Múltbanéző 17. (8)

UJVÁRI LÁSZLÓ,
A „KILOMÉTERMILLIOMOS” KISKUNFÉLEGYHÁZI PILÓTA

01. Ujvári László MALERT-egyenruhában
(Forrás: Magó Károly I. 82.)

Kiskunfélegyháza város sok híres, sikeres, nagy tetteket végbe vitt szülöttjét tartja számon, de eddig egyetlen helyi életrajzi összefoglalás sem jelent meg Ujvári László pilótáról,[1] aki a magyarok közül először érte el és haladta meg az egymillió repült kilométert. Jelen írással ezt a hiányt kívánom pótolni.[2] Bár Ujvári László munkássága szülővárosa határain túl teljesedett ki, Félegyháza korabeli közvéleménye mégis nyomon követte sorsa alakulását, ünnepelte sikereit. Az egykor népszerű repülőkapitány utolsó éveit Félegyházán töltötte, itt érte a halál, sírja a helyi Alsótemetőben található. A mai félegyháziak azonban vajmi keveset tudnak Ujvári kalandos életéről, holott az aviatikai szakirodalom részletesen tárgyalja érdemeit. Írásommal elsősorban a szülőváros emlékezetét szeretném felfrissíteni.

Ujvári László 1893. június 12-én született Kiskunfélegyházán, Ujvári Lajos és Kurucz Matild gyermekeként. Keresztelőjét születése után két nappal tartották a Szent István-templomban.[3] A család ekkor a II. tized 771. szám alatt lakott, az édesapa iparos volt, kovácsként dolgozott. Ujvári László elemi iskolai tanulmányait az egykori Kossuth utcai iskolában végezte, kitűnő eredménnyel.[4] Ekkoriban lakcímeként a szintén II. tizedbeli Hunyadi utca 13. sz., majd a Műút 19. sz. szerepelt. A helyi főgimnázium (ma Móra Ferenc Gimnázium) diákja lett 1904-ben, ahol szintén a jó tanulók közé tartozott. Munkáját tanárai elismerték, 1907-ben neki ítélték oda a Szabó Lajos-féle ösztöndíjat.[5] Évekig fél-, majd végzősként teljes tandíjmentességet kapott. Az utolsó gimnáziumi évében aktívan részt vett az iskolai életben: október 6-án ünnepi beszédet mondott, valamint tagja volt az intézmény éremmel kitüntetett füleslabda-csapatának is.[6] Érettségi vizsgát – jeles eredménnyel – 1912-ben tett, majd tanulmányait a budapesti Műegyetemen gépészmérnökként folytatta.[7] Kezdetben még élvezte a szülővárosa által nyújtott anyagi támogatást, részesült ugyanis a Kalmárné-féle ösztöndíjban.[8]

Kétévnyi egyetemi tanulmányok után Ujvári 1914 őszén bevonult a császári és királyi 38. gyalogezredhez. 1915 februárjában tiszti vizsgát tett, majd tizedesként áthelyezték a 19. gyalogezredhez. Márciusban előléptették őrmesterré, majd szakaszparancsnokként részt vett a májusi harcokban, ahol megsebesült. Felépülése után visszakerült az ezredéhez, ahonnan 1915 októberében áthelyezték a légierőhöz Bécsújhelyre, ahol megfigyelő kiképzést kapott. Egy évvel később – az olasz fronton eltöltött hónapok után – pilótaiskolába küldték, itt sikeres vizsgát tett, majd tábori pilótának nevezték ki. Ismét az olasz frontra vezényelték, ahol elsőtisztként szolgált. 1918 őszén főhadnaggyá léptették elő.[9]

02. Ujvári László katonai egyenruhában
(Forrás: Magó Károly I. 78.)

A háború idején 229 órát repült, 31 felderítő és 131 vadászrepülő bevetést teljesített. Saját nyilvántartása szerint nyolc légi győzelmet aratott, de az ő gépét is kétszer lelőtték.[10] Sikereiről, kitüntetéseiről a kiskunfélegyházi sajtó is beszámolt: „Ujváry László kadett, repülő tisztjelölt, ki az olasz harctéren teljesít katonai szolgálatot, két ellenséges repülőgépet lőtt le, amiért a legfelsőbb katonai parancsnokság a nagy ezüst vitézségi éremmel tüntette ki.”[11] „A király Ujváry László hadnagyot, ki mint a repülő osztaghoz beosztott tiszt szolgálatai érdemeiért már az ezüst vitézségi érmet megkapta, most a Signum Laudis-szal tüntette ki.”[12] „Őfelsége a király az ellenséggel szemben tanúsított vitéz és eredményes magatartásáért Ujváry László repülőhadnagynak a hadiékítményes vaskoronarend III. osztályát adományozta.”[13]

A háború után repülőszolgálatra jelentkezett, a Háry László vezette századhoz került Mátyásföldre.

03. Ujvári László összetört gépe előtt
(Forrás: Magyar Szárnyak, 1938. december 1. 17.)

A Tanácsköztársaság alatt mint kötelékparancsnok vett részt az északi hadjáratban, és elsőként aratott légi győzelmet egy intervenciós felderítőgép felett.[14]

Az 1919-es év családi boldogságot is hozott Ujvári László számára: július 9-én kötött házasságot feleségével, Kürtösy Margittal, a kiskunfélegyházi Szent István-templomban.[15] A következő év nyarán megszületett első fia, László, később a házaspárnak még egy fia született.

A világháború után a békediktátum értelmében Magyarországon fel kellett függeszteni a katonai célú repülést. A légierő egyik fedőszervének (MAEFORT) segítve, Ujvári László is közreműködött a repülőgéppark antant ellenőrök előli elrejtésében, sőt a szegedi időjáráskutató állomás kutatópilótájaként titokban pilóták oktatásával is foglalkozott.[16] 1923-ban a magyar Aeroexpress Rt. légiközlekedési társaság közforgalmi pilótája lett. A vállalat hidroplánjai budapesti sétarepüléseket és belföldi légitaxi-járatokat is teljesítettek.

