Múltbanéző 6. (1)

bkml

150 ÉVE SZÜLETETT RÉVÉSZ ISTVÁN[1]

 

 

Révész István a kecskeméti nagytemplom plébánosaként vészterhes időkben, több mint két évtizeden keresztül szolgálta 163 ezer katasztrális holdnyi területen élő 55 ezer hívét. Földrengés, világháború, forradalmak ellenére nemcsak megőrizni, hanem erősíteni és gyarapítani tudta a Duna–Tisza közének katolikus közösségét. Nevéhez iskolaalapítások, szociális és karitatív intézmények létrehozása, Kecskemét katolikus sajtójának megteremtése fűződik. Munkásságának legkiemelkedőbb részét viszont kétségtelenül a tanyai nép lelki és szellemi kultúrájának felemelése érdekében kifejtett tevékenysége jelentette. A mai, válságokkal teli korban érdemes példaként magunk elé állítani Révész Istvánt, emellett íratlan kötelességünk, hogy méltó módon megemlékezzünk személyéről e kerek évforduló alkalmából.

bkml

Révész István

 

Életútja

 

Révész István 1862. november 12-én született Vácott, szegény földműves szülőktől. Kilenc esztendős volt, amikor kenyérkereső édesatyja meghalt, így a fiatal diáknak instruktorkodással, tanítással, tanárai körül végzett szolgálatokkal kellett megkeresnie azt az összeget, amelyre a váci kegyesrendieknél folytatott gimnáziumi tanulmányainak folytatásához szüksége volt. A kassai premontrei főgimnáziumban sikerrel letett érettségi vizsga után a váci szemináriumban hallgatott teológiát. Fő vágya, hogy külföldi egyetemen tanulhasson, majd utóbb hittudósként katedrát kaphasson, gyenge egészségi állapota miatt nem teljesülhetett. Tehetségét, rátermettségét azonban jelezte, hogy negyedéves hallgatóként főduktorrá nevezték ki. Irodalmi szárnypróbálgatásait: első költeményeit a növendékpapság egyletének kiadványai őrzik. Pappá szentelésére 1885-ben került sor, majd ezt követően másfél évig a Károlyiak ősi családi fészkében, Fóton teljesített kápláni szolgálatot.[2] Schuster Konstantin megyéspüspök 1887-ben Dunakeszire helyezte, ahol közel két évtizeden keresztül működött plébánosként. Tevékenysége nyomán fellendült a helyi hitélet és iskolaügy, nevéhez köthető a községi hitelszövetkezetnek és a katolikus körnek a létrehozása, valamint a dunakeszi plébániához tartozó alagi lelkészség megalapítása is.[3] Kecskemétre 1906-ban érkezett és egészen 1928-ig, tábori püspökké szenteléséig látta el a helyi plébánia vezetését és az ezzel járó feladatokat. 1929. január 29-én hunyt el, sírhelye Kecskeméten a Szentháromság temetőben található.

bkml

A kecskeméti Nagytemplom

 

A kecskeméti évek

 

A váci egyházmegye legnagyobb plébániájára, Kecskemétre 1906 őszén adminisztrátorként került Révész István, Bogyó Pál prelátus plébános halála után, átmeneti időre. Egy évvel később megválasztott kecskeméti plébánosként tért vissza Dunakeszire búcsút venni ott élő híveitől.[4]

Kecskemét katolikus hitéletének fellendülését jelezte a városban első ízben 1909-ben megszervezett 10 napos népmisszió, amely során mintegy 15 ezer lélek járult a szentségekhez. A következő népmisszióra 1923-ban került sor, illetve ugyanebben az évben tartották meg a II. alföldi katolikus nagygyűlést, amelyen számos illusztris egyházi és világi vendég is részt vett. Révész a nép vallásosságának ébrentartására a meglévő egyesületek (Jézus Szíve Társulat, Mária Szíve Társulat, Oltáregylet) mellé a Férfiligát és a Sarlós Kongregációt is életre hívta.

A prelátus a kecskeméti ifjúság vallásos nevelésére is nagy hangsúlyt helyezett. Ennek eredményeként indulhatott meg a tanítás 1917-ben két új oktatási intézményben. Révész mind a katolikus leánygimnázium, mind a tanítónőképző vezetésére az Angolkisasszonyok rendjét kérte fel. A prelátus meghívására még további három rend is megtelepedett a városban. A Jópásztor Zárda rendjének tagjai az elzüllött és erkölcsi veszedelemben forgó leányok megmentése ügyében tevékenykedtek. Az Assisi Szent Ferenc Lányai Kecskemét kórházában az ápolási munka mellett lelki vigasztalást is nyújtottak a betegeknek. A Jézus Szíve Népleányainak könyvesboltja és kegytárgykereskedése szintén a katolikus ügyek szolgálatában állott. A helyi katolikus intelligencia összefogására alakult meg a húszas évek elején az Urak, valamint az Úrinők Mária Kongregációja. A kecskeméti katolikus sajtó megteremtése is Révész István nevéhez köthető, aki felismerte, hogy a modern lelkipásztorkodásnak elengedhetetlen eszköze egy saját írott orgánum. A lapalapítás emellett azért is fontos volt, mivel a radikális szocialisták által szerkesztett Magyar Alföld hasábjain személye és a katolicizmus elleni támadások egyre gyakoribbá és hevesebbé váltak. A becsmérlő hangú cikkekre válaszoló írásoknak az új napilap adott helyet. A Kecskeméti Napló első száma 1912 karácsonyán látott napvilágot Révész „Dicsőség...békesség” című írásával, amelynek legfontosabb tételmondata így hangzott: „vissza Istenhez, vissza a civilizáció forrásához, a valláshoz!”. Anyagi nehézségek miatt az újság csak 1919-ig jelent meg, utódlapjai a Kecskemét és Vidéke, majd az 1924-től megjelenő Katolikus Lapja voltak.[5]

bkml

A Kecskeméti Napló 1912. december 25-én megjelent első száma

Révész az anyagi és lelki nyomor enyhítésére számos szociális és karitatív intézmény létrehozását is szorgalmazta, amelyek közül elsőként a Katolikus Nővédelmi Misszió alakult meg 1915-ben kórházi, fogházi, szegényügyi, vagyonszerző szakosztályokkal. A misszió hajtásaként jött létre a Katolikus Leányklub, valamint a leánykörök is.[6] E katolikus intézmények fenntartását és fejlesztését a hívek adójából befolyó jövedelmek nem fedezték volna, ehhez még szükség volt a jótevők adományaira is, de legfőképpen az egyházközség vagyonával történő ügyes gazdálkodásra is, amelynek sikerességéhez Révész István nagyban hozzájárult. Ez utóbbira példaként a Matkó határában fekvő nagybirtokkal kapcsolatos üzemszervezést említhetjük. A kecskeméti egyházközség az általa kezdetben csak bérelt, majd később részben tulajdonolt földterületet csekély természetbeni ellenszolgáltatásért kisebb parcellákban bérbe adta a helyi lakosságának, az így nyer hasznot pedig intézményeinek fenntartására fordíthatta. Révésznek komoly érdemei voltak abban is, hogy az 1911-es földrengés során komoly károkat szenvedett egyházi épületek helyreállítása gyorsan megtörtént.

 

Az alföldi tanyavilág apostola

 

A város külterületén elő nagyszámú katolikus népesség lelkipásztori gondozását Kecskemétről rendkívül nehézkes volt megoldani, még ott is – mint például Helvécián vagy Szentkirályon –, ahol régebb óta létezett templom, mivel a pap a városban lakott, és a nagy távolságok miatt legfeljebb heti egy-két alkalommal tudott kijárni misézni. Azokban a tanyaközpontokban pedig, ahol még egy kápolna sem állott még rosszabb volt a helyzet ebben a tekintetben. (A kecskeméti ferencesek historia domusában olvasható például, hogy Ágasegyházán kéthetenként tartottak misét az elemi iskolában.) Révész István munkásságának legfontosabb része a magyar Alföld lelki és szellemi kultúrájának felemelése érdekében kifejtett tevékenysége volt. Ennek nyitányát az 1913. évi katolikus nagygyűlésen elmondott beszéde jelentette, amelyben elsőként hívta fel az ország közvélemények figyelmét a tanyai nép vallási elhagyatottságára, részletesen feltárva benne annak történelmi okait is.[7]

A külterületek lakóinak pasztorálása úgy lett volna megoldható, ha a tanyai központokban templomok vagy legalább kápolnák és mellé lelkészlakok épülnek, ahol a plébános hívei közelében élhet. A háborús idők és az azt követő forradalmak eleinte hátráltatták a tanyavilágban élők lelki gondozását elősegítő program megindulását, amely azonban az 1920-as években annál intenzívebben bontakozott ki. Révész Istváné az érdem, hogy Kecskemét város világi hatalmaival meg tudta értetni a tanyai lelkészségek felállításának szükségességét, amelyhez a törvényhatósági bizottság anyagi támogatását is sikerült megnyernie. A város 1922. február 28-ai közgyűlésén a testület hét tanyai lelkészség létesítésére egyenként 25–30 katasztrális holdnyi földterületet szavazott meg lelkész javadalom gyanánt. A prelátus a tervek megvalósítása során kilincselt, zörgetett, kért, tárgyalt a hatóságokkal, agitált, szervezett és természetesen mindvégig tartotta a hívekben a lelket. E nagyszabású szervezőmunka eredményeként 1926-ra Szentkirálynak, Helvéciának, Lakiteleknek és Koháryszentlőrincnek (a mai Nyárlőrincnek) már saját papja volt, de ugyanebben az évben még megtörtént a ménteleki és az ágasegyházi templomok megáldása is. Ez utóbbi két külterületi rész, valamint Hetényegyháza lelki gondozását még egy ideig a kecskeméti ferences atyák látták el.[8]

Lelkipásztori működésének az újonnan felépült templomok mellett volt még egy további nagy hozadéka a külterületen élők számára, ez pedig a tanyai iskolák létesítése volt. Gróf Klebelsberg Kuno alföldi iskolaprogramjához – mint azt maga a kultuszminiszter is több alkalommal hangsúlyozta – Révész prelátus 1913-as nagygyűlési beszéde adta a fő inspirációt.

bkml

A lakiteleki római katolikus templom

 

Révész István emlékezete

 

Révész István buzgó és fáradhatatlan munkáját már kortársai is több alkalommal elismerték. 1903-ban pápai kamarássá, majd egyháza és népe erkölcsi és anyagi érdekében kifejtett lankadatlan munkásságáért 1909-ben mislei préposttá nevezték ki. A pápa 1912-ben a pápai prelátusi címet adományozta neki. 1926-ban Horthy Miklós kormányzó a magyar polgári érdemkereszt II. osztályával tüntette ki, az alföldi tanyai iskolák létrehozásában játszott szerepéért. Egyházi és nemzeti érdemei elismeréséül 1928-ban tábori püspökké nevezték ki.

Emlékét a mai kor is őrzi. Dunakeszin közterület viseli nevét, a városban emlékműve is áll, a könyvtár helytörténeti gyűjteménye pedig szintén Révész nevét választotta. A puszták metropoliszának közössége szívében ugyancsak nagy hálával adózik Révész Istvánnak életművéért.

 

Jegyzetek


[1] A cikk Az alföldi tanyavilág apostola című emlékkiadvány rövidített változata. Ld. Az alföldi tanyavilág apostola Kecskemét, 2012.

[2] Emlékkönyv Révész István prelátus, prépost-plébános kecskeméti lelkipásztori működésének 20 éves jubileumára. Kecskemét, 1926. 9–11. o.

[3] Uo. 12–16. o.

[4] Uo. 17. o.

[5] Uo. 23–30. o.

[6] Uo. 51–55. o.

[7] Uo. 31. o.

[8] Uo. 40–46. o.