A felvilágosodás évszázadában a hazai oktatás számos tekintetben jelentős fejlődésen ment keresztül. Ennek üteme a mai értelemben vett Jász-Nagykun-Szolnok vármegye területén nagyon dinamikusnak látszik, hiszen az itt elhelyezkedő városok és falvak közül számos elpusztult, vagy elnéptelenedett a felszabadító háborúk és a Rákóczi-szabadságharc hadi cselekményeinek következtében, az újjátelepülő községekben pedig az oktatást is gyakorlatilag a semmiből kellett ismét megszervezni. A rombolás ellenére az iskolaépületek hamar benépesültek, az oktatásban részt vevő gyermekek száma általánosan emelkedett, s a velük foglalkozó tanítók is szakmájuk egyre képzettebb mestereivé váltak.[1] A tanítás módszereiben is történtek változások. A hazai iskolákban a nyomtatott tankönyvek használata a 18. században kezdett igazán tömegessé válni. Igaz, hogy még a reformkorban is előfordult, hogy a tanítók a tananyagot egyszerűen lediktálták a diákoknak, a 18–19. század fordulójára mégis magától értetődővé vált a tankönyvek szükségessége.[2] Ezeket a könyveket nem volt egyszerű beszerezni, a legszegényebb rétegek számára túl drágának bizonyultak, ráadásul a megvásárlásuk is rendkívül nehézkes volt, hiszen csak meghatározott helyeken lehetett őket nyomtatni és árusítani. A levéltári dokumentumok tanúsága szerint 1793-ban a Jászkun Kerület Nemesi Közgyűlése és a települések elöljárói vállalták magukra, hogy a tanulók számára szükséges tankönyvek beszerzésében segítséget nyújtanak.

1. kép: Jábroczky Gábor királyi felügyelő levele a Jászkun Kerület elöljáróihoz. 1793. július 25.

Forrás: MNL JNSZML IV. 1. b. Fasc. 10. 1813/1793.

            Történetünk egy levél megfogalmazásával kezdődött. Az írást Jábroczky Gábor, a „nemzeti oskolák királyi inspectora” vetette papírra és küldte el Jászberénybe a Jászkun Kerület vezető tisztviselőinek címezve. Jábroczky Gábor az uralkodó egyik oktatásért felelős tisztviselője volt. Mária Terézia tanügyi rendelete, a Ratio Educationis Magyarország területét 8, Horvátországgal együtt 9 tankerületre osztotta. E tankerületek élére királyi tanulmányi főigazgatókat neveztek ki, a főigazgatók mellett pedig az alsófokú iskolák külön felügyelőket kaptak, akiknek rendszeresen látogatniuk kellett a népiskolákat és ellenőrizni az ott folyó munkát.[3] II. József uralkodása alatt a tankerületek számát 5-re csökkentették, a Jászság ekkor került a kassai tankerület hatáskörébe. (A Jászság és a Kiskunság eredetileg a budai, míg a Nagykunság a 18. század egészében a nagyváradi tankerülethez tartozott.)[4] Jábroczky Gábor tehát a kassai tankerület iskolafelügyelőjeként fogalmazta meg levelét a Kassától néhány kilométerre fekvő Nagyidán.[5] Ebben azon aggodalmát fejezte ki, hogy tudomása szerint az iskolába járó gyerekek nem rendelkeznek megfelelő tankönyvekkel, mert ha azokat a szülők hajlandóak lennének is megvásárolni, szegénységük okán nem tudják megtenni. Ezért azt javasolta, hogy a Jászkun Kerület elöljárói rendelkezzenek úgy, hogy a tankönyveket a települések közjövedelmeinek terhére vásárolják meg, majd osszák ki azokat a rászoruló iskolák számára. (1. kép) A nemesi közgyűlés 1793. augusztus 21-én meg is hozta határozatát, melyben elrendelte, hogy a községek kasszájából különítsenek el 50 forintot, amiből a szegény gyermekek számára megvásárolhatják a könyveket. Meg is bízták Horváth Pétert, a jászberényi gimnázium igazgatóját (és kerületi aljegyzőt),[6] hogy a vásárlást, a könyvek szétosztását és azok árának beszedését bonyolítsa le.[7] (2. kép)

2. kép: A nemesi közgyűlés 1793. augusztus 21-én kelt határozata.