04. Az Aeroexpress hirdetése
(Forrás: Az Aero, 1922. december 30.)

A részvénytársaság szeretett volna bekapcsolódni a nemzetközi légiforgalomba. A Budapest–Isztambul–Ankara útvonal tanulmányozására 1924-ben Ujvárit küldték ki, aki a rendkívül rossz időjárási viszonyok ellenére is sikeresen teljesítette az utat. Élményeiről kétrészes beszámolót írt a Repülés című aviatikai folyóirat számára.[17]

05. Az ankarai út. Törökök Ujvári gépe előtt
(Forrás: Repülés, 1924. május 15. 64.)

06. Az ankarai út résztvevői: Ujvári László pilóta és Stojka János szerelő
(Forrás: Repülés, 1924. május 15. 51.)

A következő évben a pécsi repülőnapon vitte sétarepülésre az érdeklődőket, ugyanazzal a hatüléses géppel, amellyel Ankarát is megjárta. Az Aeroexpress Rt. korábban már a szegedi, debreceni, szarvasi és balassagyarmati repülőnapokra is biztosított hasonló célra repülőt. A pécsi rendezvényen mind Ujvári személyét, mind az utasrepülés lehetőségét óriási érdeklődés övezte annak ellenére, hogy egyetlen út 150 000 koronába került. A sétarepülés során a gép a Pécs–Baja–Mohács–Siklós–Pécs fölötti körutat tette meg, nem egészen másfél óra alatt.[18] Speciális repülőutakból később sem volt hiány: két év múlva Ujvári például a IV. Filatelista nap alkalmából 677 darab alkalmi levelezőlapot utaztatott meg a Budapest–Győr légi útvonalon.[19] A Nemzetközi Légiforgalmi Társaság budapesti kirendeltsége 1929-ben a sajtó munkatársainak sétarepülés közben mutatta be az új repülőgéptípusokat. A Budapest feletti húszperces légiúton a repülőt Ujvári László vezette.[20]

Ujvári 1926-tól külföldi légitársaságoknál vállalt munkát, előbb a CFRNA (Compagnie Franco-Roumanie de Navigation Aérienne) nevű francia–román légitársaságnál dolgozott, majd a későbbi Air France jogelődje, a CIDNA (Compagnie Internationale de Navigation Aérienne) kínált számára állást.[21] Már ebben a munkakörben történt vele egy baleset. A társaság egyik, Bécsből induló utasszállító gépével 1928 májusában motorhiba miatt Törökbálint és Budaörs között, az ún. Törökugratónál kényszerleszállást kellett végrehajtania, ahol a nádas, ingoványos területen a gép felborult. A közelben gyakorlatozó katonák észrevették a balesetet, értesítették a mentőket, illetve ők segítettek az utasoknak kiszállni a gépből. Ujvári László és a mellette ülő szerelő sértetlenül megúszta a kalandot, az utasok azonban kisebb-nagyobb sebesüléseket szereztek, de hosszabb ápolásra egyikük sem szorult, sőt ketten közülük már aznap tovább folytatták útjukat Bukarest felé. Ha hihetünk a korabeli sajtónak, akkor Ujvári László a baleset délutánján már egy másik menetrend szerinti járatot vezetett Bécsbe, majd este, hazatérve, feleségével moziba ment.[22] Több pesti napilap is beszámolt ugyan a kényszerleszállásról, de a cikkek – attól függően, hogy a szenzációhajhászás vagy a tárgyilagos tudósítás volt a kitűzött cél – eltérő adatokat közöltek a szerencsétlenség dátumáról (csütörtököt, illetve pénteket említettek), az utasok számáról (három, illetve öt utasról írtak), a három név szerint megemlített utas neve, életkora és foglalkozása különbözőképpen szerepelt, az utasok sérüléseit máshogy ítélték meg (jelentéktelen, illetve súlyos sérülésekről szóltak a híradások).[23] Ujvári László nem csinált nagy ügyet a balesetből, inkább próbálta humorosan felfogni a történteket.[24]

07. Rajz a lezuhant gépről
(Forrás: Friss Ujság, 1928. május 25. 1.)

Ujvári pilótakarrierjét állami elismerés is övezte. 1930-ban „A Kormányzó Úr Ő Főméltósága a magyar aviatika fejlesztése terén szerzett érdemeikért Endresz György, Újvári László és Bánhidi Antal pilótákat legfelsőbb dicsérő elismerésben részesítette. Örömmel adunk hírt e legmagasabb kitüntetésről, amely a háború után sarjadt magyar polgári aviatika e három lankadatlan kitartású, szerényen buzgólkodó előharcosát érte. Ők már annyira összeforrtak a magyar aviatikával, hogy nevük fogalommá nőtte ki magát a magyar légjárás terén. Egyikük sem a szónak, hanem mindenikük a tettek embere. Endresz és Újvári elcserélve a hadigép kormányát a békés polgári repülőgép kormánykerekével, százezer kilométer számra rótták és rójják évek hosszú során át a levegő sokszor veszedelmektől és viharoktól terhes nehéz forgalmi országútját. […]”[25]

Az 1931-es év bőven tartogatott izgalmakat Ujvári László számára. Ebben az esztendőben a korai hideg miatt Európa-szerte sok, még kellően meg nem erősödött fiatal fecske nem tudott a saját szárnyán útra kelni, délebbre vonulni. Nem is a hazai, hanem főleg az északi, orosz és lengyel területekről érkező madarak hullottak le tömegesen, kimerülve és megdermedve Ausztria és Magyarország területén. Bécsből indult az a kezdeményezés, hogy az itt rekedt fecskéket repülőgéppel szállítsák melegebb éghajlatra. Az osztrák területen összegyűjtött kb. százezer madarat Velencébe vitték. A Bécs–Velence közt közlekedő repülőgépen a poggyász számára fenntartott helyen raktározták el a fecskékkel telt ládákat.[26] Az utolsó madárszállítmány szeptember 29-én az Ujvári László által vezetett gépen „repült” Velencébe.[27] A pilóta a fecskék mellett egy francia szenátort is vitt utasként.[28] Útközben azonban villámcsapás érte a gépet Somorja (Sommerein) közelében. Ujvári – a korabeli sajtó tolmácsolásában – így számolt be a történtekről:

