Múltbanéző 9. (5)

BERNHART SÁNDOR 1938-AS SAJTÓPERE

Az első zsidótörvény biztos táptalajt adott a szaporodó magyar szélsőjobboldali szervezeteknek arra, hogy a zsidók szerintük túlzott közéleti szerepét ok nélkül folyamatosan felhánytorgassák, a tények és információk antiszemita hangvételű tálalásával eltorzítsák azokat. A magyar társadalomban addig burkoltan meglévő antiszemitizmus egyre inkább nyílt teret kapott, amelyen a magyar társadalom az esetek nagy többségében közömbösen átlépett, de voltak akik a lehetőségeikhez mérten megpróbáltak a valós tényekre támaszkodva érvényt szerezni az „igazságnak”. Ennek egyik tipikus példája dr. Bernhart Sándor bajai polgármester 1938-as sajtópere az Új Kor keresztény-szociálpolitikai folyóirat ellen.[1]

A szereplők

Bernhart Sándor a két világháború közötti bajai közélet egyik legérdekesebb, egyben legvitatottabb személyisége. Bernhart Sándor 1889-ben született Baján, szülei német származásúak – édesanyja anyanyelve is német volt. Iskoláit Baján végezte, emellett zenét tanult, érettségi után művészeti pályára akart lépni, de apja nyomására jogot végzett. 1913-ban letette az ügyvédi vizsgáját, ezzel hosszú időre Magyarország legfiatalabb ügyvédje lett, több városban is dolgozott, de igazán sehol sem találta helyét. 1914-ben hazatért, majd a háború kitörésekor jelentkezett a hadseregbe – többször is megpróbálkozott vele –, de onnan betegsége miatt mindig elküldték, végül a bajai városházán dolgozott önkéntesként. 1918. november 13-án Baja szerb megszállás alá került, az új közigazgatást Bernhart csak december 17-ig szolgálta, mivel ekkor nem tette le a hűségesküt a megszállóknak.[2] 1919 elejétől 1920 közepéig kalandos élete volt, innentől ismét ügyvédként dolgozott – elsőször dr. Glatz Erik irodájában –, majd 1922-ben Baja város tiszteletbeli főügyészévé választották. 1926-ban végleg hazatért Bajára és a város közéletének aktív szereplője lett – a Liszt Ferenc Kör elnöke –, 1929-től városi ügyész, majd elnyerte az örökös tiszti főügyészi címet. 1937. október 9-én egyhangú többséggel polgármesterré választották. Székfoglaló beszédében a szokásos gazdasági fejlesztési kérdések – utcakövezés, kikötőbővítés, kórház- és iskolafejlesztés – mellett kiállt a város életében fontos szerepet játszó zsidó vallású barátai mellett is. A helyi sajtóban megjelentetett beszéde az egyre erősödő antiszemita közhangulat miatt országos szinten is visszhangokat váltott ki.[3]

Az Új Kor című folyóirat a korszak egy tipikus hányatott sorsú időszaki kiadványa volt. 1935. április 20. és 1938. december 16. között jelent meg, először kéthetente, majd 1937-től hetenként. A lap fennállása alatt több felelős szerkesztője is volt, az utolsó, Kenézlői Tibor 1938. augusztus 12-én kezdte meg működését. Az újság mindvégig országos lapként szeretett volna működni, de a főváros határait is alig tudta átlépni. A tulajdonos – Péter Ferencné – és a szerkesztők kötődését mutatja, hogy az újság mellékleteként jelent meg a Rákospalotai Harc, című erősen szélsőjobboldali időszaki kiadvány is 1938-ban.[4] Az Új Kor 1938-ban önmagát a Nemzeti Front lapjaként jelölte meg. A Nemzeti Frontot Salló János köztisztviselő és Rajniss Ferenc újságíró alapították 1936-ban fajvédő pártként. Eredeti neve Nemzeti Front (Magyar Szocialista Néppárt). A párt 30 pontos programjában a keresztény alapokra helyezett nacionalizmust hirdette és a szegényebb néprétegek felé kívánt nyitni szociális biztonságot előrevetítő demagóg ígéreteivel. A gazdaságban és a kultúrpolitikában az állam szerepét meghatározónak tartó program több pontban is ellentmondásos, elnagyolt volt, bizonyos gondolatai nehezen értelmezhetőek.[5] A párt a véleményét a zsidóságról több programpontban is éreztette, de részletesen a 13.-ban fejtette ki: „13. A zsidókérdés radikális, törvényes rendezését; a zsidóságnak vallási alapon szervezett fajjá, s mint ilyennek nemzetiségi kisebbséggé nyilvánítását. A zsidó ünnepek kötelező megünneplését, s így a zsidó üzleteknek szombaton és a zsidó ünnepeken való zárva tartását.”[6]

