1956-os megemlékezésünk részletes beszámolója
Levéltárunk nagy érdeklődés mellett tartotta meg 2016. december 1-jén 14 órai kezdettel Dr. Á. Varga László, a Budapest Főváros Levéltárának ny. főigazgatója és Sulyok László, a Pofosz Nógrád megyei alelnöke közötti beszélgetést. A téma 1956. december 8-i sortűz volt, a helyi előzmények, az aznapi események és végül maga a sortűz körülményei. A Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltárának igazgatója, Gusztiné Dr. Toronyi Judit köszöntő beszédében elmondta, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeinek feltárásában levéltárunk gazdag múltra tekinthet vissza és igen jelentős eredményeket tudhat magáénak. Az 1980-as, 1990-es években ennek a témának a kutatását a levéltár szívügyének tekintette és ebben nagy szerepe volt, az akkori igazgatónak, Á. Varga Lászlónak, ezért is külön öröm számára, hogy elfogadta a beszélgetésre való felkérést, továbbá a földszinti kiállítótérben megtekinthető „A Nógrád megyei rádió jelenti…” című kamara-kiállításra is felhívta a figyelmet, melynek kurátora Sebestyén Kálmán, igazgatóhelyettes, főlevéltáros.
Sulyok László, a Pofosz Nógrád megyei alelnöke a beszélgetés elején röviden bemutatta Dr. Á. Varga László életútját, mint megtudtuk 1956-os kutatásait ’89-ben kezdte, ekkor lehetett az országban először átvenni a bíróságtól az ’56-os pereket, így kerültek az illetékes levéltárakba. Sok a vita arról, hogy kik is a forradalom hősei?” – osztotta meg velünk gondolatait a ny. levéltár-igazgató. „Az elmúlt év ennek a jegyében telt el, mai értelmezés szerint a hősök a pesti srácok voltak, amivel ő nem ért teljesen egyet” – mondja – „’56 a munkások és a parasztok forradalma is volt és közben a pesti srácok is szerepet játszottak. Sokkal bonyolultabb volt, a rendszert akarták megreformálni. A program kérdésére, hogy befolyásolhatják-e a levéltári források a közvéleményt manipuláló/alakító médiumokat, megkaptuk a választ, Dr. Á. Varga László határozottan azt állítja, sok esetben nem tudják befolyásolni, ez egy önálló műfaj.

Dr. Fancsik János szolgálatban volt az esemény napján, elmondása szerint, a kórház halottasházában egy halott fért el, több nem, csak akit éppen boncoltak.



Új hozzászólás