Jelenlegi hely

Amiről (egyedül) a végakarat beszélhet

2019.04.01.
Az egyik legszabadabb „önelhatározás” eredménye, a végrendelet visszatérően emlegetett s ebből a szempontból alighanem kevés másikkal összemérhető vonása, hogy nagyon gazdagon vallatható, sokféle megközelítés járul(hat) hozzá. És talán azért is támad róla ez a benyomás, mert amennyire közvetlenül alkotható az anyagi létezés, a gondolatokat kisajátító (ügyes-bajos) dolgok vonzásában, ugyanúgy foganhat meg az élet végességével igazán komolyan számot vető pillanatban, amikor az egyén már biztosan tudja, hogy nem túl soká meg fog halni. Másként mondva különösen érzékenyen lehet képes a létrehozót egyszerre személyes oldaláról, a maga megismételhetetlenségében ábrázolni, és ugyanakkor visszatükrözni vele, benne határozottan általános emberi érdekeket, elénk állítva őt a történelmi korra, társadalmi viszonyokra valló, elvárásokhoz igazodó lényként.

Mindkét lehetőségre jellegzetes példákat kínál a Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltárának munkatársa, Kovács Ilona szerkesztésében és bevezető életrajzaival megjelent, „A mindenható örök Isten nevében” – Debreceni végrendeletek gyűjteménye című kötet, amely változatos, élénk, néha egyenesen szokatlan tartalommal írja tovább a forrástípusra támaszkodó kiadványok sorát. A válogatás 52, Debrecen történetében meghatározó szerepet betöltő és/vagy a városra, intézményeire kisebb-nagyobb összegeket hagyományozó, alapítványokat tevő, helyi kezdeményezéseket támogató személy (köztük Hatvani István, Fazekas Mihály, Oláh Gábor) végintézkedéseit tartalmazza.

Mindegyiküknél jelen van, azaz állandó elem az, ami a külső élethez tartozik: ingatlanok és házi ingóságok, megtakarítások és különféle egyéb vagyontárgyak, az idők során összegyűjtött, kézzelfogható javak. Tehetősség, de szűkösebb körülmények esetében is azonnal szembeötlő, elsődlegesen megnyilvánított szándék a gondoskodás a hátramaradókról, hogy alakuljon jól, vagy legalább kielégítően, netán valamennyire adósságoktól mentesen a helyzete azoknak, akik majd az örökhagyónak köszönhetően juttatásban fognak részesülni.

Számvetések zajlanak, melyekben a neves és az alig ismert polgárok hasonlóan viselkednek, így az írások felett mindenkor ott lebegnek a köznapok kényszerű anyagiasságának szellemei.

Hanem a gyűjteményes kötet azt is megmutatja, hogy a végrendelet lehet a változékony belső világ többé vagy kevésbé éles fényben látszódó (kicsinyített) mása, lelki mozzanatok olyasféle panorámagömbje, ami újra meg újra látószögbe vonható, főként az érzelemtörténet irányából. Nemcsak a kapcsolódó életleírások, a testamentumok maguk is sokat árulnak el, leleplezők e vonatkozásban. Bizonyuljanak bár tisztán alakilag aggálytalannak, előírásszerűnek vagy legyen „rendellenes” velejárójuk, nemegyszer válik ki adattömegükből olyan jelenség, mely túlvezet a még remélten messzebbi véget, a távolabbinak óhajtott jövőt érintő tervezésen, és a tekintetet az önelemzés művelete, esetleg már az utolsó, összegző, mély átéléssel rajzolandó énkép felé csúsztatja el. Ilyenek tanúsítják a köztekintély, a megbecsülés (m)értékét, ám ezek által sejlenek fel hol halovány, hol határozott vonalakkal a koráramlatokkal haladó vagy épp azokból kitörni, tőlük elszakadni igyekvő életpályák is. És ez az, ami valóban bővítheti és színesítheti a palettát, ami révén az érintettek a leginkább egyedi hangon szólalhatnak meg. Így tisztes szabálykövető (Komáromi Csipkés György), kitárulkozó különc (Félegyházi Benjámin) és halk lázadó (Kalós Mózes) – hogy csak néhányat ragadjunk ide – egyaránt kivetítheti, villanásnyira feltárhatja belső életét, s egyúttal őszintén megvallhatja hitét, nyilatkozhat a nemzetet, a várost és lakóit illető érzéseiről, az elesettek sorsa iránti odaadásáról.

Az életutak áttekintését és a jegyzeteket is hozzájuk fűzve közel három és félszáz oldalt felölelő végrendelkezések döntő hányada a megyei levéltár állományának részét képezi, de a Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltár és a Déri Múzeum tulajdonában állók sorából is kerültek a gyűjteménybe figyelemre kiváltképpen érdemes darabok.

A szövegek mai helyesírás szerint, modern átírásban olvashatók, a sajátos, korfestő kifejezések, továbbá a földrajzi és a családi nevek egykor használatos alakjait azonban a kiadás megőrizte.

A kötetet az idegen szavak, szókapcsolatok és rövidítések magyarázatát adó glosszárium, a régi mértékegységek és pénzfajták ismertetése, vonatkozó, mélyebb kutatásokat segíteni hivatott irodalomjegyzék, valamint válogatott képek egészítik ki.

 

Brigovácz László

 

Kujbusné Mecsei Éva igazgató asszonynak (MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára) a Debreceni Egyetemen 2018. december 4-én elmondott könyvismertetője ITT olvasható.

Az MNL Hajdú-Bihar Megyei Levéltárának Reformáció 500 honlapján található könyvismertető ITT olvasható.

 
 

„A mindenható örök Isten nevében” – Debreceni végrendeletek gyűjteménye (A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Forráskiadványai 44.)
Szerkesztette, jegyzetelte, a bevezetőt és az életrajzokat írta, a mutatókat összeállította: Kovács Ilona
Debrecen, 2018.
368 oldal + 16 színes tábla

 

 

Utolsó frissítés:

2019.05.03.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges