Mi is volt ez a pályaudvar avatás (amely ha jól számolom, már a negyedik Szolnok életében), ami megnövelte a város szerepét a vasút rendszerében. A történet megértéséhez ugorjunk vissza az időben legalább negyedszázadot. 1944-ben javában zajlott a második világháború. Június 2-án amerikai B-24 (Liberator) bombázógépek három kötelékben támadták meg a pályaudvart, amelynek területére összesen 282 bomba hullott. A borzalmas légicsapás következménye halottak, sebesültek, tönkrement épületek. A felvételi épület kevésbé rongálódott meg, de az étterem tetejét leszakította a légnyomás. Így az egészet csak ideiglenesen állították helyre, hiszen már akkor látszott, Szolnok pályaudvara és vágányhálózata nem képes ellátni a megnövekedett vasúti forgalmat. A vasút stratégiai szerepe is megnövekedett azáltal, hogy itt vezetett keresztül a szovjet hadsereg nyugatra haladó szállítási útvonala, Záhonytól kezdve a fővárosig és a dunántúli laktanyákig. Szolnok pályaudvarát és vágányhálózatát át kellett építeni.

Az elképzelések alapján egy új állomásépületet akartak kialakítani, amelynek tervei 1954-re el is készültek. A tervezők Cziegler Endre, Székely László, Gergely István. Az építkezés 1956. január 11-én Bebrits Lajos közlekedési- és postaügyi miniszter ünnepélyes kapavágásával meg is kezdődött. Októberig elkészült a kétemeletes hivatali épület, valamint a felvételi épület alapjának földmunkái. Az októberi események, a szovjet hadsereg intervenciója és nem utolsósorban a MÁV pénzátcsoportosítása miatt a munkák leálltak. A leendő felvételi épület munkagödreibe lassan befolyt a víz, amelyet a szolnokiak „tengerszemnek” kezdtek becézni. Egy idő után a két munkagödröt betemették, egyes visszaemlékezések szerint éppen Hruscsov szolnoki látogatása előtt.

Az új állomásépület végül egy átfogó teljes rekonstrukció során jött létre.

Szolnok vasúti csomópont rekonstrukcióját 12 év alatt kívánták végrehajtani, három beruházási ütemben. Az I. ütemben új rendezőpályaudvar kialakítását irányozták elő. A II. ütemben a személypályaudvart kellett bővíteni és az új felvételi épületet elkészíteni. A III. ütemben került volna sorra az új teherpályaudvar, amely azonban nem valósult meg.

Az I. beruházási ütemben 1963-1968 között végezték az új rendezőpályaudvar kialakítását. Az új rendezőn a teherszerelvényeket ún. ”magasfogadóra” húzták fel, innen történik a gurítás a 36 vágányos irányrendező vágánycsoportra.

A II. beruházási ütemben került sor a felvételi épület kivitelezésére, melyet Schneller Vilmos tervezett. A beruházás tervdokumentációinak egy része bekerült levéltárunkba. A Szolnok Megyei Tanács Építés Közlekedés és Vízügyi Osztály iratainál található négy doboz tartalmazza az 1968-ban indult beruházás terveit. Feltehetően azért került ide, mert a MÁV tájékoztatta a megye építésügyi szervét az építkezésről. Az itt közölt rajz az új állomásépület város felőli bejáratát mutatja be.

A Schneller Vilmos által tervezett létesítménynél – megjelenésénél és méreteinél fogva – megmutatkozik az utas csarnok uralkodó jellege. Az 1300 m² alapterületű csarnok 8,5 méter magas, Magyarországon az első áttekinthető állomásépület. A belsőépítészeti tervezést Szerdahelyi Laura végezte. A csarnokban és a váróteremben fekete-fehér színek dominálnak, a gránit- és márványkövek szürkék és feketék. A mennyezet fehér gipszből készült. A legfontosabb utas-kiszolgáló egységek a 12 pénztár, az aluljárórendszer a poggyászfeladás, a monumentális csarnok köré csoportosulnak. Eredetileg a földszinten eszpresszó, bisztró, az emeleten étterem volt kialakítva. Az utas csarnokból nyílik a kisméretű 120 m² –es váróterem.

A forgalmi és üzemi rész a korábban megépült ún. ”Cziegler”-féle épületben helyezkedik el. Az utasforgalmi rész ellentétes oldalához a postaépület csatlakozik. Az állomásépület „városkapu” jellegét a tervező a város felé eső részen egy hosszan elnyúló és kiugró frízzel oldotta meg.

Az egész beruházás szervezését, lebonyolítását a KPM (Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium) Vasúti Főosztály Beruházási Felügyelősége intézte, melynek szolnoki kirendeltsége és ennek vezetője Dr. Gallovich Jenő volt.

A felvételi épület alapozását 1969-ben kezdték el. 1974. április 17-én robbantották fel a Pfaff-féle indóházat, helyét munkaterületté alakították. 1975. július 12-én a 25. Vasutasnapon pedig átadták az elkészült szolnoki személypályaudvart. Az ünnepségen megjelent Rödönyi Károly közlekedési- és postaügyi miniszter és Urbán Lajos a MÁV vezérigazgatója. Az átadás után került sor az állomás előtti téren a vasút új tisztjeinek avatására. A szolnoki felvételi épület abban az időben Közép-Európa legmodernebb állomásépületének számított. Napjainkra egy kissé már megkopott egykori ragyogó külseje, de feladatát kiválóan betölti a vasút átalakult rendszerében.

(A forrás lelőhelye: MNL JNSZML XXIII. fondfőcsop. 12. fond e állag. 45-48 sz. raktárjegyzék. Építés Közlekedés és Vízügyi Osztály iratai. számnélküli iratok.)

Szikszai Mihály főlevéltáros