08. Ujvári László arcképe
(Forrás: Az Est, 1935. december 6. 14.)

„Somorja fölött 800 méter magasságban mentem a felhők fölött, amikor egy fekete felhőt láttam magam előtt. Zivatarosnak látszott. Messziről láttam, hogy esik a hó. Ez azonban nem hozott zavarba. Folytattam utamat. Egyszerre csak hózivatarba kerültem. És most történt a dolog. Egy pillanat volt az egész. Fénycsóva villant meg szemeim előtt. Óriási robbanást hallottam. Hátrazökkentem az ülésben. Mi az? Mi történt? Ránéztem a rádiómechanikusra, aki mellettem ült. Ő zöld volt. Én kék. Mi történt? – kiáltottam. Talán a benzintartály robbant fel? Füst töltötte be a kabint. De már ura voltam akaratomnak. Megtörültem a szememet. Elzártam a benzintartályt és most mit csináljunk? Mindenesetre lejjebb szálltam. Az biztos, hogy katasztrófa nem történt. A gép repült, igaz, hogy a tűzoltókészülék kisült, de a mechanikus már ment a másik tűzoltókészülékért és én a motort teljes gázzal forogni hagytam. Ekkor csak annyit láttam, hogy a pilótaülés szét van verve, cafatok feküdtek szanaszét. Úgy látszik belém csapott a villám, gondoltam. No, amikor már itt tartottunk, akkor már kezdtem vidám lenni, már ahogy az ilyenkor lenni szokott. Ha elmúlik a veszedelem, mindjárt nagy úr az ember. Gondoltam, Somorja mellett leszállok, megnézem mi a baj, de már repülés közben kutattunk a mechanikussal s rájöttünk, hogy egy villám valamilyen úton belekeveredett a gépbe, átrohant a világítási vezetéken, kivágta a biztosítékot, átugrott az egy méter távolságban lévő antenna csigájára, azt felrobbantotta és az antennát is elolvasztotta. Utasom, Renaudel, hallotta a robbanást, kijött mihozzánk, megnézte, mi történt, megmondtam neki, mire szépen visszament és tovább olvasott. Nem ájult el. Nagyon snájdig ember az öregúr. Nem tört el a gép, nem tört el a szárny. Á, – gondoltam – minek szálljak én le Somorján, majd inkább Győrben. Ekkor már üzemen kívül volt a rádiónk, nem bíztam a kompaszban sem, de elértem Győr fölé. No, gondoltam magamban, ha Győrig kibírta a gép, kibírja Pestig is. Így aztán szépen baj nélkül elrepültem Mátyásföldig, igaz, hogy tíz percet késtem, mert hát nem légvonalban repültem, kicsit kóvályogtam Somorja és Győr között, de ugyebár, menthető volt a történtek után a késés. […] Pesten már vicceltünk, hogy jól belénk csapott a villám! Persze, amikor tényleg belénk csapott, akkor meg voltunk ijedve. Azután megállapítottuk, hogy tulajdonképpen mi is történt. A gép két ellenkező elektromossággal telített felhő közé került, egy áramkört lezárt és a két ellenkező villamosságot levezette. Pontosan meg is állapítottuk a villám útját. A jobbszárny végén lévő helyzetlámpa foglalatába lépett be, végigment a világítási vezetéken, a pilótaülésen keresztül átcsapott az antenna csigájára és az antennán keresztül távozott. Nagy baj nem történt. A gépet elvitték Prágába, generálrevízió alá vették, de ez a gép olyan biztos konstrukciójú és a szakszerűség felett olyan tisztántartásban részesült, a benzintank olyan kedvezően van elhelyezve, hogy nem is történhetett semmi baj.”[29]

Bár a közmédia „az európai repülés történetében szinte egyedülálló esetként” tálalta a történetet, egy szakfolyóirat azonban a repülőgépeket érő villámcsapások tipikus példájaként számolt be a történtekről.[30] „A villám a gépet kisebb, szelídnek látszó felhőben érte, amelyen a pilóta keresztül akart repülni. Hatalmas szikra ugrott ki a rádiós előtt lévő áramelosztó táblából, kettejük között az antennatekercsbe csapott és a lelógó antennarészt elvitte magával. Ennyi volt, amit láttak, különösebb élettani hatást nem éreztek. A gép későbbi átvizsgálása nyomán kiderült, hogy a villám a jobb szárny végén hatolt be a jelzőlámpa mellett, ahol a furnérlemezt kissé megszaggatta. A rádiókészülék nem működött tovább, valószínűleg a biztosíték kiégése folytán. A magasságíró, amely 20 cm-rel a pilóta feje felett függ, 2-3 milliméteres ugrást jelzett a nyomáshullám folytán, és a készülék kis ablaka megrepedt. A pilótaülés alatti poggyásztér furnér fala szintén csekély tépődést mutatott. A villám a gép fémrészeinek a mágneses tömegét úgy megváltoztatta, hogy a rajta lévő és az utána kísérletileg beépített két kompasz használhatatlan volt.”[31]

A villámcsapás ellenére Ujvári eljuttatta a fecskéket a célállomásra, amely tettét az osztrák Állatvédő Egyesület aranyéremmel ismerte el.[32]

Időközben a magyar állatbarátok is szervezkedni kezdtek az ország területén összegyűjtött, elgyengült vándormadarak megmentése érdekében. A bécsi akcióhoz hasonlóan szintén a fecskék délebbi vidékre költöztetését szorgalmazták. A Magyar Légiforgalmi Társaság már nem vállalta a visszamaradt fecskék elszállítását, mert szeptember 15-én megszűnt a Budapest–Klagenfurt–Velence közt közlekedő járat. Ezért a Magyar Állatvédő Egyesület képviselői a francia légitársasággal kezdtek tárgyalásokat az itt rekedt madarak Törökországba juttatásáról,[33] valamint rádiófelhívást tettek közzé, kérve a lakosságot, hogy szedjék össze a fecskéket, és vigyék őket az egyesület székházába. Az egyes vidéki városokból és falvakból a MÁV ingyen szállította el Budapestre a szelelőlyukakkal ellátott ládákban elhelyezett sok ezer fecskét. A fővárosban lisztkukaccal és hangyatojással feltáplálták a beteg madarakat, majd előkészítették őket a szállításra. A ládába csomagolt fecskéket szabályos postacsomagként adták fel, a címzett helyén egy magyar és német nyelvű felirat szerepelt: „Kérjük Sztambulban szabadon bocsátani!” A fecskéket utaztató Kelet nyila nevű CIDNA-repülő pilótája az ilyen műveletben korábban gyakorlatot szerzett Ujvári László volt, aki megígérte, hogy már Belgrádban megnézi, hogyan érzik magukat a madarak, és személyesen gondoskodik arról, hogy Isztambulban betartsák a feladó rendelkezését. Ujvári az indulás előtt megjegyezte, hogy reméli, ebbe a fecskeszállítmányba már nem csap bele a mennykő.[34] A különös vállalkozásról a korabeli képes újságok is beszámoltak.

