Múltbanéző 3. (6)

SZÁZ ÉVE TÖRTÉNT

Adalékok a kecskeméti földrengés történetéhez

A földrengés geológiai vonatkozásai

Kecskeméten 1911. július 8-án éjjel 2 óra 2 perckor földrengés pattant ki.[1] A korabeli hírlapok tudósításai szerint város lakói mennydörgésszerű robajra ébredtek, irtózatos ropogás, borzalmas moraj hallatszott. A villanyvilágítás hirtelen kialudt, és a sötétség csak fokozta a jajveszékelő, hiányos ruhában, éjszakai öltözékben utcákra rohanó emberek félelmét.[2] A földrengés epicentruma egy körülbelül 5 kilométer hosszú sáv volt, amely közvetlenül Kecskemét határában délnyugatról északkelet felé húzódott. A földrengés következtében a törésvonal fölött egy repedés vonult végig, amely azonban csak rövid ideig volt nyitva. Két méter átmérőjű „iszapvulkán”[3] keletkezett a Baranyi-tanyán, két törésvonal kereszteződése felett. A földmozgás következtében a süllyedő rétegek finom réseken keresztül felnyomták a talajvizet. A nagyobb mélységből feltörő víz finom, sárgás kvarciszapot hozott magával, amellyel kitöltötte a repedéseket, megjelölte annak mélységét és útját.[4] Réthly Antal[5] geológus szerint az „iszapvulkán” helye lehetett a rengés epicentruma.[6] A földrengés fészke 5 kilométernél mélyebb lehetett, ugyanis ekkora távolságra van a Nagytemplomtól az „iszapvulkán”. A rengési terület 23 vármegyére, összesen 65 000 km2 területre terjedt ki. A földrengés erőssége a Forel-Mercalli-féle 12 fokozatú skálán 9–10°-ra volt tehető, de az erősség valamivel közelebb állhatott a 10°-hoz. A terület a rengés erősségéhez képest nem volt túl nagy, ebből a szakértő arra következtetett, hogy a fészek nem lehetett mély. Ez is egyik közvetlen bizonyítéka volt annak, hogy a földrengés tektonikai eredetű.

 „Iszapvulkán” Kecskemét határában

A kecskeméti földrengéskor keletkezett homokkitódulás metszete és felülnézete

A Baranyi-féle tanya a földrengés után

Magát a földrengést félelmetes erejű hangjelenség előzte meg, amely hosszú ideig tartott a rengés sújtotta területen. Emellett a földrengés fényjelenséget is okozott. Ez olyan hatalmas kiterjedésű volt, hogy 12 kilométer átmérőjű területen észlelték. A fénytüneményt elektromos rövidzárlat okozta.[7]

Lóczy Lajos[8] világhírű geológus véleménye szerint a kecskeméti földrengés ugyanolyan erősségű volt mint az 1908. december 28-i messinai[9], az intenzitásuk is megegyezett, ám a kecskeméti földrengés azért nem volt katasztrofális, mert itt az építkezés sokkal erősebb, mint Messinában. A lángfelcsapódásokról szóló híreket igaznak minősítette, mert Bugacon, Nyírben és a városban található repedéseken tört elő az a láng, amely a homoktömegek (kvarcrétegek) összesúrlódásából származott. A további veszélyt kizárta, mert a földrengés azzal a csavaros, örvényszerű rengéssel, amely a leszakadt tömegek elhelyezkedéséből származott, befejeződött. Kisebb rengéseket még lehetségesnek tartott, de katasztrofális erejűeket már nem.[10]

Dr. Cholnoky Jenő[11] szerint a felfelé ható lökés aránylag kevés kárt tett, de az oldalmozgás, amely a lökést rövid idő alatt nyomon követte, majdnem valamennyi kecskeméti házon sérülést okozott.[12]

Hosszanti irányban meglökött vagy megzökkent ház pusztulásai

A földrengés által okozott károk

A földrengés nagy pusztítást végzett. A pusztulás sokkal nagyobb volt a felsővárosban, mint az alsóban.[13] A városháza díszei lehullottak, maga az épület összetört, úgy, hogy több hétig tartó szorgos és szakértő munkával kellett megtámogatni, hogy megálljon. A városházán elhelyezett múzeumi régiségek, amelyek többségét Kada Elek[14] polgármester ásta ki és gyűjtötte össze, szintén összetörtek.

Részlet a városháza udvarából

Részlet a városháza udvar felőli tetőzetéből

Nagy kár érte a templomokat és a tornyokat. A római katolikus Öregtemplom tornya félrecsúszott, maga a templom kívül-belül megrepedezett, freskói, amelyeket néhány évvel korábban Roskovics Ignác[15] és Lohr Ferenc[16] festőművészek készítettek, tönkrementek. A templomot a szakértők veszélyesnek ítélték, ezért a város bezáratta, és az istentiszteleteket ettől kezdve a helyreállításig a Szentháromság temetőben tartották.

Katolikus istentisztelet a Szentháromság temetőben

Ugyanerre a sorsra jutott a református templom és tornya is. A református híveknek a testvér evangélikus egyház templomában tartották az istentiszteletet, ahol vasárnaponként felváltva evangélikus és református lelkészek végezték a szertartást.

Teljesen tönkrement a zsidótemplom óriási gömbje is, amely félrefordult, az épület falai pedig megrepedeztek. A hitközség részben a régi templom nagytermében, részben a nagyobb ünnepek alkalmával az udvaron épített sátorban tartotta a későbbiekben az istentiszteleteket.[17]

A zsidótemplom már ferdén álló gömbje az 1911. július 18-i, reggel 7 óra 10 perces újabb földrengéskor óriási ropogással, porfelhő kíséretében rádőlt a toronyra. A megroncsolódott gömb felszakította a tartó gerendázatát, és belesüppedt a torony jobb sarkába. Az életveszélyessé vált területet a rendőrség lezárta.[18]

A zsinagóga megdőlt hagymakupolája

Megsérültek a kaszárnyák, az iskolák, az épülőben lévők közül az evangélikus egyház épülete a Szabadság tér 3. szám alatt; a Népbank épülete az Arany János utca 2. szám alatt; a római katolikus egyház bérpalotája a Széchenyi tér 1. szám alatt; a Kaszinó és a Kecskeméti Gazdasági Egyesület palotái a Rákóczi úton.

Különösen a házak belsejében okozott nagy pusztítást a földrengés. A szobákban a mennyezet szélei, sarkai, valamint a közfalak szétnyíltak, megrepedeztek, a vakolattal a festés és a kárpit is lehullott. Amikor a repedezett falakat megbolygatták, hogy besimítsák, kitűnt, hogy a téglák kimozdultak a helyükről, ezért le kell bontani és újra kell rakni azokat, mert máskülönben ki- vagy bedőléssel fenyegetnek.[19]

A földrengés a piaristák Kisbudai utcai házában is nagy pusztítást végzett. A ház teteje összeomlott, a benne működő Kecskeméti Kenyérgyár pékműhelyének kemencéi hasznavehetetlenné váltak, emiatt az üzem heteken át szünetelt.

A kegyesrendi (piarista) kispapok hálóterme

A kenyérgyár épülete a Budai utca felől

A Beretvás-szálloda is annyira megrongálódott, hogy a hatóság jónak látta haladéktalanul lezáratni. Tönkrement a Dragoni-féle villa is, valószínűsítették, hogy emeletét le kell bontani, hasonlóképpen összeroncsolódtak a Kecskeméti Hercz cég Csányi utca 7. szám alatti és a Takarékpénztár Egyesület Nagykőrösi utca 34. szám alatti épületek emeleti részei, emiatt az épületekből földszintes házat csináltak.[20]

A Dragoni villa északkeleti tűzfala Szentmiklós utca 16.

A Dragoni villa kelet-délkeleti irányból

A földrengés a ferences rendi zárda összes emeleti szobáit annyira megrongálta, hogy bennük tartózkodni lehetetlen volt, erősen megrepedeztek a ferences templom bolthajtásai is. Emiatt a város a templomot bezáratta, az emeleti lakásokat pedig életveszélyesnek nyilvánította.

