Múltbanéző 5. (3)

KÉTSZÁZ ÉVE SZÜLETETT

Molnár János kalocsai kanonok-nagyprépost

1900. évi végrendelete, 1903. évi hagyatéki leltára és Kalocsa nagyközség 

1907. évi alapító oklevele a házi szegények alapjára

(Forrásközlés)

Molnár János (Toponár[1]-Aranyi-puszta, Somogy vm., 1812. december 7. – Kalocsa, 1903. január 13.), kanonok-nagyprépost, választott scardoniai püspök. 1836. augusztus 17-én szentelték pappá. Később káplánként működött. 1850-től jánoshalmi plébános, 1859-től esperes. 1878-tól Boldogságos Szűz Máriáról nevezett hatvani prépost, poenitentiarius[2] kanonok. 1886-tól aranymisés pap. 1893-tól a főegyházmegye nestora.[3] Választott scardoniai püspök.[4]

Molnár János kanonok-nagyprépost az 1903. január 13-án Kalocsán felvett halottkémi jelentés és a január 15-én ugyanott felvett haláleset-felvételi ív adatainak tanúsága szerint Toponár-Aranyon, Somogy vármegyében született, és Kalocsán, 1903. január 13-án reggel 6 órakor hunyt el, életének 91. évében. Kezelőorvosa, Dr. Kupfner szerint a halál oka ellágyulás volt. Szülei ismeretlenek. Nevelőatyja Péchy János szekszárdi árvaszéki jegyző volt, aki nevelt fia halálának időpontjában még élt. Mivel katolikus főpapként a fenti adatok szerint felmenő rokonai nem voltak, leszármazó örökösei pedig nem lehettek, a haláleset-felvételi ív az oldalági örököseit és végrendeleti hagyományosait sorolja fel részletesen. Az elhunyt főpap készpénzben, ékszerben, drágaságokban, értékpapírokban, bútorokban, ágyneműben, hintókban, könyvekben stb. mintegy 250 000 korona értéket hagyott maga után, amely vagyon igen tekintélyesnek mondható. Molnár János kanonok-nagyprépost életében a kalocsai főkáptalan pénztárából nyerte javadalmazását. Végrendeleti végrehajtójául Kleiner Lajos[14] kanonokot kérte fel. Fent nevezett főpap végrendeletét 1903. január 13-án hirdette ki Rilmer Kázmér, a kalocsai királyi járásbíróság ítélőtáblai bírája.

Végrendelet

Másolat: bélyegtelen eredetiről

A teljes Szentháromságnak, az Atyának, és Fiúnak, és Szentléleknek nevében, Amen. Alólírott mélyen áthatva azon megmásítlan határozattal el van rendelve, hogy minden embernek meg kell halni, és a halál után következik az ítélet, e szavak minden nap szemeim előtt lebegnek. Jónak láttam ép ésszel bíró állapotomban, szabad akaratom és elhatározásom alapján saját vagyonom felett, melyet Isten kegyelméből bírok, következő végrendeletet teszem.

1) Krisztus szent vérével megváltott lelkemet ajánlom a Mindenható Teremtőm véghetetlen irgalmába és kegyelmébe, testem pedig, midőn már a feloszlásnak jelei mutatkoznak, adassék a földnek, melyből vétetett, temessenek el a köztemetőben azon sírboltba, hol áldott emlékű Édesatyám hamvai porladnak, illően, de minden felesleges pompa nélkül.