09. Fecskeszállítmány 1.
(Forrás: Pesti Hírlap, 1931. október 7. képes melléklet)

10. Fecskeszállítmány 2.
(Forrás: Tolnai Világlapja, 1931. október 14. 3.)

Ujvári László számára a következő évek sem teltek eseménytelenül. 1932 tavaszán a pesterzsébeti határban bravúros kényszerleszállást hajtott végre egy Belgrádból indult, öt utast[35] szállító repülőgéppel. Ujvári már Vecsés fölött érzékelte, hogy motorhiba történt, ezért döntött az azonnali landolás mellett. A repülőgép minden baj nélkül leszállt Pesterzsébet határában. Amikor azonban földet ért, kigyulladt, ám a pilóta és a gép köré sereglett kíváncsiak porral és földdel gyorsan eloltották a tüzet. Az öt utas autón Mátyásföldre ment, ahonnan menetrendszerű pontossággal továbbrepültek Strasbourgba.[36] A szerencsés kimenetelű balesetről az egyik újság képet is közölt.[37]

11. Kényszerleszállás
(Forrás: Friss Ujság, 1932. április 2. 1.)

Szintén nagyobb baj nélkül került ki Ujvári abból a helyzetből, amikor másodszor is villámcsapás érte repülőgépét, ezúttal Óbecse fölött. Bár a villám háromméteres lyukat vágott a gép bal szárnyába, a pilóta Szegedig még el tudta vinni a kicsit „sántító” gépet.[38] A korabeli napi sajtó erről az eseményről csak rövid hír formájában számolt be, Ujvári nevét nem is említve. „Az Air France Légiforgalmi Részvénytársaság egyik utasszállító gépe, amely Belgrád és Bécs között bonyolítja le a forgalmat, szerdán délután menetrendszerűen indult el Belgrádból. A gép szárnya a szerb-magyar határ közelében megsérült, úgyhogy a gép pilótája kényszerleszállást hajtott végre a szegedi repülőtéren. A gép minden baj nélkül földet ért. A repülőgép öt utasát egy másik gépen szállították tovább Bécs felé.”[39] Egy szakfolyóirat azonban kitért arra is, hogy a repülőt villámcsapás érte, a gép szárnyáról letépve egy falemezt, valamint hogy a gépet Ujvári László magyar pilóta vezette.[40] Ujvári később – alaptermészetéből adódóan – ismét humorosan emlékezett vissza az eseményre: „az utasok kicsit dermedtek voltak, de a jó ebéd után felengedtek és hangoztatták, hogy sokért nem adják ezt a ritka kalandot.”[41]

Időközben megmaradt Ujvári László kapcsolata a szülővárosával is, legalábbis erre következtethetünk a helyi sajtó egyik cikkéből, amely Ujvári Félegyháza felett megtett tiszteletköreiről tesz említést. Ugyanakkor az írásból az is kitűnik, hogy a város lakossága készséggel elmélyítette volna ezt az „éteri” kapcsolatot, szívesen hallgatta volna a pilóta személyes élménybeszámolóit. „Ujváry László úrnak. Lelkünk örömével köszöntjük itt alant, bármikor megjelenik felettünk berregő gépével. Annyiszor volt már szerencsénk látni madárszerű gépével, midőn fent a viharral bizonytalanságban (de csak úgy látszik nekünk) küzdve megjelenik szülővárosa felett s mint vissza-visszatérő madár egynéhány körrel üdvözletet küld édesanyjának, testvéreinek, ismerősöknek, jóbarátoknak és mindegyikünknek. Hány és hány idegen repülő elszáll felettünk, de mikor Önt, mint félegyházit látjuk felettünk a géppel keringeni, mindig azt látjuk, hogy erősíti minden ember lelkét, szívét az a tudat, hogy bátraké a győzelem! S ha közöttünk megjelenne, mint földön utazó ember, oly örömmel tudnánk repülési tapasztalatait, előadás keretében hallgatni, mert jól tudjuk, hogy ezen a pályán már a világháborúban is vitézül küzdött és érdemeket szerzett. Engedje a jó Isten, hogy ezen nehéz és igen körülményesnek látszó pályáján városunknak, Hazánknak még sok és nagy érdemeket szerezhessen s mint ünnepeltet közöttünk mihamarabb üdvözölhessük.”[42]

Hamarosan sor került arra, hogy Ujvári László személyesen tegyen szolgálatot szülővárosának.

Trianon után, a nemzetközi elszigeteltség oldására, a nagy gazdasági világváltság időszakát követően a gazdaság élénkítésére, az 1930-as évek elején, egyre több magyar város használta az idegenforgalmat és a kultúrát hatékony eszközként. A nagyvárosok mellett a kisebb települések is felfedezték maguknak az idegenforgalomban rejlő lehetőségeket. Felvetődött az igény, hogy Kiskunfélegyháza is megmutassa országnak-világnak értékeit, látnivalóit. Sajnos azonban a város nem bővelkedett természeti kincsekben és történelmi nevezetességekben, így a szervezőknek különösen nagy fejtörést okozott az idegeneket idecsábító látványosságok megteremtése. Ezért az 1934 szeptemberében megrendezett első Kiskun Nap egyik kiemelkedő programpontja az Országzászló felállítása lett.[43] Az ünnepség fényét emelendő, az emlékmű leleplezésekor repülőgépek keringtek a szobor fölött, az egyiket a város szülötte, Ujvári László repülő százados vezette. A repülőkről az Országzászlóra virágot hintettek.[44]

Az ünnepség idején – Ujvári közreműködésével – tervbe vettek egy másik programot is.

„A kiskunfélegyházi »Kun nap«-pal kapcsolatosan városunk történetében fordulóponthoz értünk. A magyarországi vitorlázó sportrepülők egyesülete megragadja az alkalmat, hogy a minden tekintetben nagyjelentőségű és nagy tömegeket megmozdító kun napon felkeltse a félegyháziak figyelmét a magyar vitorlázó repülésre. Hogy az érdeklődés a lehető legszélesebb rétegeket is megszerezze a magyar motornélküli aviatika szép sportjának, – földink, Ujváry László repülőszázados vezetésével – a dicsőséges magyar sportrepülő, Bánhidy Antal a rekord teljesítményű és már-már legendás hírű, közismert hű társával, a ’Karakán‘-ra keresztelt repülőjével eljön hozzánk, a kunok Rómájába, hogy megcsillogtassa előttünk azt a szép és sok vihart ért, remekbe készült karcsú gépet, amely a külföld előtt már eddig is méltán bizonyítgatta a magyar aviatika élniakarását és magasbatörését. Vasárnap reggel 7-8 óra között érkezik meg Félegyházára a két gép. Ujváry László kötélen vontatja a ’Karakán’-t. Az alpári úton, a Bankfalu után következő Szabó M. János-féle földön szállnak le. Mindazokat, akiket érdekel a repülés, szeretettel várja a két repülő. Megérkezés után bemutató repüléseket végeznek. Ha az érdeklődés nagy lesz, rövidesen egy új, értékes, nemzeti értékre nézve felbecsülhetetlen egyesülettel gazdagodik a város. Kellő számú jelentkezés esetén Fülöp Imre autóbuszvállalata autóbuszjáratot állít be 40 filléres viteldíj mellett, amely azonban oda-vissza csak 70 fillérbe kerül. Mindenki ott legyen!”[45]

Mivel a későbbi helyi sajtóbeszámolók nem tettek említést a bemutató repülés sikeréről, így feltételezhetően ez a program is arra a sorsra jutott, mint az első Kiskun Nap oly nagy gonddal megtervezett többi délutáni műsorszáma: elmosta az eső.