Forrás: MNL JNSzML IV. 1. a. 1813/1793.

            A közgyűlés választása nem véletlenül esett Horváth Péterre. Kerületi jegyzőként neki állandó feladata volt, hogy a hivatali munkához szükséges papírt és írószereket beszerezze, sőt a közgyűlési jegyzőkönyvek beköttetéséről is ő gondoskodott.[8] Gimnáziumi igazgatóként a tankönyvekhez is értett, ismerte őket és tudta, pontosan mely kötetek beszerzésére van szükség. Ráadásul valószínűleg arra is jogosult volt, hogy ezeket a könyveket helyben árusítsa. A korszakban ugyanis a hivatalos tankönyveket csak a Budai Királyi Egyetemi Nyomda nyomhatta ki és csak meghatározott személyek értékesíthették ezeket.[9] A nyomda 1798-ban kiadott tankönyvkatalógusában Horváth Péter szerepel a könyvárusításra jogosult személyek között. (3. kép) Elképzelhető, hogy már 1793-ban rendelkezett ezzel a privilégiummal, így a feladatra történő kijelölése még kézenfekvőbbnek tűnik.

3. kép: Horváth Péter, mint tankönyvek forgalmazására felhatalmazott személy a budai egyetemi nyomda katalógusában. 1798.[10]

Forrás: MNL JNSzML IV. 1. b. Fasc. 10. 160/1798.

            A Jászkun Kerület Nemesi Közgyűlésének jegyzőkönyvében 1793. november 18-án rögzítették, hogy Horváth Péter úr a tankönyveket a korábbi rendelkezések szerint[11] 50 forint értékben megvásárolta, azokat beköttette, a megfelelő helységekben kiosztotta, az árukat pedig beszedte a községek előljáróitól. (4. kép) Az időzítés ideálisnak tekinthető, a 18. század végén ugyanis a tanév november 1-én kezdődött, de egészen a következő év szeptember 20-ig tartott. Egész nyáron folyt az oktatás és a nagy szünet (recreatio) őszi időre esett. A tanév két szemeszterből állt, a vasár- és ünnepnapokon kívül csütörtökön is szünetelt a tanítás.[12]

4. kép: A tankönyvek sikeres beszerzésének tényét rögzítő jegyzőkönyvi bejegyzés. 1793. november 18.

Forrás: MNL JNSzML IV. 1. a. 2364/1793.

            Horváth Péter részletesen is beszámolt a vásárlás körülményeiről. (5. kép) A tankönyveket Budán, a Királyi Egyetemi Nyomdában szerezte be. Ez a nyomda eredetileg Nagyszombatban működött. Elődje az 1577-ben alapult káptalani nyomda volt, amely 1620-ban egyesült a pozsonyi érseki nyomdával és rövid időre Pozsonyba tette át székhelyét. A nagyszombati egyetem 1635-ös megalapítása után azonban a nyomda visszaköltözött Nagyszombatba, 1640-től pedig az egyetem nyomdájaként működött tovább.[13] Budára 1777-ben került az egyetemmel együtt. Ettől kezdve gyakorlatilag állami kezelésben volt, 1777-ben pedig a tankönyvkiadás privilégiumát is megkapta, hivatalosan tehát csak ebben a nyomdában lehetett sokszorosítani az iskolákban használt tankönyveket.[14] (6. kép)

 5. kép: Horvát Péter jelentése a tankönyvek megvásárlásáról. 1793. november 18.

Forrás: MNL JNSzML IV. 1. b. Fasc. 10. 2364/1793.

