Múltbanéző 2. (6)

A MAGYAR ÁTTELEPÍTÉSI KORMÁNYBIZTOSSÁG

4. SZ. KIRENDELTSÉGÉNEK

MŰKÖDÉSE BÁCS-BODROG VÁRMEGYÉBEN

Bevezetés

E tanulmány, amelynek vázlata szakdolgozatom[1] írása közben már megfogant, azonban annak kereteibe már nem fért volna bele, a levéltári források elemzésén és bemutatásán alapszik. Munkám során törekszem a Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság (MÁK) 4. sz. bajai kirendeltsége munkájának, felépítésének rekonstrukciójára. Mivel, sajnálatos módon, a fennmaradt iratok közül csekély azoknak a száma, amelyek pontról pontra mutatnák be a lakosságcserét lebonyolító szerv, a Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság munkáját, kiegészítésként a szakirodalmat hívtam segítségül. E tekintetben egy átfogó monográfia jelent meg 2000-ben Kugler József: Lakosságcsere a Dél-Kelet Alföldön címmel, amelynek egyes fejezetei, valamint táblázatai alapján valószínűsíthető, hogy Bács-Bodrog vármegyében is hasonló tevékenységet látott el a fent említett szerv. A levéltári iratanyag ott valószínűleg azért lehet teljesebb, mert Békés megyében élt a magyarországi szlovákság legnagyobb hányada, s a lakosságcsere nyomán történő kitelepülésükről nyilvánvalóan gondosabb jegyzéket készítettek. Bács-Bodrog vármegyével szomszédos Baranya vármegye, az ottani telepítésekkel kapcsolatban 1982-ben szintén megjelent egy munka Cseresnyés Ferenc tollából: A szlovákiai magyarokat fogadó szervek telepítő tevékenysége Baranyában 1947–48-ban. Hasonló jellegű munkára vállalkozom én is ebben a tanulmányban. Mindkét megyében nagy számban találhatók olyan községek, amelyekbe a németajkú lakosság kitelepítése után, a lakosságcsere keretében elűzött felvidéki magyarokat telepítettek. Bács-Bodrog vármegye tekintetében, s különösen a betelepülő felvidéki lakosság juttatott földjeiről, elhelyezéséről még nem jelent meg semmilyen részletesebb munka. Egyedül Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945–1948 között. A németek kitelepítése, a belső népmozgások és a szlovák-magyar lakosságcsere összefüggései.[2] című könyvének egyik fejezetében tér ki erre vonatkozóan egy kicsit részletesebben.

E tanulmány a Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság töredékesen fennmaradt 1947-es iratain keresztül kívánja bemutatni a telepítést végző szervek felkészülését a lakosságcsere lebonyolítására 1947 márciusától kezdve, tevékenységi területeiket, hatáskörüket, végül, de nem utolsósorban a MÁK bajai kirendeltségének hatáskörébe tartozó községekbe betelepülő felvidéki népesség juttatásairól is szót kíván ejteni.

A Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság országos szinten

1946 júniusában megalakult a Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság, amelyet a csehszlovák–magyar lakosságcsere-egyezmény keretében kitelepítésre kötelezett felvidéki magyar családok Magyarországra való telepítése és elhelyezése érdekében hoztak létre. A kormánybiztos helyettesei, az előbbi feladat felelőse Bólya Lajos, az utóbbié pedig Avar László volt. Emellett a MÁK feladata nemcsak erre szorítkozott, hanem az ún. ikresítés[3] megoldása mellett a leltár ellenőrzését és az ehhez kapcsolódó problémák orvoslását is magára vállalta (a kitelepítést is megakadályozhatta).[4] Július 12-én a minisztertanácsi egyetértést követően Jócsik Lajos[5] kapta meg a kormánybiztosi posztot, amelyet egészen 1947-es februári lemondásáig töltött be. A MÁK hivatali szervei az ő vezetése idején alakulhattak ki, és szerveződhettek meg.[6] Azonban közvetlenül mellette belügyi, közlekedésügyi, valamint pénzügyi tárcák, s a kormánybiztosság egy-egy küldöttjéből megalakult ötös bizottság segédkezett. 1946. szeptember 28-án hirdette ki a 11.040/1946. sz. M. E. rendelet a MÁK létrejöttét. A tényleges munka azonban csak 1947 tavaszán kezdődött el, immár az új kormánybiztos, Hajdu István, vezetése alatt. Közvetlenül a betelepítés megkezdése előtt az 5300/1947. sz. M. E. rendelet emelte a szervet működő intézménnyé. Eddigre egyértelműen biztossá vált, hogy a lakosságcsere elindítása tovább már nem halogatható, hiszen a csehszlovák fél csak ennek teljesítése nyomán állította le a csallóközi magyarság Szudéta-vidékre történő deportálását.[7]

A MÁK vezetője, a kormánybiztos, széleskörű feladatokat látott el. A kormánybiztost a miniszterelnök nevezte ki minisztertanácsi egyetértést követően, azonban tevékenységét kizárólag a földművelésügyi miniszter felügyelete alatt végezhette, munkájáról fogadalmat tett (a kormánybiztosság legfőbb együttműködő szerve az Országos Fölhivatal volt). A szerv feladatai közé tartozott a csehszlovák–magyar lakosságcsere-egyezmény összes elvégzendő feladata, ezzel kapcsolatban az áttelepítésre vonatkozó jogszabályok végrehajtása, emellett rendeletek kihirdetése, az áttelepítettek beadványainak átültetése magyar nyelvre, a Minisztertanács ülésein való részvétel, ha az ügykörébe tartozó ügyek megtárgyalásáról volt szó, a felvidéki családok érkezési idejéről s létszámáról való jelentéstétel a belügyminiszternek, a „vegyesbizottság” segítése a magyar tagozat tárgyalási anyagának elkészítésével, valamint a lakosságcsere elindítása, folyamatának figyelemmel kísérése, s végül, de nem utolsósorban az elhelyezendő személyek megfelelő gazdasági területen való letelepítése.[8] E munkálatokban a MÁK-on belül megalakult ún. funkcionális osztályok segédkeztek, amelyek eltérő szerepet töltöttek be. Ezen osztályokon belül létrehoztak jogi, közlekedési, sajtó-, statisztikai, kár- és elhelyezési osztályt.[9] 1947 márciusában az alábbi osztályok működtek: elnöki osztály, személyzeti ügyosztály, pénzügyi osztály, gazdasági ügyosztály, közlekedési ügyosztály, jogi ügyosztály, sajtó ügyosztály, telepítési osztály (a pozsonyi kirendeltség tartozott ide), statisztikai ügyosztály, telepítési ügyosztály, elhelyezési ügyosztály, közlekedési kárügyi belföldi ügyosztály.[10]

