Múltbanéző 2. (5)

„A SOROMPÓ MAGASBA LENDÜLT...”

80 éve történt Baja és Bajaszentistván egyesítése

A két település egyesítésére először 1919-ben került sor, mivel hiába volt Bajaszentistván Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye része, a megszálló szerb csapatok elfoglalták, hiszen már ekkoriban is összeépült Bajával. A Narodna Uprava[1] 1919. január 15-én a főispán óhajait és a közigazgatás érdekeit szem előtt tartva elrendelte, hogy „Bajaszentistván (Vancaga) község Bajához csatoltassék, s így ez a helység közigazgatási tekintetben ezentúl a városnak egy negyedét fogja képezni”. A község „Szentistván” néven lett a város X. kerülete.[2] A Bajához való csatolást a község nem kérte és tiltakozott ellene.[3] A szerb csapatok kivonulása után (1921) visszaállították a korábbi állapotot. Baja ugyanakkor csonka Bács-Bodrog megye központja, vármegyeszékhely lett. Nem telt el egy évtized és a város kezdeményezte Bajaszentistván átcsatolását Bajához. A Scitovszky Béla[4] belügyminiszterhez küldött beadványt megelőzte 1929-ben a bajai Független Magyarság című folyóirat hasábjain megjelent dr. Vojnics Ferenc,[5] Baja polgármestere által írt cikksorozat, amely később füzet alakban is napvilágot látott „Bajaszentistván válaszúton” címmel. Ez közgyűjteményekben megtalálható, nem ismert viszont a belügyminiszterhez küldött beadvány, ami az átcsatolási törvényhez vezetett.

Térkép a „kettévágott” településről

1. Dr. Vojnics Ferenc polgármester felterjesztése a belügyminisztériumhoz

8417/kig. 1929

Nagyméltóságú M. Kir. Belügyminiszter Úr!

Baja város törvényhatósági bizottsága mély tisztelettel kéri Nagyméltóságodat, hogy Bajaszentistván nagyközségnek Baja város törvényhatósági területébe való átkebelezését az 1886. XXII. tc. 163-a alapján engedélyezni, illetve – Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye nem várt ellenzése esetén – a törvényhozás útján kieszközölni kegyeskedjék.

Bácsbodrog vármegye ideiglenese székhelye, Baja th.[6] város és a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéhez tartozó Bajaszentistván nagyközség ugyanis egy földrajzi hellyé olvadt össze. – Az élet oly szoros gazdasági egységbe vonta a földrajzilag is összefüggő két közületet, hogy egy közös utcával kapcsolódnak egymásba. – Az utcának egyik oldala Baja s a másik Bajaszentistván.

E való élettel szemben a közigazgatási helyzet pedig az, hogy Bajaszentistvánnak a főszolgabírája, járásorvosa 50 km-re Kalocsán, kir.[7] adóhivatala 77 km-re Halason; pénzügyigazgatósága 184 km-re Kecskeméten, árvaszéki és alispáni hivatala 210 km-re Budapesten, állatorvosa pedig 10 km-re Sükösdön van, – amikor mindezeket a hivatalokat és hatóságokat Baján is feltalálhatná.

Ez a közigazgatási beosztás nemcsak a községi élet céljainak megvalósítását teszi nehézkessé, lassúvá és költségessé, és az állami közigazgatás jóságát és gyorsasságát is veszélyezteti, – a polgárokat pedig a létért, az anyagi és szellemi szükséglet beszerzéséért folyó küzdelmükben, ügyes-bajos dolgaik elintézésében, támogatás helyett nehézségek elé állítja.–

Ezt a közigazgatási beosztást 1928. évi április hó 20-án, a képviselőházban, Nagyméltóságod is tarthatatlan állapotnak minősítette! –

De az élet által követelt egységes közigazgatás hiányát Baja város közéleti viszonyai is megszenvedik.

