel Kecskeméten, a mai romkertben, a templom később részletezett kerítésén belül 1564-ben a reformátusok első fatemploma, melynek már tornya és órája is volt, valamint vakolt falazattal rendelkezett. A két templomot, kiszolgáló épületeiket és telkeiket – bár egy kőkerítésen belül voltak – sövénnyel választották el egymástól. Mindeközben a ferencesek 1647-ben átveszik a kecskeméti plébániát és az ezt követő években felépül a rendházuk.

Az 1679. évi tűzvészt követően a reformátusok már másik telken építik fel új templomukat, míg a katolikusok a Szent Miklós-templomot, illetve a templomhoz tartozó minden épületet, iskolát és rendházat a ferencesek tulajdonába adják, ellentételezésül a ferencesek vállalják a leégett épületek teljes felújítását.

Későbbi visszaemlékezések alapján mondhatjuk, hogy a Barátok temploma északnyugati, torony felőli oldalkápolnája az 1678-as tűzvészt követő újjáépítés során készült. Az ezekben az években folyó építkezésekre egy 1682-ből származó szerződés utal: János kőműves jelenti, hogy a munkáját elvégezte, ugyanakkor a következő évi munkák elvégzését is vállalja. Ha a sok munkát nem végezné el, jószágából kifizethetik a fogadott kőművesmestert.

Az 1680-as években épül újjá a templom kerítése, melynek elkészültét a kapu szemöldökfájába vésett 1689-es évszám nyugtázza. A félköríves, sima kőkerettel ellátott kapu már a barokk stílus korai képviselője. Ekkor készülhetett az a kálvária is, amelynek ma már csak a tisztítótüzet ábrázoló részlete látható a Barátok temploma bejáratánál a kerítés alján, amely az alábbi fotókon látható:[5]

1. kép: A kapu a peremén lévő, építését jelző évszámmal
(A szerző felvétele)

2. kép: Az egykori ferences rendház kapuzata
(A szerző felvétele)

A fentiekben részletezett térségről talán a legkorábbinak megfeleltethető ábrázolás az alábbi térképrészleten látható. 3-as számmal a Szent Miklós-templomot jelölték a már felépült rendházzal és a körülöttük elterülő temetővel, 5-ös számmal  a nemrégiben felépült református templomot, körülötte szintén fejfákkal, 6-os számmal a református iskolát, 7-es számmal pedig a régi városházát ábrázolták.

3. kép: Kecskemét városközpontja a 18. század elején
 (Forrás: MNL BKML XV. 1. a. A Bács-Kiskun Megyei Levéltár térképgyűjteménye. Törzstérképek. 0006. sz. térkép.)

Az írás tulajdonképpeni tárgyát képező Szent Mihály-kápolnát, melyet a hagyomány szerint Koháry István földesúr építtetett a reformátusok fatemploma helyén, 1698-ban szentelték fel. A kápolna hajóját a templom körül elterülő temetőnek még a török kor előtt épített csontháza képezte. Ezt toldották meg északkeleten négyszögletes szentéllyel. Az így kialakított Szent Mihály-kápolnának alapfalait láthatjuk a Barátok temploma melletti lemélyített térségben. Fölmenő falai egy-egy részletükben már a barokk korai jegyeit hordozhatták magukon. A kápolnát vélhetően a temetővel együtt 1778-ban zárták be, mert ekkor már nagyon rossz állapotban volt. Végül egy 1796-os szélviharban rongálódott meg helyrehozhatatlanul. Fontos még megjegyezni, hogy vélhetően a rendházzal egybeépülhetett egy régi őrtorony, mely a korabeli térképeken világosan kirajzolódik a négyszögű rendház északnyugati oldalán. Talán a régi vásárok védelmére építhették.[6] Az őrtorony körvonalai álláspontom szerint jól azonosíthatók az alábbi térképrészleten – mely 1820 körül ábrázolja a város központi részét – a 4. számmal jelölt Szent Miklós-templom és rendház észak-nyugati sarkán lévő, a rendházból kissé kinyúló négyszögletes alakzattal: 

4. kép: Kecskemét városközpontja a 19. század elején
(Forrás: HORNYIK János 1927. 3–4.)