            Érdekes adalék, hogy jelentésében Horváth „normalis” könyvek megvásárlásáról tett említést. Ezzel valószínűleg arra utalt, hogy a beszerzett kötetek megfeleltek a korszak legmodernebb pedagógiai módszerének, a „methodus normalis”-nak, azaz a normamódszernek. Ezt Felbiger Ignác dolgozta ki az 1760-as években, eredetileg az osztrák tartományok elemi népiskolái számára. Ő volt az első, aki kézikönyvben rögzítette, milyen módszerek és irányelvek szerint kell oktatni a gyermekeket. A Ratio Educationis után a Magyar Királyság területén is átvették és meghonosították tanításait. A tankerületi központokban felállított tanítóképző-tagozatos főelemi iskolákban már az ő módszertana szerint képezték ki a tanítókat, ennek köszönhetően egyre több népiskolában lehetett képzett, korszerű ismeretekkel rendelkező pedagógusokat alkalmazni. Felbiger rendszerének középpontjában az olvasástanulás állt, pedagógiai eszközei közé pedig az együttes tanítás, a tanítói kérdezés, a kezdőbetűzés és a táblázatba foglalás voltak.[15]

6. kép: A Budai Királyi Egyetemi Nyomda épülete napjainkban. Budapest, Országház utca.

Forrás: Google Maps

            Az iratok között megtalálható azon tankönyvek listája, melyeket Horváth Péter a budai nyomdában átvett. (7. kép) Ezek között ábécéskönyveket, öreg és kis katekizmusokat, számvetés és helyesírás tankönyveket, bibliai történetek gyűjteményeit és ábécé táblákat találunk. A népiskolákban tanított ismeretek elsajátításához alapvetően ezekre a kötetekre volt szükség.

7. kép: Az egyetemi nyomdában megvásárolt könyvek jegyzéke. 1793. szeptember 26.

Forrás: MNL JNSzML IV. 1. b. Fasc. 10. 2364/1793.

            Mint említettük, ebben a korszakban az elemi oktatás középpontjában az olvasástanítás állt. Hazánkban évszázadokig a silabizálás, azaz betűztetés módszerével tanították a gyermekeket olvasni. Ennek lényege az volt, hogy az ábécé betűinek megismerése után a táblázatokban foglalt, magán- és mássalhangzókból álló szótagokat (ab, eb stb.) olvastatták a diákokkal, mégpedig úgy, hogy először kimondatták a gyermekekkel a szótag első betűjét, majd külön a másodikat, ezután pedig összeolvasták azokat. Az egyszerűtől a bonyolult felé haladva a szótagokból lassan szavak formálódtak. Felbiger ezt a metodikát modernizálta. A betűket a korábbiakhoz képest nem alfabetikus rendben tanították, hanem a legegyszerűbb magánhangzótól, az i-től indultak, s haladtak a bonyolultabb mássalhangzók felé. A betűk megismerése után a korábbiakhoz hasonlóan szótagokat olvastak a gyerekek, de már nem kellett a szótagok betűit külön-külön kimondani, mielőtt összeolvasták volna. Az értelmetlen szótagok betűalakjait már globálisan asszociáltatták a megfelelő hangzással.[16] A Ratio Educationis után használt ábécéskönyvek ehhez a módszertanhoz idomultak. 1777-től jelent meg Révai Miklós ábécéskönyve, az ABC könyvetske a nemzeti iskoláknak hasznokra.[17] Ennek a könyvnek egy átdolgozott, immár csak magyar nyelvű kiadása volt az ABC könyvetske a magyar falusi oskolák számára című kötet, amely röviddel azelőtt jelent meg Budán, hogy a Jászságban a tankönyvek vásárlását elrendelték volna.[18] Horváth Péter e könyvek közül válogathatott, ám arra csak következtethetünk, hogy végül melyikből vásárolt. A könyvek átvételekor készült számla első sorába az Ungar(isch) deutsche Namenb(uchlein) megnevezést tűntették fel, amely nem konkrét cím, de arra utal, hogy az eredeti 1777-es ABC könyvetske a nemzeti iskoláknak hasznokra című, magyar és német nyelvű kötetből szerzett be 100 darabot.[19] (7. kép) Ezek az ábécéskönyvek mind a régi silabizáló módszerhez, mind annak modernizált változatához használhatók voltak. A könyvek első része az egyes betűket ismertette meg a tanulókkal, majd következtek a táblázatokba rendszerezett szótagok. A hangzóösszevonás begyakorlása után már egyszerű szavakat, a tankönyvek végén pedig rövid egybefüggő szövegeket olvashattak a diákok.[20] Ezek a könyvek a korábbiakkal ellentétben már világi témájú olvasmányokat tartalmaztak, a szerzők célja ugyanis az volt, hogy bármely felekezet iskolájában lehessen használni őket. Az olvasás tanításának fontos segédeszközei voltak még az ÁBC táblák, amelyeken ugyancsak a sokat emlegetett szótagok voltak feltűntetve. A közös olvasás során ezek nagyban segítették a tanító munkáját. A fennmaradt jegyzék szerint Horváth 5 darab táblát készíttetett a nyomdában.

8. kép: A Budai Királyi Egyetemi Nyomda tankönyvkatalógusa. 1798.

Forrás: MNL JNSzML IV. 1. b. Fasc. 10. 160/1798.

A betűk megtanulása után, a szótagok kiolvasásával egy időben kezdődött az írástanítás. Az ábécéskönyvek írott betű mintái és a betűtáblák is alkalmasak voltak arra, hogy az írás tanulásában segítsenek. 1777-től azonban már jelentek meg Magyarországon az írás tanulásához alkalmazható könyvek is.[21] A Jászság iskoláiban ilyeneket is használtak, Horváth ugyanis 60 darab helyesíráskönyvet vásárolt a számukra. Ugyanilyen mennyiségben osztott ki számvetéstankönyveket is. Az ábécéskönyvek ugyan ismertették a számokat 1-től 20-ig egyesével, 100-ig tízesével, 1000-ig százasával, ám bonyolultabb műveletek elsajátítására valószínűleg alkalmatlanok voltak.[22] Erre a célra sokkal jobban megfelelt az egyetemi nyomda 1798-as katalógusában is szereplő Bévezetés a Számvetésre, a Magyar és hozzá tartozó Tartományok nemzeti oskoláinak számára című könyv. Horváth valószínűleg ezt, vagy valamely ehhez hasonló könyvet vásárolhatott 1793-ban. Mivel a korszakban az elemi oktatás középpontjában az olvasás és írás tanítása állt, az a tény, hogy matematikakönyveket is vásároltak, mutatja, hogy a Jászság iskoláiban sokrétű, modern pedagógiai munka folyt, ahol figyelmet szenteltek a reálismeretek oktatására is.

A 18. század népiskoláiban az egyik legfontosabb tantárgy a hittan volt. Ehhez használták a kis, közép és nagy (vagy öreg) katekizmusokat. Ezek a könyvek kérdés-felelet formájában ismertették meg a gyerekekkel az alapvető hittételeket, természetesen saját felekezetüknek megfelelően. (9. kép) A katekizmusokat kiegészítették a szent történeteket tartalmazó könyvek, amelyek a Bibliából közöltek a gyerekek számára alkalmas módon megfogalmazott részleteket.[23] Horváth Péter a kis és öreg katekizmusból, valamint a szentírásbeli históriákból is 100-100 példányt vásárolt.

9. kép: Lang János németországi plébános katekizmusának magyar nyelvű kiadása. Megjelent Vácon, Máramarosy Gottlieb Antal betűivel, 1800-ban.[24]

Forrás MNL JNSzML szakkönyvtára.

            Beszámolója szerint, miután a könyveket hazaszállította Budáról, Horváth egy jászberényi mesterrel be is köttette azokat. Az elvégzett munkáról egy számlát is bemutatott a Jászkun Kerület vezetői számára. (10. kép)

10. kép: Lichtscheidl János könyvkötőmester számlája az elvégzett munkáról. 1793.

Forrás: MNL JNSzML IV. 1. b. Fasc. 10. 2364/1793.

