Cibakháza és környéke a 20. század első felében.

A településtől nyugatra a Sárszög, délkeletre Zsigerpuszta. Az Egyeshalmot piros körrel jelöltem.

(HU-MNL-JNSZVL-XV.1.b. N. 283.-5264.)

Iskolák a külterületen élők számára

Az írásomban tárgyalt iskolák közül kettő 1912-ben, egy pedig 1926-ban épült fel. A körülmény, amely életre hívta ezeket az intézményeket a népesség növekedése, a birtokszerkezet átalakulása és az a kormányzati szándék volt, amely szorgalmazta, hogy a tanyákon, uradalmakban élők gyermekei közül minél többen és minél jobb körülmények között részesülhessenek elemi iskolai oktatásban. Cibakháza lakosságszáma a 19. század utolsó és a 20. század első évtizedeiben dinamikusan emelkedett. 1880-ban 3376 fő élt itt, s ez a szám 1900-ra 4548-ra, 1920-ra pedig 5693-ra emelkedett.[1] A növekvő népesség több gyermeket jelentett, akiket oktatásban kellett részesíteni, s már nemcsak a község belterületén, hanem a falu központjától távolabb eső területeken is. Cibakháza nem rendelkezett kiemelkedően nagy határrésszel, ebből kifolyólag tanyavilága sem tekinthető kiemelkedően nagynak, a település körül található szőlőkben és a 19. század végén létrejött, modern uradalmakban – itt elsősorban a Sváb és Basch családok birtokaira gondolok – azonban elegendő számú népesség élt ahhoz, hogy gyermekeik számára, elérhető közelségben emeljenek iskolákat. A 20. század első felében Cibakháza legnépesebb külterületi helye a Bátor-szőlő volt, közel 500 lakossal. A Bátor-szőlő a Székes és az Öreg-hegy egykori helyén alakult ki. Területét 1904 táján osztották ki Cibakháza, Tiszaföldvár, Öcsöd és Gyalu lakói között. Az 1910-es években vette kezdetét itt a szőlőtelepítés, s a terület hamar a gyümölcstermesztésről és a bortermelésről vált híressé. Az itt élők gyermekinek oktatását látta el az egyeshalmi iskola, de a közelben helyezkedett el az Öreg-szőlő is, aminek 1930-ban már 350 lakosa volt. Jelentős külterület volt a község határának leginkább keleti részén elhelyezkedő gyügéri Imre-tanyák, valamint Zsigerpuszta is. Itt főleg a Basch család volt birtokos. 1930-ban előbbi helyen 71, utóbbi területen 228 fő lakott.[2] Elsősorban az ő gyermekeik jártak a zsigerpusztai iskolába. Nem szabad megfeledkeznünk a Sárszögről sem, amely szinte teljes egészében Sváb Gyula birtoka volt. 1930-ra megközelítőleg 400 ember élt itt, ami indokolta, hogy a Klebelsbergi kultúrpolitika irányvonalának megfelelően 1926-ban uradalmi iskolát létesítsenek a területen.[3]

A sárszögi iskola körzete 1947-ben, középen pirossal jelölve az iskola helye

(HU-MNL-JNSZVL-VI.501. 2121/1948.)

Az egyeshalmi iskola

Az első irat, amely az egyeshalmi iskola építésével kapcsolatban a kezembe került, egy 1955-ben keletkezett kimutatás volt Cibakháza iskoláiról. Ebben az iratban Kónya Rudolf iskolaigazgató rögzítette, hogy a vezetése alá tartozó iskolákat mikor alapították. A „Cibakháza-Egyeshalom kült. isk.” néven szereplő intézmény esetében az 1912-es évszámot adta meg.[4] Egy másik, 1948-ban készült adatlapon szintén 1912 szerepelt az iskola alapítási éveként.[5] Mindezt alátámasztja Cibakháza község közgyűlési jegyzőkönyve is. Eszerint az elöljáróság 1911 tavaszán, a vármegyei közigazgatási bizottság határozatának eleget téve döntött úgy, hogy a községben három tanteremmel, „a külterületen a szőlők között egy két tantermes két tanítói lakásos” iskolával, a Zsigerben pedig „egy egy tantermes egy tanítói lakásos” iskolával bővíti a falu oktatási intézményeinek számát.[6] A szőlők között megépítendő iskola lett a későbbi egyeshalmi iskola.[7] 1911. április 15-re meg is érkeztek a kőművesek és ácsmesterek árajánlatai az építkezés költségeit illetően. Végül a közgyűlés Gyólai Simon kőműves és Papp Mátyás ácsmestert, kunszentmártoni lakosokat bízta meg az iskolák felépítésével.[8] Bár az iskola átadására vonatkozóan nem találtam forrást, az minden bizonnyal a következő évben megnyitotta kapuit.