Járvány esetén, mikor gyors és erélyes intézkedésekre van szükség, a városi tiszti főorvos működési köre az utca egyik oldalán véget ér. A védekezés hatálytalan marad, mert az utca másik oldalán az ellenőrzést és állandó felügyeletet az 50 km távolságban székelő járásorvos kellő időben és mérvben gyakorolni kénytelen. – De megnehezíti a védekezés sikerét, a járvány gyorsabb elfojtását az is, hogy a Bajaszentistvánon járványkórház hiányában a betegeket elkülöníteni nem lehet, és hogy a községnek fertőtlenítő berendezése sincs.

A veszett ebek marása elleni védekezés is alig jár valamelyes eredménnyel. Ugyanis Baján, – a csaknem állandó ebzárlat ellenére, – évenkénti átlagban 60 marási eset fordul elő. Bajaszentistvánnak az ebzárlat foganatosítására nincs végrehajtó közege, s így arra kell következtetnünk, hogy a lehetetlen közigazgatási beosztás az oka a szomorú bajai statisztikának.

Ezeket látva, országos viszonylatban is súlyos indokokkal alátámasztottan a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter úr őméltósága külön átiratban kérte Baja és Bajaszentistvánnak egyesítését, illetve Bajaszentistvánnak a bajai törvényhatósági területbe való átkebelezését.

Közegészségügyi szempontból a mai közigazgatási beosztással még az a veszély is állandósult, hogy a bajaszentistvániak hatósági felülvizsgálat nélkül, ellenőrizetlenül hozzák be Bajára a levágott állatok húsát.

Az állati járványos és fertőző betegségek eredményes küzdelmek s az állandó ellenőrzések biztosítása végett a m. kir. földmívelésügyi [sic!] miniszter úr őnagyméltóságának szakközege is előterjesztést tett Bajának és Bajaszentistvánnak egyesítése iránt.

De államrendőrségi és helyi közbiztonsági érdekből is sürgős és szükséges az átkebelezés, mert a bajai államrendőrség megfigyelő, megelőző és nyomozótevékenységét a mostani közigazgatási beosztás megnehezíti. Ez okból a m. kir. államrendőrség kerületi főkapitánya is felterjesztéssel élt az egyesítés érdekében. A várossal összeépült községben ugyanis az állam és társadalom rendjének előfeltételeit megteremteni és biztosítani időközi csen[d]őrjáratokkal nem lehet.

A rendőrhatóság az átkebelezés iránti felterjesztésében a helytelen és káros közigazgatási beosztásnak elrettentő példájaként említi fel, hogy, ha Bajaszentistván területén a Dunából holttestet fognak ki, a hullát csendőrjárőr őrzi mindaddig, amíg az 50 km távolságra fekvő Kalocsáról az elsőfokú rendőrhatóság kiküldöttje a szemle foganatosítása végett meg nem érkezik! –

Bajaszentistvánnak átkebelezését azonban nemcsak magasabb közigazgatási szempontok követelik, hanem mindkét kerületnek, állami szempontból is fontos helyi érdekei is. –

Baja városának a már említett közegészségügyi, közbiztonsági és állategészségügyi okokon kívül elsősorban a város fejlődési lehetőségének biztosítása végett van szükség a már valóra vált életközösség jogi elismerésére.

Baja város ugyanis külterjesen épült, jelen terjeszkedési iránya kifogásolható, mert a mélyebb fekvésű, vizenyős területek a központias s közigazgatási szempontból is előnyösebb elhelyezkedést lehetetlenné tették. A magasabb s így építkezésre alkalmasabb és kívánatosabb terület már Bajaszentistván határában van, s illetve Bajaszentistván közvetlen szomszédságában fekszik, ahol szükségszerűleg [sic!]tovább folyik a két közület teljes összeolvadása.

