A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára két alapkutatásából (tisztviselői adatbázis és életrajzok, 1876-1990, illetve az első világháború emlékei) származó eredményei alapján kérte a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottságot (NEKB), hogy az általunk előterjesztett sírokat a „Nemzeti sírkert” részévé minősítse. A nemzeti sírkertbe sorolásnál rendkívül szigorú a követelményrendszer.

A Bizottság 2016. január 13-án és 2016. március 23-án megtartott soros ülésén úgy határozott, hogy „A” védettségi kategóriában a nemzeti sírkert részévé nyilvánítja

·         Kurucz Elek arany vitézségi érmes katona kunszentmártoni sírját

·         Lippich Gusztáv és Lippich István szajoli köztemetőben található sírját

Az „A" kategória örökös védettséget jelent. A nemzeti sírkertbe sorolással a magyar nemzet megbecsülését, tiszteletét és köszönetét fejezi ki a sírban nyugvó felé, egyben olyan jogszabályi védettséget biztosít számára, amely megakadályozza a sírhely felszámolását. A 144/2013. (V.14.) Kormányrendelet 4. § (1) ac) pontja alapján a védett sír feletti rendelkezési jogokat, ezáltal a védelmet a Nemzeti Örökség Intézete (NORI) gyakorolja, továbbá gondoskodik a védettség Hivatalos Értesítőben való közzétételéről.

Kurucz Elek arany vitézségi érmes katona, Kunszentmárton

·         A cs. és kir. 68. gyalogezred szakaszvezetője.

·         Kitüntetéséről: http://www.hungarianarmedforces.com/1vh/OA/

koronghi Lippich Gusztáv (1848-1916)

·         A Lippich család Vas vármegyéből (koronghi előnevük is utal erre; Korong Muraszombattól délre fekszik, ma Szlovéniában található) származik. Egyes források szerint a család dalmát eredetű és magyar nemességük 1608-ból, II. Mátyástól származik

·         Lippich Gusztáv középiskoláit Budán az állami, Kecskeméten a kegyesrendiek gimnáziumában végezte. A jogakadémiát Kecskeméten, majd Egerben végezte

·         ügyvéd

·         1893 és 1899 között a vármegyei gazdasági egylet (amelynek alelnöke is volt) által alapított Szolnoki Mezőgazdasági Takarékpénztár vezérigazgatója

·         legmaradandóbb, legnevezetesebb alkotása az 1902 nyarán átadott Szolnoki Művésztelep volt

·         a Szolnoki Művészeti Egyesület örökös díszelnöke

·         aBaromfitenyésztők Országos Egyesülete elnöke

·         a Törökszentmiklósi Gazdasági Kör díszelnöke

·         a Szolnokvidéki Alsótiszai Halászati Társulat elnökévé

·         Nevéhez fűződik a „felső leánynépiskola” átalakítása polgári leányiskolává, illetve a polgári fiúiskola 1902-ben történt megnyitása a Festő utca sarkán.

·         1899-1905 Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánja

·         a Vármegyei Kaszinó elnöke

·         a Törökszentmiklósi Gazdasági Egyesület örökös díszelnöke

·         a Szolnoki Rabsegélyező Egylet tiszteletbeli tagja (neje a védnöke)

·         az 1901-ben alapított Tisza Evezős Egylet elnöke

·         a Szolnoki Állami Népiskolák Gondnokságának elnöke

·         a Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Tanítótestület tiszteletbeli tagja

·         a Szolnoki Zeneegylet alapítója

·         számos olyan gazdasági, társadalmi kezdeményezés fűződik a nevéhez, amelyeknek elindítója volt: cukorgyár, állandó színház, közfürdő, közgyűjtemény

·         a Szolnoki Egyesült Gőzfűrész és Őrlőmalom Rt. igazgatóságának elnöke

·         a Nemzeti Munkapárt vármegyei elnöke

·         Népszerűségére jellemző, hogy 1924-ben úgy döntött Szolnok város közgyűlése, hogy a Vártemplom melletti területet Lippich Gusztáv térre keresztelik. A tér 1948-ig viselte a főispán nevét.

koronghi Lippich István (1881-1946)

·         Édesapja Gusztáv (1848-1916), Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánja volt 1899 és 1905 között, édesanyja nemes szajoli Fejér Vilma (1850-?)

·         Budapesti Kereskedelmi Akadémián és a kecskeméti jogakadémián tanult

·         1912-től másodfőjegyző, 1913 decemberében tiszteletbeli főjegyző

·         1914-ben az m. kir. 1. honvéd huszárezredhez vonult be. Az orosz, majd az erdélyi frontokon harcolt 1914. november 16-tól 1916. április 3-ig.

·         Leszerelése után visszatért másodfőjegyzői állásába.

·         1919-ben, a proletárdiktatúra idején túszként tartották fogva.

·         1919-1920 Jász-Nagykun-Szolnok vármegye kormánybiztos-főispánja

·         1920-1922 Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánja

·         Szolnoki Mezőgazdasági Takarékpénztár (igazgató alelnök)

·         Vármegyei Tejszövetkezetben (alelnök)

·         a törvényhatósági bizottság örökös tagja

·         fontos szerepet játszott a szolnoki művészélet megteremtésében, fenntartásában és vezetésében. Már édesapja mellett feltűnik a Művésztelep megalapításakor, és 1920 után neki köszönhető a „telep renaissancea”

·         elnöke a Szolnoki Rotary Clubnak és a MOVE labdarúgó szakosztályának

                                                                                               Összeállította: Bojtos Gábor Főlevéltáros