A hét dokumentuma

Bár a magyar tengerhajózás gyökerei 1779-ig, Fiuménak és környékének a magyar királysághoz történt csatolásáig nyúlnak vissza, közel hetven évnek kellett eltelni ahhoz, hogy Kossuth Lajos – eredendően nem a tengerre szállást, hanem az Adriához kivezető vasútvonal létrehozását propagáló – Tengerre magyar formában szállóigévé váló felhívása az Iparegylet „Hetilapjában” megjelenjen.

Az okok elsősorban a Magyar Királyság 16–17. századi történelméből fakadtak. Az ország felszabadítását rögzítő karlócai békeszerződés (1699) kizárólag Magyarország külpolitikai viszonyait rendezte: a magyar rendek beleszólása nélkül. Az Európához mérten erős magyar rendiség sérelmei mellett az új (valójában a békeállapotok miatt kialakuló) berendezkedés a magyar nemességet és a családtagjaival együtt sok tízezer feleslegessé vált fegyverforgatót (végváriakat, hajdúkat, katonaparasztokat stb.) egyaránt érintett.

Mohácsot követően a nemesség egy része Szapolyai János mellé állt, majd egyre nagyobb részük V. Károly fivérét, I. Ferdinándot támogatta. Milyen megoldást talált az ország ebből a nehéz politikai helyzetből?