De az átkebelezés a városra nézve főleg azért szükséges, mert a városi vízvezetéki előmunkálatok során a bajaszentistváni határban találták meg a vízszolgáltató telepeket s így fontos érdeke a törvényhatóságnak, hogy saját jogkörébe vonja azt a területet, amelyen mindkét közület egészségügyi s tűzbiztonsági követelményeit kielégítő közművet létesít.

A dunai fürdőzés biztonsága szempontjából is felette sürgős lenne az átkebelezés. Ugyanis a fürdésre alkalmas partterületek, zátonyok nagyobb része Bajaszentistván határában van, ahol a fürdőhelyeknek kijelölése és a felügyelet gyakorlása az 50 km távolságban székelő kalocsai főszolgabíró illetőségi körébe tartozik.

Pénzügyi szempontból is fontos érdeke Bajának az átkebelezés, mert a községgel teljesen összeépült s így a nagyarányokban elterjedt csempészését megakadályozni képtelen. –

Az átkebelezés azonban a község érdekeit még fokozottabb mértékben szolgálja. Ugyanis a község saját erejéből törvényes kötelezettségeinek sem képes eleget tenni. – Nincs óvodája, jóllehet a tényleg óvóköteles gyermekek száma két óvóintézet felállítását tenné szükségessé. Nincs járványkórháza. Népiskolái az egészségügyi és tanügyi követelményeknek a legkisebb mértékben sem felelnek meg. Vágóhídja egy fabódé, amelyben a fertőzés lehetőség még fokozottabb stb.

Átkebelezés esetén a bajai tüdőbeteg-gondozó, valamint az anya- és csecsemővédő és a nemibeteg-gondozó intézetek, gyermekotthonok áldásos működése Bajaszentistvánon is csökkentené az ottani, országos átlagban is igen magas gyermekhalandóságot és a tuberkulózis terjedését.

A bajaszentistváni munkaképtelen szegények segélyezése s intézményes ellátása, gondozása és gyógykezelése az átkebelezéssel, a felsőbb hatóság által ismételten megdicsért szociálpolitikánk színvonalára emelkednék. – De fokozottabb lenne a bajaszentistváni hadirokkantak, hadiözvegyek ellátása s az árvák intézeti elhelyezése s általában a gyermekvédelem is. –

Ezeknek a messze kiható szociális feladatoknak megoldására a községnek nincs anyagi ereje, míg Baja városa szegényügyi és népjóléti kiadásokra ez évben is 74 635 P[8] költségvetési fedezetet tudott biztosítani, tehát majdnem annyit, mint amennyi Bajaszentistván egész költségvetése.

Az átkebelezés mindezeken felül még tűzrendészet, közbiztonság, vízellátás, közvilágítás, közművelődés és kereseti lehetőség szempontjából is érdekében áll Bajaszentistván polgárságának. –

Mindez a bajaszentistváni polgárságnak fokozottabb teherviselésével sem járna, mert Bajaszentistván pótadója máris 67%, (amelyet 1930-ra 129%-ban kér megállapítani), Baja városé pedig változatlanul 50%.

Tanulságos összehasonlítani a két közület vagyoni helyzetét.

A község épületeinek összes leltári értéke 54 486 P. Ez az értékelés azonban túl magasnak látszik, amit bizonyít az, hogy egy, a vagyonleltárban 6800 pengőre becsült házat azóta 5080 pengőért adtak el.

Mezőgazdasági ingatlanokban a községnek összesen 690 hold földbirtoka van, de ebből 405 hold legelő telekkönyvileg nem a község, hanem az úrbéresek tulajdonát képezi. A leltári ingatlanok értékelése azok forgalmi ára szerint történt és összesen 720 385 P-t tesz ki.

Jogok és javadalmak cím alatt a községi vadászati jog szerepel, éspedig az évi bérösszegnek megfelelő 2050 P értékben.

Ingóságok címe alatt a községháza, gazdaság, tűzoltóság, iskolák, leventék felszerelése és a tenyészállat-állomány vétetett fel 18 879 P értékben.