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

            Az egyeshalmi iskoláról rendelkezünk egy elég részletes alap- és helyszínrajzzal, amely feltételezésem szerint még az 1940-es években készülhetett. Ezen jól látható, hogy az épület az előzetes terveknek megfelelően valóban két tantermet és két tanítói lakást foglalt magába. A két tanterem a két szélen helyezkedett el, mindkettő külön bejárattal és előszobával. Középen, szimmetrikusan alakították ki a két tanító lakását, külön bejárattal, előszobával, konyhával, kamrával és két-két szobával. Az épület mellett kert, szemben vele udvar helyezkedett el. A tanítók számára építettek istállót és külső kamrákat is, ezek mögött pedig az illemhely került kialakításra.[9]

Az egyeshalmi iskola rajza egy 1967-es iratban

(HU-MNL-JNSZVL-XXIII.287. 12599/1967.)

            A levéltári iratok hiányossága miatt az iskola két világháború közötti történetéről nem sokat tudunk. Az 1912–1913. tanévben 113 gyermeket oktatott itt Hoffmann Károly tanító és felesége, Aknay Ilona. Őket Kardos Katalin követte, aki 1923–1938 között tanított itt. Az iskola tanítója volt még Gecse János, aki mintegy 10 évig dolgozott az egyeshalmi iskolában. A két világháború között egy-egy tanévben 90–130 között mozgott a tanulók létszáma.[10] 1945-től megszaporodnak a források. A második világháborút, különösen a front átvonulását ez az iskola is megsínylette. Az itt oktató két tanítónő, Durst Éva és Záhony Emília elmenekültek Cibakházáról még a szovjet csapatok megérkezése előtt.[11] 1945. január 23-án a község helyettes jegyzője azt jelentette a vármegyei tanfelügyelőnek, hogy külterületen még nem indult meg az oktatás.[12] Néhány héttel később, február 6-án Bányai László ideiglenesen megbízott igazgató már azt jelentette a tanfelügyelőnek, hogy az iskolában egy tantermet elfogadható állapotba hozott, ahol megkezdhető az oktatás. Ideiglenesen Kenderesi Mária Kunszentmárton-gyalupusztai tanítónő kezdett itt tanítani 1945 februárjában.[13] Az ezt követő években sokáig csak egy tanítónő dolgozott itt.

Részlet az egyeshalmi iskoláról szóló jelentésből, 1945. február 6.

(HU-MNL-JNSZVL-VI.501. 106/1945.)

            1946-ban nagy változást hozott, hogy az egyeshalmi iskolát a Cibakházi Állami Általános Iskolától a Tiszaföldvár-virághegyi Állami Általános Iskolához csatolták.[14] 1949-ig működött ezen iskola alsó tagozataként. 1947. március 21-én a körzeti iskolafelügyelő jelentése szerint az iskola állapota hagyott kívánnivalót maga után: „Az Egyeshalom lábánál fekvő iskola és mellékhelyiségei külsőleg tűrhető állapotban van. Két tanteremből az egyik kétsoros, a másik pedig egysoros ablaküveggel van ellátva. A padló mindkét teremben rossz. Sem az iskola sem a 900 négyzetméteres játszótér nincs körbekerítve, így emberek és legelésző állatok szabadon közlekednek az iskola területén. Tanerő ilyen körülmények között sem az iskola vagyonát, sem pedig az udvar tisztaságát megőrizni nem tudhatja. Az iskola a legszükségesebb bútorokkal fel van szerelve. A természetbeni lakást a haszonélvező tanerő rendben tartja. […] A tanulók iskolába járása nem kielégítő. Hivatalból beírás nem volt s az önként beiratkozott tanulókból is igen sok a hiányzó. A szülők télen ruha, cipő hiányra, most tavasszal pedig sürgős szőlő-munkára hivatkoznak.” Ekkor egyedül Dévényi Éva tanítónő dolgozott itt, összesen 108 tanulót oktatott.[15] A következő tanévben már ketten tanítottak 43 fiú és 46 leánytanulót. Kenderessy Szabó Mária az 1–2., Sojnóczky Sándorné a 3–4. évfolyamot oktatta.[16] Utóbbi tanítónő ezt követően egy évtizedig dolgozott itt.[17]

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

(HU-MNL-JNSZVL-VIII.166.b. 236/1948.)