Ujvári László nagy teljesítményét, az egymillió repült kilométer megtételét már 1935 végén beharangozta a sajtó. Ekkor újságírói kérdésre elmondta, hogy életében de facto már ekkor összesen egymillió százezer kilométert repült, de az akkori munkahelyén, az Air France-nál még „csak” kilencszázötvenezer kilométert teljesített.[46] A légitársaság által a „kilométermilliomos” pilóták számára alapított díjra, az aranytűre csak 1936 augusztusában vált jogosulttá, a magyar repülőgép-vezetők közül elsőként. Az egymillió kilométert érzékletesen jelenítette meg a korabeli cikk: „Egymillió kilométer – mondom – ez annyi, mintha huszonötször repülte volna körül a földet. És mintha kétszer repültem volna a Holdba – mosolyog Ujvári. – Egyszer oda, egyszer vissza és még egyszer oda. Jelenleg tehát a Holdban tartózkodom. 42 éves vagyok, de még ötvenéves korom előtt visszajutok a Földre.”[47]

Ujvári 1936 augusztusában érte el az egymilliomodik repült kilométert. A számos sajtóbeszámoló közül[48] álljon itt szülővárosa újságjának köszöntő cikke.

„Európának eddig 27 olyan pilótája volt, aki egymillió kilométer távolságot berepült a modern gépmadárral, a repülőgéppel. Ez a szám most megszaporodott eggyel, Ujváry Lászlóval, városunk szülöttével, akinek e jelentős jubileumát valamennyi országos napilapunk a legnagyobb dicséret és elragadtatás hangján közli. Csak egyet nem említenek a lapok, a ránk nézve legfontosabbat, hogy Ujváry László, a levegő e diadalmas vándora Félegyházán született s itt érzett először nosztalgiát a magasan repülő madarak után. Ujváry László augusztus 29-én repülte be a milliomodik kilométert, mint az Air France légiforgalmi vállalat pilótája. A mátyásföldi repülőtéren babérkoszorúval fogadták, de az ünneplés igazi pilóta-módra még a levegőben megkezdődött, mert amikor Ujváry László gépe Bécsből Budapest felé jövet Somorja fölé ért, Magyarország valamennyi utasgépének rádióállomása üdvözlőtáviratot küldött Ujváry Lászlónak. A holland KLM, a magyar MALERT s a német Luft Hansa sürgönyeit is 1200 m magasságban kapta meg Ujváry László. Ujváry László földink is belépett a pilóta »milliomosok« díszes névsorába huszonegy évi repülés után. Huszonegy év óta minden nap, jó és rossz időben beült a pilótafülkébe, hogy a világ nagy metropolisainak egyikéből a másikába vigye a világ vándorait. Ujváry a háborúban, mint főhadnagy vadászrepülő volt s légi párbajban nyolc ellenfelét terítette le. Egyszer 15 angol géppel csapott össze egymaga. Vitézségéért a nagy ezüsttől kezdve a Vaskorona rend harmadik osztályáig az összes kitüntetéseket megkapta. A háború óta mint utasszállító pilóta áll a légiforgalmi szolgálatban, s eddig 6200 órát töltött a levegőben, tehát komoly értelemben is a »levegőből« él. 21 év alatt kétszer ütött villám a gépébe, de szerencsére nagyobb baja nem lett. Egyszer majdnem tragikusan végződött leszállása, amikor mocsaras helyen volt kénytelen leszállni, de jó szerencséje itt sem hagyta el. Az egymillió kilométer alatt fejedelmek és hercegek foglaltak helyet gépén. Nevetve említi, hogy volt újságkihordó is, amikor reggelente 30-40 város és község felett dobta le a friss újságpéldányokat. Szállított egyszer Bécsből Konstantinápolyba tízezer fecskét s egy másik alkalommal gyönyörű fehér bárányokat hozott Belgrádból Budapestre.[49] Ujváry Lászlót meleg ünneplésben részesítette a Légügyi Hivatal, de ünneplés vár rá Párizsban, az Air France légiforgalmi vállalat központjában is, ahol a polgári francia aviatika vezetője aranyéremmel tünteti ki Ujváry Lászlót. Ujváry László a tiszteletére Budapesten rendezett banketten sok érdekes pilóta-apróságot, repülőélményt mondott el életéből s a „milliomos” pilóta, akit még a villámcsapás sem tudott kihozni a sodrából, csak akkor jött zavarba, amikor az őt ünneplő beszédekre kellett volna válaszolnia. »Engedjék el a választ, inkább megígérem, hogy a magyar színek dicsőségére átrepülöm a levegő birodalmában a második millió kilométert is«, mondotta nagy derültség között Ujváry László igazi kiskun szerénységgel. Ujváry Lászlót, a „milliomos” félegyházi pilótát igaz szeretettel és büszkeséggel köszöntjük mi is. Segítse a pilótaszerencse megérni a második millió kilométert is, hozzon díszt és dicsőséget önmagának, hazájának és városának, amely fölött mindig leírta tisztelgő köreit, valahányszor erre vitte útja. Kísérje szerencse légiútjain Ujváry Lászlót, a második millió kilométer felé.”[50]

12. Ujvári László a gépe előtt
(Forrás: Magó Károly I. 77.)

Ujvári jellemére, mentalitására következtethetünk azokból az információmorzsákból, amelyeket a korabeli újságok a pilóta ünneplésével kapcsolatban közöltek. „Köszönöm a jó Istennek és áldom a sorsomat, hogy »milliomos« lehettem.”[51] „Ujváry László meghatva, de mégis vidáman fogadja az üdvözléseket, amelyet egyszerűen »merényletnek« nevez. »Köszönöm, köszönöm, erre igazán nem számítottam és boldog vagyok.« […] A rövid ünneplés véget ért és Magyarország »repülő olympikonja«, aki ezzel a teljesítményével csak öregbítette a magyar tudás, tehetség és diadal jó hírnevét, kerékpárra ült, hogy hazatérjen a családjához és holnap megkezdje a második millió kilométert is.”[52]