Cselekvő tőkék és követelések alatt a háztartási alap és egyéb kisebb alapok pénzmaradványai, követelései szerepelnek összesen 32 411 P-vel.

Az összes cselekvő vagyon értéke tehát a legújabb leltár szerint 828 214 P.

Szenvedő vagyonként „Kiadási hátralékok” címén 24 766 P teher áll fenn, amelyek levonása után a község tiszta vagyona : 803 447 P.

Elosztva e vagyonértéket a községi lakosság számával (8354 fő), fejenkénti, eszmei vagyonjutalékként mutatkozik 239 P 54 f![9]

Baja városának, – terhek levonás után – fennmaradó tiszta vagyona, az 1928-iki leltár szerint: 10 261 248 P, amely érték osztva a városi lakosság számával, a fejenkénti eszmei vagyonjutalék 462 P 56 fill!

Azonban, ha a két leltár ingatlanértékelését nézzük, azt vesszük észre, hogy, amíg Baja város a szántók kat.[10] holdját 500 pengővel, addig a község 1500–1600 pengővel számította! Amíg a város a legelő kat. holdját 200 pengővel, addig a község 1000 pengővel értékelte és ez az arány minden művelési ágban hasonló! Az 1929. évi költségvetésünkre a miniszteri leirat meg is jegyzi, hogy a város ingatlanainak értékelése a forgalmi értéken alul marad. Ha tehát a leltárak alapján helyes összehasonlítást akarunk végezni, úgy azokat előbb egyenlő értékelési alapra kell hoznunk.

A község ingatlanai a bajai vagyonleltár értékelése szerint csak 147 549 P vagyont képviselnek, míg a jogok és javadalmak alatt felvett 2050 pengőt, mint évi bérösszeget 5%-kal tőkésítve, illetve 41 000 pengőre kiigazítva, a község tiszta vagyonának végösszege 269 605 P-t tesz ki, amely osztva a lakosság számával, az eszmei tiszta vagyonjutalék csak 80 P 38 f, míg Baján 462 P 56 f. !

Ha a község helyesbített vagyonleltárát a város leltárához hozzáadjuk s az összesített értéket osztjuk a város és község összlakosainak számával, úgy azt találjuk, hogy az átkebelezés után az eszmei fejenkénti vagyonjutalék 412 P 36 f lenne, – ami világosan igazolja, hogy a községi polgár az átcsatolás révén jóval nagyobb vagyon részesévé válik, mint ma.

Nagyméltóságod 1928. április hó 20-án a Parlamentben ki is jelentette, hogy fel kell tételeznie, hogy a községeknek nincs bátorságuk saját érdekeikben cselekedni s lenni kell más tényezőknek, amelyek őket saját érdekeik érvényesítésében megakadályozzák. Kijelentette Nagyméltóságod a helyes közigazgatás helyreállítására irányuló készséget is azzal a megállapítással, hogy a közigazgatás nem az egyes emberek érdekeit szolgálja. –

És mégis vannak, aki az átkebelezést ellenzik!

Ellenzik elsősorban az alsóbb fokú közigazgatási hatóságok köréből, azt vitatván, hogy a közigazgatási egyesítés esetén a bajaszentistvániak teherviselése fokozódni fog.

Vizsgáljuk meg tehát a község várható bevételi és kiadási tételeit is.

1./ A borfogyasztási adó maximális díjtétele Bajaszentistvánon 12 P 24 f volna ma, szemben a Baján fizetendő 18 P 86 f-os díjtétellel. Azért mondjuk, hogy 12 P 24 f volna, mert, ha a község a fennálló törvények szerint járna el, úgy hl[11]-ként díjtételt kellene szednie. A törvényes rendelkezés ugyanis az, hogy a község a borfogyasztási adót jóval a maximális mértéken alul, átalányösszegben rótta ki saját polgáraira, – viszont a községi pótadót bizonyára abban a tudatban emelte fel 67%-ra, (sőt 1930-ra még magasabb %-ra), hogy a községen kívül lakó adózókra minél több terhet háríthasson át.

