Természetvédelem Esztergomban 100 évvel ezelőtt

A hónap dokumentuma: 2019. december
2019.12.02.
„kívánatos, hogy hazánk mulandó természeti szépségeinek megóvására és fentartására is lehetőség szerint közreműködjünk”

Darányi Ignác földművelésügyi miniszter 1900 júniusában rendeletet bocsátott ki „a történelmi és egyéb nevezetességgel bíró fák és facsoportok fentartása, megőrzése és megjelölése” tárgyában, a rendeletet a kincstári és állami erdőhatóságokhoz intézve. (21527/1900. sz. r.) E nevezetes, a hazai természetvédelem egyik legelső, (jog)történeti dokumentumának tekinthető rendeletet utóbb, 1909 áprilisában, második minisztersége alatt, egy felhívás követte, amely már szélesebb körhöz: a törvényhatóságokhoz, illetve az ügyben érdekelt összes társadalmi szervezethez és egyesülethez szólt. E felhívásában a miniszter, Kaán Károly m. kir. erdőtanácsosnak „A természeti emlékek fenntartása” címmel frissen összeállított útmutatása alapján, a természeti értékek összeírására utasított.

     1914 januárjában Perényi Kálmán esztergomi alispán, a földművelésügyi miniszter fenti felhívása értelmében eljárván, a járási főszolgabírák, illetve Esztergom sz. kir. város polgármesterének címezve egy rendeletet adott ki A történelmi nevezetességü emlékek fentartása címmel,  s hozzá mellékelt egy – a miniszteri rendeletben előírtak alapján, általa összeállíttatott – jegyzéket is az Esztergom vármegyében található ilyesfajta, „a temészetnek az ország diszére szolgáló alkotásai[ról], tudományos szempontból becses tárgyai[ról] és ezek mellett mindazon természeti emlékek[ről], amelyek a magyar történelem eseményeivel valamely vonatkozásban állanak”. Meghagyta a címzetteknek, hogy az összeírásban szereplő természeti értékek fenntartásáról, megőrzéséről folyamatosan gondoskodjanak, felelős személyeket jelölvén ki gondozásukra, akiktől évente kötelesek, a gondjukra bízottak állapotát illetően, jelentést kérni.

     Esztergom város polgármestere: Wimmer Imre, a fenti rendeletről, március  folyamán, annak rendje és módja szerint, értesítette városa Gazdasági Hivatalát, az Esztergomi Takarékpénztár igazgatóságát, illetve a Prímási Uradalmak Jószágigazgatóságát, tudatván velük, hogy a csatolt jegyzék szerint Esztergom sz. kir. város területén mely természeti emlékek érdemesültek a fokozott figyelemre, „amelyeket koruknál, terjedelmüknél, avagy a hozzájuk fűződő nevezetességüknél fogva az utókor számára is fentartani érdemesek”.

     Levéltárunk ma is őriz egy példányt a fentebb említett alispáni jegyzékekből (lásd 1. kép). Ezen jegyzék, illetve a most érintett polgármesteri körlevél alapján összeállíthatjuk Esztergom városi korabeli „természeti emlékeinek” listáját.

1. kép. Kimutatás az Esztergom vármegyében levő történelmi nevezetességű

természeti emlékek összeírásáról és fentartásáról.

 Összeállította: Perényi Kálmán esztergomi alispán. 1914. január eleje.

MNL KEML XV-3.b. 1919.V.44. sz.

Eszerint, 1914 elején, Esztergom sz. kir. város területén, megőrzendő történelmi emlékek és  természeti értékek címén, az alábbiak kerültek összeírásra:

     1.  a vár egyik sziklafalán: „arcélben egy teljes emberi arc”;

     2. a város határában: régi („történelmi nevezetességű”) kutak – Diósvölgyi-kút és Fári-kút  – közelében álló öreg, 70-250 éves fák;

     3. a város bel- és külterületén,  valamint a szigeten nőtt termetes fák: Maya-fürdő kertjében: 8 platánfa,  a Barátkúti-dűlőben: 3 iharfa (juharfa), az érsekség zöldségeskertjében: 5 vadgesztenyefa, a szigeti propeller-állomás közelében, illetve az őrház mellett, továbbá a Nagy-Duna-ághoz vezető úton, valamint a Nagy-Duna-ág partján: 17 topolyafa (nyárfa);

     4.  a pilisszentléleki utat kísérő ún. millenáris emlékfák: 23 hársfa;

     5.  a katonai csapatkórház mellé ültetett ún. Erzsébet-királyné-emlékfák: 40 db 10 éves iharfa.

