Levél

C. Pacsay Edina

Levéltáros Asszony részére

Fejér Vármegye

Székesfehérvár

Szent István tér 2-3.

8000

Drága Ditkém,

ÉN MEGHARAPOM! Isten bizony, megharapom!

Nem illik! Nem illik!

Lárifári!

JÓL TUDOM ÉN AZT, HOGY NEM ILLIK, de akkor is, a tűréshatáromat elértem! Isten engem úgy segéljen: MEGTESZEM!!!

Hogyhogy hogyan?

Hogyhogy mikor?

Hát tudod, minden áldott reggel kezet csókol Nekem…

Na, majd akkor…

…megfogom a kezét, csak úgy lágyan, finoman… megfordítom, és egy gyors mozdulattal a számhoz emelve… JÓ ERŐSEN, HOGY NYOMA MARADJON, BELEHARAPOK!!!!

Dehogy Főlevéltárnok Uramat… az új gombszemű SEGÉDLEVÉLTÁRNOK URAT!

Ja, hogy Te nem is tudod, drága Ditkém, nálunk milyen kardinális változások mentek végbe, melynek hatására én lettem a MINDEN-ES!

Ez úgy kezdődött, kérlek, hogy megugrott a kutató- és ügyfelek száma: egyrészt az osztatlan közös tulajdonú telkek megosztása miatt érkezett földhivatali ügyek miatt, másrészt a „Keresem az őseimet!” új akciónak köszönhetően. Így Főlevéltárnok Uram úgy vélte, jobban járunk, ha elfogadjuk a Központ ajánlatát, és felveszünk egy segédlevéltárnokot, ki majd ellátja ezen ügyeket, ÉN meg foglalkozzak a MINDENEGYÉBBEL!

A MINDENEGYÉBBEL????

Dühöm majd szétszaggat!!!!

Csak azt ne írd nekem, hogy mély levegő, ki-be, fújd el, mint egy hőlégballont… mert Tőled ennél azért többet várok, aki oly bölcs és okos férfi neje, aki a farkasokkal is dacolva szembeszáll bárkivel… SEGÍTS, KÉRLEK!

Írom a válaszleveleket – ennyit még Táblabíró uramnak se írtam megboldogult lánykoromba’ –, locsolom a virágot – de minek... a huzat úgyis tönkreteszi szép lassan mindet –, teát főzök, befűttetek – mert majd megvesz bennünket itt Sopronban az Isten hidege!

Haj, a kávéfőző is bekrepált!

Mivel csak én feketézek, az bezzeg senkit se érdekel! Így nincs, mi átmelegítsen a dolgos munkapercek közepette… hacsak meg nem oldom ezt is, mint MINDEN-ES!

Aha… TITKÁRNŐ lettem… szenvedek…

…tegnap délelőtt csurig telt a pohár teljesen…

10 óra tájban Kálmán bácsi csengetett… már vártam… hiszen telepakoltam a kutatótermünket … előkészítve számára a kért iratanyagot… kihelyezve a kedvenc ceruzája, paksamétája, amit itt őrzök neki, hogy ne cipelje magával… erre ő már köszöntésem megakasztja, félresodor az ajtóból, és ekként szól:

– Na, magával semmi dolgom! Ha másolatra lesz szükségem, szólok! – és már fordul is a Gombszeműhöz – Drága Segédlevéltárnok Uram, hogy szolgál egészsége? Nézze csak, hoztam Önnek egy kis jófajta misebort, legyen mit elköltenie az estebédhez; és nem mellesleg lenne néhány kérdésem is, mire választ keresek… – és már sétálnak is karöltve a kutatóterembe, hol egész álló nap, zárásig – sőt azon túl is – diskurálnak, miközben én a teát hordom nekik órabérbe… megáll az eszem… hallod, én ezeket megmérgezem…

Jó, tudom… börtönbe visznek… de ha belegondolsz, a kőhidai börtönnek is van irattára, nem? Ellennék én ott, munkám lenne bőven… Péternek is jól jönne ott a segítségem… legalább valaki hasznát venné képességeimnek…

A börtönről jut eszembe! Mili mesélte, mikor könyvet hozott nekem, hogy múlt vasárnap Judit a fehérvári csendőrökkel egy szökött fegyenc után kutatott a soproni piacon. Kissé bosszús vagyok – bár Judit nem ismerhette megváltozott helyzetem –, mert azért igazán szólhatott volna, hogy itt van, hisz Te is tudod, mennyire szeretek az ilyen ügyekbe belekotyogni! Kicsit kizökkentett volna reménytelennek tűnő helyzetemből, amin már csak Te segíthetsz! Na, nem a méregkeverésben…

