„Felmerült azért a kívánság: új otthon Istennek!” A dorogi Szent Borbála templom építése és felszentelése

Dorog rövid története

A település első okleveles említése Dorogh néven 1181-ből származik. Területén bronzkori, római kori és Árpád-kori leleteket is találtak. Birtokosai között a Hont-Pázmány nemzetséget, az esztergomi káptalant, a margitszigeti apácákat találjuk. A középkori település (Ódorog) a Gete és Henrik-hegy között helyezkedett el és az esztergomi királyi palota szakácsai lakták. A tatárjárás idején elpusztult, majd újjáépült. Esztergom eleste (1543) után elnéptelenedett. Dorog 1699-től már a mai helyén éledt újjá, elsősorban német telepesek beköltözésével. A 18. században híres volt a postakocsi lóváltó-állomása a Buda-Bécs útvonal mentén.

Dorog országos hírét az 1851-ben megindult szénbányászatnak köszönheti. A 20. század elejére a Csolnokot, Tokodot és Sárisápot is magába foglaló dorogi szénmedence központjává vált. Az itt bányászható, alapvetően jó minőségű (10-20 MJ/kg) barnaszén mind háztartási, mind pedig ipari célokra alkalmas volt.

A bányák tulajdonjoga a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. kezében összpontosult. 1946-ban a dorogi bányákat is államosították, létrejött a Dorogi Kerületi Igazgatóság. 1948-ban megalakult a Dorogi Szénbányák Állami Vállalat, (1950-től Dorogi Szénbányák Nemzeti Vállalat, 1952-től Dorogi Szénbányászati Tröszt néven). A termelés az 1960-as évek közepén érte el a csúcsát évenkénti 2,1–2,2 millió tonnával. 1967-től viszont csökkent a termelés. A Dorogi Szénbányák aknái a sorozatos vízbetörések következtében egyre nehezebben voltak művelhetők. Emellett a szénhidrogén-felhasználás elterjedése is csökkentette a kőszén iránti igényeket. Az 1980-as évektől kezdve a Dorogi Szénbányák a technológia megújításával, új szervezeti intézkedésekkel állami támogatás nélkül biztosította a vállalat talpon maradását, de 2003. január 6-án bírósági végzéssel a megszűnt a vállalat és 2003. október 18-án a szénmedencében megszűnt a termelés.

Dorog társadalma

Az Esztergom című lap 1931. augusztus 20-i száma a Szent Borbála templom felszentelésének alkalmából közölt cikke[1] érzékletesen rajzolja fel a szénbányászattal összekapcsolódott Dorog történetét:

„A dorogi szén kiváló minőségét a legendás Gróf Sándor Móric[2] ismerte fel, a bányászat híre azonban nem haladta túl a szűkebb környéket s a lovas és ökrös szekereken kívül nem volt egyéb alkalmatosság a szén tovaszállítására. Az Esztergom–Almásfüzitői és az Esztergom–Óbudai vasútvonal kiépülése a múlt század utolsó évtizedében Dorogot igen hamar jelentős bányateleppé avatta. … A nagy virágzás azonban nem sokáig tartott. Jött a bányászok legnagyobb ellensége, a víz, amely a széntelepeket helyenként katasztrofálisan ellepte s a bányák befulladtak. ...  Ámde a tőke érdeklődése nem csappant, sőt mintha ambícionálta volna, hogy itt életet és kultúrát teremtsen. ... A dorogi bánya ma egyike a technikailag legjobban felszerelt magyar bányatelepeknek. .... A dorogi bányászat a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság tulajdona. ... A háború alatti idők a dorogi bánya felvirágzásának kitűnő lehetőségeket nyújtottak. A mai berendezkedések mellett napi 400 vagón[3] termelés lehetséges s még két év előtt is tényleg termelt is ennyit a a dorogi bánya, amidőn 4000 embert foglalkoztatott. A mostani gazdasági viszonyok mellett erősen megcsappant a termelés. Most 2500 munkás napi 230 vagón szenet állít elő, ezenkívül 500 munkás a bányatelep vezetése alá tartozó kőbányában, mészégető telepen, karbidgyárban stb. kap munkát. Külön meg kell emlékeznünk a bányatelep szociális berendezkedéseiről is, így elsősorban a szép, 64 ágyra berendezett modern kórházról, ... az országos versenyek rendezésére is alkalmas sportpályáról, a nagyszerű munkásotthonról, ... az uszodákról, a kedélyesebb szórakozási lehetőségeket nyújtó kuglizókról stb. Két, modern követelményeknek megfelelő iskola 14 tanteremmel és 3 óvoda a jövendő bányászgeneráció előhaladását, vallásos és hazafias nevelését szolgálja. A Munkás Otthon Önsegélyző és Önművelő Egyesületnek ... minden kisebb környékbeli bányatelepen, vagy bányász lakta községben vannak fiókegyesületei, amelyek élén egy-egy mérnök áll, az egész egyesületet pedig Szomszély Antal[4] bányalelkész vezeti Schmidt Sándor bányaigazgató elnöklete mellett.”

A lelkes szavak után következzenek a száraz statisztikai adatok: miként is változott Dorog lakosságának száma és társadalmi összetétele a 19. század közepétől az 1930-as évekig. A „polgári népesség” száma 1869-től 1880-ig 1161 főről mindössze 1163 főre nőtt, de 1890 végén már 1363 főnyi lakossága volt a településnek. És ez csak a kezdeti növekedés volt. Az 1910-es 1949 főről 1920-ra 3943, majd 1930-ra 5863 főre növekedett Dorog lakossága![5] A település lakosságának kb. 35%-a 20 és 39 év közötti volt, míg vallás tekintetében mintegy 90%-kal a római katolikusok vezettek. A protestánsok 1930-ben mindössze 8%-kal képviseltették magukat, míg 28 görögkatolikus, 9 „görögkeleti”[6] 31 izraelita és 13 „egyéb” vallású személy élt Dorogon. A statisztikai összesítés szerint a község 6 éven felüli lakosságának 94%-a tudott írni és olvasni.[7] „A jelenlévő összes népesség” mintegy 35%-a „kereső” volt (1822 férfi és 283 nő). A korabeli foglalkoztatási szokásoknak megfelelően az „eltartottak” kb. 70%-a nő volt. „A húsznál több segédszemélyt alkalmazó vállalatok” közül a kőszénbányászatban 1849 férfi és 9 nő, a teljes lakosság 31%-a dolgozott.[8]

Schmidt Sándor és Gáthy Zoltán

Mielőtt belekezdünk a dorogi Szent Borbála templom építésének történetébe, meg kell említenünk két személyiséget, akik fontos szereplői voltak a település két világháború közötti történetének.

Schmidt Sándor, bányamérnök, bányaigazgató, magyar királyi bányaügyi főtanácsos, Dorog város „atyja”, 1882-ben Felsőbányán[9] született. Középiskoláit, valamint a bányászati főiskolát Selmecbányán végezte és ugyanott szerzett bányamérnöki oklevelet. Működését 1904-ben Nagybányán[10] kezdte el s ugyanabban az évben Petrozsényba[11] került. 1905-ben került a Salgótarjáni Kőszénbányatársulat dorogi bányájába üzemmérnökként. Amikor a bánya vezetését átvette, ott a bányászat valósággal haldoklott. Az 1915-ben benyújtott, a szénbányászat fejlesztésére vonatkozó terve tartalmazta a munkásság, valamint a tiszti- és mérnöki állomány elhelyezésének megoldását is: a bányászokat és a tisztviselőket centralizáltan, a központi fekvésű, jó közlekedési kapcsolatokkal rendelkező Dorogon kívánta letelepíteni. Elképzeléseinek megfelelően 1916-ban egyszerre kezdték meg a Tisztviselőtelep és az Újkolónia építését. A korábbi vizenyős völgyet munkástelepek foglalták el, felépült a legtöbb mai közintézmény – városháza, bányakaszinó (ma könyvtár), két iskola, óvodák, bányafürdő, templom, művelődési ház, kórház, sporttelep, bányaszékház. Schmidt Sándort a Tanácsköztársaság idején a dorogi bányászok bújtatták Szamuely Tibor[12] különítményesei elől. 1923 július 31-én bányászati főtanácsossá nevezték ki. Ebben az időben tagja volt többek között Komárom-Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye törvényhatósági bizottságának, Dorog község képviselőtestületének, a mérnöki kamara tanácsának is. 1938-ban Budapestre került, ahol a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. vezérigazgató-helyettese lett. 1945 után szakértőként vett részt a Gellért-hegyi földalatti víztározó építésénél. 1953-ban az ÁVH[13] „népellenes szervezkedés” koholt vádjával letartóztatta, és ugyanezen év május 31-én belehalt a kínzásokba. Sírhelye ismeretlen.

„...várossá kívánta fejleszteni a gyorsan növekvő lakosságú falut. Örökölt egy bányakolóniát, de elégedetlen volt a körülményekkel. A lakás biztosítása nem elégíti ki sem szociális, sem a művelődésről vallott nézeteit. A munkásság nevelésének ideája évtizedeken át szívós koncepció volt a gondolkodásában. Ideológiáját a vallásos (a katolikus) nevelésben találta meg. Műveltségeszményének középpontjában a vezetők által nevelt, állandóan művelődő munkásság állt.”[14]

A dorogi templomépítkezés mintául szolgált más települések számára is. 1934 februárjában Alapy Gáspár[15], Komárom polgármestere levélben fordult Schmidt Sándorhoz: „Kedves Sándorom! Templomépítési tervekkel foglalkozunk. A dorogi templom a Te bölcs irányításod szerint épült. Nagyon szeretném megnézni, a költségvetése is nagyon érdekelne.”[16]

A dorogi Szent Borbála plébániatemplom irattára (következőkben: Irattár)

Gáthy Zoltán 1894. augusztus 3-án született Lipótváron. 1919-ben szerzett mérnöki oklevelet a budapesti József Nádor Műegyetemen. 1923-ban költözött Dorogra, és 1941-ig vezette a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. dorogi építési osztályát. A bányaüzemi és munkáslakás-tervezések mellett számos középület alkotója volt Dorogon: Bányakaszinó, községháza, bányatemplom, zenepavilon, Dózsa iskola, Dózsa és Petőfi óvoda, bányakórház rekonstrukciója, a Hősök tere építészeti munkálatai, az azóta elpusztult kálváriakápolna és szénoltár, az átépített Országzászló. Közel 200 épülete látható a környék településein (Esztergom, Péliföld, Rákóczitelep, Lábatlan stb.). Gáthy 1941-ben Budapestre költözött, ahol egyik fia meghalt, és lakását is elpusztították a frontesemények. 1945 után a Könnyűfémipari Tervező Intézetnél és a Szilikátipari Kutató Tervező Intézetnél dolgozott, így névtelenül is építésze volt sok fontos üzemnek (a váci Dunai Cement- és Mészmű, a mosonmagyaróvári timföldgyár). 1957-ben nyugdíjazták. Az aranyokleveles építészmérnök 1972. február 12-én hunyt el Budapesten. Hagyatéka egy részét fia, Dorognak adományozta [17]

A Szent Borbála templom építésének előkészületei, a pénzgyűjtés

Dorog 20. század eleji népességrobbanása sok egyéb feladat mellett megkövetelte a lelkek gondozását is, hiszen ebben az időben a vallásosság nyílt gyakorlása, a szentmiséken való részvétel természetes (és többé-kevésbé elvárt) cselekedet volt. A kolóniákon lakó bányászságot foglalkoztató Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság dorogi bányájának igazgatója, Schmidt Sándor igyekezett a termelésen kívül is gondját viselni a dolgozóknak, mint ahogy a már idézett újságcikkből is kitűnik, így tehát a kórház és munkásotthon létrehozása után feladatának érezte egy bányásztemplom és bányalelkészség megalapítását is.

Természetesen a katolikus egyház és dr. Csernoch János bíboros-hercegprímás[18] is szükségesnek tartotta, hogy – mint azt dorogi bányalelkésszé kinevezett dr. Zsigovits Bélának[19] küldött 1923. július 16-i leiratában megfogalmazta – „idővel külön bányatelepi templomról és teljesen önálló plébániáról történjék gondoskodás.”[20]

*

Megalakult a templomépítő bizottság, melynek tagjairól nem találtunk feljegyzést a dorogi Szent Borbála plébánia irattárában. Az viszont biztos, hogy a bizottság elnöke Schmidt Sándor volt, és minden bizonnyal tagja volt Gáthy Zoltán építész, valamint Zsigovits Béla bányalelkész. A bizottság egyik első ténykedése – a templom terveinek elkészíttetése Gáthy Zoltánnal, és a szükséges hatósági engedélyek beszerzése mellett – az építkezés részbeni anyagi alapját megteremtő adománygyűjtés megszervezése volt. Az ehhez szükséges 1000 darab gyűjtőívet 1923. november 6-án rendelte meg a bizottság a Községi Sajtóvállalat Rt.-től, 7300 koronáért.[21]

Irattár

„Megindult a gyűjtés s a lelkes munkások havi 50 fillér[t], az altisztek és tisztviselők havi 1, illetve 2 P-t ajánlottak fel a templom javára. ... A torony felépítésével a templomépítésre begyűlt összeg kimerült, mire dr. Chorin Ferenc[22] 40 000, a vallásalap[23] 10 000, a bányamunkások és társulati alkalmazottak együttesen 30 000 pengő adományokkal lehetővé tették a templom felépítését.”[24]

Egy későbbi tudósítás szerint az építkezést a Munkás Otthon tagjainak havi 50 filléres hozzájárulása, a tiszti és altiszti kar pedig javadalma fél százalékát ajánlotta fel. [25] A csolnoki bányászok is adakoztak: „Az Auguszta-aknai ifjúság jól sikerült műsoros előadást rendezett a kis bányatelep lakóinak szórakoztatására. Az előadás tiszta jövedelmét, 600 000 koronát, a Dorogon építendő bányatemplom céljára ajánlották fel.”[26]

Egy oldal a gyűjtőívből
Irattár

Ugyan a templomépítés a bányatársulat „belügye” volt, de – biztos, ami biztos – Dorog község elöljáróságát is megkereste a templomépítő bizottság némi támogatásért – ugyan még csak a templomtorony építéséhez. A dorogi képviselő-testület 1926. április 11-én, a 16. közgyűlési szám alatt tárgyalta a bizottság átiratát. „Olvastatott a dorogi bányatemplomépítő bizottság átirata, amelyben a torony építési költségeihez némi anyagi támogatást kér. ... Ámbár a község pénztár minden oldalról annyira igénybe van véve és a község bevételi forrásai a bányánál lefolytatott szanálás és üzemcsökkentés következtében annyira leapadtak, hogy maga a községi háztartás is a legmesszebbmenő takarékosságra van utalva, a szent célra tekintettel a képv[iselő] testület a f[olyó] évben eszközlendő és remélhető megtakarítások terhére a felsőbb hatóság jóváhagyását feltételezve a templomépítő bizottságnak 10 000 000 koronát ezennel megszavaz, illetve rendelkezésre bocsát.”[27]

A templomépítő bizottság folyószámláját az Esztergom Vidéki Hitelbank Rt.[28] kezelte. A templom irattárában az építkezés folyószámláján lévő összeg változásait rögzítő feljegyzés is olvasható. E szerint 1925 végén 62 161 000 korona, míg 1927 elején 46 331 600 korona volt az egyenleg, aminek pengőben kifejezett értéke 3706,52 volt.

Az adományok ellenére a bizottság kölcsönt is vett fel, erre utal az alábbi bizonylat. 1931. október 30-án „1300 pengőt Templomépítési Bizottság tartozása törlesztésére templomépítési kölcsön számla javára átvettem. Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. pénztáros”[29]

Akárcsak 1926-ban, 1932-is megkereste a bizottság Dorog község képviselő-testületét, ezúttal „a bányakolóniai új templom belső berendezéséhez való hozzájárulás iránt.” Az indítványt Morva Izidor[30] községi főjegyző 1932. április 26-án a 23. közgyűlési szám alatt terjesztette a képviselők elé:

„A képv[iselő] test[ület] az előterjesztésnek helyt adva az új bányatemplom berendezéséhez 1000 .... pengővel hozzájárul és utasítja az elöljáróságot, hogy ezt az összeget [az] 1932. évi költségvetés VI. 6. fej[ezet] 1 rovata terhére ezen határozat jogerőre emelkedése után a templomfenntartó bányapénztárába fizesse be. Így kellett ... határozni, mert mikor látjuk azt a nagy áldozatkészséget, melyet a gyér javadalmazású bányamunkásság részéről a templom létesítésére és annak belső berendezése körül megnyilatkozott, a község pénztára sem vonhatja magát ki, hogy a megengedett kereten belül a már kész templom berendezéséhez hozzá ne járuljon. Szomszély Antal bányalelkész úr a kegyes adományért lelkes szavakban mond köszönetet.”[31]

A templomtorony építése

Anyagszükséglet

A fennmaradt számlák szerint az építkezés 1925 nyarán kezdődött, mégpedig a toronnyal, amely „mintegy felkiáltójel követelte a további lelkes munkát, a templom felépítését.”[32]

Az építményhez a homokkövet az Esztergomi Közüzemi Rt.,[33] a zúzott követ Bencsik Mihály és Wech János fuvaros szállította.[34] A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.[35] szállította a téglát és „egyéb anyagokat”, míg a jelentős mennyiségű faragott kő az Esztergomi Közüzemi Rt-től származott. A mintegy 100 tonnányi cementet a Budapest, V. Deák Ferenc utca 6. alatti székhelyű Egyesült Tégla és Cementgyár Rt., valamint az Esztergom-Szászvári Kőszénbánya Rt.,[36] szállította. A szükséges faanyagot az Esztergomi Takarékpénztár Rt.[37] Faüzemének dorogi fióktelepéről szerezték be az építők. A tornyot „vörösbarna »rhombus« szabvány viharkapocslyuk nélküli” palával fedték be, amit nyergesújfalui Eternit Művek Hatschek Lajos Gyártól szereztek be.[38]

Irattár

Az építőmunkások

Hogyan, kik és mennyiért építették a templomtornyot? A fennmaradt bérkifizetési jegyzékek szerint 1925. július 12-től 1925. november 7-ig tartott az építkezés, ahol főpallér, kőművesek, állványozók, férfi- és női napszámosok, fuvaros és fuvarosnapszámos dolgozott.

A dátumokból úgy tűnik, mintha vasárnap is dolgoztak volna, de ez nem valószínű, bár nem is lehet kizárni. Az alábbi táblázat a jegyzékek alapján[39] készült:

Az 1925-ben kifizetett levonások utáni bér összege 149 753 677 korona volt.

Irattár, 8. szám

1925. szeptember 26-a fekete nap az építkezés történetében. Ezen a napon Maros János munkás lezuhant a torony állványzatáról „és a szenvedett súlyos belső sérülések következtében meghalt.” A dorogi bányaigazgatóság által a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. igazgatósági titkárságának tett jelentése szerint „... az illető nem tartozott telepünk munkásai közé, a tényt mégis szükségesnek tartottuk a t. Igazgatóságnak bejelenteni.” Hozzátették még, hogy az ügyészségi vizsgálat szerint „a baleset elkerülésére szükséges óvintézkedések megtétettek.”[40] Az Esztergom és Vidéke[41] október 1 jei száma így adott hírt az esetről: „Halálos szerencsétlenség történt Dorogon szeptember 26-án a bányatemplom építésénél. A téglafelvonó lift kötele elszakadt és a megrakott lift magával rántotta Major János [így! K.L.] munkavezetőt, aki az esés következtében a helyszínen meghalt.” A lap pár nappal későbbi híradása szerint „A dorogi bányatemplom toronyépítésénél meghalt munkavezető valószínűleg gondatlanság áldozata lett.”[42]

A Népszava az esztergomi hírlapnál bővebben számolt be a halálos kimenetelű balesetről: „Dorogról jelentik, hogy az ottani templomépítkezésnél szombaton délután halálos végű szerencsétlenség történt. A templom építkezésénél a bányatelepen már elhasznált fa- és kötél anyagokat használták föl. Építkezés közben az egyik kőműves, Major János, az állvány legtetején állott és az előírás szerint, kötéllel kötötte oda magát a szédítően magas állvány egyik gerendájához. Egyszer csak az állvány alatt álló munkások észrevették, hogy az egész állvány inogni kezd. Ijedten kiáltottak föl Majorhoz, azonban ebben a pillanatban a szerencsétlen ember alatt recsegve-ropogva összetört az állvány. A munkások azonnal odarohantak, hogy szerencsétlenül járt társukat kiszabadítsák. Több mint két óra hosszáig tartott, míg a romokat el tudták távolítani a szerencsétlen emberről, akin azonban már nem tudtak segíteni, meghalt. A hatóság emberei hétfőn délelőtt megjelentek a helyszínen, hogy a szerencsétlenség okát megállapítsák. A vizsgálat folyik.”[43]

Ezek után lássunk néhányat az építési napló lapjai közül.

Irattár

A munkaidő 6 órától 17:30-ig tartott, a napi munkaidő 10,5 óra volt! Október 7-től 10-ig 1 pallér, 5 kőműves, 2 ács, 5 állványozó, 3 kőfaragó, 9 férfi, 8 nő, 3 fiú és leány(!) valamint 1 kétlovas kocsi dolgozott az építkezésen.[44]

Egy 1925 november 2-i feljegyzés szerint – valószínűleg az építkezés befejeződése miatt – folyamatosan kezdték elbocsátani a dolgozókat.

Az Országos Munkásbiztosító Pénztár 1925. november 11-i levele szerint az építkezést „a magyar királyi népjóléti minisztérium 14264/921.VII. sz. rendelete alapján a III. sz. veszélyességi tábla szerint az 1925. évi július hó 20-án kezdődő joghatállyal 279. számú XIV. veszélyességi osztályba tartozó üzemcímbe sorozza és számára a 31. veszélyességi arányszámot” állapította meg.[45] A Munkásbiztosítónak 1926. március 8-án 640 000 korona hátralékot utalt a templomépítő bizottság.[46] Ugyanezen biztosító szerint az „építés” üzemágba sorolt, 119 012 000 korona „beszámítható javad[alom]” után 1925 évre fizetendő baleseti járulék 2 447 800 korona volt.[47]

Az Esztergomi Közüzemi Rt. is 1925. szeptember 24-én kelt számláján a kőfaragók munkabérét is feltüntette. 145 „kőműves óráért” 1 305 000 koronát, 210 „napszámosóráért” 105 000 koronát, míg a fuvarért 240 000 koronát számított be.[48]

A templom tornyán 1925. október 4-től 10-ig végzett ácsmunkájáért Grósz József leányvári ácsmester 1 170 000 koronát kért a heti bérjegyzék szerint. [49]

Schromeisz Márton nyergesújfalui palázómester kijelentette, „hogy a dorogi bányatemplom tornyának általam végzett palázásáért két évi jótállást” vállal, és „tartozik mindennemű rongálást és elváltozást, – mely meg nem felelő munka következtében állott elő” –, saját költségén helyreállítani. Az 1925. október .27-én kelt száma szerint a „7,64 m[éter] széles és 10,85 m[éter] magas” torony palázásáért 1 660 000 koronát kért.[50]

Hatósági engedélyek

Az építkezést hivatalból a hatóságok is figyelemmel kísérték. 1925. július 17-én a dorogi bányaigazgatóság 1280/1925. számú levelében az építési tervekkel együtt benyújtotta az esztergomi járási főszolgabírói hivatalnak az engedélykérelmet: „a tulajdonunkat képező, Dorog 1102/1.-1103/1.-1104/1. hrsz. telkeken ... építendő róm[ai] kath[olikus] templom építéséhez az építési engedélyt megadni és a helyszíni szemle időpontját kitűzni szíveskedjék. Megjegyezzük, hogy ez esztendőben csak a tornyot szándékozunk felhúzni”.[51]

Október 10-i levelében Reviczky Elemér főszolgabíró [52] 2699/1925. számú iratában közölte, hogy „a Salgótarjáni Kőszénbánya r. t. által a dorogi bányakolónián építendő templom építésére az építési engedélyt ... a bemutatott tervek alapján megadom, miután megállapíttatott, hogy a tervezett építkezés az előírt ... követelményeknek megfelelnek. A helyszíni eljárással felmerült szakértői költségeket 250 000 koronában állapítom meg...”[53]

A főszolgabírói hivatal 2699/1925. számú, 1925. december 10-i végzésében már arról érdeklődik, hogy elkészült-e a templom. és a „felülvizsgálat eszközölhető-e?”

A templomépítő bizottság nevében írt, a dorogi bányaigazgatóság 4499/1925. számú, 1925. december 16-i levelében közölte, hogy „ezideig csak a templomtorony készült el. Ennek felülvizsgálata bármikor eszközölhető. A templom többi részére [így! – K.L.] a jövő évben fog felépíttetni.”

HU-MNL-KEVL-XV.11.

HU-MNL-KEVL-XV.11.

Tömeg- és színvázlatok (vélhetően Gáthy Zoltán alkotásai)
Irattár

A templomhajó és a szentély felépítése

Anyagszükséglet

A templom hajójának és szentélyének építéséhez felhasznált anyagok és „fuvarteljesítmények” a következőképpen alakultak: Az építkezésre szállított mész mennyisége 815,35 mázsa volt, ezért a fuvarosok összesen 244,56 pengőt kaptak. A minden bizonnyal dorogi lakos Baumann Antal 543,09 mázsát szállított 162,90 pengő fuvardíjért, míg Bauer Mátyás 272,2 mázsát 81,66 pengőért.[54] A tégla összes mennyisége 115 010 darab volt, de ennek nagy részét, 100 000 kisméretű téglát a Palatinus Építő és Ingatlanforgalmi Rt. szállította (faanyagokkal együtt) 43 000 pengőért.[55] A „kisfuvarosok” a következőképpen részesültek a téglaszállításból: 15010 darab 90,06 pengőért. Név szerint Baumann Antal 9510 db téglát szállított 57,06 pengőért, míg Bauer Mátyás 5500 db téglát szállított 32,37 pengőért.[56]

A kövek (faragott, zúzott, „fali” és terméskő) összes mennyisége kb. 192,02 m³ volt, de ezen kívül még 68 további térésre is szükség volt. A fuvarosok összesen 762,7 pengő fuvardíjat számítottak fel. Az építkezés további részéhez szükséges 58 000 kg cement szállítása 156,30 pengőbe került, ennek nagy részét, 45 000 kg-ot a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság szállította Lábatlanról Dorogra, a fuvarköltség 50,2 pengő volt. Jelentős volt a felhasznált Duna-kavics mennyisége is. A szükséges 358.93 m³-t 752,71 pengőért szállították a fuvarosok az építkezés helyszínére. A mészport a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság szállította. A 6 kocsinyi anyag 95,20 pengőért jutott el az építkezésre.[57]

Munkabérek

Irattár

A megtalálható bérkifizetési jegyzékek szerint templomalap kiásását 1929. április 10-én kezdték meg a munkások.

1929. április 10-től 1929. április 13-ig 9 dolgozó (valószínűleg kubikosok) közül egynek a keresete 16,30, nyolcnak pedig 16,25 pengő volt a heti keresete, de valószínűleg kevesebb pénzt vihettek haza, mert az előlegként (összesen) kifizetett 90 pengőt levonva csak 56,30 pengő volt a kifizetendő összeg. 1929. április 13-tól 1929. április 19-ig hét „kubikus” keresete 24,65 pengő.[58] Egy 1929. április 13-i keltezésű jegyzet szerint a kiásott föld mennyisége 187,48 m³ volt, és ez 70 filléres egységáron 131,24 pengőt tett ki, de ebből is levontak 90 pengőt, így a kifizethető összeg mindössze 41,24 pengő volt.[59]

1929. április 27-e a templomalap betonozásának napja.[60]

1929 májusában kezdődött a templomhajó és szentély falazása, amit a Palatinus Építő és Ingatlanforgalmi Rt.[61] végzett. A kereseti kimutatás szerint a Templomépítő Bizottság 1929. augusztus 24-ig 32 361,34 pengőt, míg 1929. szeptember 21-ig 55 994,66 pengőt utalt a részvénytársaságnak.[62] Ezen kívül hatszáz pengő „kifizetendő a templompénztárból a Palatinus r.t. 3 pallérjának a templomépítkezésnél elért falegyen alkalmával jutalomként”, így Szalay főpallér 450 pengőt, míg Cseh főpallér 150 pengőt kapott 1929. augusztus 19-én.[63]

*

További, a templom külső munkáival kapcsolatos, valamint egyéb, járulékos kifizetések:

Klancz Ferenc építésvezető részére 1931. március 14-én „a bányatemplom [nem részletezett - K. L.] munkáin végzett túlműszak fejében 50 pengőt” fizettek ki.[64] Belonai Gábor szakmunkás 1931. június 17-én 126,48 pengőt kapott a templom „nemesvakolási munkája fejében.”[65] A Szent Borbála templomot a négy evangelista (Máté, Márk, Lukács János) szobra díszíti. Ezek felállításához Seer Ottó művezető, az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola[66] munkatársa adott útmutatást, fia pedig 8 napi „tényleges segítséget” nyújtott, így összesen 100 pengőt fizetett ki nekik templomépítő bizottság.[67] A szobrokért Seer József „szobrászöntő” az 1931. augusztus 1-jén teljesített két túlóra után 2 pengőt, míg augusztus 3-án egy nap után 8 pengőt kapott.[68] 1931 őszén fektették le a bányatemplom gumipadlóját.[69]

Az építkezés híre, az alapkőletétel

Az építkezés újrakezdéséről a sajtó is hírt adott. Az Esztergom és Vidéke 1926. június 9-i száma „Megkezdték a dorogi bányásztemplom építését. Egy plébániai, két tanítói lak és egy emeletes iskola épül” címmel tudósította olvasóit: „A templom tornya már rég óta áll, de eddig még nem volt mód az építkezés tovább folytatására. Most végre, a múlt héten, teljes erővel indult meg a munka. A bányatársulat nagy áldozatkészséggel lehetővé tette az építkezés megkezdését”. A cikk hangsúlyozta Chorin Ferenc bányatársulati vezérigazgató, Schmidt Sándor bányaügyi főtanácsos és Reymann Ernő[70] bányaigazgató nevét. „Külön kell kiemelnünk az áldozatkészségben a bányatisztviselőket és a munkásokat is, akik önkéntes adományokkal állandóan gyarapítják az építkezéshez szükséges összeget.” A tudósítás szerint hatszáz személy befogadására tervezték a templomot, annak terveit „milotai Gáti Zoltán építészmérnök készítette, az építést a budapesti Palatinus építési és ingatlanforgalmi r.-t. végzi. A vállalat részéről a munkálatokat Nagy József építészmérnök vezeti. A templom barokk stílusban fog elkészülni a modern technika teljes kivitelében.”

A templom építésével egyidőben, egyben az épület közlében megkezdték egy emeletes iskola, egy plébániai és két tanítói lakás építését is.

HU-MNL-KEML-XV.11.

Az Esztergom című lap 1929. július 10-i számában közölte a bányásztemplom alapkőletételi ünnepségének programját. „... vasárnap délelőtt ... 9 órakor ünnepi szentmise lesz a dorogi r[ómai] k[atolikus] plébániatemplomban, amelyet Szomszély Antal bányalelkész mond. Utána körmenet indul az új templomhoz, ahol dr. Trinkl Kálmán[71] plébános megáldja az alapkövet, milotai Gáthy Zoltán, az új templom tervezője és építésze pedig felolvassa az alapkőbe elhelyezendő okmány szövegét, majd a szokásos jelmondatos kalapácsütésekkel a jelentőségteljes ünnepély véget ér.”

HU-MNL-KEML-XV.11.

A kupola építése
Új Forrás, 2003/6. szám, 112. oldal

Szakipari és belsőépítészeti munkák

Ablakok

1929 végére valószínűleg befejeződtek a kőművesmunkák, és elkezdődhettek a szakipari munkálatok. A templom vaskeretű ablakait Havas Sándor lakatosmester készítette el, akit a templomépítő bizottság elnöke, Schmidt Sándor bízott meg a munkával 1929. december 3-án. Az ablakkeretek összköltsége 2 476,75 pengő volt, a számlák szerint a bizottság Havas Sándor lakatosmester részére 1930. január 11-től március 8-ig részletekben 2450 pengőt fizetett ki.[72] A templom ablakainak üvegezési terveit Sándor Béla iparművészeti iskolai tanár[73] készítette, akinek ezért 100 pengő fizetett ki a bizottság 1930 szeptember 17-én.[74] Az ablaküvegeket Püschl (1936-ban Pálosi) Henrik „mű- és épületüveges” szállította, akinek Budapesten, a VIII. F[ő]h[erce]g Sándor „ucca” (ma: Bródy Sándor utca) 17. szám alatt volt az üzlete. Az 1930. június 28-án kelt számla szerint 4 db színes, „ólomba foglalt”, 22,40 m²-nyi ablak üvegezése 948,80 pengőbe került. Az 1930. október 7-i számla négy újabb, 27,8 m²-nyi színes templomablak üvegezéséről szól 1041,60 pengő értékben.[75]

HU-MNL-KEVL-XV.11.

Burkolatok

A dorogi Szent Borbála templomban többféle, igen korszerű burkolatot alakítottak ki. Szigetelésként parafát alkalmaztak. Ezt a Parafakőgyár (?) Rt. végezte, aminek elvégzéséért 1566,76 pengőt fizetett ki a bizottság 1931. június 30-án.[76] A munkát egy bizonyos Szaller Ferenc burkoló végezte, akinek előlegként 5 pengőt fizettek ki.[77] A templomtér egy részét, 40 m²-t, Pénzes Vince dorogi műasztalos parkettázta, amiért 1930. december 6-án 600 pengőt kapott.[78]

A templom legnagyobb részét a Magyar Ruggyantagyár Rt.[79] 1931. január 10-i ajánlata alapján „EMERGÉ gummipadlóburkolattal” látták el mintegy 300 m² területen. A 3 mm vastag, padlója szürke és vörös váltakozó cca 450 x 450 mm kockákból, az oltár területe fehér színű anyagból készült, a ragasztással együtt 7620 pengőbe került[80] A Ruggyantagyár 1931. január 21-i, Gáthy Zoltánnak címzett levele szerint „nagyságod iránti különös előzékenységből, valamint ... hogy a templom padlóját gummival óhajtanák burkolni, [a] január 10-i ajánlatból” a 7620 pengőből 10%-ot levon a cég, így a végösszeg 22,80 pengős egységárral számolva, 6858 pengő.[81]

Irattár

Egy számlacsoport szerint talán a templom falait is burkolták egy bizonyos „kerament” nevű anyaggal vagy gyártmánnyal. Ennek értéke a Somogyi Béla Kerament Falburkoló Vállalat (címe: Budapest, VI. Gróf Zichy Jenő „ucca” 34.) 1931. július 30-i számlája szerint (a járulékos költségek felszámolásával, valamint a levonások után 476,27 pengő volt, amit a templomépítő bizottság 1931. szeptember 2-án fizetett ki.[82]

Irattár, 1931.08.04

A templom belső díszítése

1929 májusában levélben kereste meg Gróh István[83] az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Főiskola nyugalmazott igazgatója Schmidt Sándort a dorogi templomépítő bizottság elnökét.

„Láttam, templomot építenek Dorogon, megtudtam azt is, hogy az építést Igazgató Úr intézi egy evégből alakult bizottsággal. Fel kell tennem. hogy e bizottság Igazgató Úrral a templom belső díszítésében olyan megoldást keres, ami a messzi szép fogalmát legjobban megközelíti. Ezért vagyok bátor munkáimat felajánlani, mint olyan ember, aki 20 éven át tanára volt az országos m[agyar] kir[ályi] iparművészeti főiskolának, majd 10 éven át igazgatója. Arra kérem, méltóztassék hozzájárulni, hogy én a részemre e célból átengedett templomtervek felhasználásával a belső festéséhez színes tervvázlatokat készítsek avval kikötéssel, hogy ebből Önökre nézve semmiféle anyagi kötelezettség nem háramolhatik. ... Az lenne tervem, hogy tökéletes harmóniát teremtsek [az] új templomnak interieurjében. ...”

