A komáromi Munka Vasöntöde története

Az Erwert és Társai Textilipari Gépgyár és Vasöntöde alapítóit 1923-ban Fiedler János, a Lengyár létrehozója hívta Magyarországra, és a komáromi vállalkozás működése közös tőkével indult meg. Az alapítók tulajdonosi aránya a következő volt: Posselt Hugó és Tschöpf  Rudolf 2/6 -2/6, Erwerth és Fiedler 1/6 – 1/6. Az előző két személy Erwerth és Fiedler rokonságához tartozott.

A gyár kezdetben textilgépek, vasöntvények, alkatrészek készítésével és forgalomba hozatalával, gépek, eszközök javításával és az ezzel kapcsolatos üzletekkel foglalkozott. A kemencével és kéménnyel ellátott épületet eredetileg a kenyérgyárnak építtette Mészáros Mihály, a szomszédos malom tulajdonosa. Ahhoz, hogy vasöntödeként üzemelhessen, az épületen csak kisebb átalakításokat kellett eszközölni. Az üzemben lakatosműhely, mintaasztalos-műhely és öntöde működött. Kezdetben a lengyár gépeinek javítását és felújítását végezték, később viszont az ország egész területéről kaptak megrendeléseket. Az üzemben kezdetben 18 fő, a későbbiekben pedig 22-30 fő dolgozott átlagosan. A könyvelést Tangl Mária, a német származású könyvelő végezte. A tulajdonosok 1944-ben disszidáltak, és az üzemet Pősz József mintaasztalosra hagyták.[1]1945-től a gyár, mint egykori német tulajdon, szovjet tulajdonba került, és a Magyar Siemens Művek leányvállalataként működött tovább. Az államosítás következtében 1952. október 1-től lett önálló vállalat „Munka” vasöntöde néven. 1963. június 1-től az Öntödei Vállalat gyáregységeként önálló gazdálkodást folytatott. Az üzem fő profilja a szürkevas-öntvény, csillekerék, és egyéb termékek voltak, melyeket a vasútnak gyártottak.[2]