            Teljesen elmerültem itt az önsajnálatban, és a lényegről megfeledkeztem…

Hogy kissé megnyugodjak, erőre kapjak, új szokást vettem fel… mikor Kálmán bácsi megérkezik, és a diskurzust elkezdik, én ilyen-meg-olyan ürüggyel átsuhanok a Vármegyeházán lévő termeinkbe, és dühömet, főleg a toronyszobába: KI-TO-POR-ZÉ-KO-LOM… mint tudod, ezt a termünket is, mint a többit, ólomüveg ablakok díszítik…

Szerdán… mikor már túl voltam a toporzékoláson, a teremben sétálgatva észrevettem, hogy az egyik üvegablak megrepedt, a másik pedig betörött… azt nehezen tudom elképzelni, hogy én okoztam volna akkora földrengést toporzékolásommal, melynek ezt lett az eredménye… mindenesetre mielőtt kiderülne… rendbe kell tetetnem… titokban… feltűnés nélkül…

A kép illusztráció

Fotó alapján készítette: Bokor Adél

Ehhez lenne szükségem Rád, mint szövetségesre… és befolyásodra Tekintélyes Nagyságos Férj Uradnál, hogy egy igénybejelentő lapot, csak úgy, engedjen át! Ugye érted, mire gondolok? Az összes pénzt ugyanis nem tudom előteremteni, csak a felét. Azt is innen–onnan összekaparva: a Soproni Tudós Társaságtól, no meg a Városszépítőktől. A „lyukat” azonban sikerült ideiglenesen „befoltoztatnom”.

Az ablaktörést követő reggelen, otthoni feketézés közben, gondterhelten, a Sopronmegyét lapozgatva, megakadt szemem Hirschler hirdetésén, melyben gyerekcsőszt keres.

Apróhirdetések

Sopronmegye, 1948. március 14., [8.]

Na, ez pont kapóra jött! A Városházára menet be is csengettem Hirschlernéhez, hogy szívesen elvállalnám a gyerekfelügyeletet, ha még lehet. Erre ő szabadkozott, hogy nem tud ő engem eléggé megfizetni, meg amúgy is…

Erre én kedvesen, szerényen elmeséltem helyzetem, melyből igazán kisegítene az általa kínált álláslehetőség, melyet akár egy évre is vállalnék egyetlen csekélységért cserébe: kérje meg a férjét, hogy ideiglenesen üvegezze be a levéltár kitörött címeres ólomüveg ablakát.

Apróhirdetések

Sopronvármegye, 1922. április 16., 13.

Ahogy reméltem, egyszerre megtetszett neki a csereüzlet. Az alku a kapualjban rögtön meg is köttetett. Kissé megkönnyebbültem. Így betörni, beugrani csak úgy, hozzánk már nem lehet.

De vajon mennyi ideig tudom még távol tartani Főlevéltárnok uramat, no meg a Gombszeműt a Vármegyeházától?

Ezért írom is gyorsan, milyen segítségre lenne még szükségem:

Ad 1. Ki kellene derítened, ki örökölte Kopp Ferenc műhelyét. Ki viszi tovább a családi vállalkozást?

Ad 2. Hogyan tudnék közelébe férkőzni és meggyőzni, segítsen, alkossa újra a kitörött címeres üvegablakot, és ami megrepedt, tegye újra teljessé a két szép szememért!

Ad 3. Mivel Nálatok is vannak szép számban ilyen ablakok, ezért Viktóriától el kellene kérned – szépen, csendben – még egy tervet, amit lemásolva Táblabíró uram hivatali címére kellene megküldened! Tudod azt, amelyen egy harcias oroszlán van! Nézd, ehhez hasonlót…

Üvegfestményterv

Az irat jelzete: HU-MNL-GYMSVSL IV.429. Sopron vármegye Levéltárának iratai 1862-1950 (1951) Egyéb iratok

            Szinte hallom, ahogy dorgálsz… és szidsz… mibe keverlek…

Emlékszel… legutóbb Veszprémben találkoztunk… akkor megcsodáltad piros szíjas órámat… már szóltam Zoller Ferencnek, készít egyet, ki is fizettem. Zoller igazán agilis ember, az Újteleki-kapun kívüli kis házikóját tűzálló habán fedéllel látta el, majd ezt próbaként felgyújtotta… na, majd ezt elmesélem Neked nyáron Váradon, mikor a szép, új piros szíjas órádat is átadom… igen, igen… még meg is vesztegetlek… látod, mégiscsak Kőhidán lesz új lakhelyem…

Hallom, ahogy mondod: „Írjál Csabának, majd az küld Neked terveket!”

