Firs Zhuravlev: After the wedding ceremony (1874)

1840. október 16-án H. Tóth Sándort a Jászkun Kerület Fenyítő Törvényszéke elé állították. A vád nős paráznaság volt, hiszen házas ember létére teherbe ejtette szomszédasszonyát, özvegy Csöreg Máriát.

A karcagi bíró még a törvényszéki eljárás előtt, 1840. július 28-án kihallgatta a résztvevőket. Csöreg Mária vallomása szerint karcagi, református, 38 esztendős özvegyasszony volt. Kilenc esztendeje volt már ekkor, hogy férje, B. Kiss János – akitől három gyermeke született – eltávozott az élők sorából. Elmondása szerint, mikor a férje meghalt, s „járó jószága” nem maradt, a föld művelését átadta szomszédjának, H. Tóth Sándornak, aki három évig művelte azt. Végül az asszony visszavette a földet, mert Sándor felesége meggyanúsította őket, hogy viszonyuk van, s ezt a közösség előtt sem titkolta: „kurva és lator szavakkal illette őket”. 1839 nyarán viszont meglepő dolog történt: H. Tóth Sándor azzal állított be hozzá, hogy „úgy se hiszik már, hogy egymást ők nem ismerik, hadd beszéljenek tehát igazat”. Az asszony – akit saját állítása szerint ezzel levett a lábáról – teherbe is esett, és 1840. május 7-én megszületett Mária nevű gyermeke.  Úgy vélte, hogy az apaság tényét Sándor sem tagadta, hiszen a gyermek keresztelőjét a férfi fizette, és a papnak is elismerte, hogy övé a gyermek. Ezt igazolja a karcagi, római katolikus anyakönyvben található születési bejegyzés is.

Csöreg Mária gyermekének születési anyakönyvi bejegyzése (1840)

Hogy mi késztette erre Sándort, azt az ő vallomásából tudjuk meg. E szerint Sándor karcagi, református, 38 éves gazda volt, aki 17 éve élt házasságban feleségével, gyermekük azonban nem született. Ő viszont örököst szeretett volna: „feleségemtől gyermeket nem remélhetvén; örököst pedig nagyon szerettem volna, ha lett volna, meg akartam próbálni, melyikönkben van a hiba?” Emellett megjegyezte azt is, hogy „a magát sokszor részegségig le ivó feleségem, engem büntetlen kisebbített Latornak s egyébnek utca hallatára is.” A megszületett gyermeket valóban elismerte, s jelezte, hogy mihelyt a szoptatás véget ér, szeretné magához is venni.

H. Tóth Sándor vallomása

Található azonban még egy fontos dokumentum a periratban: H. Tóth Sándor feleségének, Hidi Máriának a levele. Ebben a feleség férjének szabadon bocsátását kéri, hiszen őt nem „romlott erkölcsű, kicsapongást kedvelő, és botránkoztató életmódot követő” embernek ismerte meg. Szerinte nem a férje kereste a bajt, hanem csak a „rég sínylődő, epekedő, s csak ártatlan férje után sóvárgó szomszéd, fiatal özvegynek mesterséges incselkedése és hódítgatása miatt botlott meg.” Emellett ő is vállalta, hogy mivel házasságuk nem hozott gyümölcsöt, a törvénytelen ágyból született gyermeket „a gondviselés és jónevelés végett” magukhoz veszik.

Hidi Mária levele

A Jászkun Kerület 1840. október 17-én H. Tóth Sándort két havi áristomra, tehát börtönre ítélte, valamint az általa nemzett gyermek részére 24 váltóforint megfizetésére kötelezte. 1841. június 17-én azonban feljegyezték, hogy Sándor a pénzt nem fizette meg, ugyanis külön okiratban kötelezték magukat feleségével arra, hogy a gyermeket saját magukénak és örökösüknek tekintik. Az irat szerint ettől Csöreg Mária is megnyugodott, mert így biztosítva látta gyermeke jövőjét.

Ugyanebben az évben – szintén Karcagon – Bujdosó Mária is bíróság elé került. Az asszonyt paráznasággal vádolták, de felmerült annak a gyanúja is, hogy meg akarta ölni vagy öletni a férjét.