A kérdéses cikk

Az Új Kor 1938 augusztusi száma egy rövid sajtóhírt tett közé a bajai polgármester hivatalos olaszországi útjáról meglehetősen provokatív stílusban: „Baja polgármester két zsidóval ment a Türr-hadihajó keresztelési ünnepségére. [...] Egész Bácskában fejcsóválva beszélnek arról a furcsa eseményről, amely a Türr-hadihajó keresztelési ünnepségével kapcsolatban lejátszódott. Az olaszok ugyanis nagynevű tábornokunk, a bajai születésű Türr István emlékére hadihajót építettek. Ennek keresztelési ünnepségére meghívták Baja városát, külön kérve, hogy a küldöttség a Baján lévő eredeti Türr-zászlóval jelenjen meg az ünnepségen. A színmagyar bácskai város képviseletében Olaszországba utazott dr. Bernhart Sándor polgármester és – mintegy az eredeti Türr-zászló díszkíséreteképpen – dr. Bajai Ernő törvényhatósági bizottsági tag, kikeresztelkedett zsidó, valamint Klein Mateo, a bajai posztógyár Galíciából bevándorolt zsidó igazgatója. Igaz ugyan, hogy a három és félezer pengőt kitevő kirándulási összegből Klein nem részesült, mert saját költségén ment ki /teheti, eleget megkeres neki a magyar munkás/, hanem azért mégis csak különös, hogy egy magyar várost egy magyar ember emlékére rendezett külföldi ünnepségen – két zsidó képviseljen! Nem találtak volna erre a célra alkalmas magyar embert?”[7]

A cikk az Új Korban.
(Forrás: Országos Széchenyi Könyvtár Internet könyvtár: http://libinfo.oszk.hu/cc/index.php?id=13690a.pdf 2014. 06. 05.)

A helyreigazítási kérelem

A cikkben szereplő információk azonban nem feleltek meg a valóságnak, ezért a közleményben szereplő pontatlanságokkal kapcsolatban a sajtóról szóló 1914. évi XIV. törvénycikk alapján Bernhart Sándor helyreigazítást kért a laptól a kiadóhivatalnak címzett levelében. Kérelmében a cikk több tévedésére is rámutatott. Az írás ugyanis összekeverte a keresztelési ünnepséget a harci zászló felavatási ünnepséggel, valamint az eseményre utazó küldöttség összetételét és az utazás tényleges költségét is pontatlanul közölte: „Hivatkozással az Új Kor folyó hó 5-iki számának második oldalán: »Baja polgármestere két zsidóval ment a Türr-hadihajó keresztelési ünnepségére« című közleményre, az 1914. évi XIV. tc. 20. §-a alapján a következő helyreigazító nyilatkozat közzétételét kívánom: A Türr Istvánról elnevezett olasz hadihajó harci zászlójának felavatási ünnepségén Baja város közönségét egyedül a város polgármestere képviselte. Dr. Bajai Ernő nem volt tagja a küldöttségnek, s nem is járt az ünnepség idején Olaszországban. Klein Mateo nem mint a küldöttség tagja, hanem mint az egyik bajai napilap kiküldött munkatársa vett részt az ünnepségen. Galíciában soha sem járt, Fiuméban született, tőkéletesen beszél olaszul, s ezért kapott megbízást a bajai újság tudósítására. »A kirándulási összeg« nem »három és félezer pengőt« tett ki, mert a polgármester mindössze 573 pengő 20 fillért kapott a várostól útiköltségre, amely összeg természetesen részben fedezte csak a ténylegesen felmerült kiadásait.”[8]