Meg egy nagyfrászt is melléje! Még csak az kéne! 

A levéltári palota címeres üvegablaka

Nagyvárad

Bécsi kapu tér, 3. emelet, csarnok

Tudom én, hogy vannak a Központban is üvegablakok, DE én nem sírok, nem írok, hanem Ábri Erzsi unokájához méltóan MEGOLDOM! Aztán, ha nem megy, még mindig bevallhatom, és sírva-jajgatva írhatok.  

…és folytatod: „Miért nem jó Neked Róth Miksa terve, kinél szakmai ismereteit Kopp szerezte? Miért kuncsorogsz Tőlem?”

Azért, mert ha Rád hallgatok, írnom kell Csabának, kinek, újra mondom, inkább nem kéne. Amúgy is az ilyen dolgokban férfiakra nem lehet számítani! Látod, Miska se írt egy sort se! Lassan egy éve áll miatta az ügyem! Ezek a levéltárnokok lassúak, komótosak és irtó, de irtó pletykásak! Csaba amúgy is mindenkiről tudja, mit kutat, miről ír fámákat, hol közli azt. Még csak az hiányzik, hogy levelemről szóljon Zsigának, aki szól Bélának, aki már fel is hívta Főlevéltárnok Uramat; aki abban a minutumban kipenderít innen, és mehetek haza Táblabíró Uramra főzni, mosni egész álló nap! Na, még csak az kéne!!!

Most leírom, mire jutottam, Te azzal a csuda találékony eszeddel hozzáteszed, amit tudsz … és … tádám … már írhatom is az igénybejelentőt czendes és böltz férjed részére, természetesen, csak úgy, mint aki semmiről se tud, objektíven, adatot közelve, szél szárnyán, felhőben hozzá repítve… amúgy is csak mi nők tudunk igazán össze- és titkot tartani, ugye?

Szóval…

Viktória írásából tudom: (amiről Csaba lajstromából szereztem tudomást, mondtam már, hogy ezt a lajstromot NAGYON SZERETEM, ennek ellenére ne reménykedj, nem írok neki egy sort se!) „Kopp Ferenc üvegfestő, díszüveges (1877–1944) Kratzmann Ede, majd Róth Miksa műhelyében szerezte szakmai ismereteit. 1912-ben alapította meg első cégét: Ólomüveg tervező és készítő műhely néven. Vállalt üvegfestést, díszüvegezést, üvegmaratást is a Székely Bertalan utcai műtermében.” – Na, látod, ez jó kiindulópont lehet ahhoz, hogy kinyomozd, ki viszi tovább a családi üzletet akár ezen vagy más helyen!

A Somogy Vármegyei Levéltár régebbi épületében szintén láthatóak Kopp-alkotások. Az itt őrzött iratokból – inkább ne is kérdezd, hogy jutottam ehhez az információhoz – kiderült, hogy Kopp 47 pengős egységárért vállalta az üvegablakok megadott minta utáni művészies és heraldikai szempontokból helytálló kivitelezését, a helyszínre szállítást, a régi ablaktáblák kiszerelését és az újak szakszerű beszerelését.

Bár nem erősségem a számolás, de Sopron esetében más a helyzet, és nem értem, miért kerülhettek többe az üvegablakok? 83 pengő/darab. Lehet, hogy az ablakok méretei eltérőek a különböző levéltári helyeken?

Legyél oly szíves, mérj le egy ablakot Fehérváron, én is lemérek egyet Sopronban! Nézzük meg, mi lehet az árkülönbségnek az oka. Arról nem is beszélve, hogy Nálatok Fejér vármegye összes nemesi famíliájából kizárólag csak olyan családok kaptak helyet a címergyűjteményben, akik hajlandóak voltak megfizetni az elkészítés költségeit: a teljes megrendelés 155 pengőt tett ki. Ez pedig majdnem a duplája a miénknek! Míg Nálatok a családok fizették a címeres üvegablak elkészítésének költségeit, addig nálunk Rupprecht Olivér felsőházi tag jelenléti díjából készültek, melyet a vármegyei levéltár céljaira ajánlott fel, azért, hogy a vármegye történetébe bekapcsolódó családok címerei felkerüljenek a levéltár ablakaira, fennmaradjon emlékük a jövő generációinak.