A peres irat szerint 1839. november 9-én Kátai Imre, 34 esztendős karcagi, református molnár panaszt nyújtott be a karcagi bíróhoz. Ebből kiderül, hogy 1839. január első napjaiban felfogadta legénynek a hajdúböszörményi Zsupos Gábort, akire semmi panasza nem volt. Augusztus közepe körül azonban, amikor a felesége „szokott asszonyi holdnapos változásban” volt, tehát menstruált, Kátai talált két véres gatyát. Megkérdezte erről a feleségét, mire az asszony másodjára bevallotta, hogy Zsupos Gáboré, azt azonban tagadta, hogy összeszűrték volna a levet. Később azonban a férj rajtakapta őket, így Zsupost elbocsátotta, aki Kunmadarasra ment. Kátai ezt követően meg is bocsátott volna kikapós feleségének, azonban a ládájában talált egy levelet, amelyet a szerető írt. Ebből a levélből pedig arra következtetett, hogy a szerelmesek az életére kívánnak törni, így bejelentette az esetet a város bírájának. Zsupos Gábor az alábbiakat írta a szeretőjének:

„Jó napot, jó egészséget kivánok neked szerelmes galambom,

mivel, hogy tőled megváltam, köszönni sem tudtam, már most köszöntelek.

Szerencsés jó egészséget kívánok te néked és víg napokat.

Nem tudlak magam felől semmivel tudósítani, egyébbel hogy

itt Madarason Varga Sándor magiszter úrnál dolgozom

hónapszámra meddig, meddig nem, már azt nem tudom.

Hanem elfelejthetetlen kedves Galambom arra

kérlek hát én is tégedet, hogy tudósíts te is engemet

állapotod felől mert valósággal nincsen nyugodalmam irántad

szerelmes galambom, hogy ha megvan az a jószívűség

benned irántam, tudósíts hát szerelmes galambom

azonban amellett maradok, amiről gyakran volt szó

köztünk, hogy mindenkor melléd állok Kedves Galambom.

Már most arra is kérlek, hogy

ezt a levelet elrejtsd, hogy

valami módon a kezébe ne akadjék,

mert akkor nem jól lesz a dolog.

Alázatossággal maradok hozzád szerelmem”

Szerelmeslevél

Kátai Imre feleségét, Bujdosó Máriát még aznap kihallgatták. Vallomása szerint 28 éves, református, karcagi lakos, aki valóban viszonyt folytatott Zsupossal. Azt viszont tagadta, hogy a férje életére akart volna törni. Elismerte, hogy megígérte a szeretőjének, hogy hozzá megy feleségül, de „esze ágában sem volt a férjének kivégzése”. Ugyanezen a napon Zsupos Gábor 23 éves legény is vallomást tett és elismerte, hogy ő írta a levelet. Állítása szerint egyszer, mikor Kátai nem volt otthon, megjelent egy Antal János nevű ember, s valamilyen oknál fogva szóba került a feleség és férj halála. Ekkor Antal azt mondta, hogy Kátai fog előbb meghalni, s ekkor Bujdosó megkérdezte tőle, hogy elhagyná-e, amire azt válaszolta, hogy nem. S a levelében is erre gondolt, mikor azt írta: „amellett maradok, amiről gyakran volt szó köztünk, hogy mindenkor melléd állok”, illetve, hogy a levelet Bujdosó rejtse el, mert ha a férje megtalálja, akkor „nem jól lesz a dolog.”

1839. december 16-án Illyés János nagykun kapitány azt az ítéletet hozta, hogy Zsupos Gábort 24 pálcabüntetés elszenvedése után küldjék haza Hajdúböszörménybe, míg Bujdosó Máriát állítsák a Jászkun Kerület Fenyítő Törvényszéke elé. Végül a Törvényszék szabadon engedte Bujdosó Máriát, ugyanis figyelembe vette a férj kérelmét.

Kátai Imre ugyanis szívhez szóló levelet írt felesége szabadon bocsátása érdekében. Ebben a levélben azt írta, hogy „az idő elhozott magával minden orvoslást és józanabb gondolkodást”, valamint, hogy „a feleségem meggyaláztatása az én gyalázásom is, egyszersmind az ő szenvedésétől elválhatatlan az én fájdalmam is, és ha ő büntetődik, akkor lakolnom kelletik nekem is.” Emellett bízott abban, hogy az ő megbocsátása megerősíti az asszony hűségét.

Kátai Imre levele

Bár a forrásokból nem derül ki, hogy a szereplők életét és házasságát hogyan változtatták meg a történtek, arra mindenképpen rávilágítanak ezek az esetek, hogy a korszak párkapcsolati problémái nem sokban különböztek a maiaktól. A házasság a 19. században is egy életen át tartó közös utazás volt, tele kihívásokkal, örömökkel és folyamatos fejlődéssel.

Összeállította: Kovics Renáta, levéltáros

Források:

HU-MNL-JNSZVL-IV.5. 1840. Capsa 31. Fasc. 4. Nr. 8.

HU-MNL-JNSZVL-IV.5. 1840. Capsa 31. Fasc. 4. Nr. 35.