1938 nyarán – az Anschluss és a müncheni konferencia között – mind a náci Németország, mind Olaszország tett gesztusokat a magyar katonai és politikai vezetés felé, ennek megfelelően mindkét állam flottájába lépett egy-egy nevében magyar kötődésekkel is bíró hadihajó. Olaszországban egyértelmű volt, hogy az olasz egység kivívásában meghatározó szerepet játszó magyar tábornokról keresztelik el egy hadihajójukat. Baja város, mint Türr István szülővárosa, a róla elnevezett hadihajó minden fontos eseményére meghívót kapott.[9] (A náci Németország ennél sokkal nagyobb gesztust tett a magyarok felé, mivel a legújabb nehézcirkálójuk, az 1938. augusztus 22-én vízre bocsátott Prinz Eugen keresztszülei Horthy Miklós kormányzó és neje voltak.[10]) Egy hadihajó keresztelési és zászlóavatási ünnepségét összekeverni komoly tárgyi tévedés. Egy hajó „életében” több nagy ünnepséget is szoktak tartani: gerincfektetés, vízrebocsátás és keresztelő, zászlóavatás és flottalajstromba vétel, szolgálatba lépés, kitüntetések, egyéb nevezetes alkalmak.[11] Az első, talán legjobban publikált esemény a vízrebocsátással egybekötött a keresztelési ünnepség volt. Ilyenkor a hajó „keresztanyja”[12] hozzácsapott egy pezsgősüveget a hajó orrához, leleplezték a hajó nevét és egy előre kiépített görgőszerkezetek segítségével vízre bocsátották.[13] Ekkor még csak a hajótest és a főbb szerkezeti elemek készültek el. A hajó tényleges befejezésére általában ugyanannyi időt kellett várni, mint a gerincfektetéstől a vízrebocsátásig eltelt idő. A teljesen kész hajót ezután a szakhatóságok átvizsgálták, kiállították a műszaki bizonyítványait. Ha használatra alkalmasnak találták, akkor következett a flottalajstromba vétel és hadihajó esetében az ünnepélyes hadilobogó-avatás – kereskedelmi hajóknál ez már csak egy hivatalos aktus volt a használatba vétel előtt. Bernhart Sándor helyreigazítási kérelmében ezt az ünnepséget nevezte meg az eredetileg szerepeltetett keresztelő helyett.[14]

A cikkben szereplő személyek – dr. Bajai Ernő és Klein Mateo – nem tartoztak Bernhart Sándor kíséretéhez. A Türr István zászlóavatási ünnepségén Magyarországot a bajai polgármester mellett Konek Emil nyugalmazott altengernagy, Barabás Emil altábornagy és Bauszern Ármin folyamőr főkapitány képviselte.[15] A cikk írójának abban igaza volt, hogy Klein Mateo is kiutazott az ünnepségre, és személyes barátja volt a bajai polgármesternek, de ő a benyújtott számla tanúsága szerint a saját költségén utazott, vagy a Bajai Újság; tudósítójaként az újság fizette ki neki az utat. Baja város természetesen csak Bernhart Sándor utazási költségeit fizette, erre 800 Pengő előleget kapott, de ezzel az utazási bizonylatok – jegyek és igazolások – felmutatásával júliusban kellett elszámolnia. Az elszámolt költségek között az utazáson felül csak a napidíjat fizette ki a város a polgármesternek, az étkezést saját forrásból oldotta meg, így Bajának 573 Pengő 20 fillérébe került az út, nem pedig a cikkben megadott irreálisan magas 3500 Pengőbe.[16] A pontos elszámolást tartalmazó, a városi számvevőség által kiállított számla másolatát Bernhart mind a helyreigazítási kérelemhez, mind az ezt követő bírósági beadványához mellékelte.

Az utazásról a városi számvevőség által kiállított részletező számla.[17]