Szintén a pilóta „ars poeticája” olvasható ki a vele készült interjúkból. „Az emberek visszaélnek a találmányukkal. A susztertől a vajgyárosig mindenki csak azon töri a fejét, hogyan csinálhatna háborús cikket a gyártmányából. Mi pilóták, ott a felsőbb régiókban, másképp látunk mindent. A pilóta tudja, miről van szó és ezért békés ember. A világ egyetlen városa sem volna képes komoly légi támadás ellen védekezni. A légi háború nem katonák, hanem városok, asszonyok és gyermekek ellen irányul. […] Ha hatalmamban volna, megtiltanám a repülőgép használatát a háborúban. Én, a pilóta. […] [A kabalám] az, hogy jót teszek. Mindenkivel. Senki ellen sem merek rosszat elkövetni, mert félek, hogy elátkoz. A pilóta mind vajszívű. Szőrös lelkű ember nem is lehet jó repülő. Vidámak vagyunk és szeretjük az embereket. Mert repülünk.”[53]

„Az első pilótanemzedék a repülés minden csínját megtanulta a háborúban. Megtanulta elsősorban azt, hogyan kell egyenesen repülni. Ez a legnehezebb! Ehhez nagy repülő lemondás kell. Türelem, rutin és uralkodni tudás a temperamentum fölött. Ez az utóbbi különben csillapodik a korral, amiből így előny lesz. A földi közlekedési eszközök legjobb vezetőinek is tanulni kell lassan vezetni, amivel nem azt akarom mondani, hogy az ember a sebességet ne használja ki, hanem hogy a sebességet a lehetőségekhez tudja mérni. […] Az ész nélkül száguldó típus nem igazi sportember. Az igazi ésszel száguld. […] Ma is az a kérdés: melyik ember jobb repülő, az intelligens-e vagy a nem intelligens? Az »intellektuell«-e, vagy a primitív ösztönember? A kérdést népiesebben így is fogalmazták: »bivaly« vagy »kultúrlény«? […] A »bivaly-típus« nekimegy minden veszélynek, de hull is, mint a légy. A »drótidegzet« nagy terhelést elbír, de a túlterhelésnél szakad. Az »intellektuell« vékony idegzete először is minden behatásra reagál, másodszor meg a legnagyobb túlterhelést is elbírja, mert nyúlik. Az idegzet reagálását nevezhetjük bátran félelemnek is, nem tesz semmit. […] Nem a nyugodt ember a jó repülő, hanem az egészséges idegzetű. […] A repülés igen nagy mértékben lelki sport. Aztán idegsport és csak utolsó sorban testi sport. A jó testi kondíció persze szükséges, de legkönnyebben pótolható. A repülés a legkülönb sport is, minden más sport felett áll, ami azt jelenti, hogy a testi és lelki képességek a legmagasabban ebben a sportban fejleszthetők ki. Az ember érzi, hogy több lesz, többoldalúvá válik, ami természetes is, hiszen három dimenzióban mozog. Valahogyan kiegészül. Új érzékek csíráznak ki benne és észrevétlenül új belátások és megismerések is, amelyek átgyúrják az embert és a magatartását formálják mássá. […] A pilóta sokat alszik és jól. Vidám természetű, élénk, örökké fiatal, hogy ne mondjam, gyerek. Kora nincs. Aztán emberbarát, igazságszerető és úgy szereti az életet, mint egészséget a beteg. Sok tiszta levegőt szív és sokat nézi egészen magasból, két-háromezer méter magasból a földet.”[54]

Ujvári néhány anekdotát is megosztott az olvasóközönséggel. „Egy szigorú porosz utas feljelentett egyszer a társaság igazgatójánál: »Hogyan lehet ilyen könnyelmű pilótát alkalmazni, aki a mellette ülő emberrel egész úton mulat és kacag, míg mögötte többszörös családapák reszketnek az életükért!« A mellettem ülő ember a rádiós volt, ideális időben, 1000 méteren úsztunk zavartalanul s közben a legújabb vicceket meséltük el egymásnak. A szigorú úr csak akkor békült meg, amikor megtudta, hogy én is családapa vagyok s nekem is két nagy gimnazista fiam van, pontosan annyi, mint neki.

Előfordult velem az is, hogy maguk az utasok kényszerítettek leszállásra. […] A motorból kifolyt a víz, melegen szaladt, gőzölgött. Az utasfülke a motor mögött tele lett gőzzel. Nem éppen örvendetes dolog, de én tudtam, hogy még hazaérhetek. Valahol Örkény környékén jártunk. De az utasok közt pánik tört ki. »Szálljon le! Elégünk! Ég a gép! – rikoltoztak.« Csillapítottam őket minden módon. »Garantálom, hogy rendesen megérkezünk!« Nem segített semmit. Kiugráltak volna a gépből, ha le nem szállok.”[55]

Ujvári, a „kilométermilliomos” pilóta ünnepléséből Kiskunfélegyháza is kivette a részét. A szülőváros nem elégedett meg azzal, hogy a helyi újságokban beszámolókat lehetett olvasni Ujvári nagyszerű eredményeiről. Az egyik önkormányzati képviselő azt indítványozta, hogy a város közgyűlése Ujvári Lászlót üdvözölje és kiváló teljesítményét jegyzőkönyvben örökítse meg.[56]

13. Matuz Károly levele
(Forrás: MNL BKML V.175.b. 914/1937.)

Az előterjesztést 1936. november 3-án tárgyalta a közgyűlés és 764. határozatával el is fogadta azt.[57]

14. Kiskunfélegyháza képviselő-testületének határozata 1.
(Forrás: MNL BKML V.175.b. 914/1937.)

15. Kiskunfélegyháza képviselő-testületének határozata 2.
(Forrás: MNL BKML V.175.b. 914/1937.)

„Tárgyaltatott dr. Matuz Károly városi képviselő önálló indítványa Ujváry László pilóta városunk szülöttének üdvözlése tárgyában.

Előadó dr. Tarjányi Béla városi főjegyző előterjeszti, hogy dr. Matuz Károly városi képviselő önálló indítványt nyújtott be Ujvári László kiváló pilóta üdvözlése tárgyában. Előadó felkéri indítványtevőt indítványának előterjesztésére.

Dr. Matuz Károly városi képviselő önálló indítványát a következőkben terjeszti elő:

Úgy hiszem, hogy Ujváry László pilótakapitányt a magyar aviatikának immár világhírű büszkeségét nem kell szülővárosának bemutatni, 21 év óta járja a levegőrétegeket újabb és újabb dicsőséget szerezve a magyar aviatikának és szülővárosának, Kiskunfélegyházának. Abból az alkalomból, hogy a közelmúltban repülte át életében a milliomodik kilométert, szeretettel és lelkesedéssel ünnepelték nemcsak Magyaroroszágon, de külföldön is, egész Európában.