A budapesti kirendeltségen kívül az egész országban 15 vidéki kirendeltség alakult meg, amelyek helyi szinten területenként a be- és kitelepítést kapták feladatul. A kirendeltségek az ország szlovákok lakta területein, valamint a magyarországi németek által benépesített vidékek nagyobb városaiban, székhelyein jöttek létre.[11] A lakosságcsere elindulását követően a községekben pedig megalakultak az ún. telepítési bizottságok, amelyek a betelepülő családok elhelyezéséért feleltek. Ezen belül legfőbb feladatuk részletes kimutatások készítése volt a beköltözött személyek kilétéről, a rendelkezésükre bocsátott ingatlanok és egyéb vagyontárgyak jegyzékéről két példányban (1 példányt a kormánybiztoshoz küldtek be).[12] A MÁK megalapítása előtt telepítési funkciókat a Községi Földigénylő Bizottságok, a Nemzeti Bizottságok, valamint a Megyei Földhivatalok is végeztek. Azonban kifejezetten erre létrehozott szerv, a Népgondozó Hivatal[13] volt, amelynek feladatait a MÁK vette át a későbbiekben.[14]

A MÁK eredetileg a felvidéki magyarságot kizárólag a magyarországi szlovákok helyére kellett volna, hogy helyezze. A lakosságcsere aránytalansága ebben is kimutatható, hiszen nem volt elegendő telephely az ország szlovákok lakta területein, így a megoldást az 1946-ban kitelepített németek után felszabaduló birtokokon való elhelyezés jelentette. A főbb megyék, amelyeket az ez irányú település érintett: Tolna, Baranya, és Bács-Bodrog vármegyék voltak. Az általam készített munka kizárólag a Bács-Bodrog vármegyén belül működő 4. számú bajai kirendeltség tevékenységét érinti, s a hatáskörébe tartozó községek betelepítő csoportjainak működését a fennmaradt levéltári források alapján.

A MÁK 4. számú bajai kirendeltségének létrejötte,

felkészülése a betelepítés lebonyolítására

1947. március 15-én a belügyminiszter rendeletéből Ekes István miniszteri tanácsos kiadta parancsba a magyar államrendőrség vidéki főkapitánysága vezetőjének, Barcs Tibor rendőr alezredesnek, hogy a MÁK rendelkezésére repülőbizottságok[15] (tagjai: MÁK, Országos Földhivatal, magyar államrendőrség egy-egy tagja) kivezénylését rendelje el. E repülőbizottságoknak feladatul szabták, hogy a svábok lakta vidékeken vizsgálják át a betelepítésre alkalmas telephelyeket. Ennek legfőbb mozgatórugója volt a telkek és földterületek nagyságáról való minél teljesebb kép elnyerése az adott régiókban. Nyilvánvaló, hogy a szerv ezen információk megszerzése után biztosabban tudott dönteni arról, hogy a majdan betelepülő felvidéki családokat az ikresítés szempontja alapján helyezhesse el. Az utasítás szerint a repülőbizottságoknak március 18-án meg kellett kezdeni tevékenységüket, amelynek felmerülő költségeit a MÁK kirendeltsége magára vállalta. 12 megyéhez rendeltek ilyen repülőbizottságokat, amelyeket a helyi rendőrkapitányságok vezényeltek ki, s amelyek mellé 1-1 rendőrt is mozgósítottak, mint a karhatalom képviselőit. Az alábbi vármegyékben és székhelyükön rendelték el a repülőbizottságok működését: Győr-Moson (Győr), Baranya (Pécs), Békés (Békéscsaba), Komárom-Esztergom (Komárom), Nógrád-Hont (Balassagyarmat), Délpest (Kecskemét), Északpest (Buda és környéke), Bács-Bodrog (Baja), Tolna (Szekszárd), Fejér-Veszprém (Székesfehérvár), Sopron-Vas (Sopron), valamint Somogy-Zala (Kaposvár).[16]

Ezekben a napokban alakulhatott meg a MÁK bajai kirendeltsége, amelyről egy fennmaradt jegyzőkönyv alapján következtetek. E jegyzőkönyvből jól látszik, hogy a vármegye miként készült a lakosságcsere keretében betelepülő felvidékiek fogadására, s hogy mely problémák foglalkoztatták. Ugyanis a választott kirendeltség-vezető, Jakab Árpád Baján egy március 17-i városházi ülésen, – amelyet az Országos Földhivatal (OFH) rendeletére hívtak össze, s amelyen a vármegye összes fontos személyisége is megjelent[17] – a főispán hivatali helyiségében mutatkozott be először. Szavait így jegyezték fel: „Dr. Jakab Árpád: Bejelenti, hogy a Magyar Áttelepítési Kormánybiztos őt bízta meg a bajai kirendeltség megszervezésével és vezetésével. E bemutatkozás után röviden ismerteti az 1946. XV. t. c.-vel szentesített csehszlovák–magyar lakosságcsere Egyezményt és a Kormánybiztosi Hivatal feladatát. Majd a probléma jelentőségének vázolására számadatokban ismerteti a telepítési szükségleteket és lehetőségeket országos viszonylatban és megyei viszonylatban. Ezek után pedig kéri a megyei közigazgatás és pártszervezetek teljes támogatását. Kéri, hogy a fenti rendeletben elrendelt felkutató bizottságokat munkájukban ne akadályozzák, hanem a rendelkezésükre álló lehetőségek szerint támogassák. A későbbi teendőket pedig majd az esetenként kiadott részletes utasítások alapján teljes pontossággal és alapossággal igyekezzenek végrehajtani. Felkéri az alispánt, illetve a vármegyei jegyzőt, hogy a Bácsalmáson f. hó 18.-án és Jánoshalmán f. hó 19-én tartandó jegyzői értekezleten valamennyi községi jegyzőt az ezen értekezleten elhangzottakról tájékoztassák.”[18] Ezt követően Both Barnabás felvázolta a háromtagú felkutató bizottságok jövőbeni feladatát, amelyből kettő fog megalakulni egy-egy rendőrközeg segítségével. A rendőrközegek átadását Mezei Sándortól, a városi rendőrkapitánytól kérte, valamint azzal fordult az UFOSZ[19] elnökéhez, illetőleg a pártok képviselőihez, hogy az áttelepülő felvidékieket segítsék. Ezt követően felszólította Jakab Árpádot, hogy szóljon a betelepülők átmeneti élelmezési terveiről, azonban a kirendeltség-vezető erről nem kívánt nyilatkozni, de megjegyezte, hogy remélik az UNRRA[20] támogatását. Ebből megállapítható, hogy a kirendeltség költségvetési tekintetben egyelőre még nem állhatott készen a lakosságcsere lebonyolítására. Both Barnabás ismét Mezei Sándorhoz intézte szavait, nyomatékosítva a rendőrközeg igénybevételének fontosságát, mivel a lakóházak elfoglalásánál nagy szükségét látta a mozgósításnak. Eszerint számoltak a helybeliek ellenállásával is. Dr. Rozsy Pál, a megyei földhivatal helyettes vezetője így foglalta össze az eddigieket: „a felvidéki magyarság áttelepítése valamennyi állami hatóságot, ill. szervet igen nagy megpróbáltatás elé fog állítani és ezért különösképpen fontos azoknak együttműködése e feladat megoldása céljából. Az eddigiek során a földreformot pártok kiküldöttjeiből alakult tanácsszervek végezték. Nem akarja őket munkájukért egyoldalúsággal vádolni, de a jövőben minden pártérdek érvényesülésének elkerülése céljából a felkutató bizottságok munkájában s egyáltalán az egész áttelepítésben kéri a jelenlevő megyei Nemzeti Bizottság elnökét, hogy egyáltalán ne nyilvánuljon meg pártérdek. Legelsősorban is hagyják az illetékes szerveket szabadon dolgozni s már ez is felér támogatásukkal...”.[21] Úgy vélte, hogy miután az áttelepülők elfoglalták a részükre kijelölt házat, ezeket figyeltetni kellene éjjeli rendőrökkel, valamint fontos az arra járőröző rendőrök bevonása is az ellenőrzésbe. Mezei kijelentette erre vonatkozólag, hogy kevés járőrt tudna ehhez bevonni, ugyanis nem áll elég ember a rendelkezésére. E reakció nyomán megállapítható, hogy egyelőre a rendőrség sem állt készen az előtte álló feladatokra. Both szerint nemcsak a lakosságcsere jelent majd nehéz feladatot az állami hatóságok, illetve szervek számára, hanem az áttelepülők részére a ház- és földjuttatás lebonyolítása is. Ennek megoldására a megyei UFOSZ-t tartotta alkalmasnak, s kérte az ebben való segítségét. Vörös József, az UFOSZ elnöke erre azt válaszolta, hogy minden tőle telhetőt megtesz, azonban mindenkor a régi telepesek érdekeit kell hogy figyelembe vegye. Both hangsúlyozta, hogy a kimozdítási határozat olyan telepesekre vonatkozik, akik törvényellenesen viselkednek, s ilyen egyéneket az UFOSZ sem támogathat.[22] E megnyilatkozásból arra következtetek, hogy előfordultak olyan esetek, mikor nem született igazságos döntés az UFOSZ részéről a telepesek ügyében.

