Jelenlegi hely
Egy tehén is lehet „zsidó”?
A második világháború során, a keleti frontról érkező egyre aggasztóbb hírek hatására mind feszültebb közhangulatú magyar társadalom döntő többsége alapvetően tétlenül nézte végig zsidó honfitársai üldözését, kifosztását, gettósítását és deportálását. A németekkel kollaboráns magyar kormány eközben a zsidó tulajdon elkobzásával és kérelmezőknek juttatásával igyekezett minél több embert cinkosává tenni.
Miután a Vörös Hadsereg 1944. október-november folyamán megszállta vármegyénket is, az elmenekült közigazgatási hivatalnokok helyét ideiglenesen kinevezett tisztviselők foglalták el, akiknek elsődleges feladata a közrend helyreállítása, s a megszálló Vörös Hadsereg, továbbá a helyben maradt lakosság élelmezése, valamint a romeltakarítás és közmunkák megszervezése volt. A frontátvonulásból eredő, egyébként is kaotikus viszonyok közepette a szinte megoldhatatlan problémák sorát bővítette, hogy a megelőző rendszer által jogaiktól és minden tulajdonuktól megfosztottak és azok hozzátartozói is az új hatalomtól várták sérelmeik orvoslását, javaik visszaszolgáltatását.
A fentiek fényében talán már érthető, hogy miként történhetett meg Mezőtúron 1944 decemberében az, hogy egy tehenet eredeti gazdája jog- és tulajdonfosztottságára utalva „zsidó” tehénként aposztrofáltak a polgármesternek címzett iratokban.
A történtekről két papíros maradt fenn, egymáshoz tűzve. A korábbi, 1944. december 7-i keltezésű, helyesírási hibák tömkelegével teleszórt, zavaros jelentésben egy helyi rendőr számolt be az alábbiakról:
„A [város] közellátás[i hivatalá]nál a hivatal[i idő] végével bejöt frídman aki gépelte a Nagy Jánostól kiadot búza tételeket nem soká jöt egy nem Mezőtúri fiatal zsidó aki bement Fridmanhoz velem együt megált és majd később Fridman mondta menjen Szőllősihez a városházához és mondja meg, a Vadász vagy a Vas féle Zsidó tehén a gazdasági iskolába van jöjön vissza és én Fridman kiutalom azt magának a továbit nem tudom.”
Jelentés Mezőtúr polgármestere részére egy „zsidó” tehénről
Az irat dátumából is látható, hogy valójában nem egy régóta hivatásos állományban álló rendőr, hanem a frontátvonulás után karhatalom nélkül maradt városban – jellemzően tanulatlan kommunista kubikosokból összeverbuvált – ideiglenes rendőrség/polgárőrség egyik tagja körmölte le a fenti sorokat.
A város lakosságának (szovjetek által meghagyott) élelmiszerkészleteit összeíró és a lakossági fejadagokat szigorúan beosztó közellátási hivatal munkatársa, Friedmann Andor a fenti jelentéshez december 9-én rövid kommentárt fűzött. Ebből kiderül, hogy őt valóban megszólította az utcán egy Hasznos néven bemutatkozó fiatalember, aki egy elhurcolt zsidó, Vadász Sándor sógorának mondta magát.
„Előadta kérését, illetve óhaját, hogy szeretné sógora tehenét megmenteni, azzal, hogy gondozásba venné. A tehén szerinte a gazdasági iskolában van elhelyezve. Hivatkozott arra, hogy ez ügyben már járt Polgármester úrnál, és Polgármester úr hozzám küldte volna.”
A közellátási tisztviselő az ismeretlen fiatalembert előzékenyen végighallgatta ugyan, de – szemben a választékos beszédet nehezen értő és ezért leegyszerűsítő rendőrrel – csupán csak jogszerű tanácsokkal látta el őt, felkérve, hogy előbb bizonyítsa be a kérdéses jószág „zsidó tehén” voltát. Ennek módját a körülményekre tekintettel abban határozta meg, hogy a kérelmező keressen tanúkat, akik igazolni tudják, hogy a kiszemelt állat „csakugyan Vadász Sándor tehene volt, mely a zsidók elszállítása után a gettóból lemaradt”. Ilyen tanú lehetett akár a tehenet gondozó, vagy fejő személyek, esetleg a tejhordó vevők egyike, illetve a csordás, aki legelni hajtotta a teheneket. Azaz a tehén kiutalására biztos ígéretet nem tett, s a rendőri jelentés mögött csupán a „feltűnési vágy” ambícióját és alaptalan rágalmazás kísérletét vélte felfedezni. Mindezeken felül még azt is fontosnak tartotta jelezni, hogy egyébként ingyen és betegen dolgozva sikerült az ellátatlan lakosságnak lisztet szereznie, melyből a közellátás gondjain enyhíteni lehet, s nem épp ilyen elismerést várna a rendőrségtől, melynek volna elég tennivalója saját háza táján is.
A közellátási hivatal válasza a jelentésre
A tehén további sorsáról nincs adatunk, így nem tudjuk meg, hogy a magát Hasznos néven, egy elhurcolt zsidó sógorának kiadó személy valóban igazat mondott-e, s talált-e megfelelő tanúkat a tehén kiutalásához, vagy csak egy zavaros viszonyokat kihasználni akaró imposztor gátlástalan próbálkozásának találtuk meg írásos nyomait. Azt azonban tudjuk, hogy a lakások fosztogatásában és különböző javak eltulajdonításában akkoriban még az ideiglenes rendőrség egyes tagjai is részt vettek, amit épp a polgármester kifogásolt, jelezve a karhatalom vezetői felé annak elfogadhatatlanságát, hogy „a rendőrség több tagjának szintén birtokában van olyan idegen tárgy, amely tévedésből, véletlenül, vagy esetleg szándékosan jutott hozzá…”
dr. Fodor László ideiglenes mezőtúri polgármester I. számú utasítása
A fenti dokumentumok értékét valójában az adja, hogy meglepően érzékletesen mutatják be a vidéki Magyarországon uralkodó háborús közállapotokat, a társadalmi normák és szolidaritás hanyatlását, az emberi kapcsolatok és tulajdonviszonyok nehezen kibogozható összekuszáltságát.
De korrajzzal ér fel önmagában az is, hogy egy-egy tehén birtoklása körüli vitában végső soron a polgármesteri hivatalnak kellett intézkednie. Egy városi embernek, aki tehenet legfeljebb csak a tv-reklámokban lát, mindez ma már talán megmosolyogtatóan hat. Pedig a 20. század közepén, amikor a vármegye lakosságának közel kétharmada (!) még a mezőgazdaságból élt, egy tehén sokkal többet jelentett egy „bociszemű” kedves jószágnál. Minden nap friss tejet adott, mely a gyermekek táplásán túl egyéb, piacon tovább árusítható tejtermékek pl. vaj, sajt előállításához is alapanyagul szolgált. A földművelésben a szarvasmarha igaerejét is kihasználhatták, annál is inkább, mivel a mezőgazdaság gépesítése, a traktorok használata, néhány mintagazdaságot leszámítva a század közepén még gyerekcipőben járt. A termények szállításakor is jó szolgálatot tehetett, amikor ló híján a megrakott szekér előtt járomba fogták.
Mezőtúr közellátási helyzetének jellemzése 1944 végén
A tehén tehát élve többet ért, több hasznot hajtott, ezért a húsáért csak kényszer hatása alatt vágták le, például, ha a szovjet hadsereg követelte ezt, vagy az állat betegsége miatt pusztulásra volt ítélve, illetve, ha a nagy szegénységből és a rossz terméseredményekből eredően sehogy sem tudták már megoldani a takarmányozását. Ilyenkor a hús mellett különös értéket képviselt a jószág kikészített bőre is, melyből csizmák, bakancsok és egyéb bőr tárgyak készülhettek. Egy pár jó minőségű, bőrtalpú bakancsért már a ’40-es évek elején is elkérték 2 mázsa búza árát, a csizmákért 4-5 mázsával egyenértékű pengő dukált. Nem véletlen, hogy a Magyar Kommunista Párt 1945 után, amikor gazdaságirányítói szándékosan szélesre nyitották az agrárollót és az iparcikkek ára az egekbe szökött a terményekéhez képest, demagóg módon maga is az „egy mázsa búza – egy pár csizma!” választási jelszóval igyekezett paraszti szavazatokat szerezni. A virágzó mezőgazdaság és jómódú parasztság ígéretéből azonban semmi sem lett. Előbb a nagybirtokokat parcellázták fel, hogy felszámolják a földesúri osztályt, majd a háborús beszolgáltatási kényszer fenntartása és fokozása mellett az ipar újjáéptésére és fejlesztésére fordították az ország anyagi erőtartalékait, végül a kizsigerelt parasztság önálló gazdálkodási törekvéseivel szemben 1948 nyarán meghirdették a tsz-esítést és a kuláküldözést…
Díjnyertes, 20 liter tejet adó tehén 1955-ből
S ezután egy szarvasmarha lehetett már „kulák” tehén is…:
Tóth Judit: Padlássöprések kora. A beszolgáltatás Pest megyében
További kapcsolódó tartalom:
Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások – Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében
https://library.hungaricana.hu/hu/view/JNSM_Lk_12/?pg=0&layout=s
Földi Edit – Hofer Tamás: Arányok és mértékek a paraszti gazdálkodásban
https://mek.oszk.hu/04900/04950/04950.pdf
Csikós Gábor – Kiss Réka – Ö. Kovács József (szerk.): Váltóállítás. Diktatúrák a vidéki Magyarországon 1945-ben
https://neb.hu/asset/phpQ1OwqJ.pdf
Levéltári forrás:
MNL JNSZML V. 302.a. 568/1944 Jelentés a polgármester részére egy „zsidó” tehénről
MNL JNSZML V. 302.a. 2888/1944 Mezőtúr polgármesterének I. számú utasítása
MNL JNSZML V. 302.b. Mezőtúr 1944. november 28-i képviselőtestületi jegyzőkönyve
MNL JNSZML XXXV. 63. b. 2. Jászsági Állattenyésztési Hónap 1955. január 9. – 1955. március 6.
Készítette: Csönge Attila, főlevéltáros, levéltár-igazgató
Új hozzászólás
A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges