„Elérte talán női vágyának netovábbját?”

1930. június 8-án jelent meg Csépe Jenő polgári iskolai tanár tollából („Porszem” aláírással) a „Miss Szolnok!?” című írás a „Szolnok és Vidéke” lapban, amely egyrészt széles körben „megdöbbenést keltett”, másrészt a szépségverseny győztesének testvérének rosszallását is kiváltotta. „Porszem” inkriminált cikkében számos kérdést intézett Kecskés Évához, az 1930. év szolnoki szépségversenyének győzteséhez („Mondja kedves Miss Szolnok, ki legközelebb meg fogja kapni a szépségverseny ínycsiklandozó kétes nevét hogy érzi magát? Elérte talán női vágyának netovábbját? Jól esik fürdeni abban a kétes hírű dicsőségben, melyre annyi éhes férfi hiéna szem tapad? Most talán külömb lett a többinél, hogy egy szép toelett árán elkelt a leányvásáron? […] A sikamlós út talán felfelé ível, de nem gondol arra, mi lesz ha elmúlik a szépség? […] Tudod hova visz ez az út?”), majd meg is válaszolta azokat: („a szeretők polipkarjába és ne hidd, hogy a főkötő alá, de távolabbról: a külvárosok piszkos csatornájába, honnan már csakugyan nincs többé visszatérés!”).

1. Párviadal vétsége

A Szolnoki Királyi Törvényszék 1932. október 22-én hozott ítéletet Csépe Jenő és Kecskés József ügyében – mindkettőjüket 50 pengő pénzbüntetésre ítélte. A vallomási jegyzőkönyvek és a szolnoki rendőrkapitányság jelentése alapján 1930. június 10-én „déli 12 órakor” a polgári fiúiskola előtt, amikor Csépe kijött az iskolából, Kecskés – aki annyira sértőnek találta a cikket, hogy Budapestről leutazott Szolnokra – megtámadta és felpofozta. A provokálás előtt Kecskés (vagy megbízottai) felkereste a Szolnok és Vidéke szerkesztőjét, Magyary Albert igazgató-tanítót, majd a cikk szerzőjét, Csekét, aki azonban nem akart lovagias elégtételt adni. A nyilvános felpofozás ezután következett.

A párbajra június 22-én, a szolnoki gyalogsági laktanyában („egy legénységi szobában”) került sor „nehéz lovassági kardokkal” és „nyak- és hónaljbandázzsal”. Az első összecsapásnál Csépe a bal szeme alatt megsérült, így a párbajt nem lehetett folytatni.

2. Sajtó útján elkövetett durva becsületsértés vétsége

Kecskés Éva más úton igyekezett magának elégtételt szerezni. Az inkriminált írás miatt bűnvádi feljelentést tett Csépe ellen. A szolnoki törvényszék Bodnár Ferenc vezette tanácsa tárgyalta az ügyet 1930. december 28-án. Csépe kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek, mivel ő csak az „erkölcstelen alapon folyó” szépségkirálynő-választásokat támadta, Kecskés Évát nem is ismeri. Magyary Albert felelős szerkesztő elmondta, hogy ő adott utasítást Csépe Jenőnek a cikk megírására. Tolnay Ernő ügyvéd szerint „semmiféle joga nem volt sem a lapnak, sem pedig Csépe Jenőnek a jobboldali politika nevében pálcát törni a szépségversenyek felett, ugyanakkor, amikor szolnoki jobboldali előkelőségek helyesnek tartották a versenyt”.

A törvényszék ítéletében felmentette Csépét azzal, hogy cikke nem lépte túl a jogos kritika határát és nem állapítható meg, hogy az Kecskés Éva személye ellen irányult volna.

Fellebbezés folytán azonban 1931. február 28-án a Tábla megváltoztatta a törvényszék ítéletét: Csépe Jenőt bűnösnek mondta ki és 200 pengő büntetésre ítélte.

3. Sajtó útján elkövetett rágalmazás vétsége

A „Megvertek egy tanárt Miss Szolnok miatt” cikket Szabó Barna szolnoki hírlapíró közölte a Pesti Naplóban 1930. június 11-én. A fővárosi lapnak köldött tudósítás miatt Csépe rágalmazásért jelentette fel Szabó Barnát, miután nem értett egyet annak megállapításaival (pl. Csépe szerint Kecskés hátulról támadt rá). A tárgyaláson azonban ítélethozatalra nem került sor, mert Szabó Barna kijelentette, hogy Csépét személyében nem akarta megsérteni. Miután ezt a kijelentést a sértett elégtételül elfogadta, ejtette Szabó ellen a vádat („Magam voltam a legjobban meglepve, mikor erre a kijelentésre a sajtópöröket visszavonta.”), mire a bíróság az eljárást megszüntette.