Tehát, ekkortájt alakulhatott meg a MÁK 4. számú kirendeltsége, amelyről egy 1947. március 21-én keletkezett iratmásolat is tanúskodik. Ez Jócsik Lajos kormánybiztos belügyminiszterhez írott hivatalos levele, amelynek egy részletében az áll, hogy az ország különböző pontjain megalakultak a MÁK kirendeltségek[23], s a közigazgatási hatóság feladata, hogy a kirendeltségek részére olyan épületet találjon, amelyben irodahelység, megfelelő eszközök és férőhely is van az átvonuló tömeg számára.[24] Erre csaknem egy hét múlva érkezett válasz, március 27-én. E levélben a kirendeltség vezetőjét arra kérik, hogy lépjen kapcsolatba a város polgármesterével, s tőle kérjen egy olyan irodahelyiséget, amely alkalmas a fent megnevezettek betartására.[25] A kirendeltség megalakulását a helyi lapokban is közzétették, hogy a lakosság is szerezzen tudomást erről.[26] A bajai kirendeltség az Eötvös utca 1. szám alatt alakult meg, s a hatáskörébe tartozó községekben betelepítő bizottságok jöttek létre, amelyek a Földalap tulajdonába tartozó házban nyertek elhelyezést. Bács-Bodrog vármegyében az alábbi községekben alakultak betelepítő csoportok: Bácsalmás, Bácsbokod, Császártöltés, Csátalja, Csávoly, Gara, Hajós, Harta, Kiskőrös (külön kirendeltség volt 1947. augusztus 11-ig)[27], Nemesnádudvar, Vaskút. A Betelepítő Bizottságokat az 1947. április 25-i 5300/1947. sz. M. E. rendelet hozta létre a pártok küldötteiből.[28]

Március 21-én a kormánybiztos a kirendeltség-vezetőknek szóló utasításában kérte, hogy kutassák fel, mennyi parlagon heverő- és tartalékföld található az adott környéken, valamint mennyi család helyezhető el a házakban. Az utasítás teljesítése két időpontra szólt: 1947. május 15-höz és 1947. október 1-jei dátumhoz kötötték. Az utasítás szerint: „hány család helyezhető el lakással, bérlakással, tömegszálláson lévő lakással és katonai beszállásolás útján biztosított lakással bíró bérleten. A bérterület kinek a tulajdonát képezi, az hány kh területű és milyen művelési ágak szerint oszlik meg, továbbá a szerződés milyen időtartamra és feltételekkel köthető meg.”[29] Fennmaradt egy irat dátum nélkül, amelyben különböző szempontok szerepelnek, amelyeket a kimutatások kitöltéséhez figyelembe kellett venniük az egyes kirendeltség-vezetőknek. Ez egyfajta mintaként szolgált minden kimutatás elvégzéséhez, s úgy vélem, hogy a betelepítések megindulása előtt készíthették.[30] Kikerülhetetlen feladat volt a költségek községenkénti csoportosítása, a községek határában fekvő parlagon hagyott, valamint tartalékföldek összeírása (be vannak-e vetve vagy sem), emellett a telepítés céljaira felhasználható földterületek, ugyanakkor tulajdonoshoz tartozó és jelenleg művelés alatt álló földek művelési ágak szerinti megoszlásáról kimutatás készítése, valamint az ezekhez tartozó leltár csatolása, amely a földbérlet alapján járt. A földkérdés mellett problémát okozott a felvidéki betelepülők elhelyezése, a kimutatás többi pontja ehhez kapcsolódik, miszerint: a lakóház nélküli földbérletekhez lehet-e lakóházat bérelni a községekben, valamint a lakóház nélküli betelepülteket pl. kastélyban vagy laktanyában el lehet-e helyezni, s ha igen, hány családot. A háznélkülieket mikor lehetne azonnali beszállásolás útján lakóházhoz juttatni. Kinn a határban (pl. földön, szőlőben, gyümölcsösben) akad-e olyan lakáshoz hasonló épület, amelyben elhelyezhetőek lennének a fenti családok, ezeket fel kell kutatni.[31] A helyszíni szemle után átláthatóbbak voltak a teendők. A MÁK az ikresítést az ország ezen, németek lakta területein nem tudta betartani (mint tudjuk a zömében szlovákok által lakott vidékeken sem minden esetben).[32] Eszerint földterületet nem tudott adni, csupán lakóházat (de ezt sem mindig, ilyenkor merült fel problémaként a betelepülő felvidéki lakosság elhelyezése). A megérkező felvidékiek akkora házat kaptak, amekkora eredeti lakhelyükön is lehetett nekik. Tehát, a ház nagyságával kompenzálták a földterület kicsiny voltát, vagy esetleg hiányát. Ez a földterület már korábban, a földreform során ki lett adva más telepeseknek, akiktől aztán nem vehették el. A fenti esetben, a kimutatások során felmerülő problémák során is látni lehet a Betelepítő Csoportok gondjait, mert nagyon helyszűkében voltak, nem tudtak elhelyezni sok családot. E minta elkészítése után született meg az a kimutatás, amely Bács-Bodrog vármegye településeinek parlag- és tartalékterületeiről készült, valamint a szőlőültetvények kataszteri holdankénti megoszlását tartalmazza. Ezt mellékletként csatolták a kimutatásokhoz. Az adatokat az Országos Termelési Biztos készítette, ezeket az adatokat azonban az OTB sem tartotta megbízhatóaknak:

1. sz. táblázat Kimutatás Bács-Bodrog vármegye településeinek parlag- és tartalékterületeiről, illetve a szőlőültetvények kataszteri holdankénti megoszlása[33]

Március 20-án Bácsalmásról Végh Dezső, a kirendeltség munkatársa levelet írt Jakab Árpádnak, amely által képet kapunk a lakosság hangulatáról is. Közli, hogy a juttatási határozatokból a községházán jegyzeteket készített volna, ha ebben az állandóan ott tolongó tömeg meg nem akadályozta volna. Így ír erről: „A tömeg hangulata a juttatások csökkentése, de különösen a kimozdítási határozatok esetében eléggé feldúlt.”[34]

Áprilisban már minden jel arra mutatott, hogy a betelepítés elkezdődik. Erről az újságok alapján tájékozódhatott a lakosság. A Bajai Hírlap így ír erről április 12-i számában: „Ismeretes, hogy kormányrendelet intézkedett az elmúlt napokban a svábok összetelepítéséről, amely a Németországba történő hazaszállításukig így biztosít helyet a Magyarországra áttelepítendő szlovákiai magyarok számára.”[35] A lapban írottak szerint a svábok összeköltöztetése április 10-én vette kezdetét Bács-Bodrog megyében.[36] Nemcsak a lakosság, hanem a pártok számára is óriási problémát jelentett a betelepülő népesség, mégpedig földhöz juttatásuk mértékével kapcsolatosan. Az NPP és az MKP a tiszántúli telepeseket a svábok által elhagyott birtokokra igyekezett telepíteni, s ezt a munkát nem kívánták leállítani. A 15 kh-nyi birtoknagyságot mint juttatandó földterületet elegendőnek vélték. Az FKGP 25 kh-ban gondolkodott. Erről ideiglenes döntés végül a minisztertanácsi gyűlésen április 10-én született, amely 15 kh-ban maximálta a juttatandó birtoknagyságot, de emellé elővásárlási jogot is biztosított a betelepülőknek további földterületek megvétele esetén.[37] A katymári református lelkipásztor, Papp Béla a betelepülés megkezdése előtt írta Jakab Árpádnak: „A múlt héten járt nálam bizonyos Berczelly[38] – akit Te is személyesen ismersz nagyon jól – s olyan kijelentést tett itt egy nagyobb gyülekezés előtt, hogy mindent megtesz, hogy a Bácskába egyáltalán ne jöjjenek szlovákiai magyarok, s közelebbről Katymárra. Engem nagyon érdekel a dolog, hiszen az itteni magyarságnak az élete attól függ, hogy a jó munkás, szorgalmas csallóközi magyarok lejöhetnek é ide. A múltkor mondottál [sic!] nekem egy-egy számot hogy falunként mennyit akartok elhelyezni. Nem tudom van é benne valami igazság a fenti kijelentésben, vagy csak Berczelly is kedveskedni akart a helybeli vezetőknek és szentesi telepeseknek. Nagyon félnek u.i[s]. ha ide szorgalmas munkás anyag kerülne, mert akkor ők nem tudnák mivel palástolni a munkátlanságukat. No meg gyengülnének bizonyos pártok, ha volt kisgazdák, akik ismerik a szláv szeretetet kerülnének ide. Megértesz engem ugye? Nagyon kérlek közöld velem e hírrel kapcsolatban ha tudsz valamit, hogy én esetleg megmozgassak mindent fent Jócsiknál, hogy a jó földre, jó munkás magyarok jöjjenek. Ezt megköveteli tőlünk a felvidéki összetartásunk.”[39] Április 11-én a Bácsalmáson működő pártok és szervezetek szintén levélben keresték meg a kirendeltséget, arra szólítva fel, hogy ne hozasson be felvidékieket a településre, mivel a svábok után a régi telepesek teljesen lefoglalták a meglévő házakat, valamint földeket, hely tehát nincsen (még jelenleg is naponta érkeznek a menekültek Jugoszláviából, akiket nagyon nehéz elhelyezni éppen a hely szűke miatt), emellett a földreform végrehajtása sem zajlik zökkenőmentesen. A kérvényt a Nemzeti Bizottság, a Szociáldemokrata Párt (SzDP), a Magyar Kommunista Párt (MKP), a Független Kisgazdapárt (FKgP), a Polgári Demokrata Párt (PDP), a Nemzeti Paraszt Párt (NPP), a Szabad Szakszervezetek, valamint az Antifasiszta Front helyi képviselői írták alá saját kezűleg.[40]

Közvetlenül a betelepítés megindulása előtt a felvidéki családok személyi lapot kaptak, amely igazolványként szolgált számukra. Egy április 10-én kelt irat szerint a személyi lapokat számmal látták el névjegyzékkel egybekötve, amelyeket viszont nem számoztak be, azokat vissza kellett küldeni a Telepítési Főosztályhoz.[41]

A betelepülés folyamata során számolni kellett azzal, hogy a felvidékiek élelmezését is magára kell hogy vállalja a kirendeltség. Ennek megfelelően a kormánybiztosság április 10-én utasításba adta, hogy az élelmiszerkészletek mennyiségét össze kell írni, amelyeket majd kiutalnak a betelepülő lakosoknak. 100 fejadagra számoltak, s összesítve az alábbi élelmiszerek beszerzését – mennyiségre lebontva – írták elő: 35 kg liszt, 32,30 kg száraz tészta, 13,20 kg dara, árpagyöngy, vagy burizs (hántolt búza) 12 kg, zsiradék 1,3 kg, só 0,7 kg, bab 21 kg, lencse 18 kg, burgonya 160 kg, zöldség 45 kg, tök 50 kg, zöldpaprika és paradicsom 30 kg, szárított főzelék 4,5 kg, hagyma 35,55 dkg, tök konzerv 35 kg, lecsó 25 kg, gyümölcs 4,5 kg, cukor 1,6 kg, pirospaprika 10,50 dkg, pótkávé 0,7 kg, savanyított káposzta 30 kg, hús 12 kg.[42] A kirendeltség munkatársai április 1-je óta teljesítettek szolgálatot.[43] Jakab Árpád kirendeltség-vezető mellett a MÁK bajai kirendeltségénél dolgozott Végh Dezső, Magyar Teréz gépírónő[44] (rangsorolt), Alszegi Elek, Kiss Géza, Kéry Kornél, Nagy János. A kirendeltség által szolgálatba állított személyek dr. Németh Gyula, Gonda Károly, Darázsi Dániel voltak.[45]

