Az 1849. július 3-án Kunhegyesen tartott képviseleti gyűlés jegyzőkönyvének első oldala

Forrás: MNL JNSzML

Az orosz intervenció és a forrás keletkezésének körülményei

Ausztria az 1833-as münchengrätzi szerződés értelmében háború esetén számíthatott Oroszország hadseregének támogatására. A magyar szabadságharc idején ezt vonakodott igénybe venni, részben presztízsokokból, részben attól tartva, hogy az orosz beavatkozás egy kiterjedt európai fegyveres konfliktust eredményezhet. A dicsőséges tavaszi hadjárat következtében viszont a bécsi udvar számára nyilvánvalóvá vált, hogy a császári-királyi hadsereg egyedül képtelen elbánni a „rebellis magyarokkal,” ezért a hadvezetés és maga az uralkodó sem nagyon látott más megoldást, minthogy segítséget kérjen a hatalmas keleti birodalomtól. Windisch-Graetz herceg már 1849. március 24-én legalább 50 000 orosz katona beavatkozását tartotta szükségesnek. A hivatalos segítségkérés április 21-én történt meg, Ferenc József pedig május 1-én írt levelet I. Miklóshoz az intervenció ügyében.

            Az osztrákok valójában csak néhány tízezer főnyi segéderő küldését kezdeményezték, I. Miklós azonban úgy gondolta, hogy legalább akkora hadsereget bocsájt rendelkezésükre, amely önmagában is képes lenne leverni a magyar erőket. Kis híján 200 000 katonát vezényelt Magyarországra, további 80 000 főt pedig készültségbe helyezett. Ezzel az erőviszonyok végzetesen felborultak: 1849 júniusában 150 000 magyar honvéd és nemzetőr, valamint 857 löveg állt szemben 358 000 ellenséges katonával és 1354 löveggel. Az orosz hadsereg június 15-én tört be Magyarországra a Felvidéken, majd június 18-án Erdélybe is nagyszámú cári sereget vezényeltek. A Jászkun Kerületet és Külső-Szolnok vármegye településeit a felvidéki támadók fenyegették, akik július 3-án már az ideiglenes fővárost, Debrecent is elfoglalták. Érdekes, hogy ezen a napon foglalkozott a kunhegyesi képviseleti gyűlés Kossuth Lajos népfelkelést meghirdető kiáltványával.

Kozák lovasok a Magyarország területére nyomuló orosz derékhadból – Petrichevich-Horváth János rajza.

Forrás: Rózsa Gy. – Spira Gy. 1973. 416. p.

Kossuth Lajos és Szemere Bertalan a dokumentumot 1849. június 27-én bocsájtották ki. Ebben népfelkelést és „keresztes háborút” hirdettek az oroszok és az őket behívó császári csapatok ellen. Kunhegyesen a város elöljárói meghatározták a népfelkelésre vonatkozó szabályokat. Rögzítették, hogy pontosan kinek kell fegyvert fognia, ki maradhat a városban, milyen indokkal lehet felmentést kapni a hadba vonulás alól, hogyan intézik a továbbiakban a város ügyeit, valamint milyen büntetésre számíthatnak azok, akik kötelességüket elmulasztják. A jegyzőkönyvi bejegyzés elején Kossuthék kiáltványára utalva leírták, hogy a népfelkelésre a muszkák támadása miatt van szükség. A támadásra és az oroszok szándékaira vonatkozóan azonban történt egy megjegyzés, amit utólag tintával lesatíroztak. Ma már szinte alig látható a tintaréteg alatt elhelyezkedő írás, de megfelelő fényviszonyok között, nagyító segítségével kibetűzhető a szöveg: „az országunkat istentelenül megtámadó s nemzetünket kiirtani akaró muszkák” ellen hirdettek keresztes háborút. Kossuth az eredeti kiáltványban hasonló módon jellemezte az orosz hadsereget, „muszka csordának” nevezte azt, amely „pusztítva, gyilkolva megyen előre, s vért, lángot, éhséget, nyomorúságot hagy hátra maga után.” Feltételezhetjük, hogy az éles szavakat a kiáltvány hatására jegyezték le a kunhegyesiek, ez azonban később rossz döntésnek bizonyult.

Kossuth, a magyar oroszlán szembeszáll az osztrák-orosz kétfejű sassal.

Forrás: Hermann R. 2002. 76. p.

A forradalmi kormány botrányos rendelvényeinek megsemmisítése

Sajnos a háború menetén a népfelkelés sem tudott változtatni. A kunhegyesi népfelkelők a nagyiváni táborba kerültek, onnan azonban a nyári munkák miatt önkényesen távoztak, hiába fenyegette őket a parancsnokuk haditörvényszékkel. E maroknyi nagykun felkelő viselkedése azonban valószínűleg nem befolyásolta az eseményeket, a magyar hadsereg ugyanis egyszerűen nem bírt a túlerőben lévő császári és cári csapatokkal. A Görgei Artúr vezette feldunai hadsereg kilátástalan helyzetben, 1849. augusztus 13-án a Világos melletti szőlősi síkon letette a fegyvert Rüdiger orosz lovassági tábornok előtt, ezzel az aktussal pedig a szabadságharc katonai értelemben véget ért.