A főbb szereplőkről röviden

Kecskés Éva Sára (1912-1987)

Kecskés József húga 1927-ben végezte el a női kereskedelmi irodai szaktanfolyamot. Szülei: Ödön, a Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Gazdasági Egyesület Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezetének üzletvezetője és Gaál Etel. 1933-ban az „egyetemisták Báljához” kapcsolódó szépségversenyen második lett. 1987-ben hunyt el Hódmezővásárhelyen.

Kecskés József (1902-1944)

A Szolnokon született Kecskés a helyi felső kereskedelmi iskolában végzett, az iratokban magántisztviselőként és szőrmekereskedőként szerepel. A második világháborút követően holttá nyilvánították.

Csépe Jenő (1900-1966)

Gyöngyösön született római katolikus családban. 1918-ban érettségizett a ciszterci rendi katolikus gimnáziumban, Egerben, tanári oklevelét a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerezte 1924-ben. Ezután a szolnoki polgári fiúiskolában kezdte meg tanári pályáját. 1933-ig tanított Szolnokon, majd Miskolcon, Kiskunfélegyházán, Kassán működött. 1947 és 1949 között a Demokrata Néppárt színeiben országgyűlési képviselő volt. (Fia, Béla 1990 után lett a törvényhozás tagja kereszténydemokrata politikusként.) 1966-ban Budapesten hunyt el.

Szolnoki évei alatt Csépe az Ébredő Magyarok Egyesülete szolnoki elnöke és városi képviselő volt, illetve a katolikus egyházközség képviselőtestületébe is bekerült.

Csépe 1930 elején már hírnevet szerzett magának: március 31-én tárgyalta ugyanis a szolnoki képviselőtestület a zsidó hitközség elöljáróságának támogatási kérelmét az építendő pótimaháza és kultúrháza javára. Az ülésen Csépe éles hangon kelt ki a támogatás nagysága ellen, mondván „az izraelita hitközségnek köztudomásúlag legnagyobb részt jómódú, sőt vagyonos tagjai vannak”, továbbá a támogatandó Kiss József Társaskör elnöke (Szabó Barna újságíró) „az Est lapok egyik szolnoki exponense”. Harsányi Gyula volt polgármester, „Szolnok katolikusságának egyik vezére” „meglepetésének és csodálkozásának” adott hangot, majd közölte, hogy a vallási érzületet sértő felszólalásoknak nincs helye az üléseken. A következő felszólaló, Schwartz Sándor emlékeztette a képviselőtestület tagjait egy kommün alatt lezajlott gyűlésre, amikor a katolikus egyház által kért támogatás pártolásával „életveszélynek tette ki magát”. Hangsúlyozta, hogy a közügyekben nincs „sem keresztény, sem zsidó, sem ébredő, sem liberális, hanem csak a városát szerető polgár”. Bár a közgyűlés megszavazta a segélyt, de a javaslat ellen szavazott az egész Keresztény Párt. Az ülés után kisebb mozgalom indult, hogy Csépét távolítsák el Szolnokról, ám „a komolyabb elemek […] szentül meg voltak győződve, hogy a közgyűlési felszólalással vége is a fellángolt közgyűlési antiszemita görögtűznek”.

A szolnoki politikai és vallási helyzet végül annyira elmérgesedett – többek között azért, mert „a mindig oly konzervatív szolnoki politikai és társadalmi életbe” Csépe Jenő „a legélesebb hangot vitte be” –, hogy a szolnoki katolikusok is két táborra szakadtak.

Szabó Barna (1892-1944)

Író, lapszerkesztő, „az egyetlen szolnoki újságíró”. Pusztakutason született, Szolnokon érettségizett, majd jogot hallgatott. A világháborúban a császári és királyi 68. gyalogezred kötelékében harcolt, majd került orosz hadifogságba. Fogolyújságokat szerkesztett, „titkára, majd igazgatója Szibéria legnagyobb repertoáru és legjobb színtársulatának”. 1920-as hazatérése után számos újság munkatársa, cikkei „majdnem minden fővárosi lapban megjelentek”. A megyeszékhely közéletének megkerülhetetlen alakját 1944-ben Auschwitzban meggyilkolták.

Források:

MNL JNSzML VII.1.a. B.II.5195/1930. Csépe Jenő és társai

MNL JNSzML V.472.a. 3889/1930.

Az Est, 1932.11.08. 5.

Esti Kurír, 1931.02.15. 12. és 1931.03.04. 12.

Magyar Hírlap, 1930.04.01.6., 1930.04.20.14., 1930.06.11. 6., 1931.03.01. 9., 1931.03.08. 15.

Magyarország 1930.12.28. 5.

Pesti Napló 1930.06.11.10.

Színházi élet, 1930. 25. szám, 13.

Színházi élet, 1930. 35. szám, 49.

Szolnoki fejek. Szerk. Hirn László, Zsadányi Oszkár. Szolnok, 1928.

A hónap dokumentumát összeállította: Bojtos Gábor főlevéltáros