            Az egyeshalmi iskola 1949-ben visszakerült a Cibakházi Állami Általános Iskolához, s fennállása végéig ide tartozott. Alsó tagozatban jártak ide a gyermekek, két tanulócsoportban, az 1953–1954. tanévben például 63-an iratkoztak be az iskolába.[18] A tanulói létszám azonban folyamatosan csökkent, s ez az 1960-as évekre már komoly kérdéseket vetett fel az iskola működésével kapcsolatban. 1965 őszén már azt rögzítették a különböző iratokban, hogy az iskolának gyakorlatilag nincsen beiratkozó tanulója, így elnéptelenedik. Ebben a tanévben már nem is indult osztály, az épületet pedig 1967-ben a Vörös Csillag Termelőszövetkezet vette át és hasznosította.[19]

Adatlap az egyeshalmi iskola 1953–1954. tanévéről

(HU-MNL-JNSZVL-XXIII.15.b. 61. Általános iskolák statisztikai adatlapjai. Cibakháza, Egyeshalom, 1953–1954.)

A zsigerpusztai iskola

Ez az iskola ugyanabban az évben épült, mint az egyeshalmi. Cibakháza közgyűlésének fentebb már idézett jegyzőkönyvéből megtudjuk, hogy a község 1911-ben a Basch családtól vásárolta meg a zsigeri iskola elhelyezésére szolgáló 1600 négyszögölnyi területet.[20] Zsigerpusztán egy egy tantermes, egy tanítói lakásos iskola épült, az épületbe nyitott tornácról lehetett belépni, balra a tanító kétszobás lakása, jobbra pedig a tanterem volt elérhető.[21] Ennek az iskolának a két háború közötti történetéről még annyit sem tudunk, mint az egyeshalmi iskoláról.

A zsigerpusztai iskola rajza 1948-ban

(HU-MNL-JNSZVL-VI.501. Ingatlanvagyonok okmánytára, Cibakháza.)

A második világháborút ez az épület is igen megsínylette, annyira, hogy 1945-ben a tanítás hosszú ideig szünetelt. A front átvonulása után az épületben sem ajtók, sem ablakok nem maradtak, az itt tanító Várady Jakabné Mezőtúrra távozott és ott vállalt munkát. Az iskola megmaradt berendezését az egyeshalmi iskolába szállították, hogy legalább ott újrakezdhessék az oktatást. Ideiglenesen a Soós gazdaság lakói ajánlottak fel a tanító számára szobát, konyhát és egy tanításra alkalmas termet addig, amíg az iskolaépületet rendbe nem hozzák. Ugyanakkor már 1945 nyarán, az uradalmak felszámolásával felmerült annak a lehetősége, hogy ez az iskola is elnéptelenedik és be kell zárni.[22] Végül erre még jó ideig nem került sor. 1951 szeptemberében az iskola még Cibakházához tartozott. Ekkor két tanító, Kiss Imre és Végh József tanított itt 30-30 diákot. A gyermekek osztatlan iskolai oktatásban részesültek, az egyik tanulócsoportba az 1–3, a másikba a 4–8. évfolyam diákjai jártak.[23] 1952. január 29-én azonban a zsigeri iskolát már nem sorolták fel a cibakházi iskola tagintézményei sorában.[24] Ennek oka, hogy az iskola az 1950-ben önálló községgé alakult Kungyaluhoz került, amiről egy 1952. szeptemberében készült kimutatás is tanúskodik.[25] Az iskola ettől kezdve nem tartozott Cibakháza közigazgatási területéhez.

Jelentés a zsigerpusztai iskola 1945-ös állapotáról

(HU-MNL-JNSZVL-VI.501. 702/1945.)

A Sárszögi Uradalmi Központi Népiskola

A Sárszögben 1926-ban épült iskola a terület nagybirtokosa, Sváb Gyula jóvoltából. Az intézmény létrejöttének hátterében persze ott volt az 1926. évi VII. törvénycikk, amely a mezőgazdasági népesség érdekeit szolgáló népiskolák létesítését és fenntartását szorgalmazta oly módon, hogy előírta, állítsanak népiskolát mindenhol, „ahol egy természeti vagy jogi személynek, vagy többeknek tulajdonában, vagy hitbizományi birtokában levő, legalább másfél, legfeljebb négy kilométer sugarú területen (körzetben) szétszórtan vagy tömörülve az utolsó három év átlagát számítva legalább 20 család vagy 30 mindennapi tanköteles lakik és a körzeten belül valamennyi tanköteles befogadására alkalmas más iskola nincs.”[26] Sváb Gyula birtokán ekkor már elegendő számú uradalmi cseléd lakott ahhoz, hogy a törvény értelmében a az ő gyermekeik számára iskolát hozzanak létre, így az intézmény fel is épült. A költségeket Sváb Gyula egyedül vállalta és gyakorlatilag a második világháborúig az uradalom tartotta fenn az iskolát.[27]

A Cibakházi Sárszögi Népiskola rajza, 1947

(HU-MNL-JNSZVL-VI.501. 2121/1948.)