Magáról a Szent Mihály-kápolnáról kevés leírásunk maradt, mégis meg kell említenünk azt az 1715. áprilisában kelt oklevelet, melyben a Szent Mihály-kápolnát a Homoki-kápolnával együtt ideiglenesen átadják használatra a Kecskeméten frissen letelepedett piarista rendnek. Ebben az oklevélben rögzítik, hogy a Szent Mihály-kápolnát „egy aranysas kehellyel paténa nélkül, ismét egy viola szénű casulával s annak stólájával és manipulusával s más ugyanazon kápolnához tartozó apparamentomokkal” veszik át ideiglenesen a kecskeméti egyházközségtől.[7]

A kecskeméti ferences rendház historia domusában, háztörténetében is találunk néhány utalást a kápolnára. Egy helyen megemlítik, hogy a Szent Mihály-kápolna a templomtól elkülönülten megszentelt hely, amelynek Szent Mihály oltáránál minden vasárnap miséztek. 1788-. januárjában – tehát már a kápolna és a temető 1778-as bezárását követően – megjegyzi a historia domus, hogy a kápolna három helyiségében – háborúra készülvén – az adózók által összehordott, nagy mennyiségű, mintegy 40 000 mérő gabonát helyeztek el, abban a helyiségben is, ahol az értékes úrkoporsót őrizték. Megjegyzik, hogy ez alatt a súly alatt majdnem leszakadt az épület, mert a szentély fala több helyen meghasadt, a vakolat lehullott. A forrás szerint a gabona betárolásával a kápolnát részben megszentségtelenítették. Egy 1796. július 23-i bejegyzésben olvasható, hogy egy hatalmas szélvihar lehordta a templom tetejéről és tornyáról a cserepeket. A templom kárait csökkentendő, a már korábban megszentségtelenített Szent Mihály-kápolna megmaradt cserepeit leszedték, és ezekkel pótolták a templom tetején és tornyán a szél által elhordott hiányzó cserepeket. Megjegyzi a Historia Domus, hogy közvetlenül a Szent Mihály-kápolna lebontása előtt a reformátusok kérelemmel akartak fordulni a Helytartótanácshoz, hogy a kápolnát maguknak megszerezhessék, de mint írják, ezt sikerült megakadályozniuk, mert a reformátusok lassúak voltak.[8]

Még egy említést találtam a Szent Mihály-kápolnáról Szokolay-Hártó Jánostól, aki egyik írásában így fogalmaz a pusztulásnak indult kápolnával kapcsolatos gyermekkori élményeiről: „…ez nem fölötte régen pusztult el, sőt még számos élő Kecskeméti lakosok emlékezhetnek reá; mert gyermek koromban a’ pusztulásnak indult épület’ padlásán verebeket és szárnyas egereket vadászni még nékem is módom volt.”[9]

A kápolnát később lebontották, romjain és a megszüntetett temető helyén 1841-ben földszintes üzletsort építettek a zsidó kereskedők a kereskedelem fellendítése érdekében. Az egykori temetői falkerítést és annak vonalát követte a boltsor, mely a templom oldalhajóira nem épült rá, de a szentéllyel szoros egységet alkotott, majdnem körbefutotta. A műemlék értékű templom főtér felőli érvényesülését zavaró üzleteket az 1970-es évek elején, a városrendezés jegyében lebontották. A templom középkori építéstörténete legbiztosabb támpontjának számító régészeti feltárást Biczó Piroska vezette. Az ásatások után láthatóvá vált az egykori temető kőkerítése és az 1698-ban – részint az eltömített korábbi csonttárolóra – épült, szélvihar után lebontott Szent Mihály-kápolna alapjai. A romkert jól érzékelteti emellett azt is, hogy a templomudvar, s így a főtér is egykor jóval alacsonyabban feküdt a mai járószinthez képest.[10]

