Múltbanéző 4. (1)
A KECSKEMÉTI BARACKPÁLINKA
ÉS EDWARD WALESI HERCEG 1935-ÖS BUDAPESTI LÁTOGATÁSA
1935 elején az angol trónörökös, Edward, walesi herceg, a későbbi VIII. Edward magánemberként néhány napot Budapesten töltött el.[1] A királyi fő itt-tartózkodását a hazai közvélemény óriási szenzációként élte meg: az újságok napokon keresztül cikkeztek az eseményről, a vizitnek szinte minden egyes mozzanata utcai, kávéházi beszédtéma volt.[2] A látogatás, ha csak egy pillanatra is, de elterelte a lakosság nagy részének figyelmét az akkortájt igencsak forrongó kül- és belpolitikai helyzetről, továbbá ettől az időponttól számíthatjuk a kecskeméti barackpálinka nemzetközi hírnevének kezdeteit is.
VIII. Edward, walesi herceg portréja
Az egykori Ritz szálloda, amely 1916-tól Dunapalota néven üzemelt.
A Dunapalota vezérigazgatója levélben értesíti a Kecskeméti Városi Idegenforgalmi Irodát küldeményük megérkezéséről és átadásáról.
A walesi herceg rangrejtve, Chester grófjaként február 21-én a késő esti órákban érkezett meg a fővárosba, ahol kíséretével együtt a Dunapalotában szállt meg.[3] A beszámolók szerint a szálloda igazgatója tokaji borral és kecskeméti barackkal várta a fejedelmi vendéget. Kecskemét városa a friss gyümölcs mellett egy nemzeti színű selyemszalaggal díszített palackot is eljuttatott a herceg asztalára, hódolata jeléül, amely a kecskeméti városi szeszfőzde 1926-os évjáratú barackpálinkájával volt megtöltve. A Kecskeméti Közlöny tudósítója a lap február 24-i számában már arról számolt be, hogy a trónörökösnek nagyon ízlett a nemes kecskeméti ital, ezért bárhol megfordult Budapesten, mindenütt barackpálinkát kért, ráadásul magyarul, mert az első szó állítólag, amit nyelvünkön megtanult ez volt: „báráck”. A városi legendák szerint Edward a párlat iránti elragadtatásának ekképpen adott kifejezést: „Szódával jobb, mint a whisky, teában jobb mint a rum.” A lapokban olvasni lehetett arról is, hogy a herceg a margitszigeti Nagyszállóban elköltött uzsonnájához barackízt kért, és elégedetten bólintott, amikor érdeklődésére az igazgató közölte, hogy a lekvár Kecskemétről való. A trónörökös ez alkalommal meg is jegyezte, hogy a kecskeméti barackot hírből már régóta ismerte.[4] Arra a hozzá intézett kérdésre pedig, hogy mi tetszett neki a legjobban a fővárosban, gondolkodás nélkül így válaszolt: „Egész Budapest, a mosolygó arcok, a kecskeméti barackpálinka és az a példátlan vendégszeretet, amellyel fogadtak.”[5] A közlöny a herceg elutazását követő napon már a kecskeméti barackpálinka országos, sőt nemzetközi népszerűségének hallatlan növekedéséről, valamint a pálinkarendelések számának tömeges megugrásáról tájékoztatta olvasóit.[6] A kecskeméti barackpálinka hirtelen magasba szökő sikerét az országos sajtó is nagy örömmel üdvözölte: „Nemzeti különlegességeink fontosságára hívja fel a figyelmet a barack sikere. [...] Az igazi, nem pancsolt magyar gyümölcspálinkáink legalább olyan jók, mint a leghíresebb francia és angol szeszes italok. Ha gyártását megszervezik, ellenőrzik s megkeresik részére a piacokat, akkor nagyot nyer vele a magyar külkereskedelem, mert világcikké válhat a magyar gyümölcspálinka.”[7] E hosszú és rögös út első állomásáról rövidesen a hazai közvélemény is értesült: egyedüli külföldi résztvevőként Kecskemét városát és annak híres párlatát meghívták a Daily Mail 1935. évi londoni kiállítására.[8]
A kecskeméti barackpálinka ázsiójának váratlan emelkedése első látásra szerencsés véletlennek is tűnhet, a levéltári dokumentumokból azonban egyértelműen kiderül, hogy ez az áttörés a szóban forgó termék ügyes menedzselésének volt köszönhető. Ennek hátterében a kecskeméti központi szeszfőzdét 1933-tól működtető Führer Izidor állt, aki felismerte és ügyesen kihasználta a walesi herceg látogatásában rejlő reklámlehetőséget, elindítva ezzel a kecskeméti barackpálinkát a nemzetközi hírnév útján.[9]
Jegyzetek
[1] A Kecskeméti Közlönyben Szimath Kázmér álnéven író Kiss József Sándor arról is tájékoztatta az olvasókat, hogy a herceg háromhetes kitzbüheli (Ausztria) üdülését követően érkezett a magyar fővárosba.
[2] A sajtó például beszámolt arról, hogy a „világ legnépszerűbb embere” paprikás csirkét evett, cigányzenét hallgatott, de még arról is, hogy szállodai számlájának összege négyezer koronát tett ki. A „velszi herceg-láz” Kecskeméten is tombolt, amit jól mutat az egyik helyi polgár sajtóban közzétett versikéje is: „A bugaci határban, Velszi herceg magában, Kint mulat a csárdában, Kabak lóg a nyakában [...]”. „A velszi herceg, a Kéttemplom-köz kereskedői, Nyúl Lajos és a – kabak...”. Kecskeméti Közlöny, 1935. február 26. 3. o.
[3] 1913-ban nyílt meg Budapest egyik legelőkelőbb és legfényűzőbb szállodája, a Fellner Sándor tervei szerint, neobarokk stílusban épült Ritz, amelyet 1916-tól Dunapalota néven üzemeltettek tovább. A szálló a második világháború alatt megsemmisült. Helyén épült a mai Hotel InterContinental (a rendszerváltozás előtt Forum Szálló).
[4] „Csak a kecskeméti Idegenforgalmi Irodától fogadott el ajándékot a velszi herceg és köszönetét, elismerését fejezte ki a küldött barackpálinkáért”. Kecskeméti Közlöny, 1935. február 24. 1. o.
[5] „Ez tetszett legjobban a velszi hercegnek Magyarországon”. Kecskeméti Közlöny, 1935. február 27. 1. o.
[6] „A velszi herceg divatba hozta a kecskeméti barackpálinkát”. Kecskeméti Közlöny, 1935. február 26. 1. o.
[7] „A barack a vezércikkben”. Kecskeméti Közlöny, 1935. március 1. 2. o.
[8] „A kecskeméti barackpálinka a Daily Mail londoni kiállításán”. Kecskeméti Közlöny, 1935. március 1. 2. o.
[9] Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára IV. 1903/g. Kecskemét Város Törvényhatósági Bizottságának iratai. Az Ellenőrző Bizottság iratai. [Az] Ellenőrző Bizottság jelentése Kecskemét th. város gyümölcsértékesítő és szeszfőző vállalatának vizsgálatáról. 77. o.