Répceszemerei asszonyok légyottja orosz hadifoglyokkal

Az első világháború idején, de főleg 1915-től kezdődően, a különböző ezredekhez bevonuló újabb és újabb mezőgazdasági-, és városi szakmunkások növelték a fokozódó munkaerőhiányt (az ipari és szakmunkásokat idővel felmentették a frontszolgálat alól), így a tavaszi és őszi munkálatok során a kiesést hadifoglyokkal próbálták meg pótolni.¹ Természetesen ezek olyan területen voltak lehetségesek, amelyeket a front közelsége nem veszélyeztetett. A szökés lehetőségének elkerülése végett a legtöbb esetben az adott frontszakasz hadifoglyait az ország másik végébe szállították. Így kerületek orosz katonák Sopron vármegye területére, pontosabban a boldogasszonyi és sopronnyéki fogolytáborokba. A mezőgazdasági munkálatok kezdetével a földműves gazdák vagy iparosok a kerületi katonai parancsnokságokhoz fordultak fogolyigénylés ügyében. Ha a parancsnokság helyt adott kérvényüknek, megkaphatták a hadifoglyokat. A munkavállalással a foglyok is jól jártak, mert naponta fizetséget kaptak.² Kíséretükre népfölkelőket rendeltek ki, de őrzésüket már a munkaadónak kellett megoldani. Egyedül a 200 főt meghaladó csoportok őrzése tartozott a katonai hatóságokhoz. A fegyveres személyzet létszáma nagyban függött a helyi körülményektől, de minimum a hadifoglyok létszámának a 15 %-át kellett, hogy elérjék.³ Szállásról és étkezésről szintén a munkaadó gondoskodott. Idővel a fegyelem lazulásával különböző kihágásokra került sor nemcsak a hadifoglyok, de a helyiek részéről is. A szabályok be nem tartása miatt a császári és királyi katonai parancsnokságok vezetői kerületükben utasítást adtak ki már 1915 őszén a hadifoglyok és a polgári lakosság közvetlen érintkezésével kapcsolatban. Eszerint a kiutalt 10 vagy 20 fős csoportokat 2–3 gazdát tömörítő gazdaegyesületeknek kellett átadni. Ha egy kirendeltségben több csoport is volt, csak egy helyen lehetett elszállásolni őket, egyenkénti elhelyezésüket tiltották, beszállásolásukat pedig az illető katonai parancsnokság és a csendőrség szabályozta. Minden esetben emberségesen kellett velük bánni, emberi méltóságukat megőrizni.⁴ Azok a gazdák, akik egy egész idényre alkalmazták a foglyokat kedvezményben részesültek. Magánvállalkozásoknál, értsd a házi üzemeket, csak akkor lehetett foglyokat alkalmazni, ha az katonai érdekeket szolgált. A kért és kapott létszámot a főispánnal, a kormánybiztossal és a terület gazdasági egyesület vezetőjével közölték.

    Így kerületek foglyok Takáts Lajos répceszemerei földbirtokoshoz is, akit 1917 tavaszán feljelentettek az iváni csendőrőrsön orosz foglyok botrányos magaviselete folytán. Az ügyirat 1917. április 11-én került a levéltárba az alábbi megnevezéssel: Répceszemerei asszonyok elleni feljelentés orosz hadifoglyokkal való szeretkezés miatt. A dokumentumok szerint a tárgyalást 1917. március 24.-én tartották meg Csepregen, ahol a vádlottak padján a földbirtokos mellett három cselédjének a felesége Cs. Gézáné (29 éves), G. Józsefné (32 éves) és M. Pálné (33 éves) is helyett foglalt. Takátsot felületességgel vádolták, a csendőrőrmester vallomása alapján az orosz hadifoglyok egy külön házban laktak a birtokon, de őrzésük nem volt megoldva, ennek következtében bizalmas kapcsolatba kerültek a helyi asszonyokkal. Az őrzésük fontosságát már korábban is hangsúlyozták, mivel annak hiányában fizetésükből a helyi kocsmákban szeszesitalokat vásároltak, ennek következtében pedig gyakoriak voltak a kihágások és a verekedések. Létszámuk nem ismeretes, amely azért is meglepő, mivel már egy hónappal korábban (1917. február 13.) bizonyos Müller József főhadnagy, aki a hadifogoly ügyeleti tiszt volt, panaszt nyújtott be annak tárgyában, hogy a gazdák elmulasztják bejelenteni a foglyok létszámát, amit elvileg sürgősen pótolni kellett.⁵

Az asszonyok beismerték a vádakat, egy ízben pedig az egyik cseléd asszonyt rajtakapták, hogy hálószobájában alsóneműre vetkőzött orosz tartózkodik. Az ügyész „erkölcsi eltévelyedésnek” nevezte az eseteket és súlyosbító ítéletet kérvényezett, mivel mindhárom asszony férje frontszolgálatot teljesített éppen. Vagyontalanságuk miatt két cseléd 10-10 korona pénzbüntetésben részesült, de enyhítő körülményként (bizonyítékok híján, csak beismerésre alapozva) fizetésképtelenségüket egy napi elzárásra módosították. Takátsot és Cs. Gézánét viszont 100-100 korona megfizetésére kötelezték. Az adott személyek mellett megrovásban részesült a répceszemerei előjáróság és az iváni csendőrőrs is, fokozott ellenőrzést írtak elő számukra. A főszolgabíró az esetet mulasztásnak tartotta, amely viszont véleménye szerint „a hivatkozott szabályokat… még nem meríti ki és így a hadifoglyok azonnal való elvonását” sem teszi szükségszerűvé, hiszen a tavaszi munkálatok még korántsem értek véget.

 ¹   HL. VII. Tgy. 119/19. Lange Emil. Béke és hadigazdálkodás. A világháborús gazdálkodás lényege. 203-211.

 ²  Mezőgazdaságban a napi munkabérpótlékuk 30 fillért tett ki, azoknak, akik bányákban vagy ipari létesítményekben dolgoztak 50 fillért. Egyes tulajdonosok a bérminimumnál nagyobb összeget is fizethettek, de ez az összeg nem haladhatta meg a 25 koronát 10 naponként. Az olasz hadifoglyok megkülönböztető bánásmódban részesültek, ők a napi minimumot akkor is megkapták, ha dolgoztak, ha nem. Egyes magánszemélyek viszont ezeket a kifizetéseket sok esetben visszatartották. MNL GYMSM SL. IV./B. 409. Munkabérpótlék hadifoglyoknak. 5714./1917 297. doboz.

³    21220. eln./1915. B. M. rendelet a hadifoglyoknak mezőgazdasági munkára való alkalmazásáról. Magy. Rend. Tára. 1915. 49. évf. 1206-1207.

 ⁴    MNL GYMSM SL. IV/B. 409. Hadifoglyokról, kik mezőgazdasági vagy ipari munkára adattak ki, - való bánásmód. 2307./1917. 293. doboz.

 ⁵  MNL GYMSM SL. IV/B. Müller hadifogoly ügyeleti tiszt panasza a községek ellen a munkára kiadott hadifoglyok és internáltak létszám változásának hanyag bejelentése tárgyában. 2236./1917. 293. doboz

^{Levéltári jelzet:
MNL GYMSM SL. IV/B. 409. Sopron vármegye alispáni iratai 1872-1950. 3095./1917. 294. doboz
A bejegyzést összeállította:
Dr. Suslik Ádám levéltáros}