Múltbanéző 8. (3)

MEGEMLÉKEZÉS A KEREKEGYHÁZI

SZENT ISTVÁN RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOM

1913. ÉVI FELSZENTELÉSÉRŐL

„Kereken” 100 éve történt

 „Elkészült a kerekegyházai hívek áldozatkészségéből és buzgóságából s várja teljes díszében a kerekegyházai új katholikus templom a felszentelését”[1] – tudósított a Kecskeméti Napló 1913. augusztus 19-diki számában, a közelgő templomszentelés eljöveteléről. Éppen 100 esztendeje múlt, hogy Kerekegyházán, a Kiskunsági Homokhát ekkor még szerény de töretlenül fejlődő községében Szent István tiszteletére és ünnepén sor kerülhetett a római katolikus hívek templomának felszentelésére.

A település múltja egészen az Árpád-házi királyokig nyúlik vissza. A középkori alapítású települést először 1323-ban említik írott források, „Kerekygház” néven. A falu egykoron rendelkezett templommal, hiszen feltehetően nevét is innen nyerte – mint kerek alaprajzú templommal rendelkező helység. Később, a történelem viharai közepette a területen keresztül-kasul vonuló hadak többször is elsöpörték a békeidőben újra és újra életre kelő községet. A mai Kerekegyháza a török hódoltság alóli felszabadulást követően népesült be pusztai lakosokkal, majd 1857-ben önálló községgé alakult. A századfordulóra már 3604[2] főnyi nagyközséggé növekedett a település. 1902-ben vasúti szárnyvonalat kapott, 1909-ben megnyílt első takarékpénztára is. A gyors gyarapodás dacára a 20. század elején a község 9/10-ed részét alkotó katolikus közösség még mindig nélkülözte vallásgyakorlásának megszentelt helyét. „... Európának nincs oly elhagyatott területe templom, iskola és papság szempontjából, mint a magyar Alföldnek különösen katholikus vidékei. Húsz-harminc kilóméterig mehetünk, míg egy-egy templomtornyot észreveszünk. Egy napi járásra kell mennie a buzgó magyar népnek, hogy papot találjon, hogy misét és szent beszédet hallhasson”[3] – emlékeztette az egybegyűlteket beszédében Révész István prelátus, az Alföld híres templomalapító plébánosa a kerekegyházi templom szentelésének tiszteletére rendezett banketten.

Habár Kerekegyházán önálló lelkészség már 1873-ban szerveződött[4], sőt, fel is vetődött a templomépítés gondolata, a buzgó elképzelést csak három évtizeddel később sikerült megvalósítani.: az egyháztanács 1909 júniusában, Altrichter Ferenc plébánossága idején indította el a templomépítés mozgalmát. A kitartó szervezés, áldozatkész adakozás és nem utolsó sorban a község támogatása nyomán négy évvel később templomot avathattak Kerekegyházán a katolikus hívek. Még pedig nem is akármilyet! A neogót stílben emelt istenháza Magyarország első vasbeton szerkezetű temploma volt, így az épület szakrális jelentőssége mellett ipari műemlék is egyben. Az egyhajós templom 43,5 méter hosszú, 17 méter széles. Tornya 57 méterre emelkedik ki „téres” beépítésű környezetéből, mellyel vizuálisan még inkább monumentálisnak hat arányosan karcsú, függőleges ablakcsíkokkal díszített tömege. A templom teteje pala borítást kapott, tornya fordított liliom formát ölt. Alaprajza és külső tere hagyományosnak tekinthető. A templom bemutatása és felszentelésének történései előtt tekintsünk még vissza egy pillanatra a múltba, a templom építésének évszázaddal ezelőtti kordokumentumaihoz!

