Hungarikakincseink nyomában - "Szontaghék Év és Név-könyve"

 

 

A „Szontaghék Év és Név-könyve” 187 oldalból álló, kéziratban maradt mű, mely rendkívül alapos, családfákkal is illusztrált leírása a család történetének. Írója, Szontagh Dániel (iglói) 1809-ben született Szontagh Sámuel festő és Belányi Ilona fiaként az Árva megyei Zászkalon. Jogi pályára lépett és az 1848-1849-es szabadságharc idején az Alsókubinba szállított sebesültek részére körházi felszerelésekre és ápolásra szükséges szereket biztosított. Az ő nevéhez fűződik az Árva megyében működő, „Csaplovics közkönyvtárhoz tartozó tudományos társulat létesítése”. 1864-ben jelent meg az Iglói és zabari Szontagh nemzetség származási története és oklevelei című műve. Kutatásaival hozzájárult Nagy Iván Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal című művéhez Árva és Trencsén megyék levéltáraiból gyűjtött adatokkal. 1867-ben hunyt el Nagyszombatban.

A kézirat 1844. november 18-án kelt előszavában „Figyelmeztetés rokonimhoz” címmel leírja, hogy „tudtam és tudom, hogy nem a korszellem sugalmait, annak kívánatát követtem, midőn kedves nemzetségem némelly kezemnél lévő emlékeink egybesorolásához fogtam”. A kéziratot Szaniszló és Miklós fiainak ajánlotta „örök emlékül”, felépítése a következő:

- Szontagh család évkönyvét támogató bevezetés vagyis annak Vezér-szava. Ebben a családtörténet szempontjából nevezetesebb személyeket ismerteti, illetve részletesen bemutatja, hol lelhetőek fel a „Szontagh-emlékek”, amik közé tartoznak a festmények, a címerlevelek, síremlékek és egyéb tárgyi emlékek pl. sárgarézből öntött mozsár. Részletesen, név szerint is, jellemzi a „dobsinai házban” található Szontagh-festményeket, a dobsinai templom harangját, a homlokzatán lévő Szontagh-Czimmermann címert, a betléri, a kassai, a csetneki, a Liptó megyei pottornyai, a nagyolaszi, szepesolaszi, a késmárki és a szepesszombati, a zászkali, az alsókubini „Szontagh-emlékeket”. Az eperjesi-nógrádi ágról csak érintőlegesen írt: „bővelkedik az eperjesi-nógrádi az magyar dolgokba nagy befolyású ágazat is sok nevezetességekkel.”

- Szontaghék Év-könyve fejezetben a Szontagh család tetteinek kronológiai jegyzéke olvasható táblázatos formában, a hivatkozás (pl. oklevél, anyakönyvi bejegyzés) feltüntetésével. Ebben a fejezetben olvashatunk Szontagh Istvánról, aki a Nógrád megyei Lapujtőn „ritka és számos könyvtárral bír”.

- Szontaghék Név-könyve fejezetben a Szontagh család összes tagja felsorolásra kerül, szintén táblázatos formában, minden felmenő esetében rögzítve van a feleség, illetve a férj neve a megfelelő forráshivatkozással együtt.

Szontagh Dániel halála után a kézirat Szontagh Ilona kezébe került, aki Dobsinán, 1907. május 15-én elajándékozta ezt a dokumentumot a Gömörmegyei Múzeumnak. Az adományozó pontos kilétét még homály fedi: ugyanis volt ugyan Szontagh Dánielnek egy Ilona nevű lánya, aki 1839-ben született Alsókubinban, azonban meghalt 1866-ban. Felmerülhet még a dobsinai pénztárnok, Szontagh Márton lánya, Ilona is, aki 1862-ben született, de az ő halálának pontos dátumát nem ismerjük. Azért is merült fel még az ő neve, ugyanis az édesapja (Márton) és Szontagh Dániel felesége, Szontagh Penthesilea testvérek voltak.

Zárszóként érdemes megjegyezni, hogy még Szontagh Dániel életében, 1864-ben megjelent egy monográfia a Szontagh-családról az „Iglói és zabari Szontagh nemzetség származási története és oklevelei” címmel, ami felépítésében és tartalmában eltér az 1844-es kézirattól.