A piactéren lévő katolikus bérház homlokzata is ledőlt, a törvényszéki palota tetején lévő Justitia szobor lezuhant és leomlott a református kollégium oromzata is.[21]

A törvényszék tetejéről lezuhant Justitia szobor maradványai

A Kecskeméti Gazdasági Gőzmalom működőképes maradt.[22] Kerekes Ferenc[23] főmérnök azonban 1911. július 11-én megvizsgálta, és betiltotta annak működését.[24] A városi szakértők 1911. július 12-én lezáratták a kecskeméti királyi törvényszék második emeletét, a Mayerfi-féle ház első emeletét, a Nagykőrösi utcán a Gál házban működő Szabó-féle virágkereskedést és a felette lévő lakóházat, valamint a Klapka utcai Deák-féle házat is.

Szüneteltette működését a József Gőzmalom, mert félő volt, hogy megrongált nagy kéményét működő gépei lerázhatják.[25] A városi építő szakbizottság 1911. július 20-án megvizsgálta az Obester kaszárnyában lévő zeneiskolát, és annak emeletét is olyan rossz állapotban találta, hogy lebontását határozta el.[26]

Siralmas állapotban voltak a város kis utcáiban lévő házak is. Minden kisebb ház többszörösen keresztülhasadt, tűz- és oromzatfalai, kéményei ledőltek, az oldalfalak épphogy álltak. Emiatt az emberek kinn tartózkodtak és aludtak a szabadban.[27]

Vak-Bottyán utca 16. A leomlott tűzfal északkeletre néz

A Szentkirályi-Tóth-féle ház a Nagykőrösi utcán

A Szentkirályi-Tóth-féle ház udvari része

Részlet a Máriavárosból

A Horváth-ház a 6. tizedben

Hasonlóan írta le a földrengés pusztítását a Kecskeméti Újság publicistája is, aki július 8-án végigjárta a várost.

A kecskeméti földrengés szerencsére nem követelt halálos áldozatokat. A súlyosabb sérülteket a városi közkórházban helyezték el, a könnyebb sérülteket az orvosok elsősegélyben részesítették.

A városban minden munka szünetelt, az üzletek zárva tartottak. Hajnaltól szünetelt a villanyvilágítás is, mert a földrengés primer vezetékeket szakított el, és emiatt a villanytelep vezetősége az üzemet beszüntetni kényszerült.[28]

A földrengést követő napokban szükségessé vált az olyan épületek megtámasztása, amelyeknek egyik vagy másik része le akart dőlni. A közveszélyessé vált magánépületek megtámasztására a város 52 háztulajdonosnak adott ki dúcolófákat.[29]

Megtámasztott ház az 5. tizedben Kádár utca 17.

A városi rendőrség a földrengés következtében megrongálódott templomtornyokban, így a Nagytemplomban, a piaristáknál, barátoknál és a kistemplomban is megtiltotta a harangozást. Egyedül a református templomban lehetett még egy ideig harangozni. Tűzvizsgálat és tűzjelzés is csak itt volt az első napon, de a rendőrhatóság azt is beszüntette. A tűzveszélyt személyesen a tűzoltóságon vagy telefonon lehetett bejelenteni.[30]

A városi rendőrkapitány a Nagytemplom tornyának és járőri karzatának sérülése miatt beszüntette a tűzoltóság ottani toronyőri szolgálatát is, mert az ott-tartózkodás a toronyőrökre és a harangozókra nézve egyaránt életveszélyes volt.[31]

A belterületen lévő 4040 telken épült házak kisebb-nagyobb mértékben mind megsérültek. Egy-egy telken több épület is épült. A külterületen az épületeket lényegesen erősebben rongálta meg a földrengés. Máriahegy 101, Budai hegy 137, Vacsi hegy 229, Kőrösi hegy 132, Szolnoki hegy 83, Katonatelep 34, Úrrét 214, Törökfái 150, Matkó 108, Belső-Ballószög 346, Kadafalva 58, Alsócsalános 79, Felsőcsalános 65, Úrihegy 113, Felsőszéktó 122, Alsószéktó 160, Szarkás 257, Hetényegyháza 128, Belsőnyír 176, Talfája 255 tanyáját, azaz összesen 2947 tanyát rongált meg erősebben a földrengés. A város határában lévő további 3343 tanya csak helyenként és csak csekély mértékben károsodott. Itt is, akárcsak a belvárosban, helyenként egy-egy tanyaszám alatt több lakóház is állt.[32]

Az összesítés szerint a középületekben esett kár 3 484 391 koronát tett ki. Ebből 301 317 korona a városházára, 797 000 korona a város tulajdonában lévő katonai épületekre, 603 300 korona pedig egyéb városi épületekre, főképpen az iskolákra esett. A város közönségének külterületi épületeiben esett kára 51 740 korona, így a városi pénztár összes épületkára 1 753 357 korona volt. A kár a rendkívüli közigazgatási kiadásokkal, lakbérveszteségekkel stb. elérte a 2 millió koronát. Az állami, egyházi, egyesületi és részvénytársasági épületekben esett kár összege 1 730 994 korona volt. A város belterületén lévő magánépületekben esett kár összege 4 431 915 korona. A város területén lévő összes magán- és középületek helyreállításához 7 916 266 korona, a külterületeken lévőkhöz 640 940 korona, vagyis a város területén lévő összes épület helyreállításához 8 557 206 korona volt szükséges a felmérés szerint.

A város szerint a helyreállítási költségek a fenti kárösszeget 10–20%-kal meg fogják haladni, mert a munkabérek, a fuvar- és anyagárak rendkívüli mértékben megemelkedtek. Ezenkívül a külterületi épületekben, amelyek a város határában 16 négyszögmérföldnyi[33] területen szétszórt tanyákból állnak, az ezekben esett kár felvétele kellő idő és munkaerő hiányában hiányos, ebből pedig az következik, hogy a készpénzben kifizetendő tényleges kár meghaladja a 10 millió koronát. A károknál figyelembe kellene venni az ingóságokban esett jelentős kárt is, amelyekről nincsenek megbízható adatok. Azt a közvetett kárt sem lehet kimutatni, amelyet különösen az iparosok és kereskedők szenvedtek el a hosszabb-rövidebb ideig tartó üzemszünet, az összeköttetések megszakadása, a kényszerköltözködések, a lakáshiány, a lakbérek emelkedése, a lakbérveszteségek stb. következtében.

Azok a költségek sem állapíthatók meg, amelyek a földrengés következtében tett közigazgatási intézkedések miatt merültek fel rendkívüli személyi kiadások, közbiztonsági intézkedések, anyagbeszerzések, fuvarbérek stb. alakjában. Ez a kár valószínűleg a 100 000 koronát is meghaladja. Mindezek hozzáadásával a városi pénztár vesztesége meghaladhatja a 2 millió koronát. Jelentős összegek fogják még ezen felül terhelni a városi pénztárt a földrengés miatt szabályozási érdekből kisajátításra kerülő épületek miatt is. Együttvéve ezeket a károkat, milliókra rúgnak, és a rendkívüli kiadások részben csak évek múlva, részben pedig egyáltalán nem lesznek véglegesen kimutathatók.[34]

A 10 millió koronára becsült kár összegében nincs benne az épületek értékcsökkenése, amely szintén milliókra rúg.[35]

„Katasztrófaturizmus” a városban

Amint az újságok beszámoltak a kecskeméti földrengésről, érdeklődők sokasága lepte el a várost.[36] A katasztrófa százával és ezrével vonzotta ide az idegeneket. Sokan szörnyülködtek, amikor megpillantották a zsidótemplom és a piaristák temploma elferdült, kimozdult tornyát, vagy meglátták az összevissza repedezett városházát. Egész seregnyi automobil közlekedett a városban, tömérdek ember lepte el Kecskemétet. A megnövekedett idegenforgalom, mai szóhasználattal élve „katasztrófaturizmus” azonban erősen zavarta az amúgy is nehézzé vált mindennapi életet, főképpen pedig a helyreállítási munkákat.[37]

A katasztrófa a külföld érdeklődését is felkeltette. Július 10-én mintegy 40 fővárosi és vidéki újságíró járt Kecskeméten, akikhez csatlakozott egy berlini képeslap munkatársa, az angol The Times[38], a francia Le Figaro[39], továbbá egy belgiumi újság bécsi szerkesztőségének a munkatársa is. Az újságírók kodukokkal[40], mozgófényképeken örökítették meg a földrengés pusztításait. A külföldi újságírók kérésére dr. Kacsóh Pongrác[41], a Kecskeméti Lapok főmunkatársa távmérővel állapította meg az egyes templomtornyok elhajlását, amit hatalmas tömeg nézett végig.[42]

