Botka János: Egy tiszazugi falu Csépa története. Szolnok, 1977. 202-203.

A románok gyorsan berendezkedtek a községben. Központjuk a csend őriaktanya, fő őrhelyük a katolikus templom tornya lett. Kisebb csoport okban lejártak a Rétbe, és járőrszolgálatot tartottak a gátakon. Teljesen eljutottak tehát a Tiszáig. A falu elfoglalása után néhány nappal Csépát, Tiszasast, Szelevényt és Csongrádi-Rétet nagy katasztrófa érte:

1919. május J3-án_Tiszasasnál a Tisza jobb partján állomásozó Vörös Hadsereg katonái átvágták a folyó baloldali gátját. Valószínű, erre a stratégiailag nagyfontosságú Szolnok megmentése érdekében került sor. Szolnoknál a Tisza vízállása már május 12-én elérte a 876 centimétert, a gátak viszont csak 900 centiméterre voltak feltöltve. Az ár elöntéssel fenyegette a várost, melyet a románok állandó ágyúzása ellenére csaknem az egész lakosság védett.

A víz tovább emelkedett, s 13-án már a Zagyvarékasi és az Abonyi út között átcsapott a vasúti töltésen, melyet annyira megrongált, hogy Szolnok-Újszász között megszűnt a vasúti forgalom. A Tanácsköztársaságnak létkérdés volt Szolnok megtartása, feltételezhetően ezért adták ki a parancsot az alsó-tiszazugi gát átvágására. Az ár hamarosan elöntötte községünk mélyebben, fekvő házait, de a magasabb részeket nyúlgátak építésével sikerült a lakosságnak megvédeni. Szelevény csaknem teljesen megsemmisült, mindössze 13 épület nem dőlt össze a faluban. Nagy károk keletkeztek Tiszasason is.

Online: https://library.hungaricana.hu/hu/view/JNSM_Lf_03/?pg=203&layout=s