Akkoriban az autózás még afféle úri hóbortnak számított. Nem mindenki engedhette meg magának, hogy egy ilyen drága csodamasinát megvásárolhasson. Éppen ezért jellemzően tehetősebb emberek, földbirtokosok vették meg a gépcsodákat.

A megyében az első automobillal minden valószínűség szerint a szolnoki Nemzeti Szálloda tulajdonosai, a Fodor-testvérek rendelkeztek. 1902. decemberében hozatták első személyautójukat, amely akkor igazi csodának számított. Nem véletlen tehát, hogy a korabeli újság a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Lapok is tudósított róla: „…Úgy értesülünk, hogy a mai nap folyamán [1902. december 11.] újabb modern meglepetésre ébredt Szolnok. Ma kell megérkeznie a Nemzeti Szálloda szép és nagy automobiljának, melyet a Fodor testvérek…fognak a városba beszállíttatni. Az új, nagy és legmodernebb automobil a gépész helyén kívül négy elegánsan párnázott üléssel bír. Értéke 8000 korona, 11 lóerejű, 60 kilométer órányi sebességgel…” Azt is tudjuk, hogy Peugeot gyártmányú volt. 1909-ben a megyeszékhelyen rajtuk kívül még Rusznyák Gábornak volt egy 6 üléses, 24 LE-s francia gyártmányú gépkocsija. Kenderesen Horthy Jenő – a későbbi kormányzó testvére – birtokolt egy automobilt. A gépjármű 2 személyes, sötétzöld színű, 10 Le-s, Lauren és Klement gyártmányú volt. (Ez a cseh vállalat egyébként 1895-től gyártott személygépkocsikat, motorkerékpárokat; később a világszerte ismert Škoda Művek része lett.) Kinek volt még automobilja megyénkben? Dévaványán (ez a település akkor még a megyéhez tartozott) Jakabffy Dezső és Sándor földbirtokosok rendelkeztek autókkal. Az előbbi egy 4 üléses, 60 Le-s, Itala gyártmányúval; míg Sándor a Johann Puch gyárban készült 2 üléses, 10 Le-s autóval rótta a kilométereket. (Az Itala autógyártó üzem Olaszországban, Torinóban alakult meg 1903-ban; később beolvadt a FIAT művekbe.) Gyügér pusztán Kohner Willy rendelkezett autóval, mégpedig egy francia gyártmányú, 4 üléses, 12 LE-s nagy személygépkocsival. (Gyügér pusztát ma Kungyalu név alatt találjuk a térképen.) Alattyán községben Maár Zoltán földbirtokos tulajdonában volt egy 20 LE-s, 6 személyes francia gyártmányú gépkocsi. Karcagon Csőreg Károly használt egy 2 üléses, 4 LE-s autót. Kunmadarason Hatházi Imre üzemeltetett 2 személyes francia gyártmányú kocsit. Kisújszálláson Kerek Ferenc és Kálmán Miklós rendelkeztek autóval. Az előbbi francia gyártmányú ötszemélyes gépjárművel járta a várost, Kálmán pedig Puch gyártmányú négy személyes autóval.[1]

A gépjárművek elhelyezésére szolgáló épületekről, a garázsokról (illetve a korabeli megnevezés szerint garage) azonban kevesebb adat áll rendelkezésünkre. Annyit tudunk, hogy az 1900-as évek elején a fővárosban már megjelentek a garázsok, amelyek az autózás korai szakaszában több feladatot is elláttak. A benzint is árusították – mivel még nem terjedtek el az utcai kutak – de a gumiabroncsokat is a garázsokban javították, sőt még gépjárművezető-képzést is végeztek itt. Vidéken még nem terjedt el ennyire az automobil, így külön erre a célra épített garázsokról nincs tudomásunk. Feltehetően az autókat más célra készített melléképületekben vagy fészerekben tartották. Csak 1925-ben készült egy tervrajz, amelynek pontos megnevezése. „Tek. Fekete Mihály Úr építkezése. Autógarage. Mária u 2426.” A terven egy garázs alaprajza, metszeti rajza és homlokzata szerepel. Az épület mérete 7,90 x 4,00 m. Két bejárati ajtóval rendelkezett, ami annyit jelent, hogy egyszerre két személygépkocsi is állhatott itt. Jellegzetessége a középen kiképzett olajgyűjtő csatorna. [2]

Igazi kuriózumnak számít a következő rajz amely egy korabeli szolnoki autóbuszgarázs és javító műhely tervét tárja elénk. A megyeszékhelyen 1921-ben indult meg a tömegközlekedés. Vígh Kálmán vállalkozó közlekedtette az első autóbuszt, egy Büssing típusú járművet. Ez a busz két útvonalon a vasútállomás-megyeháza és a megyeháza-közkórház között szállította az utasokat. Igaz, hogy a járművet még ebben az évben a garázsban ismeretlen tettesek felgyújtották. (Egyes feltételezések szerint a kenyerüket féltő bérkocsisok álltak a merénylet mögött.) Bebizonyosodott, hogy a tömegközlekedést a nagy tőkebefektetést nem igénylő, a forgalomhoz jobban igazodó autóbuszokkal lehet eredményesen lebonyolítani.

Szolnokon és a megyében ezután egymást követve jelentek meg az autóbuszt közlekedtető vállalkozások. 1923-ban Horváth László – Lehoczky Mihály indított helyi járatot, a vasútállomás-megyeháza között. 1926-ban már 3 autóbusszal Benz, Horch és Reiner típusokkal rendelkeztek. A Benz típus kerekei még tömör gumiból készültek. A Horch típusút Horváth műhelyében emeletes autóbusszá alakították át. Érdekessége volt a járműnek a masszával kitöltött kerekek, melyek bivalybőr burkolásúak voltak szegecsekkel erősítve. Az itt bemutatott terv pedig éppen Horváth László műhely építkezéséről tudósít. Itt is alaprajz, metszet és homlokzati rajz látható. Ezek szerint az utcai frontra épült a műhely, a garázs pedig az udvar hátsó részén helyezkedett el.[3]

Napjainkra már nyoma sem maradt Szolnokon az első garázsoknak, pedig jelentős technikatörténeti emlékeknek számítanak.

Összeállította: Szikszai Mihály főlevéltáros