A konferencia ötletgazdáinak és főszervezőinek – Vincze János Farkasnak és Vincze Dánielnek – a szándéka egybecsengett a Gaál István Helytörténeti Kör legfontosabb feladatával: Jászladány múltjának, értékeinek és kiemelkedő személyiségeinek emlékét megőrizni és továbbadni a következő nemzedékek számára. Ez vezérelte őket, amikor elhatározták, hogy Tálas Ernő születésének 100. évfordulója alkalmából emlékkonferenciát és kiállítást szerveznek, melyhez sikerült Jászladány Nagyközségi Önkormányzatának, képviselőtestületének, valamint a József Attila Művelődési Háznak a támogatását elnyerni. A szép számmal összegyűlt hallgatóságot Seresné Lados Éva, Jászladány alpolgármestere köszöntötte, majd Vincze Dániel, a Gaál István Helytörténeti Kör vezetője fejezte ki háláját a konferencia megszervezésében segítő testületeknek, intézményeknek és azoknak a magánszemélyeknek, családoknak, akik fotókkal és tárgyakkal járultak hozzá a kamarakiállítás létrejöttéhez. Ezt követően röviden ismertette Tálas Ernő életútját, aki nemzetközi operaénekesi karriert futott be. Az ünnepélyes megnyitót a szolnoki Ádám Jenő Zeneiskola növendékeinek műsora zárta.

A szervezők az előadásokat két szekcióra osztották fel. Elsőként Szikszai Mihály nyugalmazott levéltáros és Csajka Gizella helytörténet-kutató közös előadását hallgathatták meg a jelenlévők a vasút Jászságra gyakorolt hatásáról, valamint a Tálas-család vasúthoz kapcsolódásáról. Mint megtudtuk, Tálas Ernő édesapja vasutas volt, végzettségét tekintve távírász, majd forgalmista. Aradon kezdte meg gyakorlatát állomásfelvigyázó jelöltként, majd Szajolba helyezték át. Tíz év kihagyás után előbb Barcikán, majd Jászladányon szolgált, 1937-től állomásfelvigyázóként, majd 1945-től állomásvezetőként egészen 1946-os nyugdíjazásáig. Az előadás keretében kiderült az is, hogyan került a vasút Jászladányra, milyen lobbik befolyásolták a vaspálya kiépítésének vonalát, és szó esett az Újszász–Jászapáti vasútvonal állomásainak történetéről is.

A második előadás a Jászapáti Gimnáziumról, Tálas Ernő alma materéről szólt. A témát Mucsi László főlevéltáros, az MNL Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Levéltára igazgatóhelyettese fejtette ki, aki vármegyénk oktatástörténetét kutatja. Az operaénekes „Énekes életem” című könyvében sokszor emlékezik vissza jászapáti diákéveire. Tálas 1936 és 1944 között látogatta az intézményt, Jászladányról vasúton járt át Jászapátiba. Az iskola kiemelkedő szorgalmú, kiváló tanulója volt, aki több évkönyvben is szerepelt. A klasszikus nyelvek mellett német és olasz nyelvet tanítottak a gimnáziumban, bizonyára ennek is köszönhető, hogy az operaénekes tanári diplomáját e két nyelvből szerezte meg. A középiskolában magas színvonalú oktatás folyt, tudományos fokozatú oktatókkal. A tanulók vallásos, hazafias nevelésben részesültek, ez a szellemiség az operaénekest egész életén át végigkísérte.

A harmadik előadás Jászladány 1944-es kilakoltatásáról szólt, mely Vincze János Farkas levéltáros korábbi, az eseményeket átélőkkel készített interjúin alapult. Az adatgyűjtés idején Tálas Ernő levélben küldte meg az előadó irányított kérdéseire a válaszait. Így a hallgatóság „első kézből” olvashatta a kivetített diákon azokat az emléktöredékeket, melyeket az 1944-ben 18 éves, a Műegyetemre frissen beiratkozott, de onnan októberben hazaszökő Tálas megélt, tapasztalt. Érdekes részleteket ismerhetett meg a hallgatóság a kilakoltatás három hónapos időszakáról, melyet a kilakoltatottak a ladányi tanyavilágban, illetve a szomszédos községekben igyekeztek túlélni. Tálasék az édesapja öccsének tanyáján húzták meg magukat, mintegy hat kilométer távolságra Jászladánytól – összesen 14-en próbáltak itt saját maguk és a velük egy helyen élő befogadók számára elviselhető életkörülményeket teremteni. Az előadás kiváló példája volt annak, hogyan egészíti ki az oral history a hivatalos iratokat a személyes múlttal, emlékekkel, még ha azok – tekintettel az időbeli távolságra – olykor pontatlanok vagy csalókák is.

A negyedik előadó a múlt jeles jászsági muzsikusainak említéseit kereste négy 20. századi zenei lexikonban. Kis Henriett helytörténész 13 jászsági alkotó, előadóművész és zenepedagógus nevének előfordulását, az enciklopédiákban megjelenő életrajzok adattartalmát vizsgálta és elemezte 18 féle szempont alapján. Tálas Ernő mellett szó esett többek között Palotásy (Pecsenyánszky) János zeneszerzőről – aki nem mellesleg a jászkun kerület levéltárosa is volt –, Küry Klára operettprimadonnáról, Déryné Széppataki Róza opera-énekesnőről, továbbá Beleznay Antal karnagyról.