A könyvek kötését Lichtscheidl János végezte el, aki a jászberényi tanács jegyzőkönyve szerint nem sokkal az események előtt, 1793 augusztusában költözött a Zagyva-parti városba. (11. kép) Nem világos, hogy erre miért volt szükség. Horváth talán csak a könyvek lapjait hozta el Budáról, amiket külön be kellett köttetni? A forrásokban nincsenek erre való utalások. Azt viszont tudjuk, hogy mai társaikhoz hasonlóan a korabeli tankönyvek is tömegcikkeknek számítottak, így a kivitelezésük gyengébb minőségű volt, mint a vallásos vagy tudományos tárgyú könyveké.[25] Arra Jábróczky Gábor iskolafelügyelő is utalt eredeti, a tankönyvek beszerzését szorgalmazó levelében, hogy ezeket a könyveket addig lehetne használni, míg azok „egészen el nem rongyolódnak.” Elképzelhető tehát, hogy a kerületi vezetés a könyvek állagának minél hatékonyabb megőrzése érdekében rendelte le a könyvek ismételt bekötését, és lehet, hogy Lichtscheidl úr csak valamiféle védőborítót készített a kötetek számára. Mindenesetre a jászberényi mester tiszteletdíja nem sokkal maradt el a könyvek eredeti árától.

11. kép: Lichtscheidl János könyvkötő mestert jászberényi lakos lesz. 1793. augusztus 17.

Forrás: MNL JNSzML V. 1. Jászberény Tanácsgyűlésének jegyzőkönyve, 282/1793.

            A megvásárolt és beköttetett 520 darab tankönyvet a Jászság 11 településének iskolái között osztották szét. (12. kép) Értelemszerűen a nagyobb települések több, a kisebbek kevesebb kötetet kaptak. Ez alól csak Jászkisér tűnik kivételnek, ahol feltűnően kevés könyvet osztottak szét. Ennek az az oka, hogy Jászkisér a Jászság egyetlen református többségű települése volt, ezeket a könyveket pedig csak a katolikus iskolákban használták, hiszen a reformátusok a Ratio Educationis előírásai alól ki tudták vonni magukat, s gyakorlatilag tanügyi autonómiát élveztek.[26] Ahhoz képest, hogy a nyomda által kibocsájtott számla szerint Horváth 5 darab ÁBC táblát vásárolt, az iskolák között végül 120-at osztottak ki ebből, ami arra utal, hogy az eredeti, nagyméretű papírosokra több kisebb táblát nyomtattak, amiket később szétvágtak. Ezt a feltételezést erősíti meg az egyetemi nyomda 1798-as katalógusa is, ami szerint az ÁBC táblákat árkusonként, azaz ívenként lehetett megvenni, egy ív papíron pedig sok táblázat elférhetett. (8. kép) A tanszerek árát a települések kasszájából ki is fizették.

12. kép: A települések iskolái között szétosztott tankönyvek jegyzéke. 1793. október 28.

Forrás: MNL JNSzML IV. 1. b. Fasc. 10. 2364/1793.

            A könyvek beszerzése értelemszerűen nagy segítséget jelentett az iskolák és a szülők számára, de nem bizonyult elégségesnek. Horváth Péter beszámolójában rögzítette, hogy a kiosztott könyvek kevésnek bizonyultak, ugyanis sokkal több rászoruló volt, mint amennyit el tudtak látni könyvekkel. Ez is azt mutatja, hogy a tanulás költségeit mennyire kevesen tudták magukra vállalni, s hogy a tanulás akkoriban még olyan kiváltságnak számított, amit nem mindenki engedhetett meg magának.

A hosszabb források szövegeit a könnyebb olvashatóság kedvéért a mai helyesírás szabályai szerint az alábbiakban közöljük:

1. számú kép

MNL JNSZML IV. 1. b. Fasc. 10. 1813/1793.

Tekintetes Nemes Jász- és Kunok Kerülettye, Különös tisztelettel való Uraim!

A többrendbeli hozzám érkezett tudósításokból vettem észre, hogy az kerületbéli nemzeti oskolákban a szükséges előmenetel azért hátráltatik, mivel az oskolában járó ifjúságnak a megkívántató könyvei hibáznak, melyeket több atyák noha akarnák is, vagy szegénységek, vagy pedig a könyvek nem találása mia[27] meg nem szerezhetik.