            A Sárszögi Uradalmi Központi Népiskola a községtől mintegy 3 kilométer távolságra, a Telek major felé vezető út dorai elágazásánál épült fel. Két tanteremből és egy tanítói lakásból állt, az épülethez jószágudvar, gyümölcsös és virágoskert is tartozott, amiket a tanító használt.[28] Évtizedekig Papp Gábor tanította itt a gyermekeket 1–8. osztályban.[29] Az uradalom birtokosa, Sváb Gyula 1941-ben meghalt. Végakaratában egy alapítványt tett, melynek tőkéjét Sváb felparcellázott és örök haszonbérbe adott ingatlanai biztosították.[30] Ennek az alapítványnak volt feladata, hogy Sváb életművét valamilyen formában megőrizze és a továbbiakban fenntartsa. Az alapítvány 1949-ig működött, de az iskolához ekkor már nem sok köze volt. A második világháború és a földosztás visszafordíthatatlan folyamatokat indítottak be. Az iskola tanítóját, Papp Gábort 1944. október 5-én mint munkaszolgálatost azonnali bevonulásra szólították fel. 1945. március 28-ig szolgált, amikor csapattestét önkényesen elhagyta, mivel azt Németországba vezényelték.[31] Április 8-án tért vissza Cibakházára, ahol ideiglenesen a belterületi iskolánál tanított, mert a sárszögi iskola igen megsínylette 1944–1945 eseményeit. Mivel a belterületi iskolában a teljes bútorzat hiányzott, az uradalmi iskola egész felszerelését beszállították a faluba és az állami iskolában hasznosították. Ezt főleg azért tehették meg, mert az iskolának 1945 tavaszán tanulója sem nagyon volt. Az előző tanévben 42 diák járt ide, ám egyrészt 1944 őszén a tiszai átkelés alkalmával a szovjet csapatok kiürítették az uradalmat, másrészt a földosztás után földhöz jutott új birtokosok elkezdtek felköltözni a faluba, s az uradalom elnéptelenedni látszott. Ennek ellenére egy 1945 júliusában készült dokumentum szerint „a nagyfokú lakásínség” miatt az uradalmi cselédek közül többen mégis visszaköltöztek a Sárszögbe, aminek következtében az 1945–1946. tanévre körülbelül 30 beiratkozó tanulóval számolhatott az iskola, ráadásul ekkor azt prognosztizálták, hogy miután a szintén a Sárszögben található kendergyárban beindul a termelés, a tanulói létszám még növekedni is fog.[32]

Jelentés a sárszögi iskoláról, 1945. július 2.

(HU-MNL-JNSZVL-VI.501. 702/1945.)

Az iskola meg is nyitotta kapuit, ám a megváltozott körülményeknek köszönhetően a ’40-es évek második felében komoly gondokkal küzdött. 1946. április 26-án Cibakháza képviselőtestülete tárgyalta az iskola államosításának kérdését, mivel a legtöbb dologi kiadást már így is a belterületi iskola igazgatója fedezte. Végül 1947-ben az államosítás megtörtént. 1947 nyarán még 33 beiratkozni vágyó diákot írt össze Papp Gábor tanító, aki időközben visszaköltözött a Sárszögbe, ahol korábban annyi éven keresztül dolgozott. [33] A megváltozott gazdasági viszonyok azonban nem kedveztek az iskolának, s az hamarosan végleg bezárta kapuit. 1952-ben már egyértelműen megszűnt iskolaként tartották nyilván.[34]

Külterületi iskolák csoportosítása igazgatóságok szerint 1952-ben

(HU-MNL-JNSZVL-XXIII.287. 2-26-2/1952.)

Ismereteim szerint a három iskolaépület közül már csak az egyeshalmi áll, amit egy fémszerkezeteket gyártó vállalat használ.

Levéltári források:

HU-MNL-JNSZVL Levéltár ügyviteli iratai

HU-MNL-JNSZVL-V.604. Cibakháza nagyközség iratai

HU-MNL-JNSZVL-VI.501. Jász-Nagykun-Szolnok Vármegye Királyi Tanfelügyelőjének iratai

HU-MNL-JNSZVL-VIII.166.b. Tiszaföldvári Virághegyi (Homoki) Körzeti Általános Iskola iratai

HU-MNL-JNSZVL-XV.1.b. Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Levéltár térképeinek és tervrajzainak gyűjteménye

HU-MNL-JNSZVL-XVII.420. Járási Igazoló Bizottságok iratai

HU-MNL-JNSZVL-XXIII.15.b. Szolnok Megyei Tanács VB Művelődésügyi Osztályának szám nélküli iratai

HU-MNL-JNSZVL-XXIII.287. A Kunszentmártoni Járási Tanács VB Művelődésügyi Osztályának iratai

Összeállította: Mucsi László igazgatóhelyettes