Ha a község a törvényes hl-kénti 12 P 24 f-os alapon rótta volna ki az adót, úgy a bajai fogyasztáshoz viszonyított számításunk szerint, – mert a községi átalányrendszer mellett az évi megadózott bormennyiségről pontos adatokat nem kaphattunk – a község bortermelői terhére a községi adótétellel 19 265 P adóösszeg lett volna kiróható, míg a bajai adókulcs mellett 29 717 P, tehát a községi termelők terheinek az átcsatolás számlájára írható emelkedése évi 10 451 pengőt tenne ki.

A számításaink szerint helyes 19 265 P adóösszeggel szemben azonban a község 1928. évben tényleg 4573 P átalányösszeget írt elő s ezzel a termelők részére 14 692 P kifogásolható olyan kedvezményt nyújtott, amely a törvény szerint egyébként is megszüntetendő és elvonása a bekebelezés terhére semmiképp sem írható. –

2./ Az átcsatolással a borkimérők és korcsmárosok fogyasztási adóterhe is növekednék; és pedig számításaink szerint 7850 P-vel. –

3./ Emelkedni fog a húsfogyasztási adó és a vágóhídi díj is. Mindkettőnek díjtételei a városban átlag kétszeresei a községieknek. E teher azonban a községi húsiparosok terhe maradna és a közönségre alig lenne áthárítható, mert a község és a város határai közt lényeges különbség ma sincsen, amit a községi húsiparosok idéztek elő azáltal, hogy kihasználták a város közvetlen közelségét s áraikat ahhoz arányosították, dacára annak, hogy rezsiköltségeik a városiakéhoz képest kisebbek. – A lakosság érdekeit nézve igen nagy nyereség lesz, ha a községi fabódé helyett egy modern városi vágóhídon, állandó állatorvosi felügyelet mellett történik a vágás. A község húsiparosainak terhe az 1928. évi vágási adatok alapján vágóhídi díjban 1196 P 56 f, húsfogyasztási adóban 1702 P 78 f emelkedést jelentene. –

4./ Emelkednék még a község italmérőinek engedélyilletéke is, átlag mai terhük kétszeresére. Ez évi átlagban összesen 800 pengőt tenne ki. Azonban némi kárpótlást nyernének abban, hogy a mai, 10 órai záróra éjjel 2 órára tolódna ki, minden külön költséggel járó engedély nélkül.

5./ Némileg emelkednék az ebadó, mert a községben a házőrző ebek évi 1 P adójával szemben a városban 1 P 25 f-es az adótétel. Az egész emelkedés azonban összesen évi 44 pengőt tenne ki.

6./ Az állami adókat tekintve a házadónál szintén némi emelkedés mutatkoznék, mert az adó kulcsa a községben 14%, a városban 16%, aminek folytán – az adó pótlékait is számítva – azonos adóalap mellett az adó összegében 14,2%-os emelkedés mutatkoznék. Ez az emelkedés az 1928. évi házadó kivetés alapján összesen évi 1543 P több[let] terhet jelentene.

7./ Még eddig ismeretlen terhei is lennének a község lakosainak. És pedig az 1,5%-os városi ingatlan-átruházási illeték, amely az 1929. évi községi ingatlanforgalom mérve szerint évi átlagban összesen 4000 P-re tehető; azután a vigalmi adó, amely – alapul véve a községi adóköteles vigalmak átlag csekély számát – évi átlagban 165 P-re tehető; továbbá a szikvízfogyasztási adó, amelyre szintén áll az, hogy a közönségre áthárító nem lesz, mert a városban is a községben a szikvíz ára közt különbség nincsen. A községben lévő egy szikvízgyártó terhe – termelése alapján – évi átlagban 160 P-re tehető. Végül még új teher a városi bélyegilleték, amely évi átlagban szintén nem jelent a község lakosainak 160 P-nél többet, amivel szemben viszont elmaradnak a jegyzői magánmunkálati díjak.