Az alkotók és adományozók

Fotó: Koloszár Andrea

A levéltár belső ablaktábláin összesen 54 darab festett és égetett, művészies kivitelű, ólomba foglalt színezett címerkép helyezhető el, és a címerképek elkészítésének és elhelyezésének költségei az alispáni jelentés szerint hozzávetőleg mintegy 4500 pengőt fognak kitenni.

Jelentés Rupprecht felajánlásáról

Sopronvármegye Hivatalos Lapja, 1933. június 8., 112.

Mivel itt a nevelési szándék is célul lett kitűzve, ezért másfélszáz család címerét gyűjtötték össze, és ebből a tekintélyes mennyiségből egy, az e célra felkért bizottság választotta ki azt az 53 címert, mely felkerült a levéltár ablakaira. 54 férne el, de csak 53 készült.

Ditke, van még egy csavar a történetbe’: Dallos Márton levéltárnok címere is helyet kapott. RÁADÁSUL KÉTSZER! Hogy a ménkűbe történhetett ez meg? 

Róth Miksa azt írja visszaemlékezésében, hogy „csak kivételes esetekben szokott egyszersmind tervező is lenni az üvegfestő. Legtöbbnyire megoszlik ez a munka: más művész tervezi az üvegfestményt, melyet az üvegfestő valósít meg”. Nálunk a szükséges rajzokat Ágoston Ernő rajz- és festőművész készítette el. Élnek még rokonai vajon? Tudhatnak esetleg valamit erről a megduplázott címerről? Nálatok ki készítette a terveket?

Míg várom válaszod, addig átbogarászom az 1920–30-as évek jegyzőkönyveinek mutatóját, hátha találok még valamit. Sőt, megnézem, volt-e levelezés a címerek ügyében a Központtal!

Ditke, szerinted meg fogom én valaha kedvelni ezt a Gombszeműt?

 … ááá, nem hiszem…

… egyedüli kurucként a labancok közt lehet, nincs is helyem…

                                               Milliószor ölel és csókol

                                                                                               Lili

Ui. Kérlek, ne szólj senkinek! Rejtsd el levelem! … és ha még nem kértem volna eleget… a fehérvári sokadalomban végy nékem 1 röf piros pántlikát, mert én azt úgy szeretem…

A tévhit és a rémhír terjedését megállítva tényként közlendő az Olvasóval, hogy…

… a Soproni Levéltár üvegablakainak többsége épségben, de az idő vasfoga által megcsócsálva, egy pedig megrepedve, de nem összetörve várja továbbra is a kíváncsi, érdeklődő látogatókat.

Repedt üvegablak a Vármegyeházán

Fotó: Koloszár Andrea

Azonban, ha e kis írás felkeltette figyelmét, és szívügye lett levéltárunk ügye, adóbevallása során gondoljon reánk!

Kérjük támogassa adója 1%-ával a Magyar Nemzeti Levéltár munkáját!

Adószám: 15309178-2-41

Köszönjük!

 Az olvasói észrevételeket a következő postacímre várja Ödenburger Lili

9400 Sopron

Fő tér 1.

A fotókat Bokor Adél és Koloszár Andrea készítette.

Az iratanyag válogatásában közreműködött Dr. Kelemen Dávid.

Levéltári iratanyagok:

HU-MNL-GYMSVSL IV.429. Sopron vármegye Levéltárának iratai 1862–1950 (1951), Egyéb iratok

Ajánljuk a Kedves Olvasó figyelmébe a témához kapcsolódó alábbi szakirodalmat:

Ágoston Ernő és tanítványai. Kiállítás-katalógus, Sopron, 1990. március 14–25.

Alispáni jelentés Sopronvármegye 1933. évi állapotáról. Sopron, 1934, 34–36.

Reisz T. Csaba: Róth Miksa címeres üvegablakai a Bécsi kapu téri levéltári palotában, Magyar Levéltárosok Egyesülete – Magyar Nemzeti Levéltár, Budapest, 2015.

Szima Viktória: A levéltár címeres üvegablakai. Levéltári Mozaik, MNL Fejér Vármegyei Levéltára, 2025. https://mnl.gov.hu/mnl/fml/hirek/a_leveltar_cimeres_uvegablakai (utolsó letöltés: 2026. május 4.)

Sopronvármegye Hivatalos Lapja, 1933. június 8., 112.

Sopronmegye, 1948. március 14., [8.]

Sopronvármegye, 1922. április 16., 13.

Sopronvármegye, 1925. június 7., 2.

Sopronvármegye, 1936. június 7., 4.

Soproni Hírlap, 1934. május 26., 1–2.