A szőlősi (világosi) fegyverletétel 1849. augusztus 13-án

Forrás: Hermann R. 2002. 85. p.

A világosi fegyverletétel után a bécsi kormányzat minden kontinuitást meg akart szüntetni a forradalommal és a szabadságharccal. A megtorlás és az abszolutizmus kiépítésének időszakában a magyar kormány által a Habsburg-ház trónfosztását követően (1849. április 14.) hozott, úgynevezett „forradalmi rendelkezéseket” nem csak érvénytelenítették, hanem a fizikai megsemmisítésüket is elrendelték. 1850 februárjában a főispán arra utasította a Jászkun Kerület elöljáróit, hogy az egyes községek levéltáraiból és jegyzőkönyveiből az olyan lapokat, melyek az „uralkodó ház ellen botrányos kifakadásokat tartalmaznak” vegyék ki oly módon, hogy a napirendi pontok sorszámában és az oldalszámokban ne maradjon üres hely. A rendelkezést decemberben gyakorlatilag megismételték, 1851. február 7-én pedig azzal a kiegészítéssel látták el, hogy a jegyzőkönyvekből azokat az oldalakat, melyek csak a „botrányos és népbosszantó” forradalmi rendelkezéseket tartalmazták, teljes egészében el kellett távolítani, ott viszont, ahol az inkriminált bejegyzéseken kívül magán- vagy közjogi tárgyak is voltak, csak a forradalmi rendelkezéseket kellett olvashatatlanná tenni. Ezeknek az utasításoknak eleget is tettek a Jászkun Kerületben. A nagykun községek levéltáraiból és jegyzőkönyveiből például már 1850-ben eltávolítottak minden, az „uralkodó ház ellen intézett botrányos vagy sértő” iratot és jegyzőkönyvi cikket és fel is küldték azokat Pest-Budára. 1851 márciusában Nánási János kerületi levéltárnok is azt a jelentést tette a főkapitánynak, hogy a levéltárban lévő e tárgyú iratokat átadta a kerületi alkapitánynak. A Jászkun Kerület nemesi közgyűlésének jegyzőkönyveit végleges formába öntésük előtt letisztázták és a „botrányos” tételeket e tisztázatok elkészítésekor eltávolították.

A szabadságharc leverését ábrázoló olasz gúnyrajz.

Forrás: Rózsa Gy. – Spira Gy. 1973. 456. p.

            Feltételezhetjük, hogy a kunhegyesiek is ekkor végezték el a jegyzőkönyvben eszközölt törlést. Ők amellett döntöttek, hogy nem távolítják el a teljes oldalakat, hiszen a bejegyzés előtt és után a jegyzőkönyvben más ügyeket találunk, sőt, még a bejegyzés szövegének nagy részét sem háborgatták. Az orosz seregre vonatkozó megjegyzést azonban utólag sértőnek és túlságosan provokatívnak ítélték ahhoz, hogy változtatás nélkül benne hagyják a jegyzőkönyvben. A szabadságharc leverése után valószínűleg nem lehetett a beavatkozást oly módon interpretálni, hogy az a magyar nép kiirtása céljából történt volna, hiszen Bécs szemszögéből az intervenció jogos és szükséges volt, a cél pedig a törvényes rend helyreállítása, a Habsburg-dinasztia jogainak biztosítása és a rend ellen lázadó magyarok megfékezése volt. Ezért a cenzorok amellett döntöttek, hogy csak ezt a szövegrészt teszik olvashatatlanná. Azt kell mondjuk, hogy szerencsénkre, hiszen a forrás így szinte teljes egészében fennmaradt és ma is a kutatók rendelkezésére áll.

Digitális eszközökkel láthatóvá tettük a tintaréteg alatt elhelyezkedő szöveget.

Forrás: MNL JNSZML

A forrás teljes szövege:

A forrás szövegének átirata:

1849. július 3-án tartott képviseleti gyűlésen jelen voltak: […]

112.