Szilády Károly[43] dr. városi főlevéltárnok – felismerve az esemény jelentőségét – a Kecskeméti Lapokban 1911. július 16-án azzal a kéréssel fordult az amatőr fényképészekhez, hogy akik a kecskeméti földrengés egyes mozzanatait megörökítették, felvételeikből egy-egy fotót megőrzésre küldjenek be a városi levéltárba.[44]

Részvétnyilvánítások és adományok

Nemcsak az emberek és az automobilok lepték el a várost, de részvétnyilvánítások és adományok is érkeztek. A számtalan részvétnyilvánítás közül említést érdemel két külföldi államé; a török kormány budapesti főkonzulja útján megható szavakban, majd írásban, az olasz kormány diplomáciai úton fejezte ki a magyar kormánynak együttérzését.[45] Az olasz főkonzul emellett még olasz építőmunkásokat is felajánlott 1911. július végén kelt levelében a városi építkezésekhez.[46]

Országszerte megindult az adakozás a földrengés károsultjai javára. Az elsők között maga Ferenc József[47] császár és király utaltatott ki a károsultak megsegítésére 100 000 koronát a magánpénztárából. Példáját sok száz adomány követte magánszemélyektől, egyesületektől, testületektől, bankoktól, ipari és kereskedelmi cégektől. A segítségnyújtók között találhatjuk pl. Bécs és Zágráb városát, a Ceglédi Fodrászegyesületet, a Budapesti Házfelügyelők Betegsegélyező és Társadalmi Egyesületét. Volt, aki csak pár koronát küldött, de számos száz és ezer korona feletti adomány is érkezett.[48] A magas rangú adományozók közül említést érdemel József főherceg[49], aki főudvarmestere, gróf Szapáry József[50] útján 3000 koronát küldött a károsult kecskeméti lakosságnak.[51]

A képviselőház 1911. július 12-i ülésén a képviselők egynapi tiszteletdíjukat, 3900 koronát ajánlottak fel a kecskeméti földrengés károsultjainak. A belügyminiszter az 1911. évi költségvetésben a városok segélyezésére fölvett 2 millió korona államsegélyből a Kecskemétet megillető 36 000 koronát azonnal kiutalványozta.[52]

A honvédelmi miniszter 480 ember számára elegendő sátorkészletet küldött a lakosság számára. A sátrak 30–40 személyesek voltak, ezért a városi rendőrfőkapitány felhívta a lakosságot, hogy tömörüljön ekkora csoportokba, és jelentkezzen a sátrakért Domokos Imre rendőrtiszt, katonai szállásmester irodájában.[53] A hadtestparancsnokság már 1911. július 21-én arról értesítette a várost, hogy az ígért tábori sátrakat megküldte a lakosság részére. A 40 sátorra 180 ember jelentkezett.[54]

A „Jószív Egyesület” nevében özvegy Tisza Kálmánné 1911. július 15-én a Magyar Földhitelintézet útján 10 000 korona segélyt küldött.[55] Széchényi Miklós[56] gróf, nagyváradi püspök 1911. július 18-án 3000 korona támogatást küldött.[57]

Csáky Károly[58] gróf, váci püspök 1911. szeptember 1-jén 10 000 koronát adományozott a földrengés által megrongált kecskeméti Öregtemplom helyreállítási költségeihez. Ezen felül még további 2000 koronát küldött Kada Elek polgármesternek, a földrengés által károsultak felsegélyezésére.[59]

Akadt olyan lelkes adománygyűjtő is, mint pl. gróf Ráday Gedeonné, aki egymaga több mint 25 000 koronát gyűjtött jobbára főúri körökben, a kecskeméti földrengés szegény károsultjai részére.[60]

A magánszemélyek többsége pénzadománnyal támogatta a bajba jutott kecskemétieket, de akadtak közöttük néhányan, akik természetbeli adománnyal fejezték ki együttérzésüket és szolidaritásukat. Ilyen volt Batthyány Lajos[61] gróf, akinek az elnöklete alatt működő polgárdi kő- és mésztelep 1911. július 16-án 10 vagon Hercules zsákos oltott meszet ajándékozott a földrengés károsultjainak. Ez a Kecskeméti Építőiparosok Szövetségének volt köszönhető, amelynek tagjai állandó vevői voltak a cégnek.[62] Andrássy Dezső gróf a kecskeméti földrengéskárosultak segélyezésére 291 m3 tölgy épületfát küldött 7300 korona értékben. Az adomány 1911. augusztus 25-én érkezett meg Kecskemétre.[63]

Az egyházak közül a dunamelléki református egyházkerület közgyűlése 1911 októberében a földrengés sújtotta kecskeméti református egyház kérésére megengedte, hogy az egyházkerület gyülekezeteiben segélyt gyűjthessenek. Az egyházkerület a báró Baldácsy alapítványból 3000 koronát szavazott meg, a gyűlés tagjai pedig 1000 koronát adományoztak a kecskeméti református egyháznak.[64]

A kecskeméti zsinagóga újjáépítési költségeihez a pesti izraelita hitközség elöljárósága 10 000 koronával járult hozzá.[65] A zsidótemplom felépítésére alakult kecskeméti helyi bizottság elnöke, dr. Fodor Sándor ügyvéd 1911. október elején arról számolt be, hogy a vidéki gyűjtés eddig 15 000 koronát eredményezett, beleszámítva ebbe az összegbe az Izraeliták Országos Irodája által erre a célra rendelkezésre bocsátott 2000 koronát is. A kecskemétiek 5000 koronát ajánlottak fel. Így kb. 30 000 korona áll rendelkezésre a templom újjáépítésére, jóllehet 250 000 koronára lenne szükség Baumhorn Lipót[66] budapesti műépítész tervei szerint. A hiányzó összeget zsidó művészek és művésznők közreműködésével a közeljövőben Budapesten rendezendő nagyobb szabású ünnepéllyel kívánták előteremteni.[67] A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1911. november 11-i leiratában arról értesítette a kecskeméti városi vezetőket, hogy ugyanerre a célra 1000 korona államsegélyt engedélyezett. Jelezte, miszerint a templomépítés ügyét a lehetőségekhez képest 1912-ben is támogatni fogja.[68]

Nem maradtak ki a támogatók sorából a megyék sem. Pest vármegye közönsége 1911. augusztus 7-én 1000 koronát küldött a földrengés károsultjainak.[69] Szatmár vármegye a kecskeméti földrengés károsultjainak felsegélyezésére ugyancsak 1000 koronát adományozott.[70] Ugyanezen célból Heves vármegye alispánja rendezett gyűjtést megyéje területén, amely 2304 korona 94 fillért eredményezett.[71] Krassó-Szörény vármegye 1000 koronát küldött. Ez a támogatás 1911. november 16-án[72], míg Temes vármegye gyűjtése, 1785 korona 10 fillér, november 17-én érkezett meg Kecskemétre.[73] A Torontál vármegyei gyűjtés 2003 korona 80 filléres eredménnyel zárult.[74]

A városok közül – a teljesség igénye nélkül – Kolozsvár szabad királyi város tanácsa 1911. július 12-én 1000, július 13-án Szeged város főpénztára 1000, július 15-én Arad 1000, Debrecen 5000, Szabadka 1000, Hódmezővásárhely 1000, július 20-án Nagyvárad 2000, július 24-én Nyíregyháza 1000, július 31-én Temesvár 1000 koronát küldött, míg a kolozsvári polgármesteri gyűjtés 1082 korona 47 fillért eredményezett.[75] Cegléd város képviselőtestülete augusztus 3-i közgyűlésén 1000 koronát szavazott meg a földrengés szegény sorsú károsultjainak.[76] Az egri gyűjtésből származó 2304 korona 94 fillér adomány 1911. december 1-jén érkezett meg Kecskemétre.[77]

A városok közül a legnagyobb anyagi áldozatot a főváros hozta. Budapest székesfőváros 1911. augusztus 31-i rendkívüli közgyűlésén tárgyalta Almády Géza tanácsosnak azt a javaslatát, amely szerint a kecskemétiek „fölsegítésére” 40 000 koronát szavazzon meg a képviselőtestület.[78] A fővárosi közgyűlés megszavazta a fenti összeget, majd a közgyűlési határozatot jóváhagyás végett felterjesztette a belügyminiszterhez, aki december elején értesítette Budapest főpolgármesterét, hogy az adományt jóváhagyta. Ezt követően a főváros nyomban írásban tájékoztatta Kecskemét városát, hogy a 40 000 korona felvehető.[79] Kada Elek polgármester az 1911. december 30-i rendes havi közgyűlésen mondott köszönetet a fővárosi törvényhatóságnak a nagyvonalú adományért.[80]

A városok között is volt, amelyik természetbeni támogatással segített. Kisújszállás város elöljárósága 50 000 cserepet küldött a földrengéskárosultaknak.[81]

A magánszemélyek, egyházak, megyék és városok mellett a bankok és országos szervezetek is gyűjtőakcióba kezdtek. Ennek eredményeként a Magyar Általános Hitelbank Központja 1911. július 15-én 10 000 koronát küldött a földrengéskárosultak javára. Ugyanezen a napon az Első Magyar Általános Biztosító Társaság 10 000, a Budapesti Terézvárosi Takarékpénztár és a Gazdák Biztosító Szövetkezete 1000–1000 korona pénzadományt küldött.[82] Július 20-án az Adria Biztosító Társaság 2000, a Központi Jelzálogbank Budapest 1000, a Magyarországi Központi Takarékpénztár 1000 koronát[83], július 21-én a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete szintén 1000 koronát,[84] július 24-én az Osztrák–Magyar Bank Üzletvezetősége Bécsből 5000 koronát adományozott a károsultaknak.[85]

A Magyarországi Pénzintézetek Országos Szövetsége 1911. augusztus 5-én segélyakciót indított a kecskeméti földrengés által sújtott lakosok támogatására. A szövetség elnöksége körlevélben kereste meg a vidéki pénzintézeteket, hogy tehetségük szerint járuljanak hozzá a gyűjtéshez.[86] Az MPOSZ Igazgatósága augusztus 24-én arról értesítette Kada Elek polgármestert, hogy a Nagyszebeni Földhitelintézet, amely jelentékeny jelzálog-követelésekkel érdekelt a kecskeméti lakosoknál, a közeli napokban ideküldi a becslőjét, aki a földrengés által megrongált, és a nagyszebeniek javára kölcsönökkel megterhelt ingatlanokat megvizsgálja, majd a károsult adósok érdekében fizetési kedvezményeket és törlesztési előnyöket állapít meg, így segítve a károsultakat.[87] Az MPOSZ budapesti központja 1911. október 22-én 5161 korona segélyt küldött Kecskemétre.[88] A Trieszti Általános Biztosító Társulat 1911. augusztus 26-án 2000 korona adománnyal járult hozzá a földrengéskárok enyhítéséhez.[89]

Darányi Ignác[90], a Magyar Gazdaszövetség elnöke, és gróf Károlyi Mihály[91], az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) elnöke ugyancsak augusztus 26-án felhívással fordult a magyar gazdatársadalomhoz, amelyben sürgős adakozásra szólították fel tagjaikat a földrengés miatt károsult fölművesek, kisgazdák és kisiparosok, továbbá a Kecskeméti Gazdasági Egyesület támogatása érdekében. Ez utóbbi egyesület nemrégen felépült új székházát teljesen tönkretette a földrengés. A Köztelek, a Szövetkezés és a többi gazdalap első helyen közölte a felhívást, és áldozatkészséget kért a gazdatársadalomtól.[92] Az országos gyűjtés 1911. október 7-ig közel 10 000 koronát eredményezett. Ennek az összegnek a nagyobb részét, 3574 korona 51 fillért a falusi hitel- és fogyasztási szövetkezetek, gazdakörök gyűjtötték, Darányi Ignác és gróf Károlyi Mihály 1000–1000 koronát adott.[93] Október 30-ára az országos gyűjtés eredménye elérte a 15 225 korona 50 fillért.[94]

Számos esetben ünnepélyek, előadások, vigalmak rendezésével igyekeztek az ország különböző helyein élők a kecskeméti földrengéskárosultak segítségére sietni. A rendezvényekből ily módon befolyt összeget Kecskemét városának utalták át. Közülük a legnagyobb szabású az 1911. szeptember 8-án a Margit-szigeten rendezett ünnepély volt, amelyet a budapesti helyőrség tisztikara szervezett.[95] Az ünnepély 9172 korona 92 fillér bevétele október 9-én érkezett Kecskemétre.[96]

A támogatások sorából külön említést érdemel a Budapestvidéki Pénzügyigazgatóság nagyvonalú döntése, amellyel a földrengéskárosultak házainak kijavítását, illetve újjáépítését igyekezett támogatni. A pénzügyigazgatóság ugyanis 1912. szeptember 29-én arról értesítette a kecskeméti városi tanácsot, hogy a pénzügyminiszter hozzájárulásával Kecskemét városnak az 1911. évi földrengés során kárt szenvedett háztulajdonosai javára, az 1911. évre járó 151 954 korona 89 fillér adóját írta le. Ebből a házosztályadó 17 583 korona 50 fillért, a házbéradó 104 667 korona 30 fillért, míg az általános jövedelmi pótadó 29 704 koronát tett ki. Az adóleírás 5000 háztulajdonos kárát enyhítette, mégpedig kétféle módon: a romba dőlt házak esetében egész évi, míg a megrongált házak esetében félévi időtartamú adótörléssel, 1911. évre visszamenőleg. Az adómentes házak kedvezményét ugyancsak fél, illetve egész évvel hosszabbították meg.[97]

A kecskeméti földrengés, mint „országos szenzáció”

Az ország több lapja, és a mozik meglehetősen szenzációhajhász módon viszonyultak a Kecskemétet ért szerencsétlenséghez. Egy kassai lap az esemény kapcsán így hívta moziba az olvasókat: „Az összes számok élénk tetszést váltottak ki a megjelent közönség körében. A kecskeméti földrengés volt azonban a legszenzációsabb szám, amely méltán megérdemelte azt az óriási érdeklődést, amely ezt a számot annak meghirdetése óta kísérte. Valóban frappáns és élethű felvételekben örökítették meg ezt az óriás méretű szerencsétlenséget, amely e hó elején érte Alföldünk legvirágzóbb városát. A pusztulás színhelyén vezet végig a film bennünket és mutatja be azt a rettentő képet, amely a pusztulás nyomán elibénk tárul. Ma utoljára kerül színre ez a fényes műsor és mindenki siessen azt megnézni.”[98]

Hasonló tapasztalatról számolt be a Kecskeméti Lapok publicistája is, aki mint írja, ha az ember végigmegy Budapest utcáin, öles plakátok hirdetik, hogy ebben és ebben a mozgófényképszínházban a kecskeméti katasztrófa látható. A plakátok szerint a képek olyan élethűek, hogy a nézők szinte odaképzelhetik magukat a „hírös város” szomorú utcáiba.[99]

A városvezetés kárelhárító és jelentési tevékenysége, tárgyalásai

A város hivatalos jelentést küldött gróf Ráday Gedeon[100] főispánnak, a kormánynak, a kabinetirodának, és tájékoztatást adott a katasztrófa mértékéről. A helyben állomásozó katonaságot felkérte a mentési munkálatok, a közbiztonság és a vagyonbiztonság érdekében való részvételre, ugyanerre kérte a csendőrség parancsnokát is.[101]

A városi tanács kérésére, már a katasztrófa másnapján, 1911. július 9-én, vasárnap reggel megérkezett a városba egy század utász több tiszt vezetésével, akikhez még a helyi 8-as huszárság egy századát is kivezényelték. A katonákat négy osztályba sorozták, egy-egy mérnök, egy csomó rendőrtisztviselő és rendőr felügyelete mellett, azonnal megkezdték a takarítást a Halasi, Vásári, Jókai és Kőrösi utcák közti területen, ahol mindenütt lezárták az utcákat.[102]

Hirdetés

Kada Elek polgármester

Kada Elek polgármester július 10-én táviratilag további 3 utászszázad küldését kérte a IV. hadtestparancsnokságtól.[103]

Papp György[104] városi rendőrfőkapitány ugyancsak július 10-én tárgyalást folytatott a helyi munkásegyesületek és a szocialisták vezetőivel arról, hassanak oda, hogy a kecskeméti munkások, iparosok és kőművesek a nagy katasztrófára való tekintettel méltányosan viselkedjenek a város lakosságával szemben.[105] A földrengés ugyanis felverte az árakat, ezért kezdetben mindenki pénzszerzésre igyekezett felhasználni a kialakult helyzetet. A kőműves-vállalkozók és a munkások, a napszámosok és az építőanyag-kereskedők a munkájukért, illetve az áruikért magas árakat kértek. Ez arra ösztönözte a város vezetőségét, hogy közbelépjen, és erélyes rendszabályok kilátásba helyezésével korlátok közé szorítsa a spekulációt. A munkásszervezetek központja is belátta, hogy a túlzó követelésekkel a szakszervezeti intézményt kompromittálni nem lehet, ezért olyan megállapodást kötöttek Kada Elek polgármesterrel, amely munkaadót és munkást egyaránt kielégített. A bérek 60–80 fillér között váltakoztak. A szőlő- és mezőgazdasági munkások bérét is erősen befolyásolta a földrengés, mert az építkezések sok munkást vontak el a mezőgazdasági munkáktól, ennek következtében ott 2–3 koronára emelkedett a napszám.

A Kada Elekkel folytatott egyeztetés után a Magyarországi Szociáldemokrata Párt kecskeméti tagjai elálltak a munkabeszüntetéstől és az alkudozástól, az építkezések mihamarabbi megkezdése mellett döntöttek. Építési vállalkozók raja lepte el várost, akik közül többen végleg itt maradtak, mert tetszett nekik a jó kereset és a város vendégszerető népe.[106]

A helyi mész-, cement- és fakereskedők július 16-án testületileg jelentek meg Kada Elek polgármesternél. A polgármester arra kérte a kereskedőket, nyilatkozzanak, igaz-e a hír, miszerint ők az építőanyagokat magasabb áron adják, mert ha ez így van, a város maga fogja beszerezni azokat. A kereskedők nevében szóló Rózsa Jenő cementgyáros kijelentette, hogy a kereskedők az eddigi napi árakon alul adják az építőanyagokat, és arról is gondoskodnak, hogy hiány semmiben sem legyen. A kereskedők kinyilvánított szándékukat írásba foglalták és átadták azt a polgármesternek, aki a város nevében elállt attól a szándékától, hogy építőanyagokat rendeljen.[107]

A kormánykiküldöttek kárfelmérő útjai és ígéretei

A belügyminiszter megbízásából 1911. július 11-én Kecskemétre érkezett gróf Ráday Gedeon főispán és Lechner Ödön[108] műépítész, több fővárosi szakértő társaságában, akik a kecskeméti építészekkel bizottságot alakítva kezdik meg a kárbecslést.

A főispán elnöklete alatt még aznap összeült a városi tanács. Az ülésen dr. Horváth Mihály[109] és Hock János[110] kecskeméti országgyűlési képviselők is részt vettek. Az értekezlet elhatározta, hogy a főispán és a két városi képviselő útján teljes házbéradó-elengedést, egyenesadó-elengedést, kamatmentes állami kölcsönt kér a kormánytól és az országgyűléstől, valamint az építési anyagok ingyenes vasúti szállítását. A városi tanácsülés ismételten érintkezésbe lépett a kőművesek szakszervezetével, és arra kérte meg a vezetőit, hogy ne használják ki a lakosságot túl magas bérköveteléseikkel.[111]

A M. Kir. Államvasutak Igazgatósága 1911. szeptember 1-jén arról értesítette a várost, hogy a kereskedelmi miniszter által az építési adományanyagokra adott kedvezményes vasúti szállítási tarifát kiterjeszti az egyházi, iskolai, városi és egyéb közművelődési testületek részére szállítandó építési anyagokra is, teljes kocsirakományok esetén.[112]

A kecskeméti földrengés híréről értesülve, a kormány ugyancsak 1911. július 11-én Némethy Károly[113] belügyi államtitkár, Samassa Ádám osztálytanácsos, a városi osztály főnöke részvételével bizottságot küldött a városba. A kiküldöttek Kada Elek polgármester vezetésével tüzetesen megnézték a városházát. Ezt követően Némethy Károly államtitkár hosszasan tanácskozott a polgármesterrel. A tanácskozás után valamennyien végigkocsikáztak a városon, és személyesen győződtek meg a károkról. Megtekintették a református templomot, a piaristák épületét. A Beretvás-szállodát belülről is szemügyre vették.[114]

Július 13-án délelőtt összeült a minisztertanács gróf Khuen-Héderváry Károly[115] elnöklete alatt. A minisztertanácsi ülés előtt a miniszterelnök fogadta a Kecskemétről visszaérkezett Némethy Károlyt, akinek részletes jelentését meghallgatta. Az államtitkár informálta a minisztereket is a károkról, amelyeket a földrengés okozott, vázolta a helyzetet és a szükségesnek mutatkozó intézkedéseket. Ezek közül első helyen állt a megrongált épületek helyreállításához szükséges munkaerő biztosítása. A sok ezer megrongált ház rendbe hozására ugyanis a háztulajdonosok tömegesen és türelmetlenül igyekeztek munkaerőt szerezni, melynek következtében, mint az az ilyen rendkívüli esemény hatására bekövetkezni szokott, a munkabérek hihetetlen magasságba szöktek fel. A minisztertanács a miniszterelnök előterjesztésére késznek nyilatkozott a kecskeméti munkáshiány pótlására. A minisztertanács mindenről jelentést tett a király kabinetirodájának is.[116]

Gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök

Július 16-án került sor gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök és Székely Ferenc[117] igazságügy-miniszter, valamint a kíséretükben lévő több országgyűlési képviselő és újságíró kecskeméti látogatására. Megszemlélték a károkat, és a látottak alapján megígérték, hogy a kormány segítséget fog nyújtani.[118] A magas rangú vendégeknek Kada Elek polgármester a városháza fogadótermében előadást tartott a katasztrófáról. Elmondta, hogy a város 10 000 háza közül 4040 városi, és 3000 tanyai ház sérült meg súlyosan. Hozzátette, nincs egyetlen ép háza sem Kecskemétnek. A földrengés nem a vagyontalan osztályt sújtotta a legjobban, mert azok napszámból élnek, ami most elég magas Kecskeméten. A legnagyobb kárt azok szenvedték el, akiknek nincs egyebük, mint a házuk, és az is adóssággal van terhelve. A házak értéke nagyot csökkent, kijavításukra vagy újjáépítésükre se pénzük, se hitelük nincs a polgároknak. Bár a város anyagi helyzete jónak mondható, a pótadó az utóbbi időben emelkedett, de a város hitelforrásai is mindjobban kimerülnek. A város a nemrégen felvett 1 millió 400 ezer korona hitel kamatait nehezen tudja fizetni. Ezt a kötelezettségét is a pótadóból, illetve az időközben keletkező más jövedelmekből fizeti, amelyeket viszont más beruházásoktól kényszerül elvonni.[119]

A kormány 200 000 korona vissza nem térítendő államsegélyt helyezett kilátásba a földrengés károsultjainak. A szegény sorsú károsultak veszteségein kívül ebből az összegből kívánták fedezni a Kecskeméti Gazdasági Egyesület, a Kaszinó és az Iparos Otthon épületében esett károkat is.

A kormány olyan törvényjavaslatot kívánt benyújtani az országgyűlésnek, amely szerint Kecskemét földrengéskárosultjai részére, városi garancia mellett, 6 millió korona államkölcsönt nyújt 30 évi visszafizetési határidő és olcsó, 3, 3,5 esetleg 4%-os kamat mellett, amely már a tőke törlesztési részét is magában foglalná. Ebből a 6 millió koronából a várost illetné 2 millió, a lakosságot pedig 4 millió.

Az államkölcsön összegének megállapítására és kiosztásának végrehajtására a város bizottságot küldött ki, amelynek munkájában három állami kiküldött is részt vett.[120]

Segélyező iroda és kárbecslő bizottságok felállítása, működése

A városi tanács 1911. július 18-án arról tájékoztatta a lakosságot, hogy megnyílt a Magyarországi Építőmunkások Országos Szövetségének építési irodája a volt törvényszéki épület (a Cserepes[121]) földszinti helyiségeiben. Akik építővállalkozó segítségével károsodott házaik helyreállítását nem tudták biztosítani, azok július 18-tól kezdve itt jelentkezhettek, és egy hozzávetőleges költségvetés alapján épületük helyreállításával vagy újjáépítésével bízhatták meg az irodát.

Ugyancsak július 18-tól kezdte meg működését a Cserepes földszinti helyiségeiben a Füvessy Imre[122] helyettes főkapitány által vezetett segélyező iroda is.[123] A város a segélyezés lebonyolítására állította fel az irodát. A városi törvényhatósági bizottság rendkívüli közgyűlése a segélyezés ügyének vitelére egy 19 tagú bizottságot választott. A bizottság elnöke Bagi László[124] helyettes polgármester lett. A bizottság feladata a földrengés okozta károk hivatalos becslése volt.

Ez a bizottság azután saját kebeléből két becslőbizottságot küldött ki. Az első működési köre az I., II., III., IV., V. és VI. tizedekre, valamint az ezekkel határos külterületekre és pusztákra terjedt ki. Ennek elnökévé Füvessy Imrét választották. A bizottság 5 tagból állt. A második becslőbizottság működési köre a VII., VIII., IX., X. és XI. tizedekre, továbbá az ezekkel a tizedekkel határos külterületekre és pusztákra terjedt ki. Elnöke Mészáros József[125] építési tanácsos lett, és ez a bizottság is öttagú volt.

A városi tanács nyomban a katasztrófa után felhívta a lakosságot, hogy kárigényét mindenki jelentse be a segélyező irodában írásban vagy élőszóban. A segélyezésnek kétféle módját jelölte meg a tanács. Az első olyan adományokból állt, amelyek a már befolyt, illetve ezután befolyó adakozásokból származtak, és ezeket nem kellett visszafizetni. A másik kamatmentes vagy mérsékelt kamatozású, hosszú lejáratú államkölcsön volt, amelyet a megállapítandó kár arányában, megszabott módokon szándékoztak folyósítani.[126] A kárigényeket, a segély vagy a kedvezményes kölcsön megnevezése, az igénylő anyagi helyzetének igazolása mellett, a kár összegének megjelölésével, legkésőbb 1911. augusztus 15-ig jelenthette be a lakosság a segélyirodában szóban, vagy a polgármesteri hivatalnál írásban.[127]

Dékány Károly[128] több törvényhatósági bizottsági tag megbízásából a Kecskeméti Újságban 1911. augusztus 26-án felszólította a pusztai és szőlőhegyi lakosokat, akik kérelmüket valamilyen ok miatt eddig nem nyújtották be, hogy nyújtsák be kérelmüket bizalommal a városi tanácshoz. A kérelemben legyen feltüntetve a vagyoni állapotuk, adósságaik, árvaszéki, telekkönyvi, takaréki betáblázásaik, váltóadósságuk, tüntessék fel azt is, ha a házuk nem a szabályozási vonalon fekszik, továbbá csatolják adókönyvüket is. Azok számára, akik nem értek rá, vagy nem tudták elkészíteni kérelmüket, felajánlották, hogy Gál István vendéglőjében naponta reggel 7 órától 9 óráig bárkinek elkészítik a kérvényét.[129]

A város mintegy 70 000 lakosa közül csak az igazán szegények és rászorultak folyamodtak segélyért.[130] 1911. július 10-től november 1-jéig összesen 2019 fő kért segélyt 1 428 913 korona értékben, államkölcsönt pedig 1106 személy 5 327 905 korona összegben.[131] Az egyházak közül 5 kérte kárának segélyből való megtérítését, összesen 866 000 korona értékben.[132]

A városi tanács még július 19-i ülésén határozatban mondta ki, hogy a rendkívüli viszonyokra való tekintettel a lakások rendbe hozásához és kijavításához nem kell külön engedélyt kérni. Aki azonban házának az építkezési szabályvonalon kívül álló részét kívánja rendbe hozatni, nádfedelű házát vagy szélmalmát akarja kijavítani, vagy teljesen új épületet szándékozik építeni, annak építési engedélyt kell kérnie. A városi tanács a már helyreállított épületeket is készült megvizsgáltatni szakemberekkel, és a szabálytalan építkezések szigorú megtorlását helyezte kilátásba. A tanácsi határozatot hirdetményben hozták a lakosság tudomására.[133]

A helyreállítási munkák lassan haladtak, mert az újjáépítést csak az tudta elvégeztetni, aki elegendő segélyt kapott, vagy volt elég pénze. A kapott 0,5 millió koronás adomány, a 200 ezer koronás államsegély és a 6 millió koronás államkölcsön együttes összege messze alatta maradt a kár 10 millió koronára becsült összegének.

Növelte a helyreállítás költségeit, hogy a kárbecslésnél nem sikerült minden hibát felfedezni, emellett a földrengéskor meghibásodott szerkezeti részeket úgy akarták megerősíteni, hogy azok egy újabb földrengést is biztonságosan átvészelhessenek. Fékezte a helyreállítás ütemét, hogy a város a nagyobb javítást igénylő házakra nem adott építési engedélyt, ráadásul ezeket csak az új szabályozási vonalakon lehetett felépíteni. A helyreállítás idején a város 55–60 házat sajátíttatott ki és bontatott le 1 év alatt. A szabályozás miatt a város 9 saját házát is lebontatta.[134]

A fontosabb városi épületek helyreállítása

A földrengés többi „társával” együtt elhallgattatta az Öregtemplom nagyharangját is. A harangoknak nem lett bajuk, de a tornyot a földrengés annyira megrongálta, hogy a harangozás ledönthette volna. A műszaki bizottság, amely a templomokat sorra megvizsgálta, azt javasolta a római katolikus egyháznak, hogy bontassa le a Nagytemplom tornyát egészen az erkélyig, mert a földrengés úgy megcsavarta a hatalmas tornyot, mint a gyengén összetákolt kéményeket. Hasonlóképpen a torony lebontását javasolta a bizottság a piarista templom esetében is.[135] Czakó Adolf[136], Nagy Virgil[137] műegyetemi tanárok és Kauser József[138] műépítész 1911 szeptemberében javasolták a torony felső részének lebontását és újbóli felépítését. A római katolikus egyház mindenáron el akarta ezt kerülni, ezért a bizottság úgy módosította a szakvéleményét, hogy a sérült tornyot biztosításokkal és erősítésekkel helyre lehet állítani.[139] A Nagytemplom tornyát ún. „andráskereszt”-merevítéssel állították helyre. Magát a templomot Lux Kálmán[140] budapesti építész és Mattyók Aladár[141] vasbetonépítő mérnök vezetésével másfél évi munkával renoválták.[142] A templom toronyóráját, amelyet a földrengés állított meg, 1912. november 8-ára sikerült működőképes állapotba hozni.[143]

A Ferenc-rendiek kolostorában a javítási munkák 1911. augusztus 17-én kezdődtek el Ottó Sándor[144] mérnök vezetésével. A ferences templom javítási munkáit néhány nappal később Lux Kálmán műépítész vezetése alatt tervezték elkezdeni.[145]

A zsidótemplom gömb alatti párkányzatát az utászok 1911. július 10-én leszedték, magát az elgörbült gömbszerkezetet nem állították helyre.[146] A gömb leszedésének munkáját Szentgyörgyi János fővárosi építőmester vállalta 1000 koronáért. A munkához július 21-én fogtak hozzá,[147] és július 29-én fejezték be.[148] A megcsonkított tornyot sapkaszerű fedővel borították be, hogy a megmaradt épületrészt megvédje az időjárás viszontagságaitól.[149] 1914 nyarán fejezték be a helyreállítást, az épület hagymakupola helyett egy lótuszbimbó alakú, új kupolát kapott. A helyreállítási terveket Baumhorn Lipót budapesti építész készítette.[150]

A zsidótemplom lótuszbimbó alakú új kupolája

1911. július 21-én a református templomban is az utászok kezdték meg a helyreállítást. Először a nagy orgonát bontották le, mert a fölötte lévő mennyezet annyira megrepedezett, hogy attól lehetett tartani, ráomlik az orgonára.[151] A későbbiekben lebontották a templom téglából épített, erősen megrongálódott mennyezetboltozatát is. Helyére új, ún. „rabicboltozatot” építettek. Ennek terveit Uy Károly[152] budapesti építész készítette el. A helyreállítás egyéb kiegészítésekkel együtt 47 220 koronába került. A munkákat 1911. december 20-án fejezték be.[153] Még aznap Mészáros József városi tanácsnok és Varga Adolf városi mérnök hatósági kiküldöttként megállapította, hogy úgy a vasbetonfödém, mint a Rabitz-rendszerű templomboltozat az engedélyezett terveknek megfelelően készült el. A terhelési próba bizonyította, hogy az újjáalakított templomboltozat jelen állapotában az 1911. július 8-i földrengéshez hasonló rengés ellen biztonságot nyújt, ezért megadták a templom megnyitására az engedélyt. Így a református gyülekezet az 1911. december 24-i istentiszteletet már saját templomában tarthatta meg.[154]

A városi székház földrengés által okozott kárainak kijavításával az 1911. augusztus 31-i közgyűlés Zaboretzky Ferenc[155] műépítészt bízta meg, 280 000 korona átalányösszegért. A közgyűlés kikötötte, hogy a vállalkozó köteles a főhomlokzaton lévő két nyolcszögletű tornyot még 1911-ben lebontani, és helyét ideiglenesen befedni. A munkálatokat 1912. július 1-jére kellett befejezni.[156] A Kecskeméti Újság szerint a városháza helyreállítási munkálatai 1911 szeptemberében már folytak. Először a veszélyes részeket bontották le, télen a hivatali helyiségek javítását végezték, 1912 tavaszára csak a külső munkák maradtak.[157] A városi tanács javaslatára az 1911. szeptember 28-i rendes havi közgyűlés a városi székház javítási munkálatainak ellenőrzésével a törvényhatósági mérnöki hivatalt bízta meg, azzal a kitétellel, hogy a munkájában Lechner Ödön tervező műépítésznek is közre kell működnie.[158]

Részlet a megrongálódott városházából

Az építészeti bizottság a földrengést követően átvizsgálta a kaszárnyákat. A városi tanács 1911. július 22-i ülése foglalkozott a bizottság jelentésével. Ebből kitűnt, hogy az átadás előtt álló honvédhuszár-laktanyán 280 000, a többi laktanyán 500 000 korona kár keletkezett. A katonai parancsnokság sürgetésére a kaszárnyákat az elsők között kellett rendbe hozatni. A javítási munkák elvégzésével Bäck Lajos fővárosi építészt bízták meg, aki július 24-én fogott hozzá a javításokhoz. Ekkor még úgy tűnt, hogy a kaszárnyák kijavíttatása a városnak 797 000 koronájába fog kerülni.[159] A Ferenc József- és az Erzsébet-laktanyát, valamint a csapatkórházat 1911. október 10-én, a Rudolf-laktanyát október 18-án foglalhatta el újra a katonaság.[160] A Rudolf-laktanya, a Ferenc József-laktanya és az újonnan épült honvéd lovassági laktanya épületeinek kijavítása az előzetesen becsültnél jóval nagyobb összegbe, 1 050 000 koronájába került a városnak![161]

A vasbeton és az eternitpala sikere

A fővárosi lapok Kecskemétről szóló tudósításai mind kiemelték, hogy a Schiffer Adolf és Fiai Cipőfelsőrészgyár épületét a földrengés megkímélte. Kiderült, hogy az épület vasbetonból készült, készítői pedig Takács és Darvas budapesti mérnökök voltak.[162] Sértetlenül úszta meg a földrengést a művésztelepi festőiskola vasbetonterme is. Ez Janszky Béla[163] tervei alapján készült.[164]

A Kecskemétet ért katasztrófa után egyre-másra érkeztek az ajánlatok a városi tanácshoz földrengést álló házak építéséről. Mivel ilyen házak iránt a lakosság is érdeklődött, a tanács ajánlatokat és terveket kért az egyes cégektől, és elhatározta, hogy a villanytelep szomszédságában ilyen munkásházakat építtet. A típusházakról az 1911. szeptember 28-i rendkívüli tanácsülésen Kerekes Ferenc főmérnök mondott véleményt. A Magyar Humphreys Limited ajánlatában szereplő házak szerkezetéről a főmérnök megjegyezte, hogy az ilyen fa- és vasbetonvázas épületek a földrengést mindenütt jobban kibírják, mint a kőépületek. Kedvezően nyilatkozott a másik két rendszerről is, így az aradi Concordia Általános Cementipari Részvénytársaság és Kiss Jenő mérnökvállalkozó vasbetonvázas építkezéséről is. A próbaépítkezés megmutatja, hogy a kecskeméti viszonyoknak melyik felel meg a legjobban. A Humphreys Limited a fővárosban már épített munkásházakat, iskolákat és óvodákat, amelyek beváltották a hozzájuk fűzött reményeket.[165]

A Magyar Humphreys Limited hirdetménye

A Humphreys és a Concordia cégeket a város két-két próbaház építésével bízta meg.[166] A városi mérnöki hivatal és az építészeti osztály kiküldöttei 1912. március 19-én vették át a budapesti „Konkrét” cég által épített munkásházakat.[167]

Nemcsak a vasbeton, de az eternitpala is földrengésállónak bizonyult. A földrengés meg sem tudta mozdítani a palatetővel ellátott paloták és házak eternitpaláit.[168]

Meg nem valósult albumterv

A városi tanács 1911 szeptemberében elhatározta, hogy a Kecskemétet ért szerencsétlenséget irodalmi és művészeti emlékekkel örökítteti meg, mégpedig úgy, hogy Földindulás címen albumot ad ki. A kötet összeállításával Szántó Kálmánt[169] és Hevesi Józsefet[170] bízták meg, a munka irányítását Kada Elek polgármester magának tartotta fent. Azt tervezték, hogy a kötet bemutatja a fejlődésnek indult Kecskemétet és a földrengés okozta katasztrófát, közzéteszik politikai, irodalmi és művészeti nagyságok emléksorait, fényképfelvételeket, művészi rajzokat és illusztrációkat közölnek. A borító és a könyv díszítő fejléceinek elkészítését Falus Elek[171] festőművészre bízták. Az albumok árából a földrengés károsultjait szerették volna támogatni, ez azonban nem valósulhatott meg, mivel az album nem jelent meg. A Magyar Alföld[172] úgy értesült, hogy az országos dalosverseny alkalmából is szó volt egy földrengés-emlékalbum kiadásáról, amelynek szerkesztésével Eötvös Nagy Imrét[173] bízták meg, ám ez sem készült el.[174]

Az 1912. évi LVI. tc. és annak végrehajtása

A kormány tartotta magát a városnak 1911 júliusában tett ígéretéhez. A pénzügyminiszter város vezetéséhez intézett 4748/1911. PM. számú, december 11-én kelt leiratában közölte, hogy a minisztertanács november 21-i ülésén a földrengés által sújtott lakosság segélyezésére Kecskemét törvényhatósági joggal felruházott városnak 200 000 korona állami készpénzsegélyt utalványoz. A segélyek kiosztásával – részletes elszámolási kötelezettség mellett – a miniszterelnök a belügyminisztérium vezetése alatt, Kecskemét város közönségét bízta meg.[175]

Az új miniszterelnök, Lukács László[176] működése alatt született meg az 1912. évi LVI. tc. „a Kecskemét városban földrengés által okozott károk helyrepótlására szolgáló állami kedvezményekről”.

Lukács László miniszterelnök

A törvény 512 000 korona államsegély kiosztását tette lehetővé a hitközségek és szerzetesrendek között. A földrengés miatt megsérült középületek helyreállítására, a közmunkák és az új építkezésekkel kapcsolatos városszabályozási munkák költségeinek fedezésére Kecskemét 2 millió koronát fordíthatott. A kárvallott háztulajdonosok részére, sérült házaik helyreállítására, illetve az újjáépítéshez szükséges kölcsönök fedezetére 4 millió korona felhasználását engedélyezte. A törvény megengedte, hogy ha a 4 millió korona teljes igénybevételére nem lenne szükség, akkor a város a maradék összeget a városi tulajdonú, földrengés által károsodott épületek helyreállítására fordíthatja. Az állami kölcsön után a város 1%-os kamatot tartozott fizetni, 35 éven át. A szegényebb sorsú háztulajdonosok a törvény értelmében maximum 2000 korona kamatmentes kölcsönt; az állami és községi alkalmazottak, nyugdíjasok, akik jelentősebb vagyonnal nem rendelkeztek, 10 000 korona kamatmentes kölcsönt kaphattak, 30 évi törlesztésre. Azok a háztulajdonosok, akik szintén nem bírtak jelentősebb vagyonnal vagy keresettel, 30 000 korona kölcsönt kaphattak 3%-os kamatra, 30 éves futamidővel. A törvény szerint a vagyonosabb háztulajdonosok legfeljebb 100 000 korona kölcsönt igényelhettek évi 4%-os kamatra, 30 évi törlesztésre. A nagyobb kölcsönök együttes összege nem haladhatta meg a 2 millió koronát. A törvény részletezte az adómentességek körét is.

A kölcsönök kiosztására bizottság alakítását írta elő. Ennek elnökét, helyettes elnökét, két rendes tagját, két póttagját a pénzügyminiszter a belügyminiszterrel egyetértésben nevezte ki, nyolc tagját Kecskemét város közönsége választotta. A törvény szerint a régi épületeket és épületrészeket 1915. december 31-ig, az új szabályozási terv alapján nyitandó utcákon, tereken épülő épületeket legkésőbb 1917. december 31-ig kellett lakható állapotba hozni. A törvény végrehajtásával a kormány a pénzügy-, belügy-, igazságügy-, valamint a vallás- és közoktatásügyi minisztereket bízta meg.[177]

A vallás- és közoktatásügyi miniszter az 1912. évi LVI. törvény 2. §-a értelmében a földrengés miatt károsult kecskeméti egyházak és szerzetesrendek részére megszabott 512 000 koronát a következőképpen osztotta fel: a római katolikus egyházközség 208 620, a református egyházközség 47 620, az ágostai hitvallású evangélikus egyház 30 760, a görögkeleti egyházközség 12 000, az izraelita hitközség 100 000, a Szent Ferenc-rendi Ház 23 000, és a Kegyestanítórendi Társház 90 000 korona.[178]

A város az 1912. évi LVI. törvény rendelkezéseinek megfelelően – 1912. augusztus 30-án – a károsult háztulajdonosok részére nyújtandó kölcsönök kiadására szabályrendeletet alkotott[179], amely megállapította a kölcsönök igénylésének részletes feltételeit. A szabályrendeletet a városi közgyűlés 344/1912. szám alatt fogadta el. A felterjesztett közgyűlési határozatot 161 637/VII. b. 1912. szám alatt, november 26-án a belügyminiszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg hagyta jóvá.

A szabályrendelet alapját képező 1912. évi LVI. tc. 7. §. d) pontja szerint a lakossági kölcsönökkel kapcsolatos intézkedéseket a kölcsönkiosztó bizottság végzi.[180] A kölcsönkiosztó bizottság megválasztására vonatkozó pénzügyminiszter leiratot 1912. augusztus 17-én kapta meg Kecskemétre városa. A leirat arról értesítette a városi törvényhatóságot, hogy a kölcsönkiosztó bizottság elnökévé Kada Elek polgármestert, helyettes elnökévé Bagi László polgármester-helyettest, rendes tagjaivá Szabó Kálmán[181] pénzügyminiszteri osztálytanácsost és Dömötör Sándor[182] kecskeméti királyi közjegyzőt, a bizottság póttagjaivá Hell István pénzügyminiszteri osztálytanácsost és Szabó Márton városi tiszti ügyészt nevezte ki. A bizottság az augusztus 19-ével kezdődő héten kezdte meg működését, és 1912. szeptember 15-ig kellett befejeznie a kamatmentes kölcsönök kiosztását.[183]

A jóváhagyott földrengési államkölcsön-szabályrendeletet a város 1912. december 2-án kapta meg.[184] A jóváhagyással nyílt meg a lehetőség a 6 millió koronás államkölcsön tényleges felhasználására. Korábban csak a kamatmentes kölcsönökről történt intézkedés, ezzel pedig a mérsékelt kamatozású kölcsönök felhasználása is lehetővé vált.[185]

Zárszó

A földrengés idején érvényben lévő városrendezési terv kidolgozását a városi tanács 1897-ben rendelte el. Kerekes Ferenc törvényhatósági főmérnök munkáját a következő szempontok vezérelték: a városhoz méltó főtér kialakítása, az egykori városárkok helyén körutak kiépítése, a belterület bővítése és a főtérre beérkező utaknak széles, egyenes irányú kijelölése. A terv a belterületet 583 katasztrális holdról 1286 holdra bővítette. A város szabályozási szabályrendeletét a közgyűlés többszöri átdolgozás után 1908. február 27-én, míg az erre épülő építkezési szabályrendeletet 1909. március 31-én fogadta el. Ez a városszabályozási és építési szabályrendelet 1913-ig volt érvényben.[186]

Az 1911. évi földrengést követő évek a helyreállítási munkákkal teltek el. A helyreállítással kapcsolatban bírálat is érte a városvezetést, úgy a kortársak, mint a kései utódok részéről. Ezek lényege, hogy a földrengés következtében sok régi, avult ház erősen megsérült, olyan is, amely nem a szabályozási vonalon állt. A kritikát megfogalmazók szerint az utóbbiak helyreállítását nem lett volna szabad kölcsönnel segíteni, hanem a fejlődés érdekében kisajátításukat és lebontásukat kellett volna elrendelni, a kapott államkölcsönt pedig megfelelő házadómentességgel új építkezésekre kellett volna fordítani. Ezáltal a belváros ugrásszerűen fejlődhetett volna, megszabadulva a sok, több mint 100 éves, öreg és egészségtelen háztól. Ily módon az elemi csapást a város javára lehetett volna fordítani.[187] Ez hosszú távon – és nemcsak közegészségügyi, hanem városrendezési és városképi szempontból is – biztosan előnyösebb lett volna, de időben elhúzta volna a helyreállítás befejezését, és jóval nagyobb költséggel járt volna, mint az a mód, ahogyan a körülmények kényszeréhez igazodva megvalósult.

Irodalom

CHOLNOKY Jenő, dr.
A kecskeméti földrengés. In: Földrajzi Közlemények. Budapest, XXXIX. kötet. November–december, 9–10. füzet. 1911.

ENTZ Géza–GENTHON István–SZAPPANOS Jenő
Kecskemét. Budapest. 1961.

EÖTVÖS NAGY Imre
Kecskemét város gyásza. A nagy földrengés 1911. július hó 8-dikán. In: Kecskeméti Nagy Képes Naptár az 1912. szökő évre. Kecskemét. 1911.

JUHÁSZ István
Földrengés Kecskeméten 1911. VII. 8. In: Köztér, 8–9. szám. Szeptember–október. 2001.

JUHÁSZ István
Kecskemét város építéstörténete. In: Kecskeméti Füzetek 8. Kecskemét. 1998.

MIKLÓS Péter
Fejezetek a Kecskeméti Lapok történetéből IV. Földrengéstől a gyászig – bú, baj és boldogság. In: Kecskeméti Lapok. 2008. november 5.

RÉTHLY Antal
Adatok a kecskeméti földrengéshez. In: Természettudományi Közlöny, 535. füzet. Budapest. [Különlenyomat] 1911.
A kecskeméti földrengés elemei. 1911. július 8. In: Földrajzi Közlemények, XXXIX. kötet. Budapest. (Lábjegyzetekben: RÉTHLY 1911/b.) 1911.
Megjegyzések Bodócs István adjunctus úr megjegyzéseire. In: Földrajzi Közlemények, XL. kötet. Budapest. 1912.

SZABÓ Attila
A ferencesek titkos kecskeméti krónikája. Kecskemét. 2009.
Helytörténeti részletek a Kecskeméti Ferences Rendház háztörténetéből (1644–1950). In: Levéltári Füzetek (Bács-Kiskun megye) VI. Kecskemét. 1992.

Jegyzetek