Múltbanéző 4. (6)

TÜRR ISTVÁN LEVELE

BAJA VÁROS KÖZPONTI VÁLASZTMÁNYÁHOZ

(Forrásközlés)

Olaszországban idén ünnepelték az ország egységesítésének 150. évfordulóját. A nagyszabású megemlékezés-sorozatban több magyar neve is felmerült, mivel az 1848–49-es forradalom és szabadságharc bukása után sokan Itáliában folytatták harcukat a Habsburgok ellen, így az olasz egységfolyamat tevékeny részesei lettek. Az Itáliába emigráló magyarok közül a bajai születésű Türr István hajtotta végre a legnagyobb tetteket és ő kapta legnagyobb elismerést II. Viktor Emánuel királytól. A világszerte ismert és tisztelt magyar szabadsághősök kiegyezés utáni hazatérése azonban nem zajlott minden esetben zökkenőmentesen.

Guiseppe Garibaldi a sikeres dél-itáliai hadjárata után fogadja II. Viktor Emánuel királyt és átadja neki a meghódított területeket. A Garibaldi mögött ünneplő tábornokok között látható Türr István is a képeslap bal oldalán.
(MNL BKML XIII. 15. A Türr család iratai. Türr Istvánnal kapcsolatos képek és fényképek.)[1]

Egy ország politikai rendszerét alapjában véve határozza meg választási törvény alapján kialakított választási rendszere. Az 1867-es kiegyezés alapjában véve rendezte Magyarország helyzetét a Habsburg Birodalmon belül, de a kialakított politikai rendszert mindkét irányból támadták. A centralizmus hívei egyértelműen Ausztria és Magyarország viszonyának egyre szorosabbra fűzését kívánták elérni, a függetlenség hívei pedig a Habsburg-háztól való függést kívánták folyamatosan lazítani. A monarchia fenntartása alapjában véve Magyarország gazdasági és politikai érdekeit szolgálta, de mindig voltak az elszakadást és önálló magyar utat hirdető hangok. A magyar politikai elit természetesen a birodalmon belül képzelte el Magyarország jövőjét, de a dualizmus rendszerével elégedetlen, függetlenségre törekvő, 48-as jelszavakat használó ellenzéket valahogyan féken kellett tartani. Ennek egyik legjobb módszere a választási törvény I. Ferenc József elvárásainak megfelelő kialakítása volt.[2]

A dualizmus alatt az országgyűlési képviselőválasztásokat kezdetben az 1848. évi V. tc. alapján tartották (1869 és 1872). 1874-ben módosították a választójogi törvényt, szigorítottak a cenzuson, így csökkent a választásra jogosultak száma, és az országgyűlés létszámát 413 főben határozták meg. Az 1874. évi XXXIII. tc. értelmében törvényhatósági jogú – szabad királyi – városban választójoga volt minden legalább 16 forint tiszta jövedelmet biztosító föld tulajdonosának, vagy legalább 3 lakrészből álló házzal rendelkező háztulajdonosnak.[3] Ebben az esetben a tulajdonos maga gazdálkodott a földjén, vagy a házban lakott. Ha tulajdonosa a házat kiadta vagy földjét bérbe adta, akkor az éves bérletnek 105 forintnál többet kellett kitennie.[4] Ez a korabeli gazdasági viszonyok mellett szigorú vagyoni cenzusnak számított.

A dualizmus alatti választói névjegyzékek összeállításában komoly problémákat vetett fel az 1848–49-es forradalom és szabadságharc következtében külföldre menekült magyarok megítélése. A kiegyezés értelmében elvileg mindenki amnesztiában részesült, de a hazatérőknek ezt kérvényezniük kellett. Ferenc József szinte minden esetben megadta az uralkodói kegyelmet, és helyreállította az emigráns állampolgári jogait, majd engedélyezte hazatérését. Baja talán leghíresebb szülötte, Türr István altábornagy is így tett a kiegyezés után. Türr hadnagyként 1848-ben dezertált az itáliai fronton, majd a krími háború alatt jogerősen örökös száműzetésre ítélték. Az olasz egység létrehozásakor együtt harcolt Garbaldival, és a dél-itáliai harcok alatt legendává vált. II. Viktor Emanuel király szárnysegédjeként fejezte be katonai pályafutását, altábornagyként vonult nyugdíja. 1875-ben kérvényezte a visszatérést Magyarországra, melyet a király engedélyezett. Türr szülővárosában, Baján vásárolt egy házat hazatérése után. Háztulajdonosként jogában állt szavazni az 1881-es országgyűlési képviselőválasztásokon, de az 1880-ban nyilvánosságra hozott választói névjegyzékben nem szerepelt a neve. Ezért 1880 nyarán hivatalos úton kérte Baja Város Központi Választmányát, hogy vegyék fel a bajai névjegyzékbe.[5]

„Érkezett: július hó 12.-én 1880. évben

Baja város törvényhatósága kebelében az országgyűlési képviselő választók névjegyzékének összeállítására és kiigazítására, úgy az országgyűlési képviselő választások vezetésére alakitott tekintetes Központi Választmányhoz

Felszólalása

Türr István nyug. altábornagy bpesti lakós, bajai háztulajdonosnak

Baja város törvényhatósága országgyülési képviselő választóinak 1881.-ik évre összeállított névjegyzéke ellen, ezen névjegyzékbe leendő felvétele érdekében.

Csatolmány

% alatti adókönyvecske

Tekintetes Központi Választmány!

Baja város törvényhatósága országgyűlési képviselő választóinak 1881.-ik évre kiigazított névjegyzékéből kihagyattam dacára, hogy a t. t. törvényhatóság kebelében a választói jogosultságra jogszerű ígényt tartok és tarthatok.

Ugyanis a % alatti tisztelettel becsatolt adókönyvecske szerint Baja városában egy oly házas birtok tulajdonjoggal, mely után 143 frt 70 kr házbéradót és 3 frt 40 kr házosztály adót fizetek, s mely után adótartozásomat mindenkor a törvényes határidőben le is fizettem.

Az 1874. évi 33.-ik t. cz. 3-ik, illetőleg 6.-ik §-a értelmében tehát a fentérintett ingatlan tulajdonjoga, s azon ténykörülmény alapján, hogy adótartozásomat a rendes határidőre megfizettem, - Baja város törvényhatósága kebelében a választói jogosultság engem minden kétséget kizárólag törvény szerint megillet.

Minthogy pedig a fentebb hivatkozott t. cz. 38. §-a értelmében jogosítva vagyok magam azon község választóinak névjegyzékébe felvétetni, melyben a választói jogosultságom alapjául szolgáló ingatlan fekszik, s minthogy továbbá választói jogomat Baja város kebelében kivánom gyakorolni: mindezeknél fogva kérem a tekintetes Központi Választmányt:

Miszerint engem Baja város törvényhatósága országgyűlési képviselő választóinak jegyzékébe felvenni méltóztassék.

Teljes tisztelettel

Türr István

nyug. altábornagy, bpesti lakós

bajai háztulajdonos”

Természetesen a nemzetközileg elismert olasz szabadsághős kérvényére Bajának válaszolnia kellett. Baja Város Központi Választmányának szeptemberi ülésén tárgyalták a beadványt, ekkor született meg a válasz Türr István levelére.

„XII. – 1880

Központi Választmány jegyzőkönyve

Felvétetett Baján 1880-ik évi szeptember hó 20-án Dr. Hauser Mór polgármester úr elnöklete alatt Szohner Antal, Barasits József, Kósa Ádám, Klemantz János

Megvitatott Türr István nyugalmazott altábornagy budapesti lakos, és bajai ház=tulajdonos felszólalása az 1881.-ik évre érvényes országgyűlési képviselőválasztások névjegyzékéből lett kihagyása folytán.

Határozat

A kellő időben beadott felszólalásnak hely adatik, mert folyamodó igazolta, s az adópénztári könyvek betekintésénél is valósnak tünt ki, hogy folyamodó mint háztulajdonos házbér és házosztály adója alapján itt választási joggal bír, s miután felszólalásában kijelentette, hogy ezen jogát itt Baján kivánja gyakorolni, és ez ellen a törvényes határidő alatt a közszemlére kitételnél észrevétel nem adatott, annálfogva folyamodó az 1881-ik évre érvényes országgyülési képviselőválasztók név jegyzékébe felvétetik, és ezen határozat az 1874.-ik évi XXXIII. t. c. 49. §-a rendeletéhez képest szeptember 30.-ik napjáig a törvényhatósági iroda helységében közszemlére kitétetik. – kelt mint fent

főjegyző

Feljegyzés

Melyhez a határozat hitelesítve csatolandó

A Nagym. m. kir. Belügyminisztériumnak

Budapest

Van szerencsénk a nagym. m. kir. Belügyminisztériumnak a központi választmánynak f. é. szeptember 20.-án tartott ülésében hozott határozatot mély tisztelettel felterjeszteni. Kelt Baján 1880. szept. 20.-ai központi választmányi ülésből

főjegyző”

A központi választmány határozata értelmében a belügyminisztérium felvette Türr Istvánt az 1881. évi választói névjegyzékbe.[6]

Jegyzetek