A panasz

A Bernhart által bemutatott bizonyítékok és a felsorolt tények alapján egyértelmű, hogy az Új Kor hibázott és a bajai polgármester helyreigazítási kérelme jogos. A sajtótörvény értelmében erre a lapnak a téves adatokat tartalmazó cikket követő két lapszámban nyílott lehetősége az eredeti cikk helyén, annak terjedelmében, ugyanazzal a betűtípussal. Az Új Kor augusztus 5. után 19-én és 26-án jelent meg, de egyik számban sem volt benne a kívánt helyreigazítás, ezért Bernhart Sándor a sajtótörvény 21. §-a értelmében panaszt tett a területileg illetékes budapesti királyi büntető járásbíróságnál:[18] „A Budapesten megjelenő »Újkor« c. időszaki lap 1938. évi augusztus hó 5-én kiadott – ide A, alatt eredetiben csatolt – számának második oldalán »Baja polgármestere két zsidóval ment a Türr-hadihajó keresztelése ünnepségére.« című közleményében valótlan tényeket közölt és való tényeket hamis színben tüntetett fel. Az »Újkor« kiadóhivalának a B./ alatt mellékelt postai feladóvevény szerint 1938. évi augusztus hó 16-án ajánlott levélben a c./ alatti helyreigazító nyilatkozatot küldöttem be és annak az 1914: XIV. t. c. 20. §-a alapján való közlését kértem. Helyreigazítói nyilatkozatomat a lap sem az 1938. évi augusztus hó 19-én, sem pedig az ezt közvetlenül követő augusztus hó 26-án megjelent számában nem közölte. Minthogy az »Új Kor« szerkesztője, Kenézlői Tibor a helyreigazító nyilatkozat közzétételére vonatkozó kötelezettségének törvényszerűleg eleget nem tett, az 1914:XIV. t. c. XXI. §-a alapján ellene D./ alatt igazolt ügyvédem útján Panasszal Élek és tisztelettel kérem, Hogy panaszom tárgyalására határnapot kitűzni, arról mind engem és meghatalmazott ügyvédemet, mint pedig Kenézlői Tibor szerkesztőt értesíteni és a tárgyalás lefolytatása után panaszomnak helyt adni, az »Új Kor« c. időszaki lap szerkesztőjét, Kenézlői Tibor budapesti lakost az általam beküldött helyreigazító nyilatkozat közzétételére és a felmerülő költségeknek végrehajtás terhe melletti megfizetésére kötelezni méltóztassék.”[19]

A sajtóper

A helyreigazítási kérelem elmaradásával kapcsolatos jogi eljárást a sajtótörvény 21. §-a szabályozta. A panaszt a lap kiadója szerint területileg illetékes járásbíróságon – ebben az esetben Budapesten – kellett beadni, a lap felelős szerkesztője – Kenézlői Tibor – ellen, a beadványt a bíróság minden esetben 3 napon belül tárgyalta. Az ítéletet zárt ülésen hozta meg a törvényszék, a felek és ügyvédeik itt személyesen megjelenhettek, a tárgyalás időpontját elnapolni nem lehetett. Bernhart Sándort vitéz dr. Mátyásfalvy-Glatz Erich,[20] Kenézlői Tibort dr. Budinszky László képviselte.[21] Mindketten jó ügyvédnek, a szakma elismert képviselőinek számítottak az 1930-as években.

Az ügyet a budapesti IX. kerületi járásbíróságon tárgyalták 1938. szeptember 12-én. Az ügyben a következő meglepő ítélet született: „A kir. büntető járásbíróság helyreigazító nyilatkozat iránt Kenézlői Tibor szerkesztő ellen beadott panaszra megtartott nem nyilvános tárgyalás alapján, a panaszos képviselőjének és a panaszlott képviselőjének felszólalása után, meghozta a következő ítéletet: A kir. járásbíróság dr. Bernhart Sándor panaszosnak helyreigazító nyilatkozat közzétételére irányuló panaszát elutasítja és arra kötelezi, hogy Kenézlői Tibor panaszlottnak 25 pengő ügyvédi képviseleti költséget 15 nap alatt, végrehajtás terhével megfizessen. Indoklás: Dr. Bernhart Sándor panaszos képviselője kérte, hogy a kir. járásbíróság Kenézlői Tibor panaszlottat, mint az »Új Kor« című időszaki lap szerkesztőjét, az iratokhoz csatolt helyreigazító nyilatkozat közzétételére kötelezze. Panaszlott szerkesztő képviselője a panasz elutasítását kérte, mert a becsatolt helyreigazító nyilatkozat a St. [sajtótörvény] 20. §-ban felsorolt kellékenek nem felel meg. A kir. járásbíróság az iratokhoz csatolt helyreigazító nyilatkozatból megállapítja, hogy panaszos azt nem Kenézlői Tibor panaszlotthoz, mint az »Új Kor« című időszaki lap szerkesztőjéhez, hanem az »Új Kor« című időszaki lap kiadóhivatalához intézte. A helyreigazító nyilatkozat közzétételére azonban a St. Értelmében mindig csak az időszaki lap szerkesztője kötelezhető, amiből természetszerűleg következik, hogy a helyreigazító nyilatkozat közzétételére is csak őt lehet felszólítani. Ezek szerint panaszos helyreigazító nyilatkozata a St.-nek a helyreigazítási jogról szóló szakaszainak meg nem felel. Mivel a helyreigazítói nyilatkozatot egységesen kell elbírálni, s abban az esetben, ha csak egy része is a törvény által megszabott feltétellel ellentétes, az egész nyilatkozatot úgy kell tekinteni, mint amely a törvényes kellékkel nem rendelkezik,– ezért a kir. járásbíróság a panaszt elutasította és panaszost a panaszlott ügyvédi képviseletével felmerült költség viselésére a St. 22. §-ának 2. bek. alapján kötelezte.”[22]

