Kiállítás az aradi vértanúk emlékére

Ezen a napon egy olyan kiállítás megnyitójára került sor, amelynek létre jöttében három közgyűjteményi intézmény – a Balassi Bálint Megyei Könyvtár, a Dornyay Béla Múzeum és a Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltára – működött együtt. A rendezvény egy alkalom volt arra is, hogy megmutassa, a vértanúk számára a világ bírája –ahogy Kossuth is fogalmazott – a történelem igazságot szolgáltatott. 

A mai napon megnyílt kiállítás az 1848/1849-es szabadságharcban részt vevő és ezért halálbüntetést elszenvedő főtiszteknek szeretne emléket állítani. Mottójául Ady Endre 1898-ban született versének első versszakát választottuk, melyet az aradi vértanúk emlékére írt.

Az aradi hősökre emlékezni nem volt mindig magától értetődő. 

Ha végigtekintünk a tragikus események 50 és 100 éves évfordulójának napján a levéltárban fellelhető iratok, illetve a sajtó alapján, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy nemhogy a vértanúk méltatása, de akár említése is hiányzik az írásos emlékekből.

Csak 2001-ben nyilvánítja kormányrendelet a magyar nemzet gyásznapjává október 6-át, amikor az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverését követően Aradon kivégzett 13 vértanúra, valamint az ugyanezen a napon, Pesten kivégzett gróf Batthyány Lajosra, Magyarország első független, felelős kormányának miniszterelnökére emlékezünk. 

Az aradi vértanuk kultusza már a kivégzés napján elkezdődött, és áldozatuk jelképpé magasztosult. Jelképei a nemzeti szabadságért hozott áldozatnak, jelképe a nemzetiségi különbségekkel nem foglalkozó, soknemzetiségű ország hazafias összefogásának, és jelképe az aradi 13 vértanú a szabadságharc és megtorlás névtelen több ezer áldozatának, akikre halál és börtönbüntetés, lefokozás, és a császári seregbe történő besorozás várt.

Kossuth Aradot a magyar Golgotának nevezte. 

„Legyenek a szentemlékű vértanúk megáldottak poraikban, szellemeikben,

a hon szabadság Istenének legjobb áldásaival az örökké valóságon keresztűl; hűségükért a Haza iránt, 's a magasztos példáért, melyet az utódoknak adtanak”