Egy családfakutatónk tollából... - Endrész Elek története

A legtöbb ember idővel elgondolkodik arról, honnan is származik. Ám csak kevesen jutnak el arra az elhatározásra, hogy felkutassák családjuk eredetét. Ha ezt a gondolatot tett is követi, s valaki elszánja magát erre a nem kis munkára érdemes az első „nyomokat” a családi fényképalbumban felkutatni. Én is így találtam meg ezt a több mint százéves katonai portrét, amelyről – már csak az évszámot figyelembe véve – számomra ismeretlen személyek tekintettek rám. Ám megfordítva a képet, kiderült, hogy ez egy korabeli levelezőlap, az ott megtalálható információk pedig segítségemre voltak. A korábbi családfa-kutatásaink eredményeiből kiindulva sikerült beazonosítani a kép jobb oldalán látható Endrész Eleket, aki anyai üknagyapám testvére volt. Endrész Elek 1892. március 8-án született – az akkor Heves megyéhez tartozó – Pásztón, Endrész Elek és Jecsmen Mária ötödik gyermekeként. Három nővére – Julianna, Erzsébet és Klára – valamint egy bátyja Ferenc volt. A vasutas felmenőkkel rendelkező család férfi tagjai felnőtt korukban szintén a Magyar Állam Vasutak alkalmazásába kerültek. Így a felnőtt Elek is a vasúthoz került, mint MÁV-állomás felvigyázó. 1920. március 16-án feleségül vette Endrész Róza Juliannát, akivel három gyermekük született: Tibor Lőrinc, György János és Zoltán Elek.

 

A kép hátuljára írt rövid üzenetből kiderül, hogy 1913 februárjában készült a portré róla és egyik katonatársáról. Eddigi kutatásaim alapján az már kiderült, hogy 1945-ben – legkisebb fia halálakor – már nem él, azonban halálának körülményei még ismeretlenek számomra, elképzelhető, hogy a II. világháborúban vesztette életét.