Pályáját mint katonai repülő kezdte meg a világháború idején. A világháborúban nyolc ellenfelét terítette le izgalmas légi párbajban. Egy ízben 15 angol repülővel csapott össze egymaga s győzedelmesen került ki a harcból. A német vaskoronarend és egy egész sereg kitüntetés tulajdonosa. 21 év óta végzett repülésével harmicszor repülhette volna körül a Földet az egyenlítő felett.

Úgy érzem, hogy kiváló szülöttének ezen teljesítményei előtt Kiskunfélegyháza város sem mehet el nyomtalanul. Önmagát becsüli meg ez a kiskun város és a képviselőtestület, ha részt kér Ujváry László ünnepléséből. Éppen ezért indítványozom, hogy Ujváry Lászlót abból az alkalomból, hogy egymillió kilométert meghaladó légi utat repült, amely teljesítményével nemcsak a magyar repülés ügyének, de városának is dicsőséget és hírnevet szerzett, szeretettel üdvözöljük s kiváló teljesítményét az utókor számára jegyzőkönyvileg is örökítsük meg.

Mondja ki egyben a képviselőtestület, hogy mind Ujváry Lászlót, mind pedig a Kiskunfélegyházán élő édesanyját határozatáról jegyzőkönyvi kivonaton értesíteni rendeli.

A képviselőtestület egyhangú lelkesedéssel magáévá tette dr. Matuz Károly városi képviselő indítványát és elnöklő dr. Ring József h. polgármester kihirdette az alábbi véghatározatot:

A képviselőtestület Ujváry László pilótakapitányt a város nagynevű szülöttjét azon alkalomból, hogy egymillió kilométert meghaladó légi utat tett meg, meleg ünneplésben részesíti és az aviatika terén elért s Európa szerte elismert érdemeit az utókor számára jegyzőkönyvben megörökíti s erről őt, valamint ma is Kiskunfélegyházán élő özvegy édes anyját jegyzőkönyvi kivonaton értesíti.

Miről a polgármester, Ujváry László pilóta-kapitány Mátyásföld és özv. Ujváry Lajosné sz. Kurucz Matild kiskunfélegyházi Simonyi utca 4. sz. a. lakos értesítendők.”

Ujvári László 1937. január 24-én levélben köszönte meg szülővárosa figyelmességét. A levelet az egyik helyi újság szó szerint leközölte.[58]

16. Ujvári László köszönőlevele
(Forrás: MNL BKML V.175.b. 914/1937.)

„Kiskunfélegyháza megyei város Nagyságos Polgármesterének, Kiskunfélegyháza. Nagyságos Polgármester Úr! Kiskunfélegyháza képviselőtestületének határozatát mély megilletődéssel vettem és úgy az én, mint édesanyám nevében hálás szívvel köszönöm. Őszinte büszkeséggel tölt el az a tudat, hogy mindazokért a jótéteményekért és támogatásért, melyekben tanuló koromban szülővárosom részéről részesültem, megcsonkított hazámnak és így közvetve szülővárosomnak is szerény képességeim szerint szolgálhatok. Szent meggyőződésem, hogy küzdelmes pályámon legtöbbször csakis azok az erkölcsi tulajdonságok segítettek át a nehézségeken, melyeket – mint k u n g y e r e k – szülővárosomtól örököltem.

Büszkén helyezem szülővárosom részéről engem és 80 éves édesanyámat ért magas kitüntetést életemben eddig elért minden más elismerés fölé azzal, hogy szülővárosom iránti rajongó szeretetem és hálám soha meg nem szűnik és annak mindig hűséges fia maradok.

Tisztelettel kérem Nagyságodat, hogy köszönetemet – amennyiben az lehetséges és arra alkalom nyílik – Kiskunfélegyháza város nagytekintetű képviselőtestületével közölni szíveskedjék.

Kelt: Mátyásföld, 1937. január hó 24-én.

Hazafias üdvözlettel:

Ujvári László repülőkapitány”[59]

A légitársaságok igyekeztek propagandacélokra felhasználni Ujvári népszerűségét. Az Air France a Párizs–Bukarest útvonalon megnövekedett utasforgalom miatt 1937-ben modernebb, nagyobb repülőgépre cserélte le a menetrend szerinti járatot. Amikor az új gép először szállt le Budapesten, az Air France magyar képviselete meghívta a fővárosi sajtó képviselőit a nagy utasszállító gép megtekintésére. A 14 személyes, 300 kg csomagrakományt szállítani tudó gépet pilótája, Ujvári László mutatta be az újságíróknak.[60]

Ujvári, a sikeres és híres „sztárpilóta” személyére és szaktudására Magyarországon is egyre nagyobb igény mutatkozott, mivel a hazai polgári repülés jelentős fejlődésnek indult. A Magyar Légiforgalmi Rt. kérésére ezért Ujvári 1939. január 15-én megvált az Air France-tól és átvette a budaörsi üzem vezetését, a légiforgalom irányítását és a közforgalmi pilóták képzését.[61]

17. Ujvári László portréja
(Forrás: Magyar Szárnyak, 1941. január 1. 25.)

A korabeli sajtó jól dokumentálta Ujvári László „magyar színekben” való működését. Beszámolt például arról, hogy Ujvári vezette már 1939 februárjában azt az egyéves tanfolyamot, ahol a légiforgalmi repülők személyzetét képezték ki. A 22 növendéket a magyar utasszállító gépek vezetésére készítették fel.[62] Igazgatóként Ujvári is részt vett 1939 áprilisában az első közvetlen angol–magyar légi járat ünnepélyes fogadásán.[63]

18. A londoni gép fogadása
(Forrás: Magyar Szárnyak, 1939. május 1. 12.)

A következő évben tagja volt a balkáni fővárosokba ellátogató, a közel-keleti légiforgalom lehetőségeinek tanulmányozására és az előkészítő tárgyalások lefolytatására kiküldött magyar szakemberekből összeállított bizottságnak, sőt a küldöttséget szállító két gép közül az egyiket ő vezette.[64]

19. Balkáni út 1.
(Forrás: Magyar Szárnyak, 1940. március 1. 3.)

20. Balkáni út 2.
(Forrás: Magyar Szárnyak, 1940. március 1. 4.)

21. A balkáni útvonal
(Forrás: Magyar Szárnyak, 1940. március 1. 4.)

Szintén Ujvári László volt annak a repülőnek a pilótája, amelyről Horthy Miklós kormányzó kíséretével együtt 1940. április 2-án megtekintette az árvíz sújtotta Zagyva-völgyet, valamint a Tisza és a Bodrog vonalát. Visszatérőben megszemlélték a készülő új budapesti közforgalmi repülőteret a ferihegyi pusztán.[65] Az utazásról kép- és filmfelvétel is készült.