Összegezve az 1–7. alatt felsorolt új terheket és tehertöbbleteket, az átcsatolás révén mutatkozzék a község lakosai terhére évi átlagban 26 874 P több[let] teher.

Ezzel szemben állnak azonban a község lakosainak megtakarításai!

a./ Nem szabad ugyanis számításon kívül hagyni, hogy Bajaszentistván lakosai Bajára való minden bejövetelnél ma még kövezetvámot és a bajai piacon történő árusításaik után helypénzt fizetnek, mely terhek alól, ha bajai polgárokká lesznek, mentesülnek.

A városi vámsorompónál megejtett forgalomszámlálás eredményeként megállapítottuk, hogy a község lakosainak megtakarítása címen évi átlagban 26 718 P.

b./ Ugyancsak megszűnik a községben ma szedett közmunkaváltság, mert ezt Baja városa nem szedi. Ennek a köztartozásnak 1928. évi kivetési összege 10 803 P.

c./ Megszűnik továbbá az úgynevezett robot is, amelyet az elöljáróság a szükséges munkálatok elvégzésére rendel ki.

Ha az e címen teljesített ingyenmunkát közönséges napszámbérrel vesszük számba, akkor e munka értéke évi átlagban 10 166 P-ben mutatkozik.

d./ A községnek meg fog szűnni sok apróbb kiadása is, mint: tiszteletdíjak, útiköltségek, szegényházi bérlet stb., stb., s a lakosság a villanyvilágítást a városi, 20%-al alacsonyabb díjtétellel fogja a jövőben fizetni, ami nagyon figyelmet érdemlő megtakarítást jelentene.

A fentebbiekből azt látjuk, hogy amíg az új kiadások a lakosság terheit 26 874 P-vel növelnék, addig a megtakarítások legalább 50 903 P-vel csökkennek, végeredményben tehát a község lakosainak javára évi 24 000 P. igen respektabilis megtakarítás mutatkoznék.

És ezen felül figyelembe kell venni még a pótadó csökkenését s azt a szociális szempontból is fontos következményt, hogy az átkebelezés esetén jelentkező megtakarítás inkább a szegényebb sorsú polgárok javát szolgálja, míg most a mentvességek nagyobb részét a vagyonosabb emberek élvezik. –

Mindezeknek átérzése vezette dr. Preszly Elemér[12] főispán és dr. Agorasztó Tivadar[13] alispán urakat arra, hogy a dr. Vass József[14] népjóléti miniszter úr őméltóságának elnöklete alatt a bajai közkórház fejlesztése ügyében Budapesten 1928. február hó 26-án tartott értekezleten kijelentsék, hogy Bajaszentistvánnak Bajához való átcsatolását helyesnek és indokoltnak tartják.

De a közhangulat is a közigazgatásnak a való élethez való simulását követeli.

Maguk az ottani lakosok is jórészt átérzik ennek helyességét és összesen 403 bajaszentistváni adózó kéri községüknek Baja th. város területébe való átkebelezését. –

A mellékelt kimutatás szerint Bajaszentistván községben kivetett s 51 301 P 19 f-t kitevő egyenes állami adóból a kérelmező adózók 14 198 P 84 f-t; gróf Zichy Gyula[15], kalocsai érsek úr ő nagyméltósága, a község földesura pedig, aki dr Tantos Gyula[16], bajaszentistváni esperes-plébános úrhoz írt levelében kijelentette, hogy Baja városhoz való átcsatolást nem ellenzi, maga 12 486 P 19 fill. egyenes állami adót fizet.