Schmidt Sándor 1929. május 12-i válaszlevelében udvariasan, de határozottan visszautasítja Gróh ajánlatát – kissé borúsan látva (vagy csak láttatva?) a templomépítés kilátásait:

„...templomunk ... a társulat segítségén kívül a munkásság filléreiből adódik össze, és egyelőre annyi pénzünk van, hogy az épületet fedél alá hozhassuk. – Jut-e és mikor a belső kiképzésre is valami, ma még egyáltalán nem látom, de hogy minden belső berendezése a legprimitívebb lesz és a tulajdonképpeni festés is, vagy belső kiképzés 10-15 év múlva fog utána következni, azt csak a jó Isten tudja megmondani. [84] 

A bányatemplom belsejének festését magasi Németh Gábor festőművész[85] készítette. A munkákat a számlák szerint 1931 májusától augusztusáig végezte el. Ez idő alatt – előlegként, részletekben – 5050 pengőt fizetett ki neki a bizottság.[86]

A Mátray Lajos iparművészeti főiskolai tanár[87] által festett, Szent Borbálát ábrázoló oltárkép megvalósításával azonban gondok adódtak. 1931 őszén, már a bányatemplom felszentelése után Schmidt Sándor (vagy Gáthy Zoltán) az alábbi levéllel kereste meg Mátrayt: „Méltóztassék megengedni, hogy gyönyörű alkotására, a mi oltárképünkre még egyszer visszatérjek, és őszintén feltárjam azt a néhány aggodalmas megjegyzést, amely elhangzott Borbála alakjának szemlélésekor, amikor azt kissé túl lenge öltözetűnek találják. ... néhány ecsetvonással, kis színezéssel el lehetne tüntetni a test áttetsző vonásait... hogy ne maradjon semmi sem vissza, ami e kritikákból a mi örömünket csökkenthetné ... Szomszély főtisztelendő úr … tiszteletét fogja tenni ..., hogy a kérdést élőszóval megbeszélje...”[88] A művész nem utasított vissza a kritikát, és Gáthy Zoltánnak november 25-én írt levelében így válaszolt: „Azt hiszem, hogy egy létráról el lehet majd tüntetni a festést. ... Én narancssárga színre gondolom festeni a Barbara túl fehér ruháját.”[89]

Dorogi Füzetek 29. 39. oldal

Gáthy Zoltán így írt a képről: „A fekete gyémántok csillogását eltompítja egy égi tünemény, — Szt. Borbála megjelenése, — a szétnyílott szénréteg üregében. Szemében mosolygó derű, kezében a mártírok ciprusága, másik kezével bátorítólag int a megdöbbent három bányászalak felé. A térdelő fúrókalapácsos alak áhítatott s hittel hajtja meg fejét, a csillét toló gondterhes arca reménykedő örömmel tekint felé, s a harmadik, pihenő munkás lámpáját ujjongva emeli szeretett védszentje felé. Mintha a hit-remény-szeretet gyönyörű allegóriáját akarta volna itt a művész szerencsés kézzel összeegyeztetni a legbensőségesebb bányászgondolattal!”[90]

Asztalosmunkák

A bányatemplom berendezésének nagy része asztalosmunka volt, a tárgyakat Pénzes Vince dorogi műasztalos készítette. 1930. október 23-án harminc padra és azok „alapzatjára” nyújtott be költségvetést a templomépítő bizottsághoz:

Az összes faanyag mennyisége 18,166 m³-t tett ki 1827,04 pengő értékben, míg az egyéb anyagok 87,35 pengőt. Munkabérnek 840 pengőt, „műhelyregie”-nek 336 pengőt, tehát összesen 3090,39 pengőt számított fel Pénzes Vince. A bizottság sokan találhatta a költségeket, mert a mester csökkentette néhány tétel árát: a „regie”-ből 200 pengőt, a munkabérből 170 pengőt engedett, és további 2% levonása után 2660 pengőre csökkent a végösszeg.[91]

HU-MNL-KEVL-XV.11.

Pénzes mester készítette el a szószékhez vezető lépcsőt 140,20 pengőért, valamint két gyóntatószéket („puhafából ... sötét tölgyfa színre befestve és fényesítve”) 540 pengőért, oltárpódiumot („fenyőfából 3 lépcsővel”) 245 pengőért, valamint a bejárati kétszárnyú tölgyfa kaput („nehéz vasalással ellátva, félfényesre csiszolva”) 420 pengőért.[92]]

HU-MNL-KEVL-XV.11.

A főoltár és a szószék

A katolikus templomok berendezésének két leglátványosabb eleme a főoltár és a szószék. A dorogi Szent Borbála templom esetében ezeket az Ecclesia Egyházművészeti és Áruforgalmi Rt-től (cím: Budapest, Váci utca 59.)[93] rendelte meg a templomépítő bizottság.

A bizottság 1931. január 13-án kelt levele szerint az oltár 2000 pengőbe, a szószék 1090 pengőbe kerül, amiket 1931. április 31-ig szállít az Ecclesia. A bizottság vállalta, hogy az átvétel számított 14 napon belül kifizetik a fenti összegek 95%-át, míg 5%-ot jótállási biztosíték fejében egy év időtartamra visszatartanak. Az Ecclesia vállalta, hogy a jótállási év alatt minden hibát 10 nap alatt helyrehoznak, valamint azt, hogy „úgy az oltár, mint a szószék tervezésénél a legnagyobb figyelemmel lesz a liturgiai előírásokra, s csak elsőrendű anyagot fog felhasználni.”[94]

Irattár

Pénzes Vince műasztalos mester 1931. július 22-i, a szószékre vonatkozó jelentése csak szakember számára érthető, de tanulságos, ezért betű szerint közöljük:

„Szószékre vonatkozó jelentés! A padló alatt csak egy léc van szegezve, úgyhogy a feneket csak a vasgerendák tartsák. A szükséges keret alula hiányzik. A gérek csak rászegezve vannak és a szegfejek már ki vannak a fából dagadva. A felső résznél ugyanaz a helyzet, a két plafon között hiányzik az összefogó keret, a plafonok külső összeszegezett párkányhoz vannak szegezve, az egész csak vásári munka.”[95]

Bár a megrendelés szerint még májusban ki kellett volna fizetni az oltár és a szószék árát, mégis csak az Ecclesia 1931. augusztus 24-i számlájának vétele után, szeptember 28-án fizette ki a tárgyak után járó 1090 pengőnyi összeget a bizottság,[96] kivéve a szószék hangfogóját (3,20 pengő), aminek árát csak 1932. október 6-án egyenlítette ki.[97]

Irattár

Faragványok

A katolikus templomok belsejének a szobrok és a kőfaragások is fontos összetevői a látvány és a liturgia szempontjából.

A dorogi bányásztemplom Szűz Mária és Jézus Szíve szobrait – akárcsak a főoltárképet – Mátray Lajos szobrászművész készítette el. A művész részére több részletben 3500 pengőt fizetett ki templomépítő bizottság 1931 első félévében.[98] A két szobor szállítása 23,19 pengőbe került.[99]

A templomok berendezésének további hangsúlyos összetevője a szentélykorlát, a szenteltvíztartó, és a szentsír-oltár.

Ledergerber Pál nyergesújfalui kőfaragó mester 1931. június 10-i, Gáthy Zoltánnak címzett ajánlata szerint a szentélykorlátot „fehér márványból csiszolva, fényezve”, a helyére állítva készítené el” 876 pengő értékben.[100] A bizottság sokallhatta az összeget, mert az 1931 július 2-i levélben 500 pengő „átalányárért” kérik elkészíteni a korlátot „elsőrangú haraszti kőből, csiszolva, fényezve” július 25-re.[101]

Az 1931. július 15-i, Gáthy Zoltánnak címzett Ledergerber-levél szerint a mester elvállal két kézmosót „haraszti kőből, csiszolva, fényezve” 160 pengőért, valamint két víztartót „szintén egészében fényezve” 140 pengőért.[102] Gáthy feljegyzése szerint az ajánlott tárgyak közül csak egy kézmosót és a korábban szóba került szentélykorlátot rendelte meg a bizottság. Az 565 pengős végösszegből levontak 5%-nyi biztosítási költséget és 580 pengőnyi előleget, így csak 123 pengőt kapott Ledergerber mester.[103]

A két szenteltvíztartót a szintén nyergesújfalui Schulhoff Ignác és Fiai kőfaragó mester cégtől[104] rendelte meg 1931. augusztus 29-én a bizottság, melyek 120 pengős árát 1931. szeptember 22-én fizette ki a bizottság.[105]

Az Országos Magyar Kir[ályi] Iparművészeti Iskola igazgatóságának Gáthy Zoltánhoz címzett levele szerint „a dorogi bányatemplom szent sírjában elhelyezendő Krisztus elkészítését gipszbe öntve, színezve az iskolában ... átvéve, 250 ... pengőért vállaljuk.”[106]

A templom felszentelése után elkészült Szent Sírra Ledergerber Pál és a süttői Holdampf Sándor utódai Áprily testvérek cég[107] tett ajánlatot. A süttői cég az oltárt 1100 pengőért, szobrászmunkával együtt 1200 pengőért készítették volna el. Levelükben megjegyezték: „A profilokra vonatkozólag bátorkodunk megjegyezni, hogy azok túl gazdagok ne legyenek, mivel az igen kis profil mészkőben kellően nem érvényesül.”[108]

HU-MNL-KEVL-XV.11.

A bizottság Ledergerber Pál ajánlatát fogadta el, aki „1000 pengő ... átalányért ... elsőrendű, válogatott haraszti mészkőből” készíti el a sírt, „a látató részeken csiszolva, fényezve, a 4 db konzolon szobrászmunkával... A felállítást mi végezzük ... t. Cím felügyelete ... irányítása mellett.” A szállítási határidő 1932. március 15.[109]

Azért a „Holdampf Sándor utódai Áprily testvérek Kőbányák tulajdonosai Kőipar Gyártelepe” sem maradt ki teljesen a dorogi bányásztemplom építkezéséből, hiszen közlésük szerint a szentsír-oltárra megrendelt két mellékalak „teljesen készen van, s bármikor leszállítható.”[110]

Közben a szentsír is elkészült, amiért Ledergerber Pálnak 1000 pengőt fizetett ki a templomépítő bizottság.[111]

Villanyszerelés, világítás

A dorogi bányásztemplom lassan „berendeződött” (bár sok eleme csak a felszentelés – 1931. augusztus 23-a – után készült el), de még nem volt világítása, pedig a természetes mellett a mesterséges fény is fontos összetevője annak a hangulatnak, amit egy liturgikus tértől elvárunk. Tehát mielőbb be kellett vezetni a villanyt, és fel kellett szerelni a lámpákat...