22. Horthy Miklós árvízi szemléje
(Forrás: Magyar Szárnyak, 1940. május 1. 4.)

23. Archív filmfelvétel  - Magyarország kormányzója repülőgépen megtekintette az árvíz sújtotta területeket 
/ Kattintson a képre a videó megtekintéséhez! /
(Forrás: filmhiradokonline.hu/)

Az árvízvédelmi kormánybiztos néhány nap múlva a sajtó képviselőit is – egy szintén Ujvári László által vezetett gépen – repülőútra invitálta, hogy bemutassa az ár- és belvíz okozta pusztítás súlyosságát.[66]

Az 1940-es év további, Ujvárival kapcsolatos sajtóhírei a visszacsatolt területek légi közlekedésének beindításáról szóltak. Ujvári részt vett a Budapest–Kassa–Ungvár közt rendszeresített, 280 km-es légi járat első útján,[67] illetve ő vitte a sajtó munkatársait a szeptember 15-i kolozsvári kormányzói bevonulási ünnepségre. Ez az újságírói csoport volt az első, amely a MALERT utasgépén juthatott el a visszacsatolt Erdély területére.[68]

24. Ujvári László repülés közben
(Forrás: Repülési lexikon 2. 432.)

Ez az év azonban magas állami elismerést is hozott a kapitány számára. Horthy Miklós kormányzó 1940-ben Ujvári Lászlót, a Magyar Légiforgalmi Rt. cégvezetőjét a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével tüntette ki, a magyar légiforgalmi repülés pilótáinak kiváló kiképzéséért.[69]

A következő esztendőben Ujvári vette át a MALERT új repülőgépét Dessauban, illetve ő hozta haza Bécsen keresztül a magyar légi forgalom legújabb szerzeményét.[70] Tavasszal ismét az újbóli árvíz miatt kellett Horthy kormányzót repülőútra vinnie, aki a magasból szemlélte meg a víz pusztítását.[71] Ujvári később is szállított különleges, magas rangú utast: 1941 tavaszán John F. Montgomery budapesti amerikai nagykövetet és feleségét utaztatta el Lisszabonba. A különjáratú gép 5400 kilométert tett meg, ekkora távolságot addig magyar légiforgalmi gép még nem repült be. A Budapest–Milánó–Marseille–Barcelona–Lisszabon út oda-vissza több mint 25 óráig tartott. Montgomery nagykövet külön levélben köszönte meg a Magyar Légiforgalmi Rt. elnökének az út precíz előkészítését, a gép személyzetének udvarias és szeretetteljes gondoskodását; valamint elégedettségének adott hangot a pontos megérkezésért és az igen méltányos árért (az út 20 000 pengőbe került).[72]

25. Az amerikai nagykövet lisszaboni útja
(Forrás: Magyar Szárnyak, 1941. április 15. 12.)

Szintén ebben az évben készült filmhíradó-felvétel – Ujvári László nevének megemlítésével – arról, hogy a Budapest–Zágráb–Velence–Milánó útvonalon megindult a menetrend szerinti légi forgalom.

26. Archív filmfelvétel  - Olasz- és horvátországi légi járat 
/ Kattintson a képre a videó megtekintéséhez! /
(Forrás: filmhiradokonline.hu/)

Ujvári László élete azonban nem várt fordulatot vett. Egy nyugdíjával kapcsolatos ügyben fordult a kormányzóhoz, ám a beadvány miatt, hetedmagával, szabotázs vádjával bebörtönözték. A pilóták perbe fogása nagy felháborodást váltott ki, végül rehabilitálták őket, ám Ujvári nyugdíjügyét továbbra sem sikerült elintézni. 1942 márciusában szabadult, majd június 12-től kivezényelték az orosz frontra a futárrepülőraj parancsnokának.[73] 1942 decemberében visszakerült az eredeti beosztásába Budaörsre. A háború alatt végig dolgozott.[74]

Ujvári László és felesége 1944-ben ünnepelték házasságkötésük 25. évfordulóját. A pilóta ezüstlakodalmáról a repülési szakfolyóirat képes riportban számolt be. A cikkből számos érdekesség kiderült: a házaspár két fia szintén repült, az egyikük zászlós, a másikuk hadapród őrmesterként teljesített szolgálatot; Ujvári a mátyásföldi teniszklub elnöke és legrégibb tagja is volt; a pilóta ebben az évben közeledett a kilencezredik repült órához, és az összesen megtett egymillió-hétszázezer légi kilométerhez. A sajtóhíradás utal az Ujvári házaspár népszerűségére is. „A templomi áldás után a barátok és bajtársak tömege vette körül szeretetével mindkettőjüket s a tenisz klubházban rendezett vacsora alatt egyik felköszöntő a másik után hangzott el az igen nagy közkedveltségnek örvendő Ujváry százados és felesége üdvözlésére.”[75]

27. Az Ujvári házaspár ezüstlakodalma 1.
(Forrás: Magyar Szárnyak, 1944. július 15. 13.)

28. Az Ujvári házaspár ezüstlakodalma 2.
(Forrás: Magyar Szárnyak, 1944. július 15. 13.)

A második világháború során Ujvári 1945 áprilisában önként vonult ki Ausztriába a műszaki szakembereivel, ahol amerikai fogságba kerültek. Szabadulása után hazatért Magyarországra. Itthon azonban a repülésben nem kapott beosztást, és a honvédség sem tartott rá igényt. Nyugdíj nélkül kellett új életet kezdenie, ezért családjával hazaköltözött szülővárosába. Kiskunfélegyházán házat és 2 hold földet vett, amelyen élete végéig gazdálkodott. A magyar katonai és polgári repülés egyik legendás alakja mellőzöttként hunyt el 1951. július 22-én, 57 éves korában, agyvérzésben. Utolsó lakcíme: Kiskunfélegyháza, Marosvásárhely utca 14. Temetésére 23-án került sor, végső álmát a félegyházi Alsótemetőben alussza.[76]

29. Ujvári László és felesége sírja, Kiskunfélegyháza, Alsótemető
(a szerző felvétele)

László fiuk a második világháborúban szintén pilótakarriert futott be. A két Ujvári repüléssel kapcsolatos hagyatékát a leszármazottak 2018-ban a RepTár Szolnoki Repülőmúzeumnak ajánlották fel.