Tehát az átcsatolást az egyenes állami adók nagyobb részét fizető adózók is kérik, illetve helyeslik. –

A fentiek igazolása szerint Bajaszentistván községnek Baja város törvényhatósági területébe való átkebelezése tehát mindkét közület polgárainak érdeke, a helyi és állami közigazgatás jóságának pedig követelménye.

Ezeknek a közös érdekeknek kielégítésével, amit csak az élet, de a magyar sors is követelőleg sürget, együtt járna a továbbfejlődés lehetősége, az újjáépítés munkája, a jó és gyors közigazgatás megvalósítása.

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy Nagyméltóságod 1928. november hó 18-ikán személyesen győződhetett meg állításaink valóságáról, amikor is lehetetlen helyzetnek minősítette, hogy egy sorompógerenda válassza el Bajaszentistván községet Baja várostól, amellyel teljesen összeépült s amellyel közgazdasági és kereskedelmi érdekközösségbe forrt. –

Erős bizalommal kérjük azért Nagyméltóságodat, hogy a m. kir. népjóléti és munkaügyi, a m. kir. földmívelésügyi miniszter uraknak, a m. kir. államrendőrségnek előterjesztéseit, Baja város egyetemének és Bajaszentistván község törvényszerű többségének tiszteletteljes kérelmét teljesíteni méltóztassék.

Baja, 1929. évi szeptember hó 18-án.

 dr Vojnics Ferenc

 polgármester

Forrás: MNL BKML XV. 33. Bajai múzeumi (Borsay-) gyűjtemény. 7. doboz. 14 oldalas, gépelt beadvány, amelyhez a következő mellékleteket csatolták: 1) A két közület határának összefüggését feltüntető térkép 2) Bajaszentistván község középfokú hatóságainak szétszórtságát és az adóvaló eljutást feltüntető térkép 3) 3 fénykép Baja és Bajaszentistván földrajzi kapcsolatáról 4) dr. Vojnics Ferenc által írt „Bajaszentistván válaszúton” című füzet.

Képeslap (rajta útólag berajzolva a közigazgatási határok.)

Képeslap (rajta útólag berajzolva a közigazgatási határok.)

2. Az 1930. évi XXX. törvénycikk Bajaszentistván községnek Baja törvényhatósági jogú város területéhez való átcsatolásáról

1. § Bajaszentistván község közigazgatásilag Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéből Baja törvényhatósági jogú város területéhez csatoltatik át. 2. § Bajaszentistván község területe az országgyűlési képviselő-választókerületi beosztás szempontjából is Baja törvényhatósági jogú város területéhez tartozik. A szavazóköröknek az 1925:XXVI. tc. 13. §-a (4)-(5) bekezdése alapján megállapítandó új beosztása – az 1925:XXVI. tc. 13. §-ának (6) bekezdésében foglalt rendelkezéstől eltérően – azonnal hatályba lép. 3. § E törvény első szakasza életbelépésének idejét a belügyminiszter állapítja meg; a második szakasz törvény kihirdetésének napján lép életbe. Ezt a törvényt a belügyminiszter hajtja végre.

Forrás: Ezer év törvényei. Internet: http://www.1000ev.hu/index.php?a=3param=7842 (2010. december 7.)

Vojnics Ferenc aláírja az egyesítést

Epilógus

A belügyminiszter november 1-jét jelölte meg az átcsatolás határnapjául. Bajaszentistván ünnepélyes bekebelezésére ezért 1930. október 31-én került sor a vámsorompónál. Jelképesen ugyanis a vámsorompó felemelése jelentette a két település összeolvadását, amit a községházán az utolsó közgyűlés követett, ahol aláírták az egyesítés jegyzőkönyveit. A megyehatár változásának emlékére 2010-ben Baja Város Önkormányzata egy emlékművet, határkövet emelt.

A megyehatár változásának emlékére emelt határkő

A megyehatár változásának emlékére emelt határkő

Jegyzetek