A dorogi szénbányák Központi Műhelye[112] „... a dorogi bányatemplom világítás rendelését lámpatestek és [olvashatatlan] nélkül 1100 Pengőért” vállalja,” de „ezen költségvetésünkben a vakolási anyag és munkabér nincsen beleszámítva. (Kb. 250 fm.)” – míg kőművesmunkával együtt 1200 pengőért.[113]

Schmidt Sándor elnök, a „Központi Műhely Tek[intetes] Üzemvezetőségének” címzett, a templomépítő bizottság nevében írt 1931. február 7-i levelében, megbízza a Műhelyt a „villanyvilágítási munkák elvégzésével, ... teljesen készen, de lámpatestek, állványozás és a hornyok elvakolásának kőművesmunkája nélkül 1100 Pengő átalányösszegért. A munka, mihelyt az időjárás engedi, megkezdendő és legkésőbben márc[ius] 7-ig teljesen befejezendő. ..a kupola, továbbá az oltárt megvilágító reflektorokra árajánlatokat mielőbb beszerezni szíveskedjék, hogy ezeket még a szerelési munka folyama alatt elhelyezhessük.” [114]

Ennél sokkal bonyolultabb volt a lámpák beszerzése. A sok számlának három főszereplője van: az Astra Facsillárműhely – Nádor Lajos cég, az Elektra Csillár és Fémárugyár – Nagy Andor (címe: Budapest, VII. Dob „ucca” 40-42.) és az Ecclesia Egyházművészeti és Áruforgalmi Rt.

Irattár

Schmidt Sándor a bizottság nevében írt 1931. április 3-i levelében az Astra ajánlatát fogadta el 760 pengő értékben. Ehhez jött még egy 90 pengős és egy 85 pengős megrendelés is (1 fali örökmécses és egy „mennyezetvilágító tölgyfa”[115]), így az Astra Facsillárműhelynek tett megrendelés teljes értéke 935 pengő volt.[116]

Irattár, 1931.08.05.

„Elektromechanikus” és természetes harangok

„Harangok egyelőre nincsenek a toronyban. Ezeket a sekrestyében [elhelyezett], vékony acélrudakból álló elmés harangjátékszerkezet helyettesíti Kompolthy Ödön bányafelügyelő[117] tervei szerint. E harangjáték-szerkezetet erősítőmű közvetíti a toronyban elhelyezett hangszórókhoz, ahol az acélrudak hangja több ezerszeresen felerősítve teljesen a nagy dómok harangjainak illúzióját kelti.” – írta az Esztergom című lap.[118]

Az erősítőt a Kurländer Győző cég (címe: Budapest, X. Kelemen utca 34.) készítette el a már említett Kompolthy Ödön tervei alapján 710 pengőért, amit részletekben utaltak át Kurländer részére.[119]

A Rádióélet 1931. augusztus 27-i számában az alábbi részletes leírás található a szerkezetről:

A "haranghangszórók" elhelyezése a templomtoronyban
HU-MNL-KEVL-XV.11.

A hagyományos harangokat 1933 folyamán készítette el és szerelte fel a „Walser Ferencz tűzoltási szerek és szivattyúk gyára, harang és fémöntöde” (Budapest, VI. Lomb utca 34.)[120] Az építőbizottság 1933. április 8-i levelében megrendelte „dorogi bányatemplomunk részére készítendő 4 drb harangot”. Mivel a gyártó a 10 188 pengős összegből 300 pengőt engedett, így végösszeg 9788 pengő lett. [121]

Irattár

A munka azonban nem sikerült tökéletesen, probléma volt a harangok felfüggesztésével. Az 1933. augusztus 4-én kelt levélben kéri a megrendelő, hogy a harangtartó gerendák megerősítését most már a legsürgősebben [aláhúzva!– K.L.] szíveskedjék elvégeztetni, mielőtt annak káros következményei jelentkeznének.[122] A javítás nem történt meg, ezért 1933. szeptember 26-án Gáthy újabb felszólítást küldött[123] Walser Ferenc cégének. Mivel a cég „a harangláb megerősítési munkáit többszörös sürgetésünk dacára sem készítette el, miért is kénytelenek voltunk azt magunk elvégeztetni”, erről a Walser céget is értesítették 1933. december 22-én.[124]

A templom fűtése

Ugyancsak 1933 folyamán merült fel a bányatemplom fűtésének szükségessége. Először az Engel Károly Elektromos Anyagok és Készülékek Gyárától[125] (Budapest, VII. Vörösmarty utca 8.) kért ajánlatot a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. Építési Osztálya 1933. februári levelében.[126]

Az EKA a Prometheus elektromos fűtőrendszert ajánlotta. A fűtés energiaszükségletének legnagyobb részét a padok fűtése tette volna ki, ülőhelyenként 125 Watt (100 kalória/óra), ami megegyezik az ülő ember egy órai hőleadásával.[127]

Az építési osztály végül az elektromos fűtés helyett a petróleumot választotta. A Fortuna Magyar Petróleumgáz-főző és Fűtőkészülékek 1933. december 15-i levelében, nyugtázva a megrendelést, értesítette az osztályt, hogy feladták a megrendelt petrolgáz-fűtőkályhát.[128]

Harmónium, orgona

A Szent Borbála plébániatemplom felszentelési szertartásán még nem orgona, hanem a karzaton elhelyezett harmónium[129] szólt.

Schmidt Sándor a Budapestvidéki M[agyar] Kir[ályi] Pénzügyigazgatóságnak 1931. augusztus 8-án írt levelében kérte, hogy „a budapesti Hörl Nándor, Budapest, II. Török utca 8. sz[ám alatti] cégtől egy darab, kizárólag istentiszteleti célokat szolgáló harmóniumot ... a fent megjelölt célra, és a megnevezett cégtől fényűzésiadó-mentesen” szerezhesse be.[130]

A hangszert az említett szállította, és az „eredeti Mannborg-féle templomi Patent harmonium, stylus 88, opus 48671, 5 oktávos, 2 és fél hangsor, 15 regiszter, 2 térdregiszterrel, fekete tölgyfa kivitelben és egy harmónium-ülőkével kivételesen” 1300 pengőbe került, míg a hozzávaló huzat 30 pengőbe.[131]

A cég vezetője Ország Pál dorogi kántortanítónak írt levelében örömmel veszi tudomásul, „hogy a szállított Mannborg-féle Patent templomi harmónium teljes megelégedésre szolgál, amiben különben nem is kételkedtem.”[132]

Irattár

Az orgona felállítása 1936-ban történt meg, és a nagyhírű Angster József és Fia Orgona és Harmóniumgyár Rt.[133] (cím: Pécs, József utca 30.) készítette.

1936. április 4-i írott levelében Schmidt Sándor „a Dorogi Munkásotthon Önsegélyező és Önművelő Egyesület[134] nevében” megrendelte „a Sugár Viktor orgonaművész úr[135] által tervezett 26 változatú orgonát 14 324 pengő értékben.”

Végül az orgona vételára 14 216,57 pengőre csökkent, a szerelők ellátása és lakása 160 pengő, a 2%-os szakértői díj 286,48 pengő volt, így a hangszer felállításának teljes költsége 14 663,05 pengőt tett ki.[136]

Az egyházi főhatóságot képviselő Dr. Machovich Gyula érseki általános helytartó[137] 1936. április 6-i, Worschitz Oszkár[138] helyettes lelkésznek írt levelében „nagy örömmel értesült” az orgonaépítésről, amihez az engedélyt megadja.[139]

Az Esztergom és Vidéke című lap 1936. október 15-i száma írt az orgonaszentelési szertartásról, így lehetséges, hogy a hangszer nem készült el augusztus 15-re.

„Szombaton, f[olyó] hó 10-én, délután 6 órakor szentelték fel a dorogi bányatemplom új modern orgonáját, mely alkalommal fényesen sikerült egyházzenei hangversenyt rendeztek a bányatemplomban. A hangverseny fényét emelte, hogy az új orgonán Sugár Viktor kormányfőtanácsos, a koronázó Mátyás-templom karnagya játszott, akinek művészi játéka mesteri tökéletességgel mutatta be az orgonaépítés legújabb remekét. A mester brilliáns játéka a hatalmas alkotáson az áhítat legmagasabb fokát tudta belopni a hallgatóság lelkébe, ... Az új orgona a legtökéletesebb és legmodernebb alkotások közé tartozik, a dorogi bányászok áldozatkészségét dicséri, akiknek oly atyai vezérük van, mint dr. Schmidt Sándor bányaügyi főtanácsos, akinek lelkében fogant meg nemcsak a szép templom és annak új orgonája, hanem a sok-sok szociális alkotás is, ...

Egyéb számlák

Egy ilyen nagyszabású építkezés során, mint a dorogi bányásztemplomé, sokféle, kisebb-nagyobb beszerzés válik szükségessé. Mint említettük, a templom plébániájának irattárában fennmaradtak a számlák, melyek közül a nagyobb tételeket az előbbiek során ismertettük. Azonban a kisebb beszerzések, munkák számlái is érdekesek, valamint azok is, amelyekről nem derül ki pontosan, milyen célt is szolgáltak.