Bernhart Sándor helyreigazítási kérelmét egy formai hibára való hivatkozással – a helyreigazítási kérelmet hibásan a lap kiadóhivatalának, nem pedig a szerkesztőjének címezte – az elsőfokú bíróság semmisnek tekintette és a panaszát elutasította. A sajtótörvény 20. §-a nem fogalmazott egyértelműen a helyreigazítási kérelem címzettjével kapcsolatban: „A hatóság, amelyről vagy az, akiről valamely időszaki lap nyíltan vagy burkoltan valótlan tényeket közölt vagy való tényeket hamis színben tüntetett fel, követelheti az időszaki lapban megjelent közleményre vonatkozó helyreigazító nyilatkozatának közlését.” Ebben nem található pontos utalás arra, hogy a helyreigazítást kinek kell címezni. A hibát a lap követte el, ezért annak bármelyik hivatalos képviselőjéhez – szerkesztő, kiadó, fenntartó – benyújtható a helyreigazítási kérelem. A felelős szerkesztő csak a következő bekezdésben szerepel, mint az a személy, aki a helyreigazítás megjelentetése kapcsán intézkedni köteles: „A szerkesztő a lapnak a nyilatkozat kézhez vétele után legközelebb vagy közvetlenül ez után megjelenő számában, ugyanazon a helyen, ahol a közlemény megjelent, és ugyanazzal a nyomással, mint amilyen annak nyomása volt, a nyilatkozatot díjfizetés nélkül változatlanul közölni köteles,.”

A bíróság ítélete a tárgyalás lefolyása alapján is érthetetlen. Formai hiba esetén a keresetet automatikusan kellett volna elutasítani, de itt nem egészen ez történt. Az ítéletben alperesként az Új Kor helyett Kenézlői Tibor felelős szerkesztő szerepel, ami azt jelenti, hogy a helyreigazítási kérelemről a kiadóhivatalban döntöttek és eljutott az új szerkesztőhöz is. Itt a bíróság eljárásában van a megkérdőjelezhető lépés, mivel a kiadóhivatal és Kenézlői Tibor szerepét és felelősségét összemosták az ügyben. Sajnos a tárgyalás pontos jegyzőkönyve nem maradt fent, de Bernhart Sándor és ügyvédje magánlevelezéséből annyit megállapíthatunk, hogy a tárgyalás során Kenézlői Tibor sem vitatta a helyreigazítás benyújtásának szabályszerűségét. Bernhart a levelében azt írta, hogy Kenézlői a helyreigazítási kérelem elvetésére a sajtótörvény 20. §-ának 3. pontjában és a 24. §-ának 8. pontjában foglaltakat hozta fel mentségül: „3. a helyreigazító nyilatkozat csak ténybeli kijelentéseket vagy tényállításokra vonatkozó egyszerű cáfolatot tartalmaz;.” Abban a szerkesztőnek igaza volt, hogy a helyreigazítási kérelem a puszta tényadatok cáfolatán és helyesbítésén felül indoklást is tartalmazott, de ez nem lépte át a megadott terjedelmet és a helyreigazítás teljességéhez elengedhetetlen volt. Erre egyébként a sajtótörvény a korrekt hírközlés érdekében lehetőséget biztosított a sértettnek: „8. az, aki a helyreigazítási joggal visszaélve, helyreigazító nyilatkozat alakjában szándékosan valótlan hírt tesz közzé és ezzel kárt okoz;...” A szerkesztő egyenként próbálta megcáfolni a helyreigazítási kérelemben szereplő állítások valóságtartalmát, de a levélben leírtak alapján ez nem sikerült neki.[23]