Rövid szünet után a második szekcióban Dobos László, a Jászok Egyesülete elnökének személyes hangvételű visszaemlékezését hallgathatták meg a jelenlévők Tálas Ernőről és a külhoni magyarsághoz való kötődéséről. Tálas 1956-ban Svédországban kért és kapott menedéket. Svédországra is hazájaként tekintett, de soha nem szűnt meg magyarnak lenni. A svédországi magyar közösség aktív és nagyra becsült tagja volt. A stockholmi Magyar Házban heti több alkalommal szerveztek közösségi találkozókat, ahol a tagok kártyáztak, beszélgettek, jó tanácsokkal segítették a frissen kitelepülteket, illetve magyar meghívott előadóművészek műsorait hallgathatták meg. Tálas Ernő jómaga is több alkalommal énekelt a capela, azaz kíséret nélkül a külhoni magyaroknak. De ugyanígy többször megfordult az Egyesült Államokban és Kanadában is, ahol a tengerentúlra emigrált magyar közösség előtt lépett fel. A rendszerváltás után hazatért Magyarországra és Zuglóban telepedett le. A Jászok Egyesülete 1991-es megalakulását követően maga jelentkezett tagfelvételi kérelmével. Egykori gimnáziumában, Jászapátin ösztöndíjat alapított a tehetséges diákok tanulmányainak támogatására.

A következő előadásban Vincze Dániel mutatta be a Tálas Ernőre vonatkozó tárgyakat a Gaál István Helytörténeti Gyűjteményben. Ezeket egyébként az emlékkonferenciához kapcsolódó kamarakiállításon is megtekinthette a közönség, illetve augusztus közepéig lehetőség van a Művelődési Házban megnézni. A minitárlatot magánszemélyek tulajdonában lévő tárgyak, valamint Bíró Balázs Tálas Ernőről készült fotói teszik teljessé.

A konferencia érdekes színfoltja volt Tóth-Fekete Nóra zongoraművész előadása, aki 2011-ben, pályafutása elején zongorajátékával kísérte Tálas Ernőt a Liszt Ferenc születésének 200. évfordulója alkalmából tartott zenei rendezvényen, Jászladányon. A művésznő, aki egyébként zongora oktatással is foglalkozik, a zeneelmélet rejtelmeibe vezette be a közönséget, felhívva a hallgatóság figyelmét a tempó és a hangerő szerepére a zenei darabokban és ennek alátámasztására el is játszott néhányat a jelenlévők legnagyobb örömére. Ezzel párhuzamosan a Tálas Ernővel való közös munka kulisszatitkaiba is beavatta a nagyérdeműt, melyből kiderült, hogy a jászladányi származású operaénekes precízségének (időben elküldte a kottákat, egyértelmű utasításokkal ellátva zongorakísérőjét), tapasztaltságának és nyugalmának köszönhetően a fiatal zeneművész lámpaláza is tovaszállt és igazi örömzeneként élte meg az előadóestet. Befejezésként elmondta, hogy Tálas Ernő nemcsak művészi értékekkel, de emberi szellemiségével is gazdagította a világot.

A rendezvényt Tancsa Nóra visszaemlékezése zárta, aki Tálas Ernő keresztlányaként keresztapjához kapcsolódó első emlékeiről, keresztapja gyerekkoráról és hazaköltözéséről mesélt. Elbeszéléséből kiderült, hogy az operaénekes zenéhez való vonzalmát feltehetően anyai nagyanyjának köszönhette, aki számos dalt tanított meg neki gyerekkorában. Jómaga 11 évesen találkozott először nagybátyjával (Tancsa Nóra édesanyja Tálas Ernő húga volt), aki emigrálását követően csak 1966-ban mert ismét Magyarországra hazalátogatni, miután megkapta a svéd állampolgárságot. A művésznek nem született gyermeke, keresztlányát sajátjaként szerette. Idős korában hozta meg a döntést, hogy visszaköltözik szülőhazájába, ahol haláláig aktívan részt vett a kulturális életben, jász hagyományőrzésben. Tálas Ernőt szülei mellé, Maglódon temették el. A jászladányi templom kertjében az általa ültetett fa mellé helyezett márványtábla emlékezik rá.

Az emlékkonferencia kiváló példája volt annak, hogyan lehet és kell egy település kiemelkedő alakjára emlékezni. Előadásainak átgondolt strukturálásával – az első szekcióban elhangzó, kutatásokon alapuló ismeretközvetítést a második szekcióban a személyes emlékezések követték – a közönség átfogó képet kaphatott arról, honnan indult el Tálas Ernő nemzetközivé duzzadó operaénekesi karrierje, távol élve hazájától miként őrizte meg magyarságát és jász öntudatát és milyen lenyomatot hagyott azokban, akikkel élete során dolgozott, találkozott.

Köszönet az ötletgazdáknak a szervezésért és a közönségnek az érdeklődésért!

Szabóné Maslowski Madlen

Tálas 100 emlékkonferencia Jászladányon