Kerekegyháza római katolikus hitközsége 1911-ben azon kérésével fordult a nagyközség közgyűléséhez, hogy felépíteni vágyott templomuk tornya számára területet kérjenek a település piacteréből.[5] A kérésnek a testület készséggel eleget is tett, így meglett hát a templom helye. Számos más feladat és akadály várt még azonban megoldásra, melyeket a hitközség, a hívek és a „politikai község” együttműködése hamar elhárított. A község képviselő testülete magára vállalta például a költséges toronyóra kétezer koronára becsült beszerzését és emellett minden javíttatási-karbantartási költségét, mely a jövőben felmerül, hiszen – amint a határozat indoklásában is áll – a település döntő részében katolikus hitű lakosságának lelki igényén túl az időjelző készülék fontos közérdeket is szolgál.[6] A képviselő testület Král György községi szolga részére a toronyóra kezelése és felhúzása után évi 100 korona díjat állapított meg.[7] Az óraszerkezet megrendelése előtt a testület a Magyar Királyi Állami Órásipari Szakiskolához folyamodott szakvéleményért. Az intézmény állásfoglalása alapján a szerkezet legyártására a Villamos Óra és Toronyóra Vállalatot keresték meg, azzal a kikötéssel, hogy a számlapok elkészítésére vonatkozóan a gyár a Melczer és Vinszki czéggel lépjen egyezségre.[8] A templomóra beszerzéséhez hitelre is szüksége volt a községnek. A kellő tőkét a kerekegyházi Első Takarékpénztár biztosította, 6%-os kamatteher mellett, de – tekintettel a „nehéz pénzviszonyokra” – azzal a kikötéssel, ha a község a takarékpénztárnál helyezi el takarékbetéteit.[9] Mindezeken túl Kerekegyháza képviselő testülete azt is vállalta, hogy a templom építésének – az adományokon túl eső – költségeit fedező hitelt, mintegy 120 ezer koronát maga veszi fel, majd továbbhitelezi a római katolikus hitközség számára. A hitel törlesztését az egyházközség vállalta, melynek beszedéséről maga gondoskodott.[10]

„A kerekegyházi róm. kath uj templom felszentelésére nagyban készül a község és az egyház” – tudósított a nagy eseményről a Kecskeméti Napló 1913. augusztus 19-diki száma.. Kecskemétről és a környékről sok vendéget vártak a jeles ünnepre: a Kecskemét Újság beszámolója szerint csak a törvényhatósági jogú városból legalább 1000 ember látogatott el Kerekegyházára, a templomszentelés alkalmára[11], de igen sokan érkeztek a közelebbi és távolabbi tanyavilágból is. A rendezők – számítva az esetleges záporokra, zivatarokra – már előzetesen egy nagy sátrat állítottak fel az ünnepi ceremónia színhelyén. Az egyházi szertartást Révész István prelátus celebrálta, „fényes segédlettel”, aki a hajnali vonattal érkezett a nagyközségbe. Révész prelátussal együtt indult Takács Mihály nagykőrösi esperes is, majd útjuk közben csatlakozott hozzájuk Kovácsy Kálmán a község országgyűlési képviselője, valamint báró Podmaniczky főszolgabíró. Augusztus 20-dikán fél 9-kor érkezett a küldöttség Kerekegyházára, és ezzel megkezdődött a templom felszentelésének egész napos ünnepi rendezvénysorozata, melyről a Kecskeméti Napló 1913. augusztus 23-diki számában részletesen beszámolt. Az alábbiakban olvasható az ünnepi rendezvény lefolyását és a felépült templom méltatását őszinte lelkesedéssel és kimerítő részletességgel ismertető írás, mely napig hűen idézi fel az ünnepélyes alkalom emelkedett és meghitt hangulatát:

„... Az érkezőket Kálóczy Ferenc főjegyző meleg, átérzett beszédben üdvözölte, mire Révész István rövid szívélyes beszéddel válaszolt. A válasz elhangzása után egy fehér ruhás kisleány gyönyörű fehér csokrot nyújtott át a főpapnak. Ezután hosszú kocsisorban elindult a menet a község szívében felépített templom felé. A kocsisor végén lovasbandérium haladt nyalka kerekegyházi legényekből.

Mikorra a vendégek a templomhoz érkeztek, a község lobogódíszt öltött s a zöld galyakból készült s Kecskemét címerével díszített diadalkapu jelezte, hogy mily szívesen várta a község vendégeit. A virágokkal, lobogókkal gyönyörűen feldíszített templomhoz érve a nép valóságos virágesővel halmozta el a prelátus és a vendégek kocsiját, akiket Altrichter Ferenc plébános kedves vendégszeretettel fogadott.