1973-ban Milyen lesz a város főtere címmel? a megkezdett ásatásokról az alábbi tudósítást tették közzé. „Dolgoznak az építők. A templom előtti üzletsor épületei romokban hevernek. A Kéttemplomköz macskakövei felszedve, s már előtűnnek az egykori Ferences kolostor falai, ablakai. Röviden: minden a feje tetején áll – tehát valami új követel magának helyet.

Juhász István, a városi tanács főmérnöke és Leitner Sándor, az építési-közlekedési és műszaki osztály vezetője elmondták, hogy a tér rendezéséről még nincsenek konkrét tervek. Az üzletsor lebontásával viszont több feladat vár megoldásra. A templomot körülvevő egykori kőfalon belül őseink temetkeztek, s ott találhatók meg – a történészek feltételezése szerint – a Szent Mihály kápolna romjai is. Tehát a régészeti feltárás lesz a bontás után az első teendő. A Katona József Múzeum régészei elsőként egy úgynevezett kutatóárkot ásatnak, csak ezután kezdődik meg a részleges és a teljes feltárás. Amennyiben a föld alól előkerülnek a kápolna alappillérei és falmaradványai, úgy 80 centiméter mélységű terepsüllyesztéssel romkertet alakítanak ki, kiemelve és szépítve a műemléki városképet. Ezzel természetesen együtt jár az is, hogy el kell készíteni a Kossuth tér új parkosítási és közlekedési tervét.

A Kéttemplomközben lebontott épületekkel úgymond kiszabadult a műemlék templom és az egykori Ferences kolostor épülete, ahol – az előzetes megbeszélések alapján – majd helyet kap a Kecskeméti Kodály Intézet, amely a külföldiek után hazánkban az első lesz. Az intézmény a jövő év nyarán – a Kodály Szeminárium idejére – megkezdi működését. Bízunk abban, hogy az európai hírű rendezvénysorozat idején a Kossuth tér már rendezett, szép arcát mutathatja a világnak és nekünk.”[11]

Az 1973–74-ben végzett ásatások eredményeit végül az alábbiak szerint összegezték Biczó Piroska és Horváth Attila régészek:

„376. Kecskemét – Kossuth tér, Ferences templom (1973)

A Ferences (Szt. Miklós) templom körül álló épületek lebontása révén megvizsgálhattuk a templom környékét. A feltárás során a szentély közelében XIII–XIV. sz.-i lakóház nyomaira bukkantunk: tűzhelytapasztásából gazdag kerámiaanyag került a felszínre. Ugyancsak felszínre kerültek a XV. sz.-i kerámiát tartalmazó, valószínűleg a templomot és temetőt kerítő árkok részletei. Feltártuk az árkokat metsző ossarium részletét. Az ossarium használatát a fölötte elhelyezkedő törmelékréteg alapján a XVII. sz.-ban szüntethették be.

A templom körüli temetőből eddig a XVIII. sz.-ra jellemző leletek kerültek elő. (Ta.)

Régészeti Füzetek Ser. I. No. 27. 1974. 95.

ArchÉrt. 101. 1974. 326.

Horváth Attila–Biczó Piroska

Kecskemét – Kossuth L. tér, Ferences kolostor (1974)

A múlt évben megkezdett ásatás folytatásával elsősorban a templom építéstörténetére kívántunk adatokat nyerni, ezen kívül célunk volt az akkor megtalált objektumok teljes feltárása.