 

     A védendő „emlékek” állapotáról szóló éves jelentések közül mindössze egy maradt ránk. Ebből a következő derül ki: az Esztergomi Takarékpénztár igazgatósága – a helybeli polgármesteri hivatalnak küldött tájékoztatása szerint –, a maga részéről, nagy gondot fordított a Hévíz (Maya-) fürdő „udvarán álló ősrégi platánfák” ápolására – külön kertész gondozta őket, folyamatosan, kellő szakértelemmel –, ám a fák, minthogy túlságosan közel lettek ültetve egymáshoz, „talajukat valószínűleg kimerítették” és  „már kiélni indulnak” – várható volt, hogy hamarosan elpusztulnak.

 

     Különös, de a szóban forgó alispáni jegyzékben nem szerepel bejegyzés a korabeli Esztergom-szigeti, Kis-Duna-parti sétányt szegélyező fasorról. Jóllehet egykori sajtóhír fenntartotta emlékét annak, hogy ide, a „séta út” szélére, az Esztergomi Sétahely-szépítő Egylet, még 1878-ban, 150 db vadgesztenyefát ültetett. S e fák, a jegyzék összeállítása idején, már 35 évesek voltak, valóságos  óriások.

     Természetesen nem találunk bejegyzést, e jegyzékben, a mai Esztergom másik büszkeségéről, a Kis-Duna-ág túlsó partjára, a Kis-Duna sétányra telepített platánsorról sem, minthogy éppen a jegyzék készülte évében fejezték be a fák kiültetését. A ránk maradt iratok és munkanaplók, ezzel kapcsolatban, a következőkről tudósítanak: a Kis-Duna-part rendezésével, illetőleg az ottani sétány kialakításával párhuzamosan, a felső szigetcsúcs és a Kolos-híd közötti másfél km-es szakaszon, 1913. november eleje és 1914. április vége között, mindösszesen 1002 tő növényt (353 magas törzsű sorfát, 29 díszfát, 20 fenyőfát, valamint 600 díszcserjét) ültettek ki.

 

     A platánsor és megújítva-megfiatalítva, a szigeti vadgesztenye-sor – talán egy-két eredeti példányt is találunk még e vadgesztenyék között –, ma is áll és virul, mindenki nagy gyönyörűségére.

     A többi faóriás további sorsát nem ismerjük. Egy részüket, gyaníthatóan, idővel kivágták. Szolgáljon erre bizonyságul egy korabeli sajtóhír, 1913 januárjából: „A Prímás sziget végén levő kis erdő, a szigeti séták hangulatos végpontja kivágás alá kerül. Ugyancsak kivágják a Nagy Duna partján, a katonai uszoda mellett suttogó óriási nyárfákat is, melyeket pedig, ha jól emlékezünk, – a város a törvény oltalma alá helyezendő ritka természeti emlékeknek nyilvánított.

     Másik részükkel, gondozás ide-vagy oda, betegség végezhetett. De hogy nem pusztultak ki, az utolsó szálig, arra legyen tanúbizonyság az alábbiakban, a felhasznált források jegyzéke végén feltüntetett internetes honlap, illetőleg a honlapon olvasható „élménybeszámoló”, amelyhez készítője gyönyörű felvételekből álló fotósorozatot is mellékelt.

 

 

 

Esztergom, 2019. december 2.

 

                                                                                                                           Iván László

                                                                                                                      történész-levéltáros

Felhasznált források:

 

Levéltári és kézirattári dokumentumok:

MNL Komárom-Esztergom Megyei Levéltára:

     V-3. Esztergom sz. kir. rend. tan. Város Tanácsának iratai

            b. Tanácsi iratok, 1877–1929.

 

Folyóiratok, periodikák:

     Erdészeti Lapok XXXIXI. 1900/8. f. augusztus, 790-791.;

            XLVIII. 1909/10. f. május 15., 519– 526.

     Esztergom VI. 1879/10. sz. március 9., 62. OSZK, mikrofilm: FM3/2722.

     Esztergom és Vidéke XXXV. 1913/8. sz. január 26., 4.

     Esztergomi Közlöny V. 1883/50. sz. december 9., [4.] OSZK, mikrofilm: FM3/4101.

 

Szakirodalom:

     Oroszi Sándor: A természetvédelem története Magyarországon 1945-ig. In: Erdészettörténeti      Közlemények VII. 1992.

 

Egyéb:

     Szél Győző: Kalandozások a Duna mentén I. Esztergom (feltöltve: 2017.06.06)

     https://kedvencfak.blog.hu/2017/06/06/kalandozasok_a_duna_menten (letöltve: 2019.           szeptember 26.

     Indexkép forrás/adományozó: Fortepan

 

 

Utolsó frissítés:

2019.12.02.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges