Múltbanéző 6. (7)

bkml

ORSZÁGOS TANYAKONGRESSZUS

KECSKEMÉTEN 1921-BEN

 

 

A 17. század közepétől kialakuló alföldi tanyavilágban 1910-re már több mint 700 ezren éltek.[1] A települési központoktól távol lakó népesség igazgatása, valamint közszolgáltatásokkal történő ellátása a tanyarendszer fennállásának három évszázada alatt mindvégig komoly problémát jelentett, amelyre először a dualizmus időszakában a tanyai tanítók hívták fel a közvélemény figyelmét. A Darányi Ignác földművelésügyi miniszter vezette Országos Magyar Gazdaszövetség 1909-es palicsi kongresszusán született első ízben döntés a tanyakérdés helyszíni tanulmányozásáról. A munkálatok során végrehajtott tanyai adatfelvétel kiértékelése az első világháború kitörése miatt azonban elmaradt.[2] A kérdés egy évtized múlva a Magyar Gazdaszövetség 1921-es kecskeméti tanyakongresszusán került újra napirendre, amelynek helyszínválasztása több szempontból is érthető volt. Egyrészt azért, mert Kecskemét maga is tanyás település volt, másrészt azért is, mert a város a tanyavilág szükségleteinek rendezése érdekében már számos úttörő intézkedést hozott addigra. Így például 1896-ban a szikrai telepítések feltételeiről megalkotott szabályrendeletben lefektetésre került, hogy: „[A tanyai lakosság] népneveléséről, közegészségügyi ügyéről, közbiztonságáról, valamint útjainak karbantartásáról Kecskemét th. város gondoskodik.” 1912-ben pedig az országban elsőként Koháryszentlőrinc pusztán tanyai jegyzői hivatalt hozott létre Kecskemét városa.[3]

A külterületen élők nehézségeit jól ismerő Czettler Jenő nemzetgyűlési képviselő 1921. május 6-ai kecskeméti látogatása alkalmával a tanyai kérdés jelentőségéről tartott előadást a helyi gazdasági egyesület, valamint a Szőlősgazdák Egyesületének plénuma előtt, majd a referátumot követően született döntés arról, hogy a gazdaszövetség évi országos összejövetelének Kecskemét városa ad majd otthont.[4] A június 15-16-ai időpontra összehívott kongresszus előkészítése ügyében június 4-én megtartott értekezleten vált ismertté a találkozó részletes programja is, amelynek előadói között a gazdaszövetség vezetői, és a legnagyobb tanyavárosok (Szeged, Hódmezővásárhely, Kecskemét) képviselői mellett az egyes igazgatási részterületek szakértői is szerepeltek.[5] A kitűzött nap elérkezésekor a Kecskeméti Közlöny publicistája hazafias érzelmektől erősen áthatott sorai köszöntötték a közel másfélszáz résztvevőt: „Kecskemét magyarjai testvéri szeretettel ölelik magukhoz a Duna–Tisza köz, a Tiszántúl és csonka hazánk más vidékeinek küldötteit és ebben a testvéri szeretetben az a hit él, hogy ők képviselik nemzetünk töretlen egészségét, életakaratát és föltámadásért folytatott munkáját, hogy tehát a tanyák népének mögöttünk álló tábora valóban fönntartó eleme a nemzetnek.[6] A lap az üdvözlés mellett – a kor szokásainak megfelelően – részletesen beszámolt a vendégek érkezéséről, név szerint sorolva fel az illusztris látogatókat.[7] A városháza dísztermében összeülő kongresszus első napján, Bernát István gazdaszövetségi elnök „komoly és becsületes” tanyai reformok szükségességét meghirdető köszöntőjét követően Czettler Jenő nyitó előadásában a korábbi kormányok elhibázott politikáját bírálta, amely az Alföld gazdanépét erősen elhanyagolta, ezért a földbirtoktörvény[8] nyomán megindult telepítési politika fokozását sürgette.[9] Dömötör Lajos, Kecskemét város tanácsnoka referátumában elsőként korszakról korszakra haladva elevenítette fel a széles kecskeméti határ kialakulásának történelmi előzményeit, majd emlékeztetett arra, hogy a város központja körül elterülő tanyák fejlődése már a múltban is szerves összefüggésben volt a város mindenkori birtokpolitikájával. A legelőterületek csökkenése s a mezőgazdasági művelésre alkalmas területeknek a polgárság részére történő eladása, majd később a szőlőkultúra fellendülése következtében a nagyobb terjedelmű földek kiosztása tette a kecskeméti tanyai településeket nagy arányúvá, úgy annyira, hogy az 1920. évi népszámlálás adatai szerint a 65 716 lélekből 31 583 külterületi lakos volt, a tanyák száma pedig meghaladta a hétezret.[10] Szeged és Hódmezővásárhely külterületi politikájáról, valamint a tanyai területek vízellátásnak kérdéséről szóló beszámolókat követően Zsitvay Tibor egykori kormánybiztos előadásban a tanyai közigazgatás decentralizálást, tanyai közigazgatási szervek létesítésének fontosságát hangsúlyozta.[11] Az erről szóló határozati javaslat a kisebb – 500–1000 lakosú – tanyakörzetekben a közigazgatási teendők ellátását a tanítókra kívánta ruházni, a nagyobb – 1000-nél több lakosú – tanyakörzetek központjaiban pedig tanyai jegyzői hivatalok felállításának szükségességét mondta ki, ahol a közigazgatási tisztviselő mellett a lakosság által választott tanyai bíró is tevékenykedett volna. Ezek az elképzelések egyrészt a tanítóság leterheltsége, másrészt a felállítandó hivatalok szűken megállapított hatáskörei miatt sem hozhattak volna kielégítő és megfelelő megoldást megvalósulásuk esetén a tanyai közigazgatás rendezésére.[12] Egy másik elfogadott határozatban a külterületi mezőgazdasági ipar fellendítése érdekében javaslat született a tanyák körzeti szervezetekbe történő tömörítésének szükségességéről. A kongresszuson a kecskeméti tanyai népesség lelki gondozásának elkötelezett szószolója, Révész István prelátus is felszólalt, aki szorgalmazta, hogy a kormány, az egyházi hatóságok, a városok és a községek tegyenek meg mindent, hogy a legalább 3 ezer lelket számláló tanyai körzetekben templomok és lelkészségek épüljenek. A tanyán élők oktatási igényeinek kielégítése érdekében Magyar Kázmér nemzetgyűlési képviselő javasolta, hogy az állam a külterületeken 16 km2-ként hozzon létre egy iskolát. A felvetéssel egyetértő Pekár Gyula kultuszminisztériumi államtitkár emellett az iskolán kívüli szabadoktatás fejlesztéséről szóló tervekről is beszélt.[13] A kongresszus második napján további szakkérdések kerültek napirendre. Így a beszámolókban szó esett az Alföld fásításáról, a tanyai gazdálkodás reformjáról, a külterületek közlekedési viszonyainak, valamint közegészségügyi helyzetének, illetve szikes talajának javításáról. Utolsó előadóként Vantsó Gyula a gazdaszövetség igazgatóhelyettese a tanyai kultúrházak kialakítása mellett érvelt, amelyekben olvasótermek, szövetkezeti boltok, valamint az adott terület néprajzi arculatát dokumentáló ún. népházak is helyet kaptak volna. Fáy Gyula alelnök a találkozót hivatalosan is bezáró beszédében szervezete nevében ígéretet tett arra, hogy az elhangzottak megvalósításáért a Magyar Gazdaszövetség minden erejével síkra száll.[14]

Az 1921-es kecskeméti kongresszus fontos állomás volt a tanyakérdés megoldásának folyamatában, annak ellenére, hogy az ott megfogalmazottak nagyrészt csupán kimondott szavak maradtak, így a találkozó igazi jelentősége inkább abban állt, hogy végérvényesen ráirányította a döntéshozók figyelmét a kérdés rendezésének elodázhatatlanságára. A konferenciát követően lassan bekövetkezett változásokat számos helyi és országos döntés is jelezte. Így Kecskemét városa 1922-ben Bugacmonostoron, majd 1931-ben Lakiteleken állított fel közigazgatási kirendeltséget, a belügyminiszter 33 307/1927. III. B. M. körrendelete a külterületek igazgatásának megoldásának egyik módozataként szintén a közigazgatási kirendeltségek felállítására tett javaslatot az érintett településeknek. Kecskemét város törvényhatósági bizottsága 1937-ben pedig szabályrendeltet alkotott 163 ezer holdas határának 10 közigazgatási kirendeltségbe és 3 közigazgatási alkörzetbe történő beosztására.[15]

 

Az 1921. június 15–16-ai kecskeméti tanyai kongresszus programja

 

Június 15.

Bernát István, a Magyar Gazdaszövetség elnöke, a Közgazdasági Egyetem dékánja: Elnöki megnyitó

Czettler Jenő a Magyar Gazdaszövetség igazgatója, egyetemi tanár, nemzetgyűlési képviselő: A tanyai kérdés jelentősége Csonka-Magyarországon

Dömötör Lajos gazdasági tanácsnok: Kecskemét város tanyai politikája

Somogyi Szilveszter Szeged polgármestere: Szeged város tanyai politikája

Lázár Dezső a Hódmezővásárhelyi Gazdasági Egyesület elnöke: Hódmezővásárhely tanyai politikája

Zsitvay Tibor nyugalmazott kormánybiztos főispán: Tanyai közigazgatás és állategészségügy

Kopeczk György királyi tanácsos, a GEA vezérigazgatója: Tanyai kereskedelem és gazdasági ipar

Révész István pápai prelátus: Tanyai vallásügy

Magyar Kázmér nemzetgyűlési képviselő: Tanyai iskolaügy

 

Június 16.

Kaán Károly helyettes államtitkár: Az Alföld fásítása

Károly Rezső Országos Mezőgazdasági Üzemi Intézet igazgatója: Az alföldi gazdálkodás reformja

Gyömörey György minisztériumi tanácsos, nemzetgyűlési képviselő: Tanyai közlekedés, út és vasút ügy.

Benárd Ágost nyugalmazott népjóléti miniszter, nemzetgyűlési képviselő: Tanyai közegészségügy

Vantsó Gyula gazdasági tanácsos a MGSZ igazgatóhelyettese: Tanyai gazdák társadalmi és szövetkezeti ügyei.

Fényes Béla földbirtokos: Szik, homok, tőzeg, talajjavítás

Fáy Gyula, a Magyar Gazdaszövetség alelnöke: Záróbeszéd

 

Jegyzetek


[1] RÁCZ István: A tanyarendszer kialakulása. In: A magyar tanyarendszer múltja Szerk. PÖLÖSKEI Ferenc–SZABAD György. Budapest, 1980. 139. o.

[2] KISS István: A tanyakérdés múltja. In: A tanyai közigazgatás rendezése. Szerk. ALSÓ László–BENISCH Artúr–MÁRTONFFY Károly. Budapest, 1937. 88. o.

[3] SZAPPANOS Sándor: Kecskemét tanyai közigazgatásának megszervezése. Kecskemét, 1939. (a továbbiakban: SZAPPANOS) 27–28. o.

[4] Országos kongresszus Kecskeméten a tanyakérdés ügyében. Kecsekeméti Közlöny (a továbbiakban: K. K.) 1921. máj. 7. 1–2. o.

[5] Országos gazdakongresszus Kecskeméten. A magyar tanyavilág kultúrájának fejlesztése. K. K. 1921. jún. 5. 1. o.

[6] A tanyák népe. K. K. 1921. június 15. 1. o.

[7] Kecskemét gazdasági életének nagy ünnepe. K. K. 1921. június 16. 1–2. o.

[8] Ld. a földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó rendelkezésről szóló 1920. évi 36. törvénycikket.

[9] Az országos gazdakongresszus munkája. K. K. 1921. jún. 17. 1. o.

[10] Kecskeméti tanyai települések és Kecskemét város földbirtok politikája. K. K. 1921. jún. 25. 1–2. o.

[11] Az országos gazdakongresszus munkája. K. K. 1921. jún. 17. 1. o.

[12] SZAPPANOS 29. o.

[13] Az országos gazdakongresszus munkája. K. K. 1921. jún. 17. 1–2. o.

[14] Véget ért a kecskeméti gazdakongresszus. 1921. jún. 18. 1. o.

[15] SZAPPANOS 29–30.; 38. o.