A templom jelenleg álló, nyolcszög öt oldalával záródó gótikus szentélyének tövében enyhén ívelt falmaradványokat találtunk, amelyek valószínűleg egy korábbi félköríves szentély maradványai. Mellette a XIV. sz.-i sírokat a gótikus szentély részben elvágja. A templom É-i oldalán lévő két kápolna közül, az alapfalakból ítélve, a K-it építették korábban. Ez Zsigmond király érmével keltezett és pártaöv melléklettel ellátott sírokat vág át.

A szentély közelében tavaly ház maradványainak tartott objektum feltárásakor kiderült, hogy szabadban álló kemencék maradványait találtuk meg. Keltezésüket a tapasztásból kikerült kerámián kívül az alattuk talált Anjou-liliomos ezüstkorong is elősegíti.

Az ossarium feltárását befejeztük. A XVII. sz. végén négyszögletes szentéllyel bővítve, feltehetően ez volt a Szent Mihály kápolna. A templom körüli temetőnek összesen 361 sírja került felszínre a két évben végzett ásatás folyamán. (Ta.)

Régészeti Füzetek Ser. I. No. 28. 1975. 123.

ArchÉrt. 102. 1975. 310.

Biczó Piroska”[12]

Az alábbiakban szeretnék néhány fotót és helyszínrajzot bemutatni az írásomban tárgyalt térségről.

Az  5. képen a templom és a rendház részlete látható egy 1868-ban készült szabályozási vázrajzon.

5. kép: A Szent Miklós-templom és a ferences rendház egy részletének helyszínrajza 1868-ból
(Forrás: MNL BKML IV. 1506. Kecskemét Város Telekszabályozó Bizottságának iratai 1868. VIII. 511. sz. irat)

Az 6–9. fotókon a Szent Mihály-kápolna előkerült falmaradványai láthatók két szögből fotózva, illetve a korábbi temetőkerítés falmaradványai, melyek körbefutnak a romkerten, illetve a Szent Miklós-templom szemből, napjainkban.

6–9. kép: A Szent Mihály-kápolna és a temetőkert kerítésének körbefutó falmaradványai és a Szent Miklós-templom napjainkban
(A szerző felvételei)

A 10–11. képeken az ásatások eredményeként létrehozott romkertről készült helyszínrajz és annak magyarázata látható (Számok jelentése: 1.Tisztítótűzi dombormű, 2. Ferences templom, 3. Szent Mihály-kápolna, 4. Volt ferences kolostor)

10–11. kép: Az ásatások eredményeként létrehozott romkertről készült helyszínrajz és annak magyarázata emléktáblán
(A szerző felvételei)

A 12–14. képeken a ferences bazársor látszik különböző időszakokban, 1933-ban, 1955-ben és 1963-ban.

12. kép: A ferences bazársor részlete 1933-ban
(Forrás: Internet[13])

13. kép: A ferences bazársor részlete 1955-ben
(Forrás: Internet[14])

14. kép: A ferences bazársor részlete 1963-ban
(Forrás: Internet[15])

Irodalom

HORNYIK János

Kecskemét város története, oklevéltárral. 2. Kecskemét. 1861.

Kecskemét város gazdasági fejlődésének története. Kecskemét. 1927.

KOZICZ János–KOLTAI András (szerk.)

Koháry István Emlékkönyv a kecskeméti piarista gimnázium alapításának 300. évfordulójára. Budapest–Kecskemét. 2015.

SEBESTYÉN Hajnalka

A Romkert évszázadokra repít vissza. Petőfi Népe, 2011. április 28. Kecskeméti Grátisz, 4.

SZABÓ Attila

Helytörténeti részletek a Kecskeméti Ferences Rendház háztörténetéből 1644–1950. (Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 6.) Kecskemét. 1992.

SZOKOLAY HÁRTÓ János

Szabadalmas Kecskemét városának történetirati ismertetése. Kecskemét. 1846

TÓTH Elvira, H.

Négy évtized régészeti kutatásai Bács-Kiskun megyében (1949–1989). In: Cumania 12. Szerk.: Bánszky Pál–Sztrinkó István. Kecskemét. 1990.