Felvidékiek betelepítése Bács-Bodrog vármegyében

Az első felvidéki családok a megyébe 1947. április 15-én érkeztek. A Bajai Hírlap másnapi számának címoldalán ez áll: „Hajóson az áttelepítési kormánybiztosság vette át továbbirányításukat s így tegnap délben érkeztek meg az első családok Nemesnádudvarra is, ahol új otthont kapnak. A szlovákiai magyarok – mint kiküldött munkatársunk rövid telefonbejelentése mondja – örömmel és bizakodással tették meg új honfoglalásukat s fogadkoznak, hogy munkájukkal, szorgalmukkal az első gazdák közé verekszik fel magukat. Az őslakosság bizalommal és szeretettel fogadja őket s minden segítséggel mellettük áll a kezdet nehézségeinél.”[46] Valószínű, hogy a cikk írója idealizált képet fest a megérkezés körülményeiről.[47] Azonban nincs tudomásunk arról, hogy a betelepülő felvidékieket bármiféle atrocitás érte volna megérkezésükkor, vagy az azt követő időben. Erről sem a levéltári iratok, sem a visszaemlékezések[48] nem szólnak. A Bajai Hírlap április 23-i számában már nem a címoldalon, hanem hátrébb szerepel a rövid híradás arról, hogy április 19-én megérkezett Bajára az első szlovákiai magyar szerelvény, amelynek fogadására mind a pártok, mind az egyesületek megjelentek. A családokat teherautókkal vitték át Nemesnádudvarra.[49]

A MÁK bajai kirendeltségének érdekeltsége több tényezőre terjedt ki: a betelepülők elhelyezése mellett nemcsak azt kellett figyelembe venniük, hogy milyen telephelyekre költöztetik be a felvidéki lakosságot, hanem egyfajta érdekképviselet szerepét is betöltötték. Ez azt jelenti, hogy panasszal, vagy kéréssel is lehetett fordulni a kirendeltséghez. Panasz lehetett, hogy a Magyarországra betelepülők a személyi lapokat[50] nem kapták meg a szobi határállomáson, vagy pedig elkobozták tőlük a juttatásnál, illetőleg a betelepítésnél. Az utóbbitól való tartózkodásról a kormánybiztos figyelmeztetést is küldött a kirendeltségeknek június 7-én, így valószínűsíthető, hogy a személyi lapok elvétele gyakori eset lehetett.[51] A kirendeltség nap mint nap a beáramló kérések teljesítésével is meg kellett hogy birkózzon. Különböző megyékből érkeztek levelek a kirendeltség címére, a feladók az ország más pontjába telepített családtagjaikat keresték, s igyekeztek velük a kapcsolatot felvenni. Ehhez segítséget a kirendeltségtől reméltek, hogy eltűnt hozzátartozóik lakhelyét közöljék velük.[52] Szintén a családjukkal együtt való áttelepülés, vagy egyéb okok miatt kérvényezték egyes áttelepítendő személyek, hogy nem kívánnak Bács-Bodrog vármegye területén letelepedni.[53]

A családok letelepítésénél figyelembe kellett venni a személyek foglalkozását is, hogy az ország olyan vidékeire kerüljenek, ahol szakmájukból meg is tudnak élni.[54] A betelepüléskor listát készítettek arról, hogy különböző községekbe hány személy mely foglalkozások szerint helyezkedhet el. Felsőszentivánon 1 borbélymester, Garán 2 patkolókovács, 1 kötélgyártó, 1 villanyszerelő, 1 esztergályos, 1 vajmester, Rémen 1 kádármester, 1 textilkereskedő, 1 patikus, 1 ügyeletes orvos, Bácsbokodon 1 patkoló gyógykovács, 1 textilkereskedő, Katymáron 4 kovács, 2 asztalos, 2 bognár, 1 szíjgyártó, 10 szűcs, 2 szatócs, 1 toll- és bőrkereskedő, 1 baromfikereskedő, 1 orvos, 1 ügyvéd találhat megélhetést. Emellett az induló téglagyár is alkalmaz Katymáron 1 vezetőt, 2 téglaégetőt, és kb. 50–70 munkást. Vaskúton 1 asztalos, 1 kovács, 2 borbély, 1 bognár, 1 textil-, bőr-, és tollkereskedő, valamint 1 ügyvéd számára biztosítanának azonnali munkába állást.[55] A fenti felsorolásból jól látszik, hogy többségében iparosokra volt szükség, hiszen a kitelepülő németek nagy része foglalkozását tekintve az iparosok közül került ki, hiányukat pótolni kellett. Viszont a betelepülő iparosok vagy kereskedők Magyarországon foglalkozásukat csak akkor gyakorolhatták, ha a kormánybiztosságtól igazolást kaptak arról, hogy előző otthonukban a szakmájukat önállóan végezték, s ezt az elsőfokú iparhatóságnál bemutatták. Az igazolásokat a MÁK jogi osztálya állította elő a személyeknek. Csak az igazolás megléte esetén lehetett kérelmet fogalmazni.[56] Nemcsak iparosokra, hanem kertészekre is nagy szükség volt. Július 9-én kelt levelében Novágh Gyula kérte valamennyi kirendeltség-vezetőt, hogy írják össze a már elhelyezett kertészek nevét, címét, felszerelési tárgyaikat és eszközeiket, valamint, hogy hány kh. föld megművelésére vállalkoznak.[57]

Elhelyezési kérelemre példa Benitzky Imre esete, aki augusztus 11-én levélben fordult a kirendeltséghez, hogy Érsekújváron 40 évig drogériája, valamint egy értékes lakóháza volt, s Magyarországra való áttelepülésével nem tudott szakmájában elhelyezkedni. Ehhez kérte a kirendeltség segítségét. A válaszban közölték, hogy drogéria letelepedésével Baja vagy Kiskőrös jöhet számításba. De a két város közül is inkább Kiskőrös, mivel Baján még nem történtek kitelepítések, – s ha lesznek is, az időpont bizonytalan – így drogéria sem fog valószínűleg megüresedni. Ezzel a kéréssel tehát a kiskőrösi betelepítési csoportvezetőhöz, Török Endréhez forduljon. Hasonló Schmidt Gyula esete, aki még a Csehszlovákiából történő áttelepítése előtt, szeptember 1-jén fordult a bajai kirendeltséghez, hogy saját és ötgyermekes családja részére megélhetési lehetőséget találjon. Szakmája szerint elektrotechnikus, s áttelepülésével műhelyét is hozná magával. Kérdése, hogy a kirendeltség tudna-e kiutalni egy kisebb lakóházat számára, valamint hogy az áttelepülteknek van-e igényük ingatlancserére. Hangsúlyozta, hogy ért még villamossági gépek javításához, motorok tekercseléséhez, transzformátorok, orvosi műszerek, fűtőtestek javításához. A levélre való válasz Jakab Árpádtól csak a hónap vége felé érkezett meg, miszerint egyrészt a betelepítés a megyében befejeződik, s másrészt mivel a kérelmező nem közölte áttelepülésének idejét, így telephelyet sem biztosíthattak számára. Ezen túlmenően sem a betelepítések előtt, sem azután nem volt olyan község vagy város a körzetben, ahol ilyen foglalkozásra igényt tartottak volna. Végül a központhoz irányította a levélírót, ahol talán tudnak megoldást találni problémájára.[58] Szintén kérelemmel kereste fel a kirendeltséget Herczog Alajosné négygyermekes özvegy, foglalkozására nézve pékiparos. Elmondta, hogy április 24-én lett áttelepítve, 2 hold földet kapott, amely a család megélhetését biztosítani nem alkalmas. Kéri, hogy eredeti foglalkozása szerint biztosítsanak neki elhelyezést.[59]

Nemcsak a szakmában, vagy telephelyeken való elhelyezésért írtak kérelmet a felvidékiek, hanem iskolai tanulmányok folytatása miatt is. Ilyen volt Varjú János kereskedelmi iskolai tanuló esete is, aki egy nyilatkozatot írt, miszerint utolsó iskolai bizonyítványa kelte óta Szlovákiában semmilyen iskolát nem végzett, szüleinél Diószegen gazdasági munkákban segédkezett. Az iskolát nem saját döntése folytán szakította meg, hanem azért, mert Csehszlovákiában megszűntek a magyar tannyelvű iskolák. Részére igazolványt állítottak ki, amellyel iskolai tanulmányait Magyarországon folytathatta.[60]

Ami alakulásától kezdődően állandó problémát okozott a központnak és ezáltal a bajai kirendeltségnek is, az a felmerülő költségek kiegyenlítésével állt összefüggésben. Április 1-je óta, azaz a munkába állás napjától a beosztottak napidíjátalányt kaptak (Jakab Árpád 320 Ft-ot, Magyar Teréz 240 Ft-ot).[61] A napidíjátalányt nem sokkal később, április 30-án megszüntették, helyette útiszámlákat állítottak ki. A tisztviselők „május 1-jétől kezdődően havonként utólag felterjeszthető útiszámlákon a hónap minden napjára (tehát nemcsak 20 napra) felszámítható napidíjat igényelhetnek. Annak a lehetősége is fennáll, hogy április hónapra a 20 napot meghaladó napokra is utalhatunk ki napidíjat. E 20 napot meghaladó napokról a tisztviselők külön útiszámlát nyújtsanak be.”[62] A kocsival megtett kilóméterek számát a közigazgatási hatósággal kell igazolni, s az igazolást az útiszámla mellé csatolni. Ezeket miheztartás végett tartsák be, mert szabálytalan útiszámlák érkeznek az ügyosztályhoz, ami sok bosszúságot okoz.[63] Az utóbbiak miatt május 22-én felszólítást intéztek a kirendeltséghez, s külön kikötötték, hogy az útiszámlák valódiságának igazolására azokat a kirendeltség-vezető aláírásával és a hivatal pecsétjével kell ellátni.[64] A beosztottak, Kiss Géza, Nagy János, Kéri Kornél, valamint Darázsi Dániel nevében a kirendeltség részéről érkezett panasz június elején a számvevőszékhez, miszerint az áprilisi fizetéseket nem kapták meg. Hiszen az illetményeket a számvevőszék juttatta az alkalmazottaknak.[65] Emellett a központból viszont jelezték, hogy sem a tisztviselők, sem az alkalmazottak nem lettek bejelentve a MABI- vagy az OTI-pénztárakba[66] betegségük esetére. Ennek megtételére Buday főosztályvezető hívta fel a kirendeltség-vezető figyelmét június 17-én.[67] Szabadságukat július 15-től vehették ki, s lehetőleg úgy kellett beosztani ezt az időt, hogy egy személy kivételével a többi dolgozzon, hogy ne szakadjanak meg a munkálatok.[68]

Jól látható, hogy a központ és a kirendeltség milyen pénzügyi problémákkal küszködött, s ennek nyilvánvaló jeleit az augusztusban kelt levelek is mutatják. Avar László kormánybiztos-helyettes felszólította körlevélben a kirendeltség-vezetőket, hogy küldjenek részletes költségelőirányzatot arról, hogy területükön hány földalap tulajdonát képező leromlott állapotú ház van, amelyet telepítés céljára lakhatóvá lehet tenni. A kirendeltség munkájának lassúságát jelzi, hogy ugyanezen levél elején a kormánybiztos-helyettes figyelmeztette a kirendeltség-vezetőt fegyelmi eljárásra hivatkozva az ügyben, hogy a július 16-án átadott felvidéki áttelepültek nyilvántartására szolgáló nyomtatványokat nem töltötte ki, és nem juttatta vissza három napon belül.[69] Már fentebb az elhelyezési kérelmekre való válaszok időpontjaiból is megállapítható, hogy a kirendeltség sokszor fáziskésésben volt, és jóval később válaszolt a felmerült problémákra.

A központ költségvetésbeli hiányosságait az augusztus 8-i kirendeltségek részére szóló körlevél világítja meg: „Az elmúlt gazdasági évtől jelentős összegű tehertételünk maradt fenn. Pénzügyi helyzetünket még az is súlyosbítja, hogy a múlt évvel szemben sokkal kisebb hitelkeret áll rendelkezésünkre. A Kormánybiztos úr, de különösen hangsúlyozással a magam nevében is felhívom a Kirendeltség vezető Urat minden vonalon a legszéleskörű[bb] takarékosságra. Minden fillér pénz. Alaposan meg kell fontolni, mire költünk. Meg kell gondolni minden egyes telefon, kiszállás és minden egyéb kiadás múlhatatlan szükségességét.”[70]

A kormánybiztos a teher- és személyszállítás költségeinek megküldéséről már korábban, július 30-án kért egy jelentést. Emellett utasításba adta, hogy a tehergépkocsi-vezetőknek működési naplót kell vezetniük arról, hogy ellátmányuk terhére mikor, milyen címen és milyen előleget fizettek ki. A működési naplón belül a menetlevélbe be kell jegyezni, hogy a kiszállítást miért történt. Mindkettőt a közúti csoportnak kellett beküldeni.[71] Másfelől az útfenntartók panaszkodtak arra, hogy a tehergépkocsik igen nagy sebességgel közlekednek, ráadásul úgy, hogy rakterük – mondhatni – üresen áll. A száguldozás eredményeképpen a közutakat rongálják. Debreczeny István műszaki tanácsos szeptember 9-én így jelentette az esetet: „Igen gyakran látni ilyen teherkocsi csoportokat egy-két tyúkketreccel, néhány emberrel és néhány db ócska bútorral rohanni. Tekintettel arra, hogy a kormányzat a közutak helyreállítását és nem intézményes tönkretételét vette tervbe, tisztelettel kérem a kormánybiztos Urat szíveskedjék sürgősen odahatni, hogy a rendelkezése alá tartozó gépjárművek sebességüket 40 km/h alá csökkentsék, a felesleges utakat lehetőleg küszöböljék ki és a rakodóképesség gazdaságosabb kihasználásával a fordulók számát csökkentsék.”[72] Valóban, a fennmaradt működési naplókban leírt községek, városok felsorolásából is igazolható a fent idézett panasz valódisága, a teherautó-vezetőnek egyes helységek nem is estek útba, hanem össze-vissza kocsikázott egyik helyről a másikra.[73] A teherautókat az országos választások idején is igénybe vették, a betelepítő csoport tisztviselőit szállították Budapestre.[74]

Egy augusztus 12-től szeptember 15-ig összeszámolt költségösszesítés mutatja, hogy a kirendeltség mire mennyit költött (összesen): tisztviselők napidíja 37 300 forintot, házpásztorokra 90 900 forintot, termény- és állatgyűjtőkre- és őrzőkre 105 600 forintot, rakodó munkásokra 100 200 forintot, azaz összesen 333 000 forintot. Csoportvezetőknek 5900 forintot juttatott, fuvardíjra 5100 forintot, távbeszélőre 2900 forintot, papírra 3200 forintot, valamint OTI-díjakra 3000 forintot, azaz összesen 20 100 forintot. Mindennel együtt 354 000 forint havi költsége volt a kirendeltségnek.[75]

Szeptember 6-án a kirendeltség-vezető távmondatban a telefonbeszélgetések számának korlátozására is felhívta a figyelmet. Hiszen a betelepítő csoportok telefonszámláit a kirendeltségnek kellett kiegyenlítenie.[76]

A kirendeltség felszámolása

Már augusztustól kezdett körvonalazódott az a tény, hogy a kirendeltség a lakosságcsere lelassulásával fokozatosan le fog épülni. Ennek első komolyabb jele volt, hogy augusztus 11-én megszűnt a kiskőrösi kirendeltség, s beolvasztották a bajai kirendeltségbe.[77] A községekben működő betelepítő csoportokra igen sok munka hárult. Augusztus 17-én Jakab Árpád a telepítési körutasítás szerint az alábbi feladatokkal bízta meg a csoportvezetőket: a kitelepülők lakáskulcsainak átvétele, minden 10 ház után 3 házpásztor (2 éjjelre, 1 nappalra), valamint 2–3 járőr alkalmazása (közülük 1 rendőr, 1 házhelyszínelő, vagy napidíjas tisztviselő), a visszamaradó állatokról és terményekről szóló leltárak nyilvántartásba vétele, állatok nemenkénti összegyűjtésére istálló, ól megjelölése (ezekhez lehetőleg takarmányozásra alkalmas épület tartozzon). Az állatokról való gondoskodást néhány megbízható emberre kell bízni. A Földalap tulajdonát képező vagyontárgyak őrzésére okleveles gazdát kell felvenni, napidíjat fizetni neki. A kitelepülés után megürült házakra „F” betűt kell fehér festékkel festeni. Szeptemberben a napszámbérjegyzékeket meg kellett küldeni a központi számvevőszék küldötteinek, addig nem kaptak a dolgozók fizetést, míg ezt a csoportvezetők meg nem tették.[78] Szeptember 12-én a kirendeltség-vezető távmondatban bejelentette a betelepítő csoportok vezetőinek, hogy „az Ma. 177. szu. szerelvény beérkeztével kirendeltségünk területén folyó betelepítés egy időre befejeződött.”[79] Ez azonban nem jelentette azt, hogy megszűntek a munkálatok.[80] Hartán és Hajóson külön kétfős szakbizottságok alakultak meg az áttelepítettek házcseréinek lebonyolítására, más községekben pedig a házügyi előadó feladata volt a fentiek elvégzése. A házcserére vonatkozóan a következő alapelveket kellett figyelembe venni: elsőként a II. betelepítés folyamán érkezett felvidékiek igényeit kell kielégíteni, majd csak eztán a helybeliekét. A földreform során letelepítettek házcsere-igényükkel a Megyei, vagy Országos Földhivatalhoz fordulhattak. A Telepítési Bizottság javaslatot hozhat, de határozatot nem. Ezt követően a betelepítő csoportoknak össze kellett írniuk, hogy milyen osztályú telephelyek maradtak, ezt ugyanis a kirendeltség felküldte a központnak.[81] Erre az esetleg bekövetkező későbbi telepítések miatt volt szükség. E hónaptól a betelepítés leállításával összefüggésben a betelepítő csoportok létszámának csökkentésére, valamint továbbra is a legszigorúbb takarékosságra helyeződött a hangsúly. Szeptember 19-én új fizetési hét indult, a kirendeltség-vezető utasította a csoportvezetőket, hogy csoportjukban létszámapasztást hajtsanak végre. Eszerint: „Más beosztásút, úgymint ház-, és lakásügyi, földalapi, statisztikus, nyilvántartó és iktató-gépíró beosztásra napidíjas tisztviselőt megtartani nem lehet.”[82] Harta kivételével a többi községben maradt csak egy–két telepítés céljára alkalmas lakóház. E házakból minden mozdíthatót (állatok, bútorok stb.) össze kellett gyűjteni egy közös raktárba, valamint a házpásztorokat elküldeni, a terményösszegyűjtők számát csökkenteni.[83] A költségvetés hiányosságaira utaló jel volt még egy szeptember 25-i levél, amelyet a kirendeltségnek címzett Szőnyi Antal, a Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetségének Gazdasági munkaközvetítő irodájából, miszerint a szeptember 13. óta a keceli kirakodómunkások nem kapták meg fizetésüket.[84] A betelepítő csoportok létszámleépítését ténylegesen október 4-én kezdte meg a kirendeltség. Ezen döntését a telepítési munkálatok befejezése, valamint a nagyszámú kiadások csökkentése céljából hozta meg. Ezek után felsorolás következik, hogy mely községekből mely napidíjas tisztviselőket tartson meg a betelepítő csoport, illetve kiket küldjön el.[85] Jakab Árpád a kirendeltség és a betelepítő csoportok ügyfélfogadási idejét is megszabta: reggel 10-től 12-ig, majd 14 órától este 18 óráig. A két órás ebédszünet alatt telefonos ügyfélszolgálatot kellett tartani.[86] Nemcsak a betelepítő csoportoknál, hanem a kirendeltségnél és a központnál is megtörtént az alkalmazottak számának csökkentése. Ez azokat a személyeket érintette, akik „megélhetési alappal bírnak, vagy családi vonatkozásban az elbocsájtás eminensen nem sújtja őket, vagy elhelyezési kilátásaik vannak.”[87] Ennek keretében október 10-én a kirendeltség elküldte Alszegi Eleket (megélhetése biztosítva volt, Vaskúton lakóházzal rendelkezett), Kiss Gézát (nem megbízható munkatárs), valamint Pomozi Bálintot (Soroksáron letelepedési engedélyt kapott).[88] Alszegi csak egy héttel később kapta meg a végleges elbocsátást a kormánybiztostól, október 31-ei határidővel (nyilvánvalóan a többiek is).[89] Kisvártatva – október 21-én – maga a kirendeltség is megszűnt, a 22. körrendelet 3. pontja értelmében, amely az alkalmazottak további beosztásáról is rendelkeztett.[90] A központ utasítása alapján október 27-től november 1-jéig a kirendeltséget és a betelepítő csoportokat beolvasztották a megyei földhivatalba. Ennek keretében a betelepítő csoportoknak részletes nyilvántartásokat kellett készíteniük október 31-ig, valamint elintézetlen ügyeiket rendezni.[91]

A kirendeltség még hátralékos pénzigénylést kért, amelynek összege 64 950 forint volt.[92] Jakab Árpád november 1-jétől 13-ig a Bács-Bodrog vármegyei Földhivatalnak az alábbi összeget kérte átutalni: 27 090 forintot, valamint ugyanezen időszakra a kecskeméti Dél-Pest vármegyei Földhivatal számvevőjének pedig 28 160 forintot. A hirtelen csökkenő, majd ismét növekvő kiadásokat azzal indokolta, hogy: „a folyó betelepítés átmeneti szünetelése után múlt hó végétől a délpesti és a bácskai részek egyaránt ismét szerelvényeket kapnak.”[93]

A telepítés számszerű eredményei Bács-Bodrog vármegyében

A bajai kirendeltség és a betelepítő csoportok megyei Földhivatalba (Dél-Pest vármegyei Földhivatal, Kecskemét) történő beolvadása után minden községről részletes jegyzőkönyvet készítettek a betelepített felvidékiek, régi telepesek és a helybeliek részére juttatott telephelyekről osztályozás szerint, a földek mennyiségéről, az állatok, a mezőgazdasági eszközök, bútorok számáról. Emellett a jegyzőkönyvek tartalmazták a betelepítő csoportok létszámát, pénzkészletét, elintézetlen feladatait. Az alábbi települések betelepítő csoportjainak jegyzőkönyvei maradtak fenn: Császártöltés, Harta, Nemesnádudvar, Hajós, Kiskőrös, Vaskút, Gara, Csátalja, Bácsbokod, Bácsalmás, Csávoly.

Császártöltés, Harta, Nemesnádudvar és Hajós községek egy csoportba tartoztak, s e településeket Jakab Árpád 1947. november 18–19–20-án adta át a Dél-Pest vármegyei Földhivatal ügyvezetőjének, dr. Nagypataki Sándornak. Hartára vonatkozóan „A”, „B”, „C”, „D”, „E” átadási jegyzőkönyvek maradtak fenn. Ebben a községben még az átadás napján is – azaz november 19-én – érkezett 13 felvidéki család (összesen 12 lakóházat utaltak ki számukra), tehát itt a telepítés folyamatos maradt, míg a többi községben lezárult. Az „A”, illetve a „B” jegyzőkönyv tartalmazza a felvidéki családok névsorát és a számukra juttatott lakásokat, valamint a délvidéki és egyéb telepesek névsorát és a nekik kiadott lakóházakat. A „C” jegyzőkönyv a betelepítésre igénybe nem vett, de bérbe adott házak jegyzékét tartalmazza. A „D”, jegyzőkönyv a juttatott növendék marhákról és üszőkről, az „E” jegyzőkönyv pedig a mezőgazdasági eszközökről nyújt részletes információkat.[94]

Korábbról (szeptember végéről) is maradtak fenn nyilvántartások a németek után felszabadult, valamint a juttatottak (felvidékiek, régi telepesek, helybeliek) részére ideiglenesen átadott telephelyekről,[95] illetve a Földalap tulajdonát képező terményekről.[96] Ezen kimutatásokat október elején kellett megküldeni az Országos és a Megyei Földhivatalnak 1–1 példányban.[97] E hónap folyamán a bútorokról is készítettek kimutatást.[98]

A novemberi és decemberi jegyzőkönyvek az utolsó fennmaradt adatokat tartalmazzák a Bács-Bodrog vármegyei betelepítéssel kapcsolatban. Kiskőrös augusztusig önálló kirendeltségként működött, a legtöbb felvidéki betelepülőt itt helyezték el, összesen 379 családot. E városban a szlovákok által elhagyott lakóházakba telepítették le a családokat, így hát a lakosságcsere tényleges célja valósult meg.

A többi településen viszont a kitelepített svábok ingatlanjaiban helyezték el a felvidéki betelepülőket. Nagy számban telepítettek le felvidékieket Hajóson (248 családot, azaz 914 személyt), Császártöltésen (139 családot 599 lélekszámmal), Vaskúton (119 családot, 480 személyt), Nemesnádudvaron (91 családot 203 fővel). A lakosságcsere keretében történő betelepítés e községekben nyilvánvalóan azért járhatott ekkora sikerrel, mert olyan németajkú falvakról volt szó, amelyekből a sváb lakosság nagy részét kitelepítették még 1946-ban. Ennek következményeként jelentős mennyiségű telephely és föld állt rendelkezésre a telepítés céljaira. A betelepülő lakosságnak juttatott földterületek nagyságáról az alábbi táblázat nyújt információt.

2. sz. táblázat Kimutatás a betelepülteknek juttatott földterületekről Harta, Hajós, Császártöltés, Vaskút és Nemesnádudvar községekben[99]

Külön csoportként kezelték Bácsalmás, Bácsbokod, Csávoly, Csátalja, valamint Gara községeket. Ezen falvak betelepítő csoportjainak munkájáról december elején, 4-én és 5-én készültek jegyzőkönyvek. Jakab Árpád Hertelendy Istvánnak, aki a megyei földhivatal birtokrendezési osztályának ügyvezetője és megbízottja volt, adta át a betelepítő csoportokat. Kevesebb számú felvidékit helyeztek el ezekben a községekben: Bácsalmáson 52 családot, 146 személlyel, Csávolyon szintén 52 családot 247 személlyel, Csátalján 30 családot, 122 személlyel, Garán szintén 30 családot 100 személlyel, valamint Bácsbokodon 25 családot 98 személlyel.

3. sz. táblázat Kimutatás a betelepülteknek juttatott földterületekről Bácsalmás, Csátalja, Csávoly, Bácsbokod és Gara községekben[102]

A németek után felszabadult földterületekből a felvidékiek mellett a régi telepeseknek és helybelieknek is juttattak földeket birtokkiegészítésként, vagy haszonbérbe adták őket. A fentiek alapján elmondható, hogy Bács-Bodrog vármegyében az első csoport falvaiban megközelítőleg 12000 kh, 2300 négyszögöl földterületet osztottak ki a lakosságcsere keretében betelepülőknek, míg a második csoport községeiben megközelítőleg 2000 kh földterületet.

Melléklet

1. Térkép a bajai kirendeltséghez tartozó településekről

Térkép a bajai kirendeltséghez tartozó településekről

2. Személyi lap fedele, belső oldalai és hátoldala

Személyi lap fedele

Személyi lap belső oldala

Személyi lap belső oldala

Személyi lap hátoldala

Irodalom

CSERESNYÉS Ferenc
A szlovákiai magyarokat fogadó szervek telepítő tevékenysége Baranyában 1947–48-ban. In: Baranyai helytörténetírás: a Baranya Megyei Levéltár évkönyve. 14. (Szerk.: Szita László). Pécs. 1982.

KUGLER József
Lakosságcsere a Délkelet-Alföldön 1944–1948. Budapest. 2000.

TÓTH Ágnes
Telepítések Magyarországon 1945–1948 között. A németek kitelepítése, a belső népmozgások és a szlovák–magyar lakosságcsere összefüggései. Kecskemét. 1993.
Hazatértek. Budapest. 2008.

VADKERTY Katalin
A kitelepítéstől a reszlovakizációig. Pozsony. 2007.

Jegyzetek