A idillnek vége szakad...
Az 1914. június 28-i szarajevói merénylettel egy időben Esztergom élte a megszokott életét. A lakosok Csernoch János bíboros hercegprímás névnapját ünnepelték, a palotában kihelyezett íven egymás után gratuláltak a hívek. Hoffmann Ferenc polgármester helyettes és Osváth Andor főjegyző az aznap tartott rendes közgyűlésen szintén az egyházfőt éltette. A merénylet után ünnepi gyászmisére került sor a bazilikában, emellett gyászistentiszteletet tartottak a református templomban és gyászszertartást a zsinagógában. Az érseki palotára a hercegprímás fekete lobogót tűzetett és táviratot intézett az uralkodó családnak. A vármegye és a város szombat délelőtt 8 órakor rendkívüli közgyűlést tartott, Meszlényi Pál főispán beszéde után Perényi Pál alispán indítványozta a részvétet megfogalmazó felirat megküldését az uralkodó családjának. Vimmer Imre hasonló levelet fogalmazott és a középületekre szintén fekete lobogót tettettek. Komáromban 1914. július 7-én délelőtt 10 órakor került sor a Kürthy István vármegyei főispán által kezdeményezett rendkívüli közgyűlés megtartására, melyről a vármegyei sajtó a következőképpen tudósított: „Kürthy István megnyitván a közgyűlést, az őszinte érzés megható szavaival emlékezett meg a trón várományosának és hű hitvesének gyászos elhunytáról, akik a legelvetemedett gaztett áldozatai lettek. A megható gyászbeszédet állva hallgatta végig a bizottság amely a főispán indítványára kimondotta, hogy Őfelségéhez részvétfeliratot intéz.”
Mindkét vármegyében megkezdődött egy esetleges Szerbia elleni háború esélyeinek a latolgatása. A lelkesedés tüzét, mely e napokban a monarchián végigfutott, „Illés égből hullott tüzéhez” hasonlították. Esztergomban és Komáromban is tüntetések követték egymást a háború mielőbbi megindításáért.