A felszentelésre készülve ki is kellett takarítani a bányásztemplomot. 1931 augusztusának folyamán Banadics Fülöpné részére két napi templomtakarításért 5 pengőt, bizonyos Barcsáné és Kohútné részére szintén két napi takarításért 37,75 pengőt fizetett ki a bizottság.[140]

1931. március 4-én a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaságtól „5 mázsa dorogi kockaszén” rendeltetett 17,54 pengőért.[141] Elképzelhető, hogy a megrendelt szén nem fűtésre szolgált, hanem ebből alakították ki a Szent Borbálát ábrázoló oltárkép keretét.

A monstrancia

Emlékezzünk meg a Szmrecsányi Lajos[142] érsek által a bányatemplom részére adományozott monstranciáról[143] is.

Az 1935. május 8-án kelt, a dorogi jegyző, a bányalelkész, a Munkásotthon ügyvezető alelnöke és a Schmidt Sándor királyi bányaügyi főtanácsos, bányaigazgató, a Munkásotthon elnöke által aláírt levélben köszönetet mondanak „Nagyméltóságú és Főtisztelendő Dr. szmrecsányi Szmrecsányi Lajos v.b.t.t. érsek Úrnak. Kegyelmes Urunk! A ... kegyesen ajándékozott gyönyörűszép monstranciát átvéve, a dorogi munkásság nevében alázatos és hálás köszönetünket kérjük kegyesen tudomásul venni. Templomunknak ... mindenkor büszkesége lesz Nagyméltóságod ez áldozatkészségének e szép emléktárgya és jelképe marad annak a mélységes tiszteletnek, ragaszkodásnak, mellyel a dorogi munkásság Kegyelmes Urunkat jóságos szeretetéért körül veszi. ... templomunk felszentelésére ünnepére alázatosan meghívjuk és magas megjelenésével minket megtisztelve ez ünnepünket feledhetetlenné teszi...”[144]

A templom a kortársak szemével

A felszentelésre nagy részben elkészült dorogi Szent Borbála templomot az Esztergom és Vidéke című lap újságírója ilyennek látta a templomot:

„... A diadalkaputól szabadon látjuk az új templomot. Bányásztemplom – munkástemplom. Masszív erő van benne, munkával telített. Nagyon hű kifejezője a »munkának«. De méltóság is van benne, ami az isten házához tartozik. Kár, hogy nem építették közel a szép kultúrházhoz. ... A kórusról nézzük meg a templom belsejét. Először az oltár vonja magára figyelmünket. Szép, fehér márványoltár, felette bányászszentkép. Szent Borbála a bánya mélyén. A szentély fölött két erkély. Padok még nincsenek a templomban. Emeli a templom belsejét, hogy két körszerű mellékhajója van. Áhítatot, Istenháza méltóságot a belső megépítés ad. Egyenes, hosszú, a magasba törő falvonalak, hosszú, keskeny ablakok. A falakon stílusos villanyvilágítás, fehér gyertyák, amelyek egész hosszúságukban égnek. Szép a templomfestés is, bár nincs összhangban a templom építési nívójával. A kórus tágas, egyelőre nagy harmónium áll benne.”[145]

Buchner Antal és bányászmiséje

A Szent Borbála templom felszentelési szertartására Schmidt Sándor felkérte régi ismerősét, barátját Buchner Antalt egy bányászmise komponálására.

Buchner a Torontál megyei Kistószegen[146] született 1882. július 2-án. Zenei tanulmányait 1908-ban a Zeneművészeti Főiskolán végezte, ahol zeneszerzésből, orgonából, karnagyi és énektanári oklevelet szerzett. Tanulmányainak elvégzése után, 1908. július 2-án dr. Párvy Sándor szepesi püspök nevezte ki a szepeshelyi[147] székesegyház karnagyává. Egy év múlva a szatmári székesegyháznak karnagya lett, ahol szemináriumi énektanárként és zeneiskolai tanárként is működött.

1911-ben került Esztergomba mint a főszékesegyház karnagya és főorgonistája, egyben az esztergomi szeminárium énektanára. Csernoch János hercegprímás főegyházmegyei censorrá, Serédi Jusztinián[148] bíboros hercegprímás pedig főegyházmegyei egyházzenei igazgatóvá nevezte ki. Ezenkívül az Országos Magyar Cecil Egylet[149] alelnöke, a „Katolikus Kántor" című zenei szaklapot alapító szerkesztője és az Egyházi Zeneközlöny társszerkesztője is volt. 1916-ban megalapította az Esztergomi Zeneegyletet, majd 1920-ban elvállalta a Dorogi Bányász Zenekar vezetését. 1923 nyarán megvált a dorogi zenekartól, mivel anyagi igényeit a bányatársulat igazgatója túlzottnak találta és nem teljesítette. Kapcsolata ennek ellenére nem szakadt meg Doroggal, ezt a bányászmise komponálása is bizonyítja. Az 1940-es években a Magyar Rádió is rendszeresen közvetítette műveit. 1945 után Várpalotán élt, ott is született néhány műve. Életműve hatalmas, 200 „Ave Maria”, mintegy 100 mise, több mint 60 szalonzenekari szerzemény. 1950-ben, 68 éves korában hunyt el Pápán.[150]

*

Úgy látszik, az élet ismétli önmagát, mert Schmidt Sándor 1931-ben is sokallta Buchner anyagi igényeit. 1931. május 4-i levelében így ír:

„Trinkl Kálmán barátunk .... említette, hogy sokallod a kért honoráriumot a hangszerelésért, betanít[ásért] és vezetésért. Őszintén mondom, hogy a mise meghangszerelése több, mint három-négyszeres munka, azonkívül az egész misét orgonára is kell írnom! Ebből igazán nem tudok engedni. A betanításért és vezetésért kért 200 P-t, arra való tekintettel, hogy sok kiadástok van – elengedem, de ezért a fáradságomért légy kegyes legalább 2 kocsi diószenet adni.

A rádióközvetítésre vonatkozólag Dr. Mészáros János budapesti érseki helytartó, prelátus kanonok úrral (a rádió egyházi tanács[ának] elnöke) beszéltem. Ő készséggel közvetíti a misét, de kért, hogy jó volna mielőbb írásban ezt kérni a pontos dátum megjelölésével!”[151]

Schmidt Sándor 1931. május 8-i válaszlevelében ezt írta: „...laikus ésszel azt hittem, hogy a mise komponálása nagyobb munka, mint annak hangszerelése. A plébános úr [Trinkl Antal – K.L.] magyarázata után a hangszerelés költségét, 500 pengőt ... is elküldöttem, és a betanításért említett 200 pengőt is folyósítani fogom, mihelyt megint egy kis pénzt tudok összegyűjteni. Így tehát ... [az] igényelt teljes összeget, vagyis 1000 pengőt fogom b[ecses] rendelkezésedre bocsátani, illetőleg még ebből 200 tartozom és akkor a szén beszállítását illető kívánságodtól eltekintünk, mert nem akarom társulati szolgáltatással a kérdést kapcsolatba hozni. ... a felszentelés körülbelül augusztus 23-án lesz. Biztosan remélve, hogy nagyszerű sikered lesz ez újabb daraboddal, őszinte tisztelettel vagyok ... készséges híved...”[152]

Az Esztergom 1931. augusztus 20-i számában bizonyos H. I. ismertette Bánáti Buchner Antal bányászmiséjét: „E misét — éppen Schmidt Sándor kifejezett kívánságára — Buchner úgy komponálta, hogy abban az ismertebb bányászénekek témáit használta fel. A feladat elég nehéz volt a zeneszerző részére, mert hiszen nemcsak a zenei témák komolyságára kellett vigyáznia, hanem az ismert bányászénekek szövegére is tekintettel kellett lennie, hogy ne forduljon elő olyan téma, amelynek hallatára a bányászénekek ismerőjének lelkét világias gondolatok szórakoztassák el akkor, amikor a zene hangjainak Istenhez kellene felemelnie a szívet és lelkeket.

A feldolgozás gyönyörűen sikerült. A bányászénekek motívumait Büchner mindenkor egyházias hangnemben, áhítatra keltő összhangosításban, a liturgikus kívánalmaknak megfelelő feldolgozásban adja, az egyes témák áthidalásainál pedig saját gazdag invenciója érvényesül.

A misét a szerző férfikarra, orgonára és zenekarra írta, s a bányászénekek témái mind a hat miserészben úgy fordulnak elő, hogy azok a hallgatók, akik az énekeket nem ismerik, a szentmise áhítatos hangulatába éppúgy elmerülhetnek, mint a felhasznált dallamok ismerői. … A szólórészeket Bucherné Nyárasdy Ilona, a főszékesegyházi énekkar tagja, Brezó Margit, a m[agyar] kir[ályi] Opera tagja[153] és Buchner Antal (bariton) éneklik, a hegedűszólót Sonkoly István hegedűművész[154] játssza.”[155]

Az Esztergom és Vidéke 1931. augusztus 27-i számában így ismertette a bányászmise dorogi előadását: „A bányászmisét a Kyrie-nél kezdtük élvezni és a hallgatóság itt ismerte fel teljes gyönyörűséggel mise átdolgozásban a bányászdalok legszebbikét, az ismert Szerencse fel c. dalt. Gyönyörű zene, kitűnő kórus és felemelő, hogy a szép bányászdalt egyházi áhítattal tudjuk élvezni.

