A 19. század végén az országos átlagot meghaladó mértékben agrárjellegű Tolna vármegye a kiegyezés utáni iparfejlődés egyik vesztese volt. Az élelmiszeriparban a kor kevés tartós fennmaradásra képes Tolna vármegyei vállalkozása közül kettő a Dőry-család (hagyományos női szerepkörrel szakító) hölgytagjaihoz köthető. Dőry Stefánia Dőrypatlanon alapított sajtgyárat, míg Dőry Etelka 1912-ben indította el konzervgyárát a Konda-patak jobb partján elterülő, akkor Újdombóvárhoz tartozó területen.
Az 1861. december 7-én, Zombán született Etelka anyja gróf Korniss Anna volt. Apja, Dőry Gyula az Esterházy-hitbizomány egyik bérlőjeként egész családjának jómódot, gyerekeinek úri nevelést biztosított. Etelka a legelőkelőbb bécsi leánynevelő intézetben sajátította el a rangjához illő ismereteket. Zongorázott, lovagolt, különböző sportágakban próbálta ki magát. Teniszversenyen díjat is nyert. Tanulmányai befejeztével Dőry Etelka a család tüskepusztai birtokára került, ahol saját kedvtelésére kezdett kandírozott gyümölcsöt készíteni. 1883-ban otthonában egy kis családi vállalkozást indított. A baráti, ismeretségi kör próbálta ki a termékeket, amelyek aztán eljutottak a fővárosba, a Nemzeti Kaszinóba és Bécsbe, a Jokey Clubba is.

1912-ben következett be a minőségi váltás, a családi kisüzemből 150 főt foglalkoztató, jól gépesített gyárat létesített. A termelés nagyarányú felfutása mögött katonai megrendelések álltak, melyek megszerzéséhez a Dőry-család kiterjedt kapcsolatrendszere minden bizonnyal hozzájárult. 

A háború után, 1923-ban az üzem részvénytársasággá alakult. Az igazgatói posztra Etelka unokaöccse, Dőry Jenő került, de az alapító továbbra is személyesen vett részt a gyár irányításában. 


A Dőry Konzervgyár a háborút követő átmeneti visszaesés után, a ’30-as években már 100 munkást foglalkoztatott. A nyári és őszi idényben alkalmanként 350-600 dombóvári és Dombóvár környéki leány és asszony is munkát kapott náluk. Termékeik - a különböző befőttek, lekvárok, kandírozott gyümölcsök - Európa szerte közkedveltek voltak, sőt még Dél-Amerikába is exportáltak belőlük.


Dombóvár környékén sok családnak volt szerződése a konzervgyárral a gyümölcs- és zöldségtermésre, és a környék nagybirtokosai is szerződésben álltak a gyárral. Hat évvel a Dombóváron, 1944. augusztus 13-án bekövetkezett halála előtt Dőry Etelkának 1938-ban, a Dőry Konzervgyár elnökeként kifejtett tevékenysége elismeréséül legfelsőbb elismerésben részesült: a kormányzó a Signum Laudissal tüntette ki.
1944. december 1-én foglalták el a szovjet Vörös Hadsereg alakulatai Dombóvárt, ami nemcsak a lakosság életében jelentett nagy változást, hanem a Konzervgyár működését is nagyban befolyásolta.
A 2026 májusi érdekes irat ennek a változásnak az egyik „bizonyítékát” mutatja be: az 1945. szeptember 12-ei dátummal kelt magyar és orosz nyelvű igazolás alapján kiderül, hogy az újdombóvári Dőry Konzervgyár a Magyar Közellátásügyi Minisztérium megbízásából a szovjet Vörös Hadsereg részére gyárt konzervárukat. Ugyancsak ezen igazoláson olvashatjuk még azt is, hogy felhívják a hatóságok figyelmét arra, hogy a Konzervgyár képviselőjét, Gábor Pál Urat „legmesszebbmenő mértékig támogassák”. Ezzel lényegében megtörtént az addig magánkézben lévő Dőry Konzervgyár államosítása. 

A II. világháború után, 1948-ban a Dőry Konzervgyárat népgazdasági indokokra hivatkozva leállították, a gépeket leszerelték, Nagyatádra és Paksra szállították. Az üresen maradt épületegyüttest később a Magyar Honvédség vette át. Az itt kialakított anyagraktárból látták el élelmiszerrel, majd ruházattal a teljes Dunántúl katonai helyőrségeit, közel 55 ezer embert. A Gyár utcai raktárbázist az 1990-es évek elején zárták be. A helyi önkormányzat kezdeményezésére a XXI. század első évtizedében szabadidős és szociális központként éledt újjá.

Marsai József, levéltáros

Felhasznált irodalom és levéltári források:

Hirn László: Tolnavármegyei fejek, https://mnl.gov.hu/mnl/tml/hirn_laszlo_tolnavarmegyei_fejek

Dőry Konzervgyár, https://dombovar.hu/lakohelyunk/ertektar/agrar-es-elelmiszergazdasag/

Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám), 1913-05-13/38. szám, 2. oldal, https://library.hungaricana.hu/hu/view/TolnavarmegyeKozerdek_1913/?pg=257&layout=s

Tolnamegyei Ujság, 1938 (20. évfolyam, 1-103. szám), 1938-11-16/91. szám, 6. oldal, https://library.hungaricana.hu/hu/view/TolnamegyeiUjsag_1938/?pg=385&layout=s

Vegyes befőtt, MŰTÁRGY, A Dőry gyümölcskandírozó üzemben a 19. század végén már gyümölcslekvárt is gyártottak. A 20. században pedig borsókonzervet is. Vegyes befőtt, bontatlan üvegben. Ovális (kissé sérült) címkéjén ez olvasható: „Dőry Konzervgyár R.T Ujdombovár / Háztartási vegyes-befőtt” A tárgy a Dombóvári Helytörténeti Múzeum tulajdona, leltári száma:2011.8.1., http://archiv.magyarmuzeumok.hu/targy/1320_vegyes_befott

HU-MNL-TML-XIII.23. Dőry-család iratai, 2. doboz, 26. pallium