A templom megtekintése

A plebánián elköltött reggeli után a vendégsereg a felszentelendő templom megtekintésére indult.

A község közepén épült s modern motívumokkal gazdagított csúcsíves templom kívülről a legkellemesebb benyomást kelti. Belülről pedig egyszerű misztikus fönségével valósággal elragadja a szemlélőket. A kékes-zöld miatt [sic!] üvegeken átvilágító napsugár valami megmagyarázhatatlanul sejtelmes titokzatosságot varázsol a szentélybe. A templom teljes berendezése, a padok kivételével teljesen a hívők adománya. A párját ritkító nemes áldozatkészség megérdemli, hogy a nagyobb tárgyak adományozóit névleg is felsoroljuk.

A díszes csúcsíves főoltár s az egész szentély André Emánuel adománya. A két szép mellékoltárt a Móczár-család s a Jézus Szíve és Mária Társulat adományozták. Az »Ecce Homo« Langó László; a Pieta Csema Józsefné; a Szent Antal szobor D’ Elia Zs. Vladimir; a szószék Görbe Emánuelné, Andrékovics Apollónia; a kereszt id. Sebedka Jánosné; a baldachin, keresztkút, nagy oltárszőnyeg ifj. Szappanos Istvánné, André Rozália; a nagy csillár Szabó Józsefné s végül az öröklámpa és a szentély rácsa André Alajos és neje jótékonyságát dicsérik.

A templom megáldása

Délelőtt fél 10 órakor ragyogó napfényben, a tengerkék égboltozat mosolygása mellett kezdődött el a lélekemelő ünnepély. Révész István praelátus fényes papi segédlettel amint körüljárta a templomot s a szenteltvízzel reá adta a főpásztortól hozott áldást, könny csillogott minden kerekegyházi katholikus ember szemében s a szíveken elömlő végtelen boldog érzés ragyogó verőfénye lesugárzott az egyszerű lelkek szelíd arcáról. Az ember nem tudta megindulás nélkül nézni őket. S miután elhangzottak a zsoltár mélységes szózatai, megnyílottak a templomajtók a híveknek, kik repeső szívvel futottak be az új, kedves templomukba.

A felszentelés után a templomban Takács Mihány nagykőrösi esperes plébános, a kin rekedt körülbelül 3000 embernek pedig Mihalovics Ernő lajosmizsei plébános tartottak megindító szép beszédeket az ünnepség jelentőségéről.

Végül Révész praelátus díszes abbacialis misét mondott el az új templomban s ezzel átadta azt rendeltetésének. A kerekegyházi nép pedig egy felejthetetlen nap emlékével tért haza. Ezután a praelátus az egyháztanács, az iskolaszék és a katholikus tanítók tisztelgő küldöttségeit fogadta.

A díszebéd

A felszentelési szertartás végeztével újabb vendégek érkeztek. Kecskemét város képviseletében ugyanis Sándor István főjegyző és Dekány László tanácsnok érkeztek Kerekegyházára Beretvás Pál, Ottó Sándor, dr. Kovács Pál, Stringovics Gyula stb. társaságában, kiket Altrichter Ferenc pébános fogadott vendégül.

Délben a nagyvendéglő udvarán felállított hatalmas sátorban díszebédet adott a r. kath. egyháztanács, melyen az összes vendégek s a község színe-java megjelent. Csupán az keltett kellemetlen feltűnést, hogy a szép kerekegyházi asszonyok és leányok, nem tudni miért, távolmaradtak a bankettől, pedig ők is beillettek volna még az egészbe. ... Miután a kitűnő magyaros ebédet elfogyasztották a vendégek egy része még a 4 órás vonattal hazautazott Kecskemétre. Nagyrészük azonban este 11 órakor külön vonaton ment vissza Kecskemétre. Az ünnepély kitűnő rendezése az egyháztanács fáradhatatlanságát és áldozatkészségét dicséri. Sajnos, az esti táncmulatságot hamar elmosta a hirtelen támadt vihar.”[12].

„Isten tartsa, áldja e templom minden jótevőjét, a késő utódok imába szőve emlegessék áldott nevöket!”[13]

[Révész István]

Jegyzetek