2) Saját halhatatlan lelkem nyugalmáért évenként felajánlandó szentmisékre nézve a következőleg rendelkezem.

a) A kalocsai Főszékesegyházban liberával[15] megtartandó énekes misére 600 Ft-ot osztrák értékben, továbbá havonként végzendő egy-egy kis misére, összesen 12 kis misére, hagyományozok 300 Ft-ot osztrák értékben.

b) A jankováci[16] templomban papi segédlettel évenkint végzendő koporsós misére hagyok 300 Ft-ot osztrák értékben.

c) Boldogult Nagyanyám Jakovovits Anna és férje Molnár Péter; boldogult Nagynéném Molnár Terézia és férje boldogult Markovits György; boldogult testvéreim Molnár Rozália és boldogult férje Gregorics János lelki javukra évenként végzendő örökös kis misékre hagyok 100 Ft-ot osztrák értékben, saját lelkem üdvére évenkint liberával végzendő örökös szentmisére hagyok 100 Ft-ot osztrák értékben. Ez utóbbi szentmisék Somogy megyébe kebelezett Toponár mezőváros templomában lesznek végzendők, az alapítványi tőke is a toponári templom pénztárába leteendő, kezelés végett.

3) A kalocsai főegyházmegyei Elaggott Papok Nyugdíjintézetére hagyok 1000 Ft-ot osztrák értékben.

4) A kalocsai főegyházmegyei Kántortanítók Nyugdíjintézetére 1000 Ft-ot osztrák értékben.

5) A kalocsai főtisztelendő Főkáptalan Gazdatisztjeinek Nyugdíjalapjára 1000 Ft-ot osztrák értékben.

6) A kalocsai házi szegények alapjára 500 Ft-ot osztrák értékben.

7) Hogy azon szeretetnek, melynek volt jankováci híveim iránt viseltetek kifejezést adjak, az ott helyi főtisztelendő plébános úr, s a község Elöljáróságának belátása s elhatározása folytán, vagy egy katolikus jellegű kisdedóvoda, vagy ha jobbnak találják egy felállítandó községi kórház három betegágy költségeinek fedezésére hagyományozok 5000 Ft-ot azon kikötéssel, hogy az évenkint befolyó kamatok a fent megemlített célra fordíttassanak. Az alapítványi tőke az ájtatos alapítványok pénzével együtt kezeltessék.

8) A jankováci házi szegények javára hagyományozok 1000 Ft-ot. Ez összeg évi kamata minden évben november 2-án osztassék ki, 12 erkölcsös magaviseletű házi szegény közt.

9) A jankováci kálvária kápolnának a boldogságos Szűz és Szent János evangélistát ábrázoló aranykeretű képet hagyom.

10) A Budapesti Vakok Intézetére 100 Ft-ot, a Váci Siketnémák Intézetére 100 Ft-ot, a Szent István Társulatnak[17] 100 Ft-ot, a Szent László Társulatnak[18] 100 Ft-ot osztrák értékben hagyományozok.

11) A Budapesti Oltár Egyletnek 200 Ft-ot, a Kalocsai Oltár Egyletnek 300 Ft-ot hagyok.

12) A toponári templom javára hagyok 1000 Ft-ot, mely tőkének kamatát a templom belső szükségeinek fedezésére fordítandók.

13) A toponári elemi iskolába járó katolikus gyermekek javára hagyok 600 Ft-ot azon feltétel alatt, hogy a tőke a plébánián az ájtatos alapítványok pénzével együtt kezeltessék, és az évenkint befolyt kamatokból szegény sorsú iskolások könyvekkel, papírral elláttassanak, a kiosztásnál az Aranyi-pusztáról bejáró iskolások előnyben részesüljenek.

14) A kalocsai sárközi takarékpénztári 10 darab részvényeimet, melynek kezelésére a főtisztelendő főkáptalant teljes tisztelettel felkérem, ösztöndíjul hagyományozom olyképpen, hogy az évenkint befolyó osztalékból egy a kalocsai gimnáziumba járó, római katolikus, példás magaviseletű és jeles tanuló részesíttessék, előnyben részesüljenek a kalocsai főkáptalan tisztjeinek és szolgáinak gyermekei.

15) Illés Antal sógoromnak hagyok 1000 Ft-ot.

16) Idős Illés Lujza sógornőmnek 500 Ft-ot osztrák értékben.

17) Özvegy Brecska Kálmánnénak született Béres Máriának, ki édesannyával több éven át házamnál hűségesen szolgált, hagyományozok 500 Ft-ot, jelenleg lakik Szeged városában.

18) Kováts Zsófiának, ki nálam több évekig szolgált, hagyok 200 Ft-ot osztrák értékben.

19) A főszékesegyházi két sekrestyésnek[19] hagyok 100 Ft-ot.

20) Özvegy Klimes Máriának, ki jelenleg szolgálatomban van, ha éltem végéig nálam marad, az ő nagy hűséginek jutalmául hagyományozok 5000 Ft-ot osztrák értékben.

21) Markó János hű szolgámnak, ha halálom bekövetkeztéig szolgálatomban marad, hagyok 2000 Ft-ot osztrák értékben.

22) Halálom esetén nálam szolgálatban lévő szolgálónak hagyok 100 Ft-ot osztrák értékben.

23) Ezüst asztali eszközöket Gregorits Mihály és Illés Lujza unokáimnak hagyom.

24) A szélső vendégszoba bútorából egy kanapét és hat széket hagyományozok Klimes Mária gazdaasszonyomnak.

25) Könyvtáram örökösévé teszem Gregorits Mihály unokaöcsémet.

26) Magán adósságaim nincsenek, háziorvosomat, a gyógyszertárt minden év végével, mészárost, fűszerkereskedőt minden hónap végével pontosan ki szoktam fizetni.

27) A fentebbi számokban elsorolt hagyományok után még fennmaradó minden javaimban általános örököseimnek teszem és kinevezem Gregorits Mihály unokaöcsémet és unokahúgomat Pécsy Jánosnét, született Illés Lujzát. Ez utóbbi ti. Pécsy Jánosnéra vonatkozólag kijelentem, hogy az őt megillető örökségből a szekszárdi ház vételére már előre kivett 10 000 Ft-ot, azaz tízezer forintot, ez az összeg a nyerendő örökségbe betudandó, egyszersmint elrendeltem, hogy a nyert örökség évi kamatai felhasználtassék ugyan, de maga az örökség mint törzsvagyon Pécsy János és Illés Lujza hitestársak gyermekei javára fenntartassanak.

28) Végrendeletem végrehajtójának bizalommal felkérem és kinevezem főtisztelendő Kleiner Lajos kanonok urat, kinek tiszteletdíjul felajánlok 200 Ft-ot osztrák értékben, és boldog emlékű Kunszt[20] Érsek olajfestésű arcképét. Mindezek bizonyítására jelen saját kezemmel megírt végrendeletemet nevem aláírásával és saját pecsétemmel megerősítem, mind pedig az alább megnevezett együttesen megjelent tanúkat tisztelettel megkértem, ők is ugyanazt nevük aláírásával és pecsétökkel hitelesítették.

Kalocsán, 1900. évben, augusztus hó 16-án

Molnár János s. k.

prépost-kanonok P. H.

Alólírottak ezennel igazoljuk, hogy nagyságos Molnár János kanonok úr, kit személyesen ismerünk, magyar anyanyelvünkön, együttes jelenlétünkben kijelentette, hogy ezen okirat a saját kezűleg írt és aláírt végrendeletét tartalmazza, és hogy azt már előzőleg saját kezűleg írta alá.

Kalocsán, 1900. augusztus 16-án

Rilmer Kázmér s. k. tanú

Grelinger József s. k. végrendeleti tanú

Ezen végrendelet a mai alólírott napon felolvastatván, kihirdettetett.

Kalocsán, 1903. január 13-án

Rilmer Kázmér s. k. királyi ítélőtáblai bíró P. H.

BKML V. 72 i) Kalocsa Nagyközség Elöljáróságának iratai; Hagyatéki iratok M 53.

A fenti végrendeletből világosan kitűnik, hogy Molnár János prépost-kanonok pontosan megszabja temetésének helyét és módját, az érte és elhunyt családtagjaiért tartandó misék sorát, továbbá az erre a célra hagyományozott összegeket is. Főpapként – kötelező jelleggel – számos jótékony célú hagyományt és alapítványt tesz. Közülük a legérdekesebb a jankováci híveinek tett alapítvány, amely egy katolikus jellegű óvoda vagy egy községi kórház felállítását szabja meg, erre a célra a főpap 5000 forintot hagy. Nem feledkezik meg szülővárosáról, Toponárról sem. A toponári templom javára 1000 forintot, a toponári elemi iskolások taníttatására 600 forintot hagy. A végrendelet tételesen felsorolja a rokonaira és szolgáira hagyományozott összegeket is.

Molnár János haláleset-felvételi ívének első oldala

Hagyatéki leltár

Felvétetett Kalocsán, 1903. évi január 15-én, ugyanott 1903. január hó 13. napján elhalt néhai Molnár János kanonok-nagyprépost hagyatékáról. Jelen voltak az elöljáróság részéről: Szekendy Gyula jegyző, Pózner Elek közgyám, becsüs; és Takács Márton bíró, mint becsüs

Molnár János hagyatéki leltárának első oldala

A fenti hagyatéki leltárból kitűnik, hogy Molnár János kanonok-nagyprépost hagyatéka részben készpénzben, részben pedig takarékbetétkönyvekben, értékpapírokban (l. részvények, sorsjegyek) és kölcsönkötvényekben volt elhelyezve.

A leltárból megállapítható, miszerint a fent nevezett főpap Kalocsán egy egyemeletes épületben lakott, amelynek 17 lakó- és tárolóegységében az összeírás napján, 1903. január 15-én az alábbi tárgyak voltak megtalálhatóak, amelyek a hagyaték tárgyi részét képezték:

1) Az épület pincéjében: különböző méretű hordókban változatos származási helyű (jankováci, keceli, somlói, szarkási, szekszárdi, ruszti) asztali borokat és kevés pálinkát tároltak. A borokat tehát a Duna–Tisza közéről, a Dunántúlról és Burgenlandból szereztette be a főpap.

2) A hátsó éléskamrában: zsír tárolására szolgáló bödönök, káposztáshordó, lisztesláda, asztal, állvány, üres üvegek, teknők, húsvágó deszka, vasbogrács, mosószappan és ruháskosár;

3) A kis éléskamrában: mindössze két állvány és egy asztal;

4) A folyosón: edénytartó állvány, vizesdézsa, vízpad és asztal;

5) A konyhában: vízpad, asztalok, székek, szekrény, cserép-, bádog- és rézedények, literes mértékek, fánkszedő, rézmozsár, vasaló, kávédaráló, tányérok és egy lámpa;

6) A cselédszobában: mindössze egy asztal és székek;

7) A földszinti vendégszobában: ágyak, dívány, székek, mosdó, ruhaállvány, éjjeli- és ruhásszekrények, asztal, tükrök, tájkép, portré, gyertyatartók, vánkusok, paplanok, dunyhák, matracok, lepedők és pökőládák;

8) Az emeleti folyosón: dívány, faliképek;

9) Az emeleti előszobában: ebédlő- és éjjeliszekrények, ruhás- és trimótszekrény, mosdó, állványok, pipatartó, dívány, székek, szobavécé, gyertyatartók, faliképek, tükör ingaóra, kancsó, asztalterítékek, asztalkendők, pohártörlők, törülközők, vánkushajak, lepedők, használt fehérneműk;

10) Az emeleti második lakószobában: ruhás- és éjjeliszekrények, íróasztal, könyvállvány, dívány, fotelek, ágy, asztal, karosszék, zárt üveges könyvszekrény, különféle egyházi tárgyú könyv (512 db) – ez egy kisebb kézikönyvtárnak felel meg –, tájképek, portrék, falióra, gyertyatartók, evőeszközkészlet, tükör, ékszerek (arany nyaklánc kereszttel, aranygyűrűk, arany óralánc), hőmérő, felsőruhák, pálinkáskészlet, ágynemű;

11) Az emeleti harmadik vendégszobában: ruhás- és egyéb szekrények, zsámoly, dívány kis és nagy fotelekkel, asztal, ágy, asztali és falitükör, táj- és arcképek, padlószőnyeg, felsőkabátok, gyertyatartók, kávésedény, teáskanna, gyümölcstálak, kávés- és teaszervíz, porcelánedények, evőeszközök, függöny, vánkus, paplan, lábdunyha, lepedő, matracok, éjjeliedény, pökőláda;

12) Az ebédlőben: szentkép, ebédlő-, ruha-, trümó- és mosdószekrény, kendőprés, dívány, asztalok, falióra, fali- és tájképek, székek, függöny, fehér csipkefüggöny, evőedénykészletek, poharak, kávéscsészék, teáskanna, fogvájótartók, boros és vizes üvegek, pökőláda;

13) A füstölőben (kamra): sonkák, szalonnatáblák, oldalas, kolbászok és füstölt hús;

14) A padláson: pléh fürdőkád és lisztesláda;

15) A földszinti első kamrában: teknő, lúgzó, kerti asztal székekkel;

16) A földszinti második kamrában: mángorló;

17) A kocsiszínben: két fekete hintó és egy szekér.

A fent leírtak alapján az olvasó egyrészt az egyes helyiségek berendezését könnyen maga elé tudja képzelni, másrészt ezeket az enteriőröket[34] a múzeumi szakemberek akár rekonstruálni is képesek lennének. A 19. század második fele nagypolgári jómódjának tárgyai elevenednek meg a közölt hagyatéki leltárban. A gazdagságot jelző tipikus tárgyak az ékszereken kívül a falakon elhelyezett számos tájkép, portré, falióra, díszes tükör, továbbá a porcelánedények és fehér csipkefüggönyök, sőt a hintók megléte is. Az egyes használati tárgyak ugyanakkor utalnak a bor-, pálinka-, kávé- és teafogyasztás, sőt a dohányzás szokására is. A gyertyatartók használata jelzi, hogy az esti világítást még nem villanyvilágítás, hanem gyertyák szolgáltatták. Az elhunyt főpap könyvszekrénye 512 darabból álló egyházi tárgyú könyveket tartalmazott, amelyet Molnár János kanonok-nagyprépost Gregorits Mihály unokaöccsére hagyott. Maga az épület az akkori viszonyok között igen komfortosnak volt tekinthető.

Kalocsa nagyközség 1907. évi alapító oklevele a házi szegények alapjára

A hagyaték kezelésének következő állomását a kalocsai királyi járásbíróság 1905. március 31-én kelt végzése jelentette. Ebben a végzésében a járásbíróság arról értesítette Kleiner Lajos végrendeleti végrehajtót, aki a végrendeleti megbízás következtében néhai Molnár János hagyatéki ügyében eljárni volt hivatott, hogy a kalocsai M. Kir. Adóhivatalnál bírói letétbe helyezett, és ott bevételezett 15 490 korona 18 fillér készpénzt, kötvényekben pedig 2000 koronát, egyenként 200 korona névértékű, 350–359. számú 49 db szelvénnyel és 1 db szelvényutalvánnyal ellátott kötvényt bírói letétként elfogadta. A járásbíróság egyúttal a kalocsai adóhivatalt, mint bírói letéti pénztárt az összeg további szabályszerű kezelésére utasította.

Kalocsa község elöljáróságát, a jánoshalmi római katolikus egyházközséget, Jánoshalma község elöljáróságát, a toponári iskolaszék elnökségét, a kalocsai főgimnázium igazgatóságát pedig felhívta, hogy a néhai Molnár János kanonok és káptalani nagyprépost által a kalocsai házi szegények részére hagyományozott 1000 korona, a jánoshalmi kórház vagy óvoda részére hagyományozott 10 000 korona, a jánoshalmi házi szegények részére adományozott 2000 korona, a toponári szegény iskolás gyermekek tanszerekkel való ellátására hagyott 1200 korona, valamint a kalocsai főgimnázium tanulói számára ösztöndíj alapként hagyományozott 2000 korona alapítványi tőkére vonatkozó alapítványi okleveleket állítsák ki, és azt jóváhagyásra terjesszék fel az illetékes m. kir. minisztériumhoz. Ennek megtörténtét pedig 30 napon belül jelentsék be a királyi járásbíróságnál.[35]

A felszólítás ellenére a kalocsai házi szegények részére hagyott összeg után kiállítandó alapítványi oklevelet csak több mint két éves késéssel állították ki, míg a kalocsai főgimnázium tanulói számára ösztöndíj alapként hagyományozott tőkéről kiállított alapítványi oklevelet nem sikerült megtalálni. Kalocsa község képviselőtestületének 1907. november 18-án tartott rendkívüli közgyűlésén Csernyus József[36] főjegyző jelentette, hogy a Belügyminisztérium 56 525/V-b 1905. számú, és a kalocsai járási főszolgabíróság által kiadott rendelete szerint Molnár János volt főkáptalani nagyprépost által a kalocsai szegények alapja javára tett 1000 koronás alapítványról alapító oklevél kiállítását és felterjesztését rendelte el. A főjegyző az alapító oklevelet megszerkesztette, azt tárgyalás és elfogadás végett az alábbi szövegezéssel terjesztette a közgyűlés elé.

„Kalocsa község képviselőtestülete megismeri, hogy néhai Molnár János kalocsai főkáptalani nagyprépost a Kalocsán 1900. évi augusztus 16-án kelt végrendeletének 6. pontjában foglaltak szerint – a kalocsai házi szegények alapjára 1000 koronás alapítványt tévén –, arról a Nagyméltóságú Belügyminiszter úr 56 525/V-b 1905. sz. rendelete folytán a következő alapító oklevelet állította ki:

Alapító levél

1) Néhai Molnár János kalocsai főkáptalani nagyprépost a kalocsai házi szegények alapjára 1000 koronát hagyott.

2) Az alapítvány neve: Molnár János szegényalapítvány.

3) Az alapítvány után járó kamatösszeg az évi rendes községi költségvetésbe felvétetik, és a községnek a szegényügy ellátására – költségvetésileg előirányzott többi szegényügyi kiadásaival együttesen használtatik fel –, illetve osztatik ki az elöljáróság által minden hó 1-jén a községben lakó és illetékes, úgy nyilvántartott tisztesebb közsegélyre szorulóknak, az úgynevezett házi szegényeknek.

4) A kamatok felhasználásáról az évi számadás során a község a törvényhatóságnak tartozik (el)számolni.

5) A kijelölés és adományozás joga a községi elöljáróságot illeti.

6) Az alapítványt peres és peren kívüli ügyekben az idő szerinti községi elöljáróság képviseli, és miután az alapítványt is az elöljáróság kezeli, azért vagyoni felelősséggel is az elöljáróság, illetve a község tartozik.”

A képviselőtestület a főjegyző által előterjesztett alapító oklevelet pontról pontra történő tárgyalás után egyhangúlag elfogadta, és arra utasította az elöljáróságot, hogy azt négy eredeti példányban kiállítva, terjessze fel felsőbb jóváhagyás végett.[37]

Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Budapesten, 1908. január 13-án tartott rendes közgyűlése 38 326/Kig. 1907./135. kgy. 1908. szám alatt hagyta jóvá a Molnár János-féle 1000 koronáról a kalocsai szegényalap javára kiállított alapító oklevelet, amelyet jóváhagyási záradékkal látott el, és kormányhatósági jóváhagyásra terjesztett fel.[38]

Jegyzetek