Habsburg Ottó és öröksége
Bevezetés
I. IV. Károly uralkodása (1916–1918)
II. IV. Károly az emigrációban (1918–1922)
III. A Habsburg-család az 1920-as években
V. Habsburg Ottó és báró Bakách-Bessenyey György kapcsolata (Levelek 1948 és 1958 között)
VI. Jelentések Habsburg Ottó tevékenységéről (1959–1985)
VII. Habsburg Ottó és a magyar állam közeledése 1987 után
VIII. Habsburg Ottó magyar állampolgársága
A kiállításunk azzal a céllal készült, hogy bemutassuk a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának IV. Károly királyhoz és fiához, Habsburg Ottóhoz köthető levéltári forrásait, kincseit.
Természetesen, az itt bemutatott kép több okból is torzó, hiszen IV. Károly nem csupán Magyarország uralkodója volt, hanem egy jóval nagyobb birodalomé, az Osztrák-Magyar Monarchiáé, és életének viszonylag rövid szakaszát töltötte Magyarországon. Így, a levéltárban őrzött iratok is csupán életének néhány nagyobb, fontosabb csomópontjához köthetők: a koronázási ünnepségekhez, emigráns életéhez és hazatérési kísérleteihez. Még inkább elmondható ez Habsburg Ottóról, akinek gyermek- és ifjúkoráról alig-alig van olyan forrásunk, ami a trónörököst, mint embert tárja elénk. Sokkal inkább olyan ügyekről szerezhetünk tudomást, amelyek a család megélhetéséről, esetleges megnyilvánulásairól vagy velük kapcsolatban készült iratokról számolnak be, de ezek tárgyukban és időben is rendkívül hiányosak. Mindezzel együtt fontosnak tartjuk, hogy a feltárt iratanyagról számot adjunk, és amikor lehetséges, közelebb hozzuk ezt a két, a 20. században jelentős szerepet betöltő személyiséget.
Habsburg-Lotharingiai Károly tragikusan rövidre szabott életét nemcsak birodalmának elvesztése árnyékolta be, hanem az a méltánytalan politikusi magatartás, amely nem csupán az utódállamok, hanem a Horthy vezette új magyar rezsim részéről is érte. A kormányzó és köre sem méltányolta tisztességes szándékait, hanem álszent módon, formailag a király mellett megnyilvánulva, de mégis csak ellenére téve a hatalom saját kézben tartása mellett tette le a voksot. Nem véletlen, hogy egyházi körökben elsősorban az embert tekintették, és nem az uralkodót, amire a kortársak vagy képtelenek voltak, vagy egyszerűen emberi irigységtől, hatalomféltésből, netán pénz utáni vágytól hajtva távolították el őt nem csupán a hatalom, hanem hajdani „hazáiból" is. Habsburg Ottó már kisgyermek korától kezdve a vesztesek oldalára került, és sok évtizednek kellett eltelnie ahhoz, amíg meggyőzte a világot arról, hogy nem ő az a „mumus", akitől tartani kell. Konzervatív politikusként minden megnyilvánulásában keresztény etikai alapú világrendet képviselt egy olyan tisztességes alapállásból, amely nem hozhatott rövid időn belül sikert. Az „ellenséges" környezetre elég csak röviden utalni azzal, hogy a bulvársajtó már az 1920-as, 1930-as években sokat foglalkozott magánéletével, összeadták különböző királylányokkal, hercegkisasszonyokkal, s amikor pozitív politikai véleményt fogalmazott meg, akkor is csupán a birodalom visszaszerzésének a vádjával illették. Személye, főként a harmincas-negyvenes években a monarchiának a megtestesítője volt, ezért jó szándékú és politikailag előremutató nyilatkozatait is sok esetben mérhetetlen ellenszenv kísérte. Itt elég utalni csupán arra, hogy hiába volt következetesen antifasiszta, és a háború kitörése előtt kijelentette, hogy Németország ezt a háborút nem nyerheti meg, az a nyilatkozata, hogy a háború után egy új közép-európai államalakulatot kívánna létrehozni, amelyet ő vezetne, egyértelműen gyűlöletet, ellenszenvet váltott ki.
A kiállításon bemutatott források meglehetősen sokrétűek, hiszen eddig jórészt kevéssé ismert levéltári dokumentumokon, tablókon, s főként Habsburg Ottóhoz köthető tárgyakon keresztül idézzük fel IV. Károlynak és dr. Habsburg Ottónak az alakját.
A több mint 120 eredeti irat között találhatók parlamenti, miniszterelnökségi előterjesztések, minisztériumi átiratok, felterjesztések, beszámolók, jelentések, tájékoztatók és elemzések a Habsburg családról, annak jogállásáról. Főként a szocialista időszakban keletkezett külügyminisztériumi anyagokban található követi jelentések a múlt sok fontos eseményét „keltik életre" és gazdagítják a kiállítás anyagát. A kiállított források között megtalálható a koronázási hitlevél és a koronázási esküminta szövege, a díszes kivitelű koronázási album, valamint egy nemességadományozási okirat. A hivatalos és félhivatalos iratok mellett a magánszféra is megjelenik, ezt bizonyítják a különböző megyéktől, hatóságoktól, egyházközségektől, magánszemélyektől érkezett táviratok, gratuláló levelek, részvétnyilvánítások, meghívó- és köszönőlevelek. A koronázás alkalmából kibocsátott bélyegek és a korabeli fényképek is színesítik, és közelebb hozzák IV. Károly király és Habsburg Ottó alakját. A forrásokban a legnagyobb hiány az 1930-as években tapasztalható, itt nagymértékben támaszkodtunk a Magyar Távirati Iroda magyar és német nyelvű lapszemléire, belső bizalmas, kül- és belpolitikai tájékoztatóira, napi híreire. Sajnálatos, hogy 1949 után alig, 1956 után pedig egyáltalán nincs MTI anyag az Országos Levéltár őrizetében. Habsburg Ottó Bakách-Bessenyey Györggyel egy évtizeden keresztül levelezett, s a levélváltásokból bemutatunk néhányat, kár, hogy a volt berni nagykövet halála megszakította ezt a kapcsolatot. A források mellett nem egyszer találunk sajtóanyagokat, amelyek közül többet kiállítunk. Emellett az Országos Levéltár Könyvtárának anyagából szintén válogattunk. Külön köszönet illeti Kiss M. Jenőt, a szolnoki Hagyományőrző Alapítvány elnökét, akinek IV. Károllyal és Habsburg Ottóval kapcsolatos tárgy-, kép- és kisebb részben forrásgyűjteményét is felhasználtuk, főként Habsburg Ottóra vonatkozóan.
A kiállítást rendezte:
Ólmosi Zoltán, Kocsis Piroska
Az iratok válogatásában és a kiállítás létrehozásában közreműködött:
Balogh János Mátyás, Bertók Lajos, Bubik Gyöngyi, Czikkelyné Nagy Erika, Haász Réka, Kálnoki Kis Edit, Klettner Csilla, Künstlerné Virág Éva, Laczlavik György, Lovász Gabriella, Oross András, Őszné Kováts Júlia, Sz. Simon Éva, Simon István
Virtuális kiállítás:
Dékány Szilveszter, Farkas Noémi, Takács Ábel