Az üzem rövid története 1950-es évektől az 1993-as megszűnéséig

Az 1950-es években a tervteljesítés időszakában a vasöntöde dolgozói második negyedévi tervüket 10 nappal a határidő előtt befejezték, illetve augusztus 20-a megünneplése alkalmából különféle felajánlásokat tettek, melynek során selejtmennyiségük csökkentését, és termelési normájuk növelését vállalták.[3]Az üzem 1954-ben egy új öntvénytisztító és tmk (tervszerű megelőző karbantartás)-műhellyel gazdagodott. 1959-ben öntvényeket készítettek az Elekthermax és a Budapesti Dinamógyár részére, mely cégek külföldre exportáltak. A kívánt minőség elérése érdekében az öntödében továbbképző elméleti szaktanfolyamokat indítottak, melynek során a selejtgyártás lecsökkentésével kb. 70.000 Ft-ot kívántak megtakarítani. Az üzem a fent említett két gyáron kívül vállalta, hogy a mezőgazdaság számára is különféle öntvényeket készít.[4] Az 1960-as években komoly összegeket fordítottak a már meglévő két régi kúpolókemence áthelyezésére, felújítására. Új beruházás gyanánt egy harmadik kúpolókemencét, egy darupályát, és egy fedett nyersanyagtárolót, valamint 100 méter betonutat is építettek az öntöde területén.[5] Az üzem öntvényeire (melyekből már hajómotorház is készült) továbbra is volt kereslet. 1960-ban a termelés elérte az évi 2000 tonnát.[6] Az üzem dolgozói létszáma az 1967. évben 176 főt tett ki, melyet a későbbiekben 190 fősre kívántak bővíteni. A munkahely támogatta a dolgozók oktatását, továbbképzését, és a régóta az öntöde alkalmazásában állók munkáját is megbecsülte különféle, jelvények, oklevelek kiadásával, melyek pénzjutalommal is jártak. A gyáregység saját kispályás labdarúgócsapattal rendelkezett, mellyel részt vettek az évenként megrendezésre kerülő városi üzemi bajnokságokon. A dolgozók kulturális helyzete megfelelő volt, a különféle színház-, mozi és egyéb kulturális rendezvények látogatásában teljes létszámmal vettek részt.[7] Az 1970-es években komoly beruházásokat hajtottak végre, melynek során új öntvénytisztító műhelyt építettek, új gépeket vásároltak, korszerűsítették, és a jelenlegi 2400 tonnáról 4500 tonnára kívánták növelni a termelést.[8] Az 1980-as években azonban már a válság első jelei is megjelentek, 1984-ben ugyan még sikerült hozzájutniuk olcsó import nyersanyaghoz, a későbbiek folyamán viszont sem import nyersanyagot, sem hazai acélhulladékot nem sikerült beszerezniük, ráadásul a szemcsegyártás iránti kereslet csökkenésével az üzem nyeresége alig haladta meg a 9 millió Ft-ot. A vállalat 1985. január 1-től önállóvá vált, és a belső irányítását 1986-tól küldöttgyűlés és a választott vezetőség látta el.[9] A kezdeti nehézségek után 1986-ban a nyereségük elérte a 12 millió  Ft-ot – mely egy új terméküknek is köszönhető volt - , egy évvel később pedig a 18 millió Ft-ot. Ezen időszak alatt az öntöde vagyona 25%-kal Komárom megyei Dolgozók Lapja, 1986. november 24.gyarapodott, és a dolgozók átlagfizetése is 30%-kal nőtt az 1984. évi keresetekhez képest, és elérte a 94.000 Ft-ot.[10] 1989-ben a vasöntöde igazgatója a Komárom Városi Tanács végrehajtó bizottságának ülésén a következő problémákról tett említést. A korkedvezményes nyugdíj miatt nagy létszámú szakember távozott az üzemből, pótlásuk azonban nem volt megoldott, ugyanis hiába próbáltak végzős diákokat odacsábítani, szinte alig jelentkeztek, és az újak többsége is jórészt lemorzsolódott. A segédmunkások gyakran rendőri felügyelet alatt álló börtönviselt személyek voltak, akikből nem lehetett kialakítani stabil, állandó csapatot. Pozitívumként kell megemlíteni, hogy folyamatban volt a közepes minőséget képviselő technikai berendezések rekonstrukciója, és a dolgozók egészségvédelme érdekében is különféle intézkedéseket tettek. Ennek ellenére kijelenthető, hogy a vállalat rendkívül nehéz körülmények között igyekezett gazdaságossá tenni a termelését, melyhez a városi tanács anyagi lehetőségeihez mérten igyekezett minden segítséget megadni.[11]1990-ben a hazai minimális megrendelések miatt a termelés 20%-a már a külföldi piacokra irányult, melynek során osztrák és dán megrendelésre mezőgazdasági gépalkatrészeket gyártottak. Az első félévet a nehézségek ellenére is sikerült nyereséggel zárniuk.[12]A rendszerváltás után a KGST piac összeomlása miatt a gyár egyes termékeire már nem volt szükség, a nyersanyaghiány következtében hetente már csak négyszer tudtak önteni, és 1991-ben már az a helyzet is előállt, hogy egy hónapra leállt a termelés, és kényszerszabadságra kellett küldeni a munkásokat – akiknek a létszáma eddigre 70-73 főre csökkent le. A szovjet csapatok kivonulása után az ország többé már nem kapott vasércet keletről, ezért a dunaújvárosi vaskohót kivéve mindenhol a hazai hulladékvas újrafeldolgozásából állították elő a nyersvasat.[13] 1992. augusztus 28-án csődeljárást indítottak az üzem ellen.[14] 1993-ban a H & F Betéti Társaság, mint felszámoló, nyilvános pályázatot hirdetett meg a vasöntöde telephelyének és berendezésének értékesítésére, melynek irányárát 43,5 millió Ft-ban szabta meg.[15]

Galéria:

(Forrás: Komáromi Klapka György Múzeum Fotógyűjteménye)

(Forrás: https://www.facebook.com/pg/gaborfotokomarom/photos/?tab=album&album_id=1181460638643249)