Kádár János és kormányának néhány tagja 1956. november 4-6. között Szolnokon tartózkodott. Erről azonban nagyon kevés egykorú forrás maradt fenn és maga Kádár sem szívesen beszélt az itt töltött rövid időszakról. Kellemetlennek érezte, hogy szinte fogolyként, szigorú szovjet őrizettel hozták ide Moszkvából és szovjet harckocsin indult tovább november 6-án este Budapestre. Természetesen arról sem nyilatkozott, hogy november 4-én hajnalban, amikor a rádióban elhangzott az új kormány felhívása, ő még nem volt Magyarország területén. A dél körüli órákban érkezhetett Szolnokra, a katonai repülőtérre, ahonnan a szálláshelyére, a József Attila úti szovjet laktanyába vitték. Ám a jelenlétét, azt, hogy Magyarországon tartózkodik, minél előbb bizonyítania kellett és ezért már november 4-én este ellátogatott a Szolnok Megyei Pártbizottság épületébe. A rendelőintézettel szemben lévő Baross utcai ház második emeletén 15-20 funkcionárius és pártbizottsági alkalmazott előtt ismertette az országban kialakult helyzetet. Elmagyarázta, hogy miért szakított a Nagy Imre-kormánnyal, és miért kérte a szovjet csapatok beavatkozását. A találkozóról "Esti beszélgetés" címmel a Szabad Nép november 6-i száma, majd november 8-án a Kossuth Rádió is hírt adott. A Kossuth műsorát néhány napig Szolnokon szerkesztették és innen is sugározták. Kádár az állítólag egy-két kupica pálinka elfogyasztásával is oldott hangulatú összejövetelen arról beszélt, amire a moszkvai megbízói utasították. Egyebek között Miskolcon harcoló, idegen állambeli fasiszta tisztekről és a vöröskeresztes szállítmányokkal érkező lázító elemekről tett említést, noha állításai képtelenségével bizonyára tisztában volt, de az október 23-án kezdődött eseményeket ekkor még felkelésnek és nem ellenforradalomnak nevezte. A megjelent pártfunkcionáriusok visszaemlékezése szerint szovjet tisztek társaságában érkezett meg a pártházba, nagyon fáradtnak látszott, szürke kalapot és öltönyt viselt barna nyakkendővel. A "Felhívás a Magyar Néphez" című plakát, amelynek szövege november 4-én hajnalban a rádióban hangzott el először, több példányban is megtalálható  levéltárunkban. A történészek az orosz nyelvre jellemző fordulatokból arra következtettek, hogy az eredetileg magyarul megfogalmazott szöveget oroszra fordították, kiegészítették és átszerkesztették, majd visszafordították magyarra. Végül ezt olvasták be a rádióba és terjesztették kinyomtatott plakátok formájában és az újságokban. A plakátot, a Szabad Nép cikkét és a Kossuth Rádió híradását Kádár és a szolnoki funkcionáriusok találkozásáról a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei sorozat 5. és 7. kötetében, 2003-ban, illetve 2006-ban a forradalom sok más dokumentumával együtt publikáltuk.

A pártállam időszakában, 1975-ben a megyeházán, 1988 novemberében (!) a szolnoki rádió kolozsvári utcai stúdiójának falán márványtáblákat helyeztek el soha meg nem történt események emlékére. Ezekkel a táblákkal a korszak történetírásának hazugságait igyekeztek elfedni. Kádár János 1956-ban bizonyíthatóan nem járt a megyei tanács épületében, hanem a rövid pártbizottsági látogatástól eltekintve mindvégig a szovjet laktanyában tartózkodott. Kormánya felhívását sem a szolnoki stúdióból sugározták először, hanem Ungvárról és mozgó katonaadókról. A"Történelmi tény..." kezdetű Kádár idézet valójában történelemhamisítás volt, noha Kádár ezt 1969. október 30-án a szolnoki járműjavítóban tartott beszédében nem a megyeházára, hanem Szolnok városra értette. A Kádár-kormányt azonban nem Szolnokon alakították meg, hanem egy nappal korábban, Moszkvában és a felhívását is itt fogalmazták meg.

A Kádár-kormány felhívása 1956. november 4. (Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára XXXV. 61. f. II. fondcsoport 1956. 1. őrzési egység. Röpiratok, felhívások, plakátok.)	Sajtótudósítás Kádár János és a szolnoki pártfunkcionáriusok találkozásáról. (Szabad Nép 1956. november 6.)

1956. november 8. - délután

Budapesti rádió, belföldi adás

14.54.  "...Kádár elvtárs...november 4-én meglátogatta Szolnok megye és a város vezetőit... Régi szokás ellenére a találkozás nagyon baráti és barátságos hangulatban folyt le. Kérdezősködött a Szolnok megyei és a szolnoki események felől. Azután elemezte azokat a körülményeket, melyekben az országos felkelés elindult és eredményeit is."

"Először is – mondotta Kádár elvtárs – nem szabad elfelejtenünk, hogy az október 23-i békés tüntetés helyes és jogos kívánságokat intézett a párthoz és a kormányhoz. Gerő elvtárs leváltása és a Rákosi-Gerő-klikk eltávolítása a vezetésből a legtöbb párttag és a párt támogatóinak helyeslésével bírt. A gazdasági követelések is jogosak voltak. Ezek...részei az új munkás-paraszt kormány programjának. A baj ott kezdődött, amikor az ellenforradalmi erők felhasználták a békés tüntetést és a munkások és ifjúság felkelését saját céljaikra... Informálták a Nyugaton élő ellenséges elemeket... és azok tömegesen érkeztek Magyarországra, kísérve a különböző segélyszállítmányokat, mint Vöröskeresztes alkalmazottak, hogy segítsék az ellenforradalmi erőket... Nagy Imre kormánya az ellenforradalmárokat politikai manőverekkel békésen szerette volna kiküszöbölni. De pontosan az ellenkező célt érte el. Ez a békítési politika csak az ellenforradalmárokat segítette. Függetlenségi jelszavakat kiabáltak... és demokráciát, míg százával ölték meg az ártatlan embereket. Mi kommunisták Nagy Imre kormányában nem hagyhattuk, hogy ez megtörténjen és elhagytuk a kormányt november 1-én... Ilyen körülmények között kérte a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány a szovjet  csapatok parancsnokságát, hogy segítsen az ellenforradalmi erők felszámolásában... A kormány egyetért azzal a követeléssel, hogy a szovjet csapatok hagyják el Magyarországot, amint a rend és nyugalom helyreáll és tárgyalásokat fogunk kezdeni ennek érdekében.

(Ez a tudósítás volt az utolsó, amit Szolnokon szerkesztettek és az NSZK-ban működő lehallgatóközpontban rögzítettek.)                                    A Kossuth Rádió híradása Kádár látogatásáról a Szolnok Megyei Pártbizottságon. (Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár 290. fond, 89. őrzési egység. Külföldön lehallgatott magyar rádióadások.

CSEH Géza: A Damjanich Rádió hullámhosszán. Szolnok – 1956. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 5. Sorozatszerkesztő: Zádorné Zsoldos Mária. Szolnok, 2003. 153-154. o.

A Baross utca 22. sz. épület, ahol 1956 novemberében szolnoki megyei és városi pártbizottság működött.	Emléktábla a megyei tanács lépcsőfeljárójában. (A táblát 1990-ben eltávolították és a Damjanich János Múzeumnak adták át.)

A szolnoki rádióstúdió falára elhelyezett emléktábla.

(Kósa Károly felvétele)

(A tábla, amelyet 1990-ben leszereltek, különös módon Abádszalókra, a Parti Rádió falára került. A fényképfelvétel ezen a helyen készült.)

Összeállította: Dr. Cseh Géza főlevéltáros