Szebbnél-szebb zenei részek következnek. Másodszor a Benedictusnál érvényesült különösen Buchner Antal célja, hogy bányászdalokból egységes, szép misét adjon. Eredeti invencióval szőtte át ezt a részt és ez a kontrapunktikus átdolgozás is tökéletesen sikerült.

A bányászmise az Agnus Deinél keltette a legnagyobb hatást. Buchner Antal itt a bányászok gyászindulóját dolgozta fel. Ebben az erőteljes és igen megkapó részben megszólal a »klopacska«, amelyet harang helyett használnak. ... Nagy hatást keltett ez a rész, sokan sírtak. A bányászemberek különösen ezt a részt élvezték a legjobban. Gyönyörű volt és fönséges az Offertorium. Két bányásztéma felhasználásával komponálta ezt a részt Buchner.[156]]

A bányászmise 1931. december 6-án újból hallható volt Dorogon, a bányatemplom búcsúja alkalmából, valamint az esztergomi Főszékesegyházban, Várpalotán, Brennbergbányán, Sopronban, sőt 1932 tavaszán Selmecbányán is előadták.[157]

Irattár

A templom felszentelése

A dorogi Szent Borbála templom felszentelési szertartását a Magyar Rádió is közvetítette. Az Esztergom című újság 1931 augusztus 20-i számában hívta fel olvasói figyelmét a rádióközvetítésre: „... A magyar rádió ez alkalommal ismertetni fogja a dorogi bánya fejlődését, műszaki és szociális berendezéseit, az új templomot, majd helyszíni közvetítést nyújt a templom felszenteléséről és a benne mondott prímási miséről, amely alatt Buchner »Bányászmiséje« kerül bemutatóra. ...a dorogi bánya igazgatósága ez alkalomból felhívta Európa összes nagyobb bányáinak vezetőségeit a magyar rádió meghallgatására s különösen a Bányászmisének nemzetközi érdeklődésre számot tartó kompozíciójára.”[158]

Rádióélet, 1931. augusztus. 20., 30. oldal

Rádióélet, 1931. augusztus 27., 8-9. oldal

Az Esztergom és Vidéke így számolt be az ünnepségről:

„... Szemergő esőben sietnek az emberek a templom felé. A bányászházak között futó országút szélén minden ház előtt gyerekek, érzik, ma nagy ünnepe lesz az ő telepüknek. Kocsi-kocsi után, autók robognak el az új templom felé. Az út végén díszkapu, sok zászlócskával, prímási címerrel. Távolabb árbócszerű zászlódísz. A templom tornyán is zászló.

– Mi lesz itt máma gyerekek? – kérdezzük?

– A templomot beszenteli a prímás bácsi – mondják karban.

– Kié az a templom?

– A mienk. Ez a mi templomunk. Csak bányászoknak szabad bemenni. Jó, hogy nekünk is van templomunk.

... A templom előtt már 8 óra óta folyik a szertartás. Serédi Jusztinián dr. bíboros-hercegprímás, aki a szentelést végzi, éppen körüljárja a templomot. A bejárat előtt egyenes sorban az előkelőségek állanak, közöttük Schmidt Sándor bányafőtanácsos a tisztikarral, mellette vármegyei előkelőségek szenkviczi Palkovics László alispánnal. Később felismerjük Chorin Ferenc bányaelnököt, felsőházi tagot, akit látható tisztelettel, mint a templom egyik nagy mecénását üdvözölnek.

A segédkező papságban ott látjuk a prímás mellett Bartinay Ferenc pécsi bányaesperest, Drahos János dr., Jeszenszky Kálmán, Szokolay Antal dr. prelátusokat, Metzker József kerületi esperest, Hamvas Endre dr. prímási titkárt, Szomszélyi Antal b[ánya] lelkészt, Trinkl Kálmán plébánost és a környék papságát.

A templomi szertartás sokáig tart. Megszólal a harangkongás, de nem harang szól, hanem harangjáték-féle szerkezet. A nép betódul a templomba. Hiányzik a rendezés, egy kis kavarodás támad. Nem találunk senkit, aki útbaigazítást adna. Szerencsére egy templomszolgaféle ember kinyitja a kórus ajtaját és így igazán nem érezzük a rendezés hiányát. ... Féltizenkettőkor szólal meg újra a harangjáték és alig egy percre rá megkezdődik a mise. A templom tornyán megszólalnak a hangerősítő készülékek, már a rádió is bekapcsolt. Felzúg a harmónium, majd a kórus. Most nemcsak a templom népe és odakünn a tér közönsége, hanem az egész ország, egész Európa bányásznépe figyel fel a bányászmisére, amelyet ez alkalomra Buchner Antal főszékesegyházi karnagy komponált Schmidt Sándor m. kir. bányaügyi főtanácsos felkérésére. ... Egy órakor ért véget az ünnepség, mely után 100 terítékes bankett volt, amelyen az egyházfő is részt vett. Ebéd alatt elsőnek Chorin Ferenc szólalt fel és Schmidt Sándor munkásságát ismerte el. Schmidt Sándor Őeminenciájáról emlékezett meg. A hercegprímás ismét megköszönte az áldozatkészséget és további munkálkodást kívánt. Buchner Antalnak őszinte és meleg elismerést nyilvánítottak. Serédi Jusztinián dr. volt az első, aki gratulált. Köszönetét fejezte ki Schmidt főtanácsos is, amire Buchner azzal felelt, hogy a bányászmise díszpéldányát adta át. Viszonzásul Buchner kis »klopacská«-t kapott ajándékba. ...”[159]

A végleges költségvetés

A sok ünneplés után zárásképpen következzenek ismét a számok. A dorogi bányászplébánián megtalálható a Szent Borbála templom építésének összegző költségvetése.

Az 1933. február 13-i „költségösszeállítás” így fest:

„1. Torony 31490,-

2. Az épület nyersen 115 974,- (Palatinus 18188 + [1931] 83606 + 14180)

3. Vízvezeték (a parkhoz is) 2510,-

4. Villany, lámpatestek, izzók, refl[ektor] 3860,-

5. Gumipadló 8720,-

6. Üvegablak 5912,-

7. Parafaszigetelés 1620,-

8. Festés, mázolások 1006,-

az épület költségei 171 092,- P + egyéb 2020,- [összesen] 173 112,-

9. Főoltár, dobogó, gyertyák 2400,-

10. Szószék, lépcső 1280,-

11. Padok mázolása 3450,-

12. Gyóntatószékek 610,-

13. Sekrestyeszekrény, asztal 380,-

14. Szentélykorlát, szenteltvíztartók 864,-

15. Szentsír (márc[ius] korp[usz][160] 1250) 2320,-

16. Mátray szobor 3857,-

17. Harmónium 1300,-

18. Hangszóró 2758,-

19. Tereprendezés 600,-

20. Egyéb kisebb kiadások 450,-

21. Templom kifestése 6934,-

22. Egyéb 450,-

Felszerelés 27 653,-

Építési költség összesen 200 765,-

Harangok 9926,98 [pengő]

Dorogon, 1933. év febr[uár] hó 13-án.”[161]

*

Az alábbiakban válogatást adunk a dorogi Szent Borbála plébániatemplom levéltárunkban őrzött terveiből a következő felosztás szerint: alaprajzok, homlokzatok, metszetek, berendezési tárgyak

HU-MNL-KEML-XV.11.

A dorogi Szent Borbála templom mai állapotáról itt találhat képeket az érdeklődő látogató.

Írta: Kládek László levéltáros (MNL KEVL)

*

Irattári és levéltári források:

A dorogi Szent Borbála plébániatemplom irattára (Irattár)
Az irattárban található iratok egy része számozva van, ezeket a számokat a lábjegyzetben közöljük. Sok irat viszont számozatlan, itt csak a keltezést tudjuk megadni.

Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára

HU-MNL-KEML-V.218.a Dorog község képviselő-testületi jegyzőkönyvei
HU-MNL-KEML-XV.11. Pick József gyűjteménye Dorog és vonzáskörzetének építési terveiből. 27. téka (Itt a dorogi bányatemplom terveinek jelentős része megtalálható, részben pauszon, részben színezett lapokon. Ennek ellenére nem szkenneltük be a teljes anyagot, mert sem annak állapota, sem pedig műszaki eszközeink ezt nem teszik lehetővé.)

Egyéb irodalom:

DOROGI LEXIKON A-ZS. Második, javított kiadás. Írta és szerkesztette: Solymár Judit – Kovács Lajos. Kiadó: Dorog Város Önkormányzata, Dorog Város Barátainak Egyesülete, Dorog, 2008.Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített Vármegyék Múltja és Jelene. Főszerkesztő: csengerújfalusi O'sváth Andor Esztergom Szab. Kir. Város ny. főjegyzője, író, a Városok Lapja alapítója és v. szerkesztője. Magyar Vármegyék és Városok Múltja és Jelene, 1938.
Kovács Lajos: Schmidt Sándor-emlékkönyv. Dorogi Füzetek 29., 2003Nagy Magyar Compass 1930-1931 LIV. évfolyam. II. rész: Biztosító, Ipar és Közlekedési Vállalatok. Főszerkesztő: della Vedella Mihály az Osztrák-Magyar Bank ny. főtisztviselője. Kiadótulajdonosok: Dr. Gálánthai Nagy Sándor örökösei

Sajtótermékek:

Esztergom
Esztergom és Vidéke
Rádióélet