A tárgyaláson Bernhart Sándor – nézetei szerint – megvédte álláspontját és felháborította a bíróság döntése, hogy egy formai hibára hivatkozva az egész beadványát semmisnek tekintették. Az elsőfokú bíróság formai hibára való hivatkozását még egy tény megkérdőjelezi. A Bernhart Sándor által kifogásolt cikk augusztus 5-én jelent meg az újságban, ekkor még Péter Ferencné laptulajdonos volt az újság szerkesztője, Kenézlői Tibor csak augusztus 12-től látta el a szerkesztői feladatokat. A helyreigazítási kérelmet augusztus 14-én megfogalmazó, majd 16-án postára adó Bernhartnak nem volt egyszerű feladata, hogy az Új Kor vezetőségében lévő keveredésen eligazodjon. Sajnos a bajai polgármester a biztosnak tűnő kiadóhivatalnak címezte a levelet, amellyel viszont elveszítette a pert.

A bírósági ítéletről utólagosan csak a korabeli bírói/bírósági gyakorlat fényében mondhatunk véleményt, ezt viszont nem ismerjük, mivel a korabeli sajtópereket zárt ülésen tárgyalták és a jegyzőkönyveket is „gyorsan” leselejtezték.[24]

Saját igazában bízva Bernhart ügyvédje, Glatz Erik megfogalmazott egy fellebbezést, amelyet 3 nappal később, szeptember 15-én a fellebbviteli bíróságon tárgyaltak. E tárgyaláson sem a panaszos, sem a panaszlott nem volt jelen. A fellebbviteli törvényszék a tényállás ismertetése és Glatz Erik felszólalásának meghallgatása után helyben hagyta az előző ítéletet és annak indoklását is, így Bernhart Sándor elveszítette a pert. Szeptember 28-án megérkezett dr. Budinszky László kérése és csekkje a polgármesterhez, hogy a 25 pengős ügyvédi költségét fizesse meg neki a vesztes. A polgármester elismerte vereségét, a mellékelt csekket október 3-án befizette.

dr. Budinszky László csekkjének befizetési igazolása.[25]

A pert a bajai polgármester egy speciális törvényértelmezésből következő eljárási hiba miatt vesztette el. A bíróság nem a tényekre és a felhozott bizonyítékokra támaszkodva hozta meg logikus döntését, hanem egy – a bírósági ítéletben is említett korabeli – jogértelmezési gyakorlat miatt az egyértelműen és bizonyítottan hibázó újság pártjára állt. A tényleges jogsértéssel valójában nem is foglalkozott. Így e perre is egyértelműen igaz a bíróságokat napjainkban is oly sokszor érő kritikus megjegyzés, hogy „jogot szolgáltattak nem pedig igazságot”.

Utószó helyett

A történet szereplői közül az Új Kor és Kenézlői Tibor szerkesztő pályafutása gyorsan véget ért. Az újság 1938. december 16-án jelent meg utoljára. A újság mögött álló Nemzeti Front 1939 elején szétszakadt, tagjainak jelentős része átlépett a Magyar Nemzeti Szocialista (Nyilaskeresztes) Pártba, maradékuk pedig a Keresztény Nemzetiszocialista Fronthoz csatlakozott.[26] Az 1938 végtől szünetelő sajtóorgánumra egyik politikai szervezet sem tartott igényt, ezért a lapot végleg felszámolták.

Dr. Bernhart Sándor bajai polgármester 1944. október 19-ig állt a város élén – hivatalosan 1945. június 4-ig –, ekkor a szovjet csapatok elől menekülve elhagyta a várost. Baja az ő polgármestersége alatt élte meg a második világháborút, a szövetséges erők bombatámadásait – a bajai dunai vasúti híd miatt –, a német megszállást és a holokausztot. A második világháború után a Horthy-korszakban betöltött közigazgatási funkciója miatt nem kapott rendes állást, így 1961-ben kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba. 1984. március 28-án – 30 évvel ezelőtt – hunyt el New Yorkban. 1991-ben Baja városa poszthumusz díszpolgárává választotta, 1994-ben a Jád Vásém a Világ Jámborai közé sorolta a zsidókkal szemben a holokauszt alatt tanúsított a közigazgatási vezetők között szinte egyedülálló, emberi magatartásáért.[27]

Jegyzetek