Mindezt egy iratajándékozásnak köszönhetően tudhatjuk, ugyanis két egykori dolgozó, Fehér Marianna és Baranyi Aranka 1970-ben röviden összefoglalták és legépelték az akkor 20 éves áruház történetét. Munkájukat fényképekkel is kiegészítették, majd évtizedek múltával felajánlották Levéltárunknak az értékes kortörténeti dokumentumot.

Ebből számtalan érdekes részletet megtudhatunk az eredetileg Alföldi Állami Áruház névre keresztelt üzlet indulásáról és működésének mindennapjairól. Maga az Áruház 1950. április 4-én nyitotta meg kapuit, a kor politikai viszonyainak megfelelően szimbolikus dátumra, a felszabadulás ünnepére időzítve. Öt magánkézben lévő üzlet átvételével indult meg az épület átalakítása, a berendezés és áruval feltöltés. A kezdetben 227 m²-es üzletet 1954-55-ben kibővítették, az eladótér 484 m²-re nőtt, de ekkor épültek meg saját raktárai és szociális helyiségei is. Tíz éves fennállásukkor készült az alábbi tablókép, melyet Németh József, szintén egykori dolgozó ajándékozott Levéltárunknak:

A jobb felső sarokban stilizált rajz formájában maga az áruház saroképülete is megjelenik:

Az eladóknak az üzlet szinte második otthonukká vált, mint írták: „A kiváló vállalati ünnepségek – néha fehér asztal mellett – nagyban segítettek összekovácsolni kollektívánkat éppen úgy, mint a közös kirándulások, a társadalmi munkák, az augusztus 20-i vásárok, a divatbemutatók, vagy a kultur- és sportmegmozdulások.” Ilyen összejövetelt örökített meg az alábbi fénykép is, melynek hátterében az említett tablókép is kivehető:

„Nagy sikerük volt az áruházi divatbemutatóknak is a különféle kulturális megmozdulások keretében, ahol az áruházi felnőtt és gyermek „maneken”-ekben a lelkesedés pótolta a gyakorlat hiányát. Igaz, néha elfelejtettek megfordulni, vagy modelljük számát fordítva tartották kezükben.”

Az online pénztárgépek korából visszatekintve rácsodálkozhatunk arra is, hogy 1957-ben a helyszűke miatt olyan gyorsított kiszolgálási formát vezettek be, „ahol az eladást blokkolás nélkül minden eladó végezte és az ellenértéket átvették, valamint a kifizetett árucikkek csomagolását és átadását is egy személyben teljesítették. […] Ez az eladási forma rendkívül meggyorsította és növelte forgalmunk emelkedését és vevőáteresztő képességét.” A későbbi években is kísérleteztek újabb eladási formákkal, a hatvanas évek végére mégis egyértelműen kinőtték áruházukat, melynek „épülete már nem volt korszerűsíthető és levegőtlen is volt.

De friss levegőt szívni rendelkezésünkre állt a társadalmi munka. Minden évben bizonyos óraszámot dolgoztunk. Kezdetben, az 1950-es években a mezőgazdaság megsegítése volt a feladat. Segítettünk az aratási, burgonyaszedési munkákban. Ástunk alapot tehénistállóhoz. Gyomláltunk, kapáltunk, mikor mire volt szüksége. A 60-as években utat egyengettünk és legtöbbször a Tiszaliget kiépítésében és rendben tartásában dolgoztunk. Medencét ástunk a Tiszaligeti strandhoz, az úttörő vasút pályát, a strandot, a repülő modellező pályát gyomtalanítottuk. Sokszor végződtek ezek a társadalmi munkák fürdéssel, kirándulással.”

Volt kulturcsoportjuk, melyet színészek patronáltak, hogy egy-egy előadást megfelelő szintre hozzanak. Tartottak brigádvetélkedőket, asztalitenisz versenyeket, de volt sakk és kispályás focicsapata is az áruháznak. 1962-ben még önkéntes férfi és női tűzoltócsapatot is alakítottak. Ennek ellenére az 1969. április 11-i tűzeset sok kellemetlenséget és keserűséget okozott. Az alábbi fényképen az Áruház bedeszkázott üzletsora látható:

„Az anyagi kár mellett körülményeink is rosszabbodtak. Majdnem egy hónap kiesés után két helyiségben kezdtük meg az árusítást. […] Az üzlethelyiségek kisebbek, szociális helyiségek nincsenek. Az üzletek áruval való ellátása nehezebb, […] Helyiségek hiánya miatt rendezvények és sportolási lehetőség szinte teljesen megszűnt.” A korabeli fotók tanúsága szerint az egyik ideiglenes üzlet a Technika Házában, a másik a Szapáry út egyik nagyobb épületének földszintjén volt:

Megindult egy ideiglenes áruház építése is a piac szomszédságában, ám már ekkor sejteni lehetett, hogy ez méretei miatt nem lesz képes a város ellátását biztosítani. Ezen a fényképen az újabb ideiglenes épület látható még csak kívülről kész állapotában, 1970-es megnyitása előtt:

Egyedül raktáruk maradt a régi, leégett Centrum helyén. Mégis bizakodással tekintettek a jövőbe, hiszen: „A remények és a hely már megvan egy nagy, modern, szép áruház építéséhez. Bízunk abban, hogy rövidesen megindul az építkezés és ezzel nekünk is és a vásárlóknak is megoldódik sok problémájuk.” Az építkezés végül 1974-ben indult meg a város fennállásának 900 éves évfordulójához kapcsolódó nagyberuházások keretében, de nem az 1975-ös ünnepségek során, csak egy évvel később, 1976. augusztus 27-én nyitotta meg kapuit. Az átadott új épületet az alábbi fénykép örökítette meg:

Készítette: Csönge Attila igazgató, főlevéltáros

Forrás:

Fehér Marianna, Baranyi Aranka: Áruházunk 20 éves története. MNL JNSZML Szakkönyvtára. Szakdolgozatok, kéziratok gyűjteménye. 888. ssz.

Év végi gyorsleltár – Egymilliárdos forgalom az iparcikk vállalatnál, utolsó év az ideiglenes Centrumban. In: Szolnok Megyei Néplap, 1975. január 11.

Ötször nagyobb a réginél – Ma nyílik a Centrum Áruház – Új szolgáltatásokkal várja vásárlóit. In: Szolnok Megyei Néplap, 1976. augusztus 27.