            Ezen hátramaradásnak miképp lehetne eleit venni, mint tusakodtam magamban, végtére pedig legjobbnak ítéltem ez iránt a Tekintetes Nemes Kerületekhez fordulni, ha tetszenék a községnél oly rendeléseket tenni, hogy azon szükséges könyvek a községeknek közjövedelmibül szereztetnének meg, és az oskoláknak kiosztatnának, úgy osztég[28] a mesterek vigyázása alatt mindaddig, méglen egészen el nem rongyolódnak őriztetnének, így valóban a kívánt oskolai előmenetelt el lehetne nyerni, a közjövedelmet pedig hasznosabban kiadni /mely kiadás azon kívül is nagyon kevésből álló volna/ mint az ifjúság oktatására, soha sem lehetne. Midőn azért a tisztes kérésem felett óhajtott rendeléseiket és válaszaikat a Tekintetes Kerületeknek óhajtva várnám, minden tisztelettel maradok. Nagyidán, Szent Jakab havának 25-én. 1793.[29]

A Tekintetes Kerületeknek.

Igaz lekötelezett szolgája

Jábrocki Jábroczky Gábor

a nemzeti oskolák királyi inspectora[30]

2. számú kép

MNL JNSzML IV. 1. a. 1813/1793.

1813. Tekintetes Jábróczky Úr, a nemzeti oskolák királyi inspectora a Districtusokban[31] való oskoláknak nagyobb előmenetelére kéri, hogy a szükséges könyvek az illő helységeknek köz-jövedelmi cassájábul[32] megszereztetni rendeltessenek. 1793. július 25.[33]

A szegény s tehetetlen lakosoknak gyermekei számára megengedtetik, hogy az helységek közkasszájának költségein 50 Frt-ig könyvek szereztessenek; azért director[34] Horváth Péter Úr tegyen rendelést Pesten, hogy azon könyvek, mellyek a Normális Oskolákban szükségesek, a megírt sommáig kihozattassanak, az helyiségek közt kiosztassanak, s az érte esendő pénz a közönségektől beszedettessen.

4. számú kép

MNL JNSzML IV. 1. a. 2364/1793.

2364. Horváth Péter Úr Districtuális VNotarius[35] jelenti: hogy az 1873. szám alatt költ rendelés szerént a Jász megyebéli nemzeti oskolák számára 50 Frt-ig könyveket vásárolván, azokat már beköttetve az helységeknek ki is osztotta és azoknak árát beszedte; mivel pedig azokból egy helységre kevés számok jutott volna, még többet szereztetni kíván. 1793. november 18.

Hasonlóan szolgál tudósításul.

5. számú kép

MNL JNSzML IV. 1. b. Fasc. 10. 2364/1793.

Tekintetes Nemes Districtusok.

Alább írt az 1873. szám alatt költ kegyes rendeléshez képest a Jász megyebeli nemzeti iskolák számára megszereztetni parancsolt 50 forint árú normalis könyveket a Pesti királyi Universitas Typografiájában^[36] Budán meg vévén az ide Sub. No. 1.^[37] foglalt feljegyzés szerént azokat ki is fizette, minek utána pedig a jászberényi könyvkötő által bekötette, és azon könyvkötőt is az ut Sub No 2.^[38] kifizette volna, a Jász megyebeli helységeknek ut Sub No 3.^[39] kiosztotta, és az érettek esett sommákat^[40] azon helységektől beszedte. Jelenti azonban az alább írott azt is, hogy a Tekintetes Districtusoknak atyai gondoskodása az említett könyvek kiosztása által megkívánt célját el nem éri, mivel egy helyiségre kevés számmal jutott belölök.

Sign Jászberény, die 18 9br 793.^[41]

Horváth Péter

Distlis Notar.^[42]

11. számú kép

MNL JNSzML V. 1. Jászberény Tanácsgyűlésének jegyzőkönyve, 282/1793.

282. Lichtscheidl János könyvkötő a szokott taksának lefizetése mellett kéri magát a Ns[43] város lakosai közé be vetetni.

Igen szükséges lévén városunkban a könyvkötő mesterember, ezért az Instáns[44] az 7 Fok lefizetése mellett a város lakosai közé bevétetik.

Összeállította: Mucsi László levéltáros