Múltbanéző 7. (1)

A POLITIKUM TÉRHÓDÍTÁSA

A KECSKEMÉTI UTCANEVEKBEN[1]

Bevezetés

Közismert, hogy a magyarországi első hivatalos utcanevek 1850-ben, a Bach-rendszer kezdeti intézkedései között születtek. A hivatalnokok nagyrészt rögzítették a nép ajkán élő elnevezéseket, amelyekre az egyszerűség és természetesség volt jellemző, s amelyek létrejöttét kizárólagosan a tájékoztató, informáló funkció motiválta. De az emlékállítás, tiszteletadás vágya, amely kezdettől fogva egyfajta politikai üzenetet is hordozott, mindössze néhány évet váratott magára, kezdett beszivárogni a névadásba, mígnem szinte teljesen kiszorította a természetes indítékokat.

Már az 1860-as években országszerte érezhető az a szándék, hogy a reformkor és szabadságharc hőseinek emléket állítsanak – legalább az utcanevekben. Az országos nagy nevek: Kossuthé, Széchenyié, Deáké, Petőfié, Vörösmartyé igen korán felkerültek az utcanévtáblákra. A millennium felerősítette az emlékállítás tendenciáját, majd a XX. század második évtizedének nagy traumája, Trianon az 1920-as, ’30-as években szinte egyeduralkodóvá tette azt. A nagy történelmi fordulatok és jelentős évfordulók – 1945, 1968, 1989 –, majd a rendszerváltozást követő évtizedek sorra otthagyták lenyomatukat az utcanévrendszeren. A politikum visszavonhatatlanul rányomta bélyegét a hivatalos névadásra.

Nem volt ez másként Kecskeméten sem. Ha ezekben a jellegzetes időszegmentumokban megvizsgáljuk az utcanévállomány változásait, igen határozottan elénk rajzolódik a korabeli városvezetés ideológiai törekvése. Érdemes időnként a sajtótermékekbe is betekintenünk, hiszen a mindenkori sajtóvisszhang, a politikai és közéleti lapokban megjelenő polémiák jól érzékeltetik mind az utcanévadás hátterében meghúzódó szándékokat, mind a kiváltott reakciókat. Már a XIX. század végi sajtót is izgatták ezek a kérdések. Egy-egy nagyobb átnevezési kampány alaposan felkavarta az indulatokat, de az utcanévháborúig fajuló pártcsatározásokból az 1989-et követő időszak hírlapi vitái adnak valódi ízelítőt.

Vizsgálódásunkban az első névelem játssza a főszerepet, de egy-egy névtípus esetében a köznévi utótagon is dokumentálható a szerepváltás. Kezdjük ennek bemutatásával, hiszen már néhány beszédes példával is illusztrálható, hogy milyen változáson ment keresztül az eredetileg informatív, stiláris szempontból közömbös névelem – az út utótag –, hogyan válhatott szinte „robbanótöltetté”, miután hangulatilag telítődött indulatokkal, és hogyan küzdött egymással a valódi és jelképes szójelentés.

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az első kecskeméti hivatalos utcanevek születési körülményeit levéltári források alapján tanulmányozhatjuk. Megmaradtak ugyanis azok a vázlatok, tervezetek, amelyeket a tanácsnokok vetettek papírra akkor, amikor feladatul kapták, hogy a tizedükben használatos utcaneveket gyűjtsék össze, a névtelen utcákat pedig nevezzék el.[2] Sok esetben tehát in statu nascendi vizsgálhatjuk a névadás indítékait és a variánsokat. A tíz szenátor természetesen nem egyforma alapossággal végezte munkáját, voltak, akik részletesebben, mások nagyvonalúbban teljesítették a feladatot. Sok értékes megjegyzés olvasható az első, a harmadik és ötödik tized összeíróitól, másoktól jóformán csak felsorolást kapunk. A már nevet viselő utcák nevének lejegyzésekor „régi nevét megtarthatja”, az újak esetében: „lehetne”, „neveződhet”, „lehet nevezni” formula ismétlődik. A meghatározásban általában az utcát nyitó és záró háztulajdonos vagy valamely jeles, a város közönsége előtt jól ismert, tisztelt lakó nevét tüntetik fel. Egy-egy nevezetesebb építmény, létesítmény is segíti olykor-olykor a lokalizálást.

Ekkor a zömében közösségi eredetű, ösztönös és motivált természetes nevek rögzítése mellett olyan mesterséges elnevezések is létrejönnek, amelyeket már nem a spontaneitás, hanem a tudatos névalkotás szándéka hívott életre. Még motiváltak, hiszen kapcsolatban vannak a tájjal, az ott élő emberekkel, jellegzetes építményekkel, de már nem a közösség adja, hanem annak egyetértésével, de mégis csupán egy-egy tanácsnok javaslatára, mintegy „hivatalból” születnek.[3]

A spontán névadással keletkezettek között szinte a legtermészetesebb nevet a városból a szomszédos vagy távolabbi településekre kivezető utak viselték, amelyek általában tekintélyesebbek voltak városban maradó társaiknál. Kecskemét tudós történetírója, Hornyik János az 1591–1602-ik évekből fennmaradt jegyzőkönyvre hivatkozva öt utcanevet és egy városrésznevet sorol fel munkájában, ezek közül három – Pálkai utcza, Kőrös utcza, Szentlőrinczi utcza – irányjelölő típusú volt, és az azonos nevű városkapukhoz vitt. Figyelmet érdemel Hornyik János azon megjegyzése is, hogy a Pálkai és Szentlőrinczi utczák eleinte a szomszédos településektől kapták a nevüket, és csak azok pusztulása után lett névadójuk a távolabbi Halas és Csongrád.[4] Egy 1869-es újságcikk szerint „a halasi utca neve először félegyházi-útcza, a szolnoki útcza neve gyümölcs-útcza volt.”[5]

Az 1850-es javaslatok között szereplő Aradi utca is irányjelölőnek tűnhet, bár a város szívében, mindkét irányban lezárt (egyik oldalon a „Csongrádiba szakadó”, a másik oldalon a főtéri utcákba belefutó) útszakasz esetében az elnevezés teljesen indokolatlannak látszik, hiszen csak fél út ez, a városból kivezető szakasza hiányzik. A lapalji kiegészítés: „azon észrevétel mellett, hogy az Aradi uttzát Bánátusinak is lehetne nevezni” viszont megerősíti a fenti fölvetést (ti. hogy irányjelölő lenne).[6] A korabeli lakosság sem érezhette ezt a funkciót elég hangsúlyosnak, hiszen az egy-két évtizeddel későbbi, 1878-as változtatási javaslatok között az Aradi utca helyett már „Nagy Zsinagóga utcza” olvasható – mivel a zsinagóga előtt haladt el. Párja az Orvos utcát felváltó Kis zsinagóga utcza lett volna, majd két évvel később az Aradi utcza nevét így módosítanák: Magyar király utcza (az Orvos utcza helyett pedig Zsinagóga utcza szerepel a javaslatban.[7] Azonban 1905-ig változatlan maradt az Aradi utca neve.

Az 1905-ben született előadói tervezet, amely a város belterületének új közigazgatási beosztását, a területek elnevezését és az utcák át- illetve elkeresztelésének javaslatát tartalmazta, nagy felháborodást váltott ki a kecskemétiek egy részéből. A sajtó különösen az Aradi utca nevének az akkor frissen nyugalomba vonult főispánról, Beniczky Ferencről való átnevezését nehezményezte. A változtatás indoklásából idézünk:

„Az Aradi-utca ezen elnevezésének is megszűnt a jelentősége egyrészt azért, mert Araddal közúti összeköttetése Kecskemétnek már nincs, másrészt ez az utca már most nem a város széléig vezet, hanem egy nagy utcába, a Csongrádi-nagy-utcába torkollik. Ezen utca elnevezésében lenne megörökítendő épen most nyugalomba vonult főispánunk, Beniczky Ferenc neve, aki 15 évi működése alatt pártatlanságával, a város ügyei iránt állandóan tanúsított nagy érdeklődésével és a város haladására irányuló működésben való nagyértékű közreműködésével a város lakosságának osztatlan tiszteletét és szeretetét érdemelte ki.”[8]

Hogy mennyire nem volt osztatlan ez a tisztelet – legalábbis az utcanév tekintetében –, jól mutatja a Függetlenség című politikai lap 1905. május 7-i számában megjelent reagálás. Az Újdonságok rovatban egyenesen kegyeletsértésnek nevezik a javaslatot.

Beniczky-utca – Aradi-utca

– Kegyeletsértés –

A múlt közgyűlésen egy határozatot hoztak, mely szerint Beniczky Ferenc főispán érdemeinek elismeréseül az Aradi-utcát Beniczky-utcának keresztelnék el.

Csodálatos, hogy ehhez az indítványhoz a közgyűlés hozzájárult. Pedig indoklása igen gyenge. Először, mert a főispán a jogakadémián nagyobb alapítványt tett, már pedig az Aradi utca a jogakadémiához igen közel fekszik. Másodszor, mert az utca torkolatában nyílt meg a Rákóczy sugárút s így a Beniczky-utca az ún. előkelőbb utcák sorában foglal helyet.

De már vegyük az érem másik oldalát. Miért kellett épen az Aradi-utcát nevezni Beniczky-utcának? Miért sértünk meg mi egy várost, mely okot nem szolgáltatott rá, miért kellemetlen nekünk az „Aradi” név, a magyar Golgota szenthelyére emlékeztető elnevezés? Hiszen olyan nevetséges utcanevek vannak, hogy a hatóság – már foglalkozik a tervvel a nevek megváltoztatására vonatkozólag, miért nem nevezte el ezek valamelyikét Beniczkyről s hogyan juthatott arra a gondolatra, hogy éppen az Aradi-utcát fosszák meg történelmi jelentőségű nevétől?

Res judicatával állunk szemközt. De lehet a dolgon még segíteni. Hisszük, hogy akad olyan férfiú a legközelebbi közgyűlésen, ki e dolgot szóvá fogja tenni. Mert ebben az utca-elnevezésben egyenesen kegyeletsértést látunk, nem is említve azt, hogy egy várost ezáltal minden ok nélkül megsértettünk.

Kecskemét város közgyűlésének hazafisága ősidőktől nevezetes s jóvá kell tennie ezt a határozatát, melyet nyilvánvalólag az elnézés, nem pedig a tények felismerés sugallt. A magyar Golgota, a vértanúhalált halt dicső elődök emléke a kegyeletet megköveteli, Arad város pedig – mint alföldi testvérváros – nem érdemli meg azt, hogy minden ok nélkül régidőktől nevét viselő utcánkat – akár Beniczky Ferenc, akár – Tisza István nevéről nevezzék el. (f.)[9]

A Kecskeméti Lapok nem sokáig késlekedett a válasszal.

Beniczky Ferenc-utca

„Haragszik a FÜGGETLENSÉG, mert ezután már Beniczky Ferenc utcának fogják hívni az Aradi-utcát. Így rendelte ezt ugyanis az áprilisi közgyűlés. A »Függetlenség« kegyeletsértésnek tartja ezt a határozatot az aradi tizenhárommal szemben, s egyúttal udvariatlanságnak egy virágzó alföldi város iránt.

Minden félreértés kikerülése végett kiemeljük, hogy az Aradi-utcának semmi köze sincs a mi dicső vértanúink emlékéhez. »Aradi« volt ez az utca már akkor is, amikor még senki ember fia meg nem álmodhatta, hogy valamikor még szent tisztelettel fogja ajakára venni a magyar nép Ezernyolcszáznegyvennyolcat. Valamikor még az Aradi kapuban volt a város belterületének déli határa, arra kellett tehát az aradi vásárra igyekvő embereknek hajtani. Ez a körülmény adott nevet az Aradi-utcának. Bezzeg mostanában senki sem érez magában hajlandóságot arra, hogy elkocsikázzon az aradi vásárokra, az utcanév tehát meglehetősen tárgytalanná vált. Arról még lehetne ugyan beszélni, hogy nem sértettük-e meg Aradot az említett közgyűlési határozattal. De hát nem tételezünk fel Aradról olyan naivságot, hogy ilyesmit Kecskemétről elhinne.

Hogy pedig a Függetlenség cikke olyan ide nem vágó dolgokat ad a tanácsi előadó szájába, melyekkel ez állítólag megindokolta, hogy miért épp az Aradi utcát kell Beniczky Ferencről elnevezni: ez csak azt bizonyítja, hogy a cikk írója nem figyelt, mikor e határozatot hozták. Azok az indokok igenis fölmerültek, csak hogy nem indokok alakjában, – hanem az utca-ügytől teljesen függetlenül a volt főispán érdemeiről beszélve. Ezek az érdemek pedig oly számosak, kiválók, letagadhatatlanok, melyek örökre megkímélik Beniczky Ferencet attól, hogy holmi Bika vagy Tyúkláb utcákat nevezzenek el az ő emlékére. Tehát legalább is olyan utcát kellett választani, mint az Aradit, ilyenekben pedig fájdalom, nem igen dúslakodunk. (Kecskemét, május 8.)”[10]

1932-ben ismét előkerül ez a sokat vitatott elnevezés, de már egy másik utca neveként. Az akkor kiépülőben lévő Rendőrfalu 4 utcáját nevezte el a közgyűlés „az elszakított területeken lévő városokra való emlékezésül”[11] Zsolnai, Eperjesi, Lévai és Aradi utcának. Ám ennek az Aradi utcának a neve nem ment át a köztudatba, de még a hivatalos használatba sem. Még az 1948-as térképen is római számmal szerepel ez a négy utca. Az 1959-es névjegyzéken már a '19-es mártírról Németh Imre utcának elnevezett formában szerepel, azzal a megjegyzéssel, hogy Rendőrfalu VI. utcája volt.[12] 1992-ben nem az Aradi utca elnevezést kapja vissza, hanem Bánáti utcára keresztelik át[13] (talán azért, hogy elkerüljék a részbeni névazonosságot. Tudniillik akkor már élt az Aradi vértanúk tere elnevezés egy másik városrészben, a Széchenyivárosban. Igaz, egy évvel később ez a szempont mégsem számított, ui. Bánáti tér nevet kapott egy olyan közterület, amely még csak a homogén névbokrosítás okán sem jöhet szóba, hiszen a városnak egészen más részén fekszik, Erzsébetvárosban[14])

Az 1850-es Aradi utca névvariánsaként szereplő javaslat: „Bánátusinak is nevezhető” – némi alakváltozattal ugyan – 1992-ben megismétlődik. Az Aradi/Bánáti alternatíva miatt valódi irányjelölő funkciót sejtünk az elnevezések okaként, de ez csak az első esetben tűnik valószínűnek. A másodikként elnevezettről már biztosan tudjuk, hogy emlékállítás céljából született. (A régi dilemma tehát újra előkerülhet, csak éppen fordított előjellel: ti. az eredetileg irányjelölő Aradi utcáról azt gondolták, hogy emlékállító, a mostaniról meg azt, hogy irányjelölő. Pedig azon az úton igencsak nagy kerülővel lehetne Aradra vagy a Bánátba jutni.)

Csaknem egy évszázaddal később ugyancsak országos visszhangot keltett az 1989-es rendszerváltozást követő nagyszabású átkeresztelési javaslat. A polémiával a Magyar Nemzet is foglalkozott.

„A kecskeméti önkormányzat ülésén került sor annak az előterjesztésnek a megvitatására, amely az utcák és terek kommunista névadásának, valamint a túlhaladott régi elnevezések megváltoztatásáról készült. A több mint száz elnevezés megváltoztatásáról szóló javaslatot a testület 17 igen, 16 nem (három tartózkodás mellett) végül is elutasította.

Az önkormányzat kormánypárti képviselői közös nyilatkozatot adtak ki, amelyben megfogalmazták, hogy az ellenzék elutasító magatartása következtében a városban megmaradnak a »kommunista történelemhamisítás és hősgyártás« nyomán kialakult elnevezések. Az ellenzéki képviselők sem arra kaptak megbízást választóiktól, hogy »csak meneteljenek tovább a lenini úton«. A Fidesz képviselője azt kifogásolta, hogy a tervezett változtatások több millió forintba kerülnének, ami már veszélyezteti a város közintézmény-vezetőinek működését. A változtatások költségeiről egyébként megoszlanak a vélemények. Annyi azonban bizonyos, hogy az előterjesztésben erre az esztendőre csak a névtáblák lecserélésére 3 millió forintot szándékoztak fordítani a javaslat megfogalmazói.”[15]

A Mai Nap újságírója Ne nevezz korán! címmel villant rá a rendszerváltást követő utcaátnevezési kampány ellentmondásaira.[16] A kecskeméti eseményeket az alábbi címszóval vezeti be: „Összecsaptak a pártok.” Az interjúban megszólaltatott jegyző kereken kimondta: „Elég volt a pártcsatározásokból.”

Ennek a csatározásnak eklatáns példája a Lakiteleki út elnevezésen kirobbant szópárbaj. Az 1992. február 10-i közgyűlésen az egyik hozzászóló a következő indoklással utasítja el az új nevet:

„Nem értek egyet a Néphadsereg útjának Lakiteleki útra való megváltoztatásával, két szempontból sem: földrajzi szempontból nem állja meg a helyét, ugyanis ez az út nem a községbe visz, hanem elmegy mellette; ha viszont politikai szimbólumnak szánták a javaslattevők, nem biztos, hogy a lakosság többségének egyetértésével találkozik, ugyanis ez a »Lakiteleki út egyre járhatatlanabb«.”[17]

Ez a hozzászólás világosan jelzi, hogy az ősi funkciók megőrzésének igénye hogyan politizálódik át. A döntést követő vitában a helyi sajtó helyt adott a polémiának. A Petőfi Népe Vélemények szabadon című rovatában két párt is deklarálta véleményét, ezekből idézünk[18] (a teljes cikkek a Mellékletben olvashatók).

Az SZDSZ Kecskeméti Szervezete Ügyvivő Testülete így foglalt állást a kérdésben: „»Ucca neki!« – avagy a koalíció zsákutcái Az MDF, a KDNP és az FKgP kecskeméti önkormányzati képviselői közös nyilatkozatot tettek közzé a kecskeméti utcanévvitáról. Hogy igyekezetüket nem koronázta teljes siker, abban valószínűleg egyre sötétebb pártszemüvegük gátolta meg őket, amely időnként már nemcsak az éleslátásban, hanem a puszta látásban is akadályozza a koalíciós képviselőket. Mi a valós helyzet? – Az ellenzéki pártok képviselői az előterjesztésben rejlő elmélyült munkáról elismeréssel szóltak. – A tényleg »városidegen« nevek fölcserélését az SZDSZ támogatta volna.

De

[...] – Arra a kérdésre, hogy miért Lakiteleki út, amelyik be sem megy Lakitelekre, nem kaptak választ a képviselők. – Senki nem tudja, mi baj lehet a Fecske utca nevével, milyen ideológiai megfontolásból kellene »átjavítani«, hiszen egy fecske nem csinál kommunizmust. – Képviselőink valóban nem arra kaptak megbízást választóiktól, hogy »csak meneteljenek tovább a lenini úton...«. Megbízásuk arra szól, hogy ne meneteljenek, hanem gondolkodjanak, majd bölcsen, a város és lakói érdekében döntsenek.”

A Fidesz kecskeméti csoportja szintén reagált rá:

„Tisztelt Koalíciós Városatyák! Önök ugyanazon a nyomon járnak, mint kommunista elődeik, akik – amikor nevet adtak városunk utcáinak – ideológiájuk »szellemi, tudati« szempontjait akarták megörökíteni az utókor számára. Ezért volt igaza Rác Andrásnak, amikor azt mondta – felfedezve az önök által javasolt Lakiteleki út és a lenini út közötti analógiát –, hogy a »lakiteleki út egyre járhatatlanabb«.”

A „kiegyezést” végül is az tette lehetővé, hogy a városból kivezető, a repülőtér mellett elhaladó út nevéül a legtermészetesebb elnevezést találták meg a városatyák 1992-ben, amikor Reptéri útra keresztelték át.

Úgy látszik, már az 1860-as évek magisztrátusa nem volt elégedett az első utcanevekkel, mert folyamatosan kísérletet tett megváltoztatásukra. Az 1869. szeptember 13-i 374. számú közgyűlési határozat kimondja, hogy az utcaneveket át kell vizsgálni és a „helytelenül elnevezettek” helyett újakat kell javasolni.[19] A diszkriminált neveket itt még nem sorolják fel, de a későbbi bírálatok alapján nyilvánvalóvá válik, hogy leginkább az ilyesfajta hétköznapi állatneveket, mint: liba, tyúk, kakas, kácsa, szarka, tehén, bika, ürge, varjú, veréb, béka, sáska érezték rangon alulinak a polgáriasodni szándékozó nagy parasztváros lakói. A cégszimbólumok, mint pl. a sas, páva, illetve a különlegesebb állatok, pl. a borz, gyík, kígyó, őz, szarvas, csóka, fecske, fürj, galamb, pacsirta, rigó névadó volta ellen itt még nem merül fel kifogás, – később már ezek ellen is ágál a polgáröntudat.

A spontán, közösségi névadással keletkezett, de idővel „szalonképtelenné vált” állatnevek helyére a tiszteleti nevek kategóriája lép, pontosabban: az emlékállító típusúaké. (Ti. a tiszteleti nevek közé sorolhatjuk a népi névadással keletkezettek azon típusát is, amely az utcában lakó jeles, mindenki által nagyra becsült ember foglalkozásáról, majd személynevéről kapta a nevét, pl. Orvos utca – később Szlemenics utca, vagy Költő utca – később Mátyási utca.). Ezek a természetes névadás csoportjába tartoznak. Ám ha a hatóság tudatosan olyan emberről nevez el utcát, akinek semmi kapcsolata nincs a tájjal, azt már a mesterséges névadás kategóriájába kell sorolnunk. Ennek első jeleként értékelhető egy 1850-ből származó javaslat, amely a 6. tizedet a 7-iktől elválasztó utca neveként az alábbi alternatívát veti fel: Választó utca, „vagy egy hajdani Nagy Magyarnak becses nevéről Hunyady úttza”[20]. Mellette a megjegyzés: „Van már” arra enged következtetni, hogy igen korán felvetődött az „emlékállító” névadás szándéka. Erre azonban semmilyen írásos dokumentumot nem találtunk. Figyelmet érdemel az 5. tizedbeli javaslatsor zárása is: „Nagy László V. P. (vagyis választott polgár) azon megjegyzésével, hogy a történeti nevek használata iránti észrevételét annak helyén előadja.” Sajnos nem tudjuk, hol volt „annak helye”, de az biztos, hogy több évtizedet kellett a nagy törökverő hősnek várnia, amíg Kecskeméten is utca őrizhette az emlékét. (Igaz, városrészt korábban elneveztek róla.)

A város nevét viselő hetilap 1879. július 27-i számában olvasható szatirikus hangvételű cikk írója is tollhegyre tűzi a vidékies hangzású utcaneveket, s a budapesti példára hivatkozva sürgeti a változtatást[21]: „Ha valaki meglát a póstán egy ilyen levelet: »N. N. úrnak, Kecskeméten, a 'Csirke utcában', a 'Tehén', 'Tyúk', 'Bika' utcában«, kétségkívül Ázsiában keresné Kecskemétet, ha nem tudná, hogy a magyarok Európába költöztek, s valami kis községnek gondolná, ha olyan »hírös város« nem volna.

E nevek megjárták eddig, mert a nem igen válogatós népköltészet teremtette, avagy a régibb korból való maradványok, de hogy ezeket h a t ó s á g sanctionálja, s hogy erről még vörös alapon fekete betűkkel egy frt. 20 kros bizonyítványokat öntessen és függesztessen ki, a vaskalap kétségtelen bizonyítéka.

Volt alkalmunk látni Budapest szabályozási tervének térképét s mondhatjuk: hogy bizonyosan nem lett volna nehéz munka 10 – 20 kiküszöbölendő utca névre nézve azon szellemes munkában példát keresni, ha már a magunk emberségéből ki nem tellett.

Ugyanazon tervezetben láttuk, hogy a még nem létező városrészek utcáinak is van már neve, míg nálunk a nemsokára kinyitandó új utcáknak sem adatott név.”

A közelgő millennium jó alkalmat szolgáltat a változtatási igények felerősítéséhez. A Katona József-kör is megszólalt ez ügyben: 1895. május 17-én megtartott választmányi ülésén hozott határozata erőteljesen sürgeti a változtatást:

„A Katona József-kör f. é. február hó 24-én megtartott rendes közgyűlése Tormásy Sándor rendes tag indítványára elhatározta, hogy indítványozó azon javaslata értelmében, mely szerint városunk egyes, épen semmi jelentőséggel nem bíró, sőt komikus hangzású nevekkel jelölt utcái, – pl., verébutcza vagy tyuklábutcza, tehénutcza stb., hazai történelmünk egyes nagy alakjai után pl. Hunyady-utczának, Rákóczy-utczának, Bocskay-utczának stb. neveztessenek el: megkeresést intéz a tek. törvényhatósági bizottsághoz a város utcái elnevezése revideálása és megfelelő intézkedés tétele tárgyában.”[22]

A fentebb említett javaslattevő, Tormássy Sándor a Pestmegyei Hírlap hasábjain 1893-ban vezércikkben fejti ki véleményét[23]. Már a cím – A milleniumra – is elárulja, hogy ezeréves magyarságunk készteti írásra.

„A milleniumra

Az egyes városok, sőt kisközségek is tervezgetnek, gondolkoznak, hogy a közelgő ezredéves ünnepet hogyan, miképen ünnepeljék meg saját otthonukban, mi módon örökítsék meg e ritka s kivételes ünnepet legméltóbban.

A helyi sajtóban nálunk is több életrevaló eszme pendíttetett már meg, a melyek természetesen még megbeszélés tárgyát képezendik. Egyet azonban, tudtommal, legalább mostanában senki sem említett, a melyre tehát ezennel bátorkodom felhívni az illetékes körök becses figyelmét.

Nem valami nagy szabású, sőt kicsinyesnek látszó dolog, de épen ezért könnyen is kivihető, egy kis áldozattal könnyen megvalósítható. Értem a »tizedeinket« és az utcáink elnevezését.

Még az iskolás gyermekek előtt is abszurdumnak tűnik fel, hogy Kecskemét város tizenegy részre van felosztva és mégis egy-egy részt tizednek nevezünk. Mi már tanítók jó részt kerületeknek tanítjuk, illetőleg neveztetjük a város egyes részeit; de véleményem szerint csak akkor fog ez a képtelen s merőben helytelen elnevezés megszűnni, ha a városi tanács hivatalosan fogja a »tizedet« a földszínéről, illetve a házak faláról eltörölni, új táblácskákkal helyettesítvén a régieket: »I. kerület, II. kerület« stb. felírással.

Ez az egyik.

A másik pedig, a mi ezzel egyidejűleg eszközlendő, az utcáink elnevezése. Nem lehet tagadni, hogy az i1letők, akik az utcák neveit ezelőtt 14–15 évvel megállapították, nagy jártassággal bírtak a természetrajzban, s különös előszeretettel viseltettek a szárnyasok, a madarak iránt. Így van aztán: Gólya, Galamb, Pacsirta, Varju, Kakas, Páva, Tyuk-láb stb. utcánk. De nem feledkeztek meg a szarvasról, őzről, borzról stb., sőt még a gyíkról sem, mint aféle jeles állatról. Sőt nyilván, hogy a tisztaságra is figyelmeztessenek, még »Szappan«-utcát is kereszteltek. No hát tisztelet becsület mindezeknek a »csodabogaraknak«, de bizony igaz, hogy ezek s más mosolygásra késztető nevek helyett akkor is lehetett volna jobb hangzású, kedvesebb neveket találni.

Ott vannak jeleseink, történelmi nevezetességű férfijaink. Milyen jól hangzanék pl. ez: »Hunyadi Mátyás«-utca, Hunyadi János-utca, vagy ezek: Nagy Lajos-utca, Kinizsi-utca, Szent István-utca, Rákóczy, Bocskay, Damjanich, Tompa M., .Arany J., Kazincy stb., stb. utca. Ezek által, hitem szerint – még a köznépben is – kedves hazánk történelme iránti érdeklődést s jeleseink iránti kegyeletet is ápolnánk, megkérdezvén egyik polgár a másiktól, vagy a fiú az apjától, hogy kicsoda volt, miért volt ez meg ez nevezetes ember?

Ha nem tudná? Okvetlen utána nézne, hogy e miatt ne kelljen neki pirulnia.

Avagy ezek, az ilyen nevek nem lennének-e jó hangzásúak? Alkotmány-utca, Szabadság-utca, Király-utca, Honvéd, Vitéz, Egyetértés, Rabszolga, Törvény, Becsület-utca stb. stb.

Igaz, egy kicsit némelyek szokatlan hangzásúak lennének, de majd megszoknánk őket. Ezek úgyszólván örökös buzdító, intő táblácskák lennének, mindig figyelmeztetnének bennünket valamire.

A kőrösi, budai, izsáki, szolnoki és a többi ezekhez hasonló neveket meghagynók, de semmi esetre sem ugy, mint most vannak, hogy: Budai nagy, Budai kis, vagy Vásári nagy, Vásári kis stb. utca, mert ez hamis, helytelen elnevezés. Nem a »budai« lévén, pl. jelző, hanem »nagy« vagy a »kis«: Budai-utca az mind a kettő, csakhogy az egyik: Nagy-Budai-utca, a másik pedig Kis-Budai-utca. Most pedig ezen a régi bajon úgy lehetne nézetem szerint segíteni, hogy a »nagy« utcák »út« nevet kapnának, a »kis« utcák pedig megmaradnának utcának. Pl. lenne: Nagy-Budai-út, és lenne Budai utca. És így tovább. Szépen és helyesen meg lennének különböztetve s vége lenne az ezen elnevezések felett még mindig kísértő polémiának is.

Ezeket a dolgokat s neveket én csak tájékozásul s futólagosan jegyeztem fel. Majd egy erre a célra kiküldött »utcaelnevező bizottságnak« lenne feladata a megfelelő helyes neveket összegyűjteni, a régiekből is a jókat meghagyni, s az egészet végleg megállapítani.

Erre még különben rá érünk, az egész nem nagy munka. Csak az az egy óhajtásom, hogy ez az ügy is a milleniumra rendezve legyen.

Mert az se fér a fejembe, hogy miért híják pl. a mi utcánkat »Fehérnek«, holott az sokkal inkább sárga, vagy fekete.

Semmi esetre sem fehérebb a többinél, noha elég tiszták a lakói.”

Ha az ezredéves múltunk megünneplésére nem is, de az új évszázad első népszámlálására megtörtént az átalakítás. 1907-ben a kifogásolt állatnevek helyét az emlékállítás és tisztelet okán adott tulajdonnevek foglalták el.

(Az már a sors fintora, hogy 1993-ban a „pórias”-nak titulált nevek közül ismét polgárjogot nyer néhány: Kacsa köz, Kakas köz, Liba köz – ez később Gyöngyös közre avanzsált –, a közeli Baromfi-feldolgozó Vállalat ihletésére.)

A rendszerváltozás után vehemensen csapnak össze az indulatok az állatokról elnevezett utcanevek esetében is. A mi utcánk ne legyen Kígyó utca címmel közölt újságcikkből idézünk[24]:

„Nagy felháborodással olvastuk a Kecskeméti Lapok 1991. augusztus 23-i számában az utcanév-változtatási javaslattal kapcsolatban az új utcanevek feltüntetését. A Bakonyi Antal utcában lakunk, ez a Rendőrfaluban van. Itt sok gerinces, becsületes munkásember, nehéz fizikai munkában megöregedett nyugdíjas van. Nekünk az utca neve nagyon megfelel, annál is inkább, mivel egy csúszó-mászó állatról akarják utcánkat elnevezni.

Ha szükséges, aláírások gyűjtésével, táblaleszedés megakadályozásával is el fogjuk érni, hogy a mi utcánk ne legyen Kígyó utca. TILTAKOZUNK!!!”

A lakosság részéről megnyilvánuló ellenállásnak ennél keményebb formáiról is tudunk. Kadafalvának a Kecskeméten épp akkor visszaállított, hagyományokkal rendelkező Fecske utca miatt kellett azonos utcanevét megváltoztatnia. A Beretvás Pál utcát javasolták helyette, de már akkor jelezte az egyik hozzászóló, hogy a szóban forgó utcától nem messze van a Beretvás köz, ezért nem szerencsés az új név. Helyette a Werbőczy utcát szavazta meg a közgyűlés. Az elnevezés hátterében egy másik döntés állt. A Reiszmann Sándor utca, amelynek nevében két utca – a Werbőczy és a Fecske utca kapcsolódott egybe, most csak az egyik nevén – a Fecske utcáén – folytatta tovább pályafutását. Igaz, nem teljesen szabályosan, hiszen átlépte a kerülethatárt, és ez eddig nem volt szokás, de a lakosok kérésére a közgyűlés megszavazta. Miután a Werbőczy utcanév felszabadult, megkapták a kadafalviak. Nem fogadták kitörő lelkesedéssel, sőt. Az utca lakói az alábbi tiltakozó levelet juttatták el a kecskeméti önkormányzathoz.[25]

„Tisztelt Polgármesteri Hivatal!

Felháborodással értesültük arról, hogy az általunk elfogadott és megszokott »Fecske« utca elnevezést »Werbőczy« utcára változtatták.

A változtatás okát megértjük és tudomásul vesszük, de az új utcanevet nem tudjuk elfogadni. Környékünkön az a hagyomány teremtődött, hogy az utcák nem személyneveket viselnek, és ez a tradíció a mi tetszésünkkel is találkozott. Szeretnénk folytatni ezt a hagyományt, így nem illik a sorba a »Werbőczy« név. Mi a »Szöcske« utcanevet választjuk. Úgy gondoljuk, a demokráciában benne foglaltatik, hogy jogunk van megválasztani utcánk nevét, bár erre Önök eddig nem adtak lehetőséget.

Kérjük tehát, követelésünket figyelembe véve változtassák meg döntésüket.

Köszönettel: a volt Fecske utca lakói”

(20 aláírás és cím zárja a levelet.)

Lehet, hogy ha az amerikai tapasztalatokkal rendelkező egykori Kossuth-titkár, László Károly városi főmérnök 1878. április 4-én tett javaslatát elfogadják a városatyák – ti. azt, hogy „amerikai szokás szerént” a kisebb utcáknak csak számot adjanak, és csak a terek és a főutcák kapjanak nevet[26] –, jó 110 év múlva nem alakul ki ilyen parázs hangulat.

A kecskeméti utcanevek ezen legnépesebb csoportja másfél évszázados múlttal rendelkezik. A legkorábbi utcanevek esetében – amint a 2.1-es fejezetben láttuk – néhány köztiszteletben álló ember: elsősorban az utca egykori vagy akkori lakójának neve kerülhetett az utcatáblákra. Később (már az 1860-as évektől) igény mutatkozott arra, hogy a helytörténeti szempontból kiemelkedő személyiségek mellett az országosan elismert jeles embereknek, íróknak, költőknek, hadvezéreknek, uralkodóknak is emléket állítsanak ily módon. Eleinte csak a személyek halála után került sor erre a gesztusra, később már élőket is érhetett ilyesfajta megtiszteltetés. A XX. század közepétől a régmúlt nagyjait egyre erőteljesebben szorították ki a közelmúlt hősei. Ez a funkció fokozatosan eltolódott a politika irányába, bizonyos társadalmi érdekek, párteszmék kiszolgálójává vált.

A XX. század első két-három évtizedében a személynevek mellett megjelentek a történelmi helynevek, majd az 1960-as évek végén a város történelmi múltjával összefüggő egyéb fogalomkörből is beemeltek néhány jellemző elemet (pl. szélmalom, sörház, cimbalmos, fazekas, barackos). A hagyományőrző, emlékállító kategóriában tehát a tulajdonnévi előtagúak mellett a köznéviek is helyt kaptak, különösen a szélcsendes politikai időszakokban. Ezek általában időtállóknak bizonyulnak, míg a politikai indítékú csoport mindenkor érzékenyen reagált a társadalmi változásokra.

Mivel az emlékállítás és tisztelet helyett egyre inkább a politikai ambíciók, csoportérdekek motiválják a névadókat, a demokratizmus kiszélesedésével arányosan egyre élesebb viták kísérik a nagyobb névváltoztatási vagy elnevezési procedúrákat.

Az alábbiakban a bevezetőben említett nagyobb csomópontok köré gyűjtve megpróbáljuk végigkísérni ennek a csoportnak a változásait. Időnként egy-egy korszak teljes névadási rendszerébe is betekintünk, mert így plasztikusabban kidomborodnak az arányok és tendenciák. A védett nevek és a rendeletek áttekintését is azzal a szándékkal tettük, hogy érzékelhetővé váljék azok aktuális politikai üzenete.

A kecskeméti utcanevek esetében a legjelentősebb változtatásra – az 1900-as évek elején került sor. A főjegyzői hivatal 1905. június 14-i dátummal elkészített egy javaslatot, amelyet az 1905. június 19-i tanácsülésen be is mutatott.[27] Ebben Sándor István főjegyző először a város új beosztásának, illetve a városrészek elkeresztelésének szükségességét veti fel. Elmondja, hogy azok, akik a régi tizedrendszerhez ragaszkodnak, a történelmi hagyományokra hivatkoznak. Ugyanakkor visszásnak és a tizedes számrendszer elveivel ellentétesnek nevezi azt a helyzetet, hogy a városban jelenleg 11 tized van. Ez indokolja a kerületekre való áttérést, méghozzá úgy, hogy mindegyik városrész nevet is kapjon, mert a számokat az emberek nem tudják elég jól megjegyezni. Továbbá javasolja, hogy az egyes kerületek történeti jellegű nevet kapjanak. „A város történetéből vett nevekre, valamint az egyes történeti és ezért fenntartandó utczanevek eredetére vonatkozó adatokat dr. Szilády Károly főlevéltárnok úr volt szíves a levéltárban felkutatni és rendelkezésemre bocsájtani.” A háttéranyagok között megtalálható az a kézzel írott feljegyzés is, amely mutatja, hogy milyen komoly előkészítő munka előzte meg ezt a nagyarányú változást.

Szilády Károly feljegyzései között vannak értékes helyesírás-történeti, helytörténeti, kultúrtörténeti kitekintések is.[28] Névjavaslatai minden esetben motiváltak. A Személynevek között olyanokat találunk, akiknek kapcsolata volt a várossal, ez indokolhatja az utcaelnevezést még országos nagy nevek esetében is: „Felhasználható nevek még, mert Kecskeméttel bizonyos vonatkozásban vannak: Arany János, Csokonai Mihály, Dugonics András, többször járt Kecskeméten, írt is róla. Tompa Mihály, több egyházi munkáját itt nyomtatták.” A Főbb földesurak fejezet azért izgalmas olvasmány, mert ott érezzük a késő utód háláját azok iránt a földesurak iránt, akik a városnak jó gazdái voltak, vagy hozzásegítették a megváltakozáshoz. Itt találjuk a Kenderessy, Koháry, Balay, Vizkeleti, Pászthóy, Fráter utcák névadóit. De még a nagy Mátyás király is ebben a vonatkozásban érdemel ki utcát: 1458-ban a Lábathlani családnak átírja a várost visszaváltásig.

Az a tény, hogy az utcanévrendszer átalakításához szakember segítségét kérték a város vezetői, önmagában is jelzi, hogy fontosnak tartották a hagyományok továbbmentését, ápolását. Az 1905. június 19-i tanácsülésre felterjesztett főjegyzői jelentés – felhasználva Szilády Károly javaslatait is – megfogalmazza, hogy az utcanév-változtatásokat az alábbiak tették szükségessé:

„...úgy a szabályozási bizottság, mint a város lakossága körében rég óta élő kívánság az is, hogy útczáinak egy része új névvel láttassék el, mert sok útcza név nagyon indokolatlan és dísztelen. Erre nézve a tekintetes tanácsban lefolytatott előzetes tanácskozás alkalmával azon óhajtás nyilvánult, hogy a nevek jelentékeny része történeti név legyen és az illető városrész nevével összhangzásba hozassék. Így az I. kerület a tervezetben »Honvéd-város«-nak neveztetvén, az ezen kerületbe eső azon útczák, melyeknek névváltoztatása kívánatosnak mutatkozik, nagyobb részben a szabadságharcban katonai erényekkel kitűnt, kiváló férfiakról neveztettek el. A IV. kerület a város egyik legnagyobb földes-uráról és párfogójáról »Koháry-város«nak neveztetvén el, ezen városrész útczái leginkább a város volt földesurainak neveit örökítenék meg. A tervezetben »Kurucz-város« nevet nyert V. kerület útczái leginkább II. Rákóczy Ferencz korában, vagy azt megelőzőleg hazafiúi érdemekkel kitűnt egyénekről vennék neveiket. Így készült a tervezet lehetőleg a többi városrészekre vonatkozólag is.”[29]

A továbbiakból az is kiderül, hogy a város hivatalos lapjában közzétették a tervezetet, és az „hírlapi megvitatás alá is került”. Érdemes belenézni a hírlapi vitákba, hiszen a hozzászólások sok tanulságot rejtenek magukban. A Kecskemét című hetilap három egymást követő száma közölte a névváltoztatási javaslatokat.[30]

Az 1907. január 21-én megtartott tanácsülésen a tíz nappal korábban összeállított és beterjesztett harmadik tervezetet a tanács megvitatta, és a legfőbb kérdésekről döntés is született.[31] Az előzetesen jóváhagyott kerületi beosztást változatlanul hagyták, azzal az indoklással, hogy „a város új területét bár nem egyenlő, de egymástól természetes és nagyobb jelentőségű útvonalakkal elhatárolt tíz kerületre osztja.” Abban viszont most hoztak döntést, hogy a tized helyett „kerület”-et fognak használni, s ezeket római számmal és névvel kell jelölni. A „Koháry-város” neve helyett az „Árpád-város” elnevezést ajánlja a tanács, azzal az indoklással, hogy a honalapító nevét is meg kívánja örökíteni. Az új nevek szükségességét indokoló passzust is érdemes idézni:

„Ami az utczák új elnevezését illeti, általános és régi panasz, hogy útczáink sok helyen nagyon dísztelen nevekkel vannak ellátva, a mit még kirívóbbá tesz az ilyen kevéssé ízléses neveknek (állatnevek, dűlők nevei stb.) egyes környékeken történt tömeges alkalmazása. Már maga ez a körülmény is indokolttá teszi, hogy most, a midőn a város fejlődésének évtizedekre irányt adni hivatott új városszabályozási tervet megalkotjuk, egyúttal e tekintetben is gondoskodjunk némi javításról, mert az ízléstelen útczanevek különösen az idegenre, ki azt meg nem szokta, nagyon kedvezőtlen hatást tesznek.

De szükségessé tette az útczanevek átvizsgálását az a körülmény is, hogy a már végrehajtott szabályzási munkálatok során új útczák létesültek, melyeknek nevük egyátalán nincs, vagy azon útcza nevét viselik, melyből nyílnak s így vannak példák arra, hogy három különböző, önálló útcza ugyanazon nevet viseli, valamint névtelen útczák is keletkeztek.

Ami az új útczaneveket illeti, legegyszerűbb módnak látszana, ha a meg nem felelő útczanevek történelmünknek nagy nevekben annyira gazdag lapjairól vett családnevekkel cseréltetnének fel. Azonban a gyakorlatban ez az eljárás nem vihető keresztül, mert a kicserélendő neveket legnagyobb részben olyan útczák viselik, amelyekre ama fényes történelmi nevek alkalmazását az azok hajdani viselői iránt érzett hazafias kegyelet nem engedi meg.

Helyesnek gondolta továbbá a városi tanács olyan nevek felhasználását, megörökítését, a lakosság emlékezetében való felelevenítését, vagy megtartását is, melyeknek viselői városunk történetében, kulturális életében a múltban jelentékeny szerepet töltöttek be, vagy hasonló szereplésükkel hazánk közéletében szereztek becsülést szülővárosuknak, Kecskemétnek.

Mindezek figyelemben tartásával az útczanevek megváltoztatásában a városi tanács igyekezett a legszorosabban megvont határok között mozogni s az új útczaneveket pedig – úgy a rosszhangzású régi útczanevek helyett, mint a névtelen útczákra nézve, – lehetőleg a magyar történelemből, városunk történetéből vette, a hol pedig ilyen nevek alkalmazása czélszerűnek látszott, népszerű és ismert, vagy történeti jelentőségű szavakat alkalmazott.”[32]

A két hónappal később (1907. március 22-én) tartott rendes havi közgyűlésen a napirendről levették a tervezetet, mert az indoklás szerint bővebb előkészítést kíván az ügy, és az összes törvényhatósági bizottsági tag meghívásával kell majd újratárgyalni.

Az 1907. ápr. 30-i döntés utáni véglegesnek tekinthető tervezetet a város polgármestere a közgyűlésben a 9507/1907-es számon mutatta be[33], de csak évekkel később, 1910-ben jelent meg nyomtatásban is, így jutott el a nagyközönséghez. A tiszteleti nevek népszerűségét jelzi, hogy az előző korszakhoz képest jelentősen megnőtt a személynévi előtagok száma. Ezek az alábbi csoportokban gyűjthetők egybe:

Országos hírű személyiségek:

Uralkodók, uralkodóház tagjai: Attila, Kálmán király, Lajos király, Mátyás király.

A régi magyar kor nagy egyéniségei: Béla, Botond, Csaba, Lehel.

Politikusok, vallásalapítók, függetlenségi harcok irányítói, szereplői, közéleti emberek: Baross, Báthory, Batthyány, Bem, Bercsényi, Bethlen, Bezerédy, Bocskay, Damjanich, Dobó István, Kálvin, Kinizsi, Frangepán, Martinovics, Nádasdy, Perczel Mór, Rákóczi, Széchy Mária, Szondy, Teleki László, Thököly, Vak Bottyán, Zápolya János, Zrinyi Ilona.

Művészek (költők, írók, festők, zenészek), irodalmi hősök: Arany János, Csokonai, Jókai, Kazinczy, Kisfaludy, Kölcsey, Mikes, Tompa Mihály; Munkácsy; Dankó, Egressy, Erkel; Toldi, Bánk bán.

Tudós, törvényhozó: Irinyi, Werbőczy.

Helyiek vagy helyi kötődésűek:

Egykori földesúri családok: Balay, Bánffy, Csáky, Csáktornyai, Fráter, Kalocsa, Károlyi, Kenderessy, Platthy, Pászthóy, Vizkelethy, Wesselényi.

A közélet kiemelkedő szereplői (tisztségviselők, papok, tanárok, katonák): Csányi, Hoffmann János, Beniczky Ferenc, Böszörményi, Búzás Mihály, Erdősi Imre, Hajagos, Hornyik János, Horváth Cyrill, Horváth Döme, Ladányi, Lechner Ödön, Lestár, Ferenczy, Gáspár András.

Mérnökök, nyomdász: Gyenes, László Károly, Szilády Károly (Kecskemét első nyomdásza)

Zenészek: Zimay László (a zeneiskola igazgatója), Mihó (Mihó László karnagy).

Bár a közterületi neveknek csaknem felét kitevő személynévi eredetű névállomány nagy része még motivált (jelentős számú jeles kecskeméti, vagy a várossal valamilyen kapcsolatban lévő országos híresség szerepel közöttük), mégis jól érzékelhető, hogy Kecskeméten is megindult az a tendencia, amely országszerte jellemezte az utcanévadást, és amely lassan-lassan a legtöbb várost „névuniformisba” öltöztette. Az emlékállítás a régmúlt irányából egyre inkább a közelmúlt, majd a jelen felé tolódik el, szaporodik a politikusok előtti tisztelgésnek az a módja, hogy még életükben utcát, teret nevezzenek el róluk (l. Beniczky Ferenc, Apponyi Albert, Horthy Miklós, Mussolini).[34]

A XX. század nagy társadalmi és történelmi fordulatairól is sokat elárulnak az utcanevek. Trianon traumája és az elszakított részek utáni sóvárgás országszerte arra késztette a közterületek elnevezőit, hogy ne hagyják a tudatból kiveszni Nagymagyarország eszméjét, és ha már a településeket nem is lehet, legalább a nevüket megtarthassa a nemzet és átörökítse az utókorra.

1925-ben egy új városrészen – a későbbi Rendőrfaluban – a Halasi és Matkói utak között új háztelkeket osztottak. Néhány párhuzamos utca az augusztus 31-i közgyűlés alkalmával az alábbi nevet kapta: Kolozsvári u., Pozsonyi u., Kassai u., Szabadkai u., Brassói u., Lőcsei u.[35] Ezzel mintegy elébe ment a város annak a két évvel későbbi (34 993/1927. szám alatt érkezett) átiratnak, amely az „Utcáknak és tereknek a megszállott területek városairól stb. elnevezése” tárgyában íródott. A válasz tehát nem meglepő: „Pest vármegye közönségének ezen átiratát a th. Bizottság – miután a város közönsége az átiratban foglalt javaslatot a gyakorlatban már régebben megvalósította, tudomásul veszi és irattárba helyezi.”[36] (1992-ben a névbokor tovább lombosodott a Zágoni u., Ungvári u., Bánáti u., Beregszászi u., Nagyváradi u., Újvidék tér elnevezésekkel.[37])

1928-ban, a Vásártér kiépülése során keletkezett új utcák elnevezésekor a folyók játsszák a főszerepet: Az eddig még névvel el nem látott utcákat az elszakított országrészek folyóvizeinek nevéről Lajta, Poprád, Garam, Olt, Ipoly, Szamos, Száva, Küküllő utcáknak nevezik el.[38] Ugyanakkor született a Hargita utca, Tátra utca, Bihar utca neve, valamint a Horthy Miklós úté. 1932-ben szintén emlékőrzési céllal 21 kecskeméti utca kapja nevét az elszakított vármegyékről (Erről bővebben alább).

Az egykori Izsáki út (ma Dózsa György út) egy szakasza 1928-tól Nagy-magyarország út néven emlékeztet „régi dicsőségünkre”.[39] A Mária körút folytatását képező, s a Nagymagyarország úttól a Batthyányi utcáig terjedő útszakaszt Árpád körútnak, a Honvéd tér megszűkülése folytán keletkezett utcát Honvéd utcá-nak hívják ugyanettől az időtől.

Az 1932-es év „termése” Nagyon jelentős változtatásokról határozott Kecskemét város törvényhatósági bizottságának közgyűlése a 32013/1932. szám alatt, a 220. határozatában.[40] Az új elnevezéseket az indokolta, hogy a Voelker-telep és a Rendőrfalu egy részét a belterülethez csatolták. „Az újonnan becsatolt s a IV. tizedhez tartozó, addig Voelker-telep néven nevezett település 21 utcáját, az elszakított vármegyék nevéről és emlékére a következő nevekkel látja.

Az V. tizedben lévő, a Fehér és Kerekes utcák közötti eddig névvel el nem látott utcát a világháború alatt elért, az orosz bevonulást megakadályozó győzelmes csaták emlékére »Uzsoki« utcának nevezi el a közgyűlés.

A VII. tizedben lévő, a villanytelep körül keletkezett utcák nevét a következők szerint állapítja meg a közgyűlés:

A villanytelep és a vasgyár közötti utcát a törökök felett aratott győzelmes csata emlékére »Nándorfejérvár« utcának, a villanytelep s az állami kislakások között lévő, a Nándorfejérvár utcát és a Szultán utcát összekötő utcát a török hódoltság ideje alatt nagy szerepet játszó Murányi vár emlékére »Murányi« utcának.

A VIII. tizedben a Garai utca és a Szegedi út között lévő, jelenleg csak részben kinyitott utcát a Bukovinában élő, elszármazott magyarokra való emlékezésül »Csángó« utcának, az ún. »Muszáj«-ban kiosztott »Faksz« házhelyek között keletkezett utcákat pedig, részben a világháború alatt történt orosz betörés alkalmával elpusztult és Kecskemét város közönsége áldozatkészségéből újra felépített község emlékére „Felső Komarnok« utcának, részben az elszakított területeken lévő hegyszorosok emlékére »Bodzai« utcának, »Tölgyesi« utcának, »Gyimesi« utcának és »Ojtozi« utcának nevezi el a közgyűlés.

A VIII. tized mellett elterülő, ún. »Rendőrfalu« névvel még el nem látott utcáit az elszakított területeken lévő városokra való emlékezésül »Zsolnai« utcának, »Eperjesi« utcának, »Lévay« [sic!] utcának és »Aradi« utcának, míg a IX. tizedhez tartozó, a műkert melletti ún. »Lázár-telep«-en keletkezett utcákat, – ugyanazon elgondolás alapján – »Bártfai« utcának, »Rozsnyói« utcának, »Zentai« utcának nevezi el a közgyűlés.

[...] Az elszakított Dévény város és a Kárpátokra való emlékezésül »Dévényi« utcának illetve »Kárpát« utcának.

A külterületen lévő, ún. »Méheslapos«-on kiosztott »Faksz« telkek között keletkezett utcák neveit a honfoglaláskori események és fontos helyek emlékére a következők szerint állapítja meg a közgyűlés:

»Pusztaszeri« utca, »Alpári« utca, »Turán« utca és »Vereczkei« utca.

Kimondja a közgyűlés még azt is, hogy a Hosszú utca és Hoffmann János utca kereszteződésénél, a II. ker. elemi iskola előtt keletkezett teret Apponyi Albert gróf, a világhírű magyar politikus és a magyarság ügyeinek lánglelkű apostola nevéről »Apponyi-tér«nek nevezi el.

Miről a város polgármestere a hátirt iratok kiadásával értesítendő.”

Tanulságok

Az újonnan keletkezett több mint félszáz név csaknem kizárólag tulajdonnévi eredetű. Mindössze két köznévi eredetű előtag akad közöttük: a Nádor és a Csángó.

A legnépesebb csoportot a korabeli névadási indítékok legjellemzőbbike ihlette, az emlékállítás céljából adott nevek alkotják. A korszak politikai irányvonalát követve az alábbi hely- és személynévfajták szolgáltak az új utcanevek alapjául: elsősorban az elszakított területek vármegyéi, hegyszorosai, települései; a honfoglalás kori, törökellenes harcok, I. világháborús küzdelmek kiválóságai, szenvedő alanyai; a protestáns és katolikus vallás nagy alakjai; politikusok; országos hírű költők, írók, helyi kiválóságok neve.

Alaki szempontból rendkívül egyhangú ez a névsor, hiszen zömében -i/y képzősek. A következetlenség funkciózavarhoz vezet: az emlékőrzők egyik része alapalakban, a másik viszont -i képzős formájában szerepel. Nándorfejérvár utca, Felső Komarnok utca, ugyanakkor Zsolnai utca, Eperjesi utca, Lévay utca. Ez utóbbi – bár itt még csak elírás – máris jelzi, hogy az -i képzős változatok, amelyek egybeeshetnek gyakori magyar családnevekkel, egy idő után zűrzavarhoz vezetnek. Jól példázza ezt a honfoglalás kori névbokorba szánt Alpár utca Alpári Gyula utcává válása. Hasonló metamorfózis történt Nagykőrösön az Alpári utca esetében, amely eredetileg a Tiszaalpárra vezető ősi irányjelző út nevéből a térképrajzoló szeszélye?, politikai beállítódása?, szórakozottsága? folytán Alpári Gyula utca lett. Úgy tűnik, a kecskeméti Lévai utca már születése pillanatában megindult ezen a „karrier”pályán.

Az esetleges névbokor megbomlása után még nagyobb az esély a névfajták keveredésére. A helyesírásra nemigen figyeltek az utcaelnevezők, hiszen a megmosolyogtató hibák mellett (Madách „hallhatatlan” drámaírósága) bosszantó a személynevek sorozatos elírása, illetve a nemtörődömség ezek hagyományos írásmódjával: helytelen a Teleky, Kerkápolyi, Lorántfy, Tomory, Csilléri, Szegedi György névforma. Ez utóbbi név már a jegyzőkönyvben is kétféleképpen íródott: Szegedy és Szegedi. A Széchényi – Széchenyi névváltozat is felváltva fordul elő (a „Széchényi” forma is Istvánt, és nem Ferencet jelenti).

Nagy a következetlenség egy-egy névtípus használatakor is: a szorosokból alakult formációk valamennyien -i képzőt kaptak, így nehéz visszakövetkeztetni a Bodza-szoros, Tölgyes-szoros, de Ojtozi-szoros és Gyimesi-szoros alapformára.

Funkcionális zavar jelentkezik akkor is, amikor az emlékállító pozitív példák közé negatív ékelődik: pl. a Nándorfejérvár utca és a Murányi utca közé a Szultán utca. Ez ma különösen visszásnak tetszik, hiszen a Murányi és a Nándorfehérvári utca beépülő félben van, megmarad a Szultán u.

A mai névalakokban megfigyelhető a személynévi elemek helyes formában való rögzítése, de az emlékállító-i képzősök esetében elég vegyes a kép. Például: Alpár utca, de a Pusztaszer utca kétféle írásmóddal jelenik meg a térképen: az utca felirataként így, az utcanévsorban viszont Pusztaszeri formát ölt. A viszonylag koncepciózusan eltervezett utcanévegyütteseket a történelem vihara megtépázta, így ennek a területnek – a Voelker-telepnek – meglehetősen sokszínű névhalmaza alakult ki. A 21 „elszakított vármegye emlékére” tervezett névbokorból mára csak 4 maradt, kettő változatlan formában: Nyitra utca, Fogaras utca, kettő pedig -i képzővel gyarapodva: Tordai utca és Udvarhelyi utca. (Az első kettő az 1989. április 15-én lezárt térképen még Karikás Frigyes utca és Komjáth Aladár utca néven szerepel.)

Az Apponyi tér elnevezésekor Apponyi Albert még élt. 1933. április 16-án jelentik be halálhírét „Nagyapponyi gróf Apponyi Albert belső titkos tanácsos, ny. m. kir. Közoktatásügyi miniszter, országgyűlési képviselő. a város mindig szeretve tisztelt díszpolgára 1933. február 7-én Genfben elhunyt.” Kijelölik a tennivalókat: részvéttávirat az özvegynek, gyászlap, küldöttség a temetésen.[41] 1933. június 28-án indítványozzák, hogy a Kádár utcát gróf Apponyi Albertről nevezzék el, de az indítványt visszavonták[42], valószínűleg azért, mert egy évvel korábban már teret neveztek el róla, amely ma is viseli nevét. Ilyen megtiszteltetés Jókai Mórnak is kijárt korábban: 50. írói jubileuma adott alkalmat arra, hogy a város utcaelnevezéssel örökítse meg az egykori jogakadémista emlékét.[43] Az 1907-es elnevezések között a kecskeméti városháza megálmodója, Lecher Ödön érdemelte ki, hogy nevére még életében átkereszteljék az egykori Városháza utcát.

De kisebb emberek is részesülhettek abban a megbecsülésben, hogy még életükben közterület hirdesse nevüket. Szintén 1933-ban a közgyűlés Kiss József indítványát tárgyalja meg.

„164. Kiss József indítványa a szőlőhegyek közeinek elnevezése iránt 22754/1933

Kiss József nyug. tanító azt az indítványt terjesztette elő, hogy az Urihegyben lévő és ezelőtt mintegy 6 esztendővel róla elnevezett »Kis József köz« neve változtassék meg, és az néhai Lestár Péter volt nagyérdemű polgármester emlékére »Lestár köz«-nek neveztessék el, a többi urihegyi névtelen kis köz pedig a beadványban foglaltak szerint névvel láttassék el.

A th. bizottsági közgyűlés az indítványt tárgyalás alá véve, azt a határozatot hozza, hogy mivel indítványozó Kiss József ny. tanítónak annak idején a városi tanács által is elismert érdemeit, melynek folyamánya a »Kiss József köz« elnevezés volt, a maga részéről is teljes egészében elismeri és azt kellőképen méltányolja is, az indítvány első részével nem kíván érdemben foglalkozni, a névtelen közök elnevezését pedig nem tartván jelenleg időszerűnek, az indítványt teljes egészében a napirendről levenni rendeli.”[44]

Az 1945 utáni rendszerváltást gyorsan követi az utcaneveké is, az utcanévadást tíz éven keresztül kizárólag a politikai érdekek irányították. A Nemzeti Bizottság 175/1945. sz. megkeresése alapján Kecskemét Város Törvényhatósági Bizottsága 1945. augusztus 31-i közgyűlésén az alábbi változásokról határozott:[45]

1. Mezei utca › Bajcsy Zsilinszky út

2. Nagymagyarország út › Dózsa György út

3. Horthy Miklós út › Ady Endre út

4. Tátra utca › József Attila út

5. Széchenyi fasor › Budai Dezső fasor

6. Kápolna utca › Lugosi István utca

7. Zápolya utca › Takács István utca

8. Burga utca › Simon István utca

9. Festő utca › Berényi Pál utca

10. Béla utca › Halmos Lajos utca

11. Csaba utca › Hajma József utca

12. Werbőczi és Fecske utca › Reiszmann Sándor utca

13. Forrás utca › Szegedi Lajos utca

14. Révész István utca › Farkas Sándor utca

15. „a Bethlen körút egy részének Mussolini körútra való és ezideig végre nem hajtott átnevezését a törvényhatósági bizottság hatályon kívül helyezi, és ez a rész továbbra is Bethlen körút marad.”

A „Megokolás”-ban a következő érvek állnak:

”A 3., 7., 12., 14., és 15. számok alatt átnevezett utcák elnevezésüket demokrata ellenes személyekről kapták, a régi nevek megváltoztatását a Nemzeti Bizottság is javasolja, ezeket az elnevezéseket tehát meg kellett szüntetni. A 2. pont alatt feltüntetett régi utcanév szintén nem felel meg az új demokratikus Magyarország politikai irányelveinek, mivel sérelmes lehet a velünk szomszédos nemzetekre. A többi régi utcanevek nem személyekről voltak elnevezve, hanem olyan színtelen és jellegtelen elnevezések voltak, amelyeknek megváltoztatása semmiféle érdeket nem sért. Az új utcanevek a demokratikus Magyarország mártírjairól nyertek túlnyomórészt elnevezést, és az 1–4. pont alatt felsorolt új elnevezések olyan országos jelentőségű személyekről vették elnevezésüket, akik bár Kecskeméttel közelebbi viszonyban nem voltak, mégis illő, hogy nevük és emlékük itt is megörökíttessék. Célszerű volt az 1919-ben elhurcolt és halálra kínzott vértanúk neveiről olyan utcákat elnevezni, ahol a régi elnevezéseknek sem történelmi gyökerük nincs, sem nem fejeznek ki valami különleges és megőrzésre méltó kapcsolatot, mivel a szóban forgó vértanúkat ezekből az utcákból vagy közvetlen közelükből hurcolták el utolsó útjukra.

A Széchenyi fasort azért nevezte el a közgyűlés Budai Dezső fasornak, mert Budai utca már van, tehát még egy hasonló nevű utca elnevezés zavart okozott volna. Viszont a városban van Széchenyi város, Széchenyi tér, Széchenyi körút, Belső-Széchenyi utca, tehát Széchenyi István nagy emléke akkor is kellő módon meg lesz örökítve, ha a Széchenyi fasor Budai Dezső fasornak neveztetik el.

A 12. pont alatt megjelölt Werbőczy és Fecske utcák azért vonattak össze egy új elnevezés alá, mert ez a két utca egymás folytatását képezi, és így gyakorlatilag és jelentőség szempontjából is szerencsésebb, ha egy elnevezéssel látja őket a város.”[46]

Az idézetből kirajzolódik előttünk az a tendencia, amely az új idők szellemében zajló utcanévadást meghatározza:

– a politikai szempont mindenek fölött áll;

– a demokratikus átalakulás társadalmi szellemével teljesen ellentétes a szófajoké, hiszen csak a tulajdonnévi, azon belül is a személynévi eredetű utcanév jöhet számításba, a köznévi eredetűeket nem tartják érdemesnek erre a feladatra;

– a funkcionalitás is veszít erejéből, hiszen már kevésbé fontos, hogy kapcsolat legyen az utca és névadója között, az viszont továbbra is szempont, hogy az utcanév egyértelműen tájékoztasson, ne keltsen zavart.

A változtatás következtében 5 köznévi előtag tűnt el: a Mezei, Kápolna, Burga, Festő, Forrás, amelyek ráadásul az első, legrégibb elnevezések közül valók. A „színtelenek és jellegtelenek” minősítés jelzi, hogy a történelmiség nem számít értéknek.

Jelentősen megnőtt a személynévi eredetű előtagok megterheltsége, hiszen valamennyi új utcanév ide tartozik. (Az 1919-es Tanácsköztársaság helyi vezetői közül 10-en kaptak most utcát: Berényi Pál, Buday Dezső, Farkas Sándor, Hajma József, Halmos Lajos, Lugosi István, Reiszmann Sándor, Simon István, Szegedi Lajos, Takács György – akit Istvánra átkeresztelnek, és csak három évvel később helyesbítik.[47])

Négy esetben megváltoztatták a közterület jellegét – utcából útra, az indoklás hiányzik. Talán hozzá akarták „emelni” az utótagot az országos nagy nevű előtagokhoz? Közülük ma csak a Dózsa György út viseli ezt az utótagot.

Egy évvel később, 1946. június 28-án a közgyűlés a Révész István utca nevét Hock János utcára keresztelte át. Ő is pap volt, de az új rend szemében „szalonképesebb”. Nem azért, mert a Nemzeti Szalon elnökeként is tevékenykedett, hanem mert – ahogyan az indoklásban olvashatjuk: „Hock János plébános a városnak hosszú időn át volt demokratikus országgyűlési képviselője és a városban általános közszeretetnek örvendett. A II. köztársaság megalakulása idején ő lett a Nemzeti Tanács elnöke, és ott kifejtett működésével beírta nevét hazánk történetébe. Az ő nevének megörökítésére a volt Révész István utca látszott legalkalmasabbnak, minthogy ez a Nagytemplom és a plébánia között fekszik. Ezen változtatásra való tekintettel Farkas Sándor nevét egy más alkalmas utca nevének megváltoztatásával kell megörökíteni.

A Horthy Miklós tér nevét ugyanekkor Kodály Zoltáné váltotta fel. „Kecskemét nagy fia, Kodály Zoltán mindenképpen megérdemli, hogy a város ilyen módon is megemlékezzék róla.”[48]

Az 1948. január 28-án kelt belügyminiszteri körlevél felhívta a város polgármesterét, hogy a korszerűtlen és elavult utcaneveket változtassa meg. Erre igen jó alkalmat nyújt a szabadságharc 100. évfordulója. A Törvényhatósági Bizottság 1948. február 27-én tartott közgyűlési jegyzőkönyve így foglalja össze a körlevél lényegét: „Megjegyzi a belügyminiszter úr, hogy nem néhány utcanév elnevezésének ötletszerű megváltoztatására gondol, mindazonáltal részletesen utasítást adni nem kíván, de felhívja a figyelmet arra, hogy a helytörténeti szempontból jelentős utcanevek megváltoztatását nem tartja kívánatosnak, valamint azt sem, hogy ma élő személyekről utcák neveztessenek el.”[49]

Ugyanez a jelentés arról is beszámol, hogy a város törvényhatósága már a fent idézett belügyminiszteri rendelet előtt eleget tett annak a követelménynek, hogy a magyar közfelfogás gyökeres, demokratikus változását a városban lévő közterek és utcák elnevezésében is kifejezésre juttassa. Az idő rövidségére hivatkozva a Szalag utcának Farkas Sándor utcára történő átnevezésén kívül nem tesz más javaslatot, de „utasítja a város polgármesterét, hogy az összes városi közterek és utcák elnevezését vizsgáltassa felül, és az építés és szabályozási bizottság javaslata alapján egy általános rendezésre tegyen javaslatot, a belügyminiszteri rendeletben foglaltak figyelembevétele mellett.”

A felülvizsgálat eredményeképpen mindössze 5 utcanév megváltoztatására került sor 1948. április 28-án. A város egykori földesurainak „utcanévtábla-fosztása” következett be: hiszen a Koháry utca nevét Móricz Zsigmond, a Vízkelethy utcáét Táncsics Mihály, a Sárkány utcáét Lugosi István örökölte, akitől viszont a Kápolna utca visszakapta nevét. Tovább folytatódott a történelmi köznévi eredetű utcanév személynévire cserélése: a Korona u. helyett Lőrinc pap utca került a névtáblára.

A változások tehát:

A körlevél nem véletlenül figyelmeztetett a helytörténeti értékekre; valószínűleg országosan jellemző volt az átgondolatlan, ötletszerű átnevezés. A Kápolna utca visszanevezésének indoklásából kiderül, hogy Kecskeméten volt foganatja a belügyminiszter javaslatának: a „Kápolna utca nevének visszaváltoztatását a törvényhatósági bizottság azért mondotta ki, mivel az az utca a város történetében fontos szerepet játszó rész irányában vezet, és ennek megörökítése kívánatos.”[50] Később a helytörténeti értékek felismeréséhez szakember segítségét is igénybe veszik: „Utasítja a városi tanács dr. Garzó József Főlevéltárnokot, hogy a kerületek, települések és az utcák elnevezésénél a történelmi adottságokra hívja fel az ügyosztály figyelmét és legyen segítségére az elnevezések javaslatának meghozásában.”[51] A személyi kultusz fokozatos erősödése idején a belügyminiszteri rendelkezés azon kitétele is hasznosnak bizonyult, amely nem tartotta kívánatosnak, hogy élő személyekről utcát nevezzenek el. A fordulat évének áprilisában az utcaelnevezések summázata ez: „Több utca nevének megváltoztatását a törvényhatósági bizottság nem látta szükségesnek, mivel a város utcáinak és tereinek nevei a demokratikus közérzés szempontjából is megfelelnek.”[52]

Az 50-es években aztán kezdenek megsűrűsödni azok az „alulról jövő kezdeményezések”, amelyek ilyen „önként” és „dalolva” megfogalmazott kéréseket tartalmaznak: „A Kecskeméti Nemzeti Bank ifjúsága azzal a kéréssel fordul a Városi Tanács Végrehajtó Bizottságához, hogy a kecskeméti Nagykőrösi utcát a görög szabadságharc nagy harcosáról Beloanisz Elvtársról nevezzék el, hogy ezzel is hitet tegyenek a nemzetközi munkásmozgalom nagy harcosa emlékének. Kecskemét, 1952. április hó 9. napján.”[53]

A válasz elutasító (szöveghűen idézzük): „A Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága ezen kérésnek nem tud eleget tenni, mivel a városrendezési terv során a Nagykőrösi utcából Sztálin út lett, egyébbként [sic!] a Végrehajtóbizottság döntése alapján a Tatay tér lett Beloánisz térre változtatva. Kecskemét, 1952 évi ápr. hó 10.”[54]

Nem tudni miért, de két hónappal később ismét a Nagykőrösi utca nevének megváltoztatására mutatkozott igény: most egyenesen a V. B. elnöke javasolja, hogy a Nagykőrösi utca Jacques Duclosról, a Kaszap utca Makarenkóról való elnevezéséhez, a Fráter utcának Úttörő utcára való elnevezéséhez járuljon hozzá a Végrehajtó Bizottság, amely ehhez „egyhanguan” hozzájárult.[55] Úgy látszik, ekkor már nem volt akadály a tervbe vett Sztálin út sem. Az „istenadta nép” persze rövid időn belül Zsákdugóra értelmesítette a számára kimondhatatlan francia nevet. 1956 decemberében aztán visszakapja ősi nevét ez a hangulatos utca, azzal az indokkal, hogy „élő emberekről nem célszerű utcát elnevezni.”[56]

A későbbiekben is találunk példákat arra, hogy egy-egy újabb elnevezés nehezen ment át a köztudatba, vagy nem tudott meggyökeresedni. A lakosság ellenállása miatt időnként vissza kellett állítani a régi, megszokott neveket. Olykor a hivatali útvesztőkben évekre eltűnt egy-egy átnevezés. Így járt például a Farkas Sándorról átnevezett utcanév is.

Farkas Sándor a Tanácsköztársaság idején Kecskemét városparancsnoka volt, akit a bukás után egy szikrai tanyán csaknem 40 társával halálra kínoztak. Közülük tízről már 1945-ben utcát neveztek el, ő Révész Istvánt váltotta volna fel a névtáblákon. Ám egy év múlva ezt a határozatot megsemmisítették, majd 1948-ban új határozattal a Szalag utca nevét volna el. 1956-ban Farkas Sándor testvérének felháborodott leveléből derült ki, hogy a határozat végrehajtása nem történt meg.[57] Gyors intézkedést követően június 23-án került sor az utca-elnevezési ünnepségre, amelyre meghívták Wolf Ödönt is, Farkas Sándor testvérét. A meghívó levélben megnyugtatásul közlik: „Zenekar és a lakosság részvétele biztosítva lesz.”[58] Ugyanennek az ünnepségnek a keretében avatták a Szalvai Mihály nevére átkeresztelt Mária körúton Szalvai Mihály emléktábláját is.[59]

Továbbra is az a szándék, hogy a Tanácsköztársaság helyi mártírjainak utcanevekben állítsanak emléket. 1955-ben 4 utcát neveznek át ezzel a céllal.[60]

– a Dellő utca › Szűcs Lajosné utca

– a Téglagyár utca › Czigány János utca

– a Levente utca › Váczi János utca

– a Beniczky Ferenc utca › Villám István utca lesz.

Az 1945-ös rendszerváltás az utcanevekben az 1950-es évek végére teljesedett ki, ezt az alábbi felsorolás szemlélteti:

A Tanácsköztársaság 40. évfordulójának közeledtével az utcanévadás ismét egyetlen forrásból táplálkozik: aa 1919-es mártírok köréből. A Rendőrfalu régi, római számmal jelzett és új utcáinak elnevezése kapcsán az Igazgatási Osztály javaslatai között szereplő: Műkert u., Bugaci u., Várostelek u., Libamező u., Rendőr u. közül a vb többet elutasított.[61] Az 1958. augusztus 12-i tanácsülésre módosítva, az alábbi formákban kerültek: Műkert, Tanács, Munkás, Gyár, Fehértó, Libamező utca, de a tanácstagok ellenszavazat nélkül elutasították, indítványozva, hogy ezek az utcák is az 1919-es mártírokról legyenek elnevezve. Az egyes hozzászólásokból idézünk: „A Rendőrfaluban lévő IV. számmal jelölt utcát ne Fehértó utcának, hanem Gubányi Mihály utcának nevezze el a Tanács, tekintettel arra, hogy nevezett 1919-es mártír, aki ebben az utcában lakott.” Egy másik hozzászóló sem helyesli „az egyes rendőrfalusi utcáknak Tanács, Munkás, Gyár és Libamező utcára való elnevezését. Vannak 1919-es mártírok, akik életüket áldozták, ezeknek a nevével kell megörökíteni ezeket az utcákat.” Végül az 1919-es Mártírok Emlékbizottságának elnöke hozzászólásából idézünk: „A Csongrádi út és utca volt az az út, amelyen 1919-ben 97 munkást kihurcoltak a tanyavilágba, ahol legyilkolták őket. Ennek az utcának leghelyesebb elnevezése a Mártírok útja volna.”[62]

A közelgő kerek évforduló okán különösen felerősödik ez a tendencia. Az 1959. március 6-án tartott tanácsülésen Rendőrfalu 11 új utcanévből 7 kapja nevét az 1919-es mártírokról (Benke József, Bakonyi Antal, Seres Imre, Szentgyörgyi Ferenc, Joó Mária, Gubányi Mihály, Németh Imre), és a Csongrádi utat is átnevezik Mártírok útjának.[63]

Érdekes módon változatlanul hagyták az 1925-től érvényben lévő 3 közbeékelődő utca nevét (Csókás József utca – a névadó kecskeméti szőlőnemesítő volt, Vasvári Ferenc utca – a Noszlopy-féle összeesküvésben részt vállaló szabómesterről kapta nevét, és egy köznévi eredetű foglalkozásnév: Tűzoltó utca), pedig, ahogy a 17/1958. sz. tanácsi határozatban megfogalmazták: „Kecskeméten rendkívül sok olyan 1919-es mártír van, akiknek emléke utcaelnevezések formájában is megörökíthető volna.”[64] Igaz, más helyeken is kaptak már utcákat. Ugyanekkor módosítják a tíz évvel korábban Takács Istvánról elnevezett utca nevét is Takács György utcára. Végre – többévi várakozás után – Móricz Zsigmond neve is felkerülhetett a táblákra; 1948-ban megszavazták (a Koháry utca nevét váltotta) ugyan, de eddig nem hajtották végre, most ismét határozatot hoztak róla. Különben ebből a határozatból az is kiderül, hogy ekkor már volt Sztahanov utca (a volt Teleki László u.). Egy 1959-es felszólalásból viszont azt tudjuk meg, hogy Kecskeméten 1919-ben már volt Lenin utca is: „Én már régóta figyelem az utcák elnevezését. Miért nincs Leninről elnevezett utcánk? A Nagykőrösi utca Leninről lett elnevezve 1919-ben, én úgy gondoltam, hogy lesznek olyan elvtársak, akik vissza fogják hozni a Lenin utcát.” Megnyugtatják az aggódót, hogy „a városnak szándékában áll egy komoly teret elnevezni, ahol a Lenin szobor is fog állni.”[65]

Az évtized végén az 1960-as népszámlálásra készülődve ismét nagyobb arányú utcaelnevezésre került sor.[66]

Ennek jellemzői:

– Jóval kisebb hangsúly esik a politikai, társadalmi szerepnek nevekben történő megnyilvánulására. Igaz, a Felszabadulás útja mellett a névadók között van a közelmúltból két munkásmozgalmi vezető: Mező Imre és Polonyi Gyula, egy történelmi személyiség: Perczel Mór. Elvont fogalom jelenik meg az Alkotás u. nevében.

– A hagyományokat folytatják: a tiszteleti nevek típusában a csak vezetéknevet tartalmazó előtagokat – a Kerkápolyi u. kivételével – kiegészítik a keresztnévvel: Kapisztrán János u., Lórántffy Zsuzsanna u., Tomori Pál u.

– A zömében személynévi eredetű utcanevek névadói között tudósok, művészek, feltalálók a meghatározók: Mikszáth Kálmán krt., Kacsóh Pongrác u., Kelemen László u., Semmelweis u., Ybl Miklós u., Kandó Kálmán út; Méhesfalu új utcáinak névcsoportját a közeli művésztelep is „csokrosíthatta”: Iványi Grünwald u., Fényes Adolf u., Révész Imre u., Móra Ferenc u.

– Három esetben fordul elő földrajzi névi előtagot viselő név: Tisza u., Mátra u., Ceglédi út; az utóbbi a Nagykőrösi utca folytatásaként, a városból kivezetve, az ősi funkciót viszi tovább.

Az 1956-os események lezárása után az ideológiai változások lassan-lassan érzékelhetővé válnak országszerte. Bár a pártirányítás továbbra is centralizált eszközökkel próbálja megszilárdítani a hatalmát, a demokratizálódás szélesebb körű terjedése megállíthatatlan. A körlevelek kora is lejárófélben van. Bár a közterületek elnevezése továbbra is a végrehajtó bizottság hatáskörébe tartozik, a Hazafias Népfront újjászervezésével Kecskeméten is kialakul az a tanácsadó testület, amely pártérdekeken túli motivációkat is beemel a névadásba, és szakemberek bevonásával a politikai szempontok mellé vagy fölé helyezi a helytörténetieket és a lakossági igényeket.

Jól mutatja ezt az a névsor, amely 1962-ben nagyarányú házhelyosztás következményeként szükségessé vált új közterületi elnevezéseket tartalmazza.[67]

A Hunyadi városi új lakótelepen kialakult utcák neve:

1. Béke fasor

2. Ifjúság útja

3. Mátyás király krt.

4. Liszt Ferenc u.

5. Gyulai Pál u.

6. Csengery u.

7. Bacsó Béla u.

8. Visegrádi u.

9. Gábor Áron u.

10. Balassi Bálint u.

11. Madách Imre u.

12. Fadrusz János u.

13. Bólyai u.

14. Somogyi Béla u.

15. Ságvári Endre u.

16. Kilián György u.

17. Bartók Béla u.

18. Gárdonyi Géza u.

19. Tinódi u.

20. Szilágyi Erzsébet u.

21. Április 4. tér

A VI. kerületben kialakult új utcák neve:

1. Vásárhelyi Pál u.

2. Puskás Tivadar u.

A III. kerületben kialakult új utcák neve:

1. Bakony u.

2. Tihany u.

3. Balaton u.

4. Sió u.

5. Berkes Ferenc u.

6. Ady Endre u. (Ady Endre és a Nyíri u. közötti szakasz is Ady Endre u.)

A Méhes telepen és a Műkert mellett kialakult új utcák neve: 1. Székely Bertalan u.

2. Benczur Gyula u.

3. Szinyei Merse Pál u.

Alsószéktóban, Kiskecskeméten kialakult új utcák neve:

1. Rába u.

2. Hernád u.

3. Duna u.

Rendőrfaluban kialakult új utca neve:

1. Cserhát u.

Szeleifalusi új osztásnál kialakult új utcák neve:

1. Délibáb u.

2. Esze Tamás u.

3. Kőrösi Csoma Sándor u.

4. Frankel Leó u.

5. Pósa Lajos u.

6. Róna u.

Kossuthvárosban kialakult utca neve:

1. Tiborc u.

Bethlenvárosban kialakult új közterület neve:

1. Köztársaság tér (A Nagyállomás előtt)

Széktó mellett kialakult új utca neve:

1. Sport u. (Széktói fürdőhöz vezető út)

Az új nevek meglehetősen vegyes fogalomkörből származnak. Világosan jelzik, hogy a névadási indítékok sokfélék és nem eléggé átgondoltak. Több városrészben jól érzékelhető a névbokrosítási szándék (a legtöbb új elnevezést elkönyvelő Hunyadivárosra viszont csak a Mátyás király körút és a Szilágyi Erzsébet utca utal.) Ötletszerűnek tűnik a Szeleifaluban lezajlott keresztelő is.

A 45 elnevezés 44 új nevet jelentett (az Ady Endre u. neve már megvolt), ugyanakkor egy tér (Molotov tér) pedig, s vele együtt a neve is, megszűnt, miután visszaszámozták Katona József térre.

Két év múlva, 1964-ben hasonló változásoknak lehetünk tanúi: 44 el- és átnevezett közterületi nevet fogadtak el a tanácstagok.[68]

Hunyadivárosban 18 új utcanév született: Korányi Frigyes u., Vajdahunyad u., Blaha Lujza u., Babits Mihály u., Nádor u., Rózsa Ferenc u., Eszperantó u., Jászai Mari u., Szivárvány u., Tóth Árpád u., Végvár u., Újvilág u., Balogh Ádám u., Vadász u., Bácska u., Dugovics Titusz u., Berzsenyi Dániel u., Batsányi János u.

A többi városrészen az alábbi névtelen utcák kaptak nevet: Drégely u. (I.), Petúr bán u. (III.), Zengő u. (III.), a IV. kerületben: Csalogány u., Csongor u., Cser-halom u., Szép Ilonka u., Hunor u., Barackos u., a IX. kerületben: Szemere Bertalan u., Kemény Zsigmond u., Jelky András u., Türr István u.

Átkeresztelések: a Külső-Ilona u. helyett két új név keletkezett: Déryné u. és Táltos u., a volt Madár utcából Vaspálya u. lett.

A Lenin tér nevét Béke térre változtatták, a Rávágy tér beépített része kapta Leninről, a beépítetlen pedig Schönherz Zoltánról a nevét. A Lenin körút Árpád körút lett, a Külső körútnak a Halasi út és Korhánközi út közötti része (a mai napig nem épült meg) Pannónia út, a Szegedi út és a Matkói út közötti pedig Róbert Károly körút nevet kapta.

Azzal, hogy a Zenta utcát Czuczor Gergely utcára, a Szabadka utcát pedig Isaszeg utcára keresztelték át, megbontottak egy heterogén névbokrot.

Időnként azonban a hatalom gyakorlói részéről egy-egy direkt beavatkozásra mégis sor kerül. Egy 1965. május 4-én kelt feljegyzésben a vb-titkár kéri az Oktatási Osztály vezetőjét, hogy egyéb elnevezések kapcsán két új utcanévre is készítsen javaslatot. Az egyik a Tóth László utca lenne, amely a Kisfaludy utcának a Damjanich u. és Simon István u. közötti szakaszát foglalná magába, azzal az indokkal, hogy a város nyugalmazott polgármestere emlékét egykori lakóhelyéről elnevezett utcával kívánja megörökíteni. A másik névadó a volt közlekedés- és postaügyi miniszter, Kossa István, mert „a városi utak rendezése és burkolása terén rendkívül nagy segítséget kapott a város Kossa elvtárstól és a munkának nagy támogatója volt”, ezért kapjon ő is egy utcát.[69] A hátirati feljegyzés szerint: „Az utca és házszámok kifüggesztése megtörtént. Telekkönyvileg rendezve lett. További intézkedésre szükség nincs.” A dátum: 1966. IX. 1. (Később mindketten sétányt kaptak: a Kossa István sétány a mai Műkerti sétány, a Tóth László u. 1979. május 10-től Bagi László utcára változott, de egy sétány máig őrzi Tóth László nevét.)

1967-ben a város 600 éves évfordulójára készülődve a városvezetés részéről felmerült az az igény, hogy ki kellene jelölni a védett utcaneveket. Erre az 1967. október 25-i tanácsülésen került sor. Az Általános Igazgatási Állandó Bizottság elnöke így indokolta az utcanevek védetté nyilvánításának szükségességét:

„Tisztelt Városi Tanács!

Utcáink, tereink elnevezése a tájékozódás, eligazodás elősegítése mellett társadalmunkban egyre inkább nagyjaink megbecsülésének jelképei is.

Társadalmunk tiszteli azokat a személyeket, akik életükkel, munkásságukkal kivívták az utókor megbecsülését.

Amikor áttanulmányoztuk a jelenlegi utcaelnevezéseket, elsősorban azokról a személyekről elnevezett utcák és terek elnevezését kívánjuk védetté tenni, akik részben életükkel, alkotásaikkal városunk fejlődését gyorsították, műveikkel jó hírét terjesztették, vagy születésüknél, illetve ténykedésüknél fogva szoros kapcsolatban álltak Kecskemét várossal.

Célszerűnek tartanánk védett utcanévként kijelölni, továbbá azokat a várostörténeti érdekességű vagy sajátos hangulatú utcák neveit, melyek a város történetéhez szorosan hozzátartoznak.”[70]

Ebben a számú tanácsi határozatban két csoportban 47 utcanevet nyilvánítottak védetté: a Kecskemét város nagyjairól elnevezettekből 36-ot, a Kecskemét város történelmi múltjával összefüggő nevek közül 11-et. A tanácsülésen az is elhangzott, hogy további utcák védetté nyilvánítása érdekében szükség van a város valamennyi – mintegy 400 – utcanevének megvizsgálására, ennek határidejét az 1969. év végében állapították meg.

Az elfogadást vita előzte meg. Volt, aki a Móricz Zsigmond utcát hiányolta a védett nevek listájáról. Más kevesellte az 1919-es mártírokról elnevezett utcák számát (3), fölöslegesnek tartotta viszont az Erdősi Imre, Végh Mihály és Csáktornyai utca nevének felvételét. Ezeket le is vették a jegyzékről. Az előterjesztésben az elnevezések rövid indoklását is megadták, most ezek közül idézünk néhányat. Az országos nagy nevek esetében is fontosnak tartják a városhoz való kötődést, tehát pl. Táncsics Mihály u. esetében ez olvasható:

„Táncsics Mihály u.

(1799–1884)

A XIX. század szabadságmozgalmának egyik legkövetkezetesebb vezetője. A jobbágyság felszabadításáért harcolt. 1823–1825 években mint szolgadiák Kecskeméten járt iskolába.

Kaszap Táltos u.

A neve a honfoglalás idejére vezethető vissza. Nevét és tettét monda őrzi. Emlékét a róla elnevezett kút is sokáig fenntartotta. A fennmaradt mondák szerint kardjával kutat fúrt. A kút az utca végén volt.

Böszörményi Mihály u.

Régi kecskeméti pedagógus. Kossuth futára.”

(A személyekről elnevezett utcanevek listáján – az előterjesztésben – ezeken kívül az alábbiak szerepelnek: Katona József tér, Lestár tér, Bánk bán u., Berényi Pál u., Berkes Ferenc u., Buday Dezső fasor, Csányi János u., Csókás József u., Erdősi Imre u., Fényes Adolf u., Gáspár András u., Hornyik János u., Horváth Döme u., Iványi Grünwald u., Jókai Mór u., Kacsóh Pongrác u., Kada Elek u., Katona József u., Kelemen László u., Klapka u., László Károly u., Lechner Ödön u., Mathiász János u., Mátyási József u., Petur bán u., Révész Imre u., Szalvay Mihály krt., Tóth László u., Kodály Zoltán tér, Végh Mihály u., Petőfi Sándor u., Móra Ferenc u., Vak-Bottyán u., Kossuth Lajos u., Hajagos Illyés u.

A másik csoportban helytörténeti érdekességeket találunk:

„Cédulaház u.

A régi vásártérre nyílott az utca, a járlatleveleket itt készítették, innen ered népi nyelven a Cédulaház utca elnevezése. Az utca régi vásárokra emlékeztet.

Cimbalmos u.

Ennek az utcának a végén volt a »Cimbalmos korcsma«. A régi városkocsmák egyikének nevét örökíti meg. A gyűlölt császári katonasággal nagyon gyakran itt ütközött meg a helyi lakosság.

Déllő köz

Déllő közön hajtották itatásra állataikat a kecskemétiek a Dellő tóra. A Dellő tó a mai Marx tér területén volt, ennek a tónak a betemetése 1834-ben történt. A Dellő köz korábban Delelő közt jelentett.

Fazekas köz

Ez az utca nem névről lett elnevezve, hanem a fazekas foglalkozásról. Az itt dolgozó egykori kecskeméti fazekasokra emlékezetet. Itt sorakoztak a fazekasok égető kemencéi, az elnevezés a régi céhes iparos foglalkozásra utal.

Talfája köz

A Kecskemét melletti tölgyerdőre utal, mely már az Árpádok korában is megvolt. A Kecskemét nevét először említő 0368. évi oklevélben is megtalálható a Talfája közre való utalás.

Vacsi köz

A utcanév a török időkben elpusztult Vacs községre utal. A későbbi pusztát évszázadokon át bérelték a kecskemétiek, mely megélhetésük forrása volt.

Ó-temető u.

Ezen a területen helyezkedett el valaha Kecskemét város egyik legrégibb temetője, amely területre történt építkezések során bronzkori leleteket találtak. A temető feltárása a múlt század utolsó évtizedében volt.

Sörház u.

A XVIII. század végén nagy hírű sörfőzde volt ezen a környéken, amelyre emlékeztet az utca neve. Jelenleg a területen szeszfőzde működik.

Szélmalom u.

Az utcanév Kecskemét egyetlen volt szélmalmára emlékeztet, amely a mai Katona József Gimnázium helyén helyezkedett el, az akkor vásártér szélén. A jelenlegi Szélmalom utca a szélmalomhoz vezetett, innen ered az utca neve.

Barackos u.

Kecskemét világhírű baracktermesztésére utal.

Árok u.

Városunkat egykor védelmi célból vízzel teli árok vette körül. Ennek a védő ároknak emlékét őrzi az utca neve.”

Ha a fenti névsort összevetjük az 1996. október 21-től hatályos, ma is érvényben lévő védett utcanevek listájával (lásd a Mellékletben), mind számbeli, mind koncepcióbeli vonatkozásban jelentős különbségeket találunk. Az akkori mintegy 400 közterületi névből mindössze 47-et találtak védettségre érdemesnek, míg ma az azóta csaknem megduplázódott névállományból 181-et. Ennél sokkal lényegesebb azonban a listára kerülés alapjául szolgáló szempontbeli különbség. Ma már nem az utca névadójául szolgáló személynév számít elsődleges értéknek, hanem az utcanév történetisége. Az eredeti névsornak több mint fele nem bizonyult időtálló értéknek, az aktuálpolitikai színezetűek kihullottak az idő rostáján.

A Végrehajtóbizottság Kecskemét Város Tanácsának 1969. április 23-i ülésére készített 1477/1/1969. Titk. sz. „Bejelentés”-éből idézünk:[71]

„Városunk örvendetes fejlődésével – a városközpont rendezésével, szanálások, építkezések, az új városrészek kialakításával – párhuzamosan a város szerkezete gyors átalakuláson megy át. Vannak utcák, amelyek megszűnnek és számos új utca és tér alakul ki. Szükséges, hogy a város új utcái a lakosság legszélesebb rétegeinek egyetértésével kialakított utcanevekkel legyenek ellátva.

A Végrehajtó Bizottság ebből a meggondolásból kiindulva felkérte a Hazafias Népfront Városi Bizottságát, hogy dolgozzon ki egy névkatasztert és tegyen javaslatot olyan utcaelnevezésekre, amelyeket Építési és közlekedési Osztályunk – a tisztelt Tanács jóváhagyása és felhatalmazása után – az új utcák elnevezésénél felhasználhat.

A Hazafias Népfront Városi Bizottsága a Végrehajtó Bizottság felkérésére elkészítette javaslatát, amelyet az alábbiakban terjesztünk a tisztelt Tanács testülete elé:

A Hazafias Népfront az utcakataszterbe a következő nevek felvételét javasolja: [A kataszter – amelyet ma inkább adatbanknak neveznénk – új utcák elnevezésekor felhasználható névgyűjtemény. A 69 nevet egy részletesebb lista alapján a későbbiekben közöljük.] Javasolja továbbá, hogy

– a nemzetközi munkásosztály nagy seregszemléjének, a 80. nemzetközi Május 1-je emlékére a Nagytemplom mögötti teret a Május 1. térnek nevezzék el;

– a méheslaposi új lakótelepet Műkert-városnak nevezzék, és a benne lévő utcákat római számmal jelöljék meg;

– a házszámtáblákat 1-től folytatólagosan az utcanév megjelölése nélkül készítsék el. Az utcaelnevezéseket tartalmazó táblákat csak az utca elején és végén helyezzék el;

– az 1970-es népszámlálást követően az utcaneveket vizsgálják felül, és a komoly városi hagyománnyal bíró utcák, terek eredeti elnevezését állítsák vissza. Pl. Gyenes tér, Mátyás tér, Teleki László utca stb. Utcát kell találni a szanálások miatt hamarosan megszűnő Petőfi Sándor utca nevének átmentéséhez is.

Tisztelt Városi Tanács!

Kérjük a Hazafias Népfront fenti javaslatait – amely az Általános Igazgatási és Jogi Állandó Bizottság ez irányú javaslatainak figyelembevételével készült – elfogadni, és egyúttal szíveskedjen utasítani a Végrehajtó Bizottságot, hogy gondoskodjon az utcakataszter folyamatos vezettetéséről. Az utcakataszterbe a Végrehajtó Bizottság a később beérkező javaslatokat is vetesse fel, hogy az utcák elnevezésére minden időben megfelelő név-keret álljon rendelkezésre.”

A 10/1969-es tanácsi határozat szentesíti a fenti javaslatokat, hangsúlyozva: „A Városi Tanács felhatalmazza a Végrehajtó Bizottságot, hogy az 1970. évi népszámlálást követően vizsgáltassa felül az utcaelnevezéseket, és a komoly városi hagyománnyal bíró utcák, terek elnevezését eredeti formájában állíttassa vissza.”[72]

Mindkét dokumentumnak van a mi szempontunkból egy-egy kulcsfontosságú mondata. Az elsőben ez: „Szükséges, hogy a város új utcái a lakosság legszélesebb rétegeinek egyetértésével kialakított utcanevekkel legyenek ellátva.” A másodikban pedig: „a komoly városi hagyománnyal bíró utcák, terek elnevezését eredeti formájában állíttassa vissza” (ti. a Végrehajtó Bizottság). Vagyis érzékelhető, hogy az utcanévadás közüggyé válik, valamint az is, hogy egyfajta revideálásra kínálnak fel lehetőséget. Vagyis: mind a régi, mind az új utcanevekhez megújult szemlélettel lehet közeledni. (Azért a vb-határozat nyelvi megformálása jelzi, hogy ezt a demokratizálódási folyamatot nem lesz könnyű érvényre juttatni. Ilyen például az 1973. jún. 15-i vb-ülés jegyzőkönyvében a „kell elnevezni” kifejezés, illetve az alábbi megfogalmazás is: „A Végrehajtó Bizottság elrendeli, hogy a 10/1969. (IV. 3.) számú tanácsi határozatban elfogadott elnevezések alkalmazására csak a Végrehajtó Bizottság előzetes engedélye illetve hozzájárulás alapján kerüljön sor.”[73]

Valójában ez a megújulási szándék már az előző évben megnyilvánult. 1968. július 2-án a Kecskeméti Városi Tanács Általános Igazgatási Állandó Bizottságának és Igazgatási Osztályának utcanevekkel foglalkozó javaslatában fölvetődik a Dimitrov tér és Marx tér korábbi nevének visszaállítása. Az első változtatás indokaként azt olvashatjuk, hogy a „Dimitrov tér elnevezése nem ment át a köztudatba, a teret most is Mátyás térnek nevezik.”, a második mögött pedig a Gyenes tér nevének védetté nyilvánítási szándéka áll magyarázatként.[74] A lecserélendő nevek újabb építésű városrészek közterületi neveként élnének tovább.

Az előterjesztésben szerepel egy új utcák elnevezésére összeállított javaslat is, amely viszont még a régi elnevezési beidegződésről árulkodik. A Tanácsköztársaság közelgő 50. évfordulója is nehezíti a szemléletváltást. Az 57 tétel több mint fele személynévi eredetű előtagból áll. Elsősorban a magyar munkásmozgalom nagy harcosai és két külföldi teoretikusa (Marx, Dimitrov), kommunista politikusok, néhány kiemelkedő történelmi alak a távolabbi és közelebbi múltból (István király, Budai Nagy Antal, Herman Ottó, Muraközy János), újságírók, költők, írók, festők, építészek, szőlőnemesítők, egy-egy jeles kertépítő, jogász, színész. A 30 név jelentős része szorosan kötődik Kecskemét múltjához, kisebb része laza szálakkal, és csak néhányan kerültek a névsorba az országos tisztelet okán. Teret kapnának az Aradi vértanúk, utat a Néphadsereg, de lenne Művész és Kiskunság utca is. Megjelennek olyan egyszerű, az egykori mezővárosi jelleget őrző-felidéző köznévi eredetű előtagok, mint Búzakalász, Kertész, Sarló, Kadarka, Rizling, Szőlő, Szüret, és a modern kor egyik ipari jellegzetessége, a Vízmű.

Az 1969-es kataszter elődje egy közel 80 ajánlatból álló névgyűjtemény, amelyet a Hazafias Népfront Városi Bizottsága mellett működő Várospolitikai Bizottság is megvitatott. Jól érzékelhető változásokat figyelhetünk meg a későbbi változathoz képest: lényegesen kevesebb a személynévi, még a tulajdonnévi eredetű előtag is, a köznevekből pedig változatos, színes, ötletes, hangulatos névsort állítottak össze.

Az alábbi csoportok figyelhetők meg (a vastag betűvel jelöltek a jóváhagyott változatból kimaradtak):

Köznévi előtagúak:

– A véglegesített névsorból kimaradtak az alábbi előtagok: Bérkocsis, Búzavirág, Delta, Dolmány, Garas, Janicsár, Muskotály, Postasíp, Törökvész. – Új előtagként szerepel viszont: a Háromváros, Május 1.

Tulajdonnévi előtagúak:

A véglegesített névsorban az alábbi változásokat találjuk: az elfogadott nevek közül hiányzik a Beszélő köntös, Bakule Márton és a Zagyva u. javaslat, a Molinari utca neve viszont később került a listára.

Értékelés:

– A tulajdonnévi (28) és köznévi (51) előtagok aránya jelentősen javult, a köznéviek változatosak, színesek, egyszerűek.

A tulajdonnévi előtagok közül a Zagyva u. kihagyása talán azzal magyarázható, hogy nem kapcsolódik a városhoz, és a közszói jelentés kellemetlen asszociációkat kelt. Esetleg az idegenes hangzású Bakule Márton-névről is ezért mondtak le, hiszen az ő kecskeméti kötődéséhez nem fér kétség. (A műkert létesítésével az okszerű kertészet meghonosítója a városban. Éppen ekkorra fejeződött be a Méhesfalu kiépülése, és kapta a Műkertváros elnevezést. Később természetesen bekerült az utcanevek közé.) A romantikus „kecskeméti” történetet feldolgozó híres Mikszáth-regény, A beszélő köntös címszereplője viszont máig hiába vár erre a megtiszteltetésre. Mollinary Antal, aki kecskeméti „ezredtulajdonos” volt, ekkor részesült abban a megtiszteltetésben, hogy utcát neveztek el róla (igaz, kissé magyarosított írásváltozattal).

– Érzékelhető, hogy körültekintően jártak el az utcanév javaslói. Figyeltek az utcakörnyezetre: pl. a Magyar-Szovjet Barátság Tsz tanyaközpontjába ilyen neveket képzeltek el: Búzakalász u., Kertész u., Sarló u. Méhesfalu kertvárosban kaptak helyet a szőlő- és gyümölcsnemesítők, a Mátyás tér művészeiről elnevezett utcák sorát pedig az Áprilyról, Szabó Lőrincről elnevezett utcanevekkel gazdagították volna.

– A már meglévő nevekkel is kapcsolatot kerestek (pl. Melinda – a Katona József utca, tér, a Bánk bán utca, Erkel utca kiegészítéseként). Több helyen megfigyelhető, hogy névcsoportok kialakítása volt a cél: Bimbó, Bokor, Bokréta; Postasíp, Kürt; Alpár, Pusztaszer; Huszár, Kertész, Tímár, Számadó előtagok jelzik.

– Egy-egy régi név felelevenítésének szándéka is tetten érhető: pl. Burga u., Forrás u., Kékfestő u., Korona u., de ezt bizonyítja a Gyenes tér, Mátyás tér visszaállításának igénye is.

– Az utótagok között is találunk néhány újszerűt: pl. a Rákócziról elnevezett utcát sugárútnak titulálták. Volt javaslat az útja, tere, körút utótagra is: Nagy Lajos király útja, Néphadsereg útja, István király körút, Aradi vértanúk tere.

1969. március 20-i dátummal készült egy utcanévgyűjtemény[75], amelyre ráírták: „Nem jóváhagyott! Csak tájékoztató!” 194 sorszám alatt 191 közterületi név szerepel ebben az összeírásban (három ugyanis ismétlődik.) Nem az ábécé alapján veszik sorra a neveket, hanem városrészenként. Az első 27 név kivonata az 1968. július 2-i javaslatnak, amelyben kerületenként keresztelik el az utcákat, a tulajdonnévi eredetűeket rövid indoklással, a névadó életútjának tömör bemutatásával is ellátva.

Az első 8 nevet abból a 15-ből választották ki, amelyet Kiskecskemét új utcáinak szántak. Jó érzékkel meghagyták az összes nem személynévi előtagú javaslatot (6 db: Kiskunság, Kadarka, Rizling, Szőlő, Szüret, Vízmű), a sok személynév közül viszont csak Asztalos Jánosé és Herman Ottóé került volna fel az utcanévtáblákra. A Széchenyivárosba szánt 16 utcanév közül – valamennyi személynévi, elsősorban a munkásmozgalom, a kommunista mozgalom harcosai, marxista szemléletű politikusok – hármat vettek át (Marx, Kun Béla, Molnár Erik), a Mátyás tér mellett két költő kapott utcát a tervezet szerint: Áprily Lajos és Szabó Lőrinc a Talfája közben pedig a drámaíró Csiky Gergely és a felvilágosult nyelvtudós író, forradalmár költő: Verseghy Ferenc. Felhasználták az Aradi vértanúk tere javaslatot is – a Rendőrfalu mellé szánták. A Magyar-Szovjet Barátság Tsz Tanyaközpontjába tervezett Búzakalász utca, Kertész utca és Sarló utca elnevezéseket szintén felvették a listára. Méhesfalu kertváros zömében szintén személynévi eredetű 15 utcaneve közül 6-ot vettek át (Bíró Lajos, Hankovszky Zsigmond, István király, Kocsis Pál, Szabó Kálmán, Tamási Áron u.) és két köznévi előtagút: Művész u., Néphadsereg útja).

A többi név (164 db) a kataszter anyagát képezte. Feltűnően sok a köznévi eredetű előtag, és jelentős a névbokrok száma is. A mindössze 10 tulajdonnévi előtag egy kivételével – Beszélő köntös u. – a személynévi eredetűek alcsoportjából való: Nagy Lajos király útja, Nagy Lajos lakótelep, Karla u., Alpár u., V. László u., Czillei u., Evlia Cselebi u., Noszlopy Gáspár u., Bakule Márton u., Zalán u.

A változatos témakörökhöz kapcsolódó névsorban több névbokor is található.

– Az egykori és modern postaszolgálathoz, hírközléshez: Posta, Postakocsi, Gyorsszekér, Postasíp, Lóváltó, Levél, Levélhordó, Kürt, Táviró, Postaállomás, Kézbesítő Postaföld, Kábel, Sodrony, Bélyeg, Sürgöny, Galambposta, Futókövet, Bélyeggyűjtő, Expressz, Fiókbérlő, Minta, Csomag Gyorsposta;

– Egykori pénzekhez: Forintos, Takarékos, Krajcáros, Garas;

– Újságok, folyóiratok nevéhez: Népsport, Népszabadság, Szabad Föld, Petőfi Népe, Delta, Füles, Népjog, Hírmondó, Üstökös, Egyetértés, Hírlap;

– Régi ruhaviselethez, közlekedési eszközhöz: Mente, Dolmány, Bérkocsi;

– Az utca jellemzőihez: Szép, Rendes, Tisztaház, Lapály;

– Anyagokhoz: Homok, Zsindely, Homokkő, Vályog, Korom, Vas;

– Időjárási jelenségekhez: Zápor, Zivatar, Jégeső Verőfény, Eső, Harmat, Dér, Zúzmara, Köd, Felhő;

– Tisztségekhez, mesterségekhez, munkahelyekhez, eszközökhöz: Főbíró, Jobbágy, Céh, Csizmadia, Takács, Kovács, Szűcs, Kékfestő, Borbély, Kőműves, Tímár, Kerékgyártó, Számadó, Szántó, Eke, Présház, Puttony, Huszár, Kőműves, Kapitány, Vitéz, Kertész, Kisdobos, Fűrész, Kád, Balta, Bárd, Karikás, Szárazmalom, Kármentő, Csárda, Csap;

– A honfoglaló magyarság életéhez: Zalán, Nomád, Alpár, Szer;

– Növényekhez, gyümölcsökhöz, terményekhez: Bimbó, Bogyó, Bokor, Bokréta, Árvácska, Alma, Körte, Kökörcsin, Meggyfa, Dinnye, Csemete, Orgona, Muskotály, Palánta, Rózsafa, Pipacs, Rét, Libalegelő, Barázda, Retek;

– Állatokhoz: Kecske, Nyúl, Fürj, Sörény, Patkó;

– Egykori mértékegységekhez: Arasz, Rőf, Akó, Pint, Véka;

– A török korhoz, harcászathoz: Khász, Beszélő köntös, Evlia Cselebi, Huszár, Janicsár, Kard, Vitéz, Lőportorony, Sánc, Kisdobos, Ágyú;

– Régi, új település(rész)ek nevéhez: Pálkai, Vásártér, Bácskai, Badacsonyi;

– Népnevekhez: Besenyő, Avar, Szarmata, Jazig, Rác, Kazár;

– Tárgyakhoz, munkaeszközökhöz: Lant, Szánkó, Harang, Csengő.

Utótagok szempontjából nagyon egysíkú a névsor: egy útja (Nagy Lajos király útja), két lakótelep (Nagy Lajos lakótelep, 600 éves lakótelep) bontja meg csupán az utca egyhangúságát. Nem bizonyult jó ötletnek egyik sem, hiszen ki tudná megmondani, hogy Nagy Lajos király járt-e valaha ezen az úton. Az viszont biztos, hogy a modern lakóegységet, a lakótelepet összehozni a XIV. századi uralkodó nevével, illetve 600 évesnek titulálni, nem szerencsés dolog.

Jól sikerült viszont 1973-ban a Széchenyiváros új utcáinak elnevezése, hiszen a Gőzhajó u., Akadémia körút, Hitel u., Világ u., Stádium u., Széchenyi sétány a „legnagyobb magyar” reformtörekvéseit reprezentálja.[76] Az erről határozó rendelet felsorol 27 utcát abból a 69 tételt tartalmazó listából, amelyet a 10/1969. (IV. 3). tanácsi határozat fogadott el. Két változtatást találunk: a Deák tér új névként került be, és a közben szanált Petőfi u. a Molnár Erik u. helyét foglalta el a névsorban. (A Felterjesztés indoklásában az is szerepel, hogy Molnár Erik emlékét a Vasúti sétakertben szobor és a Széchenyi városi iskola elnevezése is őrzi.) Később mégis kapott utcát (1986 és 1992 között viselte nevét, utána Lunkányi János utcára keresztelték át). A Rákóczi sugárút Rákóczi útra egyszerűsödött.

A továbbra is érvényes utcakataszter tehát a következő neveket tartalmazta: Alkotmány tér, Aradi vértanúk tere, Deák tér, Asztalos János u., Bíró Lajos u., Bornemissza u., Burga u., Csiky Gergely u., Forrás u., Gáspár András u., Három város u., Hermann Ottó u., János vitéz u., Kisdobos u., Kiskun u., Korona u., Melinda u., Molinári u., Petőfi Sándor u., Népfront u., Noszlopi Gáspár u., Olimpia u., Rákóczi út, Száraz malom u., Szimferopol u., Űrhajós u., Vörösőr u.

Ezek nagy része később megvalósult, sőt, még ma is használatban van, esetleg más utótaggal: pl. Szimferopol tér, Herman Ottó tér. A Népfront utca neve 1977 és 1992 között élt, ezt követően Bakule Márton utca lett belőle. A Vörösőr utca ugyancsak ekkor lett Vízaknai u., a Molnár Erik u. pedig Lunkányi János u.

Nem került be a közterületi nevek közé az alábbi 7: Asztalos János u., Bornemissza u., Csiky Gergely u., Három város u., Molinári u., Száraz malom u., Űrhajós u.

A közterületek elnevezését illetően igen jelentős volt az 1977-es év, amikor a nagyarányú városfejlődés tömeges át- illetve elkeresztelésre adott lehetőséget. Új rendelet is szabályozta az utcanév megállapítását: a Minisztertanács Tanácsi Hivatala Elnökének 1/1976. (III. 15.) MT TH számú rendelkezése volt ez, amely (az 1024/1971. (VI. 22.) Korm. számú határozattal módosított 1026/1970. (VII. 21.) Korm. számú határozat 3/f pontja alapján) az utcanév megállapítását városokban a Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának hatáskörébe utalta.

A Végrehajtó Bizottság 1977. március 17-i ülésére részletes előterjesztést készített az Igazgatási Osztály.[77] Ebből kiderül, hogy miért vált szükségessé az intézkedés: zömében a város dinamikus fejlődése folytán keletkezett új városrészeken (Széchenyiváros), lakótelepeken kialakult új közterületeknek kell nevet adni, de az eddig csak római számokkal jelölt utcák is névre várnak. Egy utca átnevezését a benne lakók kérték: a Bika utca ettől kezdve a Kőfaragó utca nevet viseli. A szanálások folytán megszűnt Petőfi Sándor utca most lépne a Kada Elek utca örökébe. Fontos változás az is, hogy néhány régi településrésznév neve (Kertváros/Műkertváros, Felsőszéktó, Székelytelep, Alsószéktó, Miklovics falu, Dárdai telep, Kadafalva, Katonatelep, Parkerdő, Woelker telep, Méntelek) megszűnik, és miután a bennük római számmal jelölt utcák nevet kapnak, az egyértelmű azonosításnak nincs akadálya. (Szerencsére ezek a régi településrésznevek nem szűntek meg, sőt, továbbiakkal egészültek ki. Legfeljebb írásmódjuk változott, jelezve, hogy városrészekké váltak. (Ma már védettek.) Arról is határoznak, hogy „A jelenleg kialakítás alatt álló Árpádvárosban egy utcát Krím utcának, egy teret pedig Szimferopol térnek kell elnevezni.”

Az egyes városrészekben az alábbi utcaneveket javasolják (9 kivételével el is fogadja a VB):

Széchenyiváros:

Forradalom u., Március 15. u., Pákozdi csata u., Alkotmány u., Aradi vértanúk tere.

Műkertváros:

I. Népfront u., II. Borostyán u., III. Liget u., IV. Majális u., V. Diófa u., VI. Tölgyfa u., VII. Fagyöngy u., VIII. Vadrózsa u., IX. Galagonya u., X. Gyopáros u., XI. Pázsit u., XII. Ibolya u., XIII. Gyöngyvirág u., XIV. Levendula u., XV. Műkert u., XVI. Bodza u.

Felsőszéktó:

I. Muskotály u., II. Körte u., III. Csabagyöngye u., IV. Meggy u., V. Szüret u., VI. Gallóhegy, VII. Lótoshegy, VIII. Ferenczi hegy, IX. Kullai köz.

Székelytelep:

I. Badacsony u., II. Forrás u., III. Korsó u., IV. Határ u.

Alsószéktó:

I. Bajnok u., II. Siklós u., III. Cserje u., IV. Postasíp u., V. Kőszeg u., VI. Fészek u., VII. Egervár u., VIII. Hanság u., IX. Présház u.

Miklovics falu:

I. Dom u., II. Gólya u., III. Fodros u., IV. Kaptár u., V. Sarló u.

Dárdai telep

I. Szigliget u., II. Jázmin u., III. Ösvény u., IV. Sárospatak u., V. Vitorla u.

Kadafalva:

I. Boróka u., II. Halom u., III. Pécsvárad u., IV. Fecske u., V. Harang u., VI. Bucka u.

Méntelek:

I. Őszibarack u., II. Körtefa u., III. Meggyfa u., IV. Almavirág u., V. Kecskeméti út, VI. Rozmaring u., VII. Cseresznyefa u., VIII. Leányka u., IX. Kadarka u., X. Rizling u., XI. Hársfa u.

Katonatelep:

I. Katona Zsigmond u., II. Zsigmond Ferenc u., III. Kocsis Pál u., IV. Bernát János u., V. Szőlőskert u., VI. Lugas sor.

Parkerdő:

I. Evezős u., II. Csónak u., III. Tavirózsa u., IV. Kistó u.

Woelker telep:

I. Hévíz u., II. Gödöllő u., III. Sárvár u., IV. Kalász u., V. Karikás Frigyes u., VI. Fenyves u., VII. Várpalota u., VIII. Kékestető u., IX. Zöldkút u., X. Márvány u., XI. Komját Aladár u., XII. Berettyó u., XIII. Harsona u., XIV. Erdész u., XV. Körte u., XVI. Kanizsa u., XVII. Szérűskert u., XIX. Kővágó u.

A névadás értékelése

Több szempontból is dicséretes ez a névadói tevékenység. Egyszerű, természetes, a terület jellegéhez, földrajzi adottságaihoz, növényvilágához jól illeszkedő elnevezések születtek, mindössze négyen érezhető politikai színezet: a Krím u., Szimferopol tér, Komját Aladár u., Karikás Frigyes u. Több helyütt átgondolt, heterogén névbokrokat fedezhetünk fel, ilyenek pl. a Műkertváros virágnevei, Méntelek fa- és szőlőfajtanevei, Parkerdő „vízi” nevei. Még az egyetlen személynévi eredetű tömb is logikusan illeszkedik a településrészhez: a szőlő fogalomköréből vett két köznévi előtag összhangban van a településrész nevét is megmagyarázó szőlőtelepítő és -nemesítő emberek nevével. A megszokott belterületi névszerkezettől eltérnek a „hegyek”: Gallóhegy, Lótoshegy, Ferenci hegy. A Végrehajtó Bizottság elé került tervezet nem véletlenül váltja ki az alábbi kérdést: nem kellene-e az utca utótaggal megtoldani a névalakot. Az Igazgatási Osztály vezetője ezt a magyarázatot adja: „Nem kell az utca, mert ugyanolyan értékű a köz, hegy, fasor is.” A hegy nem jellemző utcanévi utótag, ma sem fogadnánk el önmagában. A vb-ülési jegyzőkönyvből az is kiderül, hogy egy évig tartó előkészítő folyamat végeredménye a névgyűjtemény. A Hazafias Népfront Városi Bizottsága által kidolgozott javaslatot helytörténészek, várostörténészek, nyelvészek bevonásával pontosították, és „többségében megőrzendő, helyileg kötődő nevek” kerültek fel a listára. Az egyik hozzászóló egy-egy utcanevet mégis mesterkéltnek talált. Talán ezért utasították el a Fagyöngy és Műkert utca elnevezéseket is.[78]

A gondos és körültekintő előkészítő munka ellenére a Körte utca név kétszer szerepel a javaslatok között. A városrésznevek megszűnésével zavart okozna a névazonosság, érthető, hogy a vb nem fogadja el. Az az észrevétel is jogos, hogy „kettős név” használatát kerülni kellene, ilyen a Pákozdi csata utca neve. (A „kettős név” kifejezésen két szóból álló előtagot érthettek.) A tanácselnök magyarázata érdekes nyelvhasználati szokásra utal: „a népnyelvben úgyis az első nevet fogják használni.” Érthetetlen viszont a Postasíp utca elutasításának indoka: „Ez ma már ismeretlen fogalom. mai tárgyról kellene utcát elnevezni.” A Dom utca nevével kapcsolatban is megkérdezi az egyik vb-tag: „Ez milyen utca?” Végül is az alábbi 9 javasolt név lekerül a listáról, és egy hónappal későbbi határozattal új nevet kap: a két Körte u. (Mohács u., Ciklámen u.), Fagyöngy u. (Jácint u.), Műkert u. (Csokor u.), Gallóhegy (Páfrány u.), Lótoshegy (Bíbor u.), Ferenczi hegy (Énekes u.), Postasíp u. (Mozsár u.), Dom u. (Aranyeső u.).[79]

1978. január 5-én Felszőszéktó újabb 10 új utcanévvel gazdagodik: Búzavirág u., Ősz u., Pillangó u., Szeder u., Kócsag u., Erdő u., Napraforgó u., Pipacs u., Szirom u., Zápor u.

Széchenyivárosban egy újonnan kialakított tér neve Alkotmány tér lesz (az 1977. március 17-i vb-ülésen elfogadott Alkotmány u. helyett)[80], és 1978. március 2-án születik meg a Koppány u. neve.[81]

Az 1970-es évtized utolsó évében az Árpádváros új lakónegyedében kialakított utcákat az alábbi nevekkel látták el: a Reile Géza u., a Damjanich u., a Dobó István körút, Muraközy János u., Tóth László sétány, Bagi László u., Simon István u.[82] (Ezek egy része módosítás, pl. a Dobó István utca körúttá épült tovább, a Tóth László utcából Bagi László u. lett, Tóth László pedig sétányt kapott. Más esetekben egy régebbi határozat megerősítésére került most sor. A Simon István u. (a volt és jelenlegi Burga u.) már 1965-ben szerepel az utcanévsorban. A Damjanich utca beépült, nevét egy új utca kapta meg. Teljesen új elnevezésnek a Muraközy János u. és a Reile Géza u. tekinthető. A Szegedy György u. beépültével mérséklődött a három „Szegedi” (Szegedi Lajos és Szegedi út) előtag megterheltsége. (Érdekes, hogy a Szegedy György utca, amely 1932-ben kapta nevét, az 1962/5-ös utcanévsorban[83] nem szerepel, de a kiadvány térképén igen.) A Kádár u. ugyancsak eltűnt a városrendezés során.

1979. december 6-án még néhány – akkor külterületinek számító – utca nevéről döntött a Végrehajtó Bizottság:[84]

– a Magyar-Szovjet Barátság Mgtsz majorjába vezető műút borbási lakótelepéhez tartozó utcák az Árnyas u. és Páva u.,

– az 52-es úttól jobbra lévő Zöldségtermesztési Kutatóintézet szarkási lakótelepéhez tartozó utcák: a Gyümölcs u., Málna u., Mandula u.,

– az E5-ös út és a Sóhordó út által határolt Törekvés Mgtsz-hez (Talfája) tartozó utcák a Magvető u, Arató u.,

– az E5-ös és Sóhordó út által határolt Kossuth Mgtsz-hez (Belsőnyír) tartozó utcák a Nyírfa u., Vándor u.,

– az Áfor iparvágányától a méheslaposi bekötőútig terjedő útszakasz a Békéscsabai út nevet kapta. Ekkor választják ki négy lehetőség közül a Mérleg u. nevét is.

Az első tanácsrendelet – 1/1979. (VI. 8.) Tr. sz.[85]

Az 1980-as népszámlálás miatt egyre sürgetőbbé vált az utca- és városrészek elnevezésének pontos törvényi szabályozása. Az erre vonatkozó első (és egyben utolsó) tanácsrendeletet 1979. június 8-án tárgyalta, majd módosítás után el is fogadta Kecskemét Városi Tanácsa. Többszöri átdolgozás után a 4., végső változatot a Jogi- és Igazgatási Bizottság elnökének előterjesztésében megvitatta a városvezetés is. A kérdést általánosan szabályozó 1/1976. /III. 15./ MT TH sz. minisztertanácsi rendelkezés 7. §. 5. bekezdése lehetőséget adott arra, hogy a városokban a helyi tanácsok saját rendelettel határozzák meg az utca- és településrészneveket, valamint a házak számozásának részletes szabályait. Három szerv részére szabják meg a teendőket: a Végrehajtó Bizottság hatáskörébe tartozik az utcák elnevezése; az Igazgatási Osztály feladata az utcaelnevezések döntésre való előkészítése, az utcanévjegyzék folyamatos vezetése, valamint a tájékoztatás a változásokról; a Műszaki Osztály pedig a névtáblák beszerzéséért, folyamatos pótlásáért felelős.

A egységes szerkezetbe foglalt minisztertanácsi és a helyi tanácsrendelet sok pozitívumot tartalmazott, de hibáktól sem mentes.

– Definiálják az utcanév fogalmát, szerkezetét, de mind az előtagok, mind az utótagok esetében leszűkítik a lehetőségeket. (Az azonos előtagok kizárásával tulajdonképpen a homogén névbokrok szűnnek meg, az utótagok választhatósága pedig 11 utótagformára redukálódik. A felhasználható utótagok az alábbiak: út/útja, utca, köz, tér/tere, körtér, körút, sugárút, park, sétány, fasor, sor. A városrészek elnevezésében a bel- és külterületi utótagfajták keverednek: hegy, város, falu/falva, telep, dűlő.)

– A névadók körét látszólag kiszélesítik, demokratikusabb alapokra helyezik: „Az utcanévre vonatkozó javaslatot az állampolgárok, elsősorban Kecskemét város lakosai és a városban működő állami, társadalmi és egyéb szervek tehetnek”, ugyanakkor az utcák elnevezése a Végrehajtó Bizottság hatáskörébe tartozik, tehát gyakorlatilag a politikai akarat hordozója változatlanul. Ez abban is megnyilvánul, hogy a tanácsrendelet 6. §: „Utca nevezhető el” kezdetű 1. bekezdése így indul: „a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő személyiségeiről” – majd ezt követik szabadságharcosok, a tudomány és művészetek kiemelkedő alakjai, végül a Kecskemét város életében, történetében kiemelkedő közszereplők zárják a sort.

– A tanácsrendelet szövegében lévő kiskapukat nem nehéz felfedezni. Ilyen volt például a 6. §. (2): „Személyről utcát elnevezni általában csak a személy halálát követő 5 év elteltével lehet.” Az egyik hozzászóló máris szóvá teszi: „...kaptunk utólag egy tervet, melyben új utcák vannak elnevezve. Kérdezem, hogy Reile elvtársról hogyan történt az utca elnevezése?” A válasz: „A rendeletben megtalálható az >általában< szó. Tehát Reile elvtárs. Tehát a Reile elvtársról történő új utca elnevezéssel azért nem vártunk 5 évig, mivel a Végrehajtó Bizottság azt kérte, Reile elvtárs neve ne kerüljön ki a város szélére, hogy a városközpontban lévő új utcát nevezzünk el róla. Neve ismert, szerették őt, 12 évig volt Kecskemét város tanácsának elnöke. Az utcákat előre kell elnevezni egy területről, nem pedig a beépítés után.” Majd az akkori tanácselnök így folytatja: „Egy megjegyzést szeretnék tenni. Kérdezzenek bátran, hiszen én és valamennyien félnénk attól, ha nem mernek kérdezni a tanácstagok, hiszen itt azonnal gyors választ is kapnak.” De több kérdés nem volt.

– A pontosítás szándéka vezetheti a rendeletalkotókat, amikor kimondják, hogy „Személyről utcát elnevezni a személy által használt eredeti családi és utónév formában kell. Személynévből csak a családi nevet alkalmazni akkor szabad, ha a névadó személy így is általánosan ismert.”

– A magyar nyelv védelmében: „Az idegen eredetű, nehezen kiejthető elnevezéseket lehetőleg mellőzni kell.”

– A félreérthetőség miatt javasolják a dátummal jelzett utcanevek kerülését.

– Az egyértelműségre törekvés jeleként értékelhetjük, hogy azonos nevű utcák egy településen nem lehetnek. Megtiltják az azonos előtag használatát is, ám ezzel éppen a tájékozódást segítő egyik névbokorfajtát (a homogént) szüntetik meg, s ezáltal az utcanévrendszer szegényedik. Igaz, a heterogén névbokrosítást viszont erősíteni igyekeznek: „A város egyes településrészeiben, a lakónegyedekben célszerű az utcaneveket egy-egy fogalomcsoportból választani (utcanév-bokrosítás).”

– A várostörténeti értékekre figyelés a védett utcanevek mellékletbe foglalásának szorgalmazásában ugyanúgy megnyilvánul, mint a következő megállapításban: „Az utcanevek megállapításakor figyelemmel kell lenni a történelmi hagyományokra, a földrajzi környezetre és a nyelvhelyességi követelményekre.” Pozitívum annak rendeletbe foglalása is, hogy a helyes névalak megállapításához ki kell kérni az érintett szerv és szakemberek véleményét.

– Míg az utcák elnevezése kötelező: „Minden utcát el kell nevezni. Utcanevet csak különösen indokolt esetben szabad megváltoztatni.”, a városrészeké csupán lehetőség: „A nagyobb, összefüggő belterületi városrész, lakónegyed, községrész stb. (településrész) – az utca-elnevezési szabályok értelemszerű alkalmazásával – elnevezhető.”

– Még a megvitatás előtt néhány módosító javaslat megtételére is sor került, ezek rávilágítanak a tanácsrendelet néhány gyenge pontjára. Az egyik tanácstag például észreveszi, hogy aránytalanul nagy hangsúly esik a személyekről elnevezendő utcanevek kérdéskörére, alig-alig érzékelhető, hogy más területről is adható közterületi név, ezért a kiegészítést ilyen határozottan fogalmazták meg: „nemcsak személyekről, hanem fogalomról is el lehet nevezni utcákat.” Bár ez is leszűkítő jellegű, de az eredetinél azért jobb. A javaslatok között szerepel az is, hogy ha a városrendezés folytán megszűnik valamely védetté nyilvánított utcanév, a pótlásáról gondoskodni kell.

A védett nevek felsorolását a rendelet melléklete tartalmazza. A listán a 25/1967-es tanácsi határozatban védetté nyilvánított nevek szerepelnek, ezt három utcanévvel egészítik most ki: Kada Elek u., Petőfi Sándor u. és Tóth László sétány.

Az első önkormányzati rendelet – 25/1991. (VIII. 29.) KR. sz.[86]

A tanácsrendszert felváltó önkormányzati forma új rendelet megalkotására késztette a megújult városvezetést (hátterében az 1990. évi LXV. tv. 16. § (1) felhatalmazása áll). Kecskemét Megyei Jogú Város Közgyűlése 1991. augusztus 29-én megtartott ülésén megalkotta a közterület- és városrésznevek megállapításáról, valamint azok jelöléséről szóló önkormányzati rendeletét.

Az új rendeletben az alábbi tendenciák rajzolódnak ki: a nyitottság, a nyilvánosság minél szélesebb körű biztosítása; a pontosításra törekvés; a közvetlen politikai befolyás csökkentése.

– Az utcanév definíciójában az utótagok felsorolását nem zárják le, hanem három ponttal jelzik, hogy a sor folytatható.

– „Az utcanév megállapítását bárki kezdeményezheti.” 7. § /1/ (a bárki – a lehető legszélesebb kör). A felterjesztés a Jogi és Ügyrendi Bizottság feladata.

– A Közgyűlés hatáskörébe tartozik az utcanév megállapítása, megváltoztatása, védetté nyilvánítása és a városrésznév megállapítása. Az előkészítő munkákba bevonják a Kulturális és Sport Bizottságot is, sőt kikérik az érintett lakosság és mindazok véleményét, akiknek cégbejegyzésére az elnevezés kihatással van.

– A személyről történő utcaelnevezések esetében duplájára emelik a várakozási időt: a neves személyről halála után 10 évvel lehet csak utcát elnevezni.

– További pontosításra törekszenek: a hasonló hangzású utcaneveket is kerülni kell. Ekkor még volt a városban Bácska és Bácskai, Bodza és Bodzai u., Jókai tér és Jókai utca, Vacsi u., Vacsi köz, Külső és Belső Vacsihegyi út. (Ma is van Kecskeméten Bánáti tér és Bánáti utca.) Az utcanévjegyzék tartalmát is pontosítják.

– Fontos változás az is, hogy az elnevezés motívumai között hangsúlyosabbá válnak a nem személynévi eredetűek. Ez kifejezésre jut a 2. § /2/-ben ily módon: „Az utcanév a közterület megjelölésére, földrajzi azonosítására, a tájékozódás biztosítására szolgál, egyúttal emléket állít és hagyományt őriz.”; a 6. § /2/ pontjában: „Az utcaelnevezéskor előnyben kell részesíteni az irányjelölő és a helyhez kötődő neveket az emlékállító utcanevekkel szemben.”

– A magyar utcanévhagyományok védelmében született az alábbi tiltás is: „Az új elnevezéseknél betűk vagy számjegyek nem helyettesíthetik az utcaneveket.” (5.§. /1/)

A képviselőtestület megtárgyalta az előterjesztést, és néhány észrevétel után elfogadta az önkormányzati rendeletet. Az hozzászólók közül volt, aki azt kérte: ne korlátozzák az időt a személyekről elnevezendő utcák névadását illetően, de leszavazták. Ugyanígy járt az a javaslattevő, aki az emlékállító utcanevek esetében ezt a kiegészítést fontosnak tartotta volna: „Elsősorban kecskeméti jeles emberekről nevezzenek el utcákat.” Viszont elfogadta a testület azt a javaslatot, amely a városrésznevek védettségét vétózta meg, illetve, amely a Kulturális Bizottság bevonását kérte az előkészítő munkába.

A második önkormányzati rendelet – 19/1996. (IV. 9.) KR. sz.[87]

Az első és a második önkormányzati rendelet megalkotása között öt év telik el. A hivatali szempontból minden bizonnyal korszerűbb, máig (2004.) érvényben lévő rendelet több pontját névtani szempontból visszalépésként értékelhetjük. Ilyen például az Értelmező és záró rendelkezéseket megfogalmazó 26. § 1. pontja, amely az előzőnél is tovább szűkíti mértéktartó felsorolást: „A közterület jellege szerint lehet: út, utca, tér, sor, körút, fasor, park, liget, dűlőút, köz.” Az értelmezett utótagok között aztán ott van a sétány is, ahogyan a város utcanevei között is. Egy pl. rövidítéssel vagy a végén három ponttal jelezni kellett volna, hogy ezeken kívül más utótagok is adhatók, hiszen a Földrajzinév-bizottság a leggyakoribb utcanévi utótagok jegyzékében 40 elemet sorol fel.[88] Miért ne színesíthetné a kecskeméti utcaneveket egy-egy kert, ösvény, sétaút, udvar, forduló, átjáró vagy egyéb, a terület jellegét jól tükröző utótag? A Domb lakópark példája mutatja, hogy máris született olyan elnevezés, amely nem a felsorolt készletből választott utótagot visel. Nem szerencsés a „névhalmozódás” terminus sem, mert nem azt fejezi ki, amit a magyarázat tartalmaz: „több, más-más jellegű közterület ugyanazon előtaggal történő elnevezése (pl. Széchenyi tér, Széchenyi sétány, Széchenyi krt. stb.). A teljes vagy részbeni (előtagokra vonatkozó) névismétlés tiltása pontosabb lett volna.”

A rendelet középpontjába ismét a személynévi elnevezések kerülnek, mert ezek részletezettségével szemben erőtlenül hat az egyetlen bekezdésnyi, meglehetősen általánosan megfogalmazott, egyéb névadási módokat is magába foglaló szövegrész.

Ismét 5 évre szűkül a személyekről haláluk után történő utcanévadás időpontja, nagyobb lehetőséget adva a politikum beszivárgására.

Korlátozza a közterület nevére javaslatot tevők illetékességét is, hiszen a „bárki” helyére az alábbi meghatározás lép: „a város területén lakóhellyel rendelkező magánszemély, a városban működő szervezet.” A változtatás kezdeményezéséhez pedig mellékelni kell az adott közterületen lakók többségének a kezdeményezést támogató, aláírásukkal hitelesített nyilatkozatát.

A városrésznevekkel több gondunk is van. Egyrészt a 10. §. (1) bekezdése kimondja, hogy a „A városrésznév a Belváros kivételével római számmal jelölt sorszámból és – város utótagú elnevezésből áll.” A mellékletben szereplő városrészneveknek több mint a fele (XI. – XXI.) egyéb utótagot visel: -falu, -falva, -puszta, -telep, -telek. Vannak olyanok is, amelyek más szerkezetűek: Alsószéktó, Felsőszéktó, Talfája, Matkó, Szarkás, Repülőtér. A 2. sz. melléklet 21 városrésznevét egyöntetűen védetté nyilvánítják, megváltoztatásukat tiltják, a mellékletből hiányzó régi, ma már történelminek mondható városrésznevek – mint pl. a Muszáj, Rávágy, Rendőrfalu – viszont sehol sem szerepelnek, védelmet sem kapnak. Fontos viszont a védetté nyilvánítás feltételeinek megállapítása.

A védett utcaneveket az 1. sz. melléklet tartalmazza. Zárójelben az alábbi eligazítás olvasható: „A XIX. század vége óta változatlan nevű utcák.” Ez azonban több szempontból is pontatlan. Vannak közöttük az 1900-as évek elejéről származók: pl. a Hétvezér u., Jász u., Toldi u.; néhánynak az utótagja változott: pl. Dömötör u., eredetileg köz, Újerdő u., eredetileg sor; a Mindszenti krt. elődje, a Mindszenti út sokkal későbbi elnevezés.

A rendelet 1996. október 21-i módosítása után az azóta felújított régi utcanevek közül jó néhány felkerült a védett nevek listájára, pl. Bika köz, Burga u., Festő u., Fráter u., Gyenes tér, Kalap u., Kápolna u., Rávágy tér, Téglagyár u. stb. A kiegészítésben már ott a helye az Erdősi Imre, Csáktornyai utcának is. Érthetetlen viszont, hogy a Böszörményi u., Hajagos u. nevéből miért hagyták el a keresztnevet (Mihály, Illés), és a Horváth Cyrillről elnevezett helyesírásában miért nem a hagyomány elvét követték.

Egy elkövetkezendő újabb módosítás során minden bizonnyal védettséget kap még néhány régi utcanév, így pl. a Búzaszentelő u., Kapás u. is.

A 1980-as évek utcanévváltozásai hűen tükrözik azt a mozgalmas és ellentmondásos társadalmi folyamatot, amely az évtized végén rendszerváltozáshoz vezet.

1980-ban mindössze három új névvel gyarapodik a város: a Lándzsa, Lant és Sólyom utcákkal.[89] A következő évben viszont mind a belterületen, mind a külterületi részeken több új elnevezés született: Lóverseny u., Napsugár u. Kazal u., Áfonya, Alkony, Szellő, Eper u., Katonatelepen: Ág, Mályva, Rezeda, Zsálya, Ezüstfenyő, Jegenyefa, Platán, Lombos u.[90] A Zöldségtermesztési Kutató Intézet kezdeményezésére az addig Kisfái 207. számmal jelölt terület, amelyen az intézmény is fekszik, az egykori alapító, Mészöly Gyula nevét veszi fel. A Bakony u. nevének megváltoztatása is kérésre történik: a munkásőrség városi parancsnoksága kéri, hogy Munkásőr utca névre változtassák, azzal az indokkal, hogy ott a munkásőrségnek két épülete is van. Mivel a városban Bakonyi Antal utca is található, a vb ésszerűnek találta a változtatást. Meg is szavazta.[91]

1982-ben 4 új utcanév született a belterületi részeken: (Alsószéktóban) Alma, Csengő, Csákány u., (Hunyadivárosban) Kard u.[92] Hetényegyháza 24 utcáját ugyanekkor keresztelték át. Erre azért volt szükség, mert 1981-ben az addig önálló települést közigazgatásilag Kecskeméthez kapcsolták[93], és meg kellett szüntetni az azonos utcaneveket. 1985-ben új utcákat is el kellett nevezni Hetényegyházán, ekkor ezeket a neveket szavazta meg a vb : Völgy u., Méhész u., Kőris u., Kavics u., Hullám u., Pálma u., Verőfény u., Százszorszép u., Tátra u., Bors u.[94] (Később a Bors utca nevét lakossági kérésre visszavonták, és a 25/1988. sz. vb-határozatban Aranyhomok utcának nevezték át. Ma mindkét utcanév megtalálható a térképen, a Bors utca az Aranyhomok u. folytatása.)

Kodályváros

1982-ben csaknem több száz új lakással lett népesebb a Vacsi-köz nevű városrész. Pontos adatot nem tudunk, mert az 1982. nov. 4-i vb-jegyzőkönyv 690, az 1984. jan. 12-i vb-ülésre készült előterjesztés pedig 590 lakásról beszél. Az 1982-es dokumentumban az Igazgatási Osztály azt javasolta, hogy mivel ekkor volt Kodály születésének századik évfordulója, legyen a városrész neve Centenáriumi város. A javaslatok között szerepelt még Vacsi-kertváros és Kodályváros elnevezés is. Az utóbbi megszavazása után[95], 1982. nov. 22-én került sor a Kodályváros alapkőletételére. (A mai Hegedűs köz, Vacsi köz, Gázló u., Nagy Lajos király krt. közötti rész most mégsem viseli a város nagy szülöttének nevét, bár 1992-ben a Magyar Demokrata Fórum javaslata... című kiadvány 3. sz. térképén még találkozunk vele, a Dárdaitelep, Miklovicsfalu és Voelkertelep összefoglaló neveként.[96])

Az 1984. január 12-vb-ülésre egy átgondolt, koncepciózus terv készült szakember (a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet vezetőjének) bevonásával. A városrész elnevezésének szellemében az alábbi, főként Kodály-műcímeket tartalmazó, illetve a zeneművészettel kapcsolatos utcaneveket szavazták meg: Toborzó u., Marosszéki u., Háry János u., Székelyfonó u., Galántai u., Nemesszeghy Márta u., Bodon Pál u., Nagyszombat u., Népdal u., Karádi u. Ezekből ma már csak a Székelyfonó u., Nemesszeghy Márta u. név maradt meg, igaz, más közterület későbbi elnevezéseként, a többit átkeresztelték. Az átnevezésekre az 1986. január 30-i vb-ülésen került sor. Az új javaslatok: Bartók Béla u., Dohnányi Ernő u., Smetana u., Beethoven körút, Sosztakovics u., Sztravinszkij u., Mozart u., Toscanini u., Pablo Casals u. Ezek az 1984-ben elnevezetteket váltanák fel, de más változtatásokra is sor kerül: a Néphadsereg útjából (a régi nevet új közterület kapja) Molnár Erik utca, a Molnár Erik utcából pedig Deák Ferenc utca lenne.[97]

Az 1986. jan. 30-i vb-ülésen az Igazgatási Osztályvezető kiegészíti a javaslatot azzal, hogy Beethoven körút helyett Bartók Béláról kapja nevét az Északi körút egy része. A javaslat nagy vitát váltott ki a vb-tagok között, különösen az átnevezések gerjesztettek indulatokat. A Végrehajtó Bizottság tagjainak kérésére az Igazgatási Osztály vezetője összefoglalta a változásokat:

A változtatások okaként elmondta, hogy „Sok kritika érte az osztályt a korábbi elnevezések miatt, mert azok nem tartalmazták a kodályi művek teljes címét. (Pl. »Galántai táncok« utca helyett csak »Galántai« utca maradt.) Sokan nem tartották szerencsésnek a »Háry János« elnevezést sem, mert Háry személyével asszociáltak.”

A jegyzőkönyv néhány fontos részlete arról tájékoztat bennünket, hogy a nagy politikai és társadalmi változások érlelődése az utcaelnevezések vonatkozásában is tetten érhető.

„Lehet, hogy az illetékes tanácstag egyetért azzal – mondja az egyik hozzászóló –, hogy a jelenlegi Bartók Béla utca (a Hunyadivárosban kb. 20 éve ezt a nevet viseli) más nevet kapjon, de nem biztos, hogy az utca lakói is egyetértenek ezzel. A folytonos névváltoztatásokkal csak felfordulást csinálunk a városban. Véleménye szerint ebben az ügyben a végrehajtó bizottságnak állást foglalni és dönteni nagy felelőtlenség. A város lakóit mindenképpen meg kell erről kérdezni, ehhez a döntéshez ez a testület szűk körű. Továbbá azzal sem ért egyet, hogy minden ülésen kampányszerűen utcaneveket változtassunk meg. [...] Nincs szükség arra, hogy a lakosság bejelentéseket tegyen, vagy a televízióhoz írjon, mert 20 éves utcaneveket változtat meg a testület. Nem érti, miért kell megváltoztatni a már lakott utcák nevét.” – Egy másik vb-tag arra emlékezetet, hogy hasonló vitát váltott ki a Kada Elek utcának Petőfi Sándor utcára történő átkeresztelése is. Ő is hangsúlyozza, hogy a lakosságnak kell döntenie ebben a kérdésben. – Egy harmadik hozzászóló „Véleménye szerint, ha ilyen tempóban nevezzük el, illetve változtatjuk meg az utcák nevét, 5 év múlva nem lehet Kecskemétre ráismerni. [...] Úgy látja, a gyakorlat is megváltozott, mert eddig az iskolák kapták a nevüket arról az utcáról, ahol épültek. Most mindez fordítva történik.” Ez utóbbi megjegyzést a javaslat azon tétele váltotta ki, amely a Néphadsereg útját Molnár Erik utcára változtatná, azzal az indoklással, hogy „A város első kommunista polgármestere emlékének méltóképpeni megőrzéséhez hozzátartozik a róla elnevezett közterület helyének megfelelő megválasztása. E területen működik a Molnár Erik Általános Iskola, amely eddig is jelentős részt vállalt a névadóval kapcsolatos hagyományok őrzésében és ápolásában.” – Az első pontban idézett hozzászóló sem ért egyet a Molnár Erik utca névváltoztatásával. „Mennyivel képviseli jobban Molnár Erik nevét egy olyan utca, ahol egy iskola, egy hadkiegészítő parancsnokság és egy lakóház van, mint egy olyan utca, ahol 42 lakóház van? Felhívja a figyelmet arra, hogy a végrehajtó bizottság nem hatalmi fórum. Ő a testületi tagságát szolgálatnak érzi, és a testület akkor jár el helyesen, ha az állampolgárok érdekét képviseli, az állampolgárok fejével próbál gondolkodni. Az ilyen intézkedések miatt rossz vélemény alakul ki a testületről. Nem akkor jár el a testület helyesen, ha minden áron a nagyságát akarja bizonyítani. Lehet, hogy néhány év múlva egy másik testület fogja semmibe venni a most hozott határozatokat, mint ahogyan most változtatjuk az 1984-ben működő testület határozatát.” A helyzetet bonyolítja az is, hogy a más helyen már létező Molnár Erik utcát is át kell keresztelni, annak a Deák Ferenc utca nevet szánják, a Néphadsereg útja nevet pedig másik közterület kapja. – Más hozzászóló megkérdezi, hogy „Enescu helyett egy könnyebben kiejthető nevet találna-e a testület, és miért kell román nevet választani?” – Nagyon érdekes az alábbi vélemény is: „A város lakosságával is jó lenne vitatkozni erről, de nem biztos, hogy eredményt érnénk el. Példaként említi Alsószéktót, amely Petőfivárosként került a köztudatba, pedig ez így sehol sincs dokumentálva.” (Két évvel később erre mégis sor került. 1988. december 7-én a vb hivatalosan is elismerte a Petőfiváros elnevezést[98], miután az 1. sz. választókerület tanácstagja – 18 utcabizalmival egyetértésben – kérte, hogy a t. Végrehajtó Bizottság 1989. január 1. napjától hivatalosan nyilvánítsa Petőfivárossá a lakókörzetet.[99])

A vitát követő 5/1986-os vb. sz. határozat a következő utcaneveket fogadta el:

Molnár Erik u., Deák Ferenc u., Néphadsereg u., Mezőfi István u., Palló Imre u. (az Enescu u. neve helyett), Dohnányi Ernő u., Smetana u., Bartók Béla körút (a Bartók Béla utcát pedig Fehérvári utcára keresztelték át), Sosztakovics u., Sztravinszkij u., Mozart u., Beethoven u., Toscanini u., Pablo Casals u.

Felvetődik az az igény is, hogy az 1967-ben védetté nyilvánított utcanévsort vizsgálják felül.

1988. május 10-én még további 8 kortárs zeneszerzőről, illetve előadóművészről neveztek el ebben a városrészben utcákat: Járdányi Pál u., Ádám Jenő u., Nemesszeghy Márta u., Nádasdy Kálmán u., Bárdos Lajos u., Ferencsik János u., Andor Ilona u., Lajtha László u.[100]

Már a '80-as évek elejétől megfigyelhető az alternativitás az utcanévadási gyakorlatban. Így például az 1984. február 9-i vb-ülésen a Széchenyiváros 6 új utcájának elnevezésére az alábbi változatokból lehetett választani: Fáklya u., Győzelem u., Pajzs u., Kristály u., Opál u., Sirály u., illetve: Persely u., Takarék u., Forint u., Tallér u., Fillér u., Krajcár u. Az első változat győzött, azzal a változtatással, hogy a Kristály, Opál, Sirály előtagok nem az utca, hanem a tér utótagokkal egészültek ki.[101]

A '80-as évek első felének névadásában két jellegzetes tendencia érzékelhető: egyre kevesebb személynévvel, azon belül is munkásmozgalmi névvel találkozunk, de ha ilyeneket adnak is, valamilyen egységesítő koncepció áll a névadási indítékok hátterében. Gyakrabban születnek a tájhoz, a településrészhez hangulatilag is illeszkedő elnevezések – a kertvárosi részeken különösen. 1984. július 12-én Vacsihegy térsége például a Dráva és Patak u., Kadafalva a Lepke és Tövis u., Felsőszéktó a Csipke u., Műkertváros a Gesztenyefa és Szilfa utca nevével gazdagodik.[102] 1985. augusztus 1-jétől Felsőszéktó új utcanevei: Tavaszmező u., Illatos u., Sáfrány u., Fagyöngy u., Dohány u., Tiszavirág u., Babér u., a Hegedűs közé: Kagyló u., Gázló u., Öntöző u., Futár u., Horgász u.[103] Még ugyanebben az évben a városközpontban újonnan kialakított kiskörút egy részét Hornyik János körútnak nevezik el, a Hornyik János utcából pedig Görögtemplom utca lesz.[104] Az 1985-ös év zárásaként kapja nevét a Serfőző utca (a Külső Szabadság utca elnevezést váltja fel). Az elnevezők a történelmi hagyományok ápolására hivatkoznak: a közelben lévő egykori „serfőző ház” (most a Magyar Népi Iparművészeti Múzeum) szolgálna a név alapjául.[105] Ám egy másik, a Sörház utca már az 1800-as évek közepétől őrzi ezt a hagyományt. Logikus viszont hogy Hunyadi János a Hunyadivárosban kapjon teret (ha már a róla elnevezett utca a város ellenkező pontján van). Az Április 4. tér neve ezzel megszűnik, mert a szabadidőpark neveként nem fogadja el a vb. Az egyik vb-tag megfogalmazása szerint vidámabb, kifejezőbb nevet kíván ez az objektum.[106] Kodály Zoltán viszont „hazatalált”, a vasútállomás előtti tér (amely addig a Köztársaság tér nevet viselte) vette fel a nevét, az előző Kodály Zoltán tér pedig Szövetség tér lett. A Köztársaság tér azóta is várja, hogy valahol közterületre találjon.)

Visszarendeződési kísérlet az 1980-as évek végén

A rég- és közelmúlt politikai eseményei, személyei 1987 után ismét kezdenek feltűnni a javaslatok között, változó sikerrel. A helytörténeti hagyományokkal rendelkező Perc utca például a Kállai Éva utca-javaslatot kiszorította, ugyanakkor az Opál tér Kun Béla nevét vette fel.[107]

Az előző évben törölték az utcanevek közül a Komszomol teret, helyette Jókai kapott teret, homogén névbokrot alkotva a róla elnevezett utcával.[108]

1987. november 12-én Kállai Éva neve ismét előkerül, az Ifjúmunkás és Martos Flóra társaságában a „holland falu” KISZ-lakótelepén kap utcát.[109] Ugyancsak második nekifutásra sikerült utcát szereznie Tóth Mihálynak és Imre Gábornak. Először az 1987. szeptember 10-i vb-ülésre terjesztette be az Igazgatási Osztály, de a Homok utca térségében javasolt új, „természetes” nevek között (Daru u., Hattyú u., Pelikán u., Sajó u., Bagoly u., Madár u., Csend u.) idegenül hangozott ez a két személynév, ezért a vb nem fogadta el.[110] 1988. február 11-én ismét szerepel az előterjesztésben a KISZ-lakótelep újonnan kialakított 5 utcanevének társaságában: Sinkó Ervin, Landler Jenő, Kulich Gyula, Vincze Lajos, Géró Sándor u. Így már elfogadta a vb is.[111] 1988 júniusában „az egységesítés érdekében” a Kun Béla térhez aztán hozzákereszteltek 6 új utcát is, a Tanácsköztársaság kommunista vezetőinek és az MKP alapító tagjainak sorából: Rudas László, Lukács György, Hamburger Jenő, Vántus Károly, Kelen József, Szántó Béla kapott ekkor utcát.[112]

Az 1988. február 11-i testületi ülésre 40 új közterületi névről kellett gondoskodnia az Igazgatási Osztálynak. A beterjesztett javaslat meglehetősen heterogén névegyüttest tartalmaz: a már említett KISZ-lakótelepi nevek mellett ott szerepel egy-egy költő-író utcablokk: Kaffka Margit, Kosztolányi Dezső, Babits Mihály, Karinthy Frigyes, Krúdy Gyula, Kassák Lajos, Bölöni György – ezek az akkori Mátyás király körút térségében – , illetve egy a Széchenyivárosban: Fazekas Mihály, Berzsenyi Dániel, Bajza József, Vajda János, Reviczky Gyula, egy természeti motivációjú névcsoport Szeleifaluban, a Mérleg utca térségében: Bojtorján, Hóvirág, Repkény, Cédrus, Kökény, Bükköny, Folyondár, Mécsvirág, Estike u., egy-egy magányos, de a környezetébe szervesen illeszkedő név is előfordul: Corvin János u., Tüzér u. Ugyanakkor a Hazafias Népfront javaslatára felújítják a Burga, Szalag és Búzaszentelő utca nevét. Ezek közül a Szalag és Búzaszentelő utca kerül a vb elé, és meg is szavazzák. (Hogy az utóbbinak mennyire elfelejtődött már az eredeti jelentése, mutatja egy elírás is: a Búzaszentelő „Búzakeresztelő” formát öltött.)

1989. szeptember 14-én Petőfiváros 12 új „természetes” utcanevével zárul a „régi rendszer”: Széktó, Híd, Gát, Apály, Öböl, Tópart, Vadvíz, Halász, Vízöntő, Nádas, Zsilip, Hajó u.

Természetesen ez a társadalmi fordulat sem hagyta érintetlenül a város utcanévrendszerét. Iványosi Szabó András a Magyar Demokrata Fórum Kecskemét Városi Szervezetének Elnöksége nevében már 1990 februárjában összefoglalta és megjelentette az utcanév-módosításokra vonatkozó javaslatokat, teendőket (L. a 93. sz. jegyzetpontot). Ez a mindössze 38 oldalas kiadvány dióhéjban ugyan, de áttekinti a város közterületi neveinek változásait 1933-tól 1989-ig, megfogalmazza az utcanévrendszer hiányosságait, anomáliáit, következetlenségeit, megoldási javaslatokat ad, ezeket térképekkel is szemlélteti, összeállítja a védelemre érdemes nevek listáját. Bár politikai elfogultságtól nem mentes ez a munka, érdemei elvitathatatlanok. Az ésszerű változtatások irányát megszabja, széles ívű koncepciójával a hosszabb távú előretekintést is lehetővé teszi. Nagy értéke az is, hogy egyrészt a feledésbe süllyedt városrésznevek megmentését szorgalmazza – méghozzá a funkcionalitás elve alapján –, másrészt ráirányítja a figyelmet a még el nem nevezett külső városrészekre. Fontosnak tartja régi, jellegzetes hangzású utcanevek felelevenítését is, így a visszaállítandók között sorolja fel a Mezei u, Boldogasszony tér, Festő u., Téglagyár u., Csaba u., Görögtemplom u., Nyitra u., Fogaras u., Rávágy tér, Gyenes tér, Kápolna u., Szent Miklós u., Ladányi Gergely u., Pázmány Péter u., Külső-Szabadság út, Burga u., Mária körút, Szt. Gellért u., Tatay András u., Török u., Fráter u. nevét.

Az utcanevek módosítására vonatkozó javaslatok következnek ezután. A sokszínű, változatos eljárássor megvalósulásával az utcanévrendszer teljesen átalakulna.

A kecskeméti kapcsolatok nélküli munkásmozgalmi személyiségekről elnevezett utcákat kívánják megváltoztatni mindenekelőtt, ezt követik a kecskeméti (származású) politikai közszereplőkről elnevezett utcák. A javasolt neveket tartalmazó táblázatokban változatos névalakító elképzelések körvonalazódnak. – A legegyszerűbb módszer: a köznévi eredetű családnevek mellől a keresztnevek elhagyásával új közterületi név születhet, pl. a Bakonyi Antal utcából Bakonyi utcát (további javaslatok: Molnár Erik > Molnár, Somogyi Béla > Somogyi, Takács György > Takács, Berkes Ferenc > Berkes, Farkas Sándor > Farkas, Halmos Lajos > Halom u., Rózsa Ferenc > Rózsa u.) – A keresztnév megváltoztatásával is létre lehet hozni új utcanevet (Németh Imre > Németh László). – Az idegen eredetű név magyar köznévi fordítására is akad példa: Lőwy Sándor > Oroszlán. – Az eseményekről, szervezetekről elnevezett utcák csoportjában egy szóelem elhagyása eredményez új nevet (Tanácsköztársaság > Köztársaság). A dátumnevek egymást váltják: Május 1. tér helyett Október 23. tér nevet javasolnak a város egyik főterének. – A névismétlődések, névhalmozódások elkerülésére tanácsolják néhány névpár esetében egyikük megváltoztatását: Bácska – Bácskai u., Bodza – Bodzai u., Szép u. – Szép Ilonka u. A „névhalmozódás” kifejezést használták azokra a névszerkezetekre, amelyek előtagja azonos, csak az utótag vagy egy helyzetjelölő kiegészítő jelző különbözteti meg a névalakokat Jókai tér – utca, Czollner köz – tér, Belső – Külső Vacsihegyi út, Vacsi köz.

A körutak egységes elnevezését előkészítő módosítások után a településmorfológiai okok miatti módosításokat veszik számba.

A 6. számú táblázat összefoglalja a javasolt névmódosítások és névadások jellemző csoportjait. Városrészenként az alábbi csoportok szerint halad végig a javaslatokon, megadva a magyarázatot is az egyes nevek besorolására:

A városrész névadójához korban, munkásságban;

A helyhez, városrészhez, utcához térbelileg;

Nem helyhez kötődő;

Csoportos;

A korábbihoz hasonló hangzású névadások.

A nem helyhez kötődő (ezek emlékállító jellegűek) névadások kivételével valamennyi átnevezési javaslat motivált tehát. Az indokokat is ott találjuk lábjegyzetekben: pl. a Káposztás köznél ez áll: A Kőrösi-hegyi káposztatermelésre utalva. (A motivációt később tovább erősíti a közeli Kecske köz.)

Az értékes áttekintést néhány elírás zavarja, ilyen pl. a „Névtelen külterületek” címszó is, amely közterületek helyett áll. (Az elnevezésükre vonatkozó javaslatok nagy része 1993. szeptemberében meg is valósult.) „A körutak nevének egyesítése” helyett az egységesítése a megfelelő szó. Az „Ajánlott személynevek új közterületeink elnevezésére” című fejezet zárja a kiadványt.

Azt ezt követő másfél évig alig történt valami változás. 1991-ben mindössze 4 belterületi elnevezésre került sor: ekkor kapott nevet a Berlioz u., Rózsavölgyi tér, Weiner Leó utca (folytatva a kodályvárosi hagyományokat, bár a városrész neve közben elfelejtődött), illetve a Csongrádi utca utótagja útra változott. Katonatelep viszont erőteljesen fejlődött, ezt jelzi az a 10 új utca is, amely ekkor kapott nevet: Barka, Dália, Gomba, Gyökér, Levél, Napfény, Oltvány, Rügy, Sugár, Viola u., ezek egyedítő eleme természeti vonatkozású.

„A rendszerváltás Kecskeméten két évet késik” – így summázza az egyik képviselő az 1992. február 10-én megtartott közgyűlésen tapasztalatát.[113] Hozzá kell tennünk: legalábbis ami a közterületi nevek felülvizsgálatát illeti. (Ezen az ülésen kellett volna dönteni annak a kb. 150 névnek a sorsáról, amelyet két bizottság, valamint a Kecskeméti Lokálpatrioták Egyesülete – szakértőket is bevonva – hosszas és igen alapos előkészítő munkája után Dr. Iványosi Szabó András terjesztett elő.[114]) A 36 képviselő többórás kemény vita után sem tudott dűlőre jutni. A név szerinti szavazás (17 igen, 16 nem és 3 tartózkodás) előrelépést nem hozott, a határozattervezetről döntés nem született. Pedig, amint láttuk, koncepciózus, alaposan átgondolt, részletesen kidolgozott elképzelésekre épült a javaslat. A publicitást is biztosították hozzá, ugyanis – ez is a fent említett közgyűlésen hangzott el – „a választási kampány során a koalíciós pártok 10.000 példányban kiadták azt a kis füzetet, amely tartalmazza azokat az utcaelnevezéseket, amik jelenleg a testület elé kerültek.” A Kecskeméti Lapokban hónapokig közzétett javaslatokat az olvasók véleményezhették.

A sikertelenségnek több oka is volt. Azoknak, akik mennyiségi kifogásokkal éltek, a felülvizsgálat irányítója így válaszolt: „A nagymértékű változtatásért nem a bizottság tehető felelőssé, hanem a város régi adósságát kívánja törleszteni.” Mások politikai motivációt láttak valamennyi változtatás mögött. A pártállási és felekezeti különbségekből származó ítéletek legtöbbje egyaránt hordozott igazságokat és torzításokat, így gyakorlatilag kioltották egymást, patthelyzet teremtődött.

Egy csökkentett igényű előterjesztés 1992. június 22-én került a közgyűlés elé, amely azt 304/1992. KH. sz. határozatával elfogadta.

A nagy ívű elképzelések megvalósítása több ütemben történt, ennek rövid történeti összegzését olvashatjuk a két bizottság 1993-as előterjesztésében.[115] „Sajnos, az eredeti előterjesztés tartalmi redukciója épp az előterjesztők eredeti törekvését semlegesítette; azt, hogy a politikai indíttatású módosításokkal egyidejűleg a szükséges, városszerkezeti indítékú változtatásokra is sor kerüljön.”

A változtatásokat tehát két ütemben hajtották végre.

Az I. ütemben megvalósult változások (1992) – politikai motivációk

1992-ben csaknem 70 belterületi nevet cseréltek le. 1992. június 22-i közgyűlésre készült javaslatokból világosan kitetszik, hogy elsősorban politikai szempontok álltak a változtatás hátterében.[116]

Az 1992. június 22-én tartott közgyűlés némi módosítás után elfogadta a javaslatot.[117]

A legnagyobb változás Széchenyivárost érintette, ahol 25 olyan munkásmozgalmi nevet kívántak megváltoztatni, amelyek zöme 1987-ben idegen testként ékelődött be a reformkor nagy politikusáról elnevezett városrészbe. Épp így idegen volt a munkásmozgalmiak között két klasszikus utcanév (Búzaszentelő u. és Szalag u. neve) ezek most visszakerülhettek egykori helyükre.

Az új nevek jelentős részében visszaállították az előző vagy egy még korábbi névállapotot (pl. Csaba u., Téglagyár u., Kápolna, Burga, Festő, Forrás u., Gyenes Mihály tér, Rávágy tér, Búzaszentelő u, Forrás u., Szalag utca).

A kecskeméti (kötődésű) személyiségek ajánlott névsorából emelték át Beretvás Pál, Darányi Ignác, Hanusz István, Lunkányi János, Mátis Kálmán, Miklós Gyula, Szabó Kálmán nevét.

A Török Imre utca Török utcára, az Alpári Gyula utca pedig Alpár utcára egyszerűsödött. Mint már említettük, mindkét névalak a közhasználat vagy helytelen térképfelirat alapján „egészült ki” (1965 és 1990 között), hivatalosan csak a most „visszaállított” formák léteztek. Szerintünk a Tatay István utca neve is térképi elírásból származhat (az 1965-ös utcanévsorban Tatai utca, a kiadvány térképén Tatay utca formában szerepel), most „visszakeresztelték” Tatay András utcára. A Tanácsköztársaság tér helyett javasolt Gróf Teleki Pál tér nevéből elmaradt a „gróf”, hiszen egy 1945-ös törvény tiltja a nemesi előnevek használatát.

Elvétve olyan nevek is felkerültek a listára, amelyek nem szerepeltek az MDF-javaslatban, pl. Margaréta u., Dárdai u. Idetartozik a Ferenczy Ida utca is, amely a Vántus Károly utca új neveként került a javasoltak közé. Igaz, nem első javaslatként, hiszen az MDF Illyés Gyulának szerette volna ezt az utcanevet fenntartani. 1907 óta volt már egy Ferenczy utca Kecskeméten. A Ferenczyek között sok híres kecskeméti kötődésű ember volt, ezért nem kötötték egyetlen személyhez az utcanevet. Már az 1905-ös Előadói tervezet is hangsúlyozta: „városunk történetében szép szerepet játszott családról, – melynek egyik tagja az újabb korunkban is városunk közjótékonysági intézményeit gazdag hagyománnyal gyarapította – Ferenczy-utcának lenne elnevezendő.” (Kecskemét, 1905. április 30. ) Ferenczy Idának, Erzsébet királyné felolvasónőjének olyan nagy volt a népszerűsége, hogy mégis külön utcát érdemelt szülővárosától, amelyhez mindig ragaszkodott; jelentős adományokkal támogatott, és amelyet végső nyugvóhelyéül is választott.[118]

A Kecskemét településrészévé vált Hetényegyháza szintén Illyés Gyuláról, a kortárs költészet kiemelkedő alakjáról szerette volna átnevezni a Micsurin utcát, de az 1992. június 22-én megtartott képviselőtestületi ülésen elutasították ezt a kérelmet, mondván: a törvények nem teszik lehetővé, mert Illyés halála óta még nem telt el 10 év. A hetényegyháziak Illyés Gyula helyett Darányi Ignácot kapták. A Lenin utca neve helyett kért Miklós Gyula utcanevet viszont megszavazta a testület, akárcsak a Kun Béla utca helyett kért Nyárfa utca nevet is. Kadafalvának a Kecskeméten épp akkor visszaállított, hagyományokkal rendelkező Fecske utca miatt kellett azonos utcanevét megváltoztatnia. A Beretvás Pál utcát javasolták helyette, de már akkor jelezte az egyik hozzászóló, hogy a szóban forgó utcától nem messze van a Beretvás köz, ezért nem szerencsés az új név. Helyette a Werbőczy utcát szavazta meg a közgyűlés. Az elnevezés hátterében egy másik döntés állt. A Reiszmann Sándor utca, amelynek nevében két utca – a Werbőczy és a Fecske utca kapcsolódott egybe, most csak az egyik nevén – a Fecske utcáén – folytatta tovább pályafutását. Igaz, nem teljesen szabályosan, hiszen átlépte a kerülethatárt, és ez eddig nem volt szokás, de a lakosok kérésére a közgyűlés megszavazta. Miután a Werbőczy utcanév felszabadult, megkapták a kadafalviak. (A 2.1. fejezetben már közöltük felháborodott levelüket.)

Más utcák lakóinak kedélyét is felborzolta a 304/1992. KH. sz. határozat, ahogyan ezt a Közigazgatási Iroda egyik feljegyzésében olvashatjuk.[119] A csoportvezető 1992. október 20-i dátummal számol be a változtatások keltette közhangulatról.

„Feljegyzés

A megváltozott közterület elnevezésének átvezetéséről

A Kecskemét Megyei Jogú Város Közgyűlése 1992. június 22-én megtartott ülésén – 304/1992. KH. sz. határozatával – közterület-elnevezések megváltoztatásáról döntött.

A változtatást a személyi igazolványokban is át kell vezetni.

Az átnevezéseket kihelyezett ügyfélszolgálat keretében is segítette csoportunk.

Az ügyfélszolgálat munkatársai intézményekben (iskolákban, óvodákban) végezték a munkát, melynek megszervezése, lebonyolítása augusztus 24-től október 8-ig tartott.

A lakosságot hirdetmény, Városi Televízió (képújság) és sajtó útján értesítettük.

A hirdetményeket 120 helyre függesztettük ki, orvosi rendelők, gyógyszertárak bejárati ajtaján, telefonfülkékben, buszvárókban helyeztük el.

Az Oktatási és Kulturális Iroda által készített külön összeállítás alapján felvilágosítást tudtunk nyújtani az új közterületről, illetve azokról a személyekről, akikről azokat elnevezték.

A fent említett két időpont között 17 helyen végeztük el a személyi igazolványok átvezetését. Minden alkalommal 14.00 – 18.00 órák között. A népesség-nyilvántartó csoport hat napon nyújtott segítséget, egyébként csoportunk 2–2 dolgozója végezte a munkát. Röviden tapasztalatainkról:

Az átvezetésre elsősorban az idősebb korosztály jelent meg, azokkal az arcokkal találkoztunk, akikkel a választásokon.

Többségük fegyelmezetten tudomásul vette az átírás szükségességét, azonban több-kevesebb megjegyzésre is sor került. A csendes megjegyzésektől a káromkodásig minden előfordult. Munkatársaink megfelelően felkészülve – higgadtan, türelmesen igyekeztek az időnként fellobbanó indulatokat levezetni.

Kirívó esetként megemlítenénk a kertvárosiak véleményét, mely szerint Bakule Mártonról elnevezett Népfront utca és Klébelsberg Kúnóról elnevezett Felszabadulás útja elnevezést nem tudják elfogadni.

A rendőrfalusiak sem fogadták osztatlan lelkesedéssel az utcanévváltozásokat.

Az említett helyeken egyesek sértő, nyomdafestéket nem tűrő hangnemben nyilatkoztak a változásokról.

Kadafalván a Fecske utca névhez ragaszkodnak mintegy hagyományként. Ezt hangoztatva bojkottálták az átvezetést, sőt petíciót nyújtottak be, melyet mellékelünk.

Problémaként merült fel, hogy a volt Munkásőr utcát – amely már pár évvel ezelőtt megváltozott Bakony utcára – miért kellett Bihar utcára változtatni.

A Farkas Sándor utca Szalag utca lett, de a Széchenyivárosban is van már egy Szalag utca.

Összesítésünk szerint 2150 felnőtt igazolványát és 404 gyermek személyi lapját írtuk át. A Kereskedelmi Szakközépiskola Kollégiumában 128 diáknak jegyeztük be a változást.

Így összesen 2691 db igazolványba kerültek be az új közterületnevek.

Emellett a városházán – az ügyfélszolgálati irodában – naponta 30–40 db igazolványt írnak át a kolléganők.

Tapasztalatunkról, az állampolgárok véleményéről kívánságra, szóban bővebb tájékoztatást is adunk.”

A 2. számú csatolt mellékletben szintén arról olvashatunk, hogy a Szűcs Lajosné utca lakói nem fogadják el a testület döntését (Sántha György u.), és kérik, hogy utcájuk eredeti történelmi nevét – Dellő utca – állítsák vissza. Az utcabeliek összefogására jellemző, hogy – a szabadságolások ellenére – 50 lakásból 70 aláírás gyűlt össze. Felháborodásuknak így adnak hangot: „Elvártuk volna, hogy névváltoztatás előtt az érintetteket is megkérdezzék, mit is akarunk.”[120] (A Dellő utca „folytatásos regényére” később még visszatérünk.)

Az 1992. november 23-án döntésre összeült közgyűlésen is megoszlottak a vélemények arról, hogy engedjenek a lakossági kéréseknek, vagy maradjanak meg elveik mellett. Volt olyan képviselő, aki attól félt, hogy ha most engednek, ezzel újabb lavinát indítanak el, hiszen máris újabb kérelmek érkeztek a lakosság részéről.

Többen arra hivatkoztak, hogy komoly előkészítő munka után döntöttek ezekről a nevekről, nyugodt lelkiismeret mellett vállalhatják tehát. Kiderült azonban, hogy a kadafalvi Fecske utca Werbőczyre változtatása ötletszerű, rögtönzött volt. Az egyik képviselő attól félti a testületet, hogy a változtatással nevetségessé teszi magát, a másik viszont úgy érzi, hogy a módosító indítványok elutasításával a testület saját tévedhetetlenségét nyilvánítaná ki. Végül elutasították a Bakule Márton helyett ajánlott Népfront utca és a Szűcs Lajosné utca örökébe lépő Sántha György helyett kért Dellő utca kérelmet, elfogadták viszont a kadafalviakét, tehát a volt Fecske utca Werbőczy helyett a Szöcske elnevezést kapta. Werbőczynek nem sikerült Kecskeméten utcához jutni később sem. Bár a 93/1993. KH. sz. határozat[121] elfogadta azt az egy évvel korábbi képviselői indítványt, hogy a Mikszáth Kálmán körút Hegedűs köz és Vacsi köz közötti körútszakaszát Werbőczyről nevezzék el, ezt a képviselőtestület március 8-án levette a napirendről, mert az indítványozó nem egyeztetett a térség választópolgáraival.[122]

Ugyanez lett a sorsa a lakosság által kért Park utcának is, amely viszont azért került le a napirendről, mert „az előkészítő bizottság csak a lakosság véleményét vette figyelembe”. Ezen az ülésen tudatosult a testület tagjaiban, hogy a közterületi elnevezésekről szóló 25/1991. (VIII. 29.) KR. számú rendelet 7. paragrafusának 3. bekezdését – tudniillik azt, hogy a közterületek elnevezésekor az érintett lakosság véleményét ki kell kérni – nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ezt a lakossági kérést mégis elutasították, azzal az indokkal, hogy „a park és utca egymásnak ellentmondó kifejezések”.[123] Az utca leendő lakói – öt építési telek tulajdonosai – viszont ragaszkodtak az általuk javasolt névhez, nem kívántak újabb javaslatot tenni. Bár a Jogi és Ügyrendi Bizottság a motivációt (az utca páros oldalán kialakított parkra hivatkozást) elfogadja, a kérést támogatja, a közgyűlés ugyanennek a rendeletnek egy másik vonatkozására hivatkozva a Sövény utca elnevezés mellett dönt.

Ugyanezen az ülésen ismét előkerül a Sántha György utca lakóinak kérelme, és most ők győznek. A Sántha György utca nevét Dellő utcára változtatja.[124] Egy hónappal később az 56.680 – 13/1993. sz. előterjesztés cserében azt kéri, hogy a Dellő köznek Sántha György közre átnevezésével maradjanak hűek a jeles kecskeméti poéta emlékéhez. Az ő szülőháza ugyanis a Dellő utcában állt. „Az elnevezés Sántha György Kecskeméten élő lányának egyetértésével is találkozik” – olvashatjuk a Jogi és Ügyrendi Bizottság elnökének a közterület nevének megváltoztatásáról szóló javaslatában. Bár ez 1993. 04. 19-én a 234/1993. KH. sz. határozattal meg is történik, az ügy mégsem zárul le. A „harmadik felvonásra” 2000 novemberében kerül sor, amikor képviselő indítványra a Dellő utca és Sántha György utca között kellett döntenie a testületnek. Bár elismerték a költő érdemeit, a Közgyűlés meghagyta a történelmi és védett Dellő utca elnevezést, a benne lakók jelentős többségének kívánságára támaszkodva.[125]

1993-ban a Hegedűs közi házhelyosztás következtében kialakított hat utca is elnevezésre vár. Ehhez ad hoc bizottság alakul, amelynek tagjai (a Jogi és Ügyrendi, valamint a Kulturális és Sportbizottság) kikérik a lakosság és mindazok véleményét, akiknek cégbejegyzésére az elnevezés kihatással van. Előkerül a közgyűlés által jóváhagyott, de eddig még nem alkalmazott utcanévjegyzék is, ebből választják a következő neveket: Csíksomlyó u., Gyergyói u., Korondi u., Tordai u., Torockói u., Udvarhelyi u. A terület képviselője a hét vezér nevének megörökítését ajánlotta (Álmos, Előd, Ond, Kond, Tass, Huba), de mivel csak hat utca elnevezésére van szükség, a hetedik vezér tartalékba kerülne.[126] A közgyűlés az erdélyi településneveket hagyta jóvá.[127]

Ugyancsak lakossági kérelemre kapta nevét az újonnan kialakított Görbe utca. (A lakók az alábbi variációkat adták meg: Karolina, Kamilla, Krisztina, Anna, Slég, Görbe, ebből választotta ki a Közgyűlés Jogi és Ügyrendi Bizottsága az utóbbit.)[128]

A II. ütemben – 1993-ban – városszerkezeti szempontok alapján döntöttek a városatyák a közterületi nevek megváltoztatásáról.[129] A városrészek elnevezésének felülvizsgálata során a történelmi városrészek visszakapták nevüket. Az egyes utcák átnevezésekor is a hagyományőrzésre törekedtek. A névtelen közterületek elnevezésekor – ha nem is a régi helyükön és esetleg más utótaggal – sikerült a történeti nevek közül feleleveníteni néhányat: Magtár u., Nyereg u. Sutus sor, Kacsa köz, Kakas közt, Liba köz. A helyhez kötődő személyiségek (pl. Latabár Kálmán, Han-kovszky Zsigmond, Bóbis Gyula), állatok, növények (pl. Kacsa, Kakas, Liba, Kecs-ke, Káposzta), foglalkozások, tevékenységekhez kötődő eszközök nevéből (Csikós, Nyereg, Sutus, Magtár) választott előtagok jól belesimulnak névkörnyezetükbe.

Az átnevezéseket legtöbbször az ésszerűsítés szándéka irányítja, például a közterület jellegének megfelelő utótagcsere (utcából tér és fordítva) esetében. A változatosságra is figyeltek: liget, sor, út színesíti az utcák megszokott sorát. A megtörő útszakaszokat átnevezik, viszont a folytatások különböző nevét megszüntetik: így lesz az Alpár u. egy részéből Gázló u., az Áfonya utcából Szüret u. Az egyértelmű azonosíthatóság gyakorlati elve alapján iktatják ki a hasonló előtagok egyikét: a Vásári utcát (van Vásár u. is), Bodza utcát (van Bodzai u. is). Itt is igyekeznek felújítani régi elnevezéseket: Hegy, Kanyar, Lapos, Nyereg, Folyóka, Mezei u., Piaristák tere, Boldogasszony tér. Figyelnek a névkörnyezetre: a Baromfifeldolgozó Vállalat-közeli Kacsa, Kakas, Liba közök is ezt igazolják.

A nagyarányú módosítások alapján várható volt a lakosság felháborodása, hiszen ezreket érintett kellemetlenül a változtatások költségvonzata, illetve a hivatali ügyintézés okozta kényelmetlenség. A volt Áfonya utcai lakók a polgári engedetlenséget is vállalták volna, amikor kijelentették: nem lesznek hajlandók az új címre (Szüret u.) átjelentkezni.[130] A hangulat forrósodását a közelgő országgyűlési és helyi önkormányzati választások is elősegítették. Ismét akadtak olyan képviselők, akik a politikai manipuláció eszközét látták az utcanév-változtatásokban. A katolikus egyház részéről is érkezett kérés: A Hock János utca nevét szerették volna Székesegyház utcára változtatni. A Béke Téri Általános Iskola nevelői az intézmény nevére hivatkozva kérték a jelenlegi közterületi név (Boldogasszony tér) megváltoztatását, „mivel az iskola ezen a néven ért el eredményeket, zászlójuk, jelvényük, valamennyi jelképük, hagyományaik is ehhez a névhez kapcsolódnak, s ez utóbbit szeretnék óvni a Béke Téri Általános Iskola elnevezés megtartásával.” Az egykori Alpár utca(szakasz) lakói sem értették a (Gázló utcára) változtatás okát, hiszen „a korábban alkalmazott elnevezés sem hordozott olyan ideológiai tartalmat, amely indokolná az elnevezés megváltoztatását. A régi elnevezést megszokták és megkedvelték, ugyanakkor mentesülni szeretnének az utcanév-változtatás következtében rájuk háruló kiadásoktól és »utánajárástól«.”[131]

A közgyűlés a 14/1994. (I. 17.) sz. határozatban így foglalt állást: a Boldog-asszony tér és Gázló utca neve változatlan marad, viszont az Áfonya utcaiak kérését méltányolják, és az utca visszakapja előző nevét. A Hoch János utca elnevezést megszüntetik a Római Katolikus Plébánia Hivatalának épületét a Széchenyi térre számozásával.[132]

Az 1995 és 2004 közötti elnevezések zöme új közterület neveként született, átnevezés ritkán fordul elő. 1995-ben továbbépült a körútrendszer: a csonka körút egy szakasza a jeles orvosról, Csabay Gézáról kapta nevét, aki sokat tett Kecskemét közegészségügyéért. A történelmi városrész egyik fontos útszakasza szintén a város szülöttének, Gáspár Andrásnak, az 1848-as honvédtábornoknak állít emléket. A Görögtemplom u. visszakapta eredeti nevét. Eddig Hornyik Jánosét viselte (amit egy belvárosi körútszakasz őriz továbbra is.). Teleki László is visszakapta utcáját Jékely Zoltántól, aki még Sztahanovtól „örökölte”. A Végh Mihály utcából a Kecskeméti Végh Mihály tér teljesedett ki.

Úgy tűnik, a Liba köz elnevezés nem vált be (talán épp olyan póriasnak találták lakói, mint egykor a Tyúkláb utca nevét az ottaniak), helyére a kellemesebb hangzású Gyöngyös köz lépett. A Vízmű utca környezetére emlékeztet az egy bokorban születő Hínár u., Moha u., Sás u. A közeli Széktó u. is csak átmenetileg volt Lapos u., most újra egykori nevét viselheti. Bethlenváros a régi-új Nefelejcs utcával gyarapodott, Kadafalván az alábbi hangulatos elnevezések születtek: Beretvás köz, Darázs u., Mogyoró u., Mókus u., Nárcisz u., Sirály u.

1996-ban mindössze egy új nevet adtak: Őszirózsa u. Ugyanebben az évben viszont védetté nyilvánították 80 utca és 21 városrész nevét.

Szent László-városban, Kőrösihegy térségében a már meglévő Végvár és Őrtorony utca 1997 tavaszán szép névbokorrá terebélyesedett: a Brigadéros u., Obsitos u., Strázsa u., Vértes utca nevekkel (2000-ben a Zsoldos utca tovább építi a névcsoportot). A III. Béla körúttá átnevezett Vízmű utcát 1997 decemberében lakossági tiltakozásra visszanevezték előző nevére. A borbáspusztai Kiserdő utca is ebben az évben született.

1998 mindössze egyetlen, az (Alsószéktó I.-et felváltó) Dunaföldvári út elnevezéssel dicsekedhet.

1999 négy közterületi elnevezése azért figyelemreméltó, mert a Csukáséri utca neve egy régi víznevet örökít át, a Székelyfonó utca a Kodályvárost ért sérelmet orvosolja, a Tusnád u. névbokrot épít tovább, a Domb lakópark elnevezés pedig egy új utótagot honosít meg Kecskeméten.

2000-ben Szent István-városi új utcáknak kellett nevet adni. Természetesnek tartjuk, hogy államalapító királyunk tevékenységével kapcsolatosak elnevezések születtek: Jogar u., Palást u., Kolostor u., Péter u., Püspök u., Sarolta u., Vármegye u., pedig a 2000. október 18-i közgyűlés elé két javaslatban került minden utcanév: egy pogány és egy keresztény eredetű közül kellett választaniuk. Talán éppen emiatt került mintegy „kakukktojásként” a javaslatok közé a II. Endre nevéhez kapcsolódó Aranybulla u. neve is, a Vajk párjaként – emlékszik vissza az egyik képviselő.[134] Az Aranybulla u., Legenda u., Ispán u., Törvénykönyv u. beiktatására a következő évben kerül sor.

A 2000. évben a Szent László-város is gazdagabb lesz egy Palota és Tóth Árpád utcával, Bethlenváros a Széna, Katonatelep a Rozmaring utcát könyvelheti el magának.

A Homokbánya kiépülését jelzik a 2001-es új közterületi nevekből az alábbiak: Agyag u., Homokkő u., Homokszem u., Kvarc u., Téglás u., Vályogvető, Rosta u. Szent István-város a Paletta utcával lett színesebb, a Szent László-város pedig a Holdfény utcával hangulatosabb.

A természetközelség ihlethette a máriavárosi új utcák nevét: Bambusz u., Berek u., Rezgő u. Irisz u. A terület jellegére utal az Ipar u., a Likőrgyári út pedig az irányjelölők számát növeli. Az Irányi István és a Pásthy Károly utcanévvel emléket kívántak állítani két jeles művésztanárnak. Hetényegyháza új utcái az Almafa, Gyöngy, Rózsabokor nevet kapták. A katonatelepiek most a Hortenziáról nevezték el új utcájukat, egy évvel később a Vadszőlőről. A Berkenye Kadafalván bizonyult népszerűnek, a Szent László-városiak a Tiszafára szavaztak.

2003-ban a széchenyivárosi irodalmi utcabokor terebélyesedett négy új ággal: Pilinszky János u., Illyés Gyula u., Nagy László u., Örkény István u.

Az egyéb belterületeken a megszokott „természetközeli” elnevezések sora folytatódott:

Bogár u.(Kadafalva), Orchidea u. (Katonatelep), Frézia u. (Kisfái), Szamóca u., (Méntelek). A Szent László-városi Pipacsmező u. is ebbe a motivált csoportba tartozik.

A legfiatalabb közterületi nevek megszületését a Kecskeméti Lapok adta hírül 2004. január 29-i számában: Széchenyivárosban Aranyforint és Ezüsdénár utca, a Budai hegy új jövevényei: a Borszéki u. és a Kishegedűs köz, Kadafalváé: a Vadkörte u. Az Ipari Park területén a Raktár, Fuvar és Kereskedő utca névtáblái kerülnek fel a közeljövőben.

A legfiatalabbak 2004. március 3-án születtek, egy kivételével Katonatelepen: Borbolya, Fagyal, Som, Szőlőszem u.; a kivétel pedig a műkerti Mester u.

MELLÉKLETEK

1. sz. melléklet

Utcáink és tereink

Utcáink és tereink részben új elnevezést kaptak, s azoknak, melyek eddig névvel nem bírtak, lesz nevük. Tudjuk, hogy a jó név már magában véve is ajánló, s a mi járdátlan, csatornátlan, sáros-poros, girbe-gurba utcáinknak erre bizony szüksége van.

Lesz tehát minden utcának és térnek neve, még pedig „jó”. A főpiac „Deák tér” s a városháza előtti térség „Kossuth tér” nevet kap. A búzapiac „Eötvös tér” s az ezredeslak melletti terület „Tatay tér” lesz.

”Szécsenyi” terünk már régebb idő óta van; a Kistemplom-tér egy jótékony templomalapítóról „Collner-tér”-nek s a nagykőrösi és szolnoki utcák külső vége közt levő tér „Katona-sor”-nak fog neveztetni.

A „Nagy-kávéház utca” az új keresztelőn „Petőfi utca” nevet kapott, mert a költő ezen utcában lakott; a Beretvás szállodától a piaristák templomáig vezető „Iskola-utca” a kegyelettel emlegetett egykori földes úr nevéről „Kohári utca”, s a főiskola tértől a Grosinger és Piroska házak felé vezető „Hemző utca” „Vörösmarty utca” névvel fog feldiszittetni.

Mi több, a városi közgyűlés megemlékezett a néhai uri ember sokszori bosszankodásáról, (amiért a „Régi temető utcát” „Kalap utcának” nevezték,) a „Kalap utca” nevet eltörölte, s lett helyette „Ó-temető utca”. A „Bárány utcából” „Katona József utca” lett, mint amelyben a költő született.

Ezeken kívül számos tér, sor és utca lesz szépen hangzó nevekkel, de egyébiránt azon elv követtetett, hogy a régi nevek amennyire lehet, megmaradjanak, kétségkivül azért, hogy nagy zavar ne álljon elő.

És mindez szépen hangzó nevek ki lesznek öntve horgony táblákra, vörös alapon fekete betűvel, s az utcák két végén és a tereken levő házakra kiszegeztetnek.

Ezeken kívül minden ház új számozást nyer, még pedig tizedenkint újra kezdődő számmal. E táblák szintén horganyból készülnek és vörös alapon fekete betűvel és számmal lesznek ellátva, így;

II. tized,

Korona utca,

112. sz.

Ezen táblák vállalkozás útján fognak kiállíttatni s 50 – 60 krba kerülnek darabonkint, mely a háztulajdonosok által megtérítendő lesz.

Az utcák és terek neveiről szóló táblákat a város saját költségén készítteti 1 frt. – 1 frt. 20 krjával.

A szépen hangzó nevek aztán felíratnak a város térképére is és sokszorosíttatnak iskolai használatra. Ez volt, ami ezt az ügyet leginkább sürgette.

Jövőre pedig már most egészen biztonsággal címeztethetjük leveleinket, az idegen is tájékozhatja magát; a csín és rend is így kívánta ezt.

És ez mind igen szépen van így.

Hanem hát, minek tagadnánk, hogy Ázsiából jöttünk, hogy egy kis ázsiai állapot nélkül itt sem lehetünk el. Mint a vadak, a homlokunkat kifestjük, hanem a lábunk mez nélkül van. Szépítünk ott, hol annélkül is megjárja, hanem a rútat eltakarni – nincs érzékünk.

Midőn azon elv kimondatott, hogy amennyire lehet, a régi utca-nevek megmaradjanak, mint fentebb is említettük, azért, hogy nagy zavar ne álljon elő, gondolhatta-e valaki, hogy oly mereven vitetik keresztül, mely szerint még oly utcanevek is megmaradjanak, melyek az ízlést mélyen sértik.

Ha valaki meglát a póstán egy ilyen levelet: „N. N. úrnak, Kecskeméten, a Csirke utcában”, a „Tehén”, „Tyúk”, „Bika utcában”, kétségkívül Ázsiában keresné Kecskemétet, ha nem tudná, hogy a magyarok Európába költöztek, s valami kis községnek gondolná, ha olyan „hírös város” nem volna.

E nevek megjárták eddig, mert a nem igen válogatós népköltészet teremtette, avagy a régibb korból való maradványok, de hogy ezeket h a t ó s á g sanctionálja, s hogy erről még vörös alapon fekete betűkkel egy frt. 20 kros bizonyítványokat öntessen és függesztessen ki, a vaskalap kétségtelen bizonyítéka.

Volt alkalmunk látni Budapest szabályozási tervének térképét s mondhatjuk: hogy bizonyosan nem lett volna nehéz munka 10 – 20 kiküszöbölendő utca névre nézve azon szellemes munkában példát keresni, ha már a magunk emberségéből ki nem tellett. Ugyanazon tervezetben láttuk, hogy a még nem létező városrészek utcáinak is van már neve, míg nálunk a nemsokára kinyitandó új utcáknak sem adatott név. Így tehát ezen intézkedés is marad fél és félszeg, mint minden egyéb, amit csak felmutathatunk.

Olyan nehéz az a vaskalap, hogy nem bírjuk leemelni a fejünkről, s nincs egy lépésünk a modern felé, hogy a lábunkhoz tapadó sarat oda is el ne vigyük.

(Kecskemét 1879. július 27.)

A milleniumra

Az egyes városok, sőt kisközségek is tervezgetnek, gondolkoznak, hogy a közelgő ezredéves ünnepet hogyan, miképen ünnepeljék meg saját otthonukban, mi módon örökítsék meg e ritka s kivételes ünnepet legméltóbban.

A helyi sajtóban nálunk is több életrevaló eszme pendíttetett már meg a melyek természetesen még megbeszélés tárgyát képezendik. Egyet azonban, tudtommal, legalább mostanában senki sem említett, a melyre tehát ezennel bátorkodom felhívni az illetékes körök becses figyelmét.

Nem valami nagy szabású, sőt kicsinyesnek látszó dolog, de éppen ezért könnyen is kivihető, egy kis áldozattal könnyen megvalósítható. Értem a „tizedeinket” és az utcáink elnevezését.

Még az iskolás gyermekek előtt is abszurdumnak tűnik fel, hogy Kecskemét város tizenegy részre van felosztva és mégis egy-egy részt tizednek nevezünk. Mi már tanítók jó részt kerületeknek tanítjuk, illetőleg neveztetjük a város egyes részeit; de véleményem szerint csak akkor fog ez a képtelen s merőben helytelen elnevezés megszűnni, ha a városi tanács hivatalosan fogja a „tizedet” a földszínéről, illetve a házak faláról eltörölni, új táblácskákkal helyettesítvén a régieket: „I. kerület, II. kerület” stb. felírással.

Ez az egyik.

A másik pedig, a mi ezzel egyidejüleg eszközlendő, az utcáink elnevezése. Nem lehet tagadni, hogy az illetők, akik az utcák neveit ezelőtt 14–15 évvel megállapították, nagy jártassággal bírtak a természetrajzban, s különös előszeretettel viseltettek a szárnyasok, a madarak iránt. Így van aztán: Gólya, Galamb, Pacsirta, Varju, Kakas, Páva, Tyuk-láb stb. utcánk. De nem feledkeztek meg a szarvasról, őzről, borzról stb., sőt még a gyíkról sem, mint aféle jeles áltatról. Sőt nyilván, hogy a tisztaságra is figyelmeztessenek, még „Szappan”-utcát is kereszteltek. No hát tisztelet becsület mindezeknek a „csodabogaraknak”, de bizony igaz, hogy ezek s más mosolygásra késztető nevek helyett akkor is lehetett volna jobb hangzású, kedvesebb neveket találni.

Ott vannak jeleseink, történelmi nevezetességű férfijaink. Milyen jól hangzanék pl. ez : „Hunyadi Mátyás”-utca, Hunyadi János-utca, vagy ezek: Nagy Lajos-utca, Kinizsi-utca, Szent István-utca, Rákóczy, Bocskay, Damjanich, Tompa M., .Arany J., Kazincy stb., stb. utca. Ezek által, hitem szerint – még a köznépben is – kedves hazánk történelme iránti érdeklődést s jeleseink iránti kegyeletet is ápolnánk, megkérdezvén egyik polgár a másiktól, vagy a fiú az apjától, hogy kicsoda volt, miért volt ez meg ez nevezetes ember?

Ha nem tudná? okvetlen utána nézne, hogy e miatt ne kelljen neki pirulnia.

Avagy ezek, az ilyen nevek nem lennének-e jó hangzásúak? Alkotmány- utca, Szabadság-utca, Király-utca, Honvéd, Vitéz, Egyetértés, Rabszolga, Törvény, Becsület-utca stb. stb.

Igaz, egy kicsit némelyek szokatlan hangzásúak lennének, de majd megszoknánk őket. Ezek úgyszólván örökös buzdító, íntő táblácskák lennének, mindig figyelmeztetnének bennünket valamire.

A kőrösi, budai, izsáki, szolnoki és a többi ezekhez hasonló neveket meghagynók, de semmi esetre sem ugy, mint most vannak, hogy: Budai nagy, Budai kis, vagy Vásári nagy, Vásári kis stb. utca, mert ez hamis, helytelen elnevezés. Nem a „budai” lévén, pl. jelző, hanem „nagy” vagy a „kis”: Budai-utca az mind a kettő, csakhogy az egyik: Nagy-Budai-utca, a másik pedig Kis-Budai-utca. Most pedig ezen a régi bajon úgy lehetne nézetem szerint segíteni, hogy a „nagy” utcák „út” nevet kapnának, a „kis” utcák pedig megmaradnának utcának. Pl. lenne: Nagy-Budai-út, és lenne Budai utca. És így tovább. Szépen és helyesen meg lennének különböztetve s vége lenne az ezen elnevezések felett még mindig kísértő polémiának is.

Ezeket a dolgokat s neveket én csak tájékozásul s futólagosan jegyeztem fel. Majd egy erre a célra kiküldött „utcaelnevező bizottságnak” lenne feladata, a megfelelő helyes neveket összegyűjteni, a régiekből is a jókat meghagyni s az egészet végleg megállapítani.

Erre még különben rá érünk, az egész nem nagy munka. Csak az az egy óhajtásom, hogy ez az ügy is a milleniumra rendezve legyen.

Mert az se fér a fejembe, hogy miért híják pl. a mi utcánkat „Fehérnek”, holott az sokkal inkább sárga, vagy fekete.

Semmi esetre sem fehérebb a többinél, noha elég tiszták a lakói.

Tormássy Sándor

(Pestmegyei Hírlap 1893. VI. évf. 100. sz. november 9.)

Széchényi-város

A hivatalos lapban közölt előadói tervezet szerint a Széchenyi-városnak van legnagyobb kiterjedése. Magába foglalná a II. tizednek Széchényi- és Nyíl utcák közé eső részét, a III. tizedet pedig úgyszólván teljesen, a Budai és Jókai utcák közé eső házsorok kivételével, amelyek már a Kohári-városhoz csatoltatnának. Ezek szerint a Széchényi-város határa: A Vásári nagy utca (Nagy utca), a Kossuth-, Deák és a Piactér, a Kohári, Jókai-utca, Budai-út, Mária sor, Nyíl utca, valamint a város belterületi (kitolt) határvonalának a Vágó-köz és a Budai-út közé eső része.

Most, hogy az előadói tervezet nyomán tanulmányozzuk a behozandó új utcaneveket, vesszük csak észre, hogy az a terület, amely az új beosztás szerint a 3. kerületet van hivatva alkotni: tulajdonképp legszerencsésebb volt az utcanevek dolgában. Alig lehet egy-két kivetni valót találni a régiek közül s épp ezért sok új név is mondható fölöslegesnek. Hasonlítsuk össze pl. a következő régi és új elenevezése-ket: Szél-utca=Obernyik utca, Rózsa-utca=Király utca, Korona utca=Hoffmann János-utca, Lejtő-utca=Polgár Mihály-utca. Ugyebár, hogy a régiek még akármelyik nagyvárosban is megállnák a helyüket, az újak pedig semmivel se jobbak. De meg a hol csakugyan meg is kellene változtatni az eddigi neveket, ott sem helyes mindenütt a tervbe vett elnevezés. – Így rossz volt a Dellő-köz, Hegy-, Tyukláb-, Páva-, Sétatér-, Könyök-, Nyúl-utca féle elnevezés. De hát jobb e a tervezett névcsere? Sényi, Homoki Pál, Bulcsu Károly, Székudvari János-, Lázi Péter utca-név? Valaminthogy a nem éppen helytelen Templom és Mária utcák helyett tán megfelelőbb, ha azokat Csányi- és Dugonics-utcáknak kereszteljük el? Ugyan ki tud már Kecskeméten Bulcsu Káros, Homoki Pál, Székudvari János, Lázi Péter tanárokról, meg Sényi János úrról, avagy mikor fogja megtanulni a nép az Obernyik nevet, aki a drámája révén (Brankovics György) jutott az előai tervezetbe? A Tyukláb utcát különben sem tanácsos Homoki Pál utcának elnevezni, mert örökös zavar támadna a Homoki és Homoki Pál-utcák nevei közt (vidéki ember a leveleire ugyis csak Homoki-utcát írna), a mellett pedig a Tyukláb-utca épp beletorkollik a Homoki-utcába s így a rokonhangzáson indulva, sokan egynek hinnék a kettőt. (Kecskeméten ilyesmit is föl lehet tételeznünk, a meglevő példákra hivatkozva.) Ellenben igen helyes dolog a Könyök utcát Tompa- (de fölösleges Tompa Mihályt mondani) illetve a Budai-nagy utcának a Pócsy-féle háztól a piactérig vivő részét Arany János utcának elnevezni, úgyszintén okos ötlet az Árvaház két oldalán elhúzódó új utcákat Irinyi- és László Károly-utcáknak keresztelni (utóbbit a város néhai főmérnökéről), nemkülönben az is jó lenne, ha a Mária-sor helyett Széchenyi körutat mondanánk. Végül pedig ugyancsak helyén való, hogy a Séta sor féle teljesen indokolatlan elnevezést megszüntessék. Nevetséges volt eddig is, hogy a Gyenes-tért határoló házsornak egészen más neve adtak. – A Széchenyi-városnak két tágas tere lesz: a Gyenes tér és a budai kapuban alakítandó Mátyás tér; a Széchenyi térből, (melynek eddig is csak a neve volt tér), Széchenyi-utca lesz.

(Kecskeméti Lapok 1905. április 29.)

Tisztelt Koalíciós Városatyák!

Önök ugyanazon a nyomon járnak, mint kommunista elődeik, akik – amikor nevet adtak városunk utcáinak – ideológiájuk „szellemi, tudati” szempontjait akarták megörökíteni az utókor számára. Ezért igaza volt Rác Andrásnak, amikor azt mondta – felfedezve az önök által javasolt Lakiteleki út és a lenini út közötti analógiát –, hogy a „lakiteleki út egyre járhatatlanabb”. Nem arról van szó ugyanis, hogy mi azt akarnánk, hogy a régi eszme bajnokairól elnevezett utcanevek maradjanak változatlanok! Mi azt állítjuk, hogy most százszor fontosabb a városnak a 92-es költségvetés megvitatása és elfogadása, mint az utcanevek megváltoztatgatása. Ezt minden józanul gondolkodó ember belátja. Talán csak Önök nem. Mi örülünk annak, hogy végre valamit alaposan körültekintve, szakemberek bevonásával, azok véleményét meghallgatva javasolnak.

Így is kell, ha nem lőnének ismét túl a célon. Önök száznál is több utcanév megváltoztatását javasolják. Ami nem azért probléma, mert nekünk nehezünkre esne elfogadni (akár többet is), de gondoljanak bele Uraim, ez akár több tízmillióba is kerülhet! Önök persze hallgatnak arról, hogy ezt nekünk, kecskemétieknek kellene megfizetnünk. Ezt is nekünk! Mi fizetünk, Önöké a dicsőség. Így gondolják?

Persze megértjük a türelmetlenségüket, hisz már évek óta készülnek megváltoztatni az utcák nevét. De miért éppen most kívánnak ebben a kérdésben dönteni, amikor a város számára létfontosságú költségvetést kellene megalkotni?

Vegyék figyelembe, hogy e nélkül a város intézményeinek működése kerülhet veszélybe! Attól még nem szenved csorbát a rendszerváltás, hogy még pár napig Lenin téren keresztül vezet az út a Batthyány utcáig. Viszont ha a szociális intézmények vagy az oktatási intézmények válnak működésképtelenné, akkor bizony egyre többen mondják azt, amit sajnos már így is elegen mondanak: „Kádár alatt jobban éltünk.” Ez vezethet a demokrácia térvesztéséhez!

Tisztelt MDF-es, KDNP-s és FKgP-s Urak és Hölgyek, így tartanak Önök bakot a kommunistáknak?

Mi előbbrevalónak tartjuk, hogy néhány iskolás gyermeknek vagy gondoskodásra szoruló idős embernek segítsünk, semmint, hogy pártunk alapításának helyéről utcát nevezzünk el.

Álláspontunkat alátámasztandó ajánljuk figyelmükbe Madách Imre néhány sorát: „Mégy hát te is előre! jelszavad, Már uti terved kész, csak egy baja, Beszédedben már forr a gőzkazán, Egyet nem tudsz még: merre és hova!”

Fidesz kecskeméti csoportja „Ucca neki!” – avagy a koalíció zsákutcái

Az MDF, a KDNP és az FKgP kecskeméti önkormányzati képviselői közös nyilatkozatot tettek közzé kecskeméti utcanévvitáról. Hogy igyekezetüket nem koronázta teljes siker, abban valószínűleg egyre sötétebb pártszemüvegük gátolta meg őket, amely időnként már nemcsak az éleslátásban, hanem a puszta látásban is akadályozza a koalíciós képviselőket. Mi a valós helyzet? – Az ellenzéki pártok képviselői előterjesztésben rejlő elmélyült munkáról elismeréssel szóltak. – A tényleg „városidegen” nevek fölcserélését az SZDSZ támogatta volna.

De

– Nem egyszerre, nem 140 utcanév esetében. – Nem kampányszerűen, nem herdálva a keserves milliókat a városlakók pénzéből, nem a költségvetés elfogadása előtt! – Gondolkodóba ejtette képviselőinket, hogy a lecserélendő kommunista névtáblák közé miként gabalyították pl. Koppányt, aki – ügy tanultuk a „diktatúra iskoláiban” – nem volt tipikus kommunista. – Furcsa volt a Puskin nevére tett cserejavaslat is. (Ugye ő sem proletár költő?!) – Arra a kérdésre, hogy miért Lakiteleki út, amelyik be sem megy Lakitelekre, nem kaptak választ a képviselők. – Senki nem tudja, mi baj lehet a Fecske utca nevével, milyen ideológiai megfontolásból kellene „átjavítani”, hiszen egy fecske nem csinál kommunizmust. Változatlanul és határozottan úgy érezzük, hogy elhamarkodott, túlhajszolt, nem létfontosságú javaslat volt ez, amely tudományos alaposságú előmunkálatokban érlelődött, de most oda került, ahol a helye van: az igazán égető mindannyiunkat, tehát a város egészét érintő, napi gondjaink után. – Természetesnek tartjuk. hogy a polgármester is az ésszerűség követelményei szerint – mint egyéni képviselő – a változtatáshullám kampányhadjárata ellen szavazott. – Örömünket fejezzük ki azért, mert Kecskemét m. j. város önkormányzati testületének józanabbik része (SZDSZ-, Fidesz-, MSZP-képviselők) megakadályozták e roppant költséges és nem oly múlhatatlanul szükséges futószalagszerű tarolást, amely csak 1992-ben 3 millió forintba kerülne a városnak, újabb 3 millióba pedig azoknak a városlakóknak, akik kénytelenek lennének időt és pénzt áldozni a táblacsere oltárán. – Képviselőink valóban nem arra kaptak megbízást választóiktól, hogy ,,csak meneteljenek tovább a lenini úton.”. Megbízásuk arra szól, hogy ne meneteljenek, hanem gondolkodjanak, majd bölcsen, a város és lakói érdekében döntsenek. Nekik ezúttal is sikerült.

SZDSZ Kecskeméti Szervezetének Ügyvivő Testülete

(Petőfi Népe 1992. febr. 24. Vélemények szabadon.)

2. sz. melléklet

Kecskemét védett utcanevei 1967-ben

Kecskemét védett utcanevei 2004-ben

Megjegyzés: a vastaggal szedettek 1967 óta védettek, a vastag dőlttel szedettek az 1967-es javaslatok között is szerepeltek, de a végleges változatból kimaradtak.

A XIX. század óta változatlan nevű utcák

1920 óta változatlan nevű utcák

A város múltjának emléket állító utcanevek

Kecskemét megyei jogú város városrésznevei

Irodalom

BÚZÁS Margit
Kecskemét utcanevei. (Magyar névtani dolgozatok 91.) Budapest. 1990.

ERDÉLYI Erzsébet
Kecskeméti utcanevek története. (Kecskeméti füzetek 14.) Kecskemét. 2004.

FÁBIÁN Pál–FÖLDI Ervin–HŐNYI Ede
A földrajzi nevek helyesírása. Budapest. 1998.

HORNYIK János
Kecskemét város gazdasági fejlődésének története. Kecskemét. 1927.

IVÁNYOSI SZABÓ András
A Magyar Demokrata Fórum javaslata Kecskemét közterületeinek új elnevezésére. Összeállította: Dr. Iványosi Szabó András. 1990. február.

MEZŐ András
Közösségi név – mesterséges név. In: Névtudományi előadások. II. Névtudományi Konferencia Budapest. Szerk.: Kázmér Miklós–Végh József. (Nyelvtudományi értekezések 70.) Budapest. 1970.

PÉTERNÉ FEHÉR Mária–SZABÓ Tamás–SZÉKELYNÉ KŐRÖS Ilona
Kecskeméti életrajzi lexikon. (Kecskeméti füzetek 4.) Kecskemét. 1992.

RÉVAI ÚJ LEXIKONA, XI. kötet. Szekszárd. 2003.

Újságok, folyóiratok

Kecskemét, 1879. július 27., 1905. április 16., 23., 30.

Kecskeméti Lapok, 1869. márc. 13., 1905. ápr. 29., 1905. máj. 9., 1991. szept. 13.

Magyar Nemzet, 55. évf. 45. sz. (1992. febr. 22.)

Mai Nap, 123. sz. (1992. máj. 11.)

Pestmegyei Hírlap, VI. évf. 100. sz. (1893. nov. 9.)

Petőfi Népe, 47. évf. 46. sz. (1992. febr. 24.)

Jegyzetek