Az ország kormányzója, Kossuth Lajos és összes minisztérium f. é. június 27-én kelt s hozzánk megküldött iratában, az országunkat istentelenül megtámadó s nemzetünket kiirtani akaró muszkák ellen általános népfelkelést, keresztes háborút rendelvén a népfelkelés helyes elrendezésére nézve e várost illetőleg e következő szabályok tétettek:

A felkelő nép kimozdítása kétféleképp történhetik:

1^ször Megeshetik, hogy a kormány parancsára csak néhány napokra kívántatik a felkelés, ezen esetben mindenki köteles a felkelésre. Azonban a város kormányzására hon maradnak ör. Varga Mihály, Nagy Ferencz, ör. Jósa István és Főző Mihály urak, s minden városi pénztárak ör. Varga Mihály úr gondviselésére bízatnak. Itthon marad az egyik lelkipásztor, T. Újvárosi György úr gyülekezete vigasztalására, bátorítására. Hon marad Kántor Tóth Sándor Úr, és orvos Nagy Lőrincz Úr. Molnárok is lévén szükségesek itthon maradnak Szabó Ferencz, Szendrei József és Borsodi Molnár István. A város cselédjei mennek a néppel, hanem itthon atyjaik teljesítendik helyettök a szolgálatot. Itthon maradnak minden esztendős cselédek, és minden már eddig elszegődött takarók, ha kunhegyesi életet takarnak.

2^szor Megeshetik, hogy a kormány azt kívánandja, hogy a Nagykun felkelő nép a Tiszát őrizze, s a muszka átjövetelét akadályozza, s ez esetben a szolgálat hozamosabb ideig, tart. Ha így történnék a felkelés, bizottmányi tagokul kineveztetnek tanácsnok Kovács Bálint, Simon József, Kota József és Tar Sándor urak oly célból, hogy tizedenként járjanak be minden házat, s írják fel a felkelésbe részt veendő minden lakosok neveit s csak azokat hagyják ki, kik nyomorúságuk miatt nem jöhetnek. De az ez esetben felírottak közül, ha valaki nagy okot tud hon maradására felhozni, p: o: véletlen közbejött gátló körülményt, jelentvén azt a Tanácsnak és bebizonyítván a felkelő nép sorából kihagyatik.

3^szor A felkelésben részt vesznek mindazok, akik a 16 évet már eltöltötték – és a legkésőbb vénségig mindazok, kik még magokat bírják.

4^szer Ki a felkelők közé bésoroltatik s magát kihúzza, minden vagyona a város részére lefoglaltatik, ezenkívül minthogy áruló, a vésztörvényszéknek átadatik, mely élete fölött tör pálcát.

5^ször A felkelőkkel elindulandó lelkész Kulifai Zsigmond Úr kereszt helyett Bibliát hordozand magával.

6^szor A szuronyok minél nagyobb számbani készítése főbíró úrnak mulaszthatlan kötelességévé tétetik, mely szuronyok a legszegényebb felkelőknek adatnak. Kiknek pedig vasvilla lesz fegyverök, hosszú nyélről gondoskodjanak, s a vasvilla hegyét kiegyenesíttessék.

7^szer Az olyan családfő lakosok, kiknek házuktól senki a felkelésben rászt nem vehet, a szegényebb sorsú lakosok élelmezése pótlásául a múlt évi összes adójuknak naponként egy tized részét fizetendik az egész távollét alatt. A kiindulás idejétől számítva a visszajövetel percéig, kivévén azon egyéneket, kik az első pontban a város kormányzására hon hagyattak, s minden díj nélkül fáradoznak. Plébánus Jenes Ambrus Úr pedig, ki eddig adót nem fizetett naponként fizet két ezüst forintot.

8^szor Minthogy lehnung nem lesz, a felkelő szegényebb lakosok élelmezéséről a város fog gondoskodni.

9^szer Mindenki ruhájára veres posztóból készítsen keresztet, a szegényebb sorsúaknak a város adand posztót.

10^szer Akik lovas szolgálatot akarnak tenni, jelentsék magukat, ha pedig elegendő számmal nem jelentenék magukat az eddigi lovas nemzetőrök lóval teendnek szolgálatot.

Összeállította: Mucsi László levéltáros

Közreműködött: Mészárosné Csók Zsuzsanna levéltári fotós

Források és felhasznált irodalom:

MNL JNSzML V. 1700. Prothocollum Actorum Senatorialium. 112/1849. 41–44. p.

Kossuth és a kormány kiáltványa az általános népfelkelésről. In: Kossuth Lajos: Írások és beszédek 1848–1849-ből. (Szerkesztett: Katona Tamás) Budapest, Európa Könyvkiadó, 1987.

Bagi Gábor: Forradalom, szabadságharc és megtorlás a Jászkun Kerületben. [Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 11.] Szolnok, 2009.

Herendi József: A Jászkun-Kerületek a függetlenségi harcz alatt 1848-és 1849-ben. Cegléd, 1901.

Hermann Róbert: 1848-1849. A szabadságharc hadtörténete. Budapest, Korona Kiadó, 2001.

Hermann Róbert: Kossuth Lajos és kora. H. n. Pannonica Kiadó, 2002.

Mucsi László: Iratpusztulások Jász-Nagykun-Szolnok megyében az újkortól a legújabb korig. In: Csönge Attila-Pozsgai Erika-Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk. A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárának Évkönyve 34. Szolnok, 2020.

Rózsa György-Spira György: Negyvennyolc a kortársak szemével